Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-21 / 216. szám
Hatodik évfolyam 216. szám. PESTI AfAAATAAVAAAAAAV\AAA/7VVVVV'AAA/VV- AT AT ATA/1ATATATAAAAA/W*A/*i*/) 5. Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- @: | sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ' | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó | | napos előfizetést. C/1 WJWJVWWWAAAIWJWJWJVWJVWJWWWWVWJ\fWJVSWWJ\nflhrí Csütörtök September 21-én 1865^ HÍRNÖK. 1 lé ' POLITIKAI NAPILAP. ^AA í'Wfl '■.A'Vyv/V* '\AAAV\ArAAAAAAArnAArAAAAAAAAAAA/\AAÁAA/VVW\n : Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerűbb-fezetésnél a kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. § ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: | |a hímző-és kalap-utca sarkán 1-sősz. alatt, | | a 2-dik emeleten. | ÖvvWW^JVJWWWlWMM/WJV\MAfJVWWJWWWVVWWAA/VVV\^ Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.....................................................10 frt Egész évre..........................................20 frt auszt.ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatok !0. Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Népeimhez! A monarchia hatalmi állását a legfőbb állami feladatoknak közös tárgyalása által megóvni, s a birodalom egységét, alkatrészei s ezek történeti jogfejlődése különféleségének figyelemben tartásával biztosítva tudni : ez azon alapgondolat, mely 1860. évi October 20 -i diplomámban kifejezést talált, s ha alattvalóim javára engem ezentúl is vezérelni fog. A népek azon joga, hogy törvényes képviseleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek, a birodalom, s az egyes országok érdekei előmozdításának eme biztos záloga ünnepélyesen biztosítva, visszavonhatlanul meg van állapítva. Ezen jog gyakorlatának alakját az 1861. évi febr. 26-i Nyiltparancsommal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvény jelölte ki, s az említett nyiltparancs hatodik cikkében hirdetem ki a már előbb létezett, az újra életbeléptetett, s az újonnan kibocsátott alaptörvények összes foglalatját, mint birodalmam alkotmányát. Ezen alaknak életet adni, az alkotmányt minden részeiben öszhangzatosan felépíteni, — e feladatot minden népeim szabad közreműködésének engedtem át. Csak meleg elismeréssel emlékezhetem azon készségre, melylyel évek során a birodalom nagy része, felhívásomnak engedve, képviselőit a birodalmi fővárosba küldé, hogy a jog, az állam- s nemzetgazdászat terén nagyfontosságú feladatokat oldjanak meg. Szándékom azonban, melyet változatlanul ápolok, — t. i. az összállam érdekeinek biztos kezességet nyújtani oly alkotmányos jogalakulásban, mely erejét és jelentőségét valamennyi nép szabad részvétében találja fel, — teljesületlen maradt. A birodalom nagy részei habár melegen s hazafiasan dobognak ott is a szívek, állhatatosan távol tartá magát mégis a törvényhozási közös működéstől, jogaggodalmait éppen azon alaptörvények határozmányainak különböző voltával kívánván indokolni, melyek összeségükben a birodalom alkotmányát képezik. Fejedelmi kötelmeim tiltják, hogy elzárkózzam még tovább is oly tény figyelembevételétől, mely a szabad alkotmányélet kifejlesztésére irányzott szándékom valósulását gátolja, s valamennyi nép jogát alapjában fenyegeti; mert azon országokra nézve is, melyek a magyar koronához nem tartoznak, csak azon alapban gyökerezik a közös törvényhozási jogosultság, melyet az 1861. évi február 26-diki nyiltparancs VI. cikke a birodalom alkotmánya gyanánt kijelöl. Míg az alaptörvények életteljes lényegének azok sarkalatos feltétele, az alkatrészek világosan felismerhető összhangzása, hiányzik, mindaddig a birodalom alkotmányszerű tartós jogalakulásának nagy — és bizonyára áldást ígérő műve sem vált tetté. Hogy e szerint császári szavamat beválthassam, s hogy ne kelljen az alaknak feláldozni a lényeget, elhatároztam, mindenekelőtt a birodalom keleti részeiben lakó népeim törvényes képviselőivel nyitni meg a kölcsönös értekezés útját, s a magyar, valamint a horvát országgyűlésnek az 1860. évi October 20-diki diplomát, s az 1861. évi febr. 26-diki nyilt parancscsal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvényt elfogadás végett előterjeszteni. Tekintetbe véve mindazonáltal, hogy jogilag lehetetlen ugyanazon határozmányt a birodalom egyik részében tárgyalás alá vétetni, mialatt az egyidejűleg a többi részekben mint átalánosan kötelező birodalmi törvény tekintetnek , kényszerítve látom Magamat, ezennel a birodalmi képviseletről szóló törvény hatályát azon határozott kijelentéssel beállítani , miszerint fentartom Magamnak, ama keleti" királyságok országgyűlési tanácskozmányainak eredményét, ha azok a fennemlített törvényeknek a birodalom egységes létével , hatalmi állásával megegyeztethető módosítását tartalmaznák, további elhatározásom előtt a többi királyságok és tartomámányok törvényes képviselőinek — hason fontosságú nyilatkozataik kihallgatása, s méltánylása végett — szintén előterjeszteni. Csak sajnálnom lehet, hogy ezen elutasíthatlanná vált lépés a szőkebb birodalmi tanács alkotmányszerű működésében is szünetelést von maga után, — azonban a birodalmi tanács egyetemes tevékenységéről szóló törvény minden alaphatározmányainak szerves összefüggése, s egyenlő érvénye lehetetlenné teszi a törvény hatályának szétválasztását, s részletes érvényben tartását. Míg a birodalmi képviselet egybegyűlve nincs, kormányom feladata lesz, minden halaszthatlan rendszabályokat, s ezek között különösen azokat foganatosítni, melyek a birodalom pénzügyi s nemzetgazdászati érdeke által követelték. Nyílt a pálya, mely a legitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet, ha — amit teljes bizalommal várok — áldozatképes békülékeny gondolkozásmód , ha érett belátás fogja vezérelni megfontolásaikban hű népeimet, melyekhez ezen Császári szó bizalomteljesen intézve van. Bécs, sept. 20-án, 1865. Ferenc József, s. k. Pest, sept. 21. * Mint a megelőző legmagasb fejedelmi nyilatkozványból kitűnik, felséges Urunk eldöntő lépéssel járult azon programm megoldhatásához, melyet Schmerling leléptével a Majláth Belredi ministerium felállított, s melynek célja az, hogy a monarchia alkotmányos kormányzása a történeti jogalapon lehetővé tétessék. A Fejedelem, egyenlő elismeréssel a monarchia minden egyes részeinek történeti jogai iránt, • szükségesnek tartotta uralkodói hatalmánál fogva a közállapotokat az octoberi diploma alapjára, vagyis azon pontra visszavezetni, mely a birodalom egyes országait és tartományait képesekké teszi országgyűlési szabad tanácskozás útján kijelenteni véleményüket, óhajtásaikat, és észrevételeiket a februári intézményre, vagyis azon formákra nézve, melyek a népek alkotmányos befolyását a birodalmi közös ügyekre biztosítják ugyan, de az egyes részek autonomikus önkormányzatát lehetetlenné nem teszik. Törvényes érzelmeitől vezéreltetve felséges Urunk, e bölcs és igazságos elhatározása által Magyarország törvényhozási jogának visszaadta teljes körét, s lehetővé tette, hogy az 1790. 12. t. c. értelmében az 1861. febr. 26-diki patens által tervezett birodalmi alkotmányt ne csak tanácskozás alá vehesse , hanem annak centralizáló parlamentáris formája helyett más alkalmasabb, s a magyar szent korona felségjogának megfelelőbb módosítványt s javaslatot is terjeszthessen fel, s igy e nagy fontosságú kérdésben, országgyűlési szokott tractatusok útján, a koronával végleges értesülést és megállapodást hozhasson létre. Az ellen, hogy a februári pátens a királyi propositiók sorában ajánlatkép a magyar országgyűlés elé fog terjesztetni, a korona jogainak tisztelete mellett nem csak kifogásunk nem lehet, de sőt örvendenünk kell, hogy e tárgyalások alkalmával módunk nyílik a Fejedelem kiegyenlítési nagyszívű készségét minden tőlünk kitelhető előzékenységgel támogatni, s megmutatni azt, hogy Ausztria császára nem csalódott, midőn ministériuma legutóbbi megváltoztatása esetében, a magyarországi hangulatot s óhajtásokat oly kitűnő figyelembe vette. Igen is meg kell mutatnunk azt, hogy felséges Urunk atyai indulata nem csalódott, midőn oly határozottan felénk fordult, s a monarchia alkotmányos regenerátiójának nehéz munkájában a magyar nemzet hálás lojalitásába, áldozatkészségébe, s hű ragaszkodásába vetette királyi bizalmát. De az osztrák örökös tartományokban sem kelthet bármelyik népben, vagy politikai pártban is e fejedelmi nyilatkozvány aggodalmat , sőt mindanynyian méltán meghajolhatnak a fejedelmi bölcsesség és igazságszeretet előtt, melyből a császári nyilat-kozvány kiindul, mert valamennyinek egyenlő tér nyílik, óhajtásait törvényes utón a trón zsámolyához juttatni. S csak igy fog a különböző vélemények latolása, s a történeti jogállapotok számbavétele nyomán a közös Uralkodó részeehajlatlan elhatározása mellett, a birodalmi közös ügyek elintézésére oly alkotmányos forma megállapítható lenni, mely a központi szükséges országlási hatalomkörnek szintúgy, mint a monarchia egyes alkatrészei jogos befolyásának, a történeti jogalap megsértése, s a centralisatios szétbomlás egyenlő veszedelmessége nélkül eleget tegyen. Zágráb, sept. 19. A ma tartatott megyei közgyűlésen, mely Mazuranics udv. cancellárhoz, (mint az olvasóink előtt már bővebben tudva van,) köszönő-feliratot intézett, szóba kerültek a horvát-tótországi szolgabirói kerületekben gyakran előforduló katonai adóvégrehajtások, s ezeket illetőleg azon határozat hozatott, hogy keressék meg a helyt, tanács, miszerint eszközölné ki az illető pénzügyi hatóságoknál, hogy az adóvégrehajtások ezután a municipális orgánumokkal egyetértésben foganatosíttassanak. Sokcsevics bány excja e hó 16-dikán meglátogatá Köröst s ott a főispán üdvözlő beszédére igy felelt : „Köszönöm önöknek, uraim, a szives fogadtatást s üdvözlést; legyenek meggyőződve arról, hogy én, a mint a főispán ur mégis jegyzé, testtel lélekkel kész vagyok hazánk önállósága s függetlenségéért életemet s véremet feláldozni; egyedüli törekvésem s óhajom,hogy hazámat boldognak lássam!“ (A báni excja Horvátország függetlenségét bizonyára a magyar közjog értelmében hangsulyoztatá.) HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. Pest, sept. 21. A „Fremdenblatt” tegnapi számában a következő nagy érdekű közlést hozza: „Ismételve és különféle részről feltűnőnek mondták a tényt, hogy a legutóbbi hónapokban lefolyt tősgyökeres rendszer- és személyváltozásnál a horvát-szlavén udv. cancellária egészen meg 11 e 11 en maradt. Oly forrásból, melynek hitelt adni teljes okunk van, e jelenséget illetőleg arról értesülünk, hogy döntő körökben továbbra is nem akarnak a horvát udv. cancelláriában változtatást tenni, s de szándékoznak várni, míg az illető országgyűléseken a parteseknek Magyarországgal való államjogi viszonyáról megegyezés létesíttetik. Az erdélyi udvari cancellária előbbi vezetőinek személyes intenziói, melyek annak idejében ez udv. tisztségnél a személyváltozásokat oly sürgetésöknek tüntették fel, a ministérium jelenlegi alkotásában a horvát udv. cancellárnál bizonyára kevesebbé lépnek előtérbe s ennek helyettesítése egyelőre annál kevésbé látszik szükségesnek, miután a három udv. cancellária egyesítése, hir szerint, még koránt sincs kitörölve a Belcredi-Majláth-cabinet programmjából.“ LAPSZEMLE. A „Fremdenblatt“ folyó hó 19-ei számában a birodalmi tanács institutióját illetőleg, csodálatos előérzettel az alább következő módon igyekszik vigasztalni bécsi collégéit : „Ma már felesleges kérdésnek látszik előttünk, váljon a tágabb birod. tanács létezik-e vagy nem. A lapok kimerítő államjogi vizsgálatokban foglalkoznak vele s még ugyanazon szinü pártközlönyök sem tudnak kiegyezkedni a felett : váljon az uj erdélyi országgyűlés egybehivatása által megszünt-e az erdélyi birodalmi tanácsosok megbízatása, s váljon általában véve a tágasabb birodalmi tanács törvényesen nem áll e többé fenn azon esetre, ha az erdélyi birodalmi tanácsosok abban meg nem jelennek. Tekintsük az új erdélyi országgyűlés egybehivatását oly ténynek, melyen többé változtatni nem lehet. Tegyük fel, hogy abban a szászok és románok képviselve lesznek, noha előre tudják, miszerint ott nem ő nekik lesz többségük, hanem ellenkezőleg a magyaroké lesz az elhatározó s mérvadó szavazat. A tanácskozmány egyedüli tárgyát a Magyarország és Erdély közti unió képezendő. A vitatkozás kétségtelenül azon kérdésre is kiterjedhet, minő viszonyban fog Erdély jövőre az összbirodalomhoz állani, s éppen a többségtől függ, akarja-e majd a vitát e térre is kiterjeszteni. A magyar párt taktikája kétségtelenül abban álland, hogy a vita egyedül a Magyarországgal való unióra szorítkozzék ; mert ha ez határozattá emeltetik, — mi felett a dolgok jelen alakulása után alig lehet kétkedni — akkor Erdélynek az összbirodalomhozi viszonyát illető másik kérdés is elintéztetett. Az erdélyi országgyűlés ez esetben talán még a nagyfejedelemség belügyeire nézve állana fenn, de államjogi jogosítványait, s igy államjogi összeköttetését is az összbirodalommal, azontúl csak a magyar országgyűlés médiuma által érvényesítené, melyben Erdély saját követei által képviseltetnék. Ez utóbbi már csak mint a magyar korona kapcsolt része lesz az összbirodalmi tanácsban képviseltetve — feltéve, hogy a magyar országgyűlés egyátalában követeket küldne ily birodalmi tanácsban. Ha tehát Erdély uniója Magyarországgal kimondatik, ezzel az erdélyiek minden további részeltetése a tágabb birodalmi tanácsban is azonnal elesik, bármily alakban álljon is ezentúl fenn a birodalmi tanács. Ennyit, ha a jelen ügyállást tisztán gyakorlati szempontból tekintjük. Térjünk most át azon elemi s fktív álláspontra, hol a tágabb birodalmi tanács kérdése érvényesíttetik. A szűkebb birodalmi tanács azon pillanatban nyilvánittatott tágabbnak, melyben az erdélyi képviselők abban megjelentek. A centralisticus vezérszónokok már most azt állítják, hogy a tágabb birodalmi tanács fictiója a szűkebb bir. tanácson belül még akkor is fennáll, ha az erdélyiek abban nem lesznek többé képviseltetve. De mi volna ezzel elérve ? Ki ül akkor még a tágabb birodalmi tanácsban? Képzeljük csak annak tettleges összeállítását. A csehek hiányoznak, a horvátok hiányoznak, a velenceiek hiányoznak, a gácsországiak elmaradnak ; a hivatalnokok — a jelen viszonyok közt valószínűleg nagy részben leteendik mandátumaikat, a ruthenek — alig jönnek el ismét; mi végre a német autonomistákat illeti — nem vagyunk ugyan programmjukba beavatva, de e párt korábbi nyilatkozatai után ítélve, bizonyosnak tarthatjuk, hogy nem veenének még egyszer részt a tágabb birodalmi ta