Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-25 / 271. szám

Hatodik évfolyam 271. szám. PESTI qww ^AAOr/^yV'Ar/V/V AA/VAAA/VW'A/WWA/VvVVW'yWVAA/W'yVVVW'M \f) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- «| £ sal vagy postán mindennapi megküldéssel : ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 bó- 1 ^ napos előfizetést. O' yVs/WVA/WWWV/tATAAAAAA/N/VAAAA/WWWWVfAAAAAAATAAA/VVAA/VWlAj POLITIKAI Szombat, november 25-én 18 HÍRNÖK NAPILAP. A/'ATvA/'xAA/V/WW\/,y\/,^VW'/WV/’/\/,yVW'yVW A/' AT |\TWW/l/We/WWj,; | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 I betéknél a kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. § ^ Szerkesztőségi és kiadóhivatal. | | a Lipót-utca 20-dik szám alatt | | földszint ^WW^WWV^WAT/'/WAftAWi/WVJVJWUWiA:iWyVMIWWVWJvyV\^ |előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre....................................................10 frt Egész évre..............................................20 frt ruiszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatok Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. A magyar államügyek, magyar szempontból. I. Pécs, 1.év. végén. II.-ik Napolon Julius Caesar című újabb munkájában azt mondja: az igazságnak valami isteninek kell lenni, miután a becsületes emberek tévedése szintoly kárhozatos az emberiségre nézve,mint a bűn, mely a gonoszak tévedése (1861.)Napóleon pedig bölcs férfiú, — nem sokat beszél — ha szól, átszokta gondolni szavának egész horderejét. Ha azon roppant feladatra fordítjuk figyelmünket, mely a közelgő országgyűlésre vár, lehetetlen, hogy az, kinek lelke komolyan csügg a hon javán, és szive aranytiszta szeretettel szereti azt, — komolyan ne érezné és fel ne ismerné a felelősség egész súlyát, mely az egybegyülendő törvényhozókra nehezedik. — Napokon szavai szerint a legjobb szándékú emberek is tévedhetnek, és ezek tévedése éppen oly kárhozatos mint a bűn, mely a gonoszak tévedése. Nincs kétségünk benne, sőt hazafias becsületérzettel mondjuk, hogy azon magyar államférfiak előtt, kik a 48-diki törvényeket alkoták, a szeretett haza boldogsága képezé az iránytűt, melyet becsületes törekvéssel követtek; — de ők — ki fogja most már tagadni? iszonyúan tévedtek, és minden becsületes törekvések mellett e tévedés oly kárhozatos következményt hozott a nemzetre, melynél nagyobbat az egyesült gonoszok tévedése is alig hozhatott. A nép felszabadult, de a haza elveszett, (és e veszteség miatt a legnagyobb magyar szíve megszakadt!) azért 48-diki törvényhozóikról leghelyesebben lehet elmondani a ma praegnans, sokszor roszul alkalmazott ítéletet : ők nem bűnt — de ennél nagyobbat,— hibát követtek el! Ha egy nemzet, melynek alkotmányos államéletét zsarnoki hatalom forgatja fel, számítás nélkül ragad meg minden alkalmat, és kétségbeesés között a vak serencse szeszélyére bízza sorsát, oly küzdelmekbe is belebocsátkozván, melyek horderejét felismerni lehetetlen, ezt érteni lehet, ámbár okosan helyeselni nem; — de ha az alkotmányos élet rendes élvezetében, ha a normális haladás, melyet a legszebb eredmény koszorúz, közepette tér el a rendes úttól, és oly forradalmi merényletekbe bocsátkozik, melyek által azon legfőbb kormányzati elvek támadtatnak meg és döntetnek halomra, melyeket idő és siker szentesített, akkor a legroszabb következménytől lehet és kell tartani, mert ezen körülmény azt mutatja, hogy a nemzeti közszellem romlani kezd, vagy már megiszomodott, pedig Montesquieu szavai szerint minden állam csak addig állhat fenn, míg él benne a szellem, mely azt alkotá. Nyiltan áll ma már minden gondolkozó magyar státusférfiú előtt, hogy a 48 diki felerőszakolt események állambölcseletünket is megzavará ! Lesodortattunk azon magaslatról , melyről őseink világosan szemlélők és a legnagyobb zavarok közt is ügyesen intézők századokon keresztül hazánk és nemzetünk ügyeit. A tér, melyen azelőtt biztosan álltunk kisikamlott , mert úgy akartuk, lábaink alól idegen, névről alig ismert térre és elem közé sodortattunk, hol a legbölcsebb státusférfiu is alig képes magát felismerni. Setétben tapogatózunk, evickelünk mint azon madár, mely a száraz földről , hol tanyája van vízbe dobatott. Csodáljuk mi Deák Ferenc bölcseségét,melyet 61-ki feliratában tanúsított. Honfiúi tisztelettel szemléljük azon állambölcseségi szikrákat, melyek e feliratban államügyeink homályát felvilágosítják De csakis ez értelemben üdvözölhetjük azt. Deák úgy tűnik fel előttünk az ő feliratával, mint valamely dühös o kán által iránytűt és árbocot vesztett hajónak bölcs kormányosa, ki a sötét éj közepette a történeti tényekre, a hosszú tapasztalásra utal, mely reményt ad a menekvésre. De mi fog történni, ha a menekvés módját részletezni kell? minő cselekvés követendő a menekvésnél, ki fogja megmondhatni? Hiszen azon bölcseséget is, mely a menekvés alpháját teszi, agyon akarta már 61-ben egy párt bölcselkedni. Szerencsésebben fog-e a 65 lefolyni, annál inkább kérdést szenved, mert maga a történeti jog eszméje, melyre Deák utalt meghamisíttatott, összezavartatott. — Urunk Királyunk legmagasb jelenléte képezi csak legfőbb reményünket a szerencsés megoldást illetőleg. Az octoberi férfiak, kik egy hosszas szenvedés után közvetlenül lazánk, közvetve pedig az egész monarchia bonyolult ügyeinek rendezésére voltak hivatva, kétségkívül azon alapszerződést zárták szem előtt, melyet a magyar nemzet a nemzeti megsemmisülés fennforgó veszélye ellen I. Ferdinánddal kötött, és amely szerződés a pragmatica sanctióban nyert határozott kifejezést, de tekintetbe vették egyszersmind azon megváltozott viszonyokat, melyeket az újabb idők a monarchia államviszonyaiban előidéztek. Azt akarták , hogy e viszonyokkal hazánk függetlensége összhangzásba hozatván, egy újabb általánosan alkotmányos államszerkezet jöjjön létre, melyen a monarchia külhatalmi állása szilárdan nyugodjék, és a népek szabadsága és jólléte is jogos alapot nyerjen. Azt lehet várni e legális tény után, hogy az osztrák örökös tartományok államférfiai, kikkel a nemes szivű Fejedelem fejedelmi hatalmát, alkotmányt adva e tartományoknak, megosztó, a vizonyos méltányosság igazságos elvét követve, arra fognak először is gondolni, miként lehessen a nekik ajándékozott új alkotmányt, a magyar régi alkotmányos elvekkel akként összhangzatba hozni, hogy sértetlenül hagyatván, sőt biztosítatván a magyar nemzeti önállóság elvei, melyeket évszázadok és királyi eskük szentesítettek, és a melyeket egy becsületes magyar ember sem áldozhata fel, minthogy szükség sem volt ilyen áldozatra — a közfejedelmi hatalom erői — a két alkotmányos fél megnyugvást találjon. Ez nem történt! Az osztrák államférfiak azon régi eszméi, mely számtalan bajnak volt kútfeje a múlt időkben is, hogy Magyarországot osztrák eszmék szerint kell egyátalán kormányozni, a legújbban nyert alkotmánynál sem esték el. Azt mondák : az osztrák új alkotmány legyen az eszménykép, melyhez a magyar régi alkotmánynak okvetlenül idomulnia kell. A febr. 26-ki pátensben kijelentik a módot is, az alakot, mely szerint idomulnia kell. Egy akadályt láttak csupán e terv ellenébe gördülni : a magyar királyi eskük által szentesített törvényeket Ezen akadály ellenében azt mondák : a magyar nemzet a 48-ki eseményekkel minden jogát eljátszotta, de neki többé törvényre hivatkozni nem szabad. Ez által az oct. 20 i diplomában kijelentett királyi szó desavou írtatott. És ez egy legiszonyúbb hibája az osztrák államférfiaknak. 3V muzificipalis mozgalmait. SZENTKIRÁLYI MÓRIC beszéde a pest-józsefvárosi választókhoz, megválasztatása után november 23 - ik án. „Tisztelt polgártársak ! Amennyire érzem azon polgári magas kitüntetés becsét, melyben önök bizalma által részesülni szerencsés vagyok : annyira nem lennék reá érdemes, ha azon felelősségről meg tudnék felejtkezni, melyet önök megbízásával elvállaltam. E felelősség roppant, mert oly országgyűléssel állunk szemközt, melynek eredménye legyen az akárminő, — hosszú időre határozasd hazánk jövendőjének kedvezőbb vagy sanyarúbb biztosabb vagy kétesebb megalakulása felett, és ha való volna az, mit a Lajtántúliak közül sokan örömest pengetnek, hogy az eredmény minden következményeiért, kirekesztőleg a magyar országgyűlés felelős, akkor igen kétlem, hogy találkozné : hazánk polgárai közül csak egy is, ki az országgyűlési megbízást elvállalni elég vakmerőséggel bírjon. Ez azonban nem így áll, és ez iránt tisztába lennünk mindenikünknek érdekében fekszik. Nem úgy uraim , a felelősség meg van osztva, éspedig közös azon államférfiakkal, kik a kormány rúdját vezetik, vagy bármi részben és oldalról az alakulás munkájára befolyást gyakorolnak. És ha ezek oly dolgot követelnének, mit meg tenni nem lehet és nem szabad: a következményekért nem az országgyűlés, hanem ők lesznek felelősek, kik lehetetlenséget követeltek. Ily dolgok pedig nev szetem szerint következők : 1 őr Nem áldozhatjuk fel az or szág területi épségét, tehát nem egyezhetünk bele semmi áron, hogy Horvátország vagy Fiume bármi szín alatt a magyar koronától elszakasztassék, mert ezen elszakadás nemcsak felforgatná a pragmaticae sanctiót, a magyar állam létezésének ezen felronthatlan alapszerződését, mely a magyar korona országait s elválhatlanul köti össze , hanem Magyarország szinte i igy, mint Horvátország jövendőjének alakulására ki- számíthatlan következményeket vonna maga után. A magyar országgyűlés csak akkor lenne felelős, ha inkább a jövőre mint a múltra figyelmezve, megtagadná azon feltételeket, melyeket Horvátország nemzetiségének és alkotmányos jogainak biztosítására megadni lehet anélkül, hogy a magyar korona országainak állami kapcsolata felbontatnék. 2 év. Nem áldozhatjuk fel az országnak alkotmányos önállását, tehát nem egyezhetünk bele semmi oly új alakulási módozatba, melynélfogva az ország önállása, törvényhozása valamely más kormányzatnak vagy törvényhozásnak a 1áa vettetnék. 3 szót. Nem áldozhatjuk fel az 1848-dik évi törvények törvényességét, azaz nem tehetjük, hogy bármi részben érvényteleneknek ismerjük el ,hgy e törvényeket némi részben módosítani vagy kiegészíteni szükséges e, és miként ? ez nyilt a kérdés, mert csak oly törvényt lehet módosítani vagy kiegészíteni, melynek érvényessége kétségtelen. Ha tehát az országgyűléstől mint conditio sine qua non bármi szin alatt vagy módozat alakjában azt követeltetnék, hogy az ország területi épségét, vagy alkotmányos önállását, vagy az 1848. törvények érzrvényességét áldozza fel, és az országgyűlés ezt tenni nem akarná, a következményekért nem az országgyűlés, hanem azok lennének felelősek, kik azt tőle követelnék. Ellenben, ha nem követeltetnék több mint annyi, hogy az ország területi épségének, alkotmányosűnállásának, és az 1848 ik törvényeknek alapján, tesgyünk meg mindent, mi rajtunk járs, bárka áldozatba kerülne is, a birodalom hatalmi állásának megszilárdítására, és közjóllétének előmozdítására és ezt megtenni vonakodnánk, a felelősség méltán minket illetne.( *) Szentkirályi Móric úr miután igy körvonalazva , a positiókat constatirozni igyekezett, kérvén a választókat, hogy velük *) A tisztelt szónok egyébiránt bizonyosan tudja azt is, hogy a hiányos 48-aki törvények egyes részeinek revisiója saját legfontosb érdekünkben is elháríthatatlan, azért is e revisiót nem lehet mint csupán a monarchiának hozott áldozatot felmutatni. Szerk. folytonos érintkezésben maradhasson, és jóváhagyásuk támogatást barátságos értekezletek útján kikérhesse, *) ígérte, hogy egyedüli zsinórmértékül szavazatjoguk felhasználásában, egyedül a haza közérdekét tekintendő. Sárosmegye, nov. 23. A képviselők választása tegnap és ma végbe ment, átalában baj nélkül, csupán Bártfán történt hevesebb fellépés, melynek azonban a katonaság csakhamar elejét vette. A v1diki képviselők közül most csak ketten választottak meg újra : Pillér Gedeon ur, egyhangúlag, mivel ellenjelöltje Radványi Imre ur már több napok előtt visszalépett, és Dobrzanszky Adolf lovag, kinek ellenjelöltje Katzvinszky, közkedvességü lelkész némi kisebbségben maradt. Szintén egyhangúlag kiáltatott ki némi szavazási kísérlet után a felső-tarcai járásban Berzeviczy Tivadar ur Sárosmegye 1861-diki törvényes alispánja Péchy Ferenc ur ellenében, ki ideje korán visszalépett. Bártfán Hedry Ernő házszemélynök ő maga választatott meg jelentékeny többséggel, mint szintén Eperjesen Bujanovics Sándor úr Podhorányi Nándor úr ellenében. Girálton pedig, mint értesültem, gr. Szirmay F. ur győzött Bánó Miklós úr ellenében. Átalában nem győzünk panaszkodni ezen választási rendszer tökéletlenségei ellen : az értelmiség legkevesebb súlyt gyakorolhat értelmisége , érvei stb. által — csak anyagi eszközök s tekintélye által, ha t. i. ezt nem restelli mérlegbe venni. A választók legnagyobb részének fogalma sincs hazánk viszonyairól — kevés belátása van — és most szétoszolván igen távol marad attól, hogy megtudhatná: hogyan mozognak képviselői ? távol attól, hogy ezek eljárását figyelemmel bírná kisérni — saját sorsa iránt sincs kellő érdekeltséggel — és mégis kezébe adatott a választó hatalom fősulya. Mennyire kívánatos volna ily körülmények köz megyei gyűlés ? az értelmiség eszmetisztázó tűzhelye .. . mily lehangoló körülmény, hogy Sárosmegye feledhetlen főispánja gr. Andrássy György ő amaga nagybecsű bucsusorait megyénk 1/10 de sem olvashatja, mert fájdalom kevesen járatnak lapokat — nem hallhatja, s nem szívhatja magába azon nagy horderejű eszméket, melyeket ama levél tartalmaz, s melyek annak nyomán közeszmecsere után vérévé válhatnának azoknak is, kik igy, hihetőleg tudni sem fogják, hogy ily búcsúlevél létezik, pedig hisz az egész megye közönségéhez van írva. Vagy talán szives leend a jelen megyei hatóság ezt kinyomatni s legalább a bizottmány tagjainak megküldeni ? . . . Annyi bizonyos, hogy a megyei önkormányzat helyreállítása, megyénk értelmiségének közkivánalma, mint szintén hogy a jelen választási rendszerrel nincs megelégedve. . . . Hiszen ezt a nép sem óhajtotta. Oly ajándék ez, melyet a nép csak anyagi érdekekből kezd méltányolni s talán nem csalatkozom ha állítom, hogy ily nagy tömegeknek oly joggyakorlatot adni, melyhez nem ért, nem éppen állambölcs előrelátás. Elég ha azt vagy annak csak egy részét megadhatnánk nektek, mire valóban szükségük van, a növeltetést és anyagi viszonyaik javítását, melyek nélkül jogaik szellemi oldalát ismerni s kellő függetlenséggel élvezni nem képesek . . . r. 1. Eger, nov. 22. Heves- és Külső-Szolnok törv. egy. vármegyék központi választmánya f. hó 20—21-én tartotta igazoló üléseit, melyeken jólehet a választmányi tagok mentél kisebb számban jelentek meg, mégis élénk, és ingerült szóváltások fordultak elő. Különösen három tárgy merült fel, mi kiválóbb érdekkel s elég szenvedéllyel vitattatott. Egyik a kápolnai kerület összeírására kirendelt bizottság elnökének azon jelentése volt, miként a kerületi lelkészek közül hárman az összeírás idejére vonatkozó rendeletet a szószékből ki nem hirdették. E mulasztásnak kinyomozása szükségesnek találtatván, a nyomozás módja iránt két különböző vélemény nyilvánult, amennyiben némelyek egy 1861 ki hasonló eset előzményére hivatkozó érseki excellentiáját kívánták megkeresni, miszerint a bepanaszolt lelkészeket feleletre vonni, s az eredményről a választmányt értesíteni méltóztassék ; míg a többség a választmány kebeléből kivánt neveztetni nyomozó küldöttséget. Az első nézet pártolói között azon sajátságos különbség fejlett ki, hogy egyik érseke excellentiáját mint örökös főispánt, a másik mint egyházmegyei föpásztort kívánta megkerestetni, s a midőn az *) így pótoljuk az utasításokat. Szerk.