Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-23 / 18. szám

Látogatás a szőlőklinikán és a bor vegykonyhájában A szőlő- és bortermelés ősi ma­gyar foglalkozás. Tudományosan azonban hazánkban csak negyvenöt év® foglalkoznak ezzel a nemes gyü­mölccsel és termékével, a világhírű magyar borral. 1896-ban létesült az Országos m. kir. szőlő- és borgazda­sági kísérleti intézet, tudományos nevén az Ampelológiai Intézet A Hermann Ottó­ úton, mintegy kétholdas kert közepén élt a pom­pás vöröstéglás kutatóintézet, négy melléképületével. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az intézet a szőlő- és borgazdaság gyakorlati kérdésével foglalkozik, felhasználva a tudományok egész­­orának új eredményeit és eszközeit. A szőlőtőkék elültetésétől a bor pa­lackozásáig, a termelés minden moz­zanatára kidolgozott tudományos módszere van az intézetnek. Az el­járásokat az újabb kutatási eredmé­nyekkel kiegészítve, állandóan tö­kéletesítik. A világ legszigorúbb tanfolyama Bátran nevezhetjük így az Inté­zettel szervesen együttműködő ál­landó egyéves szőlő- és borgazda­sági tanfolyamok Amint itt hallot­tuk, nincs a világon még egy fő­iskolai jellegű intézmény, ahová a belépés előfeltétele — már egy ok­levél lenne. Ennek a szőlészeti tan­folyamnak a látogatására ugyanis csak a gazdasági akadémia, vagy a mezőgazdasági egyetem oklevele jo­gosít A szigorúság természetesen nem alaptalan. Egy év olyan rövid idő, hogy ezalatt nem lehet az alap- és szakismereteket is elsajátítani. Az alapismereteket az említett főisko­lákon kell megszerezni. Ilyen feltételek mellett természet­tesen nincs sok hallgatója a tanfo­lyamnak — jelenleg mintegy húsz ■—, de ezeket azután tárt karokkal várják az állami és a nagyobb ma­gán-szőlőgazdaságokban. Nyolc-tíz évvel ezelőtt amikor a bor olcsóbb volt mint a szódavíz, természetesen nem sokan törekedtek magasabb képesítésre a szőlészet terén. Ma már más a helyzet és egyre többen keresik ebben a foglalkozási ágban és ezeken a tanfolyamokon jövőjük megalapozását ,őket csak rendkí­vüli, vagy vendéghallgatókként vesznek fel. A szőlő­klinikán Az általános tájékozódás után az Intézet élet- és kórtani­ osztályába vezet utunk. A berendezés — pom­pás mikroszkópok, metszőgépek, elektromos hőkamrák, vegyszerek — azt a benyomást keltik, mintha egy klinika laboratóriumában lennénk. A párhuzam nem téves, hiszen a szőlőt fenyegető veszélyek jórésze az emberi betegségekhez hasonlóan baktérium­ eredetű. A küzdelem el­lenük az embergyógyászatból ismert eszközökkel és gyakran hasonló módszerekkel folyik. Kezünkbe veszünk egy szőlőtő­­gyökeret. Az avatatlannak semmit sem árul el, lehetne akármilyen gyökér. A mikroszkóp azonban sok százszorosára felnagyítva megmutat­ja csodálatos szerkezetét. A víz­szi­­vó csövek tátongó fehér foltjai kö­rül pompás alakú szerves és szervet­len anyagrészecskék sű­rű sokasága torlódik. Ezek alakítják át a talaj tápanyagait a drága nedűvé. Egy szőlőlevél finom erezete és káprá­zatos csipkemintája a Nap erejét lopja bele a borba. Megcsodáljuk a mikrotom nevű szeletelőgépet, amely egy milliméter parafinba ágyazott anyagból ezer metszetet vág. A szőlő­betegségek elleni küzde­lem mai állásáról megtudjuk a kí­sérleti intézet vezetőjétől, hogy a kutatások pillanatnyilag főleg a rézgálic-hiány pótlására irányulnak. Ezt a hatásos és aránylag olcsó or­vosságot részben már tudjuk he­lyettesíteni. A rovarkártevők és a gomba­betegségek leküzdésére a jövő ter­melési évben nagyszabású tervek várnak megvalósításra. Állandóan és eredménnyel foly­nak a telepítési és keresztezési kí­sérletek. A keresztezéssel egyes faj­ták jó tulajdonságait igyekeznek egy fajtában összpontosítani. A szőlő­telepítés szorosan összefügg a ta­lajvizsgálattal, mert különböző sző­lőfajták különbözőképpen tűrik az egyes talajokat.­­Ha tehát egy szőlősgazda talajmintát küld be az Intézetbe vizsgálat céljából, ponto­­n megmondják neki, milyen sző­lőfajtát híd földjén eredménnyel termelni? Szőlővész megjósolása — időjárási adatokból Az időjárás fényeiből nemcsak magára az időjárásra lehet követ­keztetni, hanem meg lehet jósolni például a sz­őlő egyik legveszélye­sebb ellenségének, a perenoszpórá­­nak a jelentkezését is. Ebből a cél­ból — báró Bánffy Dániel földműve­­lésügyi miniszter kezdeményezésére — eddig mintegy kétszáz peronosz­­póra-jelző állomást létesítettek szer­te az országban. Ezeken az állomá­sokon úgynevezett peronoszpóra­­naptárakat vezetnek — feljegyezve a hőmérséklet és a­ csapadék ada­tait — ezek alapján azután az inté­zet pontosan megmondja: hol, mi­kor, milyen mértékben lehet számí­tani a vész jelentkezésére. Tehát ma már nem kell a bortermelőnek tehetetlenül néznie szőlője pusztu­lását A tudomány segítségével előre látható és így elhárítható lett ez a régen elemi csapásnak számító baj. Egy-egy jelzőállomás érvényességi köre csak mintegy nyolc-tíz kilo­méter sugárban terjed ki. Kívánatos tehát, hogy az egész országot sűrű hálózatban szőrjék be ezek a meg­figyelő állomások. Kiterjesztésük állandóan folyik és remélhető, hogy rövidesen sikerül egészen leküzdeni a nemes tőkék rettegett „peronosz­­póra" betegségét A jelzőállomások rend­szere egyéb­ként eredeti magyar találmány. Istvánfi Gyula, a külföldön is ismert magyar ampelológus már 1913-ban írt róla. Azóta sok országban élnek vele, de még sehol sincs a miénk­hez hasonló szervezete. A bor vegykonyhájában A bor kísérleti laboratóriumában egy kórház és egy borpince vegyes illata fogadja a látogatót Hosszú asztalokon lombikok, fiolák, pároló-, hűtő- és fűtőkészülékek tömege egy­szerre idézi egy középkori vegy­konyha és a jövő falanszter-labora­tóriumának képét. Aki véletlenül és tájékozatlanul toppan be ide, egy­formán gyanakodhatik aranycsiná­­lásra vagy akár Homunculus-kísér­­letekre. Pedig mind a kettőnél jám­­borabb és emberibb dolog folyik itt: eljárások a bor tisztítása, javítása, nemesítése érdekében. A laboratórium fővegyésze elő­ször a bor kémiájával foglalkozó osztályt mutatja meg. Itt végzik a bortörvénnyel kapcsolatos vizsgála­tokat Megállapítják a bor szesz- és cukortartalmát, ami különösen a ki­vitelre szánt boroknál fontos hiva­talos ténykedés. Régen kóstolás A hétköznap hőse írta Hanvay Géza — Segéd úr! Mi lesz azzal a kaviárral? — szólt a főnök fenye­getően letompított hangon. — Lazacot a méltóságos asz­­szonynak! De gyorsan! — Igenis — rebbent meg a véz­na, kis emberke s boszorkányos ügyességgel kapkodott a sok ki­rakott finomság között, az üzlet szom­bat esti forgalmában. A méltóságos asszony, mint en­­gesztelésre váró bálvány, szem­lélte az áldozati csemegéket. — Különleges, illatos banánunk van. Nem hűtőházban érlelt! Mél­­tóztatik parancsolni? — hadarta Sovánka úr, alázatos mosollyal. — Várjon türelemmel, amig vá­lasztok — torkolta el a méltósá­gos asszony és párnás fülében mérgesen szikrázott a kiabáló brilliáns, mialatt önelégült arccal hátrafordult. A főnök megint odanézett. Sovánka úr elsápadt. Már másodszor mond ma sület­lenséget. Mi lesz, ha a próbaidő leteltével nem maradhat tovább ebben a fényes, előkelő üzletben? Zolikának pedig jó táplálék kell és naposabb lakás... — Kérek tiz deka paprikás sza­lonnát Lehet fokhagymás is! — szóltam rá hangosan és ildomta­lanul elébetolakodtam az illatosra rizsporozott dámának. Arca kipirult, kék szeme, mely­ből az önérzet zöld fényét elriasz­totta a gond, kerekre nyilt. — Igenis — ömlött el rajta a hálás megkönnyebbülés és maga­­bizó mozdulatokkal csomagolta be a szalonnát. Az áru silány volt ro drágább, mint másutt, de azért máskor is betértem az üzletbe, Sovánka úr miatt. Arcán állandóan mosoly virí­tott és minden vevőt úgy köszön­tött, mint kegyes jótevőjét. — Mindig vidám Sovánka úr? — kérdeztem egyszer, amint ebéd­szünetben, a pultnak támaszkod­va, éppen pihent. Körülnézett, hogy nem hallja-e más, majd sebes igyekvéssel,­­ hű­ségesen, bizalmasan pislogva, be­szélni kezdett. — Tetszik tudni, sok verést kaptam életemben. Kegyelemke­nyéren, árván nőttem fel. Mióta az eszemet tudom, mindig csak dolgoztam. Azután megnősültem. Most ketten küszködünk. A fele­ségem­ ügyesen varr. Mégse tud­juk utólérni magunkat, akárhogy is erőlködünk. Szerény hangjában nem bujkált szemrehányás, dac, még csak fá­radtság, sőt gyengeség se. — Egy nap azután — folytatta — elhatároztam, hogy történjék velem bármi, akár szidjanak, vagy nevessenek rajtam, ezentúl moso­lyogni fogok, kifogyhatatlanul mosolyogni. És előre köszönök mindenkinek. Postásnak, házmes­ternek, úrnak, szegénynek, akár­kinek. Olvastam, hogy így jó, ez a módszer segít az emberen. Eleinte, bizony, görcs állt a szám­ba a sok szívességtől, az asszony haragudott és csúfolt. De uram, állásba jutottam. Nem szabad szé­­gyelnem, ha annak köszönhetem a biztos kenyeremet, hogy kiseb­bé teszem magam az emberek­nél ... Bámulva néztem a vézna, szí­vós segédre s felismertem benne a hétköznap hősét, ő az, aki majd utoljára nevet, diadalmaskodik a szeszélyes álmodókon, a pillanat, az örökkévalóság számára kinyúj­tott percek hősein, mindazokon, akik elvérzenek egy gondolatért — Baj csak a gyerek miatt van — sóhajtott fel Sovánka úr és egyszerre összeesett, mint a játék­bábu, melynek eltört a rugója.— Az ember mindent meg szeretne adni a gyermekének, kérem. De nem tudom, honnan szedte az igé-­ nyes természetét. Valamelyik nap behozta ide az anyja. Meglátta ezt a sok drága kotyvalékot. Hogy néz rám azóta, ha hazajövök és nem hozok neki semmit... Hiába magyarázom, nem érti. Borzasztó ez egy apának. Kérem, a fiam le­néz. — Pedig — folytatta —, csak ha egy szem cukorral, csokoládé­val kevesebbet mérnék... * Egy aranyködpárás őszi vasár­nap sétálni mentem a budai he­gyekbe. Elhagyott ösvényre tér­tem, az ünnepi kirándulók elöl. A csönd végigsimított és itt-ott feketerigók füttyentettek rám. Előttem, a kanyarban, emberpár haladt. Az asszony, a kispolgári nők megható igyekezetével kiöl­tözködve, magassarkú cipőben ti­pegett a hegyi uton, minduntalan megbotlott az éles köveken és ilyenkor belekapaszkodott a férfi feléjenyújtott karjába. A kopott­­felöltős cingár emberke oly ünne­­pélyes fontoskodással segített, mintha legalább is veszedelmes hegyiszakadékok fölött vinne az útjük. • Egy bogáncs beleakaszkodott a férfi kínosan élesre vasalt nadrág­jába. Ijedten hajolt le s kétségbe­esett buzgalommal tisztogatta a szövetet. Négy év körüli, gondozott kis­fiú szaladt hozzájuk. Éles, köve­telő hangon nyűgösködött — Apa, miből vannak a fák? Mitől nőnek? Apa, hol van a fű­nek a virága? — Nem tudom, kisfiam — is­mertem fel Sovánka úr védekező madárhangját. — Apád nem tanult ember — intette le Sovánkáné s hangjában lemondás rezgett. A lurkó lebiggyedt szájjal rán­­cigálta Sovánka úr kabátujját. — Mondd apa, mért nem kerek a csillag? Ha a tündérkirály ki­jönne az erdőből, köszönne ne­ked? — Hogyisne! — kottyant epé­sen Sovánkáné —, apádnak senki se köszön. Elszántan kiléptem és mélyen megemeltem a kalapom. — Alázatos szolgája, Sovánka úr! Örülök, hogy családja körében üdvözölhetem. A nemzetfenntar­tó, önfeláldozó családapának még nincs szobra, ön megérdemelné, hogy egyszer szobrot kapjon. Sovánka úr megzavarodva né­zett rám. A kisfiú apja térdébe kapasz­kodott és felsivított: — Apa szobrot kap, szobrot kap! — Micsoda szobrot? — fortyant fel Sovánkáné —, nem veszünk semmit, kérem. Nehogy bedülj neki! Haragosan megmarkolta az eser­nyőjét. Sietve elvonultam. Mögöttem egyre méltatlankodott Sovánkáné s ismét felcsattant a követelő han­gocska: — Apa, apa, hát azt se tudod, van-e a kutyának felesége? Azóta elkerülöm a drága cse­megeüzletet. Nem merek Sovánka úrral ta­lálkozni ­ alapján osztályozták a borokat, ma pontosan lemérik a minőségét — Borkóstolók alkonya? — kér­dezzük. — Körülbelül. Tizedfokig meg tud­juk állapítani a bor szesztartalmát és ez tizedfillérekig meghatározza az árát A „technológiai“ osztály a bor tisztításával foglalkozik, amit szép szakkifejezéssel „derítésnek“ hív­nak. Ugyancsak itt kísérleteznek a szőlő melléktermékeivel. Ezek kö­zül ma legfontosabb a szőlőmagvak­ból nyert olaj, amit már gépek haj­tására is fel tudnak használni. Itt próbálják ki az újfajta szüretelő és bogyózó gépeket is. Végül a harmadik osztály a bor „mikológiájává!“, az erjesztéssel fog­lalkozik. Lombikban tenyésztik az úgynevezett fajélesztőt, ami külön­leges, egyébként nehezen erjedő mustokból készít pompás bort Egy kis üveg 200—250 hl erjesztéséhez elég. Az intézet felszerelése elméleti eszközökben is tökéletes. Tízezer kö­tetnyi könyvtárában minden szak­munkát megtalál az érdeklődő. Sokat láttunk. Azzal a megnyug­tató érzéssel hagyjuk el az intézetet, hogy a természet bőkezű áldása mellett, a tudomány is mindent megtesz a magyar bor világhírnevé­nek megóvására. Dr. Gyenes István. Milyen befolyása van az élelmiszerek tartalmának a munkabírásra Túlságosan sok zsiradék fogyasztása csökkenti a munka­­képességet • A Pázmány-egyetem Élettani Intézetének érdekes tudományos megállapításai Érdekei és fontos tudományos vizsgálatsorozatot fejeztek be a Páz­­mány-egyetem Élettani Intézetében. Az érdekes tudományos­ eredményről az alábbiakban tájékoztatta a Pesti Hírlap munkatársát dr. Beznák Ala­dár egyetemi tanár, az Intézet igaz­gatója. A nép élete és munkabírása, vala­mint egészsége szempontjából oly lényeges megállapítások egyes kí­sérleteit dr. Hajdú István tanárse­géd végezte. A vizsgálatok célját akként lehetne összefoglalni, hogy „az élelmiszerek tartalmának minő befolyása van a test munkavégző képességére.“ A hazai tömegélelmezés helyes­sége vagy helytelensége szempont­jából fontos vizsgálat abból a tény­ből indult ki, hogy a nép tudvalé­vően sok szalonnát, tehát zsiradé­kot és sok kenyeret fogyaszt. Az élettani tudomány a feltett kérdést úgy fogalmazta meg, hogy a táplá­lék zömét alkotó zsiradék hogyan befolyásolja a testi munkabírást? A bonyolult és hosszadalmas vizs­gálatsorozat fehérszőrű­, pirosszemű, úgynevezett albínó-patkányok fel­­használásával folyt le. Három pat­kánycsoportot vizsgáltak meg. Mind­egyik csoport harminc-harminc ál­latból állt. Az első csoportot sok zsi­radékon, a másodikat mérsékelt, a harmadikat zsiradékszegény táplálé­kon tartották. A kísérleti patkányok eledeléül , vegyes darát alkalmaznak, vajjal, csukamájolajjal, élesztővel, tejjel, sóoldattal keverve; az így táplált állatokból évente ezer darabot hasz­nál fel a budapesti élettani Intézet Hogy e kis állatfajnak mit köszön­het az emberiség, azt — a kiváló fiziológus-professzor szerint — csak azzal lehetne kifejezésre juttatni, ha az egyetemi városokban szobrot ál­lítanának a fehér patkánynak. A három csoportban hosszabb időn át kísérleti célra táplált patkányok munkateljesí­tő­ képességét egy kü­lönleges energiamérő készülékben, az úgynevezett patkányfuttató gép­ben próbálták ki, hosszas kísérlete­zések során figyelték meg és jegyez­ték fel. A hatalmas, széles, dobszerű kereket elektromos motor hajtja. A patkányok mozgó dob irányával el­lentétben kénytelenek állandóan futni, hogy a dob alján a saját lábu­kon megállhassanak. A munkabírás képességének meg­állapítása addig tart, amíg az állat futni tud. A kísérlet megszűnik, ami­kor az állat nem fut tovább, hanem kimerülten hengergőzik a kerékben. A kísérlet az energiamérés, illetőleg a testi munkabíróképesség megálla­pítására elsőrangú és megbízható módszernek bizonyult. A zsiradék szempontjából három­féleképpen táplált csoport munka­teljesítményének hosszas vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy azok az állatok futottak legjobban és legkitartóbban, amelyek fehérjét, szénhidrátot és zsírt egyenlő kalória­­értékben kaptak, s azok futottak legrosszabbul, amelyeknek a táplá­lékában sok volt a zsír. A vizsgálatok eredményeképpen azt a tudományos megállapítást rög­zítették le az élettan tudósai, hogy túlságosan sok zsiradék fogyasztása csökkenti a munkabírást. Az egy­oldalú szénhidrát-fogyasztás, kenyér- és lisztevés szintén csökkenti a munkaeredményt. Eszményi munka­végző képességet lehetett kimutatni olyan étrend mellett, amelynél a Pesti Hírlap 196 Jan. 1., péntek­i fehérje húsz százaléka, a zsiradék harminc százaléka és a szénhidrá­tok (lisztféleségek) ötven százaléka volt a táplálékok anyaga. A tudományos vizsgálat köznapi nyelve annyit jelent, hogy az életerő és a testi munkabíróképesség szem­pontjából a magyar népnek keve­sebb szalonnát , jóval több tejet, to­jást, húst, gyümölcsöt és zöldfőzelé­ket kell fogyasztania. Az ilyen táp­lálkozás növeli a nép ellenálló erejét a betegségekkel szemben és ugyan­akkor jelentékenyen fokozza a mun­­kateljesítő képességét is. _______ tt­. sa.) Kemény tél Európa-szerte Bulgáriában, a 30 fokot is elérő hi­deg és a tüzelőanyag hiánya miatt feb­ruár elsejéig az összes iskolákat bezár­ták. Trieszt köryékén szokatlanul erős a fa­gy. A városban 9 fokot mutat a hő­mérő fagypont alatt, a környék hegye­in pedig a­­15 fokot is eléri. A Földközi-tenger keleti részén vé­gigvonuló hideghullám Egyiptomot sem kerülte el. Kairóban, ahol a hőmérsék­let télen is ritkán süllyed a fagypont alá, három ember megfagyott. Franciaországot 48 óra óta hideghul­­lám borította el. Vichyben a hőmérő az elmúlt éjszaka 26 fokot mutatott a fagypont alatt. A hideg elleni küzdelem rendkívül nehéz. A szállodákat nem tudják kellően fűtőanyaggal ellátni, a központi fűtés nem működik kielégí­tően s igy az irodákká átalakított szál­lodai szobákban a hőmérséklet 4—5 fok között ingadozik. Az asszonyok sínad­­rágban járkálnak és szöges csizmát hordanak. Törökországra újabb hideghullám terjedt ki. Drinápolyban öt nap óta szakadatlanul hull a hó s a közlekedés megbénult. Az iskolákat egy hétre be­zárták. Az egész feketetengeri meden­cében viharok dúlnak. Tráciából rendkívül erős havazást je­lentenek. A legutolsó 48 órában heves hóvihar tombolt Trácia egyes vidékein és a hóvihar után Edirne városában félméteres magasságot ért el a hó. LEGÚJABB Luxon szigetén a USA-csapatok visszavonulnak Tokió, Jan. 22. (Német TI) Miután a Balanga félszigeten folyó hadmű­veletekről­­ már több napja semmi­féle vagy csak szűkszavú jelentés érkezett, az ottani arcvonalról érke­zett legújabb jelentések azt közlik, hogy az ellenséges tüzérség, amely a védelemben főszerepet játszott, jelenleg tovább vonul vissza déli Irányban, hogy új állásokat foglal­jon el. A beérkezett jelentések köz­ül, hogy a harcok mindkét részen rendkívül elkeseredetten folynak. Az ellenség hanyat-homlok és ren­detlenül vonul vissza a Manilai-öböl irányában. Olongapo hadikikötő vidé­kén, még­pedig a Subic-öböl déli részében a japániak sikeres partra­szállásokat végeztek A japán­ csa­patok az ellenséges ellenállás elle­nére dél felé nyomulnak előre.

Next