Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-01 / 26. szám

Szerda, február 1-én, 1865 Hatodik évfolyam 26. szám. PESTI & Előfizetési feltételek : helyben házhozhordás­­sal vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 11 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó­napos előfizetést.­­ ■■ -% POLITIKAI HÍRNÖK, Hirdetések isthanábos petit sorért egyszerű hir­detésnél 6kr. .bélyegdíj 30krjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. NAPILAP. Előfizetési hirdetés Pesti Hírnök című politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre................................................5 frt Félévre.....................................................10 v Egész évre..............................................StO­b­auszt.­ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik Bmr Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál 5 h­e­l­y­­b­e­n P­esten , csupán a „Pesti Eirnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI EIRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. B­é­c­s, jan. 31. 4- Ha nagy munkát és sok óvatosságot vett Magyarország provisorius organisatiója igénybe akkor, midőn a 61-diki országgyűlés szét­­oszlatása után, valamennyi megyei és városi m­uni­­cipium tisztviselősége helyett oda hagyta, s az or­szágot nem csak az anarchia veszélyének, hanem úgyszólván jure primae occupationis a véletlen lé­tezö TdcTuIj &0\_a1vaJixK. oAJgviltv Ah | v/ocvax nem kisebb gondot, s nem csekélyebb tapintatot kíván , a normális állapotot ismét helyre­állítani, s azon kivételes rendszabályok és intézkedések helyébe, melyeket az ország rendes kormányozhatása végett mellőzhetlenné vált provi­­sorium szükségessé tenn—az octoberi diploma által helyreállított történeti jogalapnak megfelelő törvényes állapotot, egy részről a szabad alkotmányos mozgás, más részről ellenben a rend biztonságának garantiáival vissza­állítani. Ezen garantiáknak lényeges része in ultima analysi kétségkívül a nagy közönség, leginkább pedig a politikai szereplők, s a journalistika il­lo­­m­e­s eljárásában rejlik. Azon körökben, hol a helyreállítandó tör­vényes állapot restaurációjára vezető módok el­döntetnek, valószínűleg különböző nézetek ural­kodnak, nem csak a magyar kérdés mi­­némű megoldásának végcéljaira, hanem a bizalom fokára nézve is, melyet az imént említett ildomosságba fektetni lehet. És az e körüli habozásokkal természetes ösz­­szefüggésben van a végleges rendszabályok eddigi eldöntetlensége is. A­mennyiben azonban a múlt évben szóba jött s az autonómi­a-e­l­l­e­n­e­s elemek ál­tal sürgetett bár ideiglenes, de országgyűlésen k­í­­vüli politikai s törvénykezési szervezések, magá­nak a királyi kancelláriának elismerésre méltó ja­vaslata szerint felséges Urunk legmagasb bölcse­­ségén s szilárd királyi indulatán megtörtek, — hinnünk kell, miszerint a normális helyzet mielőbbi visszavezetésére szolgáló további intézkedések is, a szétágazó nézetek dacára, — a Fejedelem által tanúsított törvényszerű érzelmek engesztelő szelle­mében s az ország törvényes autonómiájával ösz­­h­angzásban fognak elhatároztatni. E szerint remélhető, miszerint a nm. magyar kir. hely­tar­tótanács is a legrövidebb idő alatt már ősi törvényes activitásának fog örven­deni, s ezzel összefüggésben egyszersmind, a kine­­­­vezett megyei közigazgatási és törvénykezési tiszt­viselők állásának érintése nélkül, a megyei bizottmányok alakítása végett is, a tör­vény szellemének megfelelő qualificatió s a 60-diki utasítás értelmében , határozat készül, mind azért, hogy a megye közönsége a közigazga­tásban kellő befolyást gyakoroljon, mind különö­sen a végett, hogy az országgyűlési választások egészen törvényesen mehessenek végbe. Úgy látszik, a legnehezebben határoznak el­döntő helyen a sajtóügyben. Azok, kikre nézve minden változtatás, még a leg­igazságosb is, kényelmetlen, s még inkább azok, kik tán vagy igazi jó szándékkal nincsenek, vagy valóságosan bizalmatlanok, — még most is vagy az 1852-diki sajtótörvény fentartása, vagy az 1862- dikinek behozása közt ingadoznak. Nem fontolják meg, hogy a sajtóügy admi­nistrativ s disciplinaris részét a magyar királyi helytartótanácstól elvonni nem lehet, s hogy törvé­nyes és normális állapotban (a minő nélkül ország­­gyűlés és transactió nem is képzelhető.).Magyaror­szágban azon osztrák criminalis codex nem foga­natosítható, melyre akár az 1852-diki, akár az 1862-diki osztrák sajtótörvény, repressiv s megtorló rendszabályait építi. Ezen idegen törvények fentartása és beho­zatala amaz osztrák criminális codex alkalmazását, s a végre külön osztrák fenyítő törvényszékek felál­lítását is involválná, mi pedig a Fejedelemnek azon legfelsőbb királyi szándékával, mely az octrojálá­­sokat visszautasítá, merőben ellenkezik. Magyarország irányában a bizalmatlanság sértőbb jelét ennél alig lehetne adni; s azért igen jó szolgálatot tett a „I­ e b a 11 e“ ma itt megjelent -------—a kivéte­les katonai törvényszékek megszüntetése folytán, a sajtóügyben, az osztrák kriminális codex alkal­mazása hazánkban még opportunitás tekintetéből sem szükséges, mert a magyar törvények tökél­etesen elegendők arra, hogy mindazon érde­keket szigorúan megvédjék kihágások ellen, melye­ket a sajtószabadság helyes és józan fogalma mel­­­lett, a sajtónak megtámadásaitól félteni lehetne.’) Úgy tudjuk, hogy e kérdés még véglegesen eldöntve nincs, s azon reménységgel kecsegtetjük magunkat, hogy a megoldás és végleges határozat ez ügyben is, kellő megfontolással, s az ország jog­érzetének megnyugtatásával történendik­­zet közvéleményében. Mindig ez volt az Ariadne­­fonal, mely kivezette a nemzetet a gyászos bonyo­dalmak tömkelegéből, hova meggondolatlan ka­landvágy s egyéb hiú szenvedélyek tévesztették. Azért nem akarva ezúttal messze történeti deductiókba mélyedni, csak azon, a legközelebb múltak történetéből elvonható igazságra akarjuk figyelmeztetni a közvéleményre befolyó szerveket, hogy: a nemzeti érzület mikénti nyilvánulása e sarkpont körül — nagy mérvű s elhatározó erővel bír alkotmány­os életünk újjászületési folyamában. Nem ok nélkül teszszük e figyelmeztetést; az 1861-dik év szomorú következményű üres kicsa­pongásainak megújulandásában hinni nem akarunk ugyan, de nem csupán ezek kimaradásának negatív sikerére van szükség. Az ellenkezőnek igenis positiv, sőt fényes , átalános nyilvánulása volna azon ha­talmas eszköz, mely teljesen elnémíthatná a legkö­zelebb múltúnk tévedései által előidézett bizalmat­lanságot.“ A „Sürgöny“ ezen felállításai tökéletesen alaposak s figyelmeztései nem csak követésre mél­tók, de örvendetesek is, mert azon következtetésre v­ezetnek, miszerint a kormány el van határozva úgy intézni a törvényes kiegyenlítés előkészületeit, hogy a nemzet mind dynastikus érzelmeinek, mind közjogi igényeinek nyilvánításában, semmi­féle, az ország törvényeivel ellenkező eljárás által akadályozva nem leend. LAPSZEMLE, Pest, jan. 31. Kapcsolatban azon legkegyelmesb fejedelmi határozattal, mely az oetrogálásokat hazánkban mellőztetni rendelé, — a félhivatalos „Sürgöny“ mai számának vezércikke a többi közt a követke­ző figyelemre méltó elmélkedéseket foglalja ma­gában : „Eme tényben úgymond a hazafivá érzület újabb jelét látja azon, nemzetünkre nézve kifejez­­­etten becsű körülménynek, hogy azon tényezők közt, melyek alkotmánykérdésünk megoldására határozó befolyással bírnak, a leghatalmasabb té­nyezőt, a szeretett Fejedelmet, ügyünk legszilár­dabb védőjének, s ha szabad így szólnunk, rokon­­szenves barátjának nevezhetjük. Mi e körülményt a végzet legnagyobb ked­vezményének tekintjük , olyan kimeríthetlen ca­­pitálisnak, mely, hogy a nemzetre nézve minden nagy veszteségest visszapótlólag kamatozzon, nem is függ egyébtől, mint attól, hogy a nemzet e kö­rülmény roppant horderejét belássa, s e szeren­csében, e leghatalmasabb tényezőben a hajótörött nemzeti politika megmentő főárbocsáját szemlél­vén, azt legközelebbi magatartása kiindulási kö­zéppontjául válaszsza, ahhoz rendületlenül ragasz­kodjék, s az Uralkodót, apa s fiú közti viszonyhoz hasonlólag, a különféle elemekkeli küzdelemben legtermészetesebb , legközelebbi szövetségesének, pártfogójának tekintse. Ez eszme századok óta képezi a szerencsé­sebb, illetőleg az egyedül szerencsés nézetet a nem­*) A „Debatte“ ide vonatkozó korszerű fejte­getését lapunk jövő számában reproducálni el nem mulasztjuk. Szertő KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. Az országos gazdasági egyesület pénzügye. J-X.K­ \J L a x tu­g­u M­m­n­g­j­a 2 S­an­gi egyesület igazgató választmányának gróf Festetics György elnöklete alatt teg­nap este tartott ülésében a legelső és legfontosabb tárgy, mely szőnyegen forgott, az egyesület pénz­ügyi helyzete volt. Számvizsgáló közgyűlés következik ugyanis, s ezt megelőzőleg szokás szerint egy küldöttség bízatott meg, mely a múlt évi számadásokat és pén­ztárállást megvizsgálja, s a jövő évre költség­­vetést terjeszszen elő. E küldetésben jelenleg B­e­­z­e­r­é­d­j László (mint elnök), B­e­n­k­ő Dániel­ és Hajós József urak jártak el, s eljárásuk eredményéről beterjesztett részletes és kimerítő jelentésük volt a sarkpont, mely körül a tanácsko­zás legérdekesebb része forgott. A kézi pénztár múlt évi maradványa 98 frt 19% krt, az év végéig maradt hátralék és folyó kamat 7449 frt 52% krt, a hátralék és folyó évi díjkövetelés 14,040 frtot lévén, 1865-re összesen átírandó lenne 21,587 frt 72 kr. A bevételek összege 26,351 frt 57 kr. a ki­adásoké 26,253 frt 37% kr. lévén, mihez adva a fentebbi 98 frt 19 kr. pénztári maradványt, a kettőnek summája tökéletesen talál a bevétel ösz­­szegével. A letéti pénztárba 1863-ról átjött 43,097 frt. 42 kr. a múlt év folytán 56,710 frt. 12 krra szapo­rodott fel. A kiadások összege e pénztárnál tett 43,040 frt. 14 krt., a pénztári maradvány 13,669 98 krt, melyben vegyes letétemény 186 frt. 75 kr, alapítványi tőke 9834 frt, földhitelintézeti zálogle­vél-szerzésből eredt szaporulta 70 frt., az István­­telek felszerelésére tett adományok 1125 frt. 10 kr. számára gyűlt pénz 2454 frt. 13 kr. Magát a számadást pontosan kezeltnek és minden tételeiben helyesnek találván a küldöttség, az 1864-ki számadásokra nézve a pénztárnokot feláldozandónak javalja, megjegyzi azonban, hogy a kézi és letéti pénztárról célszerűbbnek látna kü­lön naplót vezetni, oly formán, hogy amabba csak az egyesület folyó bevételei és kiadásai vétessenek fel, a letéti naplóba pedig jöjjenek külön címek alatt mindazon tételek, melyek nem a folyó bevé­telek és kiadások közé tartoznak, milyenek : az alapítványi tőkék, az Istvántelek felszerelési költ­ségeire jövő adományok, a Radóféle hagyaték stb. Kívánatosnak látja végre a küldöttség azt is, hogy az egyesületi számadás jövőre tökéletesen a kettős könyvvitel szabályai szerint vezettessék, mire nézve, a forma megállapítását az elnökségre vélné bizandónak. Mindezen javaslatait a küldöttségnek az igaz­gató választmány elfogadván, határozattá emelte. Az 1865-dik évi költségvetést illetőleg, mi­után az egyesület rendes bevételi forrásait az ala­pítványi tőkék kamatai, az ingatlan javak jövedel­me, s a rendes tagok 10 frtos óvdijai képezik: elő­ször is ezek vétettek számba, s úgy találtatott, hogy 1864 részén az alapítványi tőkék összege 167,874 frt 61 krt, az ebből szerzett 500 frtos földhitelinté­zeti záloglevélen került nyereség 70 frtot tesz ; az összes alapítványi tőke 167,944 frt 61 krra rúg, miből befizetve van 16,502 frt 61 kr. a tagoknál 141,442 frt. Értékpapírokban és egyesületi ingatlan va­gyonban fekvő 25,326 frt 61 krnyi tőke után járó kamatok 1865-re tesznek 1268 frt 83 krt, az ala­pító tagoknál kint levő tőkék kamatja pedig 6974 frt 45 krt, és így az 1865. évben bevárandó összes kamat­ 8243 frt 28 kr. A múlt év végéig követelésben levő kamat­­hátralékok 7449 ft 52% kr, az évdijakból kint levő restantia, a deperditák leszámításával 13,725 frt. Miből a m. biztosító társulat ügynökei utján besze­dett 1584 frt 582 krt levonván, a kamat- és évdij­­hátralék 1864-röl tesz 19,590 frt 47 krt , vagy a küldöttség által javalt kitörlések után 19,390 frt 97 kr. Valóban elijesztő nagysága a restantiáknak! Az egyesület ezek behajtására már a szelíd bánásnak minden módját elővette, kéréssel, felhí­vással, komolyabb intéssel fordult a késedelmezők­­hez, megkísérte az első magyar biztosító társaság igazgatója által felajánlt azon eljárást is, hogy en­nek küldi meg a hátralékosak névjegyzéket, s ez ügynökei által keresteté meg a nem fizetőket; de sem ez sem ama módok célhoz nem vezettek. S mi természetesebb, mint hogy ily tetemes összegnek annyi évek során nem használhatása , a j­ewwaxát, ‘raíMAL-haifcijháí’-állíftíi a.. az egyesületet végre illusoriussá teszi annak minden számításait, s ezekre fektetett terveit. Mert hiába akarja a leg­jobbat, hiába veszi be számvetésébe e hátralékokat mindannyiszor, a­hányszor költségvetését elkészí­ti: — a bevételek e rovata évről évre üres , az egyesület minden buzgósága gyümölcstelen, s jó­akaró kezei folyvást kötve maradnak; minthogy az eszköz, melyen tevékenysége alapulna , örökké hiányzik, s valahányszor egy-egy lefolyt év ered­ményén, vagy tán jobban mondjuk , eredményte­lenségén végig tekint: azon szomorító öntudattal kell beérnie , hogy tagjainak indolenciája miatt ismét annyi nemes cél eléretlen maradt. Ezúttal tehát oda látja magát kényszerítve az igazgatóság, hogy félre téve minden kiméletet, az egyesület ügyvédét akként utasítja, hogy még egyszer és utóljára a legkomolyabban szólít­son fel minden egyes tartozásban levő tagot, hogy a júniusi pesti vásárig hátralékaikat mulhatlanul befizessék, azontúl pedig minden további megha­gyás nélkül per- és végrehajtáshoz kezdjen a késlekedők ellen, eljárása eredményéről pedig ülés­ről ülésre értesítse az igazgató választmányt. Az egyesült rendes jövedelmi forrásainak számbavételét folytatva, a 335 tag után járó évdi­jak összege tesz 3517 frt. 50 krt. Az egyesületi fekvőségek haszonbére 1865-re is változatlanul marad. A budai szőlő- és faiskola jövedelméül szá­mításba van véve 10,570 frt; a Radóféle hagyaték­ból 719 frt. 8 kr. Tehát tekintettel a hátralékokra, melyeket az 1865-ik év bevételei közé nem számít, a most el­sorolt címek alatt 24,354 frt 5% kr bevételt vár a választmány mint biztos jövedelmet, melynek elle­nében a személyzet fizetésére 4800 frt, tartozások törlesztésére 1781 ft, kamatfizetésekre 2672 ft 70 kr, a köztelekre 740 frt, pesti faiskolára 171 ft 470 kr, kiállítási és Istvántelek költségeire 1559 ft 82 kr, budai birtokra 7793 ft 17 kr, tudományos és irodalmi célokra 1070 ft, felszerelés és irodára 700 forint, vegyesekre 803 forint 55 krajcár, előre nem láthatókra 2262 forint 34 krajcár , — és igy összesen 24,354 frt. 5% kr. kiadást számít­ván : az 1865-ki folyó bevétel teljesen fedezné az elősorolt költségeket, a hátralékban lévő 19,390 frt. pedig részint az egyesületet terhelő tartozások törlesztésére, részint egyéb hasznos célokra fordít­­tathatnék ; jelesen részt vehetne az egyesület né­mely biztosabb sikert ígérő vállalatokban is, milyen a magyar bortermelők társulata, talán a dunai ke­reskedelmi társaság stb., melyekhez egy pár rész­vénynyel az egyesületnek is járulni tanácsosnak látszanék. Éa még van egy pár hely, honnan bevétele

Next