Pesti Hírnök, 1865. július (6. évfolyam, 148-173. szám)
1865-07-01 / 148. szám
Hatodik évfolyam 148. szám. PESTI \|\ATA/VWVA/V\/\/WW\a/\/\AI\/\AA/VVWV/\AA/VVW\A/WAAA/W\ArA//V/WVVAO | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- |sal vagy postán mindennapi megküldéssel : |; | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. Minden hónap 1-től elfogadunk 3 bó- 3 napos előfizetést. ^ LoyVJVAATvA^JVWA.'A/’JV'JV^VJlAA/yWVvAT^V'JV'A/'AA/WVW'/orAAAAlVyj'^ ' .5 POLITIKAI NAPILAP. Szombat, julius 1-én 1865 HÍRNÖK Q^ArJV'7\AA/'Ay\At'JV'yV'ArA/VVW'Af'AAA/'ArA/VV'A/ATvA/WVWIAATA/W % . ^ ^Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-fedetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | | Szerke*ztü*égé* kiadó-hivatal. •|imző- és kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt, | | a 2-dik emeleten. % | Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek. Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre................................................10 frt! Egész évre..........................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. WIBT Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök"- kiadó hivatalában, a himző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyész Pest, julius 1. Azon különböző hirek közül, melyek a legújabb változások kíséretében felmerültek, egy sem volt oly fontos és messze horderejű, s egy sem tett a két testvérhazában meglepőbb, de egyszersmind kedvezőbb hatást, mint azon gondolat, hogy a magyar, horvát, és erdélyi Can cellára elvesíttetik. Bármily váratlan és nagyszerű volt e hír, mind a mellett nem találkozott hazánkban senki, aki azt képtelennek vagy végrehajthatatlannak tartotta volna. Egész a mohácsi vésznapig, habár Erdély külön vajdák alá helyezve, a két testvérhaza, az országlás legfőbb ágazataiban, közösen Budáról kormányoztatok, Erdély a magyar országgyűlésben, éppen úgy mint Horvátország, a tartományi gyűléseken megválasztott követei, zászlósai és püspökei által részt vett, a magyar törvények szerint élt , s adóját a királyi kincstárba Budára küldte. A testvérhaza szétszakadását csak Zápopolya megválasztatása s a török uralom eszközlé , és II. József császárnak mindazon intézkedései között, melyekre magát nemes szive s idealistikus céljai által alkotmányellenes irányban sodortatni engedé, az egyetlen rendszabály, melyet a magyar államjog szempontjából még ma is örömest magasztalunk, az volt, hogy az erdélyi cancelláriát a magyarral egyesíté. Ez nem csupán nemzetgazdasági intézkedés, hanem egyszersmind a magyar szent korona integritásának, s területi egységének világos elismerése, tisztelete vala. Ezen egységnek s a legfőbb kormányzat közösségének megszüntetése a dicső emlékezetü II. Leopold alatt, egyedül azon viszálkodások eredménye volt, melyek akkor az erdélyi rendek kebelében felmerültek. De mily mélyen élt és tápláltatott azontúl is folyvást a két testvérhazában a szoros egyesülés vágya, tanúsítják a magyar országgyűlések ismételt sürgetései, s tanúsítja a határtalan lelkesedés, melylyel az unióra nézve 1848-ban mind két oldalon a beleegyezés nyilváníttatott. Ezen unió legfőbb hibája volt a forma, melyben létre jött, t. i. a parlamentáris centralisatio, mely egyrészöt Erdélynek hármas nemzeti municipális joggyakorlatát a megsemmisítés veszélyével fenyegette, s a törvényhozást a statutarius jogokkal egyetemben a pesti országgyűlésben, •— a kormányzatot pedig minden autonomikus önkormányzat eltörlésével a budai ministériumban öszpontosította volna. Ezen túlzott centralisatió, az első enthusiasmus elpárolgása után szükségkép súrlódásokat idézendett elő a két testvér háza között még azon esetben is, ha a közbejött szerencsétlen események az együttlétet fel nem dúlják vala. Erdély tartományi autonómiáját, mely a magyar királysággal egykorú, valamint az erdélyi szászok municipális önkormányzatát is, éppen úgy vissza kellett volna előbb-utóbb ismét adni, amint elkerülhetetlen leendett, az oláh népfaj méltányos nemzetiségi igényeinek biztosításáról gondoskodni. Ez a jelen tényleges helyzetben már kevesebb nehézséggel járna. Még kevés idő előtt, midőn a döntő körökben még a februári charta merev végrehajtása volt a jelszó, — sokat hallottuk a három cancellaria egyesítésének rebesgetését gr. Nádasdy ö excja közös vezetése alatt. Elhiszszük hogy akkor e tervben nem az unió, s nem a magyar szent korona integritása volt tulajdonkép a vezérgondolat , mint inkább azon eredmény terjeszthetése Magyarországra is, mely ő excja intézése alatt Erdélyben a februári chartára nézve oly sikeresen létrehozatott. Azonban megfordult a kocka. Urunk Királyunk legújabb magasztos elhatározásban fényes bizonyságát látjuk annak, hogy a közjogi kérdések elintézését ,complanatióját az octoberi diploma álláspontjára visszavezetni, s a magyar kérdést a történeti jogalapon megoldatni óhajtja. Ennek pedig természetes corolláriuma szerintünk, hogy Erdélyország is, mint a magyar szent korona tagja s kiegészítő része szintén a történeti jogalapra állíttassák vissza, lehetővé tétessék, hogy egyéb közjogi kérdések közt, az unió ügye is, a közbenjött események és viszonyok számbavétele mellett tárgyalás alá kerülhessen. Az összhangzó eljárást, s az óhajtott sikeres megoldást, mind a központi hatalom, mind a magyar szent korona s a két testvérhaza irányában , véleményünk szerint csak könnyíteni s előmozdítani lenne képes az illető cancelláriáknak híresztelt egyesítése, oly módon, hogy a közös föcancellár vezetése alatt az erdélyi cancellaria egy másodfőcancellárral szoros összefüggésbe hozatnék a magyarral, s a kiegyenlítés, az 1790-diki alakon egybehívandó, s a 48-diki törvények szelelmében reformálandó országgyűlésen, egy közös pontból intéztetnék. Az elmék ma már a méltányos és kölcsönösen megnyugtató compromissumra alynyi keserű tapasztalások után eléggé higgadtak. S a Fejedelem bizalma által a magyar főcancellári méltóságra ezúttal meghivott nemes hazánkfiát, Majláth Györgyt excjit azon államféfiának tartjuk, kit nagy tulajdonai tökéletesen képessé tesznek arra hogy a magyar kérdéssel egyetemben az erdélyit is közmegelégedésre megoldáshoz vezethesse. A cancellárja Mazuranics úr is követni fogja lelépett társait. Nádasdy gróf 1861- november 7-kén , Zichy gr. 1863. ápril 22-én, s Mazuranics úr, 1862. febr. 3-dikán neveztették ki cancellárokká. Zichy gróf helyére mától kezdve Magyarország előbbi tárnoka székhelyi Majláth György lépett, ki az említett magas koronahivatalt az octoberi diploma kibocsátása után (1860. october 30.) rövid időre vette át, s azt (november 3-kán) ismét letette, miután meggyőződött, hogy a ministerium nem teszi sajátjává azon magyarázatot, melyet ő e nagy császári kiegyenlítő adtusnak adott. E határozott államférfi kineveztetése még világosabban mutatja Nádasdy elbocsáttatásánál, hogy rendszerváltozás állott be. Majláh György, egykor Baranyamegye főispánja, s tagja azon rendkívüli birodalmi tanácsnak, mely az octoberi diplomát megelőzte, 1860. October 30-án titkos tanácsossá, s Tavernicorum regalium magisterré kineveztetve, az 1861-i magyar országgyűlésen minden hazafi előtt felejthetlen állást foglalt el, mely alkalmat adott neki, hogy politikai programmját, a helyzet szenvedélyei s viszásságai közepette nyíltan s bátorságteljesen hirdesse. 1860- augustus 21 én, a magyar felsőház huszadik ülésében beszédet tartott, melyben teljes megyőződésből az octoberi diploma alapeszméje mellett nyilatkozott, s nyomatékosan hangsúlyozva azon ellentétet, melyben e diploma a febr.26-i alkotmányos törvényekkel a 11, erős és tántoríthatlan bizalmát fejezte ki Ő Felsége iránt, ki nem kényszerből, a birodalom teljes elerőtlenedése folytán, hanem erkölcsi okoknál fogva adta e diplomát. Majláth azonfelül ez alkalommal diadalmasan védte a monarchia megdönthetlenségében helyezett hitét, s beszédét e jós szavakkal fejezte be: .... „Félek, miszerint ha Lajtán túli szomszédaink ifjú alkotmányos életüket arra használandják fel, hogy minket erőszakkal vonjanak körükbe, noha ilyetén szövetség csak saját beleegyezésünkkel a jogok kölcsönös tűztetése, s az érdekek kellő méltánylása mellett sikerülhetne: úgy lehetséges, hogy pillanatnyi diadalt aratnak, de a birodalom jövőjét nem fogják szilárd alapra fektetni.“ Mit Majláth György 1861-ben jósolt,azt ma már alig veendik többé kétségbe : ama biztos alap, melyet a február 26-i alkotmány a monarchiának, adni akart, nem nyeretett el, s mi ezt e pillanatban, midőn minden jelenségek szerint, az oktoberi nagy s termékeny elvekhez a visszatérés már megtörtént, bátran kimondhatjuk, anélkül hogy félnünk kellene, miszerint ez által ellenségeinket felbátorítjuk. Örömteljes bizalommal tekintünk ezentúl a jövőbe s annál inkább reméljük, hogy nem sokára bensőleg egyetértő, s kirekesztőleg a diploma ugyanazon gondolata által lelkesített ministériumot fogunk a kormányon látni,mivel Majláth már évek előtt sem titkolta ellenszenvét azon miniszerek irányában, kik a változó rendszerekhez tétovázás nélkül alkalmazkodnak. Reméljük, hogy nemsokára a korona legfőbb tanácsosainak köre megalakul, kik hivatalukat azon mottó alatt viselik, melyet Magyarország jelenlegi cancellárja nemzete felsőházában egykor ekként fezett ki: .... „Az octoberi diploma fordulópontot jelöl meg a hagyományos politika irányában, s az egész monarchiában az eddig alkalmazott absolut rendszer helyére az alkotmányosságot léptette, s ezen államcselekmény elismeri, hogy egy történelmileg kifejlett államban, milyen Ausztria, a legbiztosabb alapot egyedül s kivesztőleg csak a történelmi jog képezheti.Csak, mert hiszen akár kereskedők, akár kézművesek legyenek, Csalóköz magyar népével mellőzhetlen közlekedésben állnak; s igy méltán kívánja tehát, sőt követeli a pozsonyi honfi, hogy gyermeke már az otthoni tanodában megtanulhassa a neki szükséges magyar nyelvet, különben kénytelen gyermekét nagy költséggel más helységekbe küldeni iskolára, vagy, ha sikerül, cserébe adni; de ekkor is fáj a szülői szívnek kedveseit már kis korukban másra bízni. Nyelvünk eddigi akadályait, bár honnan származtak is azok, ne kutassuk, a baj átalános volt, de rajta minél előbb segíteni törekedjünk. Régi panasz, és keserű tapasztalás, hogy főleg leányintézeteinkből németül jöttek ki a magyar leánykák, kik ha aztán otthon belejöttek is ismét a magyar nyelvbe, de levelet irni csak németül tudtak. Mennyi hátrányt okozott ez nemzetiségünknek ! Avagy nem fájhat-e a hazafi szivének, hogy éppen országunk az, melynek kebelében dicső magyar őseink alapítványaiból fennálló apáca-kolostorainkban nem magyar nyelven hangzanak a zsoltárok, nem magyarul foly az imádság ! Nem fájhat-e az a magyar leánynak, hogy ily intézetbe, ha kedve, hivatása volna is, be se léphet, ha csak nyelvét nem változtatja saját magyar hazájában! Mily nagy örömünk telik benne, ha a régi magyar századokból egy apáca után magyar könyvet, magyar iratot fedezünk fel, és íme a mostaniakra nincs gondunk! Minap egy átutazó lengyel apácával találkoztunk, kérdeztük őt: mily nyelven imádják ők Istent Lembergben ? Lengyelül: Válaszoló az apáca, íme ezek is előttünk állanak ! Ébredjünk! Qui medica spernit, paulatim decidet. Hisszük, hogy az újonnan alapított apácaintézetek, melyek a neveléssel és betegek ápolásával oly üdvösen foglalkoznak Balassa-Gyarmatbon, Egerben, Kalocsán, teljesen magyar házi renddel és szabályokkal bírnak, és magyarul imádkoznak. Méltó és igazságos, hogy a többiek is e hon határai között erre törekedjenek, és ekkor megszűnik a panasz, hogy ily intézetekben, ha akarnának sem taníthatnak magyarul, mert maguk sem tudnak, sőt ha tudtak is, elfelejtették. Szép tudni idegen nyelveket, de a hazait — a nemzetit nem tudni: szégyen, mondá egy koronás hölgy. Csalóközi. LAPSZEMLE. Pest, ju 1. A „Vaterland“ mult szerdai számában a legújabb eseményekről így szól: „A minden oldalról ritka határozottsággl előre hirdetett miniszer-változás végre kezdetét vette. A Schmerling-ministérium e pillanatban ebbé nem létezik, vagy legalább csak egyes töredékben áll még fenn, s mi ez állítást azon esetben is ismételnék, ha Schmerling úr holnap még műster lenne. Mert az éppen lelépett magyar s erdélyi ipari cancellárok Zichy gróf, s főleg Nádasd gr. lényeges részei voltak a Schmerlingendszernek, az utóbbi már akkor is, midőn Ausztuál korszaka még a jövő élében feküdt, s a megertett birodalmi tanács, melyben Nádasdy gróf mint igazságminister volt jelen, még más esetlegesek bekövetkezését reménytette. Ama nagy magyar ivet viselő férfi az uj centralisatio eszméjét ott már ton időben is oly hévvel képviselte, mely honosnak Barkócz y gr. által tolmácsolt élénk neheztését idézte fel, de egyúttal Nádasdy grófot becs társ és szövetséges gyanánt tüntette fel azon félak előtt, kik az uj aerában a vezérletet elvállalták, em lehet kétség, miszerint a háromegy horvát királság Nyelvünk s nemzetiségünk ügyében. Cs a 1 ó köz, jun. 26. A pozsonyi bajnok, melyről e lapok i. é. 142. számában említés létezik, hol évek óta az alsóbb tanintézetekben, a derék polgárság hangos panasza dacára, nemzeti nyelvünk mellőztetik, mi is gyakran fültanúi voltunk, sőt vagyunk mai napig. Pozsonynak mívelt polgárai, és emelkedettebb szellemű lakosai nagyon jól tudják, hogy ha ők, ott közel a határokhoz lakván többnyire németül beszélnek is, még is Magyarország polgárai és fiai, melyhez mint édes anyjukhoz szeretettel ragaszkodnak; de jól felfogott érdekük is azt hozza magával, hogy gyermekeikkel a magyar nyelvet megtanultas-i R o h i t s, jun. 26. E kedves fürdői hely, mely az idényben itt található fényes boltok miatt kivívta már magának a „Kis Bécs“ nevet, mint minden évben, úgy az idén is, nagyszámú közönség gyűlhelye, mely közel s távolról siet e költői szép vidékre, a jó szíriai nép közé, melynek egyszerű naivitása és becsületessége az itt tartózkodást még kellemesbé teszi. A szomszéd Horvátországból is számosan szoktak itt megfordulni s a helybeli ásványvízforrások gyógyerejét nem egy helyütt magasztalják. Mióta Magyarország herceg-primása . Eminentiája Rohitsot rendes fürdőhelyévé választé, e hely különös érdeket nyert, s ránk itt időző magyarokra nézve természetesen kétszeresen kellemes az őszinte hódolatot és kegyeletet látni, melylyel ő Eminentiája itt minden lépten-nyomon találkozik. A hazai olvasók kétségkívül szívesen veszik, ha ennek folytán az itteni életből egyet-mást elbeszélünk. A közönség már kora reggel hat óra tájban el szokta hagyni szobáit és siet élvezni azt a fűszeres hegyi levegőt, mely itt körüllengi. A regg itt a bércek között oly kimondhatatlan bájjal bír, mely élénken emlékeztet hazánk felső vidékei, a vadregények ben szép Kárpátok egyes kisebb emelkedésein élvezhető reggelhez. A természet kellemeit az magától érthetőleg nagyon emeli, hogy — különös találkozás — mióta a E minentája itt van, a legderültebb enyhe napok járnak s a nyár, ez a hegyi nyár megragadó szépszége/s némi alpesi színezettel, pompája egész teljében fénylik közöttünk. S amint a levegő köröskörül tele fénynyel és ragyogással, a közeli bércek a nap glóriájában tekintnek le reánk, a harmatos lombokon egy-egy kedvesen csevegő madár ringatja magát s a közönség egytől egyig kivétel nélkül a kalapot levéve üdvözli a sorai között elhaladó kegyes bibornokot, higgye el, ez is oly jelenet, mely nekünk távol a hazától , oly jól esik. Itta számunkkoz mellékeljük Majláth György és cja 1861 dik évi országgyűlési beszédét.