Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1865-04-22 / 92. szám

fennállása megingattassék, akkor, ha elszenvednék önök ezen souverainitás megtámadását, a lelkiis­meret szabadságát támadnák meg a katholikus elv szempontjából, s hozzáteszem, hogyha Franciaország nagysága nem érdekeltetik, önöknek nincs joga 36 millió katholikust szomorítni. És most minő állása van Franciaországnak a kath. vallás feje irányában? Igaz-e,hogy mióta bevo­nultunk Olaszországba , ott minden Franciaország akarata szerint történt? és igaz-e,hogy azóta az olasz fejedelmek leforgattattak ? Ezekben nincs kétség, s önök láthatják, minő felelősség hárulna reánk a szentszék esése által. Ed­dig a pápa biztonsága a mi művünk volt, s ezzel a kormány gyakran dicsekedett. A pápaság sorsa ma is a mi kezeink közt van; egyetlen szóval elveszt­hetjük azt. — Nem csak önök tudják, de tudja az egész világ, hogy létezése tőlünk függ. (Mozgás.) Igen, Franciaország szavától függ minden. Ha Franciaországra nézve a kath. egység elve elleni me­rényletben valami nagy érdek rejtenék, önök annak elkövetéséért menthetők lennének. De egyébként önök merényletet követnek el a katholikusok lelkiis­mereti szabadsága ellen, kik közé nem szabad levert­séget vinni hathatós érdek nélkül. Avagy hát léte­zik-e ezen érdek ? Valóban a világ nevetne , ha e kérdés feltevését hallaná: „van-e francia érdek a ka­­tholicismus elhagyásában?“ Minden nemes nagyravágyása nemzet köteles­ségének tekinti mindenütt pártolni a nemzeti cultust, s hitsorsosaik iránt bizonyos politikai clientelát gya­korolni. Idézném önöknek Oroszországot, Ausztriát, Angliát. Oroszország mindenütt, hol csak egy görög ká­polna van, jogosultnak tartja magát a közbenjárásra, s a vallása felekezetbelieknek a Porta által szerzett jeruzsálemi helyzete volt oka a krími háborúnak. Oroszország tehát kockáztatott egy nagy háborút,hogy pártfogolja nemzeti cultusát. Anglia nem csekélyebb buzgósággal védelmez­te a protestáns ügyet minden körülmény közt. VIII. Lajos alatt az angolok védelmezték a la rochellei protestánsokat, és ma is évenként jelennek meg protestáns egyletek küldöttei Angliában, s panaszt emelnek John Russelnél, hogy nem engedik nekik Törökországban a biblia terjesztését. A kormány meghallgatja e panaszokat, s azt mutatja, hogy nem csupán a protestantismust akarja pártfogolni,de hogy ilyen pártfogóiénak látszassák is. Ausztriát illetőleg szükséges e felhoznom mind­azt, mit a német császárok tettek a kath. cultusért ? — Ausztria azóta elveszté a német sceptrumot, ele­gendő mérvben ma már nem védelmezheti a ka­­tholicismust,­­ se kötelesség ma Franciaországot il­leti meg. A­mit Oroszország tett a görög cultusért, a­mit Anglia a protestantismusért, azt kell tennie Francia­országnak a katholicismusért. Ne éljünk csalódásban; a katholikusok sorsa a mi kezeinkben van. Nem az olaszok fognak okol­­tatni a bekövetkezhető eseményekért, nem ; mi le­szünk azok okai. És ha így van, illő-e elidegeníteni a két Amerika, a kelet, Spanyolország, Olaszország, s a Rajnapart katholikusait ? E kérdésre a világ már válaszolt. De hát lenne-e ebben valami olyan, a­mi ellen­kezik Franciaország elveivel? Vagy igaz-e, mint mondják, hogy elveink érdekében cselekednénk, ha a forradalomhoz állnánk, mely a katholikus világban teljesedő félben van ? E tekintetben legyen szabad egy eseményt érintenem. Igyekeznek bizonyítgatni, hogy az egyház el­lensége elveinknek, s idéznek egy okmányt, melynek megjelenését sajnálom. Igen, az encyclica sajná­latos , de ne legyünk túlzók semmiben szóljunk őszintén. A kor által engedett szünetelés közben culti­­válhattam a komoly és észlelő tudományokat, gyakran lettem megilletődve azon nemétől az elkeseredésnek, melybe az embereket a szavak értelmi vitája ejti. És midőn láttam, hogy az encyclicát magában az egyház kebelében különféleképen magyarázzák oly praelatusok, kiknek orthodoxiájok valóságos, mindig kisértetbe jöttem kérdeni magamtól: mi eb­ben a gyakorlati ? az egész nem egyéb szóvitánál. Az encyclica elvei nem az én elveim. De lás­suk a dolgok valóságát. Ha van ország, melyben az encyclica elméletei befolyással lehetnek, az bizonyo­san Róma. Önök ismerik az encyclicának a cultusok sza­badságára vonatkozó tételét. És ime, Rómában van nyilvánosan látogatott zsinagóga és protestáns templom. Az encyclicát tehát kétségkívül szerencsétlen eseménynek tekinthetni, de egyszersmind olyannak, mely valóságos veszélyt nem rejt magában. Azoknak, kik a miatt panaszkodnak, azt mondanám: az egyhá­zat is emberek kormányozzák s az embereknek van­nak szenvedélyeik. És mi is uraim, kik részint a philosophiát mi­­veljük, részint más tudományokat tanulmányozunk, sokan politikával foglalkozunk, mi mindnyájan, kik tollat forgatunk, bírunk szenvedélylyel. Hol pedig szenvedély van, ott van mérsékelt és van túlzó párt is. A római egyházban a túlzó párt kormányoz, s ez készíti az encyclikát, s ha nem tartanék tőle, hogy barátim közül némelyeket felingerlek, azt mon­danám ezeknek, hogy : ti is hozzá­járultatok az ency­clica készítéséhez (nevetés). Gyakran mondják, hogy a szélsőségek találkoznak; hozzá tenném, hogy­­ egymást szülik. (Újabb nevetés.) Egy másik körben, s ebben is azt mondák, hogy az ultramontán párt absorbeálta a francia egy­házat, azon szép gallicán egyházat, mely történelmünk egyik dicsősége. Részemről bevallom, hogy engem ezen egyház sorsa nagyon érdekel, nem csak azért, mert hazánk dicsőségének egyike, mert oly lángelméket termett, mint Sz. Bernárd, Gerson, Feneron, Bossuet, hanem mert független tudott maradni egységében, s nem ve­­temült, mint a spanyol egyház, az inquisitióra, nem — mint a német egyház — a separatióra, és mert megmutatta, hogy Franciaországban van képesség a mérsékelt szabadságra. — Ma az ultramontanismus felé hajlik, ezt elismerem. De miért? Mert fenyegetik fejét, kötelességnek ismeri közötte csoportaim’. Ha önök akarják, hogy is­mét galli­án legyen, — félre a szigorral. Adják visz­­sza neki a nyugalmat, s ismét egyesült és független leend, mint volt. Nézzünk a dolog mélyére. Igaz-e, hogy a nagy katholikus vallás akadálya lenne az emberi szellem­nek, az emberi gondolkodásnak ? — Lássuk. A mo­dern időben ki a legnagyobb gondolkodó ? Ez Des­cartes, ő volt az emberi gondolat megszabadítója ö volt, ki felállta' a philosophiában a kétség nagy el­vét, nem azért, hogy kétséghez jussunk, mert a kétség az emberi ész hajótörése, hanem hogy bizonyosság­hoz érjünk; ö az, ki a Discours de la Methode nagyszerű munkában felszabadítá az emberi szelle­met; — és minden azt bizonyítja, hogy ő őszinte buz­gó katholikus maradt. Akadályozta-e a katholicismus Bossuét, hogy egyike legyen a legnagyobb gondolkodóknak és Pas­calt, hogy egyike legyen a legrendíthetlenebb a legvakmerőbbeknek ? Newton, Kepler nem voltak-e buzgó keresztények? A katholicismus uraim csak azokat akadályozta a gondolkodásban, kik nem tud­tak gondolkodni. (Igen helyes.) Ne mondja tehát senki, hogy a kath. egyház akadály az emberi gondolatra. A kath. vallás volt a bölcső, hol az emberi szellem gyermekségét, s éret­tebb korának egy részét ápolá. De­­ azt mondják, nincs is célban az egyház lerontása. Tudom, csak forradalmat akarnak kelteni kormányában. Hasznos-e ezen forradalom elveink­nek ? Mi történik a közönséges egyház világkormá­nyának lerombolásával ? Magát, az ezen egyház te­kintélyét törik meg. Azt is mondják, hogy a pápa független ma­rad. — ígérnek szabad egyházat a szabad állam­ban. Erre azt mondom, hogy a trónról lelépő pápa többé nem leend szabad; a katholikus egység meg­bomlik, romjai szétszóródnak, s Spanyolország szá­mára Toledoban, Franciaországéra Párisban s Ausz­tria számára Prágában, vagy tán Bécsben fog megte­lepedni. A szabadság barátjaira különös megoldás , mi­dőn a vallási hatalom központját Parisba helyezettnek látandják. Szónok elismerőleg szól a közelebbi időben Párisban székelő praelatusokról; kiemeli azt, ki az 1848-ban a torlaszokon halt meg ; mindnyája egyen­lően bírja tiszteletét, de azért Franciaországban a katholikus vallás fejének egyikét sem akarná ; és miért ? Mert a Notre Dame közel van a tuilleriákhoz; nem akarom gyanúsítani a tuilleriákat oly tervekről, melyek a császár gondolatától távol vannak,de ismé­telne­m kell, hogy a fejedelem jelleme nem institutio. És ezért nem akarnám én a katholikus egyház kor­mányzatát Párisban tudni. És ezek szerint nyíltan ki kell jelentenem, hogy önök vagy nem teendőek semmit , vagy egyenes nemzeti egyházakat alkotnak, s ez a szabad­ság barátaira a problémának leggyűlöletesb meg­oldása.­ És ha a pápa leszállna a trónról, csakugyan megszűnik független lenni, mi történik ? Engedjék meg önök, itt a latin és a keleti egyház történetéből egy képlettel szolgálni. Önök tudják, miként lett az ős Róma keresz­­ténynyé. Az ős Róma babonás és nagyravágyó volt. Mint babonás, hitt a maga isteneinek, de egy keve­set mások isteneinek is, s azokat pártfogold, mint nagyravágyó pártfogold a népeket is ; a Capitolium­­ban egyesíté minden meghódított ország isteneit. Innét következett, hogy egy napon az ismert világ minden istenei ott összesereglettek , s midőn mint együtt voltak, csupán azért, mert egymással színről, szinte szemben álltak, elenyésztek. (Nevetés.) És akkor az ezen istenek üresen maradt nagy birodalmában megjelent az egy Isten, s a Gondvise­lés csodálatos intézkedése szerint a legkisebb nem­zet , a Krisztus nemzete jutalmaztatott meg azzal, hogy meghivassék a világ trónjára, Constantin trón­jára. Ugyanazon korszakban Constantin , hogy több sikerrel állhasson ellent a barbárok betöréseinek, a birodalom anyagi erejét Konstantinápolyban szállítta­­tá. Rómában az erkölcsi erő maradt. Az ősi főváros csakhamar magára, és morális erejére hagyatott, s az őt fenyegető barbárok ellen ezen morális fegyverrel védekezett,­­ keresztények­ké téve őket. Ezen barbárok megtarták a­­politikai hatalmat, de a vallásit Rómában hagyták. A római egyház, s a római birodalom folytattatott a lelkekben. A barbá­rok szétoszlottak ; része megtelepedett Galliában, ré­sze Germaniában, s mások Angliában. A nagy távol­ság biztosíta kölcsönös függetlenségüket. Az egyház többször megkísérle hatóságát a vi­lági hatalmak felett kiterjeszteni, de ezt nem teheté. A világi hatalom tulajdonaiból is egyik másik aláren­delni akarta Rómát, de a másik védelmezte, s a füg­getlenség így maradt fenn kölcsönösen. Míg ezek Rómában történtek, mi történt a ke­leti egyházzal ? Ezen egyház a császárok hatósága alá vonulva, azt hitte, hogy független, holott szolga lett, s fejeit gyakran lehet­ látni, mint bűnrészeseket azok közt, kik a konstantinápolyi trónt megfertőzteték. Az ugyanazon dogmák szerint alakult egyházak egyike sem akarta a másik felsőbbségét elfogadni; mindnyájan szétváltak. Oroszország nem ismervén el a konstantinápolyi patriarcha felsőbbségét, egyháza központját Moszkvába tette át. A történelem bizonyítja, hogy a politikai sou­­verainitások közelébe helyezett vallási souverainitás rabszolgaságra jut. Hanem ez ellen találtak állítólag szert, mely az egyház fejének föggetlenségét meg­mentheti. — Ez azon rendszer, melyet e szavak fejeznek ki: "Szabad egyház a szabad államban. (Vége követk.) zárlat által oly sokáig visszatartott dohányár, ha a lázadók azóta történetesen el nem szívták. Russel lordnak megírom, hogy az angol keres­kedők kikötőinkben, s az egyessült államokkal kötött szerződés által, olcsóbban juthatnak gyapothoz, mint ha megtörik a zárlatot. Magának R­u­s s e 11 lordnak nem szükség mondanom, hogy a jelen háború a szabadságért, nemzeti függetlenségért, s az embe­riség jogaiért vitatik, és nem az uralomért; s hogy e szerint, ha Angolország igazságos leend az unió iránt, Canada mindaddig háborítlanul marad, míg elébe te­szi a nemes királyné uralmát az egyesült államokkal való önkénytes egyesülésnek. (Helyeslés.) .... Be­fejezésül, — ha az amerikai nép helyesli — még kijelentem, hogy miként a háború alatt, úgy a béké­ben is ez marad jelszavunk Minden nemzetnek van joga belügyeit saját módja szerint rendezni, s vala­­menyi oly eljárásra köteleztetik,mely alkalmas legyen arra, hogy a földön a békét s az emberi jólétet elő­mozdítsa.“ N­e­w Y­o­r­k, april 5. Múlt hó 28-án sikerült egy csapat separatistának a Potuscent folyón Mary­­landban, „Harriet de Fond“ unionista kereskedelmi csavargőzöst elfoglalni, s miután ezt kalózhajóvá át­alakították, elhagyták rajta a Chesapeake öbölt, s e tengerpart mentében haladva, két amerikai schoonert fogtak el. — „Lyons tábornok“ unionista szállító­­hajó, Hatteras foknál tart. 31 én kigyulladt, s telje­sen tönkre ment. A fedezeten 600 egyénből (kato­nák, nők, gyermekek,) csupán 29 menekült meg, ki­ket egy elmenő gőzös vett fel. Seward államtitkár kiáltványt bocsátott ki, melyben 1000 dollár jutal­mat tűz ki oly egyének elfogatására, kik más orszá­gokból, hol tüzetnek, az unió területére léptek, s ha­lálbüntetésre méltó bűntényt követtek el; továbbá 500 dollárt azok számára , kik az unió valamelyik polgárára bebizonyítják, hogy a fennemlített gonosz­tevőket segítették. Ezen proclamatio főleg azon st.­­albansi portyázókra vonatkozik, kik múlt évben Ca­­nadából ütöttek be. AMERIKA. Washington, apr. 2. S­t­e­­w­ard-nak táviratilag jelentett beszéde csak alkalmi szónoklat volt egy néptömeghez , mely Richmond el­este feletti örömében ujongva járván meg a várost, végre az ünnepélyesen fellobogozott külügyministe­­rium előtt állt meg s­t­e­w­a­r­d-ot kikiáltotta. Ez megjelent s igy szólt: „Köszönetet mondok polgár­társaimnak, hogy hozzám jöttek és szerencsét kíván­nak nekem Richmond eleste miatt. Most sürgönyö­ket intézek a külföldhöz. Mit mondjak ezekben a chinai császárnak ? Megköszönöm önök nevében,hogy birodalma kikötőiben sohasem tűrte meg a tengeri rablók lobogóját. Mit mondok majd a szultánnak? Meg fogom neki köszönni, hogy az országába mene­kült lázadókat mindenkor kiszolgáltatta. (Helyeslés.) És mit mondjak a francia császárnak ? (Egy hang: Hogy takarodjék Mexicoból!) Tudatni fogom vele, hogy holnap eljöhet Richmondba, a elhordhatja a TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin apr. 20. A porosz kormány gr. Kár­o­­lyi osztrák követ előtt késznek nyilatkozott az Elba­­hercegségek rendeinek egybehivására, mihelyt az elő­­terjesztvény felett a birtokostársak megegyeztek. Ma a tengerészethez Kielbe parancs küldetett, mely sze­rint valamennyi porosz hajó készen tartassák, hogy három nap alatt a kikötőt elhagyhassa. „Augusta“ hajó parancsot nyert, hogy az alseni ünnepély után egyenesen Danzigba térjen vissza. Köln april 21. A pápa az itteni káptalannak visszaadta az érsekválasztási jogot; e végre f. hó 26-ra káptalani gyűlés tűzetett ki. A Neumarkt­ on felállí­tandó királyszobornál a munkálatok megkezdettek, melyeknek conventionális büntetés alatt május 6-káig kell befejeztetniök. Pár­is, apr. 20. A császár, mihelyt kiköt Al­gírban, proclamatiot bocsátand ki a benszülöttekhez. A kabilok közé tartozó Babor törzs ellen, a hadjárat megkezdetett. Konstantinápoly, apr. 15. Egy egész szállítmány cserkesz rabszolgát lefoglaltak, és tizen­három rabszolga kereskedő elfogatott. A rabszolgák Alexandria felé indíttattak volna. Athen, apr. 15. A király 19-én utazik el. Krie­gis admiral , Otto király volt főudvarmestere meghalt. LEGÚJABB, — A bécsi és berlini cabinetek közti differentiák, melyek a tengerészeti állomásnak Danzigból Kielbe leendő s Poroszország által elrendelt áttétele miatt keletkeztek, mikép hitelt érdemlő forrásból jelentik, remélhetőleg kielégítő módon fognak kiegyenlíttetni. A ber­lini kabinet tekintetbe vévén Ausztria demon­­strációit, a kieli kikötő-kérdés keresztülvitelét illető helyen felfüggesztette. Miután azonban Poroszország mindamellett azt állítja, hogy a tengerészeti tervekről le nem mondhat, annak eszközlésbevételét, azon valószínűleg közel levő időpontig napolta el, melyben az e tárgy­ban Ausztriával utólagosan folytatandó érte­kezés kielégítő eredménye biztosan várható. Ebből kitűnik, mikép a berlini kabinet átlátta, hogy a kieli kikötőügyben tett intézkedése által nagyon méltatlanul járt el Ausztria irá­nyában, és most jóvá akarja tenni e hibáját. Forma szerint ugyan vissza van ekként ál­lítva az ausztriai conpossessoratusi jog, ad i­n­­t­eg­rum, fölényegben azonban semmit sem vesztenek a porosz politika tervei ezen Ausz­tria iránt tanúsított deferentia által. —­­ Szentsége S­a r­­­i­g­e­s gróf francia követet legközelebb külön audientián fogadta, a kihallgatás fél órát ven igénybe. — A „Waterland“ írja, hogy a mexicói nuntius visszahivatott. — Thiers-nek a conventio és Olasz­ország ellen tartott beszéde nem birt befolyás­sal a törvényhozó­ test baloldalávak­ össze­köttetésére. A bensőség még sohasem volt köztük nagyobb mint éppen most. A baloldal támogatta őt R­o­u­h­e­r elleni harcában, míg Thiers a szövetség zálogául nem szavazott a válaszfelirat mellett.­­ A francia császár a „France“ szerint csak néhány napra menend Algírba, hogy itt a főkormányzó marsallal különbféle életbelép­tetendő rendszabályok iránt értekezzék, a „Patrie“ ellenben azt állítja, mikép 40 napot töltend ott, mely idő alatt a császárné mint régensnő vezetendi az államügyeket, mikép ezt már az olaszországi­­ háború alkalmával is téve. — Lyon városa 300,000 frankot szava­zott meg, mely összeg a szegénység közt fog kiosztatni. — Párisban, midőn Richmond bevételé­ről értesültek, az első aláírási napon n­é­g­y­­szeresen írták alá a mexicói kölcsönt. — Rochdale város Cobden helyett Pattert választatott meg parlamenti tagul 646 szavazattal 496 ellenében, a­mennyit Brett torystikus jelölt nyert----úgy lát­szik a conservativek még radikális helyeken is elég számosan vannak.­­ A montenegróiak ismét ellenséges­kedni kezdenek a törökökkel. Mustapha basa a podgoriczai határszéli vár parancsnoka legközelebb azt jelenté, hogy a török erődí­tett őrházakat egyes bandák megtámadták. Ismail basa, albániai kormányzó arról értesíti a Scutariban levő consulokat, hogy ha a montenegróiak 10 nap alatt nem hagyják el a török területet, kénytelen lesz őket fegy­verrel kiszorítani. Miklós herceg is hasonló ultimátumot adott ki. — Madridban a „Tel­ de Bare­“ szerint új zavargások voltak, a mozgalmat még nem tekintik bevégzettnek. — Seward északamerikai államtitkár kocsija legközelebb­ feldőlt , mely alkalom­mal karját és álkapcáját törte ki, azonban remélik, hogy egészen ki fog gyógyulni. NEMZETGAZDASÁGI MOZGALMAK. Pest, april 22. &­ (Az ausztriai-angol kereskedelmi szerződés) tárgyában Bécsben ma volt megnyitandó a tárgyalás. Az ausztriai tagok tegnapelőtt előleges értekezletet tartottak. Dr. Neumann Ferenc részletes jelentést olvasott fel a kormány megbízásából közelebb tett angolországi utazásáról.Mayer pénzügyi tanácsos az új tarifta díjszabályzatait fejtegető, összehasonlítva az áru­ értékkel és különös tekintetbe vételével azon óhajoknak, melyeket Anglia előbbi alkalmakkor a vám­tételek nagyságát illetőleg kinyilatkoztatott. A programm egyes pontjai szóba kerültek ugyan, de az elnök, báró Kalchberg óhaja folytán abban álla­podtak meg, hogy csak az internationális értekezlet­ben fogják ezeket részletesen fejtegetni. **& Az államministérium a többi érdeklett mi­­nistériummal egyetértőleg, gróf Zichy Ödön, Ür­mén­y­i József, L­ó­n­y­a­i Menyhért, M­a­n­n­ó István, Fuchs Rudolf, Ulmann C., Somssich Pál, gr. Andrássy Gyula, Koppély Frigyes, Hajós József, Kern Jakab, Du­mb­a Mihály, Bach György, L­é­v­a­y Henrik, Tóth Lőrinc, B­e­n­e­s­ek Frigyes, Schindler Sándor Gyula, Schey Fri­gyes , és Stametz J. H. s társa uraknak enge­délyt adott egy viszont-biztosító­ társulatnak Bécsben „Securitas“ név alatti fölállítására, s a társulati alap­szabályokat helybenhagyta. ÜZLETI TUDÓSÍTÁSOK, Pest, ápr. 22. Tegnap délben nagy szél volt, ma kissé hűvös, derült idő. Vízállás lassanként apad. Az ü­z­­­e­m­fo­r­galo­m tegnap ismét előbbi lanyha­­ságába hanyatlott vissza. Búzára a tegnapelőtti árakon nem akadt vevő, s a gabnacsarnokban csak 1800 mérő 85—87 fontos pestistermés eladása jegyez­tetett fel; ár 2 frt 80 kr. Más gabnanemekből nem jelentetett semmi nevezetesb vétel. — Ezüst 106.21; cs. arany 3. 13 Va. — B­é­c­s, apr. 20. (Olaj) A magyarországi repce­­v­etések állásáról beérkezett­ kedvezőtlen­ hirek a repce­olaj iránt nagy keresletet szültek, de miután a követel­mények túlságosan magasak, legutóbb körülbelül csak 1000 mázsára köttetett szerződés september-december­­re 25 ft 90 krral. A külföldi lenolaj a nagyobb beszállí­tások folytán valamivel olcsóbb. Az új repcéről más­honnan is rosz hírek érkeznek, de ezekből a követ­keztetés még nagyon korai lenne, miután az időjárás még sokat javíthat. Felelős szerkesztő TÖRÖK JÁNOS, A *P. Hírnök“ magántávsürgönyek Bukarest, april 20. Orosz-, Porosz­­s Olaszország fő­ consulai, kik egyszersmind az európai Duna-bizottmánynak tagjai, Cousa visszatértéig s a kamaráknak májusban le­endő megnyitásáig, Galacba mentek.­­ A miniszertanácsban jelenleg új sajtó­törvényen s a miniszerfelelősségre vonatkozó törvényen dolgoznak. Kiel, april 21. A „Kieler Zig“ a tarto­mányi kormány kijelentését közli, mely sze­rint a kieli tanácshoz ápril 8-án intézett uta­sítása visszavonatik, miután Halbhuber kinyilatkoztatta, hogy a porosz biztos ren­deletét csak a hírlapokból tudta meg, holott a polgári biztosok rendeletei csak közösen ki­­bocsáthatók. Pár­is, ápr. 21. A cár ma reggel Pári­­son keresztül utazott, Napóleon császárral találkozott, s azonnal folytatta útját. Nizza, april 21. A nhg állapota tegnap este aggasztó volt. Éjjel enyhült, a nhg az éjjel aludt-

Next