Pesti Hírlap, 1941. november (63. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-01 / 250. szám

Előfizetési­ ára 1 hónap­ra 2 P 50 fillér. Két hó­napra 5 P Negyedévre 7 p 00 filér. Félévre 14 P 00 fillér Egy évre SS P 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is) 1941 n­oV. 1Pesti Hírlap szombat 230. /1?8.5nyír&6rö.$.:Kl%$la a­­» Pesti , Élőál­/ 1) l&fa* a Léftrády Testvé­­nyámdájái €i:er­­•if & kí^vítőség és foki adók: ♦v Budapest, V., Vilm­os cs.­­T. 112—293 és Er­­zsébet­ körut 1. T. 223-686 Élők és holtak Európa temetői sötétek marad­nak ebben az esztendőben halot­tak napján: a háború vihara kiol­totta az apró mécslángokat, me­lyekkel, ősrégi keresztény szokás szerint, más években az élők a halottak emlékét ünneplik. A no­vemberi szél sötét temetőkben vándorol a sirhantok felett, s az emlékezés ezen a napon az emberi sors mélyebb távlatait kutatja. A hivő lélek soha nem bírt bele­nyugodni a feltevésbe, hogy az élet nem más, mint önmagában le­zajló szervi folyamat: a halál nagy misztériuma mögött minden idő­ben az élet igaz értelmét és cél­jait kereste. A halál nem lehet más, mint az élet nagy folytonos­ságának egyik változata: minden korok embere és vallása ezt a hi­tet hirdette. A temetőkben, mikor kedveseink sírja fölé hajtunk, a gyász és a kegyelet érzésein túl iparkodunk megérteni az élet örök jelbeszédét, a halottak néma üze­­netét. Mert a halottak üzennek. Olyan háború tombol a világ­ban, amilyet még nem ismert az emberi történelem A láng föld­részek fölött szikrázik, s pillana­tokra már nem látjuk a füsttől és pernyétől e küzdelem méreteit: mintha a civilizált emberiség leg­mélyebb erői mozdultak volna meg, hogy bírókra keljenek az emberi ösztönvilág tragikus ár­nyaival. Halottak százezrei borít­ják Európa, Ázsia és Afrika csata­mezőit, a levegőből törött szár­r­nyakkal hullanak alá az emberi szellem büszke alkotásai, a gép­madarak, a tengeren és a tenger színe alatt viaskodik az ember testvéreivel, lángoszlop kél a víz­ből és sebzett testű emberek hul­lanak sztratoszférikus magasság­ból a tenger mélyébe. A temetők ma emberibb szóval szólanak lel­künkhöz, mint az élet színterei S mi, az élők, úgy érezzük e napon, válasszal tartozunk azoknak, akik elmentek, akik előttünk építették a keresztény műveltség büszke katedránsait, az emberi együtt­élés nagy erkölcsi és jogi rendjét, válasszal tartozunk az előttünk járók nemzedékeinek, akik tollal, fegyverrel, műszerekkel felépítet­ték azt az európai műveltséget, melynek fenntartása életünk leg­mélyebb értelme volt. Pillanatokra úgy látszik, mintha az élők nem tudnának felelni a halottak néma kérdésére, mely így hangok: miért nem becsülitek az élet, az amúgyis oly rövid emberi élet nagy ajándékát? .... Az emléke­zés és a kétség pillanatai ezek. Halottak napján mindenki szem­benéz egy pillanatra e kérdések­kel, az élők iparkodnak lélek­ben felelni a holtaknak. Mi tör­ténik velünk, mi az értelme e sok véres áldozatnak? A halottak, akik életüket ál­dozták azért, hogy Európa meg­maradjon a keresztény művelt­ség örök színterének, megsoka­sodtak temetőinkben. Ezen a na­pon első gondolatunk a magyar hősök felé száll, akik felsorakoz­tak a magyar történelem Euró­pát védő hőseinek beláthatatlan rangsorába. Ezer éve ontja a magyar vérét az európai keresz­tény kultúráért. S e napokban, mikor az őszi virágokkal meg­hintett temetőket járjuk, magyar honvédek vívnak megint egyszer véres harcokat az ázsiai ellen­séggel, mely egy — minden em­beri életcélt erőszakkal megsem­misítő — rendszer segítségével felépítette a világ egyik leg­hatalmasabb katonai gépezetét, hogy alkalmas pillanatban meg­ A Stefani Iroda az általános katonai helyzet érdekes képét ad­ja. Eszerint az északi arcvonalon a kezdeményezés a finnek kezé­ben van, akik a téli hadjárat szakértői és így folyamatos si­kereket érnek el. A német erők a kíméletlen ostromzár fenntar­­tására és a helyőrség kitörési kísérleteinek meghiúsítására szo­rítkoznak. A német nyomás a kö­­rülzárás minden övezetében rend­kívül erős. A moszkvai szakaszon Bock tábornagy a rossz idő és a kiépített erődrendszer ellenére módszeresen vezeti előre csapa­tait. Az itt kifejlődő súlyos csa­tákban a védők helyzete kevésbé nehéz, mint a támadóké, mert az utóbbiaknak a súlyos terepviszo­nyokkal is meg kell küzdeniök, a védelmi vonalakat sorra fel kell őrölniök és meg kell semmisíte­­niök azokat a fegyveres erőket, amelyeket a bolsevista parancs­nokság egymásután dob az ütkö­zetbe. Sztálin nyilvánvalóan a déli arcvonalra összpontosítja a leg­nagyobb erőt, a szovjet seregek azonban valósággal példátlan ará­nyú katonai vereséget szenvedtek az ottani harcokban. A vereség roppant arányán semmit sem vál­toztat, hogy Sztálin minden erejét harcba veti és a parancsnokság­ban személycseréket hajt végre. A bolsevizmus már elvesztette a Donec-medencét, most teljesen el­veszíti a Don-övezetet is, és nem tudja megakadályozni a német parancsnokságot az Ukrajnából kiinduló és a Kaukázus felé irá­nyuló támadásban sem. A szovjet sereg az egész déli arcvonalon tel­jes felbomlásban van, az ellen­állást csak az a remény táplálja, hogy időnyeréssel talán sikerül még előkészíteni a Kaukázus vé­delmét. A Rosztov körül végbe­menő hadműveletek, a perekopi földszoros elfoglalása, valamint a németek előnyomulása a Krúm­­félszigeten súlyosan érintik azt a hadászati tervet, amelyben az an­gol és északamerikai vezérkarok a jelek szerint megállapodtak. A bázeli National Zeitung a déli arcvonalról szólva közli hogy kü­szöbön áll Rosztov eleste és várható, hogy a németek már a közeli napokban áttörik a Don­­menti szovjet erődvonalat. Timo­­senko nem tudja már feltartóztat­ni a német előnyomulást. A né­metek nagy sikert értek el, ami­kor áttörték Krím félszigetének északi védelmi vonalát, az úgy­nevezett „Tatár árkot“, noha a indulva, vérbe fojtson és meg­semmisítsen mindent Európában, amit mi életcélnak megismertünk, becsülni és szeretni megtanultunk. A magyar honvéd, szövetségesei oldalán, megint ott jár Meotisz vidékén, ahonnan — a monda sze­rint — évezred előtt elindult, hogy megkeresse és örök időkre meg­tartsa helyét a keresztény Euró­­pában. Azokra a magyar sirhan­­tokra gondolunk legelsőbben, de­szovjet erők a Perekoptól délre fekvő földszoroson kétségbeesett ellenállást kíséreltek meg. A londoni lapok a déli hadszín­tér fenyegetett helyzetével kap­csolatban igen válságosnak ítélik meg a feketetengeri szovjet flotta helyzetét. A közelkeleti brit had­erő lázas sietséggel építi ki az Iránon áthaladó szállítási vonala­kat, miután elképzelhető, hogy a németek gyors déli előnyomulása minden egyéb, a Szovjet­ Unió felé vezető utat lezár. Teheráni jelen­tés szerint amerikai szakértők ér­keztek Iránba és ezek is részt­­vesznek az útvonal kiépítésének irányításában. Az ismert olasz közíró, Ansaldo is a déli hadműveletekkel foglal­kozik a Telegrapho hasábjain. A krími hadműveletekkel kapcso­latban rámutat, hogy a félsziget pótolhatatlan támaszpont a fekete­tengeri szovjet hajóhad számára és mindenekelőtt fontos hídfőál­lás a Kaukázus felé. A Kaukázus a Krím félsziget birtokában köny­­nyen megközelíthető és nincs szükség az azovitengeri partvidé­ken és Rosztovon át vezető nagy kerülő útra. Érthető tehát az az elkeseredés, amellyel a Szovjet a ■ földszorost védelmezte. A néme­tek, azonban megtörték az ellen­állást és a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére tíznapos harc után behatoltak a félszigetre. Ansaldo szerint a tíz kilométe­­res előnyomulás a Krím-félszigeten és a Donec-rd­etrencében jobban nyugtalanítja az angolo­kat, mint akár száz kilométeres térveszteség a Szovjet­ Unió kö­zépső vagy északi részein. A né­met térhódítás az egész közelke­­leti helyzetet felborulással fenye­geti. Wavell tábornok azért siet­teti a kaukázusi felvonulásra irá­nyuló előkészületeit, hogy felké­szüljön a szovjet ellenállás meg­roppanására. Wavell nagy erő­feszítéseket tesz a Kaukázus né­met birtokbavételének megaka­dályozására. Feladatának teljesí­tése azonban még akkor is igen nagy nehézségbe ütköznék, ha si­kerülne megteremtenie az össze­köttetést a kaukázusi szovjet erőkkel és ha ezen a szakaszon akarná megal­tani a németek elő­nyomulását. Az angol sajtó is behatóan fog­lalkozik a kaukázusi kérdéssel. A News Statement and Nation című ismert angol folyóirat szerint az Azovi-tenger mentén folyó német előnyomulás máris veszedelmes, mert a Kaukázus és az olajforrá­sok közelébe jutott. A Szovjetnek s még a legnagyobb áldozatok árán i­s is uj védővonalat kellene terem- i­lyek Galicia, Ukrajna, Meotisz vi­déken domborulnak. Ezek a fris­sen hantolt sírok új kötést jelen­tenek a magyarság és az európai életeszmény között, új zálogai a magyarság európai hivatásának. Halottak napján első gondolatunk az európai keresztesháború ma­gyar hősi halottjaié. Az élők mély gyászukban is tudják, hogy ezek a halottak „éltető eszmével fino­mult" erővel élnek a nemzet há­tem­e, mert ez a vidék fontosabb, mint a Szuezi-csatorna és a Gib­raltár együttvéve. Kairóból további jelentések szá­molnak be, hogy a hosszú idő óta viszonylagosan nyugalmas afrikai hadszíntér is megélénkült. Egyre gyako­ribbak a járőrharcok, a tüzér­ség tüze, valamint a harcigépek légi tevékenysége. Mind Tobruk­­nál, mind pedig a líbiai határ­vidéken megszaporodtak ezek a tünetek. A kairói brit főhadiszál­lás hivatalosan jelenti, hogy el­lenséges harcigépek ismét bom­bázták Alexandriát, amely a Föld­közi-tenger medencéjének angol támaszpontja. Támadások az angol kormány ellen Nemrégiben megemlékeztünk arról, hogy az angol alsóház ülé­sén a Churchill-kormány ellen igen erős támadások hangzottak el és főleg a munkáspárt harcias elemei részéről. Lagymatagsággal, tétlenséggel vádolták az ellen­zéki szónokok Churchill kormá­nyát, követelték Oroszország hat­hatósabb megsegítését és szemére hányták a kormánynak azt is, hogy nem igyekezett új arcvona­lat teremteni az­­orosz frontnak legalább kis mértékben való te­hermentesítésére. A támadások nem annyira Churchill személye, mint inkább munkatársai ellen irányultak, különösen Hayfax el­len, aki washingtoni nagykövet ugyan, de azért tagja a kormány­nak és akiről köztudomású, hogy a leghatározottabb ellensége a bolsevizmusnak. Ez az ellenzéki kritika nemré­­giben megismétlődött a Timesben, Angolország legtekintélyesebb na­pilapjában. Kissé szelídebb for­mában ugyan, de a Times is meg­ismételte a munkáspárti ellenzék vádjait. Nem Churchillt bántja a tekintélyes angol napilap, hanem munkatársait. Az angol nép nincs arról meggyőződve — írta többek között a Times —, hogy Churchill összes munkatársai valamennyien megfelelnének feladatuknak, akik­nek képességeit és idegerejét a há­borús erőfeszítések talán túlságo­san nagy próbának teszik ki. Nincs megelégedve főképpen az angol gyárak termelőképességével, amit különben a munkáspárti ellenzéki szónokok is hangoztattak. Még sok hiányzik ahhoz, hogy az an­gol gyárak termelőképességüknek tetőfokát érjék el. A Szovjet tá­mogatása az angol nagyipar ré­széről az eddiginél sokkal na­gyobb erőkifejtést követel. A Szovjet ugyanis elveszítette ipari vidékének legnagyobb részét (kö­rülbelül 60 százalékát) s a Szovjet­­aj eszméletében. Ezek a halottak üzennek, emlékük önfeláldozást, hivatásérzést követel az ittmara­­dottaktól. Ez a háború csakugyan a „lenni vagy nem lenni“ hábo­rúja minden európai ember, így a magyarság számára is. Mikor e sötét halottak napján virágot hin­tünk a sírokra, átérezzük az élet felelősségét: néma és mégis erős szóval hirdetik ezt a felelősséget az új háború magyar hősi halott­ipari termelésének veszteségeit részben Angolországnak, részben Amerikának kell pótolnia. De nagy kérdés, várjon tudják-e? Az angol sajtó és a közönség türel­metlensége egészen érthető. Nem látszik azonban a legkisebb való­színűsége sem annak, hogy a Churchill-kormány jelentéke­nyebb expedíciós hadsereget küld­jön az anyaországból, különösen azok után a szomorú tapasztala­tok után, amelyeket Norvégiában, Dünkirchennél és a Balkán félszi­geten szerzett. A Reuben Sam elsüllyedése Miközben Roosevelt elnök lé­­pésről-lépésre tovább halad azon az útán, amely a Brit birodalom és a Szovjet­ Unió minél nagyobb­­arányú megsegítése felé vezet: olyan esemény­eire járja be a­­világsajtót, amely előreláthatóan újabb bonyodalmaknak lesz elő­idézője. Mint ismeretes, az Ame­rikai Unió elhatározta, hogy ha­jókaravánjait hadihajókkal kísér­teti, kereskedelmi gőzöseit pedig felfegyverzi. Az elmúlt hetek fo­lyamán már volt példa arra, hogy amerikai gőzösöket torpedótáma­dás ért. A Kearney romboló sé­rülése napokon kerészül foglal­koztatta a világsajtót. Most arról érkezik hír, hogy a Reuben Ja­mes nevű romboló, az Unió hadi­flottájának egysége süllyedt el az Atlanti-óceán északi részén. Az elsüllyesztés körülményei még nem eléggé ismeretesek, az Egyesült Államok sajtójának és hivatalos köreinek sem lehetett még alkalmuk, hogy állást fog­laljanak. Kétségtelen azonban, hogy ha beigazolódik, az amerikai hadihajó torpedótalálattól süly­­lyedt el, s ez megerősítheti az Egyesült Államok „beavatkozás­párti“ közvéleményét. Amerika és a háború Amerikában megint nagy és éles beszédek hangzottak el a há­borús beavatkozás ellen. New Yorkban 20 ezer főnyi hallgató­ság töltötte meg azt a termet, ahol Lindbergh, Cudahy és Wheeler szenátorok beszéltek. Sajátságos, hogy a rádiótársaságok az utolsó pillanatban megtagadták a beszé­dek közvetítését. A kereskedelmi hajók felfegy­verzése még beláthatatlan bonyo­dalmakat idézhet elő. Nemzetközi jogilag ugyanis nincsen tisztázva az a kérdés, minek tekintsék a fel­fegyverzett kereskedelmi hajókat, kalózhajóknak-e, vagy teljesen il­legális harcoló feleknek. Felfegy­verzett kereskedelmi hajók annak a veszélynek vannak kitéve, hogy minden felszántás nélkül megtor­pedózzák őket. Az amerikai ke­reskedelmi hajóknak bizonyára jai. Európa, a magyarság, a ke­reszténység nem veszett el, mert akadtak hősei, akik harcba indul­tak a bolsevista nihil alvilági erői ellen. Az élet szelleme erősebb volt, mint a halál és a pusztulás szelleme. Ez az öntudat ad erőt az elkövetkező idők nehéz megpró­báltatásainak elviseléséhez, ezzel az áldozatkészséggel felelünk ha­lottak ünnepén hősi halált halt Véreink néma kérdésére. A német csapatok a Kaukázus kapuja előtt A szövetségesek a Krím-félszigeten és a Donec-medencéb­en üldözik a megvert szovjet csapatokat . A legutóbbi nagy légi támadás során sikerült Moszkva vasúti forgalmát teljesen megzavarni - And­ergh élesen támadta Roosevelt külpolitikáját Az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt egy amerikai romboló .

Next