Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)

1865-05-04 / 102. szám

Hatodik évfolyam 102. szám. PESTI .AT./>/\A/V/W\AA/\AAAAAAA/VV/yVAfl^A/VVVVWAAAAA/'A/'AA/WWVAAAAA/' VV) Előfizetési feltételek: helyben házhozhordási ( sál vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt; félévre 10 fit; negyedévre ^ I 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- t jj napos előfizetést. ^ ^ j\rj\fjvj\rj\rj\AMj\fj\fj\rj\fj\j'j\r*Arj\fjv'jvjvwj\/\r\rj\fj\fj\rjV'AJV\rj\/v\f\S POLITIKAI NAPILAP. Csütörtök, május 4-én 1865. HÍRNÖK. I ATJV’yWV/’AAA/'Af’A/'éV'JV'Af'JV'AJ'Af'Af'Af'A/'A/'d') | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- fedetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. t. Szerkesztőség és kiadóhivatal: | ? a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | a 2-dik emeleten. CA/VWW'JV’yV'JWWVAA/’JVA/V’/VAA/'^AAA/VWVW'v/VWVV JWWWWWWWV 0 Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre......................................................10 frt. Egész évre................................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HIRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest,május 3. (P.) Az angol osztrák enquéte-bizottmány ma holnap meg fogja kezdeni tanácskozásait és vizsgálódásait a felett: micsoda akadályok állanak útjában a két állam kereskedelmi szorosabb viszonyának, s minő eszközök azok, melyek által a kettő közti üzletforgalmat növelni lehetne? Így definiálták az enque-commissió feladatát az elnök és az angol küldöttek, s azon két beszédből, melyet Hu 11 és Mórick tartottak, világosan kilátszik, miszerint a feltett kérdések válaszát, a vizsgálódások eredményét már is sejtik; legalább nyilatkozataik körülbelül magukban foglalják a feleletet is, mely szerint az akadály a vámok révén, az akadály elhárítása nem lehet más, mint a vámok megszüntetése, illetőleg mérséklése, leszállítása. Mindenekelőtt sajnálatunkat kell kifejezni, hogy e fontos kérdésben a magyar országgyűlésnek nem lehet szava; — hiszszük azonban, hogy quod differtur, non aufertur, s egyelőre kénytelenségből bele kell nyugodnunk, hogy az enquête comissióban Magyarország érdekeiről is okvetlenül fog szó lenni, mert — hazánkfiai is ülnek benne. S éppen azért, mert vannak, kik érdekeinknek e fontos tanácskozmányokon szószólói legyenek, bátrak vagyunk a bizottmány figyelmébe némely dolgokat különösen ajánlani. Alig van hazánkban iparág, melyre nézve a vám vagy szabad behozatal annyira életkérdés volna, mint a vasipar. Nem csak magáért, hanem azon szoros összeköttetésért is, melylyel az a földmíveléshez csatolva, azzal úgyszólván összeforrva van. E kettős szempontból vasgyártásunk igen nagy figyelmet kíván. E végett mindenekelőtt szükséges vasiparunk jelen állására egy pillantást vetnünk. És pedig mivel a bizottmányban az összes Ausztriával együtt fognak viszonyaink tárgyaltatni, az egész birodalom vasgyártását veszszük szemügyre; s minthogy velünk átellenben az angolok ülnek, az angol vasipar jelen állására is figyelemmel leendünk. A birodalomban előállított finomabb vasművek, ideértve a nyers, vert, öntött, és cement acélt is, körülbelül 4—5 millió mázsára becsülhetők. E mennyiség képvisel mintegy 40 — 50 millió frt értéket. Nagybritannia évi gyártása négy enynyire rúg. Az ausztriai öntött vasművek ,melyek sem finomság sem külcsín tekintetében nem mérkőzhetnek az angol készítményekkel,) összes mennyisége 700 ezer mázsa körül van. Angliának öntött vasárukból csak kivitele közel 2 millió mázsa. A sodronygyártás évi átlaga 74 ezer mázsára becsültetik. Angliáé 2 millió hétszázezer mázsára. Az évi szeggyártás az egész birodalomban 3 millió frt értéket képvisel. A tűgyárak munkája sem minőség sem mennyiség tekintetében nem érdemel figyelmet, s angol tűvel varr nálunk a legutolsó szabó is. Tehát nem csak nem termelünk annyit, amennyire szükségünk van, de behoztunk a közelebbi évtized alatt 4.600,000 mázsa nyers és készített vasat, 3.700,000 mázsa vassínt és kerékpárot, mikhez egyéb vasárukat is idevéve összesen 8.900,000 mázsát, melyből magára az 1858-dik évre több mint harmadfél millió mázsa esik. A magyarországi vasipar mennyiség tekintetében egy harmadrészét teszi a birodalmi termelésnek, minőségére nézve pedig sok okoknál fogva hátrább állanak művei az ausztriai gyárak munkájánál. Ily különböző fokozaton állván már az angol és osztrák birodalmi vasipar, ha valahol, itt nagyon megfontolandó a vámok körüli eljárás. A szabadkereskedés barátai azt hozzák fel, hogy a védvám egyoldalú kedvezmény a gyárosok részére a termelők ellenében, s keveseket ápolgat a fogyasztók nagy tömegének rovására; tehát igazságtalanság, mert ez által tudságos nagy áron kényszeríttetnek a belföldi terményt megszerezni, melynél sokkal jobbat és olcsóbban kaphatnának a külföldről, ha azok behozatalát a vámokkal nem akadályoznák. És ez érdekben tagadhatlanul van megfontolni való, de nem kevésbé figyelemre méltó am a másik szempont is: váljon a fogyasztóra nézve is nem előnyösebbé, ha amaz ipartermények ára az országban marad, s váljon melyik nagyobb kár, ha folyvást kiadjuk-e pénzünket a külföldnek, hogy az többé soha vissza ne térjen? vagy egy ideig nagyobb áron elégítjük ki szükségletünket, de értéke a mienk marad, s a termelő és fogyasztó közti viszony szilárdul általa ? Valamint figyelemre méltók azon következmények is, melyeket egy iparág megszűnése folytán magukat befészkelt idegen iparosok egyedárusága fog előidézhetni, és számításba veendő azon lehetőség is, hogy fordulhat elő eset, midőn e külbehozatal megszűnt, ha nem egészben, de részben meg fogná szüntethetni, vagy legalább tetetemesen csökkenteni a beltermelést. A szabadkereskedés barátai, a földmivelés érdekeire hivatkoznak. És valóban a vas a gazdaságnak éltető eleme, mely nélkül nem lehet él, s helyesen mondja egy köztiszteletű hazánkfia, hogy valamely nemzet földmívelésének állapotát, biztosan meg lehet határozni az elfogyasztott vas mennyiségéből. Igaz az is, hogy csak jó és olcsó vaseszközök által,legyenek azok gépek, gazdasági szerszámok, mozdonyok vagy vasutak, emelkedhetik földmivelésünk. De nem kell feledni azt sem, hogy Anglia jóllétét legnagyobb részben a nagy belfogyasztásnak köszöni, s hogy az ő példája bennünket is a belipar megerősítésére int, melyet pedig egy felettünk oly magasan álló versenytárs nem ösztönözni és emelni, hanem minden hihetőség szerint végkép leültetni fogna. Vasiparunk fejlődési képességéről ma alig lehet fogalmunk. A tőkék, melyeket abba fektethetnénk, drágábbak, semhogy illendő hasznot hajthatnának. A közlekedési eszközök hiányosabbak, semhogy terményeinket jövedelmező piacokig szállíthatnánk. A munkadíj, melyet áruink előállítóinak fizetünk, magasabb, hogy sem készítményeiknek olcsó árakat szabhatnánk. Az adó, nagyobb, mint amennyit ily primitív állapotban levő ipar elbírni képes. Vegyétek le a bilincseket a vasgyártásról, adjátok meg annak az emelkedésére szükséges eszközöket s akkor fogjátok meglátni, mily kincse a hazának ez iparág. Mig a külföld olcsó tőkéivel, ügyes munkásaival, könnyű közlekedési eszközeivel felettünk áll, óvatosan kell azt ráeresztni oly nagy fontosságú ipar gyökerére, melynek hajtásai még vajmi könnyen elgázolhatók. Vasiparunk és a szabad kereskedés. Magyarország törvényhozása, visszaemlékezvén az 1848-ik előtti gyarmatvámrendszer siralmas következményeire , tapasztalván a jelenlegi védvámoknak a földiparra nehezedő káros befolyását , bizonyosan állásának egész súlyával oda fog hatni, hogy a kereskedelmi ügyek elintézésénél figyelembe nem vett s megrongált anyagi érdekeink kellőképen számba vétessenek, és minthogy a reánk nézve leghasznosabb kereskedelmi politika kérdés tárgya sem lehet, mert már Liszt Frigyes a védvámok legelmésebb védője is azt mondja: „Die national ökonomische Erziehung.... der im Verhältniss zu dem Umfang und der Produktivität ihres Territoriums an Bevölkerung noch armen Nationen, wird am besten durch freien Handel mit sehr kultivirten, reichen und gewerbfleissigen Nationen befördert“ , bizonyos, hogy leendő országgyűlésünk is a szabad kereskedési rendszer mellett nyilatkozand, mint amely lehető legolcsóbb termelési eszközöket nyújtván, lehetségessé teendi, hogy a magyar földipar olcsó terményeivel a világ piacain haszonnal versenyezhessen. Be kell látni a viszonyainkat csak fölületesen vizsgálónak is, hogy nemzeti boldogulásunk első feltétele : földiparunk mindenekelőtti kifejlődése ; e nélkül hiúk minden vágyaink az olcsó tőkék után, mert minden idegen tőke drágább annál , amelyet termőföldünkből kitartó értelmes munkásság és józan takarékosság mellett kiteremthetünk, és addig nemzeti jólétről s anyagi függetlenségről nem is álmodhatunk, míg az egyén és állam, a fokonkénti gyarapodáshoz szükséges tőkéket földjéből és önszorgalmából nem meríti. Földiparunk érdekei tehát kétségen kívül első sorba állítandók, de viszont a különféle iparágak képviselői is méltán várhatják, hogy a földipar érdekeinek előmozdítására irányzott eszközök úgy legyenek kiszámítva, hogy azok a fő cél tévesztése nélkül, a létező és életre való iparágak gyarapítására is szolgáljanak. A honi iparágak közt bizonyosan első helyen áll a vasipar, és a jelen sorok célja tüzetesebben kifejteni ezen nagy fontosságú iparunk jelenlegi állását, kimutatni azon feltételeket és eszközöket, melyek ezen iparág felvirágzását és kiterjedését a szabad kereskedési rendszer létreötte esetére is biztosítani képesek. * A felső-magyarországi vasipar az összes 1863- dik évi — 7 millió mázsára rugó — birodalmi termelésnek egy harmadrészét teszi. A Gömör- és Szepes megyékben elterjedő nagy mennyiségű s kitűnő minőségű vasérctelepek, évek hosszú során át biztosítják nem csak ezen mennyiség termelhetését, de ha a jelenleg szénfáizásul szolgáló erdők, a folyó tagosítások következtében szigorú gazdálkodás alá vétetnek, — ha egyrészt a Liptó-, Sáros-, és Zemplén megyebeli kiterjedett erdők a szepesi, — és másrészt a nógrádi és borsodi erdők a gömöri vasipar részére a javított közlekedési eszközök segítségével megnyílnak , a jelenleg termelt nyers vasmennyiség, a kinyitott erdők rendezhető famennyiségéhez aránylag növekedni is fog. — Nem is említem itt a termelési mennyiség azon szaporodását, melyet a szepesi vasiparosok a Kassa Oderbergi vasút segítségével behozandó morvaországi kőszéntől várnak; nem említem pedig azért, mert szerintem nem éppen lehetetlen, hogy a morvaországi vasipar előnyösebbnek fogja találni az ötven font vasat tartalmazó vasércből két mázsát nyersvas olvasztójához beszállítani, mint az egy mázsa nyersvas olvasztásához legalább is ugyanezen súlyban szükséges kőszenet a szepesi olvasztókhoz szállíttani, és onnan vinni vissza az egy mázsa nyers vasat hengergyáraihoz. A szállítandó súly egyenlő magassága mellett bizonyosan inkább a szepesi vasérc fog Morvába átvitetni, s a szepesi vasiparnak a vasúthoz e részben kötött reményei aligha meg nem hiusulandóak. Ez azonban nem zárja ki a morvaországi kőszén használatát a szepesi nyersvas olvasztásánál, csakhogy az északi piactól elesvén, a nyersvas terményei részére újabb piacokat kell keresnie. Hogy iparunk a drága tőkék, részközlekedés, eladási piacok távolsága, a vasutak hiánya, s annyi számtalan más bajok mellett, meg is áll és terjeszkedik : ez csak szívós életerejét tanúsítja. — Igaz,hogy a jelen véghetetlen nyomor bennünket is a kétségbeesésig sújt; de ez mindnyájunk, —ez az ország közös szomorú sorsa. — Hanem eltekintve ezen abnormis állapottól, melynek türhetlensége biztosítja a javulást, lehetetlen bizodalommal nem néznünk a jövő elébe, midőn látjuk, hogy vasterményeinkkel hazánk habár nem nagyszerű, de mégis napról napra szaporodó vas szükségletét fedezve, nem csak Bécsben, de a birodalom északi határszélein , Poroszország tőszomszédságában is kiálljuk a versenyt. Igaz, hogy ezen versenyképességet jelenleg egyedül a vámtételeknek köszönhetjük , melyek megszűntével , kiszorítva a bécsi és a birodalom északi piacairól, vascikkeink eladásával kizárólag hazánkra lennénk szorítva, amely pedig ez idő szerint terményeinket felhasználni nem bírja. Vizsgáljuk meg tehát közelebbről, hogy ezen anomália t. i. a védvámok megszűntével, mik volnának azon eszközök, melyek által nem csak fentarthatnók, de kijebb is terjeszthetnék nagy fontosságú vasiparunkat. Amint egy részt tartózkodnánk az államtól, költséges és csak kizárólag a vasiparnak szolgáló áldozatokat igénybe venni, másrészt a vasiparhoz kötött köz- és magánérdekeket oly nagyoknak hiszszük, hogy fel kell tennünk, miszerint hazánk képviselete minden halasztás nélkül és mindenek előtt azon tényezők előállításáról gondoskodandó melyek közvetlenül földiparunk előmozdítására számítvák ugyan, de egyszersmind vasiparunkat is hathatósan emelendik. Ezen eszközök közé első sorba állítandók a vasútak, és itt örömmel emelhetem ki, mikép a vasiparunk forgalmi szükségletének megfelelő vonalak oly természetűek, hogy a belközlekedés hiányait pótolva s kiigazítva, országos földiparunk emelésére elkerülhetlenül szükségesek ; avagy nem országszerte elismert hiány-e, hogy felső Magyarország roppant területén , azon területen, melynek sűrű s szorgalmas népe mezőgazdasági terményeink legbiztosabb és legközelebbi fogyasztója, még csak egy ölnyi vasutunk sincs? És ha azon kiszámíthatlan károkat, melyek hiányos vasúti rendszerünk folytán földiparunkat sújtják, elismerjük : országos teendőink sorában azon vasutak építését állítandjuk legelöl, amelyek felső vidékünket egyrészt az ország kereskedelmi főpontjával, Pesttel, másrészt pedig a tiszavidékkel legcélszerűbben kötik össze. A kivitelhez közel álló kassa-oderbergi vasutterv előnyei annyi vitatkozás tárgyai valának már, hogy ezeket itt ismételni fölöslegesnek tartom. — Hogy a szepesi vasiparosok ezen vasúthoz kötött reményekben, a mennyire az a nyersvas Sziléziába és Morvaországba kivitelére vonatkozik,csalatkozhatnak, — már feljebb említem. Az országos közlekedésre nézve főfontosságú szerintem azon vasútvonal, mely Pestről Salgó-Tarjánon át Losoncra vonva, további folytatásban észak felé Besztercén át Szucsán mellett a tervezett kassaoderbergi vonalba bevágva, ezzel együtt Oderbergig futna , s melyet a Sajó- és Gortvavölgyén vonandó miskolc füleki szárnyvonal fogna tökéletesen kiegészíteni. Habár szerintem ezen vonal sem a legtökéletesebb combinatioja felvidéki forgalmi szükségleteinknek , s e tekintetben kielégítőbbnek találom a régebben vitatott ipolysajóvölgyi vasút tervét, de jól tudván , hogy tőkéink hiánya mellett a meglévő eszközöket felhasználni és azokhoz alkalmazkodni az okosság és szükség is parancsolja, lehetetlen ezen már építésben levő vasút fontosságát s életrevalóságát el nem ismernem. — De midőn ezen vasút országos érdekű voltát elismerem, nem lehet nem kívánnom, hogy ezentül előbb kiemeltessék azon jelenlegi szűk magánvállalkozási körből, melynek erejét túlhaladja, s az állam garantiája alatt egész tervbeni kivitele lehetségessé tétessék. Ki a felvidék forgalmának irányait ismeri, tudja hogy felső Szepes-, Liptó-, Árva-, Turóc-, Gömör- s Nógrád közlekedésének főcsomói: Rozsnyó, Rimaszombat és Losonc, melyeken át ezen terjedelmes vidék sűrű népessége Pestről, Gyöngyösről és Miskolcról fedezi szükségletét, oda szállítja iparterményeinek eladható fölöslegét. — A tiszai gabonanemüek és zsiradék, a gyöngyös egri borok, ezen közlekedési csomókon át vizetnek fogyasztási helyeikre. — A főváros lakóit roppant zörgésükkel boszantó idomtalan nagyságú s temérdek mennyiségű fót szekerek, ezen vonalakon szállítják terheiket. Vony József. (Folyt. köv.)