Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)
1865-08-01 / 174. szám
Hatodik évfolyam, 174 szám. PESTI ^AÍ\A/'JV'/\Z'AT/U'AAAAA/'A/W\AAA/W'A/'A/'/l/‘AAAA/V\/V'AAAAA/'y\AA/WVV/W\r) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- v j ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 I 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 15 napos előfizetést. | (/iyVéVéWWWWVMA/\/Vt/WW\AA/WJVW\AWy\/WWVVe\AA/W^/^0 POLITIKAI Kedd, augustus 1-én I8e& tkn’k» .ditaJlMaJ nt >n pnmlßTflß «jói r^thhß hírnök NAPILAP. ^WjVJ'/JVJV'/WVAA/'jV'/vAA/W'AAATyWVAAAA^-V Ar^VVVWVV’ A/"/V/W^ § Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-| ^ detésnél, kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: | I a hímző- és kalap-utca sarkán l-sö sz. alatt, | I a 2-dik emeleten. ? Ov/WWVvVAAnyVAAA/VAAAAAATJWtAAr^WVTWVA/'sfWWWV/VAAA/VVAA/VVAD Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Négyévre.......................................... 5 frt Félévre.....................................................10 frt Egész évre..............................................20 frt auszt.ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. 10T Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyész. Pest, aug. 1. * Századok óta elsőben látjuk Ausztriát azon irány felé fordulni, meg azt egészben és részeiben erőteljes regeneratióra, erkölcsi és financiális megifjodásra vezetheti. A rendszerváltozás, melynek az egész monarchia elébe néz, a decentralisatio fogalma által fejezhető ki legnagyobb részben, s kétségkívül örömmel fogja mindenki hazánkban is gr. Belcredi államminiszer alább olvasható körlevelét üdvözölni, melyet az az osztrák örökös tartományok helytartóihoz s politikai főnökeihez intézett, s melyben az ‘önkormányzat’ elvének legszélesb alkalmazása hangsúlyoztatik. Az e körlevélben kifejezett tendentia csak emelni képes azon jogos reményünket, hogy Magyarország ősi törvényes autonómiájának helyreállítása ezentúl az osztrák miniszerek terjeszkedési vágyaiban a régi nehézségekkel nem fog többé találkozni. Természetesen, önkényt értetődik, hogy a decentralisatio elve nem vonatkozhatik csupán a politikai admiiistratióra, hanem annak a kormányzat és államélet minden ágaira és rétegeire ki kell terjeszkedni, s amelyek a valódi közös birodalmi teendőkhez és functiókhoz nem tartoznak. Nevezetesen a pénzügyi ministerium az, melynek decentralisatiója karöltve a politkai administratióval szerintünk mellőzhetlenül szükséges. Az önkormányzat elvének egyik lényeges corolláriuma ugyanis , hogy minden ország és tartomány, mely saját autonóm kormányzattal bírni alkalmas, az arra szükséges költségeket is kizárólag saját erejéből viselje. A birodalom egyes részei által viselt közterhek aránytalansága éppen onnét eredt, mivel minden kis tartománynak teljes önálló organismus adatott a centralisalionális gépezetben, s azon tartományok szükségei, melyek az ily apparátus költségeit saját erejükből elviselni képesek nem valának, — a birodalom commassált jövedelméből, s hiteléből fedeztettek. A jövedelmi képesség tehát véleményünk szerint az egyik legbiztosb zsinórmérték, mely szerint jövőre a birodalomnak országos önkományzattal bíró autonóm részei csoportosíthatók, magából értetődvén, hogy azon részek, melyek az autonóm kormányorganismust saját erejükből fedezik, a szükségkép saját tartományi budget-készítési és megszavazási joggal is kell hogy bírjanak. S már e körülményben, a pénzügyministérium eddigi centralizáló rendszerére nézve lényeges módosítási provocatió rejlik. A birodalmi budget visszavezettetik a decentralisatió elvének megfelelő határok közé, s egyedül a valódi közös szükségekre és kiadásokra fog szoríttatni, az egyes autonóm részekre bízván, hogy saját erejükkel takarékosan gazdálkodjanak, s a kivetett költség beszedésének terheit is viseljék. Váljon azonban e pénzügyi decentralisatio az osztrák örökös tartományokban mily határok közt s mikép vitessék keresztül, — részletes taglalásra annál kevésbé érezzük magunkat hivatva, minthogy ily beavatkozást, ha mindjárt a viszonyokat ismernők is, — éppen az autonómia elvének kölcsönössége nem tűr. Ezt majd az érdeklett felek Lajtán túl maguk közt el fogják végezni. Ami azonban Szent István birodalmát illeti, szerintünk kétségbevonhatlan államjogi postulátum, hogy a differentiált törvényes megoldása alkalmával a magyar szentkorona jogai a pénzügyre nézve is respectáltassanak, a hazánk igényei e részben is a pragmatica sanctio s az 1790. 10. t. c. által biztosított autonómia és különállás szellemében egyenlíttessenek ki s biztosíttassanak. Még most időelőtti dolognak tartjuk a magyar törvényhozás által örökké gyakorolt önálló adómegszavazási jog további módjának vagy határainak megvitatásába ereszkedni. Elég idő lesz majd erre, midőn az országis ülés elé terjesztendő királyi propositiókat ismerjük, s midőn majd az úgynevezett birodalmi közös ügyek minéműsége, s a közös elintézés formulája tárgyalásra kerül. A pénzügyi kérdés elrendezésére nézve azonban magyar szempontból már előre is mint törvényes axióma állítható fel, hogy : mihyt a törvényes állapot hazánkban országgyűlési tractatusok alapján helyre leend véglegesen állítva, minden, mi a kincstárra vonatkozik, tehát mind a korona javainak s bányáinak, mind a birodalmi közös szükségek fedezésére kivántató jövedelmeknek direct vagy indirect adók útján való kezelése, — a magyar szent korona területén, ezentúl is úgy, mint 1848 előtt, egyedül a magyar király nevében, királyi hivatalnokok által történhetik, s hogy tehát szükséges, miszerint az új pénzügyminiszer e excra, e szempontra már most a köztudomásra hozott reorganisatió alkalmával szíves figyelmet fordítson. Addig is azonban, míg ezen előre látható, s a közjogi kérdések megoldásával szorosan összefüggő törvényes átalakításokra kerülne a sor, — ezúttal csupán azt az egyet bátorkodtunk sürgetni , miszerint felséges Urunknak az oktoberi diploma óta ismételve adott parancsai értelmében a katholikus egyházi és iskolai alapítványok és javak kezelése mielőbb ismét visszahattassék azok kezébe , akiket azzal az ország törvényei megbíztak. Bécs, júl. 31. Gróf Belcredi államminiszer e excja hivatalba lépésekor múlt hó 30-dikán, a magyar koronához nem tartozó összes királyságok és országok országos főnökeihez a következő köriratot bocsátotta ki: Az államminiszeri állást, melyre Ő Felsége legmagasabb bizalma hivott meg, a mai napon átvettem. Midőn az országos főnök urakat erről értesítem s azokat fölkérem, hogy nehéz hivatásbeli kötelességeim teljesítésében segédkezet nyújtsanak, egyszersmind indíttatva érzem magamat, hogy a közigazgatási szolgálat ama mozzanatait közelebb megjelöljem, melyeknek helyes megértésére különös súlyt fektetek. A közigazgatási hatóság fontos feladata a jogrend fenntartásánál kedvező megoldásra mindenek előtt az ügy helyes ismeretét s a különféle életelemek törvényesen szabályozott szabad mozgalmának megértését követeli; s az országos főnök urakat különösen fel kell kérnem, hogy egész erővel odaműködjenek, miszerint a hatóságok eljárása ne csak törvényesen correct, erős és méltó legyen, hanem hogy az erők szabad, öncselekvőségű kifejlődése megértésének jellegét is magán viselje. Napjaink legáldásosabb törekvései egyikének kell tekintenem amaz ügyek körének folytonos megnagyobbítását, mely ügyek azok önkormányozatára utasítandók, kiknek érdekei ezáltal közvetlenül megillettetnek. Minden jogrend legerősb támaszát szükségessége öntudatában leli fel s ez a nyilvános életben való részvétel és pedig nem csak a törvényhozói, hanem a közigazgatási irányban való résztvétel által is erősbíttetik. A hatóságok kötelessége tehát e törekvéseket, amennyiben a törvényes határokat megtartják , egész buzgalommal segélyezni s az autonóm testületek iránti tapintatos maguk viselete által a jó, az átalános érdeknek szolgáló egyetértést megszilárdítani. A törvényes tekintély védelmére való erélyes erőteljes fellépés bizonyára nélkülözhetlen követelmény a használható hivatalnoknál s e mellett megjelzem, hogy a törvénynek sem liberális, sem illiberális, hanem csak oly alkalmaztatását tarthatom helyesnek, mely a törvényes szabályok szelleme és szövegeek, s igy a hivatal kötelességének megfelel. A politikai hivatalnok azonban csak erélyes eljárás által hivatását korántsem teljesítheti. A tapintatos modor szintoly nélkülözhetlen, ha nem akarjuk, hogy minden akadály, mely a hivatalos működés elé gördül, komoly bonyodalmakra vezessen s az országos főnök urakat fel kell kérnem, hogy előforduló esetekben a hivatalnokok szolgálatait s e névpontok szerinti alkalmazhatóságukat igazságos szigorral ítéljék meg. A lakossággal való közvetlen szóbeli közlekedésben és pedig bizalmat keltő alakban, lényeges föltétel rejlik, hogy a hivatalnok ne sülyedjen el a holt formalismusba, hogy nézeteit az életből s az élet után alkossa s az általa hivatalbeli eljárásnak valóságos siker biztosíttassák, mely a beadványok pusztán számszerinti elintézésében bizonyára nem keresendő. Az írásbeli közlekedés mindenesetre bír jogosultsággal, de sokkal szűkebb határok között, mint az most történik. Ez utóbbi tárgyat itt nem akarom továbbá részletezni, miután az a hivatalbeli működés költségvetési pontjával is szoros összefüggésben van s fenn kell magamnak tartanom, hogy a kérdésnek nem csak ügyleti, hanem pénzügyi részét is közelebb kimerítőbben tárgyaljam. Itt csak annyit akarok megjegyezni, hogy az államvagyonnak lelkiismeretes, takarékos kezelése a hivatalnok lényeges kötelessége, s hogy különösen a jelenlegi körülmények e kötelességet előtérbe állítják. Az e tekintetben való valóban érdemes szolgálattól az elismerés bizonyára nem fog megtagadtatni, minden gondatlanságot vagy hanyagságot ellenben a fegyelmi törvény összes szigorával kell megfenyíteni. A sajtóban való szabad véleménynyilvánítást, ha az iazság szeretetétől vezettetik, a hivatalnoknak értékteljes tulajdonnak kell tekinteni, a subjectiv érzékenység elhagyandó s ha a tényállásnak objectiv megítélése lát valamiben valami büntetésre méltót, csak akkor hívandó fel a bírói hatalom, hogy a törvénynek teljes elégtétel szereztessék. Azon országokban, melyekben több nemzetiség van, a legszigorúbb elfogulatlanságot s az egyenlőn igazságos eljárást mindenki irányában, a leghathatósabban kell ajánlanom. A hivatalnak s az egyes hivatalnoknak a néppel annak nyelvén kell közlekedni s az ehhez való képesség fontos s döntő körülmény a hivatalnok alkalmazhatósága megitélésénél. Fölkérem, — cim, hogy ez általános szempontok szerint szabályozná eljárását a hatóságokkal szemben s tenné meg a szükséges további rendelkezéseket. Fogadja — című legkitűnőbb nagyrabecsülésem biztosítását B e c r e d i.“ A Lajtyán túli tartományok bizonyára örömmel fogadják e szavakat. Nem volt még ministerük, ki ily hangon szólt volna hozzájuk. LAPSZEMLE. Pest, aug. 1. Az „Ostdeutsche Post“ szemlét tartván az uj ministerium felett, a következő elmélkedésekben tetszik magának: „A kinevezettek közt elsősorban találjuk az államminiszerré kinevezett s a magyar koronához nem tartozó országok összes politikai közigazgatásának vezetésével megbízott Belcredi grófot. Ő e szerint mindkét hivatalt viselendi, melyek eddig Schmerling és Lasser urak közt voltak felosztva. Ebben nem találhatunk semmi meglepőt, mert Schmerling ur a törvénykezés teréről lépett a ministériumba, nem ismerte tehát a politikai közigazgatást, s ez okból Lasser úr adatott oldala mellé, ki a közigazgatást alaposan ismerte. Becredi grófnak erre nincs szüksége, mert ő eddig folytonosan a közigazgatásban szolgált (mint znaimi kézbiztos, Szilézia országos főnöke, és cseh helytartó). De e tételben: „minden nem a magyar koronához tartozó királyságok és országokra nézve moly él fekszik, mely a helyzetet tiszta világításban tünteti fel. S mindamellett mégis némi homályos fekszik e kinevezésben. Belcredi gróf államinister. Miben áll egy államminister hivatala? Milyen név szerint állása Magyarországhoz, s az udvari cancellárral szemben ? A cím szerint az államministernek az udvari cancellár felett (!?) kellene állnia, mert körébe az egész (?) birodalomra vonatkozó ügyek tartoznak, míg ellenben a magyar udvari cancellár a korona tanácsában csak magyar közigazgatási minister.(Obl) Midőn Golu chowki gróf neveztetett első osztrák államministerré, az 1860. October 20-án történt, ugyanaz nap, melyen a diploma s a császári leiratok megjelentek, melyekben Magyarország államjogi állása a birodalomhoz értelmeztetett, melyeken eddig semmi változtatás nem történt. Belcredi grófnak államministerré lett kineveztetése tehát annyit jelentene, hogy Magyarország tekintetében nem fog kevesebb adatni azon engedményeknél, melyek ezen országnak October 20-án létettek. Váljon ez-e a valódi értelem ? Saj-áth cancellár egyet ért-e vele ?*) Belcredi gróf egyúttal a ministerelnök tisztét is nyeré. Magában véve ez nem adna okot megjegyzésre, mert az államminiszert illeti különben is az elölülés a ministeri tanácsban. Nálunk azonban a dolog másként áll. Ismeretes , mennyit fáradozott Schmering úr, hogy a miniszertanácsban az elnökséget megnyerhesse, midőn még Rechberg gróf volt ministerelnök, és fáradsága sikeretlen maradt. Később Rainer főherceg vette át az elölülést a ministertanácsban. Ennek kettős és említésre méltó oka volt. Mert ez által nem csak a két minister-vetélytárs közti rangviszály mellőztetett el, hanem a nemzetiségek féltékenysége is egyensúlyoztatott. A császári család tagja éppen annyira magyar mint német, cseh, stb. s a császári ház főhercege minden nemzetiségek s pártok felett áll. Most azonban a miniszerelnökség ismét az államministerré bizatik, mi által e cím különös reliefben tűnik fel. Ez ellen nekünk átalános osztrák szempontból tekintve bizonyára nem lehet semmi kifogásunk, mert igazolni látszik azon föltevést, hogy a Majáth-Beleredi- ministeriumban azon politikai ügyek, melyek Magyarország viszonyát az összbirodalomhoz érintik, szintén a teljes miniszertanács által fognak tárgyaltatni s megvitattatni. Hogy Mensdorff gróf nem viszi tovább is az elnökséget, melyet csak a miniszerválság tartama alatt viselt, s melybe valószinüleg szoros értelemben véve soha sem is lépett be, az teljesen megfogható. Neki két ministeriumot kell ellátni, követeket fogadni stb . mi sok időt vesz igénybe. Véleményünk szerint egyébiránt Mensdorff gróf nem is bir azon — hogy úgy szóljunk — technicai készséggel, mely a ministerelnökben megkivántatik. Mint halljuk, ismételve sürgősen folyamodott e feladat alóli felmentetéséért. Belcredi gróf feladata egyébiránt a felsoroltakkal még nincs kimeritve, Ő azonkívül a rendőrministerium ideiglenes vezetésével is megbizatik. Ez s annak az államministerium alá leendő rendeltetését illetőleg még semmi végleges határozat nem hozatott. A mérleg utóbbi időkben ismét igen erősen egy független rendőrministerium felé hajolt, s mond.) Sziveskedjék Kuranda úr e kérdésekre a magmatica sanctioban keresni feleletet. Szerk.