Pesti Hírnök, 1865. június (6. évfolyam, 125-147. szám)

1865-06-01 / 125. szám

Hatodik évfolyam 125. szám. PESTI — O­'- f ' .'V' ' '' rrís I'iví' ? . • . ..... ... í? EUifíSdétAi feltételel:: helyben házhoz hordáa í; sál vagy gostán mindennapi megküldéssel : egész ívre aQ fit! félévre 10 fit; negyedévre 4 f' f' t­ — Minden hónap 1 -től elfogadunk a k­é­­t napos előfizetést. KJ'jyj\ry\sj\,'j'_r^j'sjxrMJs>r'j^\TMJ\t JVjvj\rjyj\rArA/'j\pj\rArJV'j\Aj\f /41 j • POLITIKAI NAPILAP. Csütörtök, júmius 1-én 18 a k­uiniifik­ nixui Ulli c^j'sj\rjvjvjv',^\t'sjisv'rsW'JxrA/\j'\/'A/'j\f'ArA­jxrjKrArA/‘ArjKrAj'Arj\j'JV‘S) £ § I Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-|­e­detést fél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjível számíttatnak. ^ Szerkesztőség és kiadó­hivatal: | |a himző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | a 2-dik emeleten. O/vw svsf\rj\rMJV'WJ\rj\rjv'j\rj\rjVJV'JVj\rjvj\r jvjvjv jvwvwvw I» inw m­­ i :r­ rtnm rrr~t rr ttrrmrrrmaiMUMiin Tra­iniirin—ii nrnninmmiTw— Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra Előfizetési feltételek : Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..........................................20 fit. auszt. ért. Előfizetés minden hé­t-től elfogadtatik. MT Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, hely­ben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, a kim­ző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­hivatala. Hazai közügyek. Pest, jun. 1. * A bécsi „Wanderer“ mint említők, azon feltevésből indulva ki, hogy a ma­gyarországi conservativek és liberálisok közt i­u­s­­­o jött létre,­­mert csupán innét képes megmagyarázni, hogy a jelen tényleges moz­galom élén kétségtelenül conservativek állanak,) — eme fusio felett csak azon ok­ból nem képes magát végkép megnyugtatni, mert míg a conservativ párt orgánumai folyvást hit evidek­tiáb­ul tartják a közönséget a liberálisok nézeteiről, — azalatt egy­­ szóval sem árulják el, váljon melyek tulaj­donkép a conservat­ek valódi céljai? s vál­jon a liberális nézeteket osztják e valóban a conservativek is ? S úgy látszik, a „W­r“ aggodalmát kü­lönösen a „Hírnök“ keltette fel, az által, hogy míg e lap például a felett ujjong, mivel a centrális parlament eszméje a magyar liberálisok részéről elvettetett, az alatt szerin­te némile­g gyanús hangon teszi hozzá a „Hírnök“ azt a kérdést: „váljon más részről két parlamentáris ministérium összefér-e a monarchia egységével s annak közpon­ti kormányzatával?“ S e gyanakodás folytán a „Wande­rer“ azt akarja a „Hírnök“ soraiból kiolvas­ni, hogy az e lap által képviselt pártnak tán legkedvesebb volna, a 48 előtti patriar­chális állapotra visszatérni! Hogy a „Wanderer“ mindezen aggodal­maira s gyanakodásaira akár megnyugtatásul, akár felderítésül alapos és precis választ adni lehessen, mindenek előtt szükséges volna né­mely fogalmakat és elnevezéseket világosan s félreérthetlenül definiálni, egyszersmind pe­dig némely szemeink előtt le- és felgombolyí­tott pártmozgalmaknak valódi irányát és jelentőségét megfejteni, így például meg kellene állapítani, mit lehet Magyarország alaptörvényeinek s a magyar nemzet fentartásának szempontjá­ból elfogadható liberalismusnak tarta­ni hazánkban? Váljon nem a cosmopolitismus-e az, mely sem az osztráknak, sem a magyar­nak nem használ, é­s a nemzeti politika feláldozásával magát a liberá­lis m­u­s ál­cége alatt kínálja ? Kérdés továbbá: ugyanazon értelemben veszik és használják-e a pártok a liberális fogalmat Lajtán innen, és Lajtán túl, s vál­jon a „Wanderer“ e két fogalom közül, me­lyek egymással az eddigi tapasztalás szerint ellenkeznek, melyiket képviseli? Ha pedig az alkotmányos fejlődés és haladás minden országra nézve üdvösen és okszerűen egyedül a népek geniusának, a tényleges viszonyoknak, s a történeti jog­alapnak óvatos számbavételével képzelhető biztos sikerrel,­­ akkor önkényt azon lé­nyeges kérdés támad, váljon a liberális cím nem azon conservativ pártot illeti-e Bajátlag hazánkban, mely a korona integritását, az ország autonómiáját, a nem­­z­­et hegemóniáját s ősi institutióit, a t­ör­tén­e­t­i jogalapon törekszik mind a­­ birodalmi törvényes kapcsokkal, mind a h a- 1 a­d­á­s szükségeivel s feltételeivel kiegyen­­­­líteni ? s váljon ezen programmal szem­közt azon párt, mely jelenleg hazánkban a j'liberális céget kizárólag veszi maga s számára igénybe, —jogosítva van-e a conser­vativ párttól a liberalismus elszámlált attribú­tumait megtagadni, magát ped­g az ellen­zéki vagy bármily más firma helyett, mely­­ megilleti,­­ az igenis tág fogalma, s majd­­ minden országban más értelmű liberális köntösben tüntetni fel ? Hogy a magyarországi jelen pártmoz­galmak célját és horderejét megítélni, s egy­­­­szersmind a „Wanderer“ aggodalmait megér­­­­teni s megmérni tudjuk, szükséges lenne to­­­­vábbá felderítni: miben áll tulajdonkép ama­­ fusio, melyet a ,,War‘ a magyar conser­vativek és liberálisok közt létrejött­nek tart? Váljon e fusio a pártok mindegyikére nézve in corpore érthető-e, vagy tán mind-­­­egyik pártnak csak némely előkelő tagjai­­ által képvis­ltetik ? S ha igy van Váljon ez esetben képzelhető-e, hogy bármelyike e pártoknak teljesen s feltétlenül feladta magát, s beolvadt volna a másikba ? Vagy miután ily beolvadás meggyőző­désünk szerint egyik párt részéről sem tehető­­ fel, u­tán a fusio, ha­bár csak töredékei közt is a pártoknak, egyedül bizonyos elvekre s kérdésekre szorítkozik ? Nem csak lehetséges, de valószínű is például, hogy a­­birodalom közös ügyeinek részleteire s a közös elintézés alkotmányos módja iránt mindazon különböző pártok közt hazánkban, melyek a korona integritása, s Magyarország törvényes önkormányzata szempontjából indulnak ki, teljes egyetértés, s e kérdésre nézve valódi fusio jött létre, —­­ míg ellenben hazánk alkotmányos reorgani- i satiójára nézve lényegesen eltérő nézetek és tervek nem csak fenmaradhatnak a különböző pártok közt, sőt bizonyosan fenn is tartottal­, úgy hogy például a közös ügyek irányá­ban az actió egyetemesen összhangzó teend, míg aztán azon pillanatban, midőn a 48-diki törvények elháríthatatlan revisiója szőnyegre kerül, — az actio megoszlik, és a fusio megszűnvén, mindegyik párt saját pro­gram­mj­a körül csoportosul. S azok, kik ezen eset bekövetkeztével a conservativ programmot elhagyják , s az ellenzék programmját fogadják el, szükségkép megszűntek conservativek lenni, s nem hihetjük, hogy egyes hazafiak, politikai elveiket változtatván, egy egész tör­téneti pártot arra birni képesek legyenek, hogy míg neki országgyűlési discussiók s határozatok folytán új sanctionált törvények más irányt nem szabnak, politikai meggyőző­déséről, s abban gyökerező programmjáról a priori lemondjon. Az előbocsátott kérdésekből s jegyzetek­ből úgy hiszszük eléggé kitűnik, hogy a pár­tok helyzetének s pártmozgalmaknak világos felderítésére, s a „War“ által constatkrozott homály szétoszlatására részletes­ fejtegetés szükséges. Mi éppen nem tartózkodunk conservatív szempontból ily fejtegetésbe beleereszkedni, — úgy hiszszük azonban, hogy az egész vitát tetemesen megrövidítjük, s egyszersmind ál­láspontunkat is leghívebben világosságba he­lyezzük az által, ha a „Hírnök“-nek a két parlamentáris ministerium lehetőségére vonat­kozó azon kérdése elemezéséhez fogunk azon­nal, mely a „Wanderer“ aggályos gyanako­­dását felkeltette. Erről tehát közelebb. vita.Míg az ülésből talán részletes­ tudósítást közlünk, adjuk*ezennel a „P.L.“ következő távirati kivonatát. Rechbaue­r így szól: Nem szenved kétsé­get, hogy a megadóztatás k­ér­dése­­ a legfontosabb anyagi érdekeket illeti, az önmegadóztatási jog min­den alkotmányos állam legfontosabb joga s különö­sen a magyar korona országai e jogot mindeddig leg­szentebb alkotmányjoguknak tekintik. Hogyan, — kérdi szónok, — tehát itt is oly fontos kérdés felett akarnak határozni, ■ még mielőtt ez országoknak csak alkalom is lett volna nyújtva joguk érvényesítésére, oly kérdésben akarják a contumatiáltatást kimondani, mely évekre a legfontosabb életérdekeket illeti ? Szónok megcáfolja az e nézet ellen netalán felhozható kifogásokat, hogy a ház a pénzügyi tör­­vényt s a legutóbbi időben a kereskedelmi szerződést is a magyar korona képviselője nélkül döntötte el. A pénzügyi törvény eldöntését illetőleg az általa ismételve felhozott illetékességi aggodalmakra kell emlékeztetnie : a ház eljárása különben az absolut sürgetős szükségesség által­ teljesen igazolva van, és szintúgy a kereskedelmi szerződésnél is fenforgott az elutasíthatlan szükségesség, hogy e felett határo­zat hozassák. Az adóreform­­azonban más;­ az oly kérdés, melyet pillanatnyira nem lehet megoldani, s nem egy év tartamára szánni. S várható-e, kérdezi szónok, hogy ha a Lajtán túl az alkotmányos élet is­mét valósul , végül ennek mégis meg kell történnie, várható-e, hogy az általunk elhatározott adóreformot ott foganatosítani lehessen ? Ez által oly conflictus tá­madna, melyet örök időkre nem lehetne megoldani. Egyáltalában mondhatom — folytatja Rech­­bauer — hogy amaz után, melyen a kormány eddig járt, mindenesetre még sokáig várhatjuk az alkot­mány­kérdés megoldását, mert ezen it soha sem fog a kiegyezésre vezetni. Ennek létrehozására komoly akarat szükségeltetik. Ez azonban kormányunk ré­széről nem forog fenn s ezt csak az által lehet kitüntet­ni, hogy ha a magyar országgűlést minél előbb össze­hívják, de ma a tabula rasa útján szándékoznak a kiegyezéshez jutni. Minden kiegyezés első feltétele a kölcsönös jogok elismerése, csak a jogfolytonosság teszi ezt lehetségessé. Ne ijedjenenek meg uraim e szó felett. Ő Felsége a császár maga elis­merte azt.------­Elnök : Kérem, ez messze vezet a tárgytól. — Kiáltás balról: Igen helyes! Rechbauer: Bocsánatot kérek, ha be akarom bizonyítani, hogy az adóreform a magyar al­kotmánykérdés megoldása nélkül nem lehetséges, meg kell engedve lenni annak kijelentése is, hogy ez után az nem megy, másképen befejezéshez nem juthatok. Elnök: Nekem úgy látszik, hogy a magyar alkotmányról ily hosszúra nyúló discussio nem szük­séges annak bizonyítására, hogy addigra az adóre­form feletti tárgyalást el kell halasztani. Rechbauer: Nem elhalasztásról szóltam, hanem véleményem részletezése által azt akarom bizonyítani, hogy azon után, melyen ma járnak, az alkotmány­kérdés megoldása nem lehetséges s hogy ennek megoldása nélkül az adókérdést sem lehet törvényes úton eldönteni Ha nem szabad erre bizo­nyítékokat felhozni, lemondok a szólhatási jogról. Elnök: A szónoktól nem vontam el a szót, ha­nem csak azt óhajtottam, hogy deductióiban a lehető­leg szabatos legyen. Kaiser képviselő szól. Az adóreform-bizottmány állandósága elvileg elfogadtatott. — A magyar kérdés a bécsi bírod ta­nácsban. B­é­c­s, máj. 31. A bírod, tanács képviselőházának mai ülésében az adóreform-bizottmány állandósítása felett folyt Buda­pesti körúti vasi­álya. Pest, jan. 1. Azon kivánság, hogy a főváros és Új-Pest közt egy gyorsabb és rendszeresebb közlekedés jöjjön létre, már rég óta létezik, kivált a kereskedői körök­ben, és így a vállalat egy rég érzett szükségnek fe­lel meg, midőn célját a pesti szénatértől kezdve az újpesti téli kikötő zártöltéséig terjedő lóvonatú vas­pályát építeni, foganatosítni törekszik. Az engedély, melyet a társulat nyert, magában foglalja egyszer­smind azon előjogot is, hogy Buda-Pest határán belől jövőre lóvonatú vaspályát csa­k­ó építhet. A társaság alaptőkéje 220,000 frt., mely eleinte 100 frtos részvények által céloztatott fedeztetni, de az utolsó gyűlés változtatása szerint az újabban felter­jesztendő alapszabályokban 200 frtos részvények lesznek megállapítva, minélfogva azok, a­kik az első aláírási felhívás folytán 100 frtjával írtak alá, jövőre csa­k fél részvényesek fognak maradni, a­mint a ma­gyar példabeszéd mondja: „Ketten tesznek egy em­­ber számot.“ A részvények aláírása eddig elé a vállalathoz képest kielégítő mértékben mutatkozott. Ha fele alá lesz írva a meghatározott összegnek, e társaság ala­kultnak tekinti magát Ha a vaspálya építése és üzle­tére szükséges költség nem lenne elegendő, joga van a társulatnak az alaptőke fél­összegéig elsőbbségi kötelezvényeket bocsátani ki. A közgyűlés egyébiránt a részvénytőkét is megnagyobbíthatja, új részvények kibocsátása vagy kölcsön felvétele által, ha a vállalat kiterjesztése kívánatosnak látszanék. A részvények befizetése tíz részletben történik, egy-egy hónapi időközzel, s a részvényeken felül, még minden aláírás után egy forint fizetendő, nincs kitéve az alapszabályokban, hogy miire, de kétségkívül az alakulási költségekre. A társaság ügyei felett egy 12 tagú hálaad­­­mány gyakorolja a felügyeletet, melynek élén két elnök áll. Az igazgatóság a társaság alelnökéből és ké igazgatóból áll, kik közül az egyik a vaspálya épí­tését és üzletét vezeti, a másik a kereskedelmi és pénztári ügyeket kezeli. Ezeket a közgyűlés vá­lasztja három évre, és meghatározott fizetést nem húznak, hanem a vállalat tiszta jövedelmében része­sítés által jutalmazza fáradságukat a társaság, és pe­dig az alelnök 3%-ot, a két igazgató pedig 2%-ot kap, mindeniknek százaléki illetősége 500 frt leg­csekélyebb erejéig biztosíttatván. Ezenkívül a tár­saság érdekében teendő utazási költségei különösen megtéríttetnek. A választmány a tiszta jövedelemből 3%-ot kap rendelkezése alá, melyből tetszése szerint jutal­mazásokat tehet. A választmány tagjai 3 évre válasz­tatnak, 3 hónapban tartanak egyszer ülést, képvise­lik a társaságot, és vezetik annak minden ügyeit a közgyűlés határozataihoz képest, az igazgatóságot utasításokkal látják el, és az általa elébe terjesztett tárgyakról intézkednek. Az igazgatóság által minden évben készített mérleget a számvizsgáló bizottmány vizsgálja meg. A kezelési számadásban először a fentartási és üzleti kiadások, azután a kölcsönökből folyó kötelezettsé­gek elégíttetnek ki, a maradványból fedeztetik a tár­sasági tőkének törlesztési részlete, és a részvények kamatjai, a­mi ezenfelül marad, képezi a tiszta jöve­delmet, melyből 10% az igazgatóságot és a hivatal­nokokat illeti, a többi a tartalékalaphoz tartozandó összeg levonása után a tagok osztalékát fogja képezni. A tiszta jövedelem többletéből 6% előre nem látha­tókra tétetik félre, miből alakul a tartalékalap, mely ha az alaptőke 10% ét meghaladta, a közgyűlés által megszüntethető. A társaság részvényeinek és elsőbbségi köte­lezvényeinek törlesztése sorsolás útján történik, a ki­sorsolt részvények birtokosai a következő év első napján fognak kielégítettni, és ha a vállalat tiszta jö­­vedelme a meghatározott részvény­mennyiség tör­lesztésére elégséges nem volna, az esetben a törlesz­tésére szükséges összeg a tartaléktőkéből vétetik el, mi azonban a legközelebbi év tiszta jövedelmeiből is­mét kipótoltatik. A múlt hónap 23-dikán tartott közgyűlésen a vállalat célszerűségének és hasznos voltának alapos indokolása után az elnök felszólítá H­o­rj­á­n Ernő urat, terjeszsze elő a gyűlésnek e pálya ügyében eddig tett lépéseket és annak jelen állását. Mit Hollán úr egy terjedelmes magyar és német nyelven tartott elő­adásban teljesítvén, különösen kiemelte, hogy a tár­saság ügyeinek vezetésére két alkalmatos férfiút sze­meltek ki, kiket a gyűlés figyelmébe az igazgatók választásánál különösen ajánlanak, az építési és üz­leti igazgatóságra nevezetesen Biellek Miksa urat, a kereskedelmi és pénzügyi igazgatóságra pedig Jeli­nek Mór urat. Ugyanakkor a választásokra kerülvén a sor, az elnökség által egy szavazatszedő bizottmány ne­veztetett ki , mely a részvényesek szavazó céduláit összeszedvén, a következő eredményt hozta ki : Elnök lett gróf Károlyi Sándor, alelnök Hollán Ernő, üzleti igazgató Biellek Miksa, ke­reskedelmi­ igazgató Jelinek Mór. B­r­­­e­l­­­c­h bánya­­mérnök úr nem vehettük ki jól, saját nevében-e vagy a losonci vasúttársaság meg­bízásából azon ajánlatot tette a közgyűlésnek, hogy­ha fővonalából egy pálya­ágat a losonci vasút indó­­házáig is vezetne, ő 40,000 ftot ima alá a társulatra, de azt kívánta, hogy e részbeni ajánlkozását most mindjárt vezesse jegyzőkönyvbe a gyűlés. Mire Hók­mán Ernő úr megjegyezte, hogy ilyen jegyzőkönyvi bármilyen elvileges nyilatkozatra nincsen szükség.

Next