Pesti Hírlap, 1942. november (64. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

4 Pesti Hírlap 1942 rer. 3. de»« Ködkép írta Paulay Erzsi Piemonteban csodálatos játékot ííz ilyenkor őszidén az emberekkel a köd. A viz alatt álló rizsföldek fölött sűrűsödik össze fehér gomo­­lyaggá, azután darabokra, foszlá­nyokra szakad és megkezdi bolyon­gását a völgyek felett és dombok között. A gomolyagok beszűrődnek a kertek fái és a csalitok bokrai közé, a foszlányok pedig, mint szel­lemek uszályai, végigseprik az uta­kat. Megjelenésük és eltűnésük­ egyformán váratlan, mintha finom fehér páratestüket lidérc, vagy vi­dám manók laknák. Ide-oda szál­­longanak, hancúroznak az embe­rekkel, akik azonban ismerik a köd eszejárását, tudják, milyen veszé­lyes lehet játéka azokra, akiknek szemét sikerül bekötnie. Vigyázva haladnak előre, ha megjelenik hir­telen a fehér kísértet s leplét csa­lóka gyengédséggel ráborítja az utasember vállára. A táj fantasz­tikus képet kap ködjáráskor, hatal­mas jegenyék láb nélkül lógnak a levegőben, az ismerős dombok sze­letekre hasítva düledeznek, kasté­lyok romokká válnak, olyan az egész, mintha a valószínűtlenség meséskönyvében lapozna az ámul­dozó. Ilyenkor már jólesik a dércsipje szőlőkből lemenni a városkába, ahol szüret utáni nyugalom és jó­kedv van. A pincékben erjedő must szaga összevegyül a tűzre dobott fenyőtoboz átható illatával. A gye­rekek az első sült gesztenyén me­lengetik kezecskéjüket, a fiatalság gondtalanul beszélget, nevetgél, míg az öregek a legjobb esztendők­ben is egyformán aggodalmas arc­cal szívják az erősszagú „Toscano“ szivarkát. Egy ilyen ködös őszi dél­után, leballagva a dombtetőről lát­tam, hogy a főtéren csoportokban állnak az emberek és valami ér­dekes történést figyelnek meg. Kö­zelükbe érve megkérdeztem, mit néznek, s a sokat igérő feleletekre, hogy művészek mutogatják magu­kat, közéjük állottam. Hárman vol­tak. Egy férfi, egy asszony és egy kutya. Csak a fehér haj árulta el az emberpár korát, egyébként friss­­mozgásúak, ragyogó szeműek vol­tak, érzett, hogy tele vannak élet­kedvvel, hogy a faluról falura való vándorlás öröm nekik, hogy szere­tik egymást, egyszóval­­ boldo­gok. Az öreg ruházatán keresztül fújt az őszi szél, nadrágja hajdan sötétszürke volt, hozzá a férfidivat szabályai szerint fekete zakkót vi­selt. Egy madárijesztő fejéről emel­hette le fejére a kalapot, legénye­­sen félszemre húzva viselte. A há­tán lécekből összetákolt zeneszek­rényt cipelt, benne egy ősrégi verk­li lakott, ennek az alkotmánynak tetejére két cintányér volt erősít­ve, harisnyakötőgumi darabkáival. Egyik kezével a verklit hajtotta, a másikkal a nóta végén egymáshoz rántotta egy spárgával a cintányé­rokat. A főattrakció azok a rongy­ból készült és az emberiség minden fajtáját ábrázoló bábuk voltak, amelyek a zeneszekrényről körös­­körűl lefelé lógtak. Volt közöttük J­apán, kínai, néger, sziámi, még ebér is. Ezek úgy voltak felfűzve a szekrényre, hogy az őket tartó kötél hurokban végződött, az öreg belelépett s mikor egy-egy zene­szám befejeződött, egyet rántott lábával a hurkon, a bábuk ránga­tózni kezdtek, mintha táncra per­dültek volna. A közönség nevetett, tapsolt, az öreg hátravetette fejét, mintha e pillanatban fejezte volna be a teremtés munkáját, majd rá­vágott vidám kék szemével az asz­­szonyára, aki büszkén és szerelme­e­sen visszamosolygott rá, miközben tányérkájába sűrűn hulltak a gara­sok. Mikor a mutatvány véget ért, megpróbáltam beszédbe ereszkedni velük s megkérdeztem, hol töltik­­ az éjszakát. Hát szép puha ágyban, k — felelte az öreg és hangosan fel­­­­kacagott, majd hozzátette, na, as­­­­­szony, gyerünk, s már el is tűntek , egy sikátorban. Én utánuk, tudni akartam, hová mennek. A városka végén állott egy kis szekér, ahhoz siettek, s már meg is indultak vele az országúton. Nem hagytam ma­gamat, utolértem őket. A kocsin a zeneszekrény tetején ült a kutya, ők ketten húzták a szekérkét, va­lami vidám nótát énekelve. Mikor az öreg meglátott, elkacagta magát, az asszony is elmosolyodott, még a kutya is rám vigyorgott, de sem­mit sem tudtam meg róluk, mert egyszerre egy nagy ködgomolyagot hajtott felénk a szél. Az alkonyat­ban nem láttam tisztán, de úgy tetszett, hogy fölemelte őket és a szekeret s vitte magával hegyen­völgyön át, csak az öreg vidám és kicsit gúnyos kacagását hallottam még a messziből, ahogy utánuk bá­mulva tűnődtem az őszi estében, amiben eltakart és elnémított min­dent a hirtelen leszálló fehér k­öd­­felhő. _______ A FÖLDBÉRLŐ RÉSZVÉNY­TÁRSASÁG igazgatósága, fel­ügyelőbizottsága, tisztviselői és munkásai mély szomorúsággal jelentik hogy a vállalat igaz­gatóságának tagja Jé János igazgató ur, m. kir. gazdasági főtanácsos folyó hó 1-én elhunyt . Megboldogult hosszú éve­­ken át lankadatlan munkássá­gával, széles tudásával és ta­pasztalataival vállalatunk veze­tésében odaadással, lelkesedés­sel vett részt Nemes egyéniségének emlékét mindenkor mélységes kegyelet­tel őrizzük meg. Hatvan, 1942 november 2. Gróf Batthyány Gyula történelmi lapsorozatának kiállítása Huszonnyolc esztendeje, hogy gróf Batthyány Gyula első gyűjteményes kiállításával meglepte a magyar kö­zönséget. Batthyány az időben vász­naira színes mesevilágot varázsolt és megtöltötte a magyar arisztokrácia legszebb hölgyeire emlékeztető tündé­rekkel. Az első világháborút megelő­ző kor gondtalansága tükröződött ki e képekből, amelyek után a művész fokozatosan a múlt felé fordította te­kintetét. Ez a múltba révedezés csak­hamar megtelt belső tartalommal és lelki élménnyé mélyült. Batthyány át­­érezte egész történelmünket és azt, ami őt legjobban megragadta, most — a Műbarát termeiben — gazdag rajz­sorozatban tárja elénk. E művek felerészben a régebbi ma­gyar történelmet, felerészben Széche­nyi István korát jelenítik meg előt­tünk. Batthyány bele tudta magát élni különböző korok változó hangulataiba. A rajzok másik fele közvetlenségben felülmúlja az elsőt, ami­ érthető, hi­szen a Széchenyi kor tele van Bat­­thyány-hagyományokkal is. A szemlé­lőt e rajzok egyként megkapják for­magazdagságukkal s a kor teljes át­­érzésével. A Széchenyi meglátja Crescencet“ c. kép szép magyar törté­nelmi idill, a művész dédatyjának, gróf Batthyány Lajosnak elfogatása egyike a legdrámaibb magyar rajzok­nak. A művész valamennyi képén a tér és tömegelrendezés mesterének mutat­kozik. Különösen­ vonatkozik, ez az. „Ezer év küzdelme“ című nagymé­retű festményére, amely szintetiku­san mutatja be a magyarság küzdel­mét a honfoglalástól az oroszokkal jelenleg vívott élet-halál harcunkig. A kiállítás másik művésze Fe­­rrenczy Béni, a jeles szobrász. Fe­­renczy művészetében eredetileg erős szerep jutott a primitív népművészet hatásának. Ezt látjuk pl. Marokszedő e nagy tudással megmintázott bron­zán, amely a velencei idei Biennálén is a legjobb megítélésben részesült. Viszont számos olyan művet is látunk Ferenczytől, amelyek a primitiviz­mustól való eltéréséről tanúskodnak. Ilyenek pl. a Lucy c. szellemes, görö­gös női fej s a Flóriánnak nevezett kecses, sokszínű agyagszobor. Úgy ezekben, mint Ferenczy többig művei­ben maradéktalan lesz a látogatók gyönyörűsége. Siklóssy László. A dán király állapota örvendetesen javult Kopenhága, nov. 2. (NST). A hiva­talos jelentés szerint a dán király ál­lapota az elmúlt napokban örvende­tesen javult. Vasárnap óta a láz tel­jesen megszűnt és az uralkodó ereje lassenkint visszatér. Orvosai most már biztosra veszik meggyógyulását. A 8.8 centiméteres légvédelmi ágyú az elalameini harcok hőse Amikor a gyors ütemben élénkülő egyiptomi harcok lefolyásáról szóló jelentéseket olvastuk, bizonyára igen sokaknak feltűnhetett, hogy ezekben a hadijelentésekben külön szó esett a 8.8 centiméteres légvédelmi ágyúk ki­tűnő átütő hatású sikereiről. Az an­gol-egyiptomi hadvezetőség — a si­vatagi háborúra kedvezőbb enyhe idő­járás beköszöntésével — 1 millió ka­tonát és 1000 páncélost vont össze Rommel el alameini arcvonalával szemben. A néhány nappal ezelőtt megindult angol támadás bevezetői a páncélosok voltak, akiknek Alexander tábornok, a brit egyiptomi haderő pa­rancsoka, azt a feladatot adta, hogy törjenek be a tengerpart közelében a tengelyhatalmak állásaiba. A páncélos­ok betörése nyomában a keletkezett résen át gépkocsikon szállított gya­logsággal akarták az angolok az arc­vonalat hátba támadni és az elala­meini védőket megsemmisíteni. E hadműveleti terv, amelyen már meg­látszanak a „Rommel-iskola nyomai“, a jelentések szerint elsősorban azon bukott meg, hogy a német 8,8 centi­­méteres légvédelmi ágyúk kitűnően állták a harcot az angol és amerikai harckocsikkal és páncélgépkocsikkal szemben. A légvédelmi tüzérség ez al­kalommal bebizonyította újra, hogy nemcsak az arcvonal, vagy a hátor­szág légvédelmét tudja kitűnően el­látni, hanem a földi harcokban, mint páncélelhárító fegyver is nagyszerűen megállja a helyét. Valamikor a légvédelmi tüzérség helyzete a többi fegyvernemhez viszo­nyítva aránylag biztos és kényelmes volt. Régebben a légvédelmi ütegeket rendszerint jó pár kilométerre az arc­vonal mögött állították fel, hiszen a 8 kilométerre ható lövegek így is meg tudták oldani feladataikat. Az egyet­len veszélyt rájuk nézve a repülő ala­csonytámadás jelentette, ez azonban még a hátországban felállított légvé­delmi ütegeket sem kímélte meg és gyakran előfordult, hogy a vadászgé­peit géppuskáinak golyózáporában kellett a tüzéreknek dolgozni a véd­telen ágyú mellett. Azóta azonban a légvédelmi tüzérség helyzete lényege­sen nehezebb lett, mert feladatköre nemcsak a légelhárítást, hanem a föl­di páncélelhárítást is magában foglal­ja. Amióta a páncélos fegyvernem még soha nem látott arányokban ke­rül alkalmazásra a frontokon és a pán­cél a csaták kimenetelére döntő és irányító befolyást gyakorol, — a pán­célosok ellen a légvédelmi tüzérséget is felvonultatták a harcokban. M miért alkalmas kiválóan a légvédelmi ágyú páncéltörő fegyvernek ? A jó páncélelhárító fegyvertől a mozgékonyságon kívül még három fontos tulajdonságot követelünk meg: A pontos találatot, a nagy tűzgyor­­saságot és lövedékének nagy átütő erejét. Ha pedig a páncélelhárító fegyverek csak ilyen tulajdonságok­kal képesek a legfeljebb 30—40 kilo­méteres óránkénti sebességgel ha­ladó és sokszor háznagyságú 52 ton­nás harckocsikat eltalálni, akkor mennyivel többet kell egy légvédelmi lövegnek teljesítenie. Hiszen elég, ha arra gondolunk, hogy a repülőgép több mint tízszer akkora sebességgel halad a légtérben, mint a leggyor­sabb harcikocsi, azonkívül a légtér­ben a mozgási lehetősége is sokkal nagyobb a repülőgépnek, mint a föl­dön a harckocsinak. Ennek követ­keztében a légvédelmi ágyunktól sok­kal pontosabb találatot követelünk, mint a többi lövegektől. A gyors re­pülőgépét, amely alig egy pár má­sodpercig marad 500—600 kilométeres óránkénti sebességénél fogva a lég­védelmi tüzérség hatáskörletében, csak nagy tűzgyorsaságú lövegekkel lehet biztosan eltalálni. Tehát ezek alapján könnyen beláthatjuk, hogy a légvédelmi ágyúk tulajdonképpen túlméretezett páncéltörő fegyverek is egyben, amelyek ennél fogva kitű­nően elláthatják a páncélelhárítást is. A lövegeknek páncélátütő képes­sége attól függ, hogy mekkora a löve­dék súlya és mekkora a lövedék se­bessége, amellyel a páncéllemezhez csapódik. Ez magától értetődő is, hi­szen a lövedéket hasonlíthatjuk egy kalapácshoz, amely a páncéllemezt át akarja törni. Minél nagyobb a kala­pács súlya és minél gyorsabban ütünk azzal, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fémlemezt sikerül át­ütni. A légvédelmi ágyú kalibere 8,8 centiméter, lövedékének súlya átlago­san 15 kilogramm. Természetes, hogy ennek a 15 kilogrammos lövedéknek sokkal nagyobb az elütő ereje, mint a szokásos és eddig használatban lévő 30—50 milliméter kaliberű és 2—4 kilogramm súlyú páncéltörő gráná­toknak. Nemcsak a lövedéksúly bil­lenti a mérleget a légvédelmi ágyuk javára a páncélelhárításnál, hanem a lövedék sebessége is. A légvédelmi ágyúk lövedékének kezdő sebessége közismerten sokkal nagyobb, mint a többi lövegé, hiszen a leggyorsabb harci eszközt, a repülőgépet, csak a leggyorsabb lövedékekkel lehet sike­resen elérni. A 8—10 centiméteres ka­liberű közönséges löveg kezdő­sebes­sége másodpercenként 500—600 méter, a korszerű 8 centiméteres légvédelmi ágyú lövedékének kezdősebessége el­éri az 1000 métert is. Főleg a lövedék­sebesség az a tényező, amely a légvé­delmi ágyúkat a páncélelhárításra ki­tűnően használhatóvá teszi. ▲ 8.5 centiméteres légvédelmi ágyú átütő ereje A gránát páncélátütő erejét hozzá­vetőlegesen, de elég pontosan az aláb­bi egyszerű módon számíthatjuk ki: A páncéllemezbe való behatolás mély­ségét centiméterekben úgy kaphatjuk meg, ha a lövedék űrméretét centimé­terekben mérve megszorozzuk a löve­dék sebességével. A lövedék sebessé­gét jó. egy másodperc alatt méterek­ben megtett úttal fejezzük ki. Az így szorzás útján kapott számot el kell még osztani egy másik számmal, amely azt fejezi ki, hogy, milyen ke­mény a páncéllemez, amelybe becsa­pódik. Hiszen a behatolás attól is függ, hogy milyen kemény a páncéllemez. Tehát végeredményben a behatolás mélysége centiméterekben egyenlő: lö­vedékkaliber centiméterekben szoroz­va lövedéksebesség másodpercméte­rekben, osztva egy a páncéllemezre jellegzetes számmal. Nézzük meg a 8.3 centiméteres lö­veg átütőképességét. A behatolás egyenlő 8.8 x 1000 x 8800. Ezt a szor­zatot azonban el kell még osztani egy másik számmal a szerint, hogy milyen kemény a páncél. Ez a titokzatos szám a legjobb minőségű páncéloknál lehet 600, a gyengébbnél 400, majd az egé­szen gyenge minőségű páncéloknál 300 is. Tehát a 8,8 centiméteres löve­dék behatolása igen jó minőségű pán­célba egyenlő 8800:600, egyenlő 14,7 centiméter. Ugyanez a lövedék egy közepes minőségű páncélba behatol 8800:400 egyenlő 22 centiméterre; az egészen rossz minőségű, gyenge szén­­acél páncélba behatol 8800:300 egyen­lő 29,3 centiméterre. A lövedék akkor üti át a harckocsi páncélját, ha a be­hatolási mélysége a páncéllemezbe nagyobb, mint a páncéllemez vastag­sága. Tehát végeredményben leszö­gezhetjük, hogy a 8,8 centiméteres légvédelmi ágyú egy közepes minősé­­­gű páncéllemezből 15—20 centiméte­res vastagságot 1000 méteren belül átüt. Mi a helyzet a sivatagban? Rommel felderítő repülői kitűnő munka kivégeztek az elmúlt nyár alatt a védelemben is, mert a fényképfel­vételek elárulták, hogy valami készül az elalameini állások ellen. A harc­kocsikat pedig nem lehet zsebre dugni, sőt a sivatagban még rejteni is nehéz az ellenséges repülő szeme elől, így volt lehetséges, hogy nem érte­ egé­szen meglepetésszerűen az angol pán­célos támadás a német és olasz állá­sokat. Az első vonalakban már készen várták­ a híres 8,8 centiméteres lég­védelmi ágyúk az angol és amerikai gyártású harci kocsikat. Ezekből a harci kocsikból már az első napok folyamán több mint 300-at kilőtt a tüzérség. A kőtorlaszokból és homok­zsákokból készült légvédelmi tüzelő­­állások védelme mögött elbújtatott légvédelmi ágyúk a védtelenül köze­ledő harci kocsikra óriási tüzet zúdí­tottak. Már­pedig az angolok nem a legjobb harci kocsijaikat vonultatják fel a sivatagban, hiszen a nagy hőség, a mindent betemető finom por a harci kocsik élettartamát jóformán a har­madrészére csökkenti. A „General Grant“ és az amerikai „Honey" típusú harci kocsk nem a legújabb elvek alapján épített hegesz­tett, superpáncélzattal ellátott harci kocsik. Elég a fényképekre egyetlen egyszer rápillantani, a sok szögletes, merőleges homlokfelület „nagyszerű“ célt nyújt az ellenséges lövegeknek, szemben a korszerű harci kocsi le­gömbölyített formáival, amelyen a lö­vedékek inkább elcsúsznak, mint be­hatolnak. Páncélzatuk sem a legkivá­lóbb ezeknek a kocsiknak, egyrészt azért, mert sok köztük a régebbi tí­pusú és gyártású kocsi, másrészt pe­dig azért, mert az újabban készült harci kocsik nagy sietséggel épültek. A jó minőségű páncél kidolgozásához, edzéséhez pedig nemcsak finom fém­anyag, hanem sok munkaidő is kell. A HATVANI CUKORGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Igazga­tósága, felügyelőbizottsága, tisztviselői és munkásai mély megdöb­benéssel és gyásszal jelentik, hogy a vállalat igazgatóságának tagja és igazgatója Minarik János ur­m. tvr. gazdasági főtanácsos , folyó hó 1-én elhunyt. A Megboldogult évtizedeken át kifejtett nagyértékű munkás­ságával, fáradhatatlan tevékenységével, kiváló szaktudásával és emberbaráti érzésével mindnyájunk igaz szeretetét és el nem múló háláját érdemelte ki. Felejthetetlen halottunk földi maradványait folyó hó 4-én, délután fél 3 órakor kísérjük gyárunkból utolsó útjára. Az Elhunytban nagyérdemű munkatársunkat mély fájdalom­mal gyászoljuk és emlékét hálával­ és szeretettel őrizzük meg. Budapest, 1942 november 2. A Nagy iparvállalat a 25—30 éves, többévi gyakorlattal­­ rendelkező ötezrén­y rap­áell prs- és népirenőt­e keres mielőbbi belépésre. Ajánlatokat SIH fizetési igény megjelölésével oly fgji hölgyektől kérünk, kik a magyar ígl és német nyelvet tökéletesen bir­­ják és kifogástalan fordításokat tudnak végezni. „Megbújható Sil munkaerő“ jeligére a Központi Egy Hirdető Irodába, VII., Erzsébet­­körút 23. 8299 Vasalt ládák és piacak hordó nagyobb tételben eladók. Hajós­ u. 32., üzlet . Intelligens, képzett motorszerelő, nőtlen sorfőrt vidékre keres Ipari Nagyvállalat, fedett műszerkocsihoz. „Megbízható 8322" jeligére főkiadóba. Dren­szík és szálláták (árazók) gyógyáru nagykereskedési gyakor­lattal, eddigi működés és fizetési igény megjelölésével ajánlkozzanak „Szorgalmas, ör.keresztény 8582" jeligére főkiadóba. Nagy iparvállalat adminisztrációjá­ban, OTI, MABI és adóügyekben teljesen jártas, többévi gyakorlattal bíró őskeresztény in­­tett jó német nyelvtudással. Ajánlatokat referenciákkal, fizetési igény megje­lölésével „Könyvelő“ jeligére a Köz­ponti Hirdető Irodába, VH., Erzsé­­bet­ körút 23. 8300 Nagyvállalat keres autósmaméban jár­tas, fiatal gépészmérnököt vagy technológust Ajánlatokat életlei­rássa­l és fizetési igény megjelölésével „Autó 8297“ jeligére a, ,_________főkiadóba.____________ Gumijavitó üzenet nagyobb kapacitásút vagy gumijavító gépeket vennénk. Ajánlatokat Javítóműhely, 8296“ jeligére főkiadóba. Nagy német gyógyszervegyészeti gyér keres olyan képzett, németül beszélő, őskeresztény vegyészt vagy vegyésztót, aki hajlandó lenne huzamosabb időre Né­metországban állást vállalni. Ajánlatokat kérjük „Világcég, komoly munkaerő 8318" jeligére főkiadóba. Perzsaszőnyegek eladók különböző méretekben 10—1-ig. 4—8-ig. Ná­­dor­ u. 23. IV. udvar 2-b, Qardrrt, raktár. Intelligens, képzett motorszerelő, nőtlen soffförfi­keres Ipari Nagyvállalat. „25—35 éves 8S21­4 jeligére főkiadóba. Megalapozón szövetet tőkével rendelkező vezetőigazgatót keres* „Nagy ,JÖVŐ 8013“ jeligére főkiadóba. Kendergyári gépeket újat vagy használtat megvételre keresünk Ajánlatok „Sürgős“ jeligére HAUSENSTEIN ÉS VOGLER RT. hirdetőirodába, V., Dorottya­ u. 8. A gróf Serényi-féle dédesi erdőbirtokon két külön erdőrészen mintegy 18.2+12.5, összesen 30.7 kat. hold tarvágás engedé­lyeztetett. A termési jog dr. Hollaender Béla ügyvédi irodájában, Miskolcon, 1942. évi november hó 9. napján, délelőtt 11 óra­kor árlejtésen értékesíttetik. A feltételek ugyanott megtudhatók. 8304 DIVatÁRU-SZAKMÁBAN GYA­KOROLT KERESZTÉNY eladókat és elsőt felveszünk. Ajánlatok „Divatáru 898411 jeligére Blockner hirdetőbe, Városház­ utca 10. 8306 Csanádi­ u. 25. számú Házépitő Szövetkezet. Mérleg 1942 augusztus 31-én. Vagyon: Pénz­tár 33931.28. Adósok 1533.43, összesen: P 35454.71. Teher: Üzletrésztőke 2000. Hitele­zők 24733.83. Nyereség­ P 8741.08, összesen: P 35484.71.­­ Veszteség és nyereség számla. Veszteség: Adó szja P 306.40. Kamat számia P 1842.50. Költség számla 4336.93. Nyereség P 8741.08, összesen: P 15276.91. Nyereség: Építkezési szja P 14504.91. Lakbér 772, ösz­­szesen: P 15276.91, a szövetkezeti tagok szá­ma 8, az üzletrészek száma 29. Az igazgató­ság. Megvizsgáltuk és rendben levőnek ta­láltuk. A felügyelőbizottság: 8321

Next