Pesti Hírlap, 1944. október (66. évfolyam, 223-248. szám)

1944-10-01 / 223. szám

A Dardanellák múltja Amióta Törökország diplomáciai kapcsolatát Németországgal megszakí­totta, a Dardanellák régóta vajúdó kérdése és ügye ismételten a világ­sajtó érdeklődésének homlokterébe ke­rült De hiszen érthető is, mert a Dardanellák birtoklása szorosan ösz­­szefügg a Földközi-tenger keleti ré­cének uralmával Már pedig e tekin­­etben több nagyhatalom érdekössze­­ütközéséről van szó. E tengerszorosnak fölötte­ érdekes multja és története van. A mai Dar­danellák, a hajdani Hellespontus, az Égei-tengert köti össze a Márvány­­tengerrel és ezen keresztül a Fekete­­tengerrel Ez a tengerszoros már a legrégibb korban nevezetes szerepet játszott az emberiség történetében s az egymással vetélkedő hatalmak Eris almája volt! Stratégiailag legelsőbben Kr. e. 481-ben játszott fontos szerepet, amikor Xerxész perzsa király, a har­madik perzsa háború idején. Hétszáz hajóból hidat veretett s roppant had­seregével Ázsiából átkelt az európai partra. Ezen a helyen úszta át a ten­­­gerszorost Byron, a nagy angol költő. Másodízben a peloponnézoszi hábo­rúban jutott fontos szerephez a ten­gerszoros, amikor az athéni hajóhadat a spártaiak tönkreverték. Nagy Sándor, Makedónia királya, 334-ben kelt át a Helleszpontuszon s az ázsiai földön megtörte a perzsa satrapák hatalmát. A rómaiaknak III. Antiochusz sziriai királyal való há­­borujuk idején Scipio Africanus major hatalmas hadsereggel kelt át a szoro­son és ISO-ben a Magnesia mellett megverte ellenfelét A Mithridatész ellen folytatott háború idején Sulla Kr. e. 84-ben átkelt a Helleszpontuszon és Dardanoszban, a szoros kisázsiai partján, mely várostól a Dardanellák nevüket nyerték, a pontusz seregeket békére kényszerítette. Amikor Kis-Ázsia elfoglalása után a törökök hatalmukat a Balkánra is kiterjesztették, velencei és nápolyi hajókból erős hadiflottát állítottak össze, hogy a törökök terjeszkedésé­nek gátat vessenek. A keresztény hajóhad behatolt a szorosba s a török flottát tönkreverte. Később azonban, 1357-ben, Szolimán szultán alatt sike­rült a törököknek átkelniük a szoroson s elfoglalni Gallipoli erősségét, tiz évvel később pedig I. Murád szultán már Drinápolyba tette át székhelyét és diadalmasan vezette előre hadsere­gét a szerbek ellen, kiknek seregét 1389-ben a Rigómezőn vívott véres ütközetben legyőzte. Amikor I. Baja­­zid szultán 1398 szeptember 28-án Nikápoly mellett Zsigmond magyar keresztes hadát megverte, hírül­­vt­­e, hogy a mongol hadak Timur vezérlete alatt betörtek ázsiai tarto­mányaiba. Sietve átkelt a Helleszpon- s tuszon s az angórai mezőségen meg­ütközött a mongol hadakkal de csatát vesztvén, maga is Timur fogságába került. Konstantinápoly elfoglalása után a törökök a szoros mindkét partján egész sor erődöt építettek. Az orosz flottának 1770-ben Elphis­­tone tengernagy vezetésével sikerült a két első erősség közt a szorosba lop­va behatolni. A II. Katalin orosz cár­nővel 1774-ben kötött békeszerződés értelmében Törökország kénytelen volt az orosz hajóhadnak szabad utat en­gedni a Dardanellák szorosán. Annak idején világszerte nagy feltű­nést keltett Bainbridge amerikai ka­pitány bravúros vállalkozása. Bain­­bridge az amerikai „George Washing­ton“ fregattnak volt a parancsnoka,­­ Mustafa basa algíri kormányzó meg­bízásából arra vállalkozott, hogy a török szultánhoz igyekvő algíri köve­tet magával viszi Konstantinápoly­ba. Bainbridge november első napjaiban érkezett a Dardanellák bejárata elé. Bezzeg nem járt ilyen sikerrel Duck­worth angol tengernagy vállalkozása! Duckworth 1807 február 19-én nyolc csatahajóból és négy fregattból álló hajóhadával áthaladt a szoroson és meg sem állt Konstantinápolyig. En­nek a vállalkozásnak az volt a célja, hogy III. Szelim szultánra ráijesszen, nehogy eszébe jusson szövetséget kötni Napóleonnal! Csakhogy III. Szelim szultán nem ijedt ám meg! Ellenkező­leg: a tárgyalásokat addig hozta-ha­­lasztotta, m­íg a szoros erődítményeit alaposan megrakták katonákkal és a francia tüzérséggel! A mit sem sejtő angol tengernagy kénytelen volt visz­­szafordulni, s büszke armadája csak alaposan megtépázva tudott kikerülni az egérfogóból. Ettől fogva nem is igen próbálkoz­­ósak idegen hadihajók, a török porta tudta nélkül a Dardanellákon áthalad­ni. Ezért történt, hogy 1833-ban az orosz flotta szabadon áthaladhatott a szoroson, míg az egyesült, angol és francia flotta kénytelen volt visszafor­dulni A krími háború idején (1853—­ 1856) viszont a nyugati államok hajói­nak engedte meg a szultán a szabad áthajózást, úgy hogy azok 1854 szep­tember havában már 550.000 emberrel vonulhattak föl a harctérre. Az 1877 —1878. orosz-török háború idején a porta csak az angol hajóhadosztálynak engedte meg az áthajózást s ennek is csak azért, hogy az oroszokat távol­, tartsa Konstantinápolytól Érthetően nagy feltűnést keltett te­hát Milic olasz kapitány vállalkozása, aki 1912 június 14-én torpedóflottilá­­jával behatolt a Dardanitákba s el is jutott Kilid-Barig, ahol a török flotta horgonyozott Legutóbb, mint emlékezhetünk, az első világháborúban erőszakolták a nagyhatalmast egyesült haderői az át­hatolást, de eredménytelenül A török kormány természetesen ragaszkodott az öt nagyhatalommal 1841-ben Lon­donban kötött egyességben gyökerező jogához, amelyet az 1858. párisi béke megerősített. Az egyesség értelmében idegen hatalom hadihajóinak a török kormány engedélye nélkül a Darda­nellákon átkelniök nem szabad! A Montreux-ban 1936-ban megtartott nemzetközi értekezleten Törökország kérte, hogy a Dardanellákat megerő­síthesse. Az értekezlet a kérést telje­sítette. Csillag Kálmán. Rádiók nagy világvevője, kistrupszek, por­szívók, villanyva alák, stb. Dr Kovács és Társa kit-»« Budapest, V., Arany János­ utca 9., félemelet 1. Telefon: 115—514. _______________ Ellenméreg írta Gyenge hívón Hat hónap múlt el és még min­den úgy fájt Editnek, mint az első álmatlan éjszakán, amikor meg­tudta, hogy nincs mit remélnie to­vább: szerelmük, kettejük közös ér­zése meghalt. Az egyre ritkuló öröm végleg elillant életéből és a szenvedés állandó társává szegő­dött. Elhitette magával, hogy fe­lejteni szeretne, de éppen igyekeze­tével, görcsös másra­ gondolásával tartotta ébren fájó emlékeit. — Ugye nem érdemli meg, hogy gondoljak rá, — mondta néhány ismerősének, akik előtt nem kellett szégyelnie érzéseit. De akármi volt a felelet, kínzó gyönyörűséget ta­lált abban, hogy róla­ beszélhet. Ha lekicsinylően beszéltek előtte a hűt­lenről, fájdalmasan mosolygott, hallgatva őrizte titkát. Géza mégis mindenkinél különb volt, soha sen­kivel nem tudott olyan meghitt­mélyen beszélgetni, mint vele, sen­kinek a küzdelmes élete nem ha­totta meg annyira, mint az övé, önkinek a rosszaságára nem lett im­a annyi mentség mint Gé­­néra... Színes egyénisége vonzotta a fér­­ikat. Csak addig foglalkozott ve­­le, amíg megismerte őket és tu­dóssá vált benne, hogy messze smaradnak Géza mögött, ő volt a mérték és minden összehasonlítás javára ütött ki, behozhatatlan elő­nyét hirdette. Amikor legjobb barátnője férj­­hez ment, az önkínzó szenvedés ús­­hetőségei nyíltak meg előtte. Pé­tben, a fiatal férjben Géza régi arátját fedezte fel. Kereste társa­ságukat, hogy beszélhessen róla, híreket halljon életéről, munkájá­ról, arról, hogy hova szokott járni, kikkel­­találkozik, hogyan halad mérnöki pályáján, amely szerelmük fénykorában kezdődött és amely­nek sikerében majdnem annyi ré­sze volt Edit lelkesedésének, mint Géza tehetségének. Péter látta Edit életének vesze­delmes irányba terelődését, a be­zárkózást, a kiszínezett emlékekben és a meddő érzésekben való egész­ségtelen tobzódást. Feleségével együtt elhatározták, hogy szelíd, de erélyes lelki gyógymódnak vetik alá Editet, mert ismerték Géza új útjait és kilátástalannak látták a leány titkos reményét, hogy valaha is találkoznak és szerelmük életre kel. Boldogságuk biztos várából se­gíteni akartak az emlékektől fűtött érzések zűrzavarában eltévedt leá­nyon. Haditerveket szőttek, cseltől sem riadtak vissza, mert úgy vél­ték, hogy ezzel a felejtés útjára terelik Editet. Társaságba vitték, értékes férfiak figyelmét irányítot­ták feléje és Editben is igyekeztek érdeklődést kelteni az élet ezer szí­nes lehetősége­ iránt. Gézáról ritkán beszéltek. Ha Edit félig tréfásan, szomorú mosollyal célzott tüntető hallgatásukra: ügye­sen elhelyezett félmondatokkal, ár-, nyalatnyi túlzással igyekeztek ki­sebbíteni erényeit. Nyáron meglátogatta őket Éva egyik­ távoli rokona.­ Az elegáns, fiatal fiú vidéki színtársulatoknál bonvivánkodott, tudatában volt elő­nyös megjelenésének és kedvesen, nyegleség nélkül beszélt arról, hogy még nem találkozott leánnyal, aki ne lett volna szerelmes belé. — Nálunk találkozhatsz ilyennel, — mondta a fiatalasszony. — Igazán? Kiváncsivá teszel. Fo­gadjunk, hogy két hét alatt szerel­mes lesz belém. — Ne fogadj sokba, mert elveszí­ted. — Öt üveg pezsgő ... Együtt isz­­szuk meg. — Rendben van. Péter vágta szét a fogadást, bár nem helyeselte az egészet és ami­kor kettesben voltak, meg is mond­ta Évának, hogy nincs ínyére az efféle sportszerű hódítás. Edit túl­ságosan komoly lány ahhoz, hogy ilyen játékot űzzenek vele. A fele­sége letorkolta. — Ugyan, mi történhetik? Miklós nagyon kedves lesz hozzá és leg­alább két hétig jól érzi magát. Péter megkérdezte Mik­óstól, mi lesz, ha az ismeretlen leány csak­ugyan beleszeret. — Mi lenne? — nevetett a szí­nész. — Két hét múlva úgyis el kell utaznom. Ti majd vigyáztok rá, ne­hogy utánam jöjjön. — Nem olyan leány, — nyugtatta meg Péter és maga is megnyugo­dott. Az első találkozáskor Edit szo­kása szerint hűvösen tartózkodó volt. Miklós fiatal kora ellenére sok ösztönös emberismerettel rendelke­zett. Nyomban látta: ezt a leányt nem lehet „lebeszélni“. Bevált re­ceptjét, amely szerint „a nőket a fülükön át lehet meghódítani“, új szereppel cserélte fel: hallgatag volt, majdnem szótlan és úgy né­zett maga elé, mintha mély tudást és nagy titkokat forgatna magában. Jól számított. A férfiak szóára­data kevéssé hatott Editre, de a ke­­vésbeszédű komolyság, amely Gé­zában is végtelenül tetszett neki, felkeltette érdeklődését. A színész figyelmes és gyöngéd volt hozzá és bár semmi biztosat nem tudott Edit csalódásáról, megsejtette fátyolos szomorúságának okát. Úgy tett, mintha annyira tisztelné a leány bánatát, hogy nem is mer saját ér­zéseivel közeledni hozzá. Arra azon­ban gondosan ügyelt, hogy állítóla­gos érzéseit mély és meleg pillan­tásokkal adja tudtára. Legközelebb már kettesben ta­lálkoztak. Miklós folytatta a játé­kot, bár őszintén be kellett valla­nia, hogy Edit semmi különösebb hatást nem tett rá. Edit a harma­dik találkozáson kezdett felmele­gedni, amikor a színész arról be­szélt, hogy alapjában drámai tehet­séget érez magában, de szerencsét­lenül előnyös külseje miatt könnyű szerepekre kárhoztatják és attól tart, végül is ezekben fog elkal­lódni. Ez végleg meghatotta Editet, mindig az volt a becsvágya, hogy segítségére legyen valakinek a neki való életpálya megtalálásában és a felfelé jutásban. A színész mulatott magában, nagyon jól érezte magát szerepkörében, de látta, hogy ebben az irányban kell tovább haladnia, ha meg akarja nyerni a hiúságból kötött fogadást. Ettől kezdve nem is beszéltek másról. Edit újra izga­tottan készült a randevúkra és a találkozások után tovább szőtte magában mély, tartalmas beszélge­téseiket, — éppen úgy, mint régen, Gézával...­­ Tíz nap múlva bevallotta Évá­nak, hogy szerelmes. Az asszony Péterhez futott a hírrel. Egy ideig tanácstalanul néztek egymásra, az­tán hívták Miklóst. — Mit szándékozol lenni?— kér­dezte Péter. —• Ha megittuk a pezsgőt, akár holnap elutazom. — Jó, — mondta Péter, olyan komolyan,­­hogy Éva összerezzent hangjának súlyosságától. A pezsgőt elküldték Miklós laká­sára és a kísérőlevélben arra kér­ték a színészt, hogy ne találkozzék többet Edittel. Estére meghívták magukhoz a leányt. Beszéd közben Péter mellé­kesen odavetette: — Tegnap találkoztam Gézával. Edit elsápadt és tágranyílt szem­mel nézett rá. — Amikor rólad beszéltem előtte, feltűnően ideges­­lett, — hazudott tovább Péter. — Lehet, hogy téve­dek, de úgy láttam, megremegett a keze, amikor cigarettára gyújtott. Nem fontos az egész, felejtsd el, csak kötelességemnek tartottam megmondani Igaz, holnap itt lesz Miklós. Téged is várunk. Edit csak a fejét rázta, hogy nem megy. Már csak Gézára gondolt, a régire, az egyetlenre... — Persze, ha inkább máshol ta­lálkoztok .­.. — Nem­, nem! — kiáltott a leány és kezébe temette arcát. — Soha többé nem találkozom vele... Mond­ja ... milyen volt Géza? Mit mon­dott? ... Péter még beszélt egy darabig a mérnökről, ami eszébe jutott, aztán hazakísérték Editet. Amikor egyedül maradtak, Éva rátámadt a férjére: — Hogy lehettél ilyen kegyetlen? Tudod, mit tettél? — Tudom, — mondta Péter nyu­godtan. — így kellett lennie. Az emlékei szebbek és igazabbak, mint minden, ami történhetik vele az életben ... A „levegőárbíc” a német búvárhajók értékes technikai újítása Berlin, szept. 30. Hausen tengerész­­kapitány, az Interinf. haditengerészeti munkatársa a német bú­várhajó-fegy­­vernek műszaki fejlesztő központjá­ból, egy érdekres újításról tájékoztat, amelyet már régen kipróbáltak és most nagyobb tapasztalat után eredményes­nek és használhatónak minősítettek. Az ellenséges hadihajókon és repülő­gépeken alkalmazott, valamint a szá­razföldön működő rendkívül magas műszaki színvonalon álló felderítő­­készü­lékei ellen már régóta keresnek új elhártó eszközt A kísérletezések során 1943 tavasza óta több egyszerű, de rendkívül célszerű ellenintézkedést próbáltak már ki Ezen a téren a leg­frissebb újítás az úgynevezett „levegő­­árboc". A rendkívül egyszeri­ újítás a búvárhajónak lehetővé teszi, hogy a lemerülés után bármilyen hosszú ideig, akár busz vagy harminc napog is tartózkodhassék a víz alatt. A le­­vegőárboc lényegében tehát egy, a vis alatt levő búvárhajóban bármely idő­pontban és bármely helyen rendelke­zésre álló „oxigéntároló tartály“. Az ellenség búvár­haj­óelhárítása és az el­hárításnak legveszélyesebb eszköze, a repülőgép, így sokkal nagyobb akadá­lyokkal kénytelen a jövőben megküz­deni. A búvárhajók legsebezhetőbb pontja eddig tudniillik az a tény volt, hogy a járműnek egy bizonyos idő után az elemek feltöltésére és friss levegő fel­vételére fel kellett merülnie. Az ellen­séges repülőgép csak a felmerülés során fedezhette fel eszközeivel a bú­­várhajót és csak ez alatt az idő alatt támadhatta. A „levegőárboc“ tehát jóformán kiküszöböli a felmerülő bú­vá­rha­jó levegőből történő felderítésé­nek veszélyét és ezzel új korszakot nyit a búvárhajó háborúi történetében. Ezzel mindenesetre még nincs ki­küszöbölve a haditengerészeti jármű­vekről való felderítés veszélye. Követ­kezményeiben azonban eddig még előre nem látható fejlődést jelent, hogy a víz felszínén haladó búvár­­hajónak az oxigéntartalékoló eszköz segítségével lehetségessé vált, hogy a Diesel-motorokat az elemek feltölté­sére is használja. Hansen tengerészkapitány úgy véli, hogy ez az újítás magyarázza meg a német búvárhajók legutóbbi sikereit a Csatornán, ahol ellenséges hadihajók és repülőgépek olyan mértékben köz­­lekedn­ek, hogy a szakértők jogosan vethették fel a kérdést, hogy a búvár­­­hajók egyáltalában milyen körülmé­nyek között tudtak eredményesen mű­ködni az ilyen veszélyes tenger­részen. (MTI) Eden szeri­nt a háfo©n vége még beláthatatlan London, szept. 30. (NST) Eden kül­ügyminiszter pénteki záróbeszédében Churchillnél is határozottabban han­goztatta azt a nézetét, hogy a háború végét még nem lehet látni. Eden, aki a kormány nevében bezárta a kétnapos alsóházi vitát, kijelentette, hogy őt éppen az lepte meg, hogy egyes kép­viselők olyan, nézeteket hangoztattak, mintha a győzelmet már kivívták volna. „Senki sem tudja megmondani, meddig tart a háború nyugaton és ke­leten“, hangsúlyozta Eden. Túl korai volna­ arról beszélni, hogy a főcsatát már megnyerték. Különös figyelmet szentelt Eden lszédében a Japán el­leni harcnak és közölte az­­alsóházzal hogy Lord Mountbatten, a délkelet­ázsiai főparancsnok jelenleg London­ban tartózkodik hadserege „speciális problémáinak“ megoldása céljából. A külpolitikai kérdésekkel foglal­kozva, Eden kijelentette, hogy a „nem­zetközi helyzet nem problémamentes és minél tovább­ hatolnak előre a szö­vetséges hadseregek, annál jobban nö­vekednek és sokasodnak ezek a pro­blémák.“ Az angol politika fő problé­mája Németország marad. Eden is hangsúlyozta, mint Churchill a szov­jettel való együttműködés szükséges­ségét, amely nélkül a tartós békét nem­ lehet szavatolni A szövetségesek egységének fenntartása ma szüksé­gesebb, mint valaha. Részletesen Eden csupán a bolgár kérdéssel foglalkozott és kijelentette, hogy teljesen osztja Harold Nicolson képviselő beszédét, aki a vita során úgy nyilatkozott, hogy reméli „nem engedik majd meg Bul­gáriának a jogtalanul szerzett terület­­nyereségek semngen részének meg­tartását sem“. Áttérve a bolgár kérdésre a szónok hangsúlyozta, hogy a szövetséges kor­mányok egyetértenek abban, hogy Bulgáriának vissza kell vonnia csapa­tait Görögországból és Jugoszláviából. Másként semmiféle fegyverszüneti megállapodást nem írnak alá. Lengyelország keleti határai tekin­tetében Eden kijelentette, hogy az egész történelemben nem volt ennél bonyolultabb kérdés. Az angol kor­mány mindenesetre önálló és függet­len Lengyelország létesítése mellett száll síkra. Tartós béke csak úgy biztosítható, ha Nagy-Britannia, az Egyesült Álla­mok és a Szovjet­ Unió egymással ál­landó összhangban működik. Ezt a tényt Eden igen nagyjelentőségűnek tartja a lengyel ügy szempontjából. Az angol külpolitikának e­z az első célkitűzése. Befejezésül Eden Dumbarton-Oaks­­ról emlékezett meg és hangsúlyozta, hogy a rendkívül bonyolult kérdé­sek végleges megoldása nem is volt várható. (MTI) BRI­LLIÁNST és mindennemű ÉKSZERT, ÓRÁT a legmagasabb áron veszek, eladok, hívásra házhoz megyek, alkalmi áron vehet briliánst és ékszert, ékszere eladását vál­lalom bizományba is Lőcsei (Liffelholtz) János óra- és ékszerkereskedő, Budapest, VI., Hagymező-utca 8. Telefon: 424-511. (Tinód­y-moziház). Alexandrában megnyitották az Arab Unió kongresszusát Amsterdam, szept 30. (Német TT) A londoni rádió közlése szerint Alexandriában pénteken megnyitot­ták az Arab Unió kongresszusát. A kongresszuson hét arab ország mint­egy 40 millió lakossággal van képvi­selve. (MTI) pesti Hírlap 1944 okt 1, vasárnap­i Pestkörnyéki gyirvólislat keres­tek gyártáselőkészítésben négy HR gyakorlattal bíró osztályvezető - helyettest 1 gyártéselőkészítési osztályéra. Kézírásos ajánlatokat „Vas- és SÉs fémipar“ jeligére Monkhart Hin 9*9 delibe, Budapest, V., Szent­fa István­ körút 9. 6114 Eb viillí ‘ Jítf. Bérmunkám tantaiel .Keresek“ jel. Blocknernek, Városház­ u. 19 Háromszobás telefonos iroda mintaszerűen berendezve, raktár­ral, üzletnegyedben, általános ügy­nökségi iparigazolványos, megfe­lelő képviseletet vagy bizományos r­elbízás! vállal. Megkereséseket­­ Társas alapon is“ Versees! hír- I­deSonodába, Andrássy-ut 58. Te­lefon 129—039. 6109 iparvállalat keres azonnali megvételre tűzifát vagontételben. — „Kőbánya 3“ Jeligére Bleckner J. hirdetőbe, Vilmos császár-ut S3 Külföld! RÁDIÓK légi áron v 9 s 2© n te, a défe­n 2 k Straky­ipari és Keresdedsn­ai Vállalat rádióosztálya VT., Hunyadi-tér 9. Tel:22­-808, gf­fl . állam! vááSsfíi! s©ff©ft keres jó Ürítéssel és utazási • átalánnyal. C­ir.: Liszt Ferenc-tér 3., I., d. e. S—12­—UMBP 9 “ Bpesfi nagyvállalat keres TŰZIFÁT nagy tételben, alkalma­zottai részére. Közvetítőt magasan díjazunk. Aján­latokat kérjük „Tűzifa“ jeligére Hirdető Service­be, Izebella­ utca 12 sz. _

Next