Pesti Hírnök, 1865. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-01 / 49. szám
Ve Tala. Mostani birtokosa ezen nemesi levélnek kész azt családbeli igénylőnek a rajta fekvő csekély teher beváltása mellett átengedni, mi végett értekezni lehet bérmentes levelek által, Pesten Lipótváros,Hajnal utca 3. sz. alatti házban, 1 emel. 7. sz. P. Sándor urnái. — Szabolcsmegye főispánja Uray Jenő tiszteletbeli esküdtet rendszerinti megyei esküdtté, számfeletti minőségben, nevezte ki. — Békésmegye főispánja Dembszky Ferenc megyei írnokot közigazgatási igtatóvá, Braun Ignácz dirnokot megyei rendes írnokká, Rácz Mátyás tiszteletbeli írnokot megyei irodai dijnokká, végre Puskás Józsefet megyei tiszteletbeli Írnokká nevezte ki. (Rózsavölgyi és társai műkereskedésében megjelent: 1) Palotás. Zongorára szerzé Bertha Sándor. Károlyi György gr. ő exójának ajánlva. Ára 1 ft. 2) C’ est une file charmante que j’aime. Romance pour le piano, par Brinley Richards. Ára 60 kr. 3) Ballade populaire de Topéra les lis de Killarney. Ára 60 kr. 4) Chanson et choeur de Topéra les lis de Killarney. Ára 50 kr. 5) L’image. Romances sans paroles, pour le piano par Guillaume Poor. Ára 40 kr. — A fővárosi farsang a tegnapi redoutebállal igen csinosan fejeztetett be. A női maszkok száma temérdek sok volt, a valóban érdekteljes bál közmegelégedés között folyt le. A maszkok szabadalmaiba s érdekeibe közönségünk mindinkább beleéli magát s a vig tréfák egymást érték. Egy fekete női domino, kék nődominók társaságában szikrázó ötleteivel magára vonta a közfigyelmet. „Ez oly szellemdús, mint — Bulyovszkyné“ — fecsegte egy harlequin s a fekete s kék dominók — nevettek. *** Egy magyar szobaleány febr. 26-án, az alkotmány ünnepén Bécsben épp a Reichsrathépület előtt lebetegedett s egészséges magyar fiút szült, ki irtóztatón sirt, midőn a Reichsrath-épületét megpillantá. *** Szerencsétlen honfitársunk, Hugo Kárólyról több pesti lap is közlé, hogy Párisban tolvajlásért elfogatott. Mi nem akartuk ez esetet fölemlíteni, s most annál nagyobb örömünkre válik jelentkezni, hogy Hugo a törvényszék által fölmentetett. Elfogatásán egy pincér szolgáltatott okot, ki azt álltta, hogy pénzt hagyott hátra a szobában, melybe később Hugo költözött, s e pénz nem találtatott meg. A törvényszék előtt azonban kisült, hogy a korcsmáros csalós Hugo teljesen ártatlan. Az ítélet is így hangzott.* (A kolozsvári rovaresőről) következő felvilágosítás jelent meg: a rovar a bogarak rendjébe tartozik, és voltaképpen a Cantharis fusca Linné, (Telephorus, Latreille) fajnak lárvája. Leunis a Cantharis családot következőképpen jelzi : „ragadozó bogarak, melyek rovarpusztítás által hasznosak, füveken és fákon tanyáznak ; hat lábú lárváik hosszuk, laposak és bársonyforma nemezzel vannak borítva, úgy hogy fejeknek csak az első fele bontatlan. A lárvák a földben és a kövek alatt tartózkodva rovarokkal táplálkoznak ; gyakran már télben a tavasz kezdete előtt nagy sokaságban jelennek meg a „havon“, innen a német elnevezés : Schneewurm hóféreg). Jelen esetben tehát a lárvával van dolgunk, s ez már febr. 17-én, tehát két nappal előbb mint a t. vadászok a „rovar-esőt“ látták és érezték (?) találtatott és gyüjtetett a múzeum kertben. E lárvák azonban nem azonosak az úgynevezett „fekete hó“-val, mely különben szintén rovaroknak köszöni eredetét, még pedig a hóbolháknak (Podura). A Cantharis vagy Telephorus lárva csak úgy jön érintkezésbe a fekete hóval, hogy gyakran vele együtt jelenvén meg, a parányi és temérdek hóbolhák között nagy pusztítást visz véghez, amint ezt Trauenfeld lovag a jeles zoológus múlt télen bőven observálta. A múzeum rovargyűjteményében úgy a lárvát, mint a kifejlett bogarat is láthatni. Az utóbbi a múlt nyáron roppant sokaságban mutatkozott. Kolozsvárit, feb. 23-kán 1865. Herman Ottó, a muzeum conservátora. **# (Nem rész.) Egy vidéki kereskedő levelet intézett egyik bécsi céghez, melyben különféle tárgyakat rendelt meg. Levelét igy végezte : „Miután nem épp most érkezett meg Pestről, hol az itt felhozattakat már megrendelte, tehát megrendelésemet kérem megsemmisíteni. Tiszt. N. N. kereskedő.“ . . S e levelet aztán szépen postára adta. *** (A párisi nők deshabille-ja.) A párisi felsőbb rangú nők sajátságos toiletteje felett a legkülönbözőbb oldalakról emelkednek óvó s figyelmeztető hangok. A „habillé“ „deshabillé“-vá lett degradálva s azon hölgy öltözik a legdíszesebben, a kint a legkevesebb öltöny van. A „Siécle“ a többi között igy szól : A mi a női derékből még megmaradt, alig méltó az említésre. Hölgyeink most, mint a vad nők a délamerikai erdőkben , nyakláncokkal fedik magukat. A „Monde“ pedig így szól : Ha divathölgyeink valamelyike báli öltönyében az utcán megjelenne, az első sergeantnak, ki meglátja, azonnal el kellene fognia s a rendőri törvényszék közbotrány okozásért bizonyára elitélne. A V e i u v e hó 19-dike S 20-dika közötti éjjel pompás látványt nyújtott. Tölcséréből óriási lángoszlopok emelkedtek s az egész vidéket magicus világítással áraszták el. Különben Palmieri tanár, a hegyen levő meteorológiai észlelde igazgatója arról biztosít, hogy a kitörés ezúttal nem fog nagyobb kárt okozni. „** (A braunschweigi székes palota elégése.) A braunschweigi székes palota, mely harminc évnél hosszabb idő óta Braunschweig díszét képezé, a lángok áldozata lett. F. hó 23-dikán este 8 óra tájban volt, midőn az udv. bál, ez évenkint megtartani szokott egyetlen udv. ünnepély kezdetét vette. Körülbelül kilencedfélkor a herceg laktermeiből a bálterembe ment s rövid idővel ezután a herceg dolgozó szobájában kiütött a tűz. Eleinte nem tartották azt oly veszélyesnek s maga a herceg sem akarta, hogy a bál ezért megszakasztassék. A tűz azonban mindegyre terjedt, s a füst a bálteremig elhatott, mig a lángok egyszerre a herceg által lakott jobb szárny több ablakából előtörtek. Most felismerték a helyzet komolyságát. — A bálvendégek elhagyták a termet, a hölgyek báli toiletteben gyalog siettek el. A tűzoltó legénység megjelent , de a viz hiánya nagyon érezhető volt. Az Oker jobb ága, mely a palota megött foly el, be volt fagyva s magában az épületben nem volt vízvezeték. A tűz gyorsan terjedt, s a jobb Szárnyat , a közepet, a bálteremmel, karzattal stb. teljesen elhamvasztó. A balszárny azonban épen maradt. A herceg éjfélig a szomorú eset színhelyén volt, és nézte palotájának elhamvadását. A város küldöttség által fejezte ki a hercegnek részvétét a catastropha felett. **# Philadelphiában e hó 7-dik és 8-dika közötti éjjel borzasztó tűzvész volt. A Washington Street mellett, nyílt téren 2 —3000 bordó petroleum volt összehalmozva, eddig ismeretlen okból az egyik bordó meggyulladt, a tűz a többi bordókra is elterjedt,a petroleum puskaporszerűleg explodiált s égő borzasztó folyamban lepte el a Washington-Ellsworth-Federal s Nintl-utcákat, mindent, mi útjában akadt, megsemmisítve. 47 ház szétromboltatott, hogy hány ember ember veszett el, eddig nincs tudva. (Mozart Párisban.) A Theatre lyriqueben múlt hó 23-dikán adták elő először Mozart „Varázssip“-ját, roppant hatás között. Franciaország csak most élvezi teljes szépségében s tisztaságában e halhatatlan zenét. Mit sok évvel ezelőtt adtak elő, mint a „Varázssip“ átdolgozását „Les mystéres d’Isis“ cím alatt , Mozart dallamainak a „Varázssíp“, „Figaro lakodalma“ és „Don Juan“-ból való igen ügyetlen összeillesztése volt, egybekeverve Haydn symphoniáinak töredékeivel. *** (Egy tréfa hatása.) Mendelssohn házasságát Auerbach következőleg írja le. Mint tudva van, a púpos rut Mendelssohn egy hamburgi bankár bájos és igen gazdag leányát vette nőül. Hogy történhetett ez ? Hát egy szellemdús tréfa által! Midőn Mendelssohn egy ízben barátját Lessinget meglátogatta, útközben egy hamburgi bankárral ismerkedett meg, kinek igen szép eladó leánya volt. Visszautaztában betért a bankárhoz, ki igen szívesen fogadá őt s a többek közt igy szólt hozzá: Nagyon szeretném, ha önnel családi szorosabb kapcsolatba is léphetnék, de fájdalom, leányom ez összeköttetéstől idegen s ön, mint bölcs férfiú, bizonyára vigasztalni fogja tudni magát leányom ellenszenve miatt! „Engedje meg, viszonzá a bölcs, hogy még egyszer szólhassak leányával.“ A bankár ebbe beleegyezvén, Mendelsson a leány szobájába ment. „Mondja csak, hiszi-e ön, hogy a házasságok égbe köttetnek ? “ kérdé a leány a belépőtől. Igen — felesé — mikor egy fiú születik, az égben jövendőbeliét bemutatják neki. Midőn én születtem, nekem is bemutatták jövendőbelimet, ki nem volt más, mint kegyed, egy rut púppal a hátán ! Mindenható Isten! kiáltok fel, te szép angyal, púpos háttal. E rut terhet hogy fogná viselni! Vedd azt le róla én istenem s engedd át nekem, hadd viseljem helyette ! Az Isten, mint kegyed láthatja, meg is hallgatá kérésemet. A szép leány ez elmés nyilatkozaton annyira megindult, hogy a bölcsre borulva, megcsókolás még az napon végbement eljegyzési ünnepélyük. Nemzeti színház. Ma mart. 1-jén adatik : A magyar gazdasszonyok egylete által rendezett akadémia, azzal a nyilvánosság útján visszaélni &mki ne merészeljed Mindezek dacára jónak látta valaki a „Magyar Sajtód Elhasználni, hogy a közvéleményt a kórodai orvostan-^Ugatók nevében hizelgő dicséretek köpenye alatt személyes ^*ocskolódásokkal isgassa fel P por tr. úr ellen, kit mi, mint tanárunkat, szintén tisztelni tartozunk, s kit valóban tisztelünk is. Ennélfogva ünnepélyesen tiltakozunk minden olyatén hírlapi cikk, vagy a kórodai hallgatóságra vonatkozó bárminemű nyilatkozvány ellen, melyre mi az álarcos cikkírót fel nem hatalmaztuk, s mely mégis úgy tűnhetnék fel az ügyek állását nem ismerő közönség előtt, mintha az az összes kórodai hallgatóság nevében történnék. A kinek kedve van magának ily után, önzési célokból a világba szórt és bizonyára az illetőknek sem örömteljes hízelgésekkel, vagy nálánál magasabban álló férfiak piszkolásával érdemet gyűjteni, az tegye ezt saját nevében, de a kórodai hallgatóságot kímélje meg célzásaival, különben kénytelenek lennénk az álarcot lerántani és a jól ismert bujtogatókat az illetékes hatóságok előtt felelősségre vonni. Kelt Pesten 1865. febr. 27-én. Számos kórodai pályatársam nevében : Dr. Felletár Emil orvostan-hallgató. Nyilatkozat A „Magyar Sajtó“ f. b. 24-ki számának „Egy pár szó Poor urnák“ című közleményére. Mély megilletődéssel és megdöbbenéssel olvastuk a „M. S.“ felnevezett cikkét, mely oly színezetű, oly értelemben van szerkesztve, mintha az tőlünk — t. i. a m. k. tud. egyetem kórodai tanszakain lévő összes orvostanhallgatóktól — származnék. Miután pedig e közlemény pályatársaink túlnyomó többségének tudta és beleegyezése nélkül látott napvilágot: az egyetem tekintélye, tanáraink iránti tiszteletünk és önmagunk iránti kötelességünk parancsolja, hogy a kérdéses cikket, mely önző behizelkedési célból irt dicséretek mellett piszkolódó szavakat ad ajkunkra, valódi értékére szállítsuk le. Bármennyire sajnáljuk is azon viszályokat, melyek orvosi szaklapjaink között keletkezve, későbbi folyamatukban érdemdús és kedvelt tanáraink neveit is örvényeikbe sodják, mindazáltal sokkal inkább felfogtuk az egyetem és tanáraink irányában elfoglalt állásunkat, mintsem hogy e vitákba avatkozni illetékeseknek vagy jogosultaknak tartottuk volna magunkat. Mi tiszteljük és szeretjük tanárainkat kivétel nélkül egyaránt, de magánügyeikkel nem foglalkozhatunk, azokhoz semmi közünk , s meg vagyunk győződve, miszerint ők is épp oly rész néven vennék, ha a hírlapokban neveiket védelmezési célból hízelgő dicséretekkel halmoznák, mint ha őket ugyanott bántalmazni merészkednénk. Mi teljesen távol akartuk magunkat tartani minden beavatkozástól, de minthogy a „M. 8.“ említett cikke mint ez ügyben részeseket igyekszik bennünket feltüntetni, kényszerítve vagyunk a tényállást kideríteni, s erre nézve a t. közönséget következő — ránk nézve rendkívül kellemetlen — eseménynyel megismertetni. Egy hét óta bujtogató kezek működnek keblünkben, s szüntelenül izgatnak bennünket nyilvános demonstrációkra. Ezen izgatás azonban ezúttal célját tévesztő, mert közülünk — t. i. a kórodai orvostanhallgatók közül — csak néhány (alig nyolc) pályatársunkra gyakorlá a kívánt hatást, míg a nagy számmal túlnyomó többség visszautasítá azt, kijelentvén, miszerint tiltakozik részéről minden nyilvános tüntetés ellen, s ha az nevében történnék, e tiltakozását a nyilvánosság elé viendi. A tüzet jól szíthatták az említett kezek, mert felszólalásunk nem hogy a kívánt eredményre vezetett volna, hanem még inkább fokozá az izgatást, mely most már oly alakot öltött, hogy azt említni sem akarjuk. Tek. Wagner tanár úr e mozgalom hírét hallván, meghagyá, hogy az ő nevét említeni, s igy HIVATALOS, 1865 febr. 25-ki törvény, a vám- s államrendtartás 272. § a rendeletének megszüntetése iránt , érvényes az általános vám-terület ama részeire nézve, melyekben az 1835. jul. 11-ki vám- s államegyedárussági rend érvényben áll. Birodalmi tanácsom mindkét házának beleegyezésével rendelem, a mint következik : 1. §. Az 1835. évi vám-s állam-egyedárussági rend 262. §-ának, valamint az 1853 jun. 7-ki rendelet 28. §-sának (kir. törvénylap XXXII. darab, 104. sz. 530. lap) határozatai, melyeknél fogva az egy bécsi mázsánál nagyobb súlyú szövött-, s kötött áruk, bel- vagy külföldi eredetük különbsége nélkül , valamint azon áruk , melyek a vám-mázsától ötven forintot elérő , vagy túlhaladó beviteli vámmal vannak terhelve, ha azok több mint huszonöt bécsi súlyú font mennyiségben fordulnak elő, egy, adóvonalokkal elzárt helyről bevitelnél, a vonalhivataloknál szóval vagy írásban bejelentendők, s a helyben fennálló vámhivatalhoz átszolgáltatandók, 1865. martius 1-jével hatályon kívül fognak lépni. 2. §. A pénzügyminister bizatik meg a jelen törvény végrehajtásával. Ferenc József s. k. Rainer főherceg s. k. Pe n e r s. k. Legfelsőbb rendeletre : báró Ransomot. s kr POLITIKAI HELYZET. Pest, mart. 1. A hercegségek ügyében kelt porosz sürgöny, a mely post tanta fata et discrimina rerum végre valahára Bécsbe érkezett , és mindjárt átadatott Werther porosz követ által Mensdorff gróf külügyministernek, — a mint hallatszik — két okmányból áll. Ezek egyike diplomatikai irat, másika pedig meglehetősen vaskos füzet, és a szakminiszerek követeléseit foglalja magában. A diplomatikai irat megint visszautasítja azon javaslatot, hogy az augustenburgi herceg ideiglenesen iktattassék be. A birtokkérdésre mindaddig nem akart Oroszország áttérni, míg a koronajogászok véleményét meg nem hallgatta. Azonban a forma, mely szerint az elhatározás történnék — miként mondják — már meg van állapítva, és német választott bíróság számára tartja fenn a végeldöntést. A szakminiszerek követeléseit tartalmazó füzet tehát csak azon esetre vonatkozik, ha a hercegségek sem nem annektáltatnak, sem porosz szuzerainitás alá nem helyeztetnek. Most csupán a nyugati tengert az éjszakival összekötő csatornáról, Rendsburgról és Kielről, a hercegségeknek a porosz tengerészetet illető szolgálmányairól, s a kereskedelmi viszonyokról stb. van szó. A sürgöny részletesebb tartalmáról még eddig nem igen szivárgott ki valami a közönség közé. Miután a birtokkérdés ismét elhalasztatott, az ügy menete nem nagyon mozdíttatik elő, akár veszi Ausztria a porosz speciális követeléseket csak tudomásul, akár bebocsátkozik közelebbi fejtegetésekbe. Annyi bizonyos , hogy Poroszország Ausztria , és ez amaz nélkül nem dönthet a dologban. És azon jó viszony, melyben jelenleg a közép államok Ausztriával vannak, azt engedik következtetni, mikép ez utóbbi szilárdul el van határozva a szövetség-jogot megvédeni. Igen érdekes és jellemző a hercegségek constituálására vonatkozó, az „Europe“ által közlött, állítólag kitűnő s befolyásos ANGOLORSZÁG, London, febr. 24. Wiseman bibornok f. hó 23-án délután temettetett el a kensalgreeni katholikus sírkertben. Oly halotti pompát mint ez alkalommal, Pole bíbornok 1558. végbement temetése óta nem látott Angolország. A halotti mise 11 órakor a moorfieldi egyházban tartatott ; a templomban egyetlen hely sem maradt üres. Jelen voltak : Chabannes gróf, Mária Amália királyné képviselője ; Franciaország, Belgium, Spanyolország, s Európa majd valamennyi katholikus hatalmasságainak képviselői ; továbbá Malmesbury, Buchan, Courtenay grófok, és Pope Henessey. Az ájtatoskodók legnagyobb részét szemlátomást az ország kitűnő katholikus családainak tagjai képezték. A templom középosztályát az ország minden részeiből egybegyült katholikus clerus foglalta el, mintegy 200 lelkész és kanonok. A misét Morri püspök tartotta ; ennek végével dr. Manning halotti beszédet mondott, mely közel másfél órát vett igénybe , mire a gyászszertartás a „requiescnt in pace“ által befejeztetett. Azalatt a város katholikus lelkészei készületeket tettek a halotti menet rendezésére. Ezt ötven fekete posztóval bevont hintó nyitotta meg, melyekben a püspökök és lelkészek foglaltak helyet ; hozzájuk a hat fekete lótól vont gyászkocsi csatlakozott, melyet a rokonok, jó barátok, püspökök, követek, sat. hintóinak véletlen sora követett. A templomtól a sírkertig terjedő két órányi utat számtalan néző lepte el ; minden ablak, minden erkély, még a házak tetői is telve voltak emberekkel- Mindenütt a legnagyobb rend uralkodott, s a részvét számos jelei voltak láthatók. Az utón fekvő boltoknak legalább három negyedrésze zárva maradt, öt órakor a menet eleje a sírkertbe érkezett.. Dacára az idő zordonságának e terjedelmes hely a legtávolabb zugokig megtelt. Itt egyébaránt a szertartás nem tartott tovább félóránál, s más katholikus temetkezésektől csak a kifejtett pompa, s a kísérők sokasága, valamint azon körülmény által különbözött, hogy a hymnusokat nem olvasták fel, hanem elénekelték. Már beesteledett, midőn a szertartásnak vége lett, férfiak által kigondolt, és több kabinet által elfogadott terv. A porosz szuzeranitás alatti állam, — s melyre Bismark céloz,—e terv szerint mindenesetre uj csavar leendne a német foederalismuso k különben is bonyolódott gépezetében, melynek egy 82'^üsítésére éppen most törekednek; tehát ad az elvnek, mind a gyakorlatnak inkább meglelne, ha Bániának régi birtokrészei, melyek lakossága egészen dánnak ismertetik el, visszaadatnának, mig a hercegségek német nemzetiséghez tartozó részei egyszerűen Poroszországhoz annektáltatnak. Hogy e terv elég ravaszul van kifőzve, azt nem tagadhatjuk, ám azt mindenesetre kétségbevonjuk, mikép az —■ fogamzott meg légyen bár kitűnő és befolyásos férfiak agyában is — több kabinet által már elfogadtatott volna. Az angol lapok még most is az amerikai békealkudozás sikertelenségéről szólnak. A „Times“ azt állítja, mikép az ajánlat, hogy a Dél és Éjszaka békekötés megünneplésére valamely harmadik semleges hatalmat egyesülten rohanjon meg, a separatistáktól eredt, akik már mindent elkövettek, hogy Angliát és másokat is háborúba rántsanak. A harc — úgymond — most még kétségbeesettebben fog folyni mint azelőtt, de Anglia nem követhet más politikát, mint az állhatatos semlegességet. A „Herald“ azt találja, hogy Lincoln nagyon is hetvenkedve lépett fel a Dél ellenében, mert békefeltételei még arrogánsabbak voltak, semmint sejteni lehetett, miután nemcsak az Unió visszaállitását követelte, hanem a rabszolgaság eltörlését is. Négy millió fekete munkás szabadon bocsátása az egész continenst demoralizálná s magukat a négereket is az éhhalálnak tenné ki. A Dél joggal szegül ellen a kényszerítő rendszabálynak, még nincs leigázva, és népeinek szívében ismét feléledt a lelkesedés. E hang is igazolja azt, amit legközelebbi szemlénk egyikében mondottunk, hogy t. i. ámbár a londoni kabinet szigorú semlegességet követ és akár jövőre is követni, úgy a közönség, valamint a sajtó egy része is hatalmasan izgat a Dél elismerése mellett. OLASZORSZÁG. Táviratilag már jelentettük, hogy Victor Emanuel múlt hó 23- dikán érkezett vissza Turinba. A városban már a kora reggeli órákban nagy volt a mozgalom , délfelé több bolt bezáratott, a lakosság kétharmada talpon volt, s főleg a királyi palota és az indóház közötti vonalt tömérdek sokaság lepte el. A nemzetőrség d. u. 1 óra felé foglalta el a számára kijelölt állást, egy része a vasútnál, a másik a via nuován, míg a harmadik a palota téren foglalt helyet. Tíz kocsi a községtanácsosokat vitte ki Bor a syndikussal élőkön. A miniszerek, mindkét kamara küldöttségei, a törzstisztek s a magasabb hivatalnokok szintén a vasútnál várták a királyt. Aosta és Carignan hercegek délután 2 órakor külön fogaton mentek az indóházhoz. A vonat 2 óra után érkezett meg, mire a nemzeti zenekar működni kezdett. A nép meg sem várta, hogy a királyt láthassa, hanem mindjárt elkezdett éljenezni; az „ervivak“ mindig hangosabban törtek ki, és nem szűntek meg, míg a király a palotában el nem tűnt. Victor Emanuel polgári öltözetet viselt,és igen megindultnak látszott, útközben kétszer ül-