Pesti Műsor, 1982. február (31. évfolyam, 5-8. szám)
1982-02-24 / 8. szám
Kodályt szeretni és megszerettetni A címben megfogalmazott gondolat akár mottója is lehetne annak a február 26-i, zeneakadémiai hangversenynek, amelyen Párkai István és kórusa — több szólista társaságában — Kodály Zoltánkompozíciókat szólaltat meg. Elsőként a művekről kérdeztük Párkai Istvánt. — Változatlan az az alapelvünk, hogy elsősorban kevéssé ismert régi és új műveket tartsunk műsoron. Kodálynál is felmerült: ne azt adjuk elő, amit mások oly sokszor énekelnek, így került a műsorba például az „I Will Go Look for Death” című angol szövegű gyászének és a Székely keserves. Ugyancsak angolul szólaltatjuk meg az „An Ode to Music" (Óda a muzsikához) című kései Kodály-darabot, amit csak igen kevesen énekelnek itthon. Két kisebb mű, jeligeszerű alkotás a Cohors generosa és a Horatii Carmen. Szerepel a műsorban — a többek között — a 121. genfi zsoltár és a Békességóhajtás. — Kodály kórusai nemcsak a mi zenei értékünk, hanem ma már szinte közhely az az állítás: évtizedek során közkinccsé váltak a világban. — Nem hiszem, hogy van olyan kórusverseny vagy fesztivál a világban, ahol, ha csak egy-két mű erejéig is, de ne hangozna el Kodály Zoltántól valamilyen kompozíció. Rendkívüli örömünkre szolgálhat, hogy Debrecen mellett az idén az olaszországi Arezzóban is minden kategóriában szerepel Kodály-mű a kötelező darabok között. — Néhány éve e lap hasábjain írtunk már a Liszt Ferenc Kamarakórusról. Történt-e azóta változás? — Igen, oly mértékű, amilyen az énekkar életében eddig még soha. Jóllehet, számítottunk rá, hogy lesznek olyanok, akik már 7-8 éve voltak tagjai az együttesnek, s szinte egyszerre távoztak. Jelenleg a tagság egyharmada új. Bőven akad tanulnivaló, részben, mert bizonyos anyagokat felfrissítünk, részben mert számos új alkotást akarunk bemutatni. Nagy izgalommal készülünk Britten 1975- ben komponált nagy vokális ciklusának, a 17 perces Nyolc ének középkori szövegekre című kórusművének bemutatójára. Először a pécsi kamarakórus fesztiválon énekeljük, majd Budapesten is előadjuk, együtt Händel ifjúkori János passiójával. Lindner András Vendégeink: HELEN DONATH Amerikai származású német szopránénekesnő. Texasban született. Énektanulmányait 14 éves korában kezdte New Yorkban, Paola Novakovánál, akinél Kim Borg, Nicolai Gedda és George London is tanult. 1958-ban lépett nyilvánosság elé Texasban, majd New Yorkban is bemutatkozott koncerteken és dalesteken. Európában először 1961-ben vendégszerepelt, Kölnben. Verdi Trubadúrjában debütált. 1967 és 1976 között gyakori vendége volt a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, olyan híres karmesterek mellett, mint Herbert von Karajan, Leonard Bernstein, Karl Böhm, Wolfgang Sawallisch. Vendége volt többek között az Edinborogh-i Fesztiválnak, énekelt a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a San Franciscoi Operában, Chicagóban, a bécsi Staatsoperben és számos német operában. 1982. február 27-i zeneakadémiai dalestjén férje, Klaus Donath kíséri zongorán. KLAUS DONATH Hannoveri karmester, aki zongorán és fagotton is játszik. Dirigált a Drezdai Staatsoperben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az USA-ban, a Berlini Deutsches Operben és az 1972—73-as Prágai Tavasz fesztiválon. Helen és Klaus Donath