Pesti Hírlap, 1942. április (64. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
1942 Április 1 Előfizetési ára 1 hónapra 2 P 50 fillér. Két hónapra 5 P. Negyedévre 7 P 30 fillér. Félévre 14 P 60 fillér. Egy évre 29 P 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti SZERDA LXIV. évfolyam. T. (20.694) szám. Kiadja a pesti Hírlap r.-t. Előállítja a Légrády Testvérek r.-t. nyomdája.Szerkesztőség és főkiadók: Budapest, V., Vilmos és Ant 78. T. 112-295 és Erzsébet-körút 1. T. 225-68. A keleti hadszíntér középső szakaszán kemény harcok után nagy szovjet támadások omlottak össze Újabb német tengeralattjáró támadás amerikai hajók ellen a murmanszki vizeken — A németek a megszállt Norvégia felett több angol repülőgépet lőttek le — A Papen elleni merénylet tárgyalása szerdán kezdődik • Döntő tanácskozásra ült össze az indiai kongresszus A heti katonai jelentés, mely a német véderő főparancsnokságon szolgálatot teljesítő Krause alezredes tollából a húsvéti hét küszöbén apvilágot látott, rendkívül érdekesen világítja meg a hadi helyzetet általában, s külön méltatja a keleti front hadászati esélyeit. Krause alezredes jelentéseit mindig a tökéletes nyíltság jellemzi. A hadiszerencse változó esélyeiről éppen olyan nyíltan beszélnek ezek a beszámolók, mint az általános hadászati helyzet kilátásairól. Különösen érdekes a német katonai szakértőnek ez a legutóbbi jelentése, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a tavasz küszöbén az egész világ minden népe számára időszerűek. A keleti front helyzete Krause alezredes fejtegetéseinek középpontjába a szövetségeseknek iz az állítása került most, mely szerint a keleti front téli eseményei után a kezdeményezés most már végérvényesen Sztálin, illetve az egyesült plutokráciák és a bolsevisa tábornokok kezében van. London és Washington sajtója hetek óta nem fárad el hangoztatni, hogy a kezdeményezés és a cselekvés lesz már végérvényesen a szövetégeseké“. Krause alezredes azonban megállapítja, hogy „öthónapiimádás még koránt sem jelent ötőnapi kezdeményezést“. Aki e végzetes jelentőségű tavasz küszöbén felállítja a hadviselő felek kamat mérlegét, kénytelen elismeri, hogy sem az atlantióceáni csaliban, sem az északafrikai vállalkozás során nem tudtak a szövetségesek eredményeket felmutatni, éppen Churchill legutóbbi beszéde adott számot az atlantióceáni satának legújabb, az angolok számára rendkívül kedvezőtlen fordultairól. Észak-Afrikában a kezdeményezés változatlanul Hemmelkezében van, s feltehető, hogy ahallgató Rommel nem tölti tétlenül az időt, hanem vannak tervei erre a tavaszra is. A keleti frontot illetően Krause is megállapítja, hogy az elmúlt téli hónapok igen kemények voltak és súlyos feladatok elé állították a német hadsereget és szövetségeseit, de ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy szafin téli kezdeményezése megakadt Jóllehet a szovjet tábornokok embertelen erőfeszítésekkel és irtózatos szívóssággal kísérleteztek, hogy a kezdeményezést magukhoz ragadják, támadásaik a német véderő ellenállásán rendszeresen és következetesen összeomlottak. Krausert érint „a kemény téli harcok erőfeszítéseivel és veszélyeivel szembezt elhalványul a beszámoló valmennyi lehetősége és még a legelevenebb beszámolók is halvány épet nyújthatnak csak a véderő eleti teljesítményeiről. A harcok agy eredményeképpen most a tél végén kiderült, hogy Londonnak Moszkvának a téli támadó hadművelethez fűzött reményei és várakozásai semmivé váltak“. Krause alezredes ennek bizonyíására következetesen állapítja meg, hogy a második arcvonalán való kiáltozás mind hangosabb és sürgetőbb lett a túloldalon, mert a Szovjet Unió tehermentesítése egyre szükségesebbnek látszik. Ugyanakkor, amikor az egyesült demokráciák minden arcvonalon védekezésre kényszerülnek, mikor a japánok Mandalayt és Moresbyt, Moresbyn keresztül pedig Ausztrália északi partvidékét fenyegetik, mikor az amerikai szárazföld atlantióceáni partjai mentén és a Karaib-tengeren működő német tengeralattjárók egyre veszélyesebb mértékben pusztítják a demokráciák tartály- és ellátóhajóit, nem lehet csodálni, hogy Churchillnek és az angol hadvezetésnek nincs túlzott kedve az oroszok által követelt „második arcvonal“ sürgősmegteremtéséhez. ■ Churchill — mondja Krause alezredes — nem alakít második arcvonalat, de legalább kísérletet tesz arra, hogy kezdeményezőképességét igazolja. „A csúfosan kudarcba fulladt st. nazairei partraszállási kísérlet az egész, ami megmarad az angolamerikai propagandának abból az állításából, hogy tábornokaik és a Szovjet hadvezetősége kezükben tartják a kezdeményezést — így fejezi be rendkívül érdekes, húsvétheti beszámolóját Krause alezredes." E beszámolóval egyidejűleg a német sajtó hosszú cikkekben hívja fel a figyelmet a csalódásra, melyet az a tény okozott Angliában, hogy a tél nem hozott sem elkedvetlenedést, sem gyengülést a Szovjet Unió területén küzdő német hadseregben. A Völkischer Beobachter felhívja a figyelmet az angol hírszolgálat egyik vasárnapi jelentésére, amely beismeri, hogy „a legkisebb jelét sem állapíthatjuk meg a német hadsereg összeomlásának és Németország erkölcsi ereje sem gyöngült meg a legkisebb mértékben sem“. Az angoloknak ez a beismerése — írja a Völkischer Beobachter — már több hete tart. Vansittart most felhívja az angol népet, indítson a legerélyesebb eszközökkel „idegháborút“ a német nép ellen és követeli, hogy a német nép teljes megsemmisítésével fenyegessék meg Németországot. Érdekes stockholmi hírt közöl az NST, a második arcvonal megteremtésének követelésével kapcsolatban. Egy svéd lap londoni tudósítója leírja, hogy ez a követelés a st. nazairei meghiúsult támadás után sem halkult el Londonban, melynek népe vasárnap este tüntetést rendezett a Trafalgar Square-en. A tüntetés szónoka O'Connor volt, a Daily Mirror vezércikkírója, aki főként a kormánynak a hosszú háborúra irányuló politikáját bírálta. A népgyűlésnek erősen kommunista jellege volt. A Neue Zürcher Zeitung ugyancsak a második arcvonal kérdéseivel foglalkozik és közli Liddel Hart, az ismert angol katonai szakírónak erre irányuló véleményét. Hart óva inti az angol népet attól, hogy lebecsülje a keleti arcvonalon levő német ellenállási központok erejét. De Hart is azt kívánja, hogy az angolok hajtsanak végre nyugaton támadásokat és ezzel tehermentesítsék a szovjet arcvonalat. A brit hírszolgálat jelentése szerint az angol fővárosban a keddi napra várták az indus nemzeti kongresszus és a muzulmán liga végrehajtó bizottságának végső döntését az angol javaslatokról, amelyeket Sir Stafford Cripps közölt Indiával. A két bizottság hétfői tanácskozásainak lezárása után Londonban az a vélemény kerekedett felül, hogy a megegyezésre kevés a kilátás. Az angol hírszolgálat jelentése szerint a kongresszusi párt vezető személyiségei nem fogadják el feltétlenül Anglia indiai javaslatát. Gandhi, hir szerint, beszédet mond a párt végrehajtóbizottságában és a javaslat ellen szólal fel. Pandit Nehru is ellen javaslatokat akar előterjeszteni. Nehru szerint Cripps javaslatának a következő hibái vannak: A tervezett nemzetgyűlés az indiai államoknak, önálló fejedelemségeknek több befolyást biztosít, mint amennyi azokat megilletné, mert azok India lakosságának mindössze huszonöt százalékát jelentik. Az indiai néptömegeket nem lehet lelkes harcra felszólítani az ország védelme érdekében, ha India védelmét nem teszik India általános ügyévé. A Popolo di Roma ankarai tudósítója szerint az angolok a Grippsféle tervezet elfogadtatásánál elsősorban Nehrura számítanak, akit sokan az indiai Crippsnek neveznek. Pandit Nehru brahman arisztokrata családból származik. Tanulmányait a cambridgei egyetemen végezte. Jól ismeri Gandhit, akit „atyjának“ nevez. Kettőjük felfogása között ,az a különbség, hogy Nehru a falusi élettel szemben India iparosítását tűzte ki főcéljául. Ellensége a kasztoknak is, amelyeket Gandhi fenn akar tartani. Gandhi mindamellett támogatja Nehrit és igyekszik megérteni a nála jóval fiatalabb ember új eszméit. Nehru nyolc évvel ezelőtt Oroszországban járt, de nem nagy lelkesedéssel tért haza. Gondolkodása mindazonáltal leginkább Cripps felfogásához hasonlít. Ez is egyik oka volt, hogy éppen Crippset küldték Indiába, abban a reményben, hogy könnyen megegyezésre juthat Nehruval, aki India egyik legtekintélyesebb személyisége. Nehru Olaszországgal, Németországgal és Spanyolországgal szemben ellenséges álláspontot foglal el, már a spanyol polgárháború idején is a köztársaságiak mellett foglalt állást. Japánellenes érzelmeit sem titkolja és már 1939-ben hangsúlyozta, hogy Indiának Csangkaisek Kínája mellé kell állnia. Bombayből érkező jelentések szerint az indiai nemzeti liberális szövetség tanácsa elhatározta, hogy a brit kormány javaslataival szemben egyelőre nem foglal állást. A szövetség elnöke magyarázatot kér a javaslat különböző pontjaira vonatkozóan. Különösen annak a tisztázását szeretné, mi az angol kormány szándéka, amikor lehetővé akarja tenni egyes tartományok távolmaradását az Indiai Uniótól. Indiának nagyságra harmadik pártja, a Hindu Mahasabha-mozgalom, értesítette Clippset, hogy javaslatait elfogadhatatlannak tartja. A mohamedán munkabizottság sem jutott még végső határozatra Cripps javaslatainak elfogadásával kapcsolatban. Egyik amerikai hírszolgálat New Delhiből keltezett jelentése szerint az indiai kongresszusi párt végrehajtó bizottsága tagjainak többsége az angol javaslatok visszautasítása mellett foglalt állást. A kongreszszus egyik tagjának kijelentése szerint „a párt egyetlen tagja sem akarja a javaslatokat mostani alakjukban elfogadni“. Az Exchange Telegraph jelentése szerint a javaslatoknak legfeljebb ötven százalékos elfogadásáról lehet szó A kongresszusi bizottság tizenkét tagja közül hét van az elfogadás ellen és csak öt mellette. Gandhi, e hír szerint, egyike Cripps leghevesebb ellenzőinek. Nehru állítólag hajlandó ellenjavaslatokat tenni. Londonban azt remélik, hogy a helyzet kedd estére tisztázódik. Az indiai sajtóban három áramlat állapítható meg. Az egyik az elfogadás ellen, a másik mellette van, a harmadik hívei pedig azt hiszik, hogy a helyzeten bizonyos ellenjavaslatokkal lehetne segíteni. A fegyveres erő feletti rendelkezés joga nélkül — írják a lapok — elképzelhetetlen a függetlenség. Ebben rejlik a megegyezés legnagyobb nehézsége. Egyes vélemények szerint az angol javaslatokat nem lehet módosítani, legalább is erre mutat Cripps legutóbbi sajtónyilatkozata. A kongresszusi párt egyes köreiben tehát úgy vélik, hogy Cripps küldetése hamarosan véget ér, ha az angol kormány nem járul hozzá a javaslatoknak tárgyalás útján való módosításához. Ha a kongresszusi párt a javaslatokat elutasítja, a többi indiai párt magatartása már nem számít. A pánindiai kongresszus állásfoglalása Clippset hazatérésre kényszerítené, ha ez az állásfoglalás visszautasítaná az angol javaslatokat. A végleges döntést kedden délutánra várják, amikor Gandhi is felszólal a kongresszus végrehajtó bizottságában. A Times jelentése szerint a kongresszusi párt, valamint több pártonkívüli személyiség főleg azt kifogásolja, hogy London nem terjesztett elő konkrét javaslatokat az átmeneti időszakra. Az angol javaslatok jelentőségét Cripps indiai rádóbeszéde magyarázta meg az indiai népnek. Cripps bejelentette, hogy felkéri az indiai kormányt: küldjön állandó képviselőt az angol háborító kormányba. Közölte, hogy Wavella tábornok indiai főparancsnok továbbra is az alkirály végrehajtó tanácsának tagja marad. Hangsúlyozta, hogy India új alkotmányát nem lehet elhamarkodottan megszerkeszteni, hanem az összes indiaiak közös egyetértésével kell megalkotni. India védelme a jövőben egyik része lesz a szövetségesek egész világra kiterjedő hadászati terveinek. Ha a brit tervet elutasítják, akkor a háború végéig semmi sem történhetnék többé az indiai kérdés megoldására. Az angol fővárosban tartózkodó magatartást tanúsítanak az indiai fejleményekkel kapcsolatban. Gandhi „hosszú időre szóló csekknek“ nevezte az angol javaslatokat. Londoni felfogás szerint az angol terv jövője Nehrutól függ, az ő állásfoglalása azonban még nem világos. Valamennyi londoni lap helyesli az angol kormány tervét, a Daily Herald kivételével, amely attól tart, hogy e javaslatoktól pillanatnyilag nem sok haszon várható. Londonban Churchill és Cripps együttműködésének első jelét látják az indiai kérdéssel kapcsolatban. Azt hiszik, hogy az indiai tervezetet nagy vonalaiban Churchill dolgozta ki, míg a kisebbségvédelem gondolata Crippstől származik. A világsajtó behatóan foglalkozik az indiai fejleményekkel. A Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz írja: Az a terv, amelyet az angol háborús kormány Cripps útján nyilvánosságra hozott, igazi angol játékszabályok szerint készült. „Divide et impera“: ez volt nagyhatalmi állása óta Albion jelszava. Nemcsak az európai népeket játszotta ki egymás ellen, hanem ezzel a jelszóval tudott úrrá lenni India roppant erői fölött is. Pénzügyi csábításokkal már most előre akarnak gondoskodni arról, hogy ne jöjjön létre egységes India. A szeparatista mozgalmak előmozdítása tehát Anglia törvényes programpontjává lett. Egyébként is szó sincs az angol hadsereg visszavonásáról. Azonkívül Egyiptom és Irak példája mutatja, hogy lehet valamely ország az Angol birodalomon kívül álló és mégis kénytelen eltűrni az angol helyőrségek igáját Egészben véve — írja a lap — Anglia parancsolna, Anglia ural,kodnék és az indusoknak továbbra is Angliáért kellene harcolniok és dolgozniok. Az olasz lapok az indiai kérdés megoldására irányuló angol törekvéseket „komédiának“ minősítik, mert az angolok ezzel csak időt szeretnének nyerni. A japán sajtó megállapítása szerint Cripps javaslatainak elfogadása csatatérré változtatná Indiát. A Szovjet és India Csongkingból származó japán értesülések szerint az a körülmény, hogy a brit kormány kiszolgáltatta az iráni brit érdekeket a Szovjetnek, most felbátorította a szovjet kormányt, hogy India belügyeibe is beavatkozzék. Hir szerint a szovjet kormány arra akarja felhasználni az indiai nehézségeket, hogy egy rendkívüli szovjet kiküldött segítségével részt vegyen az indiai tárgyalásokon. A Hochi Simbun jelentése szerint valószínűnek látszik, hogy Jukov tábornokot, a csungkingi szovjet attasét bízzák meg ezzel a feladattal, aki már a legközelebbi jövőben Indiába utazna, hogy ott Nehruval és más indiai vezérrel személyesen tárgyaljon. A világháború pénzügyei Az olasz pénzügyminiszter nemrégiben feltűnést keltő cikket írt Olaszország háborús pénzügyeiről. A múlt héten pedig a Duce mondott nagyobb beszédeta népbankok elnökei előtt ugyanerről a kérdésről. Most az olasz Nemzeti Bank elnöke számolt be az 1940-es esztendő üzletmenetéről és igen fontos megállapításokat tett, amelyek az összes háborús államok pénzügyi irányítására nézve érvényesek.