Pesti Műsor, 1984. június (33. évfolyam, 23-26. szám)
1984-06-27 / 26. szám
ITeKLM THÁLIA ELSŐ LÉPÉSEI I. Vég és kezdet Negyven éve történt... 1944 sötét decembere. Premiert tartottak a Vígszínházban kora délután. Buda felől — már jól hallhatóan — ágyúdörgést hozott a szél. A színpadon Selma Lagerlöf és Paul Knudsen színrrművét, a Portugália császárát játszották a színészek: Somlay Artúr, Benkő Gyula, Fényes Aliz, Greguss Zoltán, s társaik. (Lent a pincében üldözött színészek bujkáltak.) EZ volt a Vígszínház utolsó háborús premierje. Néhány nap múlva egy eltévedt akna beszakította a tetőszerkezetet, s a színház nézőterébe fúródva romhalmazzá változtatta Budapest első magánszínházának épületét. 1944. december 23. A Nemzeti Színházban Gárdonyi Géza Annuska című színművének — délutáni — előadása után a közönség gyorsan szétszéledt. Csend lett odabent. Ezt a csendet hamarosan bombák robbanása, ágyúk ugatása törte szilánkokra. Lövedékek röpködtek a színház fölött, néhány tucat be is csapódott, s egy bomba — átszakítva a mennyezetet — a pincében robbant fel. Romokat, pusztulást hagyva maga után. Másnap, — december 24- én — Budapestet körülzárták a szovjet csapatok. Most már a fegyvereké a szó, az előadások mindenütt elmaradnak. Thália elhallgat. Hogy majd a felszabadult fővárosban újra megszólaljon. Romok, mindenütt romok. Kiégett épületek, temetetlen holtak, elhullott állatok, elszenesedett járművek, Dunába roskadt hidak. Akik felmerészkedtek a pincékből, körülnéztek, s arra gondoltak: mikor lesz ebben a városban élet? Rend? Nyugalom? Arra talán gondolni sem mertek: mikor lesz ebben a városban színház, színielőadás? S csodák csodájára: hamarosan lett. Pontosabban, nem volt ebben semmi természetfeletti, semmi csoda. Javában folytak még a harcok, amikor az óvóhelyekről előmerészkedő néhány színész elindult a Nemzeti Színház épülete felé. Jöttek azok a fiatalok is, akik a megszállás alatt a harc, az illegalitás útját választották. Január második felében Zuglóban, a Magyar Kommunista Párt ideiglenes székházában fiatal magyar értelmiségiek társaságában ott volt Major Tamás, Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán is, akik oroszlánrészt vállaltak a rájuk szakadt rengeteg feladat megoldásában. Zuglóban megalakult a színházi élet újjászervezésével megbízott, úgynevezett előkészítő bizottság. Felhívása 1945. január 28- án jelent meg az első fővárosi napilap, a Szabadság hasábjain. „Nagy nehézségek közepette dolgozunk a magyar színészet újjáteremtésén és leszögezzük, hogy a magyar színészet ügye ebben a pillanatban ugyanott tart, mint 150 évvel ezelőtt! Saját kezünk munkájával kell felépítenünk a színpadokat, megfesteni a díszleteket... Ebben a pillanatban nincsenek igazgatók, nincsenekelnökök, csak színészek vannak, akik nem válogatnak a munkában, egy cél hevíti valamennyit: a legrövidebb időn belül megindítani a főváros színházi életét...” A rombadőlt Vígszínház. (MTI fotó felv.)