Pesti Műsor, 2009. augusztus (64. évfolyam, 17-18. szám)
2009-08-20 / 18. szám
M.napgyerek KÖNYV A. A. MILNE HOLNEMVOLT Valeriánát és Bikarbónát hiába is keresnék a térképen, hiszen a két szomszédos ország csak Milne meseregényében létezik. Lakóik mindaddig barátságban éltek egymás mellett, mígnem egyszer Bódog király, Bikarbóna uralkodója hétmérföldes csizmát nem kapott ajándékba, amivel több ízben is megsértette Vazul király reggelizőasztalának légterét. Mi következhet ebből? Hát persze, hogy hadüzenet, majd egy furcsa háború, amelyben úgy röpködnek a szóviccek, nyelvi lelemények és élesre fent verbális varázspengék, mint amikor Micimackó és Malacka vadászni mennek, és kis híja, hogy menyétet nem fognak. Már a nevek önmagukban megérnének egy felsorolást, de a személyiségjegyeikkel és különös viszonyaikkal felvértezett szereplőkről muszáj egy kicsivel többet szólnom: Viola királykisasszony, Valeriána uralkodójának leánya az elvarázsolt, nyúlfülű, oroszlánsörényű Ubul hercegbe szerelmes, Csincsilla grófnő, Vazul király szerelme civilben fekete mágus és költőnő, Bikmakk pedig Bikkmakk, aki nem elég, hogy nem tud szépen táncolni, de még Csincsilla csodaverseit is lecsúnyázza. A Takáts Mari által megrajzolt karakterek, bár a sűrű szövegháló miatt csak ritkán bukkannak fel, szinte önálló életet élnek, a szerző időnként megengedi magának, hogy vicces kommentárokat fűzzön a saját regényéhez, és a legelvetemültebb pillanatokban Bálvirányi Laurától, a korabeli valér költészet csillagának eposzából idézzen: „Csatából hazatért Első Vazul, mint őelőtte sok király s nagyúr, ötszáz vitéz tapodta a nyomát (bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb és így tovább). Nem tudok rá jobb szót: mind az újsütetű fordítás, mind pedig a kivitel zseniális. ■ CSEJTEI I Móra Könyvkiadó 192 oldal, 1990 Ft GYEREKSZÁJ Ez a mese olyan vicces, hogy leszakad a pofámról a kép. (Dani, 5 éves) ★ ★★★★ 44 Pesti Műsor MAGAZIN JÓSA JUDIT FESTETT MESÉK Mi is tehetne emlékezetesebbé egy-egy festményt, szobrot vagy egyéb képzőművészeti alkotást, mint egy köré kerekített történet, amitől az adott mű élni kezd. Amúgy csak lógnak a múzeumok és galériák falain, olykor szépek, máskor kevésbé azok, s ha nem ismerjük a művészettörténeti kontextusukat - ezzel bizony a gyerekek sokszor vannak így, puszta vizuális ingernéi nem nagyon nyújtanak többet. Ám ha Jósa Judit meséi nyomán Munkácsy Mihály Ásító inasa Álmos birodalmába, Monet Három halászbárkája a csónakok varázslatos meséjébe, Szinyei Merse Pál Léghajója pedig egy valódi Felhőutazásba kalauzol, máris az ásító inas, a három halászbárka és a léghajó ivódik a gyerek tudatába a történetek illusztrációjaként. A népmeséi köntösbe öltöztetett műalkotások kitalált történetekből élednek újjá, s bár a valósághoz egyiknek sincs köze, ha a gyerek megjegyzi, hogy a vén Vendel öccse irigysége miatt változott körteorrú, gombafülű, szőlőkoronás tökfejjé, örökre elkötelezettjévé válik Areimboldosz című festményének. És ami a lényeg: köze lesz az oly mostohán kezelt képzőművészethez. ■ B. K. L. Kiadó 72 oldal, 2580 Ft I