Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)

1865-08-18 / 188. szám

Hatodik évfolyam 188. szám. Péntek, augustus 18-án 1860. ^W/VVV/VVA/VWNA/VV/WWWWWWVyWW ATArATA/'A/'A/'A/'ArAAA/'iA/'Ar T) % Előfizetési felté­telek: helyben házhozhordáa­ | | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | 5 5 frt. — minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1­0 napos előfizetést. ^ (Á.VWAA/WWWVA/VAA/WXÁ/VVAAAAAA/WWWV/VV/WVV/VVVVWWVVV'/t»VO PESTI POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP, (^AfJVJVJVJU/vUV'ArArArJWArArArA/WJVWJV'ArAfA/WW'AtAfA/W'S I Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-| ^ detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ | Szerkesztőség és kiadó-hivatal| | a hímző-és kalap-utca sarkán l­ sősz. alatt, | | a 2-dik emeleten. | CAVAWJWWWWWJWWWWJWWWWWJWJWWJWJWi­rfWWWWJWWO Hazai közügyek. I Pest, aug. 18. Magyaromig szivét s vele az egész ha­zát e pillanatban egy magasztos érzelem, Ura Királya iránti legforróbb lelkese­dése dobogtatja s a mai nap, mely Buda-Pes­­ten szintúgy, mint a haza minden főbb váro­sában fényes kegyelettel ünnepeltetik, legyen hangos tanúság ama dynasticus hűség mellett, mely oly féltékenyen őrzött kincsünk. Ő cs. kir. Apóst. Felségének legm. születésnapja Buda-Pesten még alig lett oly pompával megünnepelve, mint most, s ez bi­zonyság, hogy végre valahára közelgünk a viszonyok s események ama sora felé, melyet oly örömmel mondunk „a rendesnek.“ Pesten az ünnepélyek megállapítására a polgárság legtekintélyesb férfiai önkén­tes bizottmányba sorakoztak, s a tömeges nagy részvét, a rendkívüli lelkesültség, melylyel e bizottmány minden intézkedése fogadtatik, fényesen bizonyítja, hogy a közóhajoknak tudott forrón várt kifejezést adni. Az ünnepélyek első mozzanata a tegna­pi polgári díszlakoma volt a pesti lö­völdében. A lövölde udvara magasan lobogó zász­lókkal volt díszítve s három óra tájban a ko­csik hosszú sora robogott ide. A lakomán ott volt Magyart­­r­­szág hercegprímás . Eminentiája, b. Sennyey Pál kir. főtárnokmester, herceg Liechtenstein Frigyes hadparancsló tá­bornok, Lonovics József érsek, Me­r­­c­z­e­r kir. személynök, Lipovniczky Vilmos elnöki hétszemélynök, L­i­p­t­h­a­y, Lévay, Danielik püspökök , gróf N­y­á­r­y k., N­e­u­w­i­r­t­h tábornok, gr. S­a­i­n­t-Q­u­e­n­t­i­n alaanagy, az összes pesti plébánosok, minden hatóság főnökei, az iz­raelita hitközség elöljárója, a művészeti, iro­dalmi, kereskedelmi, tanítói osztály képvise­lői stb. Ott volt Liszt abbé is, kivel mind a herceg-primás ő Eminentiája, mind a kir. főtárnokmester ő excellentiája többszörösen társalgott.. A lövölde nagy terme zászlók s virágok­kal ünnepélyesen volt díszítve, s ott a vendé­gek négy hosszú asztalnál foglaltak helyet. A lakoma alatt, mely 3 órától 6 ig tartott, a Hoch- és Deutschmeister zenekara és Sárközy cigánytársulata zenézett. Az ünnepi áldomást a fő­polgármester Krászonyi József ő­raaga mondotta és pedig a következőkép : „A magyar nemzet édes fejedelmének, szeretett királyának sorsát a magáéval azono­sítván­, lelkesült örömmel karol fel minden al­kalmat, hogy századokon át tanúsított dynas­ticus érzelmeit minél hathatósabban nyilvá­níthassa. Még nem enyészett el emlékezetünkből azon határtalan lelkesedés, mely ő cs. kir. Ap. Felségének a testvérfővárosokat legkö­zelebb boldogított legmagasb látogatása al­kalmával minden irányban fényesen látható volt; s ime, jelenleg is Pe­s­t vár­o­s­án­a­k polgáraitól eredt azon indítvány , hogy Urunk Királyunk születési évfordulója az öröm külső jelvényei által is ünnepeltes­sék, az egész lakosságnál ismét átalános lel­kesedést idézett elő — méltán is, mert ki nem győződött meg közülünk számtalanszor azon legkegyelmesb atyai indulatról , mely­lyel ő császári s Apostoli királyi Felsége a magyar nemzet iránt viseltetik ! Legyünk tehát hűséggel, ragaszkodással és minden szeretettel iránta, emeljünk s ürít­sünk poharat e díszes lakomán ő császári s Apostoli királyi Felsége drága életéért, s kérjük a királyok Királyát, a mindenható jó Istent, hogy forrón szeretett Urunk Kirá­lyunkat, s bájos királyi Asszonyunkat hazánk s az egész birodalom boldogítására az emberi kor legvégső határáig éltesse !“ Ez áldomás után, mely felállva hallgat­tatott végig, összecsengtek a poharak s a leglelkesültebb éljenek dördültek ajkról ajk­ra. A lövölde kertjében mozsarak hirdették az ünnepi felköszöntést, a városház tornyán felvonatott a nemz. zászló s erre Buda-Pest ünnepélyes díszt öltött. A mozsarak dörgése, az éljenek zaja kö­zött állt fel a h­e­r­c­e­g-p­r­i­m­á­s ő Eminen­­tiája s magasra emelve a pohárt, minden­kit átvillanyozó lelkesültséggel mondá, hogy jóságos Urunk Királyunkért háromszoros együttes éljen dördüljön fel, mire nagyszerű örömzaj törte meg a lövölde termét. Ez ünne­pélyes mozzanat alatt a katonai zenekar a néphymnuszt játszá, mely leirhatlan lelkese­dést aratott, mire a cigány zenebanda a Rá­kóczival felelt. B. Sennyey tárnok ő excját a pol­gári bizottmány küldöttségileg fölkérte, hogy kegyeskednék az áldomást Ő Felsége legmagasb tudomására juttatni, mely kérelmet ő excja a következő távirat elküldésével tel­jesített : „A kir. főtárnokmester távsürgönye Ő cs. kir. Apostoli Felsége első tábornok-segé­déhez gr. Crennevillehez lseidben , Pest városának a banquetnél egybegyült polgársága legalázatosabb hódolatát általam Ő cs. k. Apostoli Felsége lábaihoz teszi.“ Erre este a következő válasz érkezett : „Ischl, aug. 17. Ő Felsége a csá­szár azon megbízással tisztelt meg, hogy az átküldött hódolatért legfelsőbb köszönetét fe­jezzem ki. Gr. Crenneville altábornagy.“ A lövöldei bizottmány­a jelen volt kitű­­nőbb vendégeket fölkérte, hogy mint díszlö­­vészek méltóztatnának e mozzanat emlékéül neveiket a lövölde ünnepi könyvébe igtatni, mit ezek, mint a herceg-primás, a kir. főtár­­nokmester, herceg Liechtenstein még a lakoma alatt teljesíttettek. A lakoma a legemelkedettebb hangulat között ért véget, s az udvarra kijött vendégek a legzajosb éljeneket hangoztatták, a mint a herceg-primás s a kir. főtárnokmester távoz­­tukkor fényes fogatjaikba szálltak. Buda-Pest ezalatt ünnepélyesen kidiszít­­tetett, a királyutca hosszú során át éppen úgy, mint a bel-­s Lipótváros végtelen utcáin, a lánchíd colossális oszlopain s Buda kiválóbb épületein nemzeti zászlók lobogtak, sok he­lyütt az ablakokból szőnyegek terültek áld. Este hét óra után megkezdődött a kivi­lágítás, s nyolcadfélkor a Pesten állomásozó öt katonai zen kar nagy számú lámpások s néhány ezernyi közönség által kisérve, ha­ladt a Károly-kaszárnyából a szervita-, Kris­­tóf-, régi színháztéren, dorottya-utcán s a hí­don át az Albrecht-utón a budai várba. Ez igen szép jelenség volt s a pesti partról te­mérdek csoport nézte, a mint e lányfolyam a várat porondján felhigyódzott. A zenekarok hg Liec­h­ten­stein or­szágos hadparancsnok s lovassági tábornok lakása előtt állapodtak meg, hol roppant hall­gatóság által körülvéve több zenedarabot adtak elő. Buda-Pest ez alatt teljesen kivilá­gíttatott. A Ferenc­ József-téren az akadémia palotája, az „Europa“ s „István főherceg“ vendéglők, a Koburg-palota s velők az itt levő összes házak mind fényben ragyogtak, szintugy a dorottya-­­ úri utca, a városháztér s a váci utca, a rózsa- és Sebestyén-tér, az úri, hatvani, egyetemi, kecskeméti sat. utcák. A József-, régi német színháztér, a Ferenciek piaca. A Lipótváros palota sorai, a nádor, kétsas, bálvány, három korona utcák, a főút, a katonai laktanyák, s városunk egész zöme az uj­ épülettől a szénatérig, s innen az országút s Kerepesi út végsőbb házáig mind a legálta­lánosabban volt kivilágítva. A papnövelde-ut­cában különösen magára vonta a hullámzó közönség figyelmét a központi kir. papnövelde, az egyetemi utcában a gróf Károlyi-palota, az úri utcában a nemzeti kör , a hatva­ni utcában a nemzeti casino helyiségei, melyek teljes kivilágításban fénylettek. A régi német színháztéren a Privorszky­­pavillon égő ívei és színes lampionjai igen szép látványt nyújtottak, a városi német szín­házat többszörös lámpasor világító, a nemzeti színházat, miután ott előadás tartatott, nem lehetett kivilágítani. Budán a dunasor legtöbb háza fénylett, a Gellérthegy kunyhói elhintett ragyogó pontokként csillámlottak át, a vár mintegy tűzkorona fénylett a csendes éjben. Az utcákon tömérdek közönség járt fel s alá, mely tiz óra tájban, midőn a zeneka­rok Budáról átvonultak, az egyes tereken csoportozódott. A zenekarok e sorrendben helyezked­tek el: A Deutschmeister-ezred zenekara a Do­rottya­ utcán , a régi német színház terén, egyetemi és kecskeméti utcán át a szénatérre ment. A porosz koronaörökös ezred zenekara a fürdőutcán, Erzsébet téren, a király utcán át a terézvárosi templomtérre. A báró Bianchi ezred zenekara a földu­­nasoron lefelé a városháztérre. A gróf Wallmoden-ezred zenekara a ré­gi német színháztérre. A 10. számú tüzér­ezred zenekara a Széchenyi-térre. Mind e tereken számos közönség gyűlt össze, különösen nagy tömeg volt együtt a városház­­s a Széchenyi téren. A katonai zenekarok körülbelül tizen­egy óráig voltak e tereken, majd mindegyi­kük a Rákóczy-indulóval végezte az előadást. A közönség a legtöbb helyütt zajos éljenzést hangoztatott, nevezetesen a Széchenyi­ téren, melyen oly roppant volt az örömzaj, hogy messze visszahangoztatták a Lipótváros utcát. A zenekarok a takarodó megperdültére laktanyáikba visszavonultak s éjféltájban vé­get ért a világítás, még csak itt-ott zúgott egy­­egy csoport néző, mely örömtelve járta be a kiüresedni kezdő utcákat. Az egész ünnepély a komoly méltó­ságjellegével bírt, mindenki érezte a pillanat ünnepiességét. így ülte meg Magyarország fővárosa Királyunk születésnapjának előestéjét, s így, bizonyára így, sőt, ha lehet, még na­gyobb fénynyel fogja megülni ez után éven­ként. A mi Párisnak a Napóleon-nap, az lesz Pestnek aug. 18-dik, aug. 20-ka. Sőt sokkal, összehasonlíthatlanul több. Páriában a városi hatóság parancsló keze is játszik szerepet, nálunk a polgárság őszinte lelkesedéséből meríti az ünnepélyes hangulatot, mely az egész városnak oly leirhatlan ünnepi színezetet ad. Ünnepélyeinkhez magyar dynasticus hódola­tunk szolgáltatja a varázst, ennek szavára lelkesülünk, ennek nymbuszában fénylik itt minden. Ma reggel már kora hajnalban zajos ka­tonai indulók hangzottak az utcákon, a ka­tonaság ünnepélyes tábori misére vonult ki a budai vár alatti mezőre, melynek körüllevő­ i Augustus 18. C JHHE y m mm isu Isten segíts! királyok Istene! Emeld hozzád fel a király szivét, Értelme legyen, mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét: Hogy a ki fényben milliók felett van, Legyen dicsőbb erényben, hatalomban! Isten segíts! népeknek Istene! Tedd jóra munkássá e nemzetet, Hogy a mihez fog óriás keze, Végére hajtson minden kezdetet, Add, hogy mit emberész vagy kéz kivi­hat,­­ Ne várja mástól, mint szerencsedijat. Isten segíts! országok Istene! Ruházd fel áldásiddal e hazát, Hogy mint az őskor boldog édene, Dúsan virítson bércen, síkon át; S a­mig keblén a hűk örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts! szabadság Istene! Add, hogy megértsük a nagy szózatot; Adj csüggedetlen szivet is vele, Hogy tűrni tudjuk, mint szent jogot: Tiszteljük azt a törvény érc szavában , ha víni kell, a vérnek bíborában. Mindenható egyesség Istene! Ki összetartod a világokat, Engedd, hogy bármi sorsnak ellene, Vezessen egy nemes, nagy gondolat! Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára!

Next