Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1865-04-28 / 97. szám

Hatodik évfolyam 97. szám. PESTI /) AAAT/í/'A/'A/'A/'A/'ATA/'yVWW'wA/'A/'ATAAAr/íAA/WAAA/'AryVAÁ/'yWVW'An/) . | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás­ ? ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ •| 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó­­i ,5 napos előfizetést. | */WV\AAAAAA/WV JV'JVJV/í/JVAA/VWV.AA/V/WVVV./V’A/VV.A/WWWVWVO POLITIKAI uiDiinir XllIUiUXL NAPILAP. Péntek, april 28-án 1865. ^/VA/’TV’/U'Ar/V/'/V/'A/'Ar/V/'A/'Ar^ArJVW'ATArA/'A/’‘AMAAAAAAAAA/VVVVVi^ '­ Hirdetések öt.hétlábos petit sorért egyszeri­ hír-­í­­­detésnél, kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | Szerkesztői én és kiadó-hivatal: | | a himző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | | a 2-dik emeleten. (AM/WVA/WVWJUWéV/WWWVJWWVJWVjvjvjvwwyuuv/wwwv 01 Előfizetési felhív­ás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre ........ 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..........................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-t,és elfogadta­tik. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­hivatala. Hazai közügyek. B­é­c­s, ápril 27. Tisztelt szerkesztő úr! Szerencsés tévedés­ben voltunk az iránt, hogy a bécsi centralista lapok tán ignorálni fogják a commentárt, melylyel a „Pesti Hírnök“ szükségesnek látta a „Pesti Napló“ húsvéti nevezetes nyilatkozatát kísérni. Azon lapok, melyek Bécsben a legelőrehala­­dottabb centralisták orgánumainak tekinthetők, ne­vezetesen a „Const. Ostr. Zeit.“ s az úgynevezett „Neue freie Presse,“ a „Hírnök“ fejtegetését csak­ugyan tudomásul vették, s mint cikkeikből kitűnik, nagyon megdöbbentek azon határozott kijelentés fe­lett, hogy Deák Ferencnek az ország szívéből szóló nyilatkozatát nem lehet, s nem szabad oda ma­gyarázni, mintha a fennforgó államjogi differentiált megoldását valamely ‘centrális parlament’ alkotása által lenne az úgynevezett felirati párt haj­landó acceptálni. Legnagyobb szeget ütött azonban a centralisták fejébe azon tapasztalás, hogy Deák jelen á­t a t­á­­n­o­s nyilatkozatát a conservativ párt is nem csak osztja, hanem enthusiasmussal is fogadta. A liberalismusnak Bécsben oly sajátságos fo­galma van, miszerint semmikép nem képesek meg­magyarázni azt, hogy képzelhető legyen oly pont a közélet, s nevezetesen a politika terén, hol ama kü­lönböző magyarországi pártok, melyek kivált 1825-­­­­ től 1848-ig a „conservativ“ és „liberális“ címek alatt, mondhatni tetemesen eltérő programmok mellett kifejlődtek, s melyeknek magva a közben jött nagy események dacára teljes épségben folyvást létezik, s nemcsak hogy találkoznak, de felbontha­tatlan hazafias solidaritásban cselekesznek is és nyilatkoznak. Ezen jó urak, mint újoncok az alkotmányos életben, elmulasztották tanulmányozni az angol pártéletet, hol a toryk és wh­igek közt ugyan­csak ritkán fordul elő transactio, sőt az elkülönülkö­­dés oly merev, hogy kevés példa van az angol törté­netben, midőn valamely whig hivatalt vállalna akkor, ha a torypárt jut kormányra, vagy viszont. Azt sem tanulmányozták a bécsi cen­tralisták, hogy a torypárt Angliában nem csupán­ a szigo­rúan úgynevezett aristocratiából s a nemességből alakul,­­ hanem az a politikai elvekhez és meggyő­ződésekhez képest a britt nép minden osztályai kö­zött nemzedékről nemzedékre megújulva elterjed. Nagy-Britannia parlamentáris pártéletének ily tanulmányozása a bécsi centralistákat könnyen felvi­lágosítná az iránt, hogy bármily mereven állnak is egyes reform- vagy személyes kérdésekben toryk és whigek egymással szemben, — de ha akár a nemzet alkotmányos közszabadságának sarkalatos kérdései, akár az angol korona és nemzet becsülete vagy anyagi érdeke külső megtámadás és veszély ellené­ben kerüljenek szőnyegre, — a tory és whig, párt­különbség nélkül siet a trón, nemzet, és haza védel­mére. így áll a dolog a magyar kérdésben is. Mi a pragmatica sanctiót, s ennek értelmében a közös Fejedelem országlási hatalmát, a monarchia egységét, Szent István apostoli koronájának saját önálló felségi jogait , integritását, s Magyaror­szág autonómiáját a közös birodalmi ügyek irá­nyában illeti, — mind­ezen kérdésekben Ma­gyarország -s­ legalább a törvényesség határai között — nem ismer pártokat. Eme sarkalatos kérdésekben, úgy tudjuk, a conservatív párt éppen úgy kész a mérsékleti liberálisok vezérének, Deák­ Ferencnek zászlaja alatt sorakozni, mint viszont meg vagyunk győződve, hogy Deák Ferenc és pártja minden időben kész volna conservatív államférfiak vezérlete alatt is az ország sarkalatos törvényeinek védelmére szállni. Arra nézve, hogy e téren a magyar nemzet, s a magyarországi pártok , a törvényesség határain belül megoszlathatók legyenek, s egymással hajba kapjanak, bizton állíthatjuk, haszta­lan minden stúdium, céltalan minden fogás, sikertelen minden journalistikai kölcsönös uszítás. Kétségkívül vannak és lesznek igen fontos po­litikai és sociális kérdések, melyeknek eldöntése körül a conservatív és liberális párt Ma­gyarországban kénytelen leend majd egymással meg­mérkőzni, s tán keserű politikai tusákat küzdeni. De e kérdések tisztán belügyiek, a­melyek a bécsi pártokat csak közvetve érdekelhetik, a­me­lyekbe tehát alkotmányosan az örökös tartományok kormányzata nem igényelhet befolyást, s a­melyekre nézve a bécsi journalistika nem igen fog hazánknak irányt s útbaigazítást adhatni. A magyar conservatív párt megkülön­böztető jellemvonása-­ hogy a magyar alkotmányos élet újjászervezése, a­mennyire csak lehetséges , a nemzeti genius, az ősi szokások és traditiók, s a tör­téneti jogalap minél szigorúbb számbavételével épít­tessék ismét fel. E thémát a bécsi journalisták nem értik. Az ő összes történeti jogalapjuk a februári intézmény, é­s azért nem értették, miért becses reánk nézve az october­i diploma is, mely a mi számunkra a tör­téneti jogalapot, egy évezredes alkotmányt, szabadságot, s autonómiát szándékozott visszaadni, s a közös ügyek közös intézkedésére nézve az országot alkotmányos önállásának rövidsége nélkül törvényes transactiora juttatni. Magyarország belső alkotmányos reorgani­­satiójára tehát, a bécsi pártok, saját alkotmányos ta­pasztalásaik nyomán alapos tanácsot nem fognak ad­hatni, s annak alakítására csak az által nyertek volna befolyást, ha Magyarországot s a magyar nemzetet rá lehetett volna, vagy lehetne bírni, hogy a k­ö­z­ö­s ügyek közös elintézésére a centrális par­lament formáját acceptálja. Ily pram­osus esetben szükségkép kizárólag a bécsi parlament s a központi hatalom, s nem a magyar korona és törvényhozás intézné Magyarország jövendő sorsát. Ettől óvakodni fogunk. E tekintetben a politikai magatartásra nézve a magyarországi pártok közt ninncs semmi lényeges eltérés, semmi félreértés vagy bizalmatlanság.­­ Azért is, ha csakugyan komoly szándéka lenne a közhatalomnak, a közös ügyekre, valamint azok közös intézésének formájára nézve a törvényes tárgyalások közül különösen a magyar liberá­lis párt nézeteire fektetni a súlyt, s ez ellen a conservativ pártnak lényeges kifogása alig leend, mert hiszen nincs oly párt hazánkban, mely az ország autonómiájának árán akarna egyezkedni, s mely be nem látná, hogy centrális parlament mellett minden autonómia csak üres fictio. Csak azon lehet csodálkozni , hogy a magyar liberális párt iránt nyilvánított sympathiáknak mind­eddig az alkotmány helyreállítása körül még semmi alkotmányos jelét nem láthatni. A német vámegylet és Ausztria közt kötött keresked­és vámszerződvény. (Vége.) 9. c. Oly eladók, kik az egyik szerződő fél területén, akár az állam, akár községek vagy testüle­tek részére valamely termék termelésére, készítésére vagy fogyasztására vannak alávetve, semmi szín alatt nem terhelhetik a másik fél termékeit magasabban vagy súlyosabban , mint saját területének háromne­­mű termékeit. 10. c. A szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy továbbra is alkalmas eszközökkel közreműköd­nek saját területükből , vagy abba való csempészet meggátlására és büntetésére, s az ezen célra kiadott büntetőtörvényeket épségben tartják, a törvényes se­gélyt megadják, a vétségesek üldözését saját terüle­tükön megengedik, s nekik az adó-, vám és rendőri hivatalnokok, valamint a helyi elöljáróságok által minden szükséges felvilágosítást és segélyt megad­nak. Az ezen átalános meghatározások értelmében kötött vámegyezményt a C melléklet foglalja magá­ban! Oly határ­vizekre és határterületekre nézve, hol a szerződő felek idegen államokkal érintkeznek, fenntartatnak a felügyeletnél való kölcsönös támoga­tást illetőleg elhatározott rendszabályok. 11. c. állomási és átrakodási jogok a szerződő felek területén meg nem engedtetnek, s kivéve a hajózási, egészség-rendőrségi, valamint az adók biz­tosítására szükséges szabályokat, egy áruszállító sem kényszeríthető, hogy valamely meghatározott helyen állomást tartson, és le- vagy átrakodjék. 12. c. A szerződő felek a másik fél tengeri ha­jóit és terhüket ugyanazon feltételekkel és adókkal engedik közlekedni, mint saját tengeri hajóikat. A szerződő államok mindketteje hajóinak államalattva­­lósága hazájok törvényhozása szerint ítélendő meg. Az egyik állam hajójának rakodási képességének be­bizonyítására a saját hazájabeli törvényadásban ér­vényes vásárlevelek elegendők a hajózási és kikötői adóknak a más államban való meghatározása alkal­mával, fentartatván a hajótpértékek átszámítása. Min­­denik állam saját területének tengeri kikötői közt való közlekedést saját hajóinak tarthatja fenn, ellen­ben m­egengedtetik a több ízben való megrakodás és indulás az egyik hajóinak a másik állam több tengeri kikötőjében. Továbbá a kölcsönösség feltétele alatt ,talán mindazon kedvezmények, melyeket a vámegy­let valamelyik tengeri hajózást folytató állama a ten­geri hajókra és azok terhére nézve egy harmadik ál­lamnak megengedend, nyerjenek alkalmazást az osz­trák hajókra és azok terhére is, s viszont mindazon kedvezmények, melyeket Ausztria ezen tekintetben egy harmadik államnak megengedett vagy engedend, nyerjenek alkalmazást a vámegylet tengeri hajózást űző államainak hajóira és terhekre is. Ezen határoza­tok alól a parti hajózásban csak azon kedvezmények vétetnek ki, melyek harmadik államok hajóinak nin­csenek egyezmény által megengedve. 13. c. A szerződő felek egyikének hajóin, melyek szerencsétlenség, vagy kényszerítő szükség esetében a másik tengeri kikötőjében kötnek ki, ha csak a tartózkodás­ok nélkül nem hosszabíttatik, vagy kereskedelmi közlekedésre nem használatik, nem veendő hajózási és kikötői adó. A szerencsétlen­ségből megmentett áruktól,melyek a szerződő felek va­lamelyikének hajójára rakattak át, a tartogatási díj fentartása mellett, csak akkor veendő adó, ha azok használatba mennek át. 14. c. A szerződő felek területein minden ter­mészetes és mesterséges vízi utak használatát a kettő közül valamelyikhez tartozó hajóvezetéknek és ha­jóknak ugyanazon feltételek alatt, s ugyanazon hajó- és rakodási adók mellett kell megengedni, mint a tu­lajdon állambeli hajóknak és hajóvezetőknek. 15. c. Az országutak és más utak, csatornák, zsilipek, átjárók, hidak s a kikötők és lerakódó he­lyek hídnyitásai, hajózható víz jelei és világítása, a vízi útmutatók, emelőgépe­k, mérlegzettek, raktárak, a hajóáruk megmentését és tartogatására szolgáló intézmények és több ilyenek, a­mennyiben ezen in­tézkedések a nyilvános közlekedés számára állanak fenn, akár az állam, akár egyesek igazgatják, a má­sik szerződő fél alattvalóinak ugyanazon feltételek és díjakkal engedendők át, mint azon állam saját alatt­valóinak. Illetékek, kivéve a tengeri világításnál és tengeri útmutatásnál divatozó eltérő határozatokat, csak ily intézménye valóságos használata esetében ve­endők. Nem szabad azoknak meghaladniuk a tartási díjt, s a befektetési tőke országosan szokásos kamat­jait. A rakott szekerek úti dijai azon utakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő feleknek egy­más közti vagy a külfölddel való közlekedésére szol­gálnak ott, hol azok egy ezüst garas (5 kr. e. é.) dijt egy vonó marhánként és egy geographiai mtföldre kitesznek vagy meghaladnak, legfeljebb a most ér­vényes mennyiségben veendők, s ott, hol azt a meny­­nyiséget el nem érik, legfeljebb utóbbira emelendők. Az ország határait átlépő közlekedés úti díjainak, az említett utakon, a távolság arányában, nem szabad magasbaknak lenniök, mint az állam saját területén való közlekedésben. A vasutakra nézve nem ezek állanak, hanem a 16-dik és 17-dik cikkben foglalt szabályok. 16. c. A vasutakon a szállítás idejére,módjára és áraira nézve a másik fél alattvalói és áruik nem esnek kedvezőtlenebb szabály alá, mint az állam saját alattvalói és áruik. A másik fél területeiből vagy te­rületére való átvitelért egyik állam se vegyen maga­sabb szállítási díjt , mint a­mely alá ugyanazon vasúton a saját területen le vagy felrakott árukat szokták aránylag venni. 17. c. A szerződő felek igyekezni fognak, hogy területükön a vasúti szállítás megkönnyíttessék közvetlen sinösszeköttetés felállítása által az egy he­lyen összetalálkozó vasutak közt, s a szállítási eszkö­zöknek egyik vasútról a másikra való átvitele által. Továbbá, a­hol határaikon közvetlen vasúti összeköt­tetés van, s a szállítási eszközöknek átmenete szük­séges, oly áruk, melyeknek szabály szerint bezárható kocsikban kell menniük, s ugyanazon kocsikban az ország belső helyeire szállíttatnak, melyeken feljogo­sított vám- és adóhivatal van, szabadok a határon minden nyilatkozástól, lerakodástól, átvizsgálástól, valamint a csomag­bizonyítványtól, hogy ha amaz áruk a rakodási lajstrom és teher­levelek által a be­vitelre bejelentettek. Oly áruk, melyek szabály sze­rint bezárható vasúti kocsikban lerakodás nélkül mennek az egyik szerződő fél területéről a másikéra, fel vannak mentve a nyila­kozat, lerakodás, átvizsgá­lás és csomagbizonyítvány előmutatása alól, valamint a terület belsejében, úgy a határon is, hogy ha az áruk a rakodási lajstrom és teherlevelek által az átvitelre bejelentettek. De a fentebbi határozatok fo­ganatosítása attól tételeztetik fel, hogy az érdekelt vasúti igazgatóságok a kocsik maguk idejében való megérkezésére köteleztetnek. Ha a szerződő felek valamelyike harmadik államokkal a vámkezelés dol­gában a fentebbieknél tovább menő könnyítésekre szerződnék, ezen könnyítések a kölcsönösség mellett alkalmaztatnak a másik féllel való közlekedésben is. 18. c. A szerződő felek közösen arra működ­nek, hogy egyenlő alapelvek elfogadásával az iparos­ság előmozdíttassék, s egyik rész alattvalói telhető­­leg széles körű jogosultságot nyerjenek a másik terü­letén való iparüzletre és munkakeresésre. A szerző­dő felek egyikének alattvalói közül azok, kik a má­siknak területén kereskedést, ipart űznek és munkát keresnek, azon időponttól, midőn jelen szerződés életbe lép, nem fizetnek semmi oly adót, melyet a ha­sonló keresetviszonyok közt levő saját alattvalók nem fizetnek.­­ Hasonlókép a kereskedők, gyárosok, és más iparűzők, kik kimutatják, hogy azon államban, melyben laknak, fizetik a törvényes adót az általuk folytatott ipartól, ha csupán ezen ipar érdekében sze­mélyesen vagy szolgálatukban álló utazók által bevá­sárolnak vagy megrendeléseket tesznek, csak a min­ták magukkal hozásával, a másik szerződő fél terüle­tén adófizetésre nem kötelesek.Továbbá vásárok és so­­kadalmak látogatása alkalmával kereskedés folytatása és tulajdon készítmények eladása céljából, a másik fél alattvalói ugyanazon bánásmódban részesülnek, mint a saját alattvalók. A szerződő felek egyikének alattvalói, kik szárazi szekerességet, tengeri vagy fo­lyami hajózást űznek különböző államok helyei közt a másik fél területén ezen keresetért ne essenek ke­reset­adó alá. 19. c. A szerződő felek kölcsönösen megadják egymásnak azon jogot, hogy a másik fél mindazon kikötőiben és kereskedelmi helyein consulokat ne­vezzenek ki, hová egy harmadik államnak a consul­­kinevezés megengedtetett. A szerződő felek egyiké­nek ezen consulai a kölcsönösség feltétele alatt a másik fél területén ugyanazon előjogokat, jogosult­ságokat és szabadítékokat élvezik, melyeket élvez vagy élvezni fog valamely harmadik állam consula. 20. c. A szerződő felek mindeniire kötelezi kül­földi consulait, hogy a másik fél alattvalóit, a­meny­nyiben utóbbi az illető helyeken consul által képvi­selve nincs, oltalomban és segélyben részesítse ugyan azon módon és nem magasb díj mellett, mint a saját alattvalókat. 21. c. A szerződő felek mindenike megadja a másiknak azt a jogot, hogy vámhelyeire hivatalnoko­kat küldjön azon célra, hogy tudomást szerezzenek azok vámügyéről és határőrzéséről, mire ezen hiva­talnokoknak minden alkalom készséggel ki fog szol­gáltatni. Mindkét vámterületen a számadásvitelre és statistikára nézve a szerződő államok kölcsönö­sen megadják egymásnak a szükséges felvilágosítá­sokat. 22. c. Azon egyes ország részeiben a szerző­dő feleknek, melyek azok vámterületéből ki vannak zárva, valameddig kizáratásuk tart, a jelen szerző­dés határozatainak az 1-től 9 -ig való cikkei nem nyernek alkalmazást. 23. c. Mihelyt e szerződvény megerősítései ki lesznek cserélve, a szerződő felek azonnal biztosokat nevezendenek ki, kik a végett jövendenek össze, hogy a kivitelre szükséges egyezkedések és szabályok megállapíttassanak. 24. c. Az e szerződvény mellékleteiben foglalt állapítványok a szerződvény kiegészítő részeinek te­kintendők. 25. c. A jelen szerződvény 1865 diki jul. 1-jén váltja fel az 1853 ki febr. 19 dikei kötést. Tartama 1865-diki jul. l.jétől 1877-diki december utolsó nap­jáig van meghatározva. Mind a két fél fenntartja ma­gának a közlekedés terjedtebb könnyítései, a két fél vámjegyzékeinek egymáshoz közelítése, s azután az egyetemes német vámegyesülés felett alkudozásba bocsátkozni. Mihelyt valamelyik fél a tárgyalásra alkalmas időt elérkezettnek fogja hinni, ajánlatokat teend a másik félnek, s a szerződő felek részéről megbízottak fognak összeülni a tárgy feletti tanács­kozás végett. Mind a két részről elismertetik , hogy­­ e szerződvény egyik szerződő fél vám- és keres­

Next