Pesti Műsor, 1984. június (33. évfolyam, 23-26. szám)

1984-06-27 / 26. szám

ITeK­LM THÁLIA ELSŐ LÉPÉSEI I. Vég és kezdet Negyven éve történt... 1944 sötét decembere. Premiert tartottak a Víg­színházban kora délután. Buda felől — már jól hall­hatóan — ágyúdörgést ho­zott a szél. A színpadon Selma Lagerlöf és Paul Knudsen színrrművét, a Por­tugália császárát játszották a színészek: Somlay Artúr, Benkő Gyula, Fényes Aliz, Greguss Zoltán, s társaik. (Lent a pincében üldözött színészek bujkáltak.) EZ volt a Vígszínház utolsó háborús premierje. Néhány nap múlva egy el­tévedt akna beszakította a tetőszerkezetet, s a színház nézőterébe fúródva rom­halmazzá változtatta Buda­pest első magánszínházá­nak épületét. 1944. december 23. A Nemzeti Színházban Gár­donyi Géza Annuska című színművének — délutáni — előadása után a közönség gyorsan szétszéledt. Csend lett odabent. Ezt a csendet hamarosan bombák robbanása, ágyúk ugatása törte szilánkokra. Lövedékek röpködtek a színház fölött, néhány tucat be is csapódott, s egy bom­ba — átszakítva a mennye­zetet — a pincében robbant fel. Romokat, pusztulást hagyva maga után. Másnap, — december 24- én — Budapestet körülzár­ták a szovjet csapatok. Most már a fegyvereké a szó, az előadások minde­nütt elmaradnak. Thália elhallgat. Hogy majd a felszabadult fővárosban újra megszólal­jon. Romok, mindenütt ro­mok. Kiégett épületek, te­­metetlen holtak, elhullott állatok, elszenesedett jár­művek, Dunába roskadt hidak. Akik felmerészkedtek a pincékből, körülnéztek, s arra gondoltak: mikor lesz ebben a városban élet? Rend? Nyugalom? Arra talán gondolni sem mertek: mikor lesz ebben a városban színház, színi­előadás? S csodák csodájára: ha­marosan lett. Pontosabban, nem volt ebben semmi ter­mészetfeletti, semmi cso­da. Javában folytak még a harcok, amikor az óvóhe­lyekről előmerészkedő né­hány színész elindult a Nemzeti Színház épülete felé. Jöttek azok a fiatalok is, akik a megszállás alatt a harc, az illegalitás útját vá­lasztották. Január második felében Zuglóban, a Ma­gyar Kommunista Párt ide­iglenes székházában fiatal magyar értelmiségiek tár­saságában ott volt Major Tamás, Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán is, akik oroszlánrészt vállaltak a rájuk szakadt rengeteg fel­adat megoldásában. Zuglóban megalakult a színházi élet újjászervezé­sével megbízott, úgyneve­zett előkészítő bizottság. Felhívása 1945. január 28- án jelent meg az első fővá­rosi napilap, a Szabadság hasábjain. „Nagy nehézsé­gek közepette dolgozunk a magyar színészet újjáte­­remtésén és leszögezzük, hogy a magyar színészet ügye ebben a pillanatban ugyanott tart, mint 150 év­vel ezelőtt! Saját kezünk munkájával kell felépíte­nünk a színpadokat, meg­festeni a díszleteket... Eb­ben a pillanatban nincse­nek igazgatók, nincsenek­­elnökök, csak színészek vannak, akik nem válogat­nak a munkában, egy cél hevíti valamennyit: a leg­rövidebb időn belül megin­dítani a főváros színházi életét...” A rombadőlt Vígszínház. (MTI fotó felv.)

Next