Pesti Műsor, 1982. február (31. évfolyam, 5-8. szám)

1982-02-24 / 8. szám

Kodályt szeretni­­ és megszerettetni A címben megfogalmazott gondolat akár mottója is lehetne annak a február 26-i, zeneakadémiai hangversenynek, amelyen Párkai István és kórusa — több szólista társaságában — Kodály Zoltán­­kompozíciókat szólaltat meg. Elsőként a művekről kérdeztük Párkai Istvánt. — Változatlan az az alapelvünk, hogy elsősorban kevéssé ismert régi és új mű­veket tartsunk műsoron. Kodálynál is felmerült: ne azt adjuk elő, amit mások oly sokszor énekelnek, így került a mű­sorba például az „I Will Go Look for Death” című angol szövegű gyászének és a Székely keserves. Ugyancsak ango­lul szólaltatjuk meg az „An Ode to Mu­sic" (Óda a muzsikához) című kései Ko­­dály-darabot, amit csak igen kevesen énekelnek itthon. Két kisebb mű, jelige­szerű alkotás a Cohors generosa és a Horatii Carmen. Szerepel a műsorban — a többek között — a 121. genfi zsoltár és a Békességóhajtás. — Kodály kórusai nemcsak a mi zenei értékünk, hanem ma már szinte köz­hely az az állítás: évtizedek során köz­kinccsé váltak a világban. — Nem hiszem, hogy van olyan kórus­­verseny vagy fesztivál a világban, ahol, ha csak egy-két mű erejéig is, de ne hangozna el Kodály Zoltántól valamilyen kompozíció. Rendkívüli örömünkre szol­gálhat, hogy Debrecen mellett az idén az olaszországi Arezzóban is minden ka­tegóriában szerepel Kodály-mű a köte­lező darabok között. — Néhány éve e lap hasábjain írtunk már a Liszt Ferenc Kamarakórusról. Történt-e azóta változás? — Igen, oly mértékű, amilyen az ének­kar életében eddig még soha. Jóllehet, számítottunk rá, hogy lesznek olyanok, akik már 7-8 éve voltak tagjai az együt­tesnek, s szinte egyszerre távoztak. Je­lenleg a tagság egyharmada új. Bőven ak­ad tanulnivaló, részben, mert bizonyos anyagokat felfrissítünk, részben mert számos új alkotást akarunk bemutatni. Nagy izgalommal készülünk Britten 1975- ben komponált nagy vokális ciklusának, a 17 perces Nyolc ének középkori szöve­gekre című kórusművének bemutatójá­ra. Először a pécsi kamarakórus feszti­válon énekeljük, majd Budapesten is előadjuk, együtt Händel ifjúkori János passiójával. Lindner András Vendégeink: HELEN DONATH Amerikai származású német szopránénekes­­nő. Texasban született. Énektanulmányait 14 éves korában kezdte New Yorkban, Paola No­­vakovánál, akinél Kim Borg, Nicolai Gedda és George London is tanult. 1958-ban lépett nyil­vánosság elé Texasban, majd New Yorkban is bemutatkozott koncerteken és dalesteken. Eu­rópában először 1961-ben vendégszerepelt, Kölnben. Verdi Trubadúrjában debütált. 1967 és 1976 között gyakori vendége volt a Salzbur­gi Ünnepi Játékoknak, olyan híres karmeste­rek mellett, mint Herbert von Karajan, Leo­nard Bernstein, Karl Böhm, Wolfgang Sawal­­lisch. Vendége volt többek között az Edin­­borogh-i Fesztiválnak, énekelt a milánói Sca­­lában, a londoni Covent Gardenben, a San Franciscoi Operában, Chicagóban, a bécsi Staatsoperben és számos német operában. 1982. február 27-i zeneakadémiai dalestjén férje, Klaus Donath kíséri zongorán. KLAUS DONATH Hannoveri karmester, aki zongorán és fagot­ton is játszik. Dirigált a Drezdai Staatsoperben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az USA-ban, a Berlini Deutsches Operben és az 1972—73-as Prágai Tavasz fesztiválon. Helen és Klaus Donath

Next