Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1865-04-28 / 97. szám
Hatodik évfolyam 97. szám. PESTI /) AAAT/í/'A/'A/'A/'A/'ATA/'yVWW'wA/'A/'ATAAAr/íAA/WAAA/'AryVAÁ/'yWVW'An/) . | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás ? ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ •| 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hói ,5 napos előfizetést. | */WV\AAAAAA/WV JV'JVJV/í/JVAA/VWV.AA/V/WVVV./V’A/VV.A/WWWVWVO POLITIKAI uiDiinir XllIUiUXL NAPILAP. Péntek, april 28-án 1865. ^/VA/’TV’/U'Ar/V/'/V/'A/'Ar/V/'A/'Ar^ArJVW'ATArA/'A/’‘AMAAAAAAAAA/VVVVVi^ ' Hirdetések öt.hétlábos petit sorért egyszeri hír-ídetésnél, kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | Szerkesztői én és kiadó-hivatal: | | a himző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | | a 2-dik emeleten. (AM/WVA/WVWJUWéV/WWWVJWWVJWVjvjvjvwwyuuv/wwwv 01 Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre ........ 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..........................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-t,és elfogadtatik. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadóhivatala. Hazai közügyek. Bécs, ápril 27. Tisztelt szerkesztő úr! Szerencsés tévedésben voltunk az iránt, hogy a bécsi centralista lapok tán ignorálni fogják a commentárt, melylyel a „Pesti Hírnök“ szükségesnek látta a „Pesti Napló“ húsvéti nevezetes nyilatkozatát kísérni. Azon lapok, melyek Bécsben a legelőrehaladottabb centralisták orgánumainak tekinthetők, nevezetesen a „Const. Ostr. Zeit.“ s az úgynevezett „Neue freie Presse,“ a „Hírnök“ fejtegetését csakugyan tudomásul vették, s mint cikkeikből kitűnik, nagyon megdöbbentek azon határozott kijelentés felett, hogy Deák Ferencnek az ország szívéből szóló nyilatkozatát nem lehet, s nem szabad oda magyarázni, mintha a fennforgó államjogi differentiált megoldását valamely ‘centrális parlament’ alkotása által lenne az úgynevezett felirati párt hajlandó acceptálni. Legnagyobb szeget ütött azonban a centralisták fejébe azon tapasztalás, hogy Deák jelen át a tános nyilatkozatát a conservativ párt is nem csak osztja, hanem enthusiasmussal is fogadta. A liberalismusnak Bécsben oly sajátságos fogalma van, miszerint semmikép nem képesek megmagyarázni azt, hogy képzelhető legyen oly pont a közélet, s nevezetesen a politika terén, hol ama különböző magyarországi pártok, melyek kivált 1825- től 1848-ig a „conservativ“ és „liberális“ címek alatt, mondhatni tetemesen eltérő programmok mellett kifejlődtek, s melyeknek magva a közben jött nagy események dacára teljes épségben folyvást létezik, s nemcsak hogy találkoznak, de felbonthatatlan hazafias solidaritásban cselekesznek is és nyilatkoznak. Ezen jó urak, mint újoncok az alkotmányos életben, elmulasztották tanulmányozni az angol pártéletet, hol a toryk és whigek közt ugyancsak ritkán fordul elő transactio, sőt az elkülönülködés oly merev, hogy kevés példa van az angol történetben, midőn valamely whig hivatalt vállalna akkor, ha a torypárt jut kormányra, vagy viszont. Azt sem tanulmányozták a bécsi centralisták, hogy a torypárt Angliában nem csupán a szigorúan úgynevezett aristocratiából s a nemességből alakul, hanem az a politikai elvekhez és meggyőződésekhez képest a britt nép minden osztályai között nemzedékről nemzedékre megújulva elterjed. Nagy-Britannia parlamentáris pártéletének ily tanulmányozása a bécsi centralistákat könnyen felvilágosítná az iránt, hogy bármily mereven állnak is egyes reform- vagy személyes kérdésekben toryk és whigek egymással szemben, — de ha akár a nemzet alkotmányos közszabadságának sarkalatos kérdései, akár az angol korona és nemzet becsülete vagy anyagi érdeke külső megtámadás és veszély ellenében kerüljenek szőnyegre, — a tory és whig, pártkülönbség nélkül siet a trón, nemzet, és haza védelmére. így áll a dolog a magyar kérdésben is. Mi a pragmatica sanctiót, s ennek értelmében a közös Fejedelem országlási hatalmát, a monarchia egységét, Szent István apostoli koronájának saját önálló felségi jogait , integritását, s Magyarország autonómiáját a közös birodalmi ügyek irányában illeti, — mindezen kérdésekben Magyarország -s legalább a törvényesség határai között — nem ismer pártokat. Eme sarkalatos kérdésekben, úgy tudjuk, a conservatív párt éppen úgy kész a mérsékleti liberálisok vezérének, Deák Ferencnek zászlaja alatt sorakozni, mint viszont meg vagyunk győződve, hogy Deák Ferenc és pártja minden időben kész volna conservatív államférfiak vezérlete alatt is az ország sarkalatos törvényeinek védelmére szállni. Arra nézve, hogy e téren a magyar nemzet, s a magyarországi pártok , a törvényesség határain belül megoszlathatók legyenek, s egymással hajba kapjanak, bizton állíthatjuk, hasztalan minden stúdium, céltalan minden fogás, sikertelen minden journalistikai kölcsönös uszítás. Kétségkívül vannak és lesznek igen fontos politikai és sociális kérdések, melyeknek eldöntése körül a conservatív és liberális párt Magyarországban kénytelen leend majd egymással megmérkőzni, s tán keserű politikai tusákat küzdeni. De e kérdések tisztán belügyiek, amelyek a bécsi pártokat csak közvetve érdekelhetik, amelyekbe tehát alkotmányosan az örökös tartományok kormányzata nem igényelhet befolyást, s amelyekre nézve a bécsi journalistika nem igen fog hazánknak irányt s útbaigazítást adhatni. A magyar conservatív párt megkülönböztető jellemvonása- hogy a magyar alkotmányos élet újjászervezése, amennyire csak lehetséges , a nemzeti genius, az ősi szokások és traditiók, s a történeti jogalap minél szigorúbb számbavételével építtessék ismét fel. E thémát a bécsi journalisták nem értik. Az ő összes történeti jogalapjuk a februári intézmény, és azért nem értették, miért becses reánk nézve az octoberi diploma is, mely a mi számunkra a történeti jogalapot, egy évezredes alkotmányt, szabadságot, s autonómiát szándékozott visszaadni, s a közös ügyek közös intézkedésére nézve az országot alkotmányos önállásának rövidsége nélkül törvényes transactiora juttatni. Magyarország belső alkotmányos reorganisatiójára tehát, a bécsi pártok, saját alkotmányos tapasztalásaik nyomán alapos tanácsot nem fognak adhatni, s annak alakítására csak az által nyertek volna befolyást, ha Magyarországot s a magyar nemzetet rá lehetett volna, vagy lehetne bírni, hogy a közös ügyek közös elintézésére a centrális parlament formáját acceptálja. Ily pramosus esetben szükségkép kizárólag a bécsi parlament s a központi hatalom, s nem a magyar korona és törvényhozás intézné Magyarország jövendő sorsát. Ettől óvakodni fogunk. E tekintetben a politikai magatartásra nézve a magyarországi pártok közt ninncs semmi lényeges eltérés, semmi félreértés vagy bizalmatlanság. Azért is, ha csakugyan komoly szándéka lenne a közhatalomnak, a közös ügyekre, valamint azok közös intézésének formájára nézve a törvényes tárgyalások közül különösen a magyar liberális párt nézeteire fektetni a súlyt, s ez ellen a conservativ pártnak lényeges kifogása alig leend, mert hiszen nincs oly párt hazánkban, mely az ország autonómiájának árán akarna egyezkedni, s mely be nem látná, hogy centrális parlament mellett minden autonómia csak üres fictio. Csak azon lehet csodálkozni , hogy a magyar liberális párt iránt nyilvánított sympathiáknak mindeddig az alkotmány helyreállítása körül még semmi alkotmányos jelét nem láthatni. A német vámegylet és Ausztria közt kötött kereskedés vámszerződvény. (Vége.) 9. c. Oly eladók, kik az egyik szerződő fél területén, akár az állam, akár községek vagy testületek részére valamely termék termelésére, készítésére vagy fogyasztására vannak alávetve, semmi szín alatt nem terhelhetik a másik fél termékeit magasabban vagy súlyosabban , mint saját területének háromnemű termékeit. 10. c. A szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy továbbra is alkalmas eszközökkel közreműködnek saját területükből , vagy abba való csempészet meggátlására és büntetésére, s az ezen célra kiadott büntetőtörvényeket épségben tartják, a törvényes segélyt megadják, a vétségesek üldözését saját területükön megengedik, s nekik az adó-, vám és rendőri hivatalnokok, valamint a helyi elöljáróságok által minden szükséges felvilágosítást és segélyt megadnak. Az ezen átalános meghatározások értelmében kötött vámegyezményt a C melléklet foglalja magában! Oly határvizekre és határterületekre nézve, hol a szerződő felek idegen államokkal érintkeznek, fenntartatnak a felügyeletnél való kölcsönös támogatást illetőleg elhatározott rendszabályok. 11. c. állomási és átrakodási jogok a szerződő felek területén meg nem engedtetnek, s kivéve a hajózási, egészség-rendőrségi, valamint az adók biztosítására szükséges szabályokat, egy áruszállító sem kényszeríthető, hogy valamely meghatározott helyen állomást tartson, és le- vagy átrakodjék. 12. c. A szerződő felek a másik fél tengeri hajóit és terhüket ugyanazon feltételekkel és adókkal engedik közlekedni, mint saját tengeri hajóikat. A szerződő államok mindketteje hajóinak államalattvalósága hazájok törvényhozása szerint ítélendő meg. Az egyik állam hajójának rakodási képességének bebizonyítására a saját hazájabeli törvényadásban érvényes vásárlevelek elegendők a hajózási és kikötői adóknak a más államban való meghatározása alkalmával, fentartatván a hajótpértékek átszámítása. Mindenik állam saját területének tengeri kikötői közt való közlekedést saját hajóinak tarthatja fenn, ellenben megengedtetik a több ízben való megrakodás és indulás az egyik hajóinak a másik állam több tengeri kikötőjében. Továbbá a kölcsönösség feltétele alatt ,talán mindazon kedvezmények, melyeket a vámegylet valamelyik tengeri hajózást folytató állama a tengeri hajókra és azok terhére nézve egy harmadik államnak megengedend, nyerjenek alkalmazást az osztrák hajókra és azok terhére is, s viszont mindazon kedvezmények, melyeket Ausztria ezen tekintetben egy harmadik államnak megengedett vagy engedend, nyerjenek alkalmazást a vámegylet tengeri hajózást űző államainak hajóira és terhekre is. Ezen határozatok alól a parti hajózásban csak azon kedvezmények vétetnek ki, melyek harmadik államok hajóinak nincsenek egyezmény által megengedve. 13. c. A szerződő felek egyikének hajóin, melyek szerencsétlenség, vagy kényszerítő szükség esetében a másik tengeri kikötőjében kötnek ki, ha csak a tartózkodások nélkül nem hosszabíttatik, vagy kereskedelmi közlekedésre nem használatik, nem veendő hajózási és kikötői adó. A szerencsétlenségből megmentett áruktól,melyek a szerződő felek valamelyikének hajójára rakattak át, a tartogatási díj fentartása mellett, csak akkor veendő adó, ha azok használatba mennek át. 14. c. A szerződő felek területein minden természetes és mesterséges vízi utak használatát a kettő közül valamelyikhez tartozó hajóvezetéknek és hajóknak ugyanazon feltételek alatt, s ugyanazon hajó- és rakodási adók mellett kell megengedni, mint a tulajdon állambeli hajóknak és hajóvezetőknek. 15. c. Az országutak és más utak, csatornák, zsilipek, átjárók, hidak s a kikötők és lerakódó helyek hídnyitásai, hajózható víz jelei és világítása, a vízi útmutatók, emelőgépek, mérlegzettek, raktárak, a hajóáruk megmentését és tartogatására szolgáló intézmények és több ilyenek, amennyiben ezen intézkedések a nyilvános közlekedés számára állanak fenn, akár az állam, akár egyesek igazgatják, a másik szerződő fél alattvalóinak ugyanazon feltételek és díjakkal engedendők át, mint azon állam saját alattvalóinak. Illetékek, kivéve a tengeri világításnál és tengeri útmutatásnál divatozó eltérő határozatokat, csak ily intézménye valóságos használata esetében veendők. Nem szabad azoknak meghaladniuk a tartási díjt, s a befektetési tőke országosan szokásos kamatjait. A rakott szekerek úti dijai azon utakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő feleknek egymás közti vagy a külfölddel való közlekedésére szolgálnak ott, hol azok egy ezüst garas (5 kr. e. é.) dijt egy vonó marhánként és egy geographiai mtföldre kitesznek vagy meghaladnak, legfeljebb a most érvényes mennyiségben veendők, s ott, hol azt a menynyiséget el nem érik, legfeljebb utóbbira emelendők. Az ország határait átlépő közlekedés úti díjainak, az említett utakon, a távolság arányában, nem szabad magasbaknak lenniök, mint az állam saját területén való közlekedésben. A vasutakra nézve nem ezek állanak, hanem a 16-dik és 17-dik cikkben foglalt szabályok. 16. c. A vasutakon a szállítás idejére,módjára és áraira nézve a másik fél alattvalói és áruik nem esnek kedvezőtlenebb szabály alá, mint az állam saját alattvalói és áruik. A másik fél területeiből vagy területére való átvitelért egyik állam se vegyen magasabb szállítási díjt , mint amely alá ugyanazon vasúton a saját területen le vagy felrakott árukat szokták aránylag venni. 17. c. A szerződő felek igyekezni fognak, hogy területükön a vasúti szállítás megkönnyíttessék közvetlen sinösszeköttetés felállítása által az egy helyen összetalálkozó vasutak közt, s a szállítási eszközöknek egyik vasútról a másikra való átvitele által. Továbbá, ahol határaikon közvetlen vasúti összeköttetés van, s a szállítási eszközöknek átmenete szükséges, oly áruk, melyeknek szabály szerint bezárható kocsikban kell menniük, s ugyanazon kocsikban az ország belső helyeire szállíttatnak, melyeken feljogosított vám- és adóhivatal van, szabadok a határon minden nyilatkozástól, lerakodástól, átvizsgálástól, valamint a csomagbizonyítványtól, hogy ha amaz áruk a rakodási lajstrom és teherlevelek által a bevitelre bejelentettek. Oly áruk, melyek szabály szerint bezárható vasúti kocsikban lerakodás nélkül mennek az egyik szerződő fél területéről a másikéra, fel vannak mentve a nyilakozat, lerakodás, átvizsgálás és csomagbizonyítvány előmutatása alól, valamint a terület belsejében, úgy a határon is, hogy ha az áruk a rakodási lajstrom és teherlevelek által az átvitelre bejelentettek. De a fentebbi határozatok foganatosítása attól tételeztetik fel, hogy az érdekelt vasúti igazgatóságok a kocsik maguk idejében való megérkezésére köteleztetnek. Ha a szerződő felek valamelyike harmadik államokkal a vámkezelés dolgában a fentebbieknél tovább menő könnyítésekre szerződnék, ezen könnyítések a kölcsönösség mellett alkalmaztatnak a másik féllel való közlekedésben is. 18. c. A szerződő felek közösen arra működnek, hogy egyenlő alapelvek elfogadásával az iparosság előmozdíttassék, s egyik rész alattvalói telhetőleg széles körű jogosultságot nyerjenek a másik területén való iparüzletre és munkakeresésre. A szerződő felek egyikének alattvalói közül azok, kik a másiknak területén kereskedést, ipart űznek és munkát keresnek, azon időponttól, midőn jelen szerződés életbe lép, nem fizetnek semmi oly adót, melyet a hasonló keresetviszonyok közt levő saját alattvalók nem fizetnek. Hasonlókép a kereskedők, gyárosok, és más iparűzők, kik kimutatják, hogy azon államban, melyben laknak, fizetik a törvényes adót az általuk folytatott ipartól, ha csupán ezen ipar érdekében személyesen vagy szolgálatukban álló utazók által bevásárolnak vagy megrendeléseket tesznek, csak a minták magukkal hozásával, a másik szerződő fél területén adófizetésre nem kötelesek.Továbbá vásárok és sokadalmak látogatása alkalmával kereskedés folytatása és tulajdon készítmények eladása céljából, a másik fél alattvalói ugyanazon bánásmódban részesülnek, mint a saját alattvalók. A szerződő felek egyikének alattvalói, kik szárazi szekerességet, tengeri vagy folyami hajózást űznek különböző államok helyei közt a másik fél területén ezen keresetért ne essenek keresetadó alá. 19. c. A szerződő felek kölcsönösen megadják egymásnak azon jogot, hogy a másik fél mindazon kikötőiben és kereskedelmi helyein consulokat nevezzenek ki, hová egy harmadik államnak a consulkinevezés megengedtetett. A szerződő felek egyikének ezen consulai a kölcsönösség feltétele alatt a másik fél területén ugyanazon előjogokat, jogosultságokat és szabadítékokat élvezik, melyeket élvez vagy élvezni fog valamely harmadik állam consula. 20. c. A szerződő felek mindeniire kötelezi külföldi consulait, hogy a másik fél alattvalóit, amenynyiben utóbbi az illető helyeken consul által képviselve nincs, oltalomban és segélyben részesítse ugyan azon módon és nem magasb díj mellett, mint a saját alattvalókat. 21. c. A szerződő felek mindenike megadja a másiknak azt a jogot, hogy vámhelyeire hivatalnokokat küldjön azon célra, hogy tudomást szerezzenek azok vámügyéről és határőrzéséről, mire ezen hivatalnokoknak minden alkalom készséggel ki fog szolgáltatni. Mindkét vámterületen a számadásvitelre és statistikára nézve a szerződő államok kölcsönösen megadják egymásnak a szükséges felvilágosításokat. 22. c. Azon egyes ország részeiben a szerződő feleknek, melyek azok vámterületéből ki vannak zárva, valameddig kizáratásuk tart, a jelen szerződés határozatainak az 1-től 9 -ig való cikkei nem nyernek alkalmazást. 23. c. Mihelyt e szerződvény megerősítései ki lesznek cserélve, a szerződő felek azonnal biztosokat nevezendenek ki, kik a végett jövendenek össze, hogy a kivitelre szükséges egyezkedések és szabályok megállapíttassanak. 24. c. Az e szerződvény mellékleteiben foglalt állapítványok a szerződvény kiegészítő részeinek tekintendők. 25. c. A jelen szerződvény 1865 diki jul. 1-jén váltja fel az 1853 ki febr. 19 dikei kötést. Tartama 1865-diki jul. l.jétől 1877-diki december utolsó napjáig van meghatározva. Mind a két fél fenntartja magának a közlekedés terjedtebb könnyítései, a két fél vámjegyzékeinek egymáshoz közelítése, s azután az egyetemes német vámegyesülés felett alkudozásba bocsátkozni. Mihelyt valamelyik fél a tárgyalásra alkalmas időt elérkezettnek fogja hinni, ajánlatokat teend a másik félnek, s a szerződő felek részéről megbízottak fognak összeülni a tárgy feletti tanácskozás végett. Mind a két részről elismertetik , hogy e szerződvény egyik szerződő fél vám- és keres