Pesti Hírlap, 1941. március (63. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

Hadműveletek Berlin, febr. 28. (Német TI) A véderő főparancsnoksága közli: Egy tengeralattjáró 22.000 tonna ellen­­séges kereskedelmi hajóteret süllyesz­tett el. Távolsági harci repülőgépek február 26-án 500 kilométernyire Írországtól nyu­gatra — mint különjelentésben már kö­zölték , egy biztosított hajókaravánból kilenc hajót süllyesztettek el összesen 58.000 tonna űrtartalommal. Ezenkívül három hajó oly súlyosan megrongálódott, hogy elvesztésük valószínű. Négy további hajó ugyancsak súlyos bombatalálatokat kapott A légi­erő február 27-én a Nagy- Britannia körüli tengervidéken végzett fegyveres felderítés során Írországtól nyu­gatra elsüllyesztett egy 10.000 tonnás ke­reskedelmi hajót és tizenkét nagy hajót bombatalálatokkal oly súlyosan megron­gált, hogy egy részük elveszettnek tekint­hető. Harci repülőkötelékek csütörtökön nap­pal hadicélokat támadtak meg Dél- és Délkelet-Angliában. Hat repülőtéren sok repülőgépet semmisítettek meg és súlyos bombatalálatokat értek el repülőgépszí­­nekben és legénységi szállásokban. Több bomba-telitalálat súlyos robbanást oko­zott egy repülőgépgyárban. Az ellenség csütörtökön sem nappal, sem az elmúlt éjjel nem repült be biro­dalmi területre, vagy a megszállott terü­letekre. Egy harcirepülőgép legénysége, Baum­­bach főhadnagy, Erkens őrmester és Stahl altiszt, február 27-éig összesen 240.000 tonna ellenséges hajóteret semmi­sített meg. Nem verték vissza a némete­ket a líbiai tengerparton Berlin, febr. 28. (Német TT) A véderő február 26-áról keltezett közleménye hírt adott róla, hogy előző nap angol és né­met gépesített előörsosztagok tűztek ösz­­sze a líbiai tengerparton. Míg angol rész­ről több gépjármű s ezek között több pán­célos előörskocsi is elpusztult és néhány ember, köztük több tiszt is, foglyul esett, német részről semmiféle veszteség nem volt Jólértesült helyen megállapítják, hogy az az angol beállítás, mintha a németeket a líbiai tengerparton visszaverték volna, teljesen alaptalan. Tény az, hogy az an­golok vonultak vissza s foglyokat és had­felszerelést hagytak hátra. Olasz hadijelentés Ya­hol Olaszországban, febr. 28. (Ste­fan I.) Az olasz főhadiszállás 266. közle­ménye: A görög harctéren nem történt különö­sebb jelentőségű esemény. Egy ellenséges bombavető alakulaton, amely támadást akart intézni egyik légi támaszpontunk ellen, vadászgépeink rajtaütöttek és egy Spitfire-mintájú repülőgépet lelőttek. Egy másik repülőgépet a tengerészeti lég­védelem ütegei lőttek le. A Málta repülőterei fölött vívott har­cok során a csütörtöki jelentésben jelzett ellenséges repülőgépeken kívül utólagos megállapítás szerint még öt repülőgép pusztult el a földön. Észak-Afrikában az olasz repülők és a német légi hadtest repülőgépei eredmé­nyes bombazápor és géppuskatűz alá vet­tek ellenséges páncélos osztagokat. A Kufra-oázisban és Dzsarabubinál csapa­taink több ellenséges támadást vertek vissza. Kelet-Afrikában, Keren szakaszán, tü­zérségünk élénk tevékenységet fejtett ki. Szomáliföldön tovább folyik az elkesere­dett harc. Csapataink Mogadiscio kiürítése után szívósan tartják állásaikat a város­tól északra. Szándékosan engedték előrenyomulni Wavell tábornokot? Berlin, febr. 28. (NST) A világsajtó Wavell tábornok elképzelhető stratégiai terveivel foglalkozva, fölvetette a kérdést, vájjon az angol főparancsnok eredetileg nem szándékozott-e tovább előrenyomulni Líbiában, mint ameddig elért, vagy pedig a tengelyhatalmak ellenakciója állította-e meg ezt az előnyomulást? Jólértesült ber­lini körökben nem foglalnak állást az af­rikai hadihelyzettel kapcsolatban. Annyit azonban leszögeznek, hogy csak a jövő mutatja majd meg, várjon Wavell csak­ugyan olyan jelentős hadvezér-e, mint ahogy angol részről állítják, vagy pedig hadjárata csupán katonai kalandként ke­rül bele a történelembe. Berlinben rámu­tatnak arra, hogy az elkövetkező hóna­pokban súlyos nehézségek várnak az an­golokra, már csak az időjárási viszonyok következtében is. Még nem dőlt el az a­­­dés, vájjon a tengelyhatalmak nem szándékosan engedték-e olyan messzire előrenyomulni Wavellt, hogy helyzetét ké­sőbb esetleg a maguk javára kaszálhas­­sák ki. A magyar-jugoszláv barátság Belgrádi Magyarom ág­át Jogosbérk legfőbb célja kicát maradni a háborún Cincar­ Mar­kovics jugoszláv külügymi­niszter, aki hivatalos látogatásának letel­tével még két napot magánemberként Ma­gyarországon tölt, pénteken Hóman Bálint kultuszminiszter meghívására kíséretével Székesfehérvárra látogatott el. A város­háza előtt Csitáry Emil polgármester és Jankovich Miklós főispán fogadta a ven­dégeket, akik többek között megtekintet­ték a városházát, az 1938. évi jubiláns or­szággyűlést megörökítő s most készülő freskókat. Később a miniszter a hősök em­lékművénél tisztelgett, megtekintette a templomokat, a Szent István-szobrot, hosz­­szan időzött az Árpád-kori Bazilika he­lyén létesített romkertben, mindenütt Hó­­man Bálint vezette a vendégeket. Csitáry polgármester a Vitézi Székház dísztermében ebédet adott, amelyen a he­lyi katonai és polgári előkelőségek is résztvettek. Köztük Hennyey Vilmos tá­bornok, hadtestparancsnok, vitéz Temessy István tábornok, vitézi székkapitány. Ebéd után a szerb templomban az egybegyűl­t hívek élén a görögkeleti pap üdvözölte a jugoszláv külügyminisztert A látogatás alkalmából a várost fellobogózták s a vá­rosháza erkélyén a jugoszláv nemzeti zászló is lengett. Látogatás Csáky özvegyénél Cincár-Markovics jugoszláv külügymi­niszter és felesége pénteken délután láto­gatást tett gróf Csáky István özvegyénél az elhunyt külügyminiszter apjának és húgának budafoki úti lakásán. A jugoszláv külügyminisztert és feleségét a látogatás­ra elkísérte báró Bakach-Bessenyey György belgrádi magyar követ és felesé­ge is. A látogatás egy óra hosszat tartott. A jugoszláv külügyminiszter az Operában A jugoszláv külügyminiszter és felesége, valamint kíséretük tagjai pénteken este az Operaházban résztvettek a Fidelio elő­adásán. Cincár-Markovics külügyminiszter és felesége a miniszterelnöki páholyban foglalt helyet s velük volt Bárdossy László külügyminiszter és felesége, továb­bá báró Bakach-Bessenyey Györgyiné és Bedő István követségi titkár. A főváros páholyában Szendy Károly polgármester és felesége vendégül látta Jukics jugo­szláv külügyminiszterhelyettest, valamint Basics budapesti jugoszláv követet és fe­leségét. A jugoszláv külügyminiszter kí­séretének tagjai, valamint a budapesti jugoszláv követség tagjai feleségükkel, a kultuszminiszter és a kultuszállamtitkár páholyában foglaltak helyet. A jugoszláv vendégek nagy élvezettel hallgatták vé­gig a Fidelio előadását. A belgrádi sajtó cikkei Belgrád, febr. 28. (MTI) A péntek esti „Vecse“ vezércikkben foglalkozik a maa­­gyar-jugoszláv barátsági szerződés ratifi­kációjával. A cikk ezt a szerződést a béke megtartásának új eszközeként jelöli meg. Magyarországnak és Jugoszláviának leg­főbb célja az, hogy kívül maradjanak a háborún, ami egész Délkelet-Európa szem­pontjából igen nagy jelentőségű. E szem­pontból igen fontosak a külföldi vissz­hangok, amelyek mind elragadtatással szólnak e napok budapesti eseményeiről. A budapesti fogadtatás módja is ékes bizonyítéka volt nemcsak a két nép ba­ráti kézfogásának, hanem törhetetlen békeszeretetének is. E két népnek nem erődítmények kellenek, hanem baráti kéz­­szorítás. Jugoszláviában nagyra értékelik a magyar vendégszeretet felét, amely nagy mértékben nyilvánult meg a jugo­szláv nép képviselőivel szemben. „Rendkívül szép, szívélyes fogadtatás“ Cincár-Markovics külügyminiszter bu­dapesti tartózkodása továbbra is foglal­koztatja a jugoszláv sajtót. A péntek esti Vecse és Pravda budapesti tudósítója je­lentésében számol be az eseményekről, va­lamint a Magyar Távirati Iroda jelentése alapján a magyar sajtó hangjairól. A la­pok ezúttal is megemlékeznek arról a rendkívül szép, szívélyes fogadtatásról, amelyben a jugoszláv vendégek a magyar fővárosban részesültek és amely Jugoszlá­viában a lehető legelőnyösebb benyomást keltette. XIII. Alfonz volt spanyol király meghalt Nem valószínű, hogy holttestét a há­ra alatt átszállítják Spanyolországba Róma, febr. 28. (Stefani.) XIII. Alfonz volt spanyol király 55 éves korában meg­halt. Szívfájdalmai az utóbbi hetekben és na­pokban állandóan rosszabbodtak. Viszony­lag nyugodtan eltöltött éjszaka után pén­teken délelőtt fél 11 óra körül ismét erős szívrohamot kapott Két injekció nem hozta meg a várt eredményt 11 óra 15 perckor behívták a család tagjait hogy mégegyszer lássák a haldoklót Lopez spanyol jezsuita atya adta fel a királynak az utolsó kenetet 11 óra 25 perckor kez­dődött meg a haláltusa. XIII. Alfonz végig öntudatnál volt 12 órakor állt be a halál. A Piazza di Spagnan levő spanyol követ­ség zászlóját félárbocra eresztették. A halál pillanatában a királyné, Asturia hercege, Segovia hercege és Torlonia her­cegasszonya a betegágy körül álltak. Ke­véssel a király halála után érkezett a Grand Hotelba a piemonti herceg a ber­­mói és a pistoiai herceg kíséretében, hogy kegyelettel járuljanak a halottas ágyhoz. Alfonz király lelki üdvéért hétfőn dél­előtt mondanak gyászmisét a Santa Maria degli Angeli templomban. A szentmise után a király földi maradványait ideigle­nesen a római Monserat-templomban he­lyezik nyugalomra. Végleges sírhelyét egyébként már előre kijelölték az Escorial­­ban. Nem tehető azonban fel, hogy az el­hunyt uralkodó földi maradványait jelen­leg elszállíthatnák Spanyolországba, mert erre sem az európai, sem a spanyolországi viszonyok nem alkalmasak. Nemzeti gyász Madrid, febr. 28. (Német Tl) XIII. Al­fonz király halála alkalmából Franco tá­bornok, államfő március elsejére nemzeti gyásznapot rendelt el. Három napon át a középületeken félárbocra eresztik a lobo­gókat. Hétfőn a Szent Ferenc-templomban ünnepélyes gyászistentiszteletet tartanak s azon hír szerint Franco tábornok is meg­jelenik a kormány tagjaival és a párt veze­tőivel. XIII. Alfonz élete XIII. Alfonz 1886 május 17-én született. Apja, XII. Alfonz még fiának születése előtt meghalt és így az újszülött nevelését édes­anyja, Mária Krisztina királyné vette át. Má­ria Krisztina kormányzott 1902-ig; ekkor XIII. Alfonzot nagykorúnak nyilvánították és átvette az uralkodást. Amikor XIII. Alfonz megszületett,­ Spa­nyolország úgyszólván világbirodalom volt, hozzátartozott Kuba, Portorico, a Fülöp-szi­getek és a Karolinák. XIII. Alfonz uralko­dása alatt az ország elvesztette a Fülöp-szi­­geteket, majd az utolsó spanyol-amerikai gyarmatokat, Kubát, Portoricot is. 1898-ban elpusztult a spanyol fllotta. Később a zavaros pénzügyi helyzeten Alfonz úgy akart segí­teni, hogy Németországnak eladta a Karoli­nák szigetcsoportját XIII. Alfonz 1906-ban nőül vette Viktória Eugenia hercegnőt Viktória angol királynő unokáját Esküvője napján az anarchisták merényletet kíséreltek meg ellene. Házas­sága révén — amelyből négy gyermek szü­letett — biztosította magának Anglia pénz­ügyi támogatását s ennek segítségével újjá­építette hajóhadát is. A kedvezőtlenül vég­ződő marokkói hadjárat után Primo de Ri­vera tábornokot nevezte ki miniszterelnökké, teljhatalommal. Az ország gazdasági hely­zete állandóan romlott, a forradalmi kísér­letek megismétlődtek. Primo de Rivera vé­gül megszavaztatta a hadsereget, bízik-e benne, vagy sem. A szavazás eredményeké­­pen a hadsereg az uralkodóra hárította a kérdés eldöntését Alfonz ekkor, 1930 január­jában elfogadta Primo de Rivera lemondá­sát és utódjává Berenguer tábornokot, Primo de Rivera ádáz ellenségét nevezte ki. Azok a kísérletek azonban, hogy Spanyolország visszatérjen a parlamentáris kormányzáshoz, sorra kudarcot vallottak. Az 1931 áprilisában lezajlott községi választások eredményének hatása alatt — a köztársasági és szocialista pártok nagy többséget kaptak — XIII. Alfonz a szavazás másnapján elhagyta az országot. Bucsu kiáltványában a népre bízta az ország sorsának intézését, uralkodói jogai fenntar­tása mellett. A spanyol cortez később a ki­rályt bűnösnek mondotta ki hazaárulásban és elkobozta minden elérhető vagyonát. XIII. Alfonz egy ideig Párisban, majd Lon­donban élt, később Brüsszelben, végül Ró­mában telepedett le. Már nagyon beteg volt, amikor ez év januárjának utolsó napjain Rómában újabb kiáltványt tett közzé, amely­ben uralkodói jogait fiára, Juan hercegre ruházta. A kormányzó részvéte A MTI jelenti. A Kormányzó Űr Őfőméltósága XIII. Alfonz spanyol ki­rály elhunyta alkalmából özvegyének, Viktória Eugénia királynénak meleg­hangú táviratban részvétét fejezte ki. József kir. herceg részvétlátogatása József királyi herceg, tábornagy, pénte­ken délután megjelent a spanyol követ­ségen és Alfonz volt spanyol király halála alkalmából a maga és családja nevében részvétét fejezte ki a spanyol követnek. Festi Hírlap 1941 márc. 1. nomiat Magyarország és Jugoszlávia (10 kép­pel). A Kormányzó Úr felhívása az ár­­vízkárosultak megsegítésére (4 képpel). Portugália, a függetlenségre ítélt ország (4 képpel). Száműzött királyok (5 kép­pel). Szuez, a Földközi-tenger „kis­kapuja“ (6 képpel és 2 térképpel). A „felkelő nap“ repülői (4 képpel). Tavaszi divat (9 képpel). Schmeling — ejtőernyős (5 képpel). Ezenkívül miniatűrök, szer­kesztői üzenetek, rejtvények, humor és sok érdekes kép a hét nevezetes ese­ményeiről. ÁRA 20 FILL Német repülők a sivatagi háborúban A legújabb hadijelentésekből tudjuk, a német hadsereg egyes páncélos kötelékei már Afrikában is harcolnak az angolok ellen. Február 26-án ütköztek össze ott a legelső német és angol páncélos felderítő járművek. A sivatagi háború legjobb, a mai hadviselés szempontjából talán egye­dül hatásos fegyvere a motor a földön, de különösen a levegőben. Igaz, hogy a fe­kete földrész ádáz ellensége a motornak: működését megnehezíti az állandó víz­hiány és a sivatag leheletfinom porszerű homokja, amely a motor minden részét el­lepve, súlyos zavarokat okoz. A német légi­erők harci repülői elsősor­ban a Földközi tengeren közlekedő hajó­karavánokat támadják meg, így történt ez a minap is. Az angol kisérőhajók légvé­delmi tüzérsége azonban keményen véde­kezett és egy német bombázógépet találat ért Egyik motorja üzemképtelenné vált s a gépet vezetője csak nagy üggyel-bajjal tudta a közeli afrikai sivatagi területre ve­zetni. A századparancsnok, akinek kötelé­kébe a megsérült gép tartozott, úgy látta, hogy a gépet el kell pusztítania, ha a sze­mélyzetet meg akarja menteni, de ekkor merész elhatározással rádión segítséget kért, hogy századának szép harci gépét megmentse. Nemsokára két öreg „Ju. 52“­­— a német légi­erő közismert szállítógépe — szállt le a sivatagban a megsérült érté­kes harci gép mellett. A szállítógépekből szerelők, tartalékeszközök kerültek elő és megkezdődött a lázas munka; a két szál­lítógép két oldalt távolabb állt fel a sérült harci géptől, hogy biztosítsa a sürgős mun­kát. A sivatagban a rejtőzés nagyon ne­héz. A katonák csak a magukkal hozott üres zsákokat tölthetik meg homokkal és ezek mögött próbálhatnak fedezéket ke­resni, de egy angol vadászgép, magasan cirkálva, felfedezte a földön veszteglő né­met gépeket és lecsapva reájuk, gépfegy­vereiből tüzelve, zúgott el felettük. A né­metek géppuskáikkal olyan jól védekez­tek, hogy az angol vadász kénytelen volt elfordulni és hosszú füstcsóvát vonva maga után, eltávozott. Valószínűleg kény­telen volt maga is megsérülve valahol a sivatagban leszállni. A támadás serkentő hatása alatt min­denki érezte, hogy a munkát be kell fe­jezni, mielőtt újabb angol vadászok, vagy ami még rosszabb lenne, páncélkocsik ér­keznének oda. A javításokat sikerült is gyorsan befejezni, mire azonnal berakod­tak a szállítógépekbe és irányt vettek észak felé, a Földközi tenger túlsó partján lévő repülőtérre. A korszerű háború tehát ismét az egyén küzdelme. A bátor, merész ember, akárcsak a régi világ páncélos lovagja, megint csak döntő siikereket érhet el; a győzelem ma is sokszor személyes teljesítménytől és nem­csak a tömegek bátorságától függ. Bizalmat szavaztak Churchillnek London, febr. 28. (KH) A brit alsóház hosszas vitában tárgyalta azt a „Disquali­fication Bill“ című törvényjavaslatot, ame­lyet a kormány abból a célból terjesztett elő, hogy a régebbi, időszerűtlen, zavaros és egymásnak ellentmondó összeférhetet­lenségi jogszabályokkal szemben lehetővé tegyék az alsóházi képviselők számára különleges kormánymegbízások vállalását a háború alatt, anélkül, hogy ezért man­dátumukat elveszítenék. Mielőtt a vita megindult, Churchill miniszterelnök — kormányralépése óta először — felvetette a bizalmi kérdést. A Ház egyhangúlag bi­zalmat szavazott a miniszterelnöknek. Ez­után következett a „Disqualification Bill“ vitája. Churchill miniszterelnök újólag felszólalt és kérte a képviselőket, hogy a javaslat megszavazásával tegyék lehetővé a képviselők számára, hogy jó és hasznos háborús munkát végezhessenek.

Next