Pesti Hírlap, 1942. június (64. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-02 / 123. szám
1943 JUNIUS 9 Előfizetési ára egy hóra 2.50 P. Két hóra 5 P. 14 évre 7.30 P. 8 évre P 14.60. Egy évre 29.20. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér. Vasárnap 16 fill. (a pályaudvarokon is)Pesti Hírlap/ KEDD LXIV. évfolyam, 121 (20743) sz. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t* Előállítja: Légrády Testv. r.-t nyomdája. Szerk. és fők- V., Vilmos cs.ut 78. T. 112-295 és Erzsébetért U T. 225-656 A német légierő Köln brit bombázásának megtorlásául nagy erővel Canterbury érseki székhelyet támadta A charkovi magyar csapatok parancsnokát az I. osztályú német vaskereszttel tüntették ki Az elmúlt két nap legfontosabb eseményei: Nyugaton jelentőségükben növekedtek és számukban fokozódtak a légi támadások. Szombatról vasárnapra virradó éjjel — amint ezt a német főparancsnokság hivatalos közlése jelenti — angol bombázók nagy károkat okozó támadást intéztek Köln ellen. Hétfőre virradó éjjel a német hadvezetőség ezt azzal viszonozta, hogy — amint a legutolsó német hivatalos jelentés beszámol róla — robbanó- és gyújtóbombák ezreivel árasztotta el a Délkelet-Angliában fekvő Canterbury érseki székhelyet. A keleti harctéren ellanyhultak a harcok. A szövetséges hadsereg eredményes légi támadásokat intézett a szovjet védővonalai ellen. Ezen a hadszíntéren feltűnő jelenség Szebasztopol napok óta tartó bombázása. Magyarországon jól eső érzéssel és örömmel fogadják azt a hírt, hogy Hitler a carkovi csatában résztvevő magyar csapatok parancsnokát az I. osztályú vaskereszttel tüntette ki. Észa Afrikában tovább folyik a küzdelem. Az olaszok és a németek brit ellentámadásokat vertek vissza. Az olasz hivatalos jelentés szerint ezeknek az ellentámadásoknak az volt a céljuk, hogy a bekerített brit páncélos erőketfelszabadítsák. Laval miniszterelnök Párisban azt hirdette, hogy a francia jövő felépítésének első feltétele a munka, a munkateljesítmény fokozása érdekében a francia termelésen bizonyos szervezeti változtatásokat kell végrehajtani. Charkov környékén minden csendes A semleges államok haditudósítói megrázó erejű, színes, szinte drámai hangú cikkekben számolnak be azokról az élményekről, amelyekben a véget ért carkovi csata színhelyén részük volt. Svájci és svéd újságírók csoportja járta be az elcsendesedett harcteret, anynyira közvetlenül a harci események után, hogy az ott lezajlott óriási küzdelemnek még a legfrissebb nyomai is láthatók voltak. Hulla-hegyekről, tank temetőkről, beláthatatlan mennyiségű hadianyagról, gazdátlan lovak ezreiről, hadifoglyok végeláthatatlan, menetelő oszlopairól, mérhetetlen egyéb hadizsákmányról imák és a pusztulásnak mindenütt látható rettenetes képét rajzolják meg közvetlen benyomásaik hatása alatt. Csak most, a harcok lezajlása után lehet tiszta képet alkotni, mi is történt tulajdonképp Charkov körül. Illetékes német katonai helyen már teljes részletességgel feltárták a carkovi csata előzményeit és magának a csatának lefolyását is. E szerint a német hadvezetőség tudomást s serzett arról, hogy Timosenkó üzötötte a szovjet haderő javát, valamint az angolszászoktól érkezett hadianyagot, hogy döntő támadással visszaszerezze Ukrajnát. Keresnél ezt a támadást tökéletesen megelőzte a német hadvezetőség és három szovjet hadsereget zúzott szét. Charkovnál éppen a keresi események késztették Timosenkójt arra, hogy idő előtt megkezdje támadását. Timosenkó igen nagy erőt vont össze és ő maga is annyira bízott a sikerben, hogy a támadás kezdetén repülőgépekről röpiratokat szórtak le Charkovra és felszólították a lakosságot, hogy készüljenek a szovjet seregnek négy nap múlva történő bevonulására és tartsák számon, ki hogyan viselkedett a német uralom idején. Ezek a röpcédulák legjobb bizonyítékai annak, hogy Timosenkó villámhadjárattal akart bevonulni Charkovba. Most, a charkovi csata eredménytelen lezajlása után Moszkvából azt a megállapítást tették közzé, hogy a szovjet támadásnak egy pillanatig sem volt célja Charkov elfoglalása, kizárólag csak a német erők felőrlését akarják elérni és semmiféle területnyereségre nem törekedtek. Semleges katonai körökben — állapítja meg a hivatalos Svéd Távirati Iroda haditudósítója — a Charkovtól délre kifejlődött csata a német hadvezetés eddigi legklasszikusabb bekerítő hadművelete volt. Szovjet részről nagyvonalú átkaroló hadműveletet készítettek elő, a harc folyamán azonban a szerepek felcserélődtek és az átkarolás végett előretörő szovjet csapatokat a németek kerítették be. Valóságos , földi pokol a hadszíntér — írja a svéd újságíró —, amely mintegy 130 kilométerre délkeletre van Charkovtól. A megsemmisítő csata borzalmas erejű légi bombatámadásokkal kezdődött és később beavatkoztak a korszerű háború öszszes pusztító eszközei. A német hadvezetőség eddig még soha sehol sem vetett harcba olyan erős és nagyszámú légi erőt, mint Charkov előtt a bekerített szovjet csapatok ellen. A csata Alekszejevszkoje helység közelében tombolt leghevesebben. Itt olyan sűrűn zsúfolódtak össze a harapófogóba szorított szovjetseregek, hogy a ledobott repülőbombák irtózatos pusztítást vittek végbe közöttük és fejvesztett ijedelem vett rajtuk erőt. Egyedül ennél a helységnél 65.000 szovjet katona került németfogságba. Az Exchange Telegraph angol hírközlő iroda ezekről a harcokról szovjet forrásból azt jelentette, hogy német és szövetséges csapatok stukák és más harci repülőgépek igen hatásos védelme alatt jelentek meg a Donee nyugati partján. A német repülők és a tüzérség szünet nélküli bomba- és gránátesővel árasztotta el a szovjet állásokat, mialatt a német páncélosok a Donee átkelési szakaszait igyekeztek birtokukba venni. Mindössze két helyen sikerült átkelniük a Donce folyón azoknak a hidaknak a segítségével, amelyeket a német utászok már készen hoztak magukkal gyorsjáratú gépkocsijaikon. Ugyanez az angol hírforrás számol be a legújabb szovjet fegyverekről, de egyben sajnálkozással állapítja meg, hogy ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A kutyákra kötözött robbanóanyaggal való kísérletezésre egyszerűen azt mondja, hogy „kockázatos vállalkozás, mert a kutyák a csatazajban megriadnak és nem lehet megfelelően irányítani őket“. Ez teljesen fedi azt a német híradást, hogy a „robbanó kutyák“ a fegyver- és ágyutűztől annyira megriadtak, hogy visszarohantak a szovjet állásokba és ott robbantak fel a hátukra kötözött bombák. Az amerikai kézi gépfegyver, amellyel percenként 500 lövést lehet tenni, szintén nem vált be, mert a szerkezete már az első percekben felmondta a szolgálatot és kezeléséhez legalább három ember szükséges, akiknek roham közben is állandóan egymás mellett kell lenniök. A legújabb szovjet fegyver a rakéta-bomba, amelyet repülőgépről lőnek ki rakétaszerkezet segítségével. Ez arra szolgál, hogy nagyobb pontossággal dobhassák a bombákat repülőgépről a földi célpontokra, elsősorban a páncélos kocsikra. Minthogy a német stuka-bombázók titkát még mindig nem sikerült megszerezni, a szovjet mérnökei egy sínekből álló bombairányító szerkezetet szereltek a repülőgépre. Ennek segítségével irányítják a bombát a célpontra. Hátránya ennek az új jegyernek — állapítja meg az angol hírszolgálat —, hogy a szerkezet igen súlyos és emiatt csak kisebb bombákat lehet használni, ezenfelül pedig a támadó repülőgépnek nagyon alacsonyra kell leereszkednie s ez a kockázatot erősen megnöveli. A libiai csata Hetedik napja tart már az északafrikai tengerpart mentén a nagy páncélos és légi csata. Német illetékes katonai helyről csak most adtak első ízben némi támpontot nyújtó tájékoztatást a Líbiában megindult hadműveletről. Eszerint a német-olasz támadás május 26-án kezdődött a marmarkai angol állások elleni felvonulással. Ebből a támadásból fejlődött ki az a nagyszabású páncélos ütközet, amely még ma is tart. Berlinben azt is hangsúlyozzák, hogy a tengely légi erői igen jelentősen avatkoznak bele a földi harcokba és hathatósan támogatják a páncélosok és a gyalogság hadműveleteit. Angol katonai körökben az a felfogás alakult ki a líbiai eseményekkel kapcsolatban — jelenti az Exchange Telegraph Kairóból —, hogy ha pillanatnyilag teljesen elszigetelt hadműveletnek látszik is Rommel tábornok támadása, mégsem lehet lekicsinyelni és jelentőségét elvitatni annak a ténynek, hogy a tengely páncélosai már alig 25 kilométernyire vannak Tobruktól. A londoni Times katonai szakértője azt írja, hogy „úgy látszik Líbiában elkerülhetetlen lesz a döntő jelentőségű csata.“ A továbbiakban a lap azt mondja, hogy a líbiai tengelytámadás inkább csak a nagy támadó terv egyik taktikai akciójának látszik és elsősorban azt a célt szolgálja, hogy nagyobb brit légierőket kössön le, amelyek különben a szovjet harctérre mennének. Az Evening Standard kairói jelentése szerint feltűnő jelenségnek tartják, hogy Rommel tábornok aránylag igen kis erőkkel indult támadásra, de megjegyzik, hogy értesüléseik szerint jelentős erejű tartalékok várnak a harcok kifejlődésére. Rommel legközvetlenebb szándéka — írja a Daily Telegraph tudósítója — szemmelláthatólag az, hogy egyes brit csapattesteket elvágjon a főerőktől. Különösen a tengerparti útvonalon végrehajtott tengelytámadások mutatják ezt a szándékot. A legújabb német hivatalos jelentés első ízben közöl számszerű adatokat a líbiai csatáról. Ezek szerint az eddigi harcok folyamán a tengelycsapatok kétezernél több foglyot ejtettek és 350 harckocsit semmisítettek meg. A szállítóhajók elleni harc A német hivatalos jelentés — mint rendesen, a hónap végén — most is összegezi a május hónapban elsüllyesztett ellenséges hajók számát és tonnatartalmát. A jelentés megállapítja, hogy májusban a német tengeri és légi erők összesen 170 amerikai és angol szállítóhajót süllyesztettek el 924.000 tonnatartalommal. Ebből a tengeralattjárók 140 hajót süllyesztettek el 767.000 tonnatartalommal, a többit a légi erők pusztították el, legnagyobbrészt az Északi-Jeges-tengeren. Ennek az eredménynek különös jelentősége akkor válik szembetűnővé, ha összehasonlítjuk az előző hónapok adataival. 1940-ben augusztus hónap volt ebből a szempontból a legeredményesebb, mert akkor 503.000 tonna elsüllyesztését jelentette a német hadvezetőség. 1941-ben szeptemberben süllyesztettek el legtöbb ellenséges hajót a német búvárhajók. Ekkor 525.000 tonna volt az eredmény. 1942-ben eddig március hónap volt a legeredményesebb, 585.000 tonnával, míg most minden eddigit felülmúltak a búvárhajók, a légierő pedig szintén minden eddiginél nagyobb eredménnyel járult hozzá az ellenséges hadianyag-szállítás megnehezítéséhez. A hajótérveszteség egyre súlyosabb kérdéssé válik Amerikában. A Daily Scotch newyorki tudósítója ezzel a kérdéssel foglalkozik lapjában és így ír: „Az Egyesült Államok nem nyerhetik meg a háborút statisztikai adatokkal. Helyesebben tennék, ha előbb egy pillantást vetnének a tényleges hajótérveszteségekre. A tengeri háború az Atlanti-óceánon a szövetségesekre igen veszedelmesen alakul. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy az amerikai partok mentén operáló német búvárnaszádok elsüllyednek, mint ahogyan azt rendszeresen jelentik. Ellenben biztos, hogy már többszáz amerikai és angol hajó süllyedt el közvetlenül az amerikai partok közelében. Ezt nem lehet többé közömbösen szemlélni. Amerikában kidolgoztak egy 18 hónapra szóló nagyszabású hajóépítő tervet. A háború azonban nem vár, nem enged sok időt Amerikának. Pillanatnyilag és az elkövetkező hónapokban is csupán az számít, ami tényleg megvan és nem az, ami csak képzeletben létezik. A háborús helyzet megítélésénél csak azok a számok fontosak, amelyek megmutatják, mennyit szállított valóban az Egyesült Államok szövetségeseinek.“ Laval a francia gazdaságpolitikáról Laval francia miniszterelnök kormányfői kinevezése óta első ízben mondott Párisban beszédet. Az alkalom erre az volt, hogy 150 munkásszervezet bizottságának elnöksége jelent meg előtte. Szinte valamiképletes jelentősége van annak, hogy a francia kormány feje a megszállás alatt lévő Párisban első ilyen természetű szereplésekor a politikát nem érintette, hanem azt fejtegette, amit maga Pétain is mindig hangsúlyoz: Franciaország mai helyzetében az első feladat és kötelesség a munka. Laval a munkásszervezetek elnökei előtt a kormány gazdaságpolitikáját vázolta, mert ez az az út, amelyen keresztül Franciaor-, A Donec-medence és a Krím-felszínet térképe.