Pesti Hírlap, 1941. december (63. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-02 / 275. szám

?­ ................§ ■■ SIEMENS :■ RADIO A Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági r.t. értesíti a t. Közönséget, hogy 1941 december hó 3-ával rádióosztályát és rádiójavítóm­űhelyét (szervisz) TL, Teréz­ körút 36 szám alól IV., Kecskeméti­ utca 19. szám alá helyezi át. Új telefonszámok: 187-792 és 187-794. A rádióosztály ügykörébe tartoznak: Siemens rádiók, Polydor és Brunswick hanglemezek, elektro­akusztikai berendezések, Szinkronórák, központi antennaberen­dezések, hangos normál- és keskenyfilmberendezések.­­A javítóműhely a költözködés miatt 1941 december 1-től 8-ig zárva marad! Mit tett eddig a magyar kormány a visszacsatolt erdélyi országrészek érdekében? Az elmúlt évben visszakapcsolt erdélyi vármegyékben két évtizedig szünetelt a magyar élet folyamatos­sága. A magyar kormányra igen nagy feladatok vártak. Meg kellett rögtön kezdeni az újjáépítés mun­káját, hogy visszatérjen az új ma­gyar vérkeringés a két évtizeden át zsibbadt álmot alvó erdélyi részek szívébe. A kormány azóta minden lehető eszközt megragadott és min­den máshonnan elvonható fillért igyekezett a sokat nélkülöző erdélyi magyarság sorsának javítására for­dítani A legnagyobb feladatok el­sősorban a belügyminisztériumra vártak. Másfél esztendő alatt a belügyi kormányzat az ország anyagi teher­bíró képességének a legvégső hatá­ráig elment, hogy ezeken az állapo­tokon segítsen és az erdélyi várme­gyék egészségügyi színvonalát az ország többi részének egészségügyi színvonalára emelje. A belügyminisztérium legelső gond­ja az volt, hogy megkezdje a rend­kívüli módon elterjedt tuberkuló­zis elleni küzdelmet E végett hu­szonegy állami tüdőbeteggondozó intézetet létesített az erdélyi vár­megyék népesebb városaiban. Azóta ezek az intézetek szakorvosok, irá­nyítása mellett közel egy éve foly­tatják a munkát a legszebb ered­ménnyel. Az intézetek felszerelésé­re a belügyminisztérium az elmúlt évben több mint 250.000 pengőt for­dított Egyik különleges betegsége Erdélynek a kiütéses tífust. Ennek a veszedelmes fertőző betegségnek leküzdésére a belügyminisztérium fertőtlenítő egészségőrök alkalmazá­sát engedélyezte, és hogy munkájuk eredményesebb legyen, az összes já­rásokat gőzfertőtlenítő gépekkel lát­ták el. Erre a célra a belügyminisz­térium 200.000 pengőt költött Az erdélyi vármegyékben a bel­ügyminisztérium 22 közkórházat, 3 tüdőbeteg-gyógyintézetet, 1 anyá­ét csecsemővédő intézetet vett saját tárcája ügykörébe, összesen 3766 ággyal. A visszakapcsolt erdélyi ré­szek közkórházai ugyanis mind a legelhanyagoltabb állapotban kerül­tek vissza. A magyar uralom alatt létesült közkórházak tönkrementek, felszerelésük megrongálódott, így a kórházak már nem feleltek meg a modern egészségügyi követelmé­nyeknek. A belügyminisztérium az 1941. év folyamán előzetes havi rész­letekben 5,200.00 pengőt bocsátott az egészségügyi intézetek rendelkezésé­re, úgyhogy azok nemcsak a tataro­­zási munkálatokat végezhették el, hanem a felszerelési tárgyak nagy részét is beszerezhették. Nagy kö­­­­rültekintéssel járt el a belügymi­nisztérium az orvosok kinevezésénél is. Az erdélyiek elsőbbségi jogot kaptak, de mindamellett a pályázók tudományos képzettsége és gyakor­lati jártassága volt elsősorban a mérvadó. Az orvosi műszerek, rönt­gen­készülékek, bútorok, konyha­felszerelések stb. beszerzésére a bel­ügyi kormány 982.130 pengőt kitevő­­hitelkeretet bocsátott a kórházak rendelkezésére, az elhanyagolt álla­potban levő kórházépületek tataro­­zási munkálataira pedig 482.200 pen­gőt Betegek gyors szállítása végett meg kellett szervezni a megfelelő mentőszolgálatot is. A mentőállo­mások megszervezését a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesü­lete vállalta magára. Az egyesület eddig 11 mentőállomást helyezett üzembe és most tárgyalások folynak további 5 mentőállomás megszerve­zéséről. , Nem csekély munka volt az er­délyi városok talpraállítása. Ez a munka a visszacsatolás u­tán rögtön megindult Kolozsvárt, Marosvásár­helyt, Nagyváradot és Szatmárnéme­tit mint törvényhatósági jogállású várost kapcsolták vissza az ország­hoz, ezenkívül megszerveztek 17 megyei várost. A városok megszer­vezése 1.726.480 pengőbe került. Ezt az összeget a városházák felépítésé­re, utcák és terek rendezésére, ár­vízvédelemre, a közművek helyreál­lítására és kibővítésére fordították. A városok rendbehozatalára a bel­ügyminisztérium igen sok pénzt köl­tött. Közmunkákra több mint más­­félmillió pengőt költöttek. A váro­sok segélye többre rúg egy milliónál. Az államkölcsönök, amelyeket a vá­rosok költségvetésük terhére vettek fel, éppen félmillió pengőt tesznek ki. Kislakások építésére a belügyi kormányzat 3 millió pengőt fordí­tott. Az összes ilyen természetű köl­csönök 7.700.000 pengőre rúgnak. A legfontosabb lépéseket a kormány már megtette az erdélyi városok fel­építése felé. Ebből a rövid vázlatból is kitűnik, hogy a magyar kormány, a legna­gyobb elismerésre méltó buzgalom­mal látott hozzá a visszacsatolt er­délyi részek gazdasági, egészségügyi, kulturális felépítéséhez, és a kor­mányt támogatja ebben az üdvös munkájában mindenki,­ aki erdélyi nyereménykölcsönt jegyez. Jóízű, megbízható, enyhe. Egy pasztilla ára 12 fillér. Kilenc pasztilla ára dobozban üt.­ Politikai élet A törvényhozói összeférhetetlenség­ szabályozásának előkészítésére ki­küldött albizottság szerdán ülést tart, amelynek tárgya a törvényja­vaslat megszövegezése. A MÉP szervezetei megtartották alakuló ülésüket a Muraköz járási székhelyein. Csáktornyán Hovszky János, Pataky László, Huszovszky Lajos képviselők és gróf Teleki Béla főispán ismertette a kormány poli­tikáját Magyar hősök A vezetésben öntevékeny, körülte­kintő és higgadt a harcban pedig pél­dásan vitéz magatartásával tüntette ki magát a Dnyeper mentén vívott vé­dőharcok során Székely János őrmes­ter, szakaszparancsnok. Amikor az el­lenség egyik átkelő-felsérlete alkalmá­val az erre rendkívül kedvező terep­­viszonyok között meglepetésszerűen partot váltott és visszanyomta Székely őrmester gyenge szakaszát, a vitéz őr­mester a még rendelkezésére álló tar­talékrajjal, valamint szakasza törzsé­vel és a visszahúzódó biztosítóvonal hevenyészve összeszedett embereivel megállította további előrenyomulásá­ban az ellenséges osztagot. Annak el­lenére, hogy ez az osztag mintegy négyszeres túlerőben volt, a maroknyi honvédséggel szemben, Székely nem elégedett meg az osztag­­ feltartóztatá­sával, hanem embereit ellentámadásra is vezette. Ez az ellentámadás példa­szerű, vezetésével és a­­ kis csapat hő­sies lendületével rövidesen visszavo­nulásra is késztette az ellenséget és Székely visszafoglalta biztosítóvonalá­­nak eredeti állásait Ennek megtör­­ténte után — mivel a helyszínen tü­zérségi megfigyelő nem­ volt a távbe­szélőn , érintkezésbe lépett a tüzérség­gel és olyan kiválóan irá­nyította az ellenség elreteszelésére megindított ak­navető- és tüzérségi tüzet, hogy sike­rült az ellenséges erőket teljes egé­szükben a túlpartra visszaűznie. Meg­fontolt intézkedéseivel, fölényes harc­vezetésével és elszánt, bátor magatar­tásával Székely János őrmester kivá­­­­ló befolyást gyakorolt alárendeltjeire s amellett igen nagy­ része volt abban is, hogy az ellenséges átkelési szándék kudarcot vallott. . . .­­". Nehéz a legény ember élete Berlinben Könnyebb háztartást vezetni, mint vendéglőben étkezni—Hogyan élnek a berliniek — Étel ital van elég a német fővárosban Berlin, dec. 1. Nem élet a legény­­ember élete Berlinben. Elmúltak azok az idők, amikor örömmel dör­­zsölgette a kezét, mert sorsa „meg­kímélte“ a házasélettel együttjáró problémáktól. Semmi köze sem volt a konyhához, bevásárláshoz, háztar­táspénzhez, nagymosáshoz, nagy­takarításhoz, oda ment ebédelni, ahova akart, ott itt a feketéjét, ahol a legjobban ízlett és esténkint szín­ház után, oda ment szórakozni, ahova tetszett. Független élete volt a berlini agglegénynek, gyöngyélete, senkinek sem tartozott felelősséggel és fölényesen mosolygott, amikor havonként egyszer meglátogatta nős barátait Amikor kitört a háború, a viszo­nyok megváltoztak. Elsötétedett a berlini utca, elnémultak a tánczene­karok, megkomolyodott a város és felhők borultak a legényember élete egére is. Amikor az első élelmi­szer jegyeket kiosztották, kiderült, hogy egy háromgyerekes család gond nélkül vezetheti a háztartását, a legényember pedig beleőszül a jegy­gazdálkodásba. Az adóhivatal is megtette a magáét és barátunk sa­vanyú arccal töltötte ki az adóbe­vallását. Voltak akik gyorsan­ meg­nősültek, mert így megtakarították az adón azt, amit a háztartásra ki kellett adniok. A vendéglőben ét­kező agglegény csakhamar felfedez­te a háztartás gyönyöreit, mert nem öröm többé a vendéglői étlap gondos tanulmányozása, nem ízlik úgy az étel, ha nem lehet vitatkozni a pincérrel, hogy a háromperces to­jás négyperces lett, a toast hideg és a feketekávé túlságosan cikoriás. Manapság ugyanis nincs sok vita a berlini pincérrel. Az étlap szerény Lett: egyféle leves, főzelék, húsos napon egy húsétel, hústalan na­pon valami halféle és pudding, hol mandulás, hol másféle. A vendég leül, kezébe veszi az étlapot, elő­kaparja a tárcájából az élelmiszer­­jegyeit és rendel. Rendel azt, ami van. Ha húsjegye van, húst, ha nincs jegye, főzeléket. Nincs az a pénz, amelyért jegy nélkül kiszol­gálják, még kenyeret sem kap sze­gény, csak sört Tökéletes a jegyrendszer Berlinben tökéletes a jegyrend­szer. Pontos számítások alapján megállapították,­­mekkora az az élelmiszermennyiség, amelyre egy embernek szüksége van. Ezt a mennyiséget pontosan, kivétel nél­kül mindenki megkapja. Húsz va­jat, kenyeret, zsírt szalonnát, lek­várt, esetenként csokoládét, sőt ka­rácsonykor eredeti pörköltkávét, tésztaneműt, makarónit, étolajat mindent, mindent, amire egy dol­gozó embernek szüksége lehet. De mindezt mértékkel és beosztással. Egyelőre végük van az Eisbein­­estékknek, amelyeket a müncheni baksör tiszteletére minden télen rendeztek, megszűntek a lukullusi ebédek, a Horcher-féle mesebeli la­komák. Szegény ember, gazdag em­ber, az éttermekben először a je­gyeit vizsgálgatja, csak azután a pénztárcáját Most aztán meggondolja magát le­­gé­nyember barátunk, mielőtt betér valahová ebédelni. Jól meg kell gondolni a dolgot, mielőtt letelep­szik valahová az éhes ember. A berliniek először megvizsgálják az éttermek ajtajára kifüggesztett ét­lapot s csak akkor mennek be, ha kedvükre való ételt találnak. Van­nak előkelő éttermek, ahol csak előzetes asztalrendelés mellett le­het ebédet kapni. Ilyen a kurfür-­ stendammi Venezia, az olasz étte­rem, ahol még ma is eredeti par­­mezánsajtot adnak a spagettihez. A nagy szállodák ismert éttermei, a Bristol, az Adlon és az Esplanade még ma is mindent megtesznek, hogy a rendelkezésre álló nyers­anyag elkészítésével ne valljanak szégyent. Egy ismert étteremben rendszeresítették a szombati liba­ebédeket, három és fél márka egy adag liba, de tizenkettőkor már az összes asztalokat elfoglalják azok, akik nem hajlandók lemondani li­bacombjukról. Egy órakor már csak belkáposztafőzelék van, bableves és hogy el ne feledjük, mandulapud­­ding, vagy céklasaláta. Az üzletve­zetők leleményességére épül fel a napi étrend, illetve az étrend vál­tozatossága, mert hatóságilag előír­ták, hogy minek kell feltétlenül ét­lapra kerülnie. Éhesen senki sem távozik megszokott vendéglőjéből Vevőlisták Az ismertebb élelmiszerüzletek pontos vevőlistát vezetnek, kiraka­taikban időről-időre megjelenik, hogy milyen sorszámú vásárló je­­lentkezhetik bevásárlásra. Ilyenkor aztán a legkülönbözőbb meglepeté­sek érhetik a vevőt. Az elmúlt he­tekben az egyik ,Leipzigerstrasse-i nagy csemegeüzletben például fél kacsát kaphatott utalványára a törzsvevő. Vagy harcsát, osztrigát, rákot. A rák egyenesen népélelme­zési cikké vált mostanában Berlin­ben. Azelőtt díszebédeken tálaltak rákot, manapság majdnem minden étteremben ott szerepel az étlapon, legalább rákleves formájában, na­gyon olcsón, egy márka körül van az ára. Persze a luxuséttermekben fényűzésszámba megy ma is a rák, egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy a szomszéd kiskocsmában ugyancsak ráklevest adnak a kis­­menüs vendégnek egy márka hat­vanért A kávéházakban nincs már „kom­plett reggeli“, csak kávé, iletve pót­kávé vagy pettea, fodormenta vagy almatea. Igen egészséges. Annál na­gyobb a süteményfogyasztás. Persze, csak jegy ellenében. Bor és sör van bőven A szeszesitalokkal sincs baj Ber­linben. Igaz, hogy az üzletekben ki­­sebb-nagyobb nehézségekbe ütközik egy-egy üveg konyak beszerzése, de az éttermekben mindenki annyit ihat, amennyit akar, így van ez a borral is. Az Adlon-szálló híres bor­pincéje vásárlóigazolványokat adott ki régi vevőinek és havonta négy üveg bort biztosít részükre. Sör is van bőven. Régebben üzleten­ kívül nem adtak el sört, most ezt is en­gedélyezték, a berliniek legnagyobb örömére. Palacksör is van, de az üvegek betétjét a kétszeresére emel­ték, mert az üvegbeszerzés nem olyan egyszerű mint békeidőben volt A likőrök és különlegességek eltűn­tek a piacról, nagyrészben a had­sereg és a katonakórházak részére foglalták le a készleteket. A rajna­­vidéki bortermelők, akiknek azelőtt óriási vevőkörük volt a birodalom minden részéből, mostanában min­den rendelést visszautasítanak. Itt is ugyanaz a rendszer, mint az el­látás minden ágában. Amire feltét­lenül szükség van, azt mindenki Fehér Mihályné szül. Wunderte Józsa a mérhetetlen csapástól po­rig sújtva bánatos szívvel tudatja, hogy szeretett és feledhetetlen férje a Magyar Koronadugaszművek, Müller és Fehér cég társtulajdonosa családjának és a munkának szentelt életének 67-ik, boldog házasságá­nak 25-ik évében váratlanul el­hunyt. A megboldogulttal egy minden jóért és szépért lelkesedő, jóságos ember szállt sírba, akinek szere­tetreméltó egyénisége és váratlan távozása kitölthetetlen űrt hogy mindnyájunk szívében Gyászolják: vigasztalhatatlan öz­vegye, egyetlen fivére Fehér Gyu­la, sógornői, sógora, unokahugai, unokaöccse­ és a nagyszámú ro­konság. Hűlt tetemét f.­tó­j­án délután fél 3 órakor kísérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri temetőben. Emlékét soha el nem múló kegyelettel őrizzük. Budapest,­1841 dec. 2. 7751 A Magyar Korona Lugaszmfivek, Müller és Feh­ér cég társtulajdo­nosai a maguk­, tisztviselőik és munkásaik nevében szomorúan tudatják, hogy Fehér Kif­ár tartalékos hadnagy, a Signum Laudis a kardokkal, a bronz vi­tézségi érem és a Károly-csapat­­kereszt tulajdonosa, a cég társfőnöke, a munkának és közjónak szentelt életének 67-ik évében váratlanul elhunyt.­­ A megboldogult vállalatunk egyik alapító tagja volt, munkálkodásá­val, szakértelmével és nagy tudá­sával hervadhatatlan érdemeket szerzett annak felvirágoztatásában-Halála a szakmának és vállala­tunknak pótolhatatlan vesztesége. Földi maradványait f. hó 3-án délután fél. 3. órakor kísérjük a rákoskeresztúri temetőben utolsó útjára. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Budapest, 1941 dec. 2. 775. megszerezheti. Inyencsevésze ninc nyersanyag, háború­ van és ezt tu­domásul kell vennie mindenkinek. A dohányzás A dohányzás terén ez a helyzet A hivatalos statisztika jelentette a na­pokban, hogy több cigaretta fogyott, mint a múlt évben. A hadsereg csak mintegy negyven százalékkal szere­­pel a fogyasztók között. Dohány­­nemű tehát bőségesen van, úgy lát­szik azonban, az állam nevelő keze itt is érezteti hatását, mert az ellá­tást megszorították és akinek nem elég az a tíz-tizenöt cigaretta, ame­lyet megszokott trafikosa elad neki, kénytelen sorbaállani idegen üzletek előtt. Válogatni nem lehet, a szen­vedélyes dohányos azt szívja, amit elébetesznek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy­ manapság Berlinben sokkal köny­­nyebb háztartást vezetni, mint „sza­bad farkasként" élni a városban. Otthon főzni olcsóbb, kiadósabb és kényelmesebb. Minél nagyobb a csa­lád, annál több az élelmiszer. Há­rom gyerekkel már „luxuskonyhát** vezethet a háziasszony. Ezért nem élet a legényembe® élete manapság Berlinben. Gellért Andor» A KÚT kiállítása a Nemzeti Szalonban A Képzőművészek Új Társasági­á­nak minden kiállítása elé felfoko­zott érdeklődéssel tekintünk, hiszen a KUT-kiállítások jelentik képző­­művészeti életünkben azt, amit a se­besség- és magasságmérő a repülő­gépeken,r a mai festészetünk és szobrászatunk előrehaladását, szín­­vonalemelkedését sehol sem mérhet­­jük le pontosabban, mint itt. Egy­­egy új Bernáth, Berény, Márffy, Szőnyi-kép, egy-egy új Vilt vagy, Vedres-szobor mindig többet jelent, mint kiállítási eseményt, már-már fejlődési stádiumot jelez. Az idei KUT-kiállítás, amely szombaton nyílt meg a Nemzeti Szalonban, in­kább egységes színvonalával elégít ki, mint ilyen eseményszerű meg­nyilatkozásokkal. Bernáth Aurél egyetlen képet küldött be és ez sem különösen szerencsés. Balatonvidéki táj ez, szándékoséul „antipittoreszk“ és a hangulati elemnek ezt a hiá­nyát a művész valami újszerű fes­­tőiséggel igyekszik pótolni, amelyet azonban nem értünk. Nyugtalan szí­nek, rajztalanság, formátlanság, de­­komponáltság,­­ha Bernáth, amint évek óta figyeljük, „érzelemmentes” festőiségre törekszik, ez az egy itt tökéletesen sikerült neki. Berény Róbert három képe közül a legki­sebb, a legszebb: „Kislány ágy előtt“. Szőnyi István „Szobában“ című ké­pén az elliptikus megoldás és a sí­­nek szépek, de különösebb festői tartalmat itt sem érzünk. Márffy Ödön rózsaszín-kék szinalmaiból sű­rűbb és mélyebb mondanivalókra éb­redhetne; Egry József megszokott balatoni kristályfényei a Szigonyozó alakjában szép formába is sűrűsöd­nek; Hatvany Ferenc virágcsend­élete igazán előkelő, szinte dallamos színvarázzsal ragad el; Barcsay Je­nő egyik utcaképén végre kime­részkedik a fekete-feketéből; Czóbel Béla sárga virágai sárgák, de ném­ virágok, csak vattacsomók; nagybo­­rosnyai Bartha László néhány erős vízfestményt állított ki; Diener Dé­nes Rudolf női arcképe gyöngéd és szép munka; Ferenczy Noémi fali­­szőnyeg-tervei most is nemesek, finomak. Dési Huber István „Fara­kások“ című képe az egyszerűséggel járó tartalmasság példája, mindeze­ken kívül Medveczky Jenő, Perlrott Csaba, Bene Géza, Elekfy Jenő, F. Kohner Ida, Gráber Margit, Gad­á­­nyi Jenő, Kelepien Emil, Halápy Já­nos, Klie Zoltán, Pálffy Péter, Szo­­botka Imre, Vörös Géza egy-egy munkáját . "jegyeztük meg különö­sebben. A szobrászok élén ezúttal Örkényi Strasser István áll női aktjával, amely klasszicizáltságában is csupa élő forma és ritmus. Ferenczy Béni nemes "plakettje gróf Teleki Pálról, Vili Tibor komor, tömör, erős ólom­­arcmása (Verlaine?), Szabó Iván magyar paraszt feje, Borsos Miklós domborműve, Schaar Erzsébet, Ma­rosán László, Vedres Márk kisplasz­tikái kiemelkednek. F. J. Fájdalomtól megtört szívvel közöljük, hogy HORVÁTH JENŐRÉ sz. Rgisz Erzsébet november 30-án hosszas szenve­dős után elhunyt. A megboldo­gultat december 3-án délután 3 órakor temetjük a farkasréti temető halottasházából. Az engesztelő gyászmisét de­cember 6-án reggel 9 órakor tartjuk a Krisztina-téri plébá­­niatemplomban. Koszorúk és részvétlátogatások mellőzését kérjük. A Hozzátartozók.

Next