Pesti Hírlap, 1942. március (64. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

IMS MÁRC. 1 UfificatM ár* 1 hónap-N­FN fill­ér. Két hó­­­pra I P. Negyedévi* 1 P M fillér. Félévre 14 9 m fillér. Egy évre » r 10 fillér. Egye* ■.iám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 1* fillér pályaudvarokon la) VASÁRNAP LXIV. évfolyam, la. (20.609) szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t Előál­lítja a Légrády Testvé­rek r­t. nyomdája. Szer­kesztőség és földadók: Budapest, V., Vilmos cs­­at 78. T., 112-295 és Er­­zsébet-körút 1. T. 225-686 A szlovákiai magyar kultúregylet feltámadása Iris Szüllő Gésa Hosszú évtizedeken keresztül mindig éreztem azt, hogy Pozsony­hoz közelebb van Budapest, mint Budapesthez Pozsony. Mi, akkor odatartozó magyarok tudtuk, hogy Magyarországnak mi fáj, mit akar, mire törekszik, de tapasztaltuk, hogy Magyarország nem tudja, hogy mi a határokon túl hogyan élünk, mit akarunk, milyen formá­kat keresünk. Valahogyan az a vi­szony volt közöttünk, mint a sze­gény rokon és a gazdag rokon kö­zött, gyanakodva néztek ránk, nem segítséget k­eresünk-e, pedig mi csak meg akartuk mutatni, hogy nem örökölni akarunk, de a szí­vünk dobbanása ugyanaz, a vé­rünk ugyanaz. Ezt nem értették meg. Vagy azt kérdezték, hogy meddig maradunk még, vagy azt, h­ogy mit akarunk. Pedig mi nem akartunk semmit, csak magyarok akartunk maradni! Most is még valahogyan mintha tovább tartana ez a hangulat. A határokon túl lé­vőkkel nem tudunk foglalkozni úgy, hogy azok megértsék, hogy ha az államuk más is, az anyjuk mégis Magyarország és ha önálló lábra kapott is a gyermek, a család ösz­­szetart. Ezt a panaszt hallom én, mint a kisebbségi konferencia volt elnöke, nemcsak Szlovákiából, de Erdélyből, a Délvidékről is, és ta­lán jó lenne, ha számbavennék ezt azok, akiket illet. Átnéztem a lapokat, egyik sem emlékezik meg arról az ünnepség­ről, arról a nagy kulturális ered­ményről, amelyet most vasárnap tudott elérni a szlovákiai magyar­ság. A Szlovákiai Magyar Kultur­egylet újból megalakult és elnö­kévé választották gróf Csáky Mi­hályt, Csáky Albin unokáját, aki gróf Esterházy János mellett a nemzeti politika második részét, a kulturális részt vezeti. A politikai részt, értve alatta a törvényhozást, a hatóságokkal való érintkezést, gróf Esterházy János intézi azzal a kiváló tehetséggel, amit megta­nulni nem lehet, hogy a kellő he­lyen, a kellő pillanatban, a kellő formában keresztül tudja vinni akaratát. A politikában majdnem mindig úgy van, hogy aki akar, az nem tud; aki tud, az nem akar; van, aki félig akar és félig tud, és volt, aki egészen nem tud, de egészen akart... Annak ellenére, hogy Montes­­quieu-t a fiatalok megtagadják a maga hármas egységével, a politi­kának mindenütt, így Szlovákiá­ban is, hármas formája van. A tör­vényhozási, a kulturális és a gaz­dasági. Egyik éppen olyan fontos, mint a másik. A törvényhozási és a gazdasági politikáról most nem írok. Arról írok, hogy milyen volt Csehszlovákiában a mi kulturális politikánk és milyen az most Szlo­vákiában, amelyet vasárnap vett a kezébe gróf Csáky Mihály, amikor a SZEMKE, a Szlovákiai Magyar Kultúregylet, úgy remélem, mint a főnixmadár, hamvaiból feléledt és újraalakult. A csehszlovákiai SZEMKE megalapítója Alapy Gyu­la volt, akinek az emlékét sohase felejtsék el a kisebbségi magya­rok. Ő volt az, aki a kultúra erejé­vel akarta megerősíteni a magyar­ságot. Karja azonban hamar leha­nyatlott és megtért őseihez. A SZEMKÉ-t fenntartottuk, de célját megvalósítani nem tudtuk azért, mert a közigazgatás, a törvényho­zás, a­­törvénykezés, az állam min­­den apparátusa a szemfényvesztés és porhintés eszközeivel elaltatta azokat, akik úgyis aludtak, elkap­ A távolkeleti események a hábo­rúskodás megindulása kezdetétől azt példázzák, hogy a kezdeménye­zés a­ japánok kezében van. A japá­noktól függ a továbbiakban, hol és milyen irányban akarnak támadni, hol vetik latba legnagyobb erejü­ket, melyik hadicéljukat akarják a legsürgősebben megvalósítani? Az a bizonytalanság, ami ebből szár­mazik, állandó és minden irányban szükséges védekezési készenlétre kényszeríti az angolszász hatalma­kat, ami rendkívüli erőkifejtést je­lent. A Newyork Times is bevallja, hogy az üzemet a japánok diktál­ják, akik — mint a lap írja — „vá­logathatnak abban, hol folytassák támadásaikat“. Ugyancsak a New­york Times állapítja meg, hogy az angol-amerikai haditanács súlyos gondok előtt áll, Rangoont kiürí­tették, kikötőjét elaknásították és így gyakorlatilag lezárták a búr-,­mai utat, ugyanakkor pedig a Jáva elleni nyomás fokozódik. A jelen­tős amerikai napilap fölötte ború­látó szemmel nézi a fejleményeket, Burmáról egyenesen azt írja, hogy „az ottani helyzet kétségbeejtő“. Burma, illetve a burmai út csak­ugyan döntő jelentőségű, ha a to­vábbi hadműveleteket nagyobb időbeli távlatban képzeljük el. A Tokio Nisi Nisi című lap helyesen állapítja meg, hogy Rangoonból „a demokráciák életfontosságú vonala“ indul ki. A lap a burmai út pótlá­sának kérdésével foglalkozik. Az egyik lehetőség az lenne — írja , hogy az India—Tibet—Sinkijang útvonalat veszik használatba, a má­sik módja az összeköttetésnek még ennél is hosszadalmasabb: Iránból a Szovjet­ Unión, majd Lunghonon át vezetne Lianjába. Az első út gyakorlatilag aligha jöhet számításba, mert Tibeten ke­resztül a lehetetlenséggel határos egy megfelelő, nagy teherbírású út építése. Ezenkívül azt sem lehet tudni, milyen soká használhatja Anglia és az Egyesült Államok az Indiai-óceánt. A második útvonal előfeltétele a Szovjet­ Uniónak a távolkeleti háborúban való részvé­tele lenne, eddig azonban érvény­ben van az a semlegességi egyez­mény, amelyet Moszkva Tokióval kötött. De bárhogy alakulna is a Szovjet­ Unió és Japán további vi­szonya, ezen az útvonalon — már csak a nagy távolság miatt is — csupán korlátozott mennyiségben ráztatta azokat, akik nézni nem tudtak, és elcsüggesztette azokat, akikben ugyan volt tűz, de érez­ték annak meddőségét, tudták, hogy nem tudnak keresztülvágni azon a barrikádon, amelyet velük szemben a csehszlovák kormány­zat emelt. A csehszlovák kormány­zat szövevényes nemigazmondással, a hamiskártyázás minden formájá­val lehetetlenné tette a becsületes törekvések megvalósulását. A csehszlovák állam összeomlott. Nem azért, mert Runciman és az angol politika 1938-ban meglazi­lehetne hadianyagot szállítani. A japán lap idézi Roosevelt el­nök csungkingi nagykövetének ki­jelentését, amely szerint a burmai út a világdemokráciák életfontos­ságú vonala. Tehát nemcsak Csung­­king számára döntő fontosságú, hi­szen Csungking Anglia és az Egye­sült Államok érdekeinek előőrse lett. A Távol-Keletről érkező angol és hollandi jelentések napok óta ar­ról számolnak be, hogy a csendes­óceáni szigetvilágon a lépésről-lé­­pésre visszaszorított szövetséges csapatok lehetőleg mindent elpusz­títanak maguk mögött, hogy hát­ráltassák üldözőiket és meggátol­ják az értékes nyersanyagoknak és berendezéseknek az ellenség kéz­bejutását. Jól értesült tokiói kö­rökben kijelentik, hogy ez a „felperzselt föld“ taktikája semmiképen sem fékezi a japán csapatok előnyomulását. Amint a japánok újabb területet elfoglal­nak, ott nyomban üzemképessé te­szik az olaj­forrásokat és egyéb be­rendezéseket. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a japánok a Csendes­óceán déli részén folyó hadműve­leteiben máris ellenséges szárma­zású üzemanyagot használnak föl. A hollandindiai szigetvilág ered­ményes hadigazdasági kihasználá­sát megkönnyíti az a tény, hogy a hollandindiai olajtelepek csak száz méter mélyen terülnek el a föld színe alatt; ez rövid idő alatt lehe­tővé teszi üzembehelyezésüket. Igen sok olajtelepet mindezideig még­­egyáltalán fel sem használtak. Az ellenség taktikája tehát — hangoz­tatják tokiói körökben — céltalan és nem jelent komoly veszteséget Japán számára. Tozso miniszterelnök a Nagy- Ázsiát újjáépítő tanács első ülésén beszédet mondott, itt a japán tér­hódítás eredményeit ismertette. „Japán — mondotta először az ellenség kezén levő és hadászatilag fontos keletázsiai támaszpontok megszállására és biztosítására tö­rekszik. Másodszor igyekszik ellen­őrzés alá helyezni a fontos segély­­forrásokat, hogy ezzel is növelje és erősítse a japán haderőt. A legszo­rosabban együttműködik Németor­szággal és Olaszországgal, hogy megvalósíthassa a végcélt: „Ameri­kát és Angliát rákényszerítse a vi­tás területek átadására." Tozso beszédében azt is megje­gyezte, hogy a világ fordulópont előtt áll, a nagyázsiai új rend meg­totta az eresztékeit, de azért, mert ebből az államból hiányzott a lo­gika és a logika nem más, mint a jogos földi alakja, márpedig már Goethe tanítja, hogy mindaz mú­landó, amiben nincsen benne az Isten, mert nélkülözi az igazságot. Csehszlovákia pedig nélkülözte az igazságot. Manapság az államhatárok nem játsszák ugyanazt a szerepet, mint azelőtt, és ezt számbavéve, a ma­gyar állam és a szlovák állam végre meg tudta kötni a kulturális meg­egyezést, aminek az eredménye at­teremtése csak Japán százmilliós népének együttműködésével válhat valóra. Az, Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára mért csapás máris oly súlyos, hogy annak ha­tásait nem tudják kiheverni. A távolkeleti háború további alakulása éppen olyan szerepet ját­szik az utóbbi idők egyik legké­nyesebb diplomáciai problémájá­ban, a washingtoni és vichy-i közti kapcsolatok további fejlődésében, mint az északafrikai háború. A meg nem szállt Franciaországnak és az Egye­sült Államoknak egymáshoz való viszonya már hetek, sőt hónapok óta egyre feszültebbé vált. Az el­lentétek az északafrikai líbiai had­műveletek körül robbantak ki. Mint ismeretes, Rommel csapatai tengeri után jelentős arányú segít­séget és utánpótlást kaptak Euró­pából, ennek latbavetésével nem­csak megállították, hanem erősen vissza is szorítoták a brit előnyo­mulást. Londonban és Washington­ban­ nyomban azt a vádat emelték Franciaország­­ ellen, hogy a­­ ten­gelyhatalmak utánpótlása Európá­­ból Francia-Északafrikán, vagy legalább is a francia-északafrikai vizeken keresztül jutott el rendel­tetési helyére. ■ Vichy erélyesen megcáfolta e kijelentéseket, a fran­cia nyilatkozatok azonban eleinte semmiképen sem elégítették ki az angolszászokat. Az elégedetlenség és Vichy állításainak kétségbevo­nása Sumner Welles közelmúltban megtett erélyes nyilatkozatából is kicsengett. London és Washington fokozódó bizalmatlansággal tekin­tett a francia-afrikai gyarmatok felé és az amerikai sajtó nem egyszben már Berlinnel és Tokió­val való titkos összejátszással vá­dolta meg Vichyt. Az Amerika és Franciaország közt fennálló ellentét másik oka Francia-Indokina Washingtonban nagyon rossz né­ven vették Vichytől, hogy még a távolkeleti hadjárat kitörése előtt megadta utólagos hozzájárulását a japán csapatok Indokinába történt bevonulásához, sőt ezen túlmenően abba is beleegyezett, hogy Japán és Francia-Indokina az elmúlt év decemberében közös védelmi kato­nai egyezményt kössön. Vichy ez­zel — mint Washingtonban pana­szolják — előre is megkötötte ke­zét, nem volt tekintettel az ameri­nak becsületes betartása esetén az lesz, hogy a szlovákiai magyarság lelki és népi egyéniségét meg tudja tartani és nem kell félnie az asszi­­milálódástól, mint ahogyan Ma­gyarországon soha a szlovákoknak az asszimilálástól félniök nem kel­lett, ezt mutatja az ezeréves lét, hiszen a szlovákok megmaradtak szlovákoknak. A szlovákiai magyarságnak ezen a kulturális ünnepségén részt ve­­szünk ittlévő magyarok valameny­­nyien, és kívánjuk, hogy valóra váljék az a politika az új államok­kal érdekekre és szorosabb kapcso­latba került az angolszász hatal­mak halálos ellenségéhez. Francia­­Indokina területe elsőrendű fon­tosságú támaszpontja lett a Sziám, majd a Burma ellen támadó japán haderőnek, úgyhogy e francia gyar­mat, amely jogilag még ma is Vichy uralma alatt áll és amelyről Tokió is elismeri, hogy megmaradt francia felségterületnek, a japán haderő hadműveleti alapul szolgáló hátsó területe lett. Japánnak indokínai nagykövete egy nyilatkozatban ismertette Indo­kína és Japán kapcsolatainak fej­lődését. A nagykövet megállapí­totta, hogy Indokína a katonai egyezmény aláírása óta őszintén együttműködik Japánnal, sőt kap­csolataik gazdasági tereit is mind szorosabbá válnak; az elmúlt év májusában kötött gazdasági egyez­mény kiegészítésére irányuló tár­gyalások kielégítően folynak. Ja­pán és Indokína között épp oly bensőséges a viszony, mint Japán és Sziám között. Ilyen körülmények között indul­tak meg a meglehetősen bizal­matlan légkörben — a tárgyalások Washington és Vichy között. Ille­tékes francia körök kijelentése sze­rint Washington és Vichy állan­dóan fenntartották az érintkezést azokon a megbeszéléseken keresz­t­­ül, amelyeket egyfelől Leahy ten­gernagy, az Egyesült Államok vi­chy-i nagykövete Pétainnel és Dar­­lannal, másfelől pedig Henry Heye washingtoni francia nagykövet Sumner Welles amerikai helyettes külügyminiszterrel folytatott. — Az Egyesült Államok — mond­ja az illetékes francia hely — a francia politikáról, különösen Fran­ciaország­ . birodalmi politikájáról kért felvilágosításokat, amelyekre egyílt választ kapott. A válaszból megállapítható, hogy Franciaor­szágnak a francia tengerentúli bir­tokok függetlensége ügyében tanú­sított magatartása nem változott meg. Vichy Washingtonban is ki­fejtette azt az elhatározását, hogy e tengerentúli birtokait komoly esetben megvédelmezi. Vichyben remélik, hogy a megadott magya­rázatok alkalmasak a kölcsönös megértés légkörének fenntartására, amely mindig jellemezte a francia­­északamerikai kapcsolatokat. Szinte egyidőben e francia ille­tékes nyilatkozattal. Sumner Wel­les is egy sajtóértekezleten hiva­talos közlésben arról tájékoztatta a világot, hogy ban, amely politikát ezer év óta Magyarországon nem az egyes po­litikus, de a magyar törvénykönyv keres, hogy az állampolgároknak sem a szabadságát, sem a lelkiis­meretét, sem az öntudatát nem akarta eddig elvenni, bár­mely faj­hoz vagy felekezethez tartozzanak is. Ez az a szentistváni politika, amely, reméljük, most a magyar kulturális erőkön nevelkedett szlo­vák államférfiakat éppúgy betölti, mint azoknak a lelkét, akik most Szlovákiában a magyar ügy veze­tői lettek. A Krím félszigeten és a Donce arcvonalon nagy erőkkel és páncélosokkal végrehajtott szovjet támadásokat vertek vissza Franciaország északi partjain a szombatra virradó éjszaka sok brit ejtő­ernyős vadász szállott le és rajtaütésszerűen meglepte a gyenge parti őrséget­­ A németek nyomására később a tengeren át visszavonultak Jáva viz­ein egy cirkálót és három rombolót süllyesztettek el

Next