Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)
1865-01-07 / 5. szám
Hatodik évfolyam 5. szám. PESTI ...........................................................—#? Előfizetési feltételek : helyben házhozhordással vagy postán mindennapi megküldéssel : II egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre I 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1 napos előfizetést. k— ..........— POLITIKAI Szombat, január 7-én, 1865 HÍRNÖK NAPILAP. —......................................- ■ w Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hirdetésnél (ikr..bélyegdíj 30krjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadó-Hostal : a himző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. Év ____ Előfizetési hirdetés a Pesti Hírnök című politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.........................................5 írt Félévre...............................................» Egész évre.........................................» auszt.ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatikElőfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál 5 helyben Testen: csupán a „Festi Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK kiadóhivatala, Hazai közügyek. Pest, jan. 7. Valóban sajátságos dolog, midőn azok leckézik az ős-alkotmányos magyar nemzetet, kik nemzedékeken át sokkal gyökeresebben megromlottak, semhogy a valódi alkotmányról, az önkormányzatról, az igazságügynek a polgári szabadsághoz való viszonyáról, vagy a pactum-conventum szentségéről fogalmuk lehetne. De ebben tán több comicum van, mint tragicum. Ellenben nem csak szomorító és leverő, de valóban bosszantó is, midőn azokat, kik elcsenevészett és eltörpült lelki hátramaradásuknál fogva, maguk alkotmányos szellemre s önállásra felemelkedni nem tudván, jogszerzésre teljesen képtelenek, — azon hitvány foglalkozásra kell le alacsonyulva szemlélnünk, hogy más nemzetek ősi szilárd és valódi alkotmányossága alapjainak felforgatása végett szegődjenek el pionier-munkára! Ily áldástalan dúló munkában látjuk újabban izzadni a bécsi, úgynevezett „Constitutionelle österreichische Zeitung“ tollait, midőn általa a legvakmerőbben megtámadva látjuk az önérzetet, melylyel a magyar nemzet, ősi sarkalatos törvényeire épp oly jogosan, mint az octoberi diplomára hivatkozva, a törvénykezés terén s az országgyűlésen kívül minden oly octrojálást nyiltan visszautasít, mely a magyar szent korona önállását megsértené, s a magyar igazságügyi szerkezet törvényes organizmusát és alapjait megingatná. A magyar nemzetnek, a törvények tiszteletéből eredő ezen reclamatiói miatt az „Üst. Zeitg“ a magyar conservativ pártot vádolja izgatásról. Mi e vádat részleteiben cáfolatra vagy mentegetésre nem is tartjuk méltónak , de igen is büszkék vagyunk azon feltevésre, hogy a magyar conservativ párt a magyar király és nemzet történeti jogai felett mindenha törhetlen gonddal s éber figyelemmel őrködik. Minthogy azonban az „österr. org“ a bécsi bureaucratia egyik része által tervezett, s egész azuria szétdarabolásáig csigázott törvénykezési reformot, a magyar igazságszolgáltatás eredményének gyanúsítására szolgáló hamisított adatokkal is indokolni igyekszik, s nem tartóztathatjuk magunkat, e hamisítással szembeszállni, s a silány invectivákat kellő értékre reducálni. Az „őst. Zeit.“ azt állítja, hogy a legközelebbi év végével a magyar kir. Curia 7000 tárgyalási darabot hagyott elintézetlenül. Ezen állítás magára a croncret számra nézve is merőben alaptalan. Biztos forrásból vett adatok szerint ugyanis a valóság igy áll 1863-ik évről maradt 1864-ik évre 5249 sz. 1864 folytán beérkezett . . . 27,458 „ összesen tehát volt elintézendő 32,707 „ Ebből 1864-ben elintéztetett végleg ...... . 27,380 „ maradt tehát pro 1865 . . . 5327 „ Ezen eredmény kellő méltányolhatása végett szükségesnek tartjuk az „őst. Zeitungénak s committenseinek még következő megjegyzéseket tenni : 1- er. Hogy ha az 1864-diki 27,458 darabra menő beadvány négy részre osztatik, egy negyedévre 6864 darab esik; minthogy pedig a restantia csak 5327 számot tesz, világos, hogy az utolsó évnegyedbeli beadványok sem maradtak elintézetlenül, sőt ezekből is már 1534 szám bevégeztetett. Mor ami különös figyelmet érdemel, ezen restantia közt, a büntető ügyet, a birtokháborgatást, s válópert illető tárgyak közül egyetlenegy tárgy sem maradt elintézetlenül , s az úrbériek közül is csak 14 ügy, amelyből is az utolsó dec. 18-kán praesentáltatott. De egyetlenegy per sem maradt, mely october előtt keletkezett , s a fennmaradtak nagy része is inkább csak a perlekedő felek közbenvetett tartóztatása miatt. 3- at. A létező restantia is, főleg és voltaképpen csak a Bach-korbeli törvénykezésből a Curiára maradt, s némileg az országbírói értekezlet szabályzata sanctiójáig felgyűlt örökség, melyért a Curiát felelősséggel terhelni nem lehet. 4- et. Nem kellene a bécsi kritikusoknak feledni, hogy a Bach-korszakbeli törvénykezés mellett a magyarországi apellatorium fórumot képező hat főtörvényszék, hat főurbériszék, s a bécsi Cassationshof magyar osztálya, elláthatatlan roppant segédszemélyzetén kívül, 125 előadó mellett, bírákban és elnökökben 160, hb . egyszázhatvan egyénből állottak, míg az összes magyar királyi Curia, ide számítva a váltó feltörvényszéket is, csak 47 előadó mellett, elnökökkel és bírákkal egyetemben csupán 98 tagból áll, majdnem tehát csak fe 1ó nyi erővel dolgozza fel az azoktól fenmaradt, s azóta folytonosan elijesztőleg szaporodó felebbviteli ügyeket k ör. Jó volna az „ősz. Zeit.“ elvrokoninak arról is megemlékezni, hogy a Bach korszakbeli 12 polgári és úrbéri főtörvényszéknek mindegyike egyenként került az államnak annyiba, amennyibe jelenleg a sem állásához, sem páratlan szorgalmához, méltóan nem jutalmazott magyar királyi Curia körül. Sőt,ha komoly a szándék a monarchia financiáit rendezni, az osztrák államférfiak a magyar kir. Curia financiális oldalát ujjmutatásul vehetnék arra, mikép kellene az igazságügyi rovatban, a monarchia többi részeiben is, millókat megtakarítani, mert valóban az összes magyarországi igazságszolgáltatás nehezen kerül annyiba, mint a többi részeknek „Justizministeriuma,“ és tán a magyar Curia nem kerül annyiba, mint a mennyibe a papiros kerül, melyet a lajtántuli törvényszékek elfogyasztanak, s hol még is Themisnek mindenütt paloták épülnek, míg Szent István országának fővárosában most már annyira vagyunk, hogy midőn a septemvirátus három tanácsban dolgozik, a szűk helyiségek miatt a referens az inasok szobájában kénytelen várni , mig a sor bemehetésre rákerül. A magyar igazságszolgáltatásból bevett milliókból nem sikerült a lelépett országbírónak annyit kieszközleni, hogy e magas országos királyi testület hivatásának megfelelő épület emeltessék. Hagyjon nekünk az „őst. Zeitung“ békét, s tanulja meg valahára : „Ne sutor ultra crepidam!“ _________ s mint Istenben boldogult egykori vitéz hazánkfia, nem törődik vele , mikép magyarázzák majd az emberek e „Franken-Bewegungot“, melynek váratlan foganatosítását opportunitás szempontjából ‘ildomosnak’ tartotta. E fordulatot Trefort Ágoston úr a „Pesti Napló“ tegnapi számában a csabacsüdi főhadiszállásról signalizálja. „A legfontosabb ügy úgymond, mely a legközelebbi jövőben a közönség figyelmét igénybe fogja venni, — a budget tárgyalása a birodalmi tanácsban.“ ■ „Meglehet úgymond, hogy szavam rászaltatni vagy félre magyaráztatni fog, (dehogy fog!), de az reám nem döntő tekintet.“ „Habár, úgymond továbbá , átalánosan el van ismerve, hogy a magyar kérdés szerencsés megoldásától az ausztriai birodalom jövője van feltételezve , megfogható, hogy e kérdés körül az érdekek és nézetek eltérnek egymástól. Van azonban egy ügy, melyre nézve valamint nálunk mindenki egyetért, úgy a Lajthán túli s a Lajtán inneni országok közt sem támadhat nézet- és érdekkülönbség. — Értem a finánc- és adóügyet. Mindnyájunk érdeke követeli, hogy az adóügy lehetőleg legjobban rendezve, s az adófizetők terhe könnyítve legyen. Cseh, magyar,kengyel és német kormánypárt és ellenzék, conservativek és haladók — ez ügyben valamennyien kezet foghatunk. Nem túlzás, hogy nem csak Magyarország , hanem az egész ausztriai birodalom, túl van terhelve. Minden új adó, mely ezentúl behozatni szándékoltatik, egyenesen a tőkét fogja megtámadni, s annak rovására fog fizettetni. De az adók behozatala, vagy a fennállók felemelése csak úgy lesz kikerülető, ha az állam kiadásaiban tetemes leszállítás történik. A birodalmi tanácsnak jutott azon nehéz, de háladatos feladat arra hatni, hogy a szükséges reductiók az állam kiadásaiban megtörténhessenek. A bécsi sajtónak pedig első kötelessége őt e téren pártolni, minden másodrendű kérdéseket és eltérő véleményeket egy időre háttérbe szorítván. A mi helyzetünk, kik a múlt országgyűlésen képviselők voltunk, s az országgyűlés feliratai terén állunk, s a birodalmi tanács irányában igen tiszta és határozott, mindamellett nem tartózkodom kimondani, hogy Magyarország közvéleményének a birodalmi tanácsot a finánc- és adóügynél nyiltan és melegen pártolni kell. Természetes, hogy itt csak erkölcsi pártolásról lehet szó. Nem kétlem, hogy a birodalmi tanács tagjainak elég tapintata lesz, s a magyar közvélemény olyatén nyilatkozatából nem fogja következtetni, hogy Magyarország jogos igényeiről lemondani hajlandó ; — de ellenben meg fognak győződni arról, hogy mi érdekeinket kellő figyelemre méltatni tudjuk, a nélkül, hogy alkotmányos kötelességeinkről elfelejtkeznénk — mert a jog és folytonossághoz*) ragaszkodni — reánk nézve a legfőbb alkotmányos kötelesség.“ Minthogy e csaba-csűdi napi parancs mint fő cikk a Naplóban minden megjegyzés és ellenmondás nélkül közöltetik, világos, hogy az a lap napi politikáját fejezi ki. Minden nagy véleményünk mellett az e filenzék stratégiai ügyessége felel, mégis bizonyosan meg lesznek velünk együtt sokan lepetve a rugékonyság és könnyűség ily ritka mértéke által. Ki hitte volna, hogy ugyanazok, kik éppen főleg a birodalmi tanács institutiója miatt, vagy legalább ürügyéből az egyezkedés fonalát kábán elszakíták, — sőt e miatt készek voltak inkább az ország összes önkormányzatát földhöz vágni, s a megyeházakból a bizottmányokat és tisztviselőket "Vörösmarty ‘Szózatának’ énekeltetése mellett kivezetni, — most egyszerre három évi hallgatás után , meghajólva a tények hatalma előtt, s elismerve valahára az érdekek solidaritását, erkölcsi magatartásuk, politikai hitelük és tekintélyük egész sommáját te*) Nem tudjuk kimagyarázni, miért választotta el Trefort úr a jogot a folytonosságtól ? Hatán véletlen sajtóhiba volna ez, akkor könnyen iinen gyanánt a ‘ministeri’ jogcontinuitás megszakadását jelenthetné ! Szerkeszik le, Magyarország nevében, a bécsi birodalmi tanács lábaihoz! Mi, kik a törvényes kiegyenlítés nehéz előrevontatásában már a legavancírozottabb positiót véltük elfoglalni , s egyszerre utólérhetlenül túlszárnyalva látjuk magunkat, s csaknem attól tartunk, hogy szerepet kell talán majd cserélni, s erőnket a neki iramodott ellenzék hevének fékezésére leszünk kénytelenek elhasználni, nehogy a bizonyos kolompok hangjához szoktatott hiszékeny s maceráti nemzetet valamikép egyik tulságból a másikba ugrassák, mely salto mortáléban, a nyeregből leszállított, futni pedig nem tanult magyar faj könynyen nyakát is szeghetné. Hogy ily nagy dolog csupán a csabacsüdvasútért (!) történnék, az képtelenség. Csupán üres courtoisie sem lehet célja. Az pedig, hogy az országot a birodalmi tanács üléseire s eljárására figyelmeztesse, nagyon is iskolamesteri pedantéria lenne, mert hogy a magyar közönség a birodalmi tanács részvéte, rokonindulata, vagy emelkedettebb parlamentáris eljárása által magától is lelkesülésre, sőt enthusiasmusra képes ragadtatni, azt az utóbbi ülések tanusíták. A magyar nemzet tehát nem oly békatermészetű, hogy azt hálára, meleg elismerésre, vagy buzdító éljenzésre , Csak a csüdről kelljen gavanisálni. De még a birodalmi adó-és fináncügy sem lehetett volna magában képes ily rendkívüli manifestatiót előidézni. Először azért, mert Trefort urék jól tudják, hogy az oppositió a birodalmi tanácsban, a magyar lapok legyőzése nélkül is, átalános közös érdekből mindent el fog követni, hogy a pénzügyminister által készített budget kiadási rovatait megnyirbálja. Másodszor azért , mert mint Trefort úrék szintén jól tudják, a birodalmi tanács addig, míg a közös ügyek tényleg alkalmazott magyarázata fennáll, rajtunk még az adónak alig hihető leszállítása által is keveset segíthetne, mivel most a monarchia egyes részeinek provinciális költségei is a közös zacskóból fedeztetvén, — e miatt Magyarország világos rövidséget szenved. A közös cassához ugyanis hazánk adóban aránylag egyenlően, a korona külön jövedelmeivel pedig azon kívül is járul, ellenben kormányzatunk költsége sokkal olcsóbb és kisebb mint a többié, az ország kultus- és iskola költségeit pedig kizárólag magunk hordozzuk, míg a többi tartományokéihoz a mi jövedelmünkkel járulunk. Ezen pedig most nehezen lesz segítve, a magyar lapok akár követik, akár nem a csabacsüdi jelszót. Hogy Trefort úr ide nem is célzott, kitűnik abból is, hogy nem azon párt támogatására szólít fel bennünket, mely tán az adóleszállítást sürgetni fogja, hanem csak átalánosságban ajánlja a birodalmi tanács támogatását, tehát azon esetre is, ha ott a kormánypárt többségben maradván, az ellenkező eredmény éretnék el. Úgy látszik tehát, hogy e szózat a birodalmi tanácsot tulajdonkép csak c 0 u v e r t gyanánt használja, — más számára. Ha a Trefort úr által contrasignált pártmanifestátiónak komolyan az adóleszállítás biztos eszközlése volna világos célja, akkor csodálkozunk, hogy rögtön, tehát az országgyűlés bevárása nélkül, Erdély módjára a direct választásokat nem hozza javaslatba, mert akkor a ‘finánc- és adóügybe,’ sőt a csabacsüdi s egyéb vasúti kamatbiztosítások dolgába is, kétségkivül azonnal és a legsikeresebben lehetne befolyni, nemde ? — (8 váljon nem leszünk-e még oly szerencsések valamelyik ‘liberális’ főhadiszállásról tán még ily javaslattal is meglepetni. ?) Azonban alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy a magyar ellenzék miniszeriális töredékének politikáját jelző „Pesti Napló“ jelen mohó fordulatához a titok kulcsának nyomában vagyunk. E párttöredék, nehogy passivitása miatt az élénkebben induló fejlemények közt antiquáltassék, egyszerre a „vabanquehoz“ hasonló legnagyobb tétellel lép oda a játszó asztalhoz, s manifestatiójával jelzeni kívánja azt, mit már minap egy pesti és bécsi democrata lap kimondott, hogy személyes befolyásának biztosítása s a divatos liberalizmus ebablonjának megmentése végett a történeti jogot feláldozni hajlandó, s annálfogva előre is tudatni kívánja, hogy a közvetítők kedves * * * LAPSZEMLE. Pest, január 6. ■^A „Pesti Naplót“ nem lehet többé passivitásról vádolni. Váratlanul praktikus küzdemus -