Pesti Hírlap, 1943. november (65. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

Inapavidiisa feri ont iniiaae ... Irta KebleTsíky Lajos Tisza István, a nagy magyar vértanú temetésének évfordulóján, a gyászszertartás napjának néhány, talán ismeretlen mozzanatáról óhajtok megemlékezni. Szombaton november 2-án volt a gyászszertartás. A délelőtti órákban báró Radvánszky Béla, Tisza István unokaöccse, izgatottan közöl- te velünk, hogy a koporsó fedele nem illik a koporsóra, erőszak nélkül azt nem lehet ráilleszteni arra a koporsóra, amelyikben már 36 óra óta feküdt felravatalozva Tisza István. Már intézkedett telefonon, hogy a temetkezésivállalat azonnal küldjön ki egy másik koporsót. Rövid idő múlva valóban megérkezett az új koporsó, de a temetkezési vállalat emberei legnagyobb megdöbbenésünkre kijelentették, hogy ők nem teszik át a halottat a most hozott koporsóba, erre nekik egyrészt utasításuk sincs, másrészt nem is érnek rá stb. Dermedten hallgattuk a kegyeletsértő kijelentéseket, de miután ismételt felszólításunkra sem voltak hajlandók segédkezni a szomorú aktusnál, Radvánszky Béla megkérte a jelenlévő gróf Klebelsberg Kunót és engem, akik e szomorú napokban állandóan ott tartózkodtunk főnökünk és atyai jóakarónk holtteste mellett, hogy segédkezzünk neki. Kioktatott, hogyan emeljük ki négyen — Tisza Istvánnak László nevű inasa volt a negyedik — a holttestet a koporsóból a legnagyobb óvatossággal, nehogy — amint lövéstől eredő sebnél előfordul — meginduljon a már rr megalvadt, savós vér. Ennél az utolsó, legszomorubb szolgálatnál is jelen volt a porig sújtott özvegy, aki éjjel-nappal ott virrasztott a halott mellett s ott tartotta vállán a kezét, amíg csak be nem zárult a koporsó. , A temetési vállalat embereinek magatartásából is látszott, menynyire félrevezették a közhangulatotól, milyen „sírontúli‘gyűlölettel viseltetett még a halott Tisza Istvánt iránt is anép egyszerű gyermeke, hogy :’ megtagadhatta ettől a Hatástól azt a szolgálatot, amely a legegyszerűbb szegény ember iránt is kötelessége lett volna. Délután három órakor kezdődött a szertartás, amelyet Petri Elek református püspök végzett. És mialatt imát mondott az Úr szolgája, künn az utcán, közvetlenül a villa előtt szirénasípokkal és kereplőkkel felfegyverzett csőcsélék zajongott. Még a temetés órájára sem tudta az akkori kormány a rendet biztosítani. Amikor négy óra körül befejeződött a szertartás s a gyászoló gyülekezet szétoszlott, még két óráig lehetetlen volt a koporsót elszállítani. A szitáló esőben kint ácsorgó tömeg olyan fenyegető magatartást tanúsított, hogy jobbnak láttuk a várakozást. Végre hat óra körül, óruskor teljesen beállott a sötétség, sikerült az utcán várakozókat tévedésbe ejteni. Amíg ugyanis a koszorúkat lassan elhelyezték a koszorúskocsikon, addig mi a koporsót titokban kivittük a hátsó ajtón s a villa mögötti Hungária-uton várakozó furgonra tettük, amely azután kiszállította a pályaudvarra. Hatan vittük a koporsót: balról báró Radvánszky Béla, gróf Klebelsberg Kunó és e sorok írója, jobbról gróf Ráday Gida, Teleszky János és Latinovits Endre. Tisza István holttestét titokban kellett" kicsempésznünk, hogy a tömeg meg ne rohanja a halottaskocsit. A Tisza István haláláról szóló gyászjelentések sajnálatos véletlen folytán nem készülhettek el idejére. Az övegy arra kért, hogy hétfőn, amely napra a nyomda a szállítást ígérte, vegyem át azokat, a helybelieknek szólókat küldjem széjjel, a többi néhány százat pedig még a hétfői nap folyamán adjam fel Gesztre, hogy a család onnan küldhesse azokat széjjel. Hétfőn tényleg megkaptam a gyászjelentéseket. Amikor azonban azokat a főpostán fel akartam adni s arra a kérdésre, hogy mit tartalmaz a csomag, gyanútlanul azt a választ adtam, hogy gyászjelentéseket, a felvételt megtagadták azzal az ürüggyel, hogy csomagot — tekintettel a zavaros viszonyokra — nem vesz fel a posta. Megkíséreltem egy másik, majd egy harmadik postahivatalnál. Mindenütt elutasítottak nevetséges kifogással. Végre az egyik postahivatalnál „bizalmasan“ közölték velem: nem valószínű, hogy Gesztre egyáltalában fel tudjak adni csomagot. Úgy segítettem azután magamon, hogy a csomagot egy ismerősöm címére küldtem le Aradra, azzal a kéréssel, hogy ő továbbítsa. Csak nagysokára tudtam meg, hogy ez az aradi barátom is úgy járt, mint én: kénytelen volt Temesvárra továbbítani a csomagot. Amikor Tisza István özvegyével január havában ismét találkoztam, némi kis szemrehányással hangjában említette, hogy a gyászjelentéseket csak Újév körül kapta kézhez. Felvilágosításomra szomorúan legyintett kezével: „Még a halottal szemben is éreztetni akarják hatalmukat!“ Mert a halottól is féltek, remegtek. A mártír dülő poraiban is rettenthetetlen volt... Impavidum ferient ruinae... (az sem félemitt meg, ha eltemetnek a romok), ahogyan ezt egyik hűséges barátja emlékbeszédében idézte. tíi) kötet Jókaiért 550 P-t, 41 kötet Gárdo-nyiért 360 P-t, 1O kötet Mikszáthért 380 P-t, 16 kötet Klasszikus regénytárén 300 P-t, 10 kötet Brehnért 120 P-t, IS kötet Brehmért : 10 P-t, 23 kötet Magyarország vármegyéi és városaiért 200 P-t, 23 kötet Móráért 120 P-t, 23 kötet Tolsztojért 140 P-t, 2 kötet Művészeti lexikonért 85 P-t, 6 kötet Malomóiért 300 P-t, 21 kötet Révai lexikonért 5 110 P-t. (Az árak kifogástalan példányokra vonatkoznak.) Könyvtárat vidékről is venek. Keleti Jenő könyvkereskedő, Vilmos császár-út 27. 7581 Anatól írta György László Azon az esős őszi estén kezdődött, minden baj, amikor Péter beállított Anatóliát. Az asszony maga nyitott ajtót urának és meghökkenve vette észre, hogy Péter nem egyedül jött haza.Anatól állt a háta mögött a gázlámpától fátyolosan megvilágított lépcsőházban. Zsakettban volt Anatól s hosszú vörös szakállt viselt. Hóna alatt egy uborkásüveget szórt,ugatott, az uborkásüvegben pedig egy szomorú béka figyelt komoran avilágba. Péter zavartan magyarázkodott: — Bocsáss meg, drágám, hogy vendéget hoztam. Lenn találtam az utcán az esőben, a Tarka Macska vendéglő előtt. Ott állt a falnak dőlve és sirt. Amikor megkérdeztem, hogy miért sir, aztfeleltem azért, mert romlott az emberiség. Nézd meg ezt a szakállt, ezeket a vonásokat. Lásd be, hogy nem hagyhattam ott. Okvetlenül le kell őt festenem. Védő mozdulattal tuszkolta be a műterembe, s az esti lámpafénynél három vázlatot készített róla. Az asszony ezen az estén paprikáskrumplit főzött vacsorára virslivel, a lányt pedig leküldte a kocsmába egy liter borért. Anatól fruegvacsorázott, megitta borát, felvette, két pengő modellpéntre és megígérte, -így másnap déltalan pont négy- kor ismét megjelenik. Amikor éjfél felé elment, az asszony rémülten nézett az órára. — Mit akarsz , ezzel a züllött madárijesztővel? Olyan szép, kedves, színes csendéleteket festettél eddig, mit akarsz most egy ilyen borotválatlan, rettenetes alaktól? Péter ködös pillantással nézettfeleségére. . — Megfestem régi álmomat, a prófétát. Szőrcsuha lesz Anatólon, a kezében görcsös bot. Megfestem, amint otthagyja a várost és a pusztába menekül az emberek rosszasága elől. —Jaj nekünk, — siránkozott az asszony. — Ki vesz tőled prófétát? Ki akaszt az ebédlőjébe egy prófétát? És pont most jött ez az ötleted, amikor olyan drága a vászon és a festék. Maradj te csak a csendéleteknél, azt a hivatalodban sem kifogásolják. Ez az ember a lábát sem törölte le, amikor bejött a lakásba. Majd meglátod, rossz vége lesz a dolognak. Igen, igen, ő megérzi előre a dolgokat. Harmadnap azon csípte rajta Anatalt, hogy kinn az előszobában felágaskodik a tiktakkoló kis svájci kakukos órához és a kiugró kedves kis kakuknak egyszerűen kitekeri nyakát. Az asszony egyedül volt otthon, Péter éppey túlórázott a hivatalban, így, noha belesápadt, mégis felelősségre vonta Anatólt. Mit csinált azzal az órával? " Anatól vállat vont és mosoly-— Elrontottam. — Bolond maga?, — fakadt ki az asszony. — Nem, nem, — nyugtatta meg Anatól. — Nem vagyok bolond. De az talán csakugyan baj, hogy többet gondolkozom, mint általában az emberek, így gyűlöltem meg az órákat is. Nincs gonoszabb találmánya az emberiségnek, mint az óra. Percről-percre szemünkbe vágja, hogy öregszünk, hogy egy nappal kevesebb van az életünkből, hogy fogynak örömeink. Ahol csak lehet, megállítom az órákat s azt hiszem, ezzel csak jót teszek az embereknek. Őrült, gondolta az asszony. Jaj Istenem, őrült van az ő szép kis kétszobás műtermes lakásában. Anyja elegetóvta őt attól, hogy Péterhez menjen feleségül, mert szerinte az olyan ember, akinek rendes hivatala van, de amellett művész is, nem lehet rendes ember. Egy művészhez mindenféle romlott modellek járnak. A művész hosszú hajat növeszt, a szőnyegre szórja a hamut és kártyázik. Deméter szelíd volt, mint a régi ,vetőkártyákon a jómódú fiatalember, aki a lányos házhoz tisztességes szándékkal közeledik. Nem kártyázott, nem cigarettázott és rövid hajat viselt. Ezenkívül eddig csak piros almákat, kék szőlőfürtöket festett halálfejek és virágvázák mellett. Nagyon szép képek voltak ezek, a rijkeások is vettek, a hivatalban *T különpénz a háztartáshoz. És most ezzel az Anatóliai vége lett a régi nyugodt életnek. Egy délután elrohant az anyjához. A kövér kis öregasszony felháborodva hallgatta panaszait. — Majd én beszélek az uraddal, — mondotta keményen. — Ezt az Anatól nevű frátert pedig kidobom. Bizd rám a dolgot. Másnap felkereste Pétert a hivatalában. Péter meglepetten nézett a váratlan látogatóra. De leültette. — Mi történt, kedves mama? Bárhogy is törte fejét, nem tudta mire vélni ezt a hivatalos látogatást. Otthon rendben van minden. A fizetését minden elsején haza adja. Mi lehet itt a baj? Anyósa szigorúan nézett a szemébe. — Úgy hallottam, hogy rossz társaságba keveredtél. — Én? — Igen. Valami züllött fráter jár hozzád, akinek biztosan volt már valami dolga a rendőrséggel is. Oh, Anatól! Péter elvörösödött. Tíz éve voltak házasok, de eddig soha nem adott az anyósának panaszra okot. Gyengéd férj volt, viselte a meleg, divatjamúlt alsóruhákat és anyósa kedvéért megtanult dominózni is, hogy ha vasárnap délután eljön hozzájuk, ne unatkozzék. Halálosan unta a dominót, de ezt nem vallotta be sofear-i $pst. ^&ban a&k■mi nyul fel benne. A gyalázatos csend etekre gondolt, amelyekkel ed csak megalázta a művészetet. Ma Anatal képén dolgozik, a póféta képén, aki a viharban lobo szakállal, megvető arccal lép ki l elátkozott város kapuján, azóta embernek érezte magát. Tiz ég giccseket festett. Most jóvátesz mindent ezzel az egy képpel. Nem, Anatól ügyébe nem hagy beleszólni. Olyan furcsa volt, hogy meg sem értette önmaga sem. Tenyere felemelkedett és lecsapott az Íróasztalra. — Anatólhoz senkinek semmi köze, mama. Erről a dologról egy szót sem akarok hallani. Anyósa vérvörös arccal emelkedett fel helyéről. — Azt hittem, hogy úriemberhez adom a lányomat. Tévedtem. Úriember sohase vetemedik arra, hogy ilyen hangon beszéljen az anyósával. Sarkon fordult és bevágta maga után az ajtót. Péter egész nap kedvetlenül dolgozott. Néha az ajtóra nézett és úgy vélte, kissé túllőtt a célon. Mit mond otthon a feleségének? Az utcán, amikor délután hazafelé tartott. Ugyanúgy esett az eső, mint amikor Anatólt megtalálta. Félve nyomta meg a csengőgombot. A cseléd nyitott ajtót. Mogorva volt és a szemét lesütötte. — A nagyságos asszony elment hazugéi! —~Elmil!ttfc-í Hévá? A kormányzó úr jelenlétében felavatták a Kónyay-utcai református gimnáziumot A reformáció emlékünnepén ünnepélyesen felavatták és átadták rendeltetésének az új Lónyay-utcai református gimnáziumot. Az iskolaavató ünnepen előkelő közönség jelent meg, ott voltak többek között Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter, Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, Fáy István és vitéz Bonczos Miklós államtitkárok, Ravasz László református püspök, a főváros, a reformátusság több képviselője és még sokan. Délben a gimnázium elé érkezett szárnysegédje kíséretében a Kormányzó Ur, akit Tasnádi Nagy András és mások fogadtak. A Főméltóságos Ur megelégedetten szemlélte az iskola udvaráról a modern épületet, majd a díszteremben, ahol Ravasz László püspök fogadta, elfoglalta helyét. Az avatóünnepen Ravasz László püspök magasszárnyalású felszentelő imát mondott, azután Tasnádi Nagy András, a református egyházmegye nevében hódolattal köszöntötte a Kormányzó Urat. Az avatóbeszédet Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter mondta. Talán nem véletlen — úgymond —, hogy éppen a nagy világégés tombolásakor fejeződött be az építkezés, mert ez is bizonyítéka, hogy a legnehezebb viszonyok között is tudjuk a magyar kultúra ügyét szolgálni, tudunk alkotni, ha az egyház, az állam és a társadalom összefog. — A mai avatásnak — fejezte be szavait a kultuszminiszter — különös díszt ad a Főméltóságú Kormányzó Urunk magas személyének jelenléte. Azt a fiatalságot, amely itt fog tanulni, mindenkor az a felemelő tudat hatja majd át, hogy annak az intézetnek a növendéke, amelyet a legelső magyar ember jelenlétében adtunk át rendeltetésének. Több beszéd hangzott még el, az ünnepség végén pedig a Kormányzó Úr a megjelentek lelkes ünneplése közben távozott el az ünnepség színhelyéről. Azután a kultuszminiszter kíséretével végigjárta az iskola helyiségeit, elbeszélgetett a tanári testület tagjaival és elismerésének adott kifejezést. A magyar protestánsok seregszemléje Tasnádi Nagy András, Ravasz és Kapi püspökük beszéde Október 31-én, a reformáció emléknapján seregszemlére gyűltek össze a magyar protestánsok. Az ünnepségek legkiemelkedőbb eseménye a pesti Vigadóban folyt le. Ott voltak az előkelőségek sorában Szász Lajos közellátási miniszter, báró Radvánszky Albert, a felsőház, Tars Tibor, a képviselőház alelnöke, Ravasz László református és Józan Miklós unitárius püspök és még sokan. Szabó Imre református esperes imája után Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, beszédében rámutatott arra, hogy a múlt esztendei emlékünnep óta a vihar még félelmetesebben tombol és sehol sem mutatkozik a békülés szándéka. Az egeket ostromolja a gyűlölködés — mondotta többek között —, az állammá szervezett istentelenség kiapadhatatlanul ontja pusztító erejét a keresztyén Európa felé. Kikezdi a mi kis világunk biztonságát is a propagált hazugság, a gonos£ fenyegetés, ellenségeink rablási ösztöne. Isten akarata ellenére nem történhet semmi, hiszszük, hogy el nem hagy bennünket. Hangsúlyozta, hogy a protestánsokat a kötelességteljesítésben, a megingathatatlan hitben Luther személyének kell áthatnia. Kapi Béla evangélikus püspök ünnepi beszédében a reformáció nemzeti szolgálatát fejtegette. A reformáció nemzeti szolgálata — mondotta — a nemzeti egyéniség kiépítésében lép elénk. Reformálja önmagát és a nemzetet. Krisztust beleviszi az emberek lelkén keresztül a nemzet közösségébe. Reformálja a nemzetet azzal, hogy önvizsgálatra indítja, tükröt tart a magyar élet arca elé. A reformáció nemzeti szolgálata abban áll, hogy a nemzet egységét munkálja a nemzettest erősítésével. Ma különösen szükség van arra, hogy ne legyünk félnemzet, és ne legyenek köztünk félemberek. A reformáció emléknapján minden protestáns templomban ünnepi istentisztelet volt. A Kálvin-téri református templomban Ravasz László püspök hirdette az igét. Egységnek kell tekinteni — mondta — a keresztyénséget, amelynek halálos veszedelme a külső és belső pogányság lehet. A keresztyénség igazság is, szeretet is, amelyek külön-külön szembeállhatnak egymással, de a Krisztusban való épülésben örökre egyek. Az egyházak gyűlölsége megrontja a keresztyénség hitelét. A reformáció ünnepén gondoljunk testvéreinkre, nyújtsuk ki feléjük kezünket, tartsunk önvizsgálatot és határozzuk el magunkat arra, hogy szeretetben elhordozzuk egymást. Isten törődik az egyház egységével és a lélek közösségével. A Deák téri evangélikus templomban Kékén András tb. esperes volt az igehirdető. Tasnádi Nagy András, a Bethlen Gábor Szövetség elnöke a rádióban előadást tartott „A reformáció hatása a magyar életre“ címmel. Kifejtette a protestantizmus hódításainak okait, beszélt többek között arról, hogy a népoktatás megindulása is a reformáció üdvös hatásai közé sorolandó, valamint a magasabbfokú művelődés elterjedése is. A reformáció útján — fejtegette — a tömegek lelkébe belenevelődik az emberi öntudat és a nemzeti öntudat. A nemzeti szabadságért vívott mozgalmak megindítói és részesei túlnyomórészben a protestánsokból kerültek ki. Végül azt fejtegette Tasnádi Nagy András, hogy a predesztináció hatása alatt az ember félelem nélkül megy a kijelölt utón. A svájci parlament legerősebb pártja a szociáldemokrata párt lesz Zürich, nov. 2. (NST) A svájci parlament alsóháza, az úgynevezett nemzeti tanács, a vasárnap megejtett képviselőválasztások eredménye alapján a következő összetételben alakul meg: szociáldemokraták 56 mandátum (eddig 45), szabadelvűek 46 (49), katolikus konzervatívok 43 (43), parasztpárt 26 (22), liberális konzervatívok 8 (8), „Landesring“1 (Duchweiler-párt) 6—7 (10), demokraták 5 (6), egyéb pártok 5 (4). A parlament legerősebb pártja tehát az alsóházban a szociáldemokrata párt lesz. Ugyanúgy, mint az 1935. évi választások után. A legnagyobb veszteséget a szabadelvűpárt és a Duchweiler-párt szenvedték. Pesti Hirlap 1943 nov. 3. szerda : Pyramidon tabletták megnyugtatóan hatnak a fájdalmak agyi központjára és ilykor megszűnnek a panaszok is Megkoszorúzták a Kormányzóhelyettes és Teleki Pál sírját Halottak napján a hősi halált halt Horthy István Kormányzóhelyettes kenderesi sírját elhalmozták koszorúkkal és virágokkal. Letették a kormányzóhelyettes sírjára Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány koszorúját is és képviselői küldöttség helyezte el a MÉP koszorúját. Vitéz kisbamnaki Farkas Ferenc altábornagy, országos főcserkész a Magyar Cserkészmozgalom nevében Mindenszentek napján koszorút helyezett el vitéz nagybányai Horthy Istvánnak, Magyarország hősi halált halt kormányzóhelyettesének, a cserkészmozgalom védnökének kenderesi sirjára. A cserkészmozgalom parancsnokságának küldöttsége koszorút helyezett el örökös tiszteletbeli főcserkésznek, gróf Teleki Pálnak sirjára is. Teleki Pál fakeresztes sirját elborították a koszorúk és a virágok. Megjelent a simái a Fiatal Magyarság Szövetségének népes küldöttsége is, amelynek nevében Szabó Gyula országgyűlési képviselő mondott beszédet, majd Bárdossy László szeniorelnök elhelyezte a Szövetség koszorúját." A főváros gyászünnepsége a hősi halottak emlékére Budapest főváros az 1914—18-as és a mostani világháborúban hősi halált haltak emlékezetére november 1-én d. e. 11 órakor a Hősök temetőjében a Hősi emlékoszlopnál kegyeletes ünnepséget rendezett. *■ Az ünnepségen a Kormányzó Úr képviseletében Náday István vezérezredes jelent meg. Először ő helyezte el a hősi emlékoszlopon a Kormányzó Ur hatalmas koszorúját, utána Auguszta kir. hercegasszony tette le a maga koszorúját, majd az országgyűlés felsőházának, képviselőházának, a kormánynak, a honvédségnek, a fővárosnak a koszorúját tették le az emlékoszlopra. A főváros gyászünnepségét követően a római katolikus tábori püspökség rendezte meg a hősi halom emlékére évről-évre megtartott gzsolozsmáját. Dr. Húsz István püspök mondott gyászbeszédet.