Pesti Hírnök, 1865. június (6. évfolyam, 125-147. szám)
1865-06-10 / 132. szám
Hatodik évfolyam 132. szám. Szombat, június 10-én 1861 O’ AT ArA/'A/'vV'ArAAA/'JVW'JVW'JVATATA/'A/ AAA/WW AAA/V\AA/VV/V\AA/' VJ) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás-sal vagy postán mindennapi megküldéssel : ;mt; egész évn 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ 15 frt. — minden hónap 1-től elfogadunk .1 hó- | napos előfizetést. ^yWJWJV^/JVAWJU’JVJVJWVWJVJWVJWVfl/'MAJ'JV^A/V’JUW/ J J. ‘ ^ PESTI POLITIKAI HÍRNÖK. NAPILAP. Hirdetések öthasábos petit Borért egyszerű tair-h rdetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. £ | Szerkesztőnév és kiadóhivatal: | a hímző-és kalap utca sarkán 1-ső sz. alatt, s a 2-dik emeleten. S1 JVJVAfJWIA/WVJVi/V «AAAAAA/V./V.M/\AAA/WVJV\/WVU\AA/UWW\/ ij Q/\A/w\e./vv\/v>y\ aowaa V'AAAAaaaaaaaa/it atAfATAAAAAAnAA/'a/'a/w-O Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................80 frt anszt. ért. Előfizetés minden hól-t,ét elfogadtatik. 1HP“_ Előfizethetni : Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1 fő szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. MAGYAROHNZÁK KIRÁLYA BUDÁN. Pest, jun. 10. Ő cs. kir. ap. Felsége azon legmagasb adományokon kivül, melyeket tegnap közöltünk, még kétezer frtot méltóztatott azok számára engedélyezni, kik Ő Felségéhez segélyért folyamodtak. S ezen felül is még számosan részeltettek fejedelmi segélyben, így Mezey a világtalan mvész is leírt legfelsőbb kegyadományban részesült Pest, jun. 10. Tegnap, mint Ő Felsége ezúttali köztünk idézésének utolsó napján, a testvérfőváros annál inkább megragadott minden alkalmat, hogy hódolatteljes tiszteletét, szeretetét minél fényesebben kitüntesse. S a lelkesedés a tetőpontot érte el, midőn Ő Felsége a fényesen kivilágított utcasorokon át a vasúthoz távozott, oly fejedelem s oly nép bucsuzása volt ez, kiket egymáshoz a leghivebb szeretet’kapcsa fűz. De lássuk a fényes, s fájdalom, ezúttal utolsó nap lefolytát. Reggeli 9 órakor a budai kir. palota előtt a budai dalárda tisztelkedett jegyüdvözlettel. Az ünnepélyesen öltözött számos dalárda tagokat Buda város polgármestere vezeté fel. A dalárda egy katonai zenekar kíséretében a palota udvarán csoportosodon. Ugyanakkor a tért nagy számi közönség lepte el, s midőn Ő Felsége huszár egyenruhában a bibor bársonynyal díszített erkélyen megjelent, mindenki levette fövegét s megdördültek a leglelkesb élyenek, melyek felharsogva hangzottak át Pestre. A dalárda a következő dalokat volt szerencsés előadhatni : „Isten dicsőítése“ Beethoventől magyar szöveggel; „Nem tudom mi a bajom,“ magyar dal Therntől; s a „Harcos imája“ Lachnertől. Mind a három szám igen szabatosan adatott elő s a harmadik végeztével Ő Felsége az erkélyről távozni méltóztatott, miközben ismét a legzajosb éljenzés dördült fel mindenfelől. ŐFelsége a dalárdás tagok közül hármat volt kegyes bemutattatni: Nagy Gusztáv a dalárda helyettes igazgatóját, Madarassy Pál jegyzőt és Knahl Antal a dalárda karnagyát. Ezeknek Ő Felsége a dalárda éneke felett legmagasabb megelégedését kegyeskedett kifejezni s midőn a kitüntetettek a fogadási termet örömtől sugárzó arccal elhagyák, a nagyszámú közönség is nagy lelkesedés között tömött sorokban vonult le a várból. A délelőtt több közintézet megtekintésére volt szentelve. Tizedfél órakor Ő Felsége Budáról Pestre kocsizott át s itt először is a katonai kórházat métóztatott megtekinteni. A katonai kórházban Ő Felsége majdnem egy órát töltött. Minden részlet felöl igen élénken méltóztatott tudakozódni s innen a Josephinumba kocsizott. A Josephinum árvaház a főváros egyik legnemesb jótékony intézete, az elhagyatott árva gyermekek számára emelt ez épületbe nem lehet megindulás nélkül lépni. Ő Felségét itt Alkér városi tanácsos, mint az árvabizottmány elnöke, továbbá ft. Sujánszky prépost, mint e városrész plébánosa, Krieger J. igazgató, Staffenberger az intézeti elöljáró s az összes intézeti árva gyermekek és növendékek szokott kék egyenruhájukban a bemenetnél fogadták. Ő Felsége a tantermeket megtekinteni, a növendékek gymnastikai gyakorlatain jelen lenni s végül minden felett legfelsőbb meg-elégedését kinyilatkoztatni méltóztatott. A Josephinumból Ő Felsége a magyar kir. tud. egyetemet látogatá meg s ekkor történt az a fényes jelenet, melyről már tegnap szóltunk. Az egyetem Ő Felsége fogadására méltón készült, a jogkari épület folyosóin az ifjúság, s közte igen sokan hisz magyar öltönyben karddal s forgós kucsmákkal, végtelen sorokban csoportosodoa, az épület előtti téren nagyszámú közönség hullámzott. A bemeneti kapunál az összes egyetemi tanács várta Ő Felsége jöttét, kill óra után jelenvén meer ft. dr. Schooner az ez idei rector ranguficus által következő beszéddel üdvözöltetett : „Cs. kir. Apostoli Felség ! Legkegyelmesebb Urunk! A magyar tudomány-egyetem ez idő szerinti tanácsa, osztván az ikerfővárosoknak, sőt az egész országnak és minden hű magyarnak Apostoli Felségednek köztünk a szerencsés megérkeztéből eredő legbensőbb örömét, jobbágyi legmélyebb hódolatát kifejezendő, bátorkodott Apostoli Felségednek magas szine elé járulni, — méltóztassék Felséged iránti rendíthetlen hűségünk és ragaszkodásunk szivünk mélyéből fakadó nyilatkozatait azon kegyességgel fogadni, mely őszinteséggel nyujtatnak, és kegyelmesen megengedni, hogy magyar tudomány-egyetemünkre cs. kir. Apostoli Felségednek magas pártfogását legmélyebb alázattal kikérve, az Egek Urától Felségednek felkenendő királyi fejére mindennemű mennyei áldást esdve, leplezetlen magyar nyíltszivűséggel azon fiúi óhajunkat fejezhessük ki, hogy tudomány-egyetemünk, édes hazánk és minden hit alattvalói közörömére az isteni gondviselés Apostoli Felségedet még számos, igen számos évekig igen boldogul éltesse!“ Ő Felsége ezen beszédre legkegyelmesebben válaszolni méltóztatván, a dékáni jelvények elővitele mellett az aula-majorba ment. Itt Ő Felségét az egész tanártestület s összegyűlt ifjúság a leglelkesb éljenzéssel fogadta, a kardok csattogtak, a forgós kucsmák a légbe emeltettek s Magyarország ifjúságának e himzetlen őszinte lelkesedése megérdemli, hogy e fényes napok története legszebb emléklapjára jegyeztessék. Midőn Ő Felsége a nagy teremben a mennyezet alá lépett, az egyetemi dalárda az „éljen a király“ dalt zengő régibb dallam szerint, miután Ő Felsége ismét a zajos éljenzés után az ifjúsághoz körülbelül a következő szavakat intézni méltóztatott: „Eljöttem , hogy önöket lássam, s tetszéssel tapasztaltam, hogy önök nagy számmal gyűltek egybe. Tanuljanak önök ezután is szorgalmasan mint ekkorigs viseljék magukat jövőben is oly jól, mint eddig!“ — Erre ismét a legnagyobb örömzaj hangzott fel , a kardok kivonattak, a kendők, kucsmák lobogtak s Ő Felsége látható megelégedéssel távozott el a magyar kir. egyetem termeiből. Ezután ő Felsége a pestvárosi reálfőtanodát s vakok intézetét méltóztatott megtekinteni. A reáltanodában dr. Ney Ferenc igazgató s az egész tanári testület mellett Festi kir. tanácsos főigazgató, ft. Sujánszky prépost, Schwendtner városi plébános, Pest s Buda két főpolgármestere , dr. Szabó Alajos s mások fogadták. Ő Felsége megtekinteni méltóztatott a tantermeket, a vegyészeti laboratóriumot, hol Preisz tanár volt szerencsés Ő Felségét kísérhetni s végül a „látogatási könyv“ be kegyeskedett legmagasb nevét beirni. A vakok intézetében Kapy főispáni helytartó, továbbá Gozsdu, Zsivora, Deák J , Walther A., Péchy tolnai prépost, Klempa prépost s az intézeti igazgató több más kitűnőséggel fogadták Ő Felségét. A vakok intézetebeli növendékek a néphymnust énekelték, majd egy opera nyitányt adtak elő. Ő Felsége megtekinteni méltóztatott a tantermeket, az alvószobákat, a konyhát, s végül jelen lenni kegyeskedett a növendékek gymnastikai gyakorlatain. Ez intézetek megtekintése után Pestről egy óra tájban Budára visszakocsizott, az utcákon összecsoportosodott közönség által minden lépten-nyomon a legtiszteletteljebb hódolattal üdvözöltetvén. A várban Ő Felsége a József-műegyejtemet méltóztatott szemügyre venni, hol az összes tanári testület élén S u h ad a helyt. tanácsos s tanügyi előadó s az igazgató dr. Stoczek által üdvözöltetett Megtekinté a ] M tlltVI IUVUvl. testületet s az összegyűlt egész ifjúság legzadobb éljenzésben fejezte ki a látogatás feletti lelkesedés teljes ürömét. Délután Ő Felsége a lóversenytérre kocsizott , hol kevéssel 4 óra után, az első futtatás végeztével érkezett meg. Az ott öszszegyűlt sok ezernyi közönség által a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatván, Ő F esége az udv. páholyban foglalt helyet, majd azt elhagyva, a részvényesek számára fentartott gyepen s a pályabirák páholyában mulatott , figyelemmel kisérve a gróf Károlyi István-, Eszterházy- és Széchenyi-díjért történt juttatásokat. E közben Ő Felsége többeket megszólítni méltóztatott s amint a , Sanyi ma megjegyzi, e legmagasb kegyben gr Wénekheim Béla, ifj. gr. Batthányi István, gr. Dessewffy Aurél, gr. Apponyi, gr. Cziráky János, ismételt ízben a kir. helytartó gr. Pálffy, a hölgyek közül gr. Cziráky Jánosné és bájos leánya részesültek. Aminta felsége a versenytérről elindult, mindenki felállt, s a lelkesedés ismét oly szép fényes jelenetet varázsolt elő, mint minőkben Magyarország fővárosának öröme e napokban oly méltólag nyilatkozott. Este nyolcadfélkor udvari ebéd tartatott, melyre a következők voltak szerencsések meghivattatni : Bibornokprimás, helytartó gróf Pálffy Mór, gróf Pálffy Sándor, gr. Széchenyi Kálmán, gr. Széchenyi Gyula, Klauzál Gábor, gr. Eszterházy László, Aczél Péter, Bartal György, Lónyay Menyhért, Gorove István, Kovács László Mán főispán, Dosits, Kemnitzer, Mátyus, id. gr. Batthyány László, ifj. gr. Batthyány László, Meszlényi, b. Ambrózy Alajos, Döry Gyula, gr. Zichy Henrik, gr. Szapáry István, Ürményi József, gr. Zichy Rudolf, Liptay, Biró és Bezerédy püspökök, Kovács és Lipovnitzky apátok, Medecz, Kozmovszky és Vecsey Sándor pesti polgárok, Wallheim lovag és dr. Henrik budai polgárok, b. Seiller, gr. Breda, b. Wodianer Móric. Ebéd alatt a porosz hg. ezred zenekara játszott, Patikárus népzenetársaságával felváltva. Este 9 óra tájban a legfelsőbb elutazásra a város azon részei, melyen Ő Felsége átvonult, ismét a legünnepélyesebben kivilágíttattak. A budai vár, a budai lánchíd-tér, a pesti Ferenc-József, József s Erzsébet terek, a fürdő utca, s a váci út hosszú sorának házaiból ünnepi fény sugárzott elő. A Ferenc József-tér ismét oly fényesen volt kivilágítva, mint Ő Felsége megérkeztének napján. Imposant volt a váci út is , e széles hosszú utca , melyet mindkét felől ragyogó tűzfolyam szegélyezett be. A vasút-indóház teljesen ki volt világítva és zászlókkal, lobogókkal, virággal felépítve. Az utcákon sok közönség csoportosult, az indóház körül 15—20,000-nyi tömeg képezett sós falat, az indóházban áttekinthetlen fényes társaság, díszruhákban, „Pest virága.“ Ő Felsége 10 óra 30 perckor hagyta el a királyi palotát, melynek lépcsőzetén fehérbe öltözött lánykák hintettek Ő Felsége léptet elő virágot. A menetet hat lovas városi huszár nyitá meg, ezt követő két kocsi a kir. helytartó s kíséretével, a harmadik két fogatú nyílt udv. kocsiban Ő Felsége magyar tábornoki tábori egyenruhában s fehér kócsag forgós kalpaggal, ezt a többi udva fogatok a legfelsőbb kisérettel. Az indóház, egyik oldalán a főhivatalnokok, s a mágnási osztály, a másikon a pesti polgári bizottmány tagjai álltak fel; megettük s köröskörül roppant számú egyéb díszes közönség. Ugyanitt egy század katonaság volt felállítva zászlóval s zenekarral,mely Ő Felsége jöttekor a néphymnust játszi. A búcsú pillanata oly nagyszerű, oly Jutovgvo - jy-i * ■ zenei néven visszaadni. Az összes jelen voltak a leglelkesb élyeneket hangoztatták, a kardok csördültek, kendők, kalapok, kucsmák lebegtek s a lelkesedés oly nagyszerű s általános volt, hogy kevés szem maradt kénytelen. A kir. helytartó a testvéri város leghódolatteljesb köszönetét fejezte ki, hogy Ő Felsége azt meglátogatni méltóztatott, mire Ő Felsége legmagasb kegyelme biztosításával búcsúzott el. S midőn Ő Felsége az udv. vagyonba szált, megindult hangon szólt: „Szeretetük meggy ísz, hogy számíthatok önökre Éljenek boldogul! Rövid idő múlva ismét eljövök!“ S e szavakra, melyek a pillanatnyi csendben tisztán elhangzottak, ismét oly festői megragadó jelenet támadt , milyenre csak a magyar képes, midőn szíve teljéből lelkesül. A nemzet legőszintébb hódolatának a lelkekig ható kifejezése volt ez, s mig az udvari vonat tova robogott, utcáról utcára reménys örömteljesen ismétlé minden ajkú király szavát : „Rövid idő múlva ismét eljövök!“ Pest, jun. 10. Az országos m. gazdasági egyesület tegnap tartotta meg nyári félévi közgyűlését gróf Festetics György úr elnöklete alatt, mindkét alelnök és számos egyesületi tag jelenlétében. Elnöki mlga megnyitván a gyűlést, jelenté, miszerint az elnökség szokásos jelentése ezúttal elmarad, részint némely fontosabb tárgyak függőben léte, részint az elnökségnek a legutóbbi napokban tudvalevő folytonos elfoglaltatása miatt. A kiállításra nézve, (melyet 21,000 ember látogatott meg) az eredményt örvendetesnek mondja az elnökség, de legörvenületesebb mindenesetre az, hogy arra Ő Felségét megnyerni szerencsés lehetett, s hogy Ő Felségétől azon legmagasabb biztosítást vette az egyesület , miszerint „annak érdekeit előmozdítani őszinte atyai szándéka;“ továbbá, hogy az ország gazdászati és ipari előmenetelének eszközlésére irányzott „hazafias törekvéseinket a múltra nézve teljesen méltányolni“, a jövőre nézve pedig továbbra is a kitűzött céljaink felé haladásra buzdítani, s ez érdemben „fejedelmi jóakaratát“ és