Pesti Műsor, 2009. augusztus (64. évfolyam, 17-18. szám)

2009-08-20 / 18. szám

M.napgyerek KÖNYV A. A. MILNE HOLNEMVOLT Valeriánát és Bikarbónát hiába is keres­nék a térképen, hiszen a két szomszédos ország csak Milne meseregényében léte­zik. Lakóik mindaddig barátságban éltek egymás mellett, mígnem egyszer Bódog király, Bikarbóna uralkodója hétmérföl­­des csizmát nem kapott ajándékba, ami­vel több ízben is megsértette Vazul király reggelizőasztalának légterét. Mi követ­kezhet ebből? Hát persze, hogy hadüze­net, majd egy furcsa háború, amelyben úgy röpködnek a szóviccek, nyelvi lele­mények és élesre fent verbális varázs­pengék, mint amikor Micimackó és Malacka vadászni mennek, és kis híja, hogy menyétet nem fognak. Már a nevek önmagukban megérnének egy felsorolást, de a személyiségjegyeikkel és különös viszonyaikkal felvértezett szereplőkről muszáj egy kicsivel többet szólnom: Viola királykisasszony, Valeriá­na uralkodójának leánya az elvarázsolt, nyúlfülű, oroszlánsörényű Ubul hercegbe szerelmes, Csincsilla grófnő, Vazul király szerelme civilben fekete mágus és köl­tőnő, Bikmakk pedig Bikkmakk, aki nem elég, hogy nem tud szépen táncolni, de még Csincsilla csodaverseit is lecsúnyáz­­za. A Takáts Mari által megrajzolt karak­terek, bár a sűrű szövegháló miatt csak ritkán bukkannak fel, szinte önálló életet élnek, a szerző időnként megengedi magá­nak, hogy vicces kommentárokat fűzzön a saját regényéhez, és a legelvetemültebb pillanatokban Bálvirányi Laurától, a kora­beli valér költészet csillagának eposzából idézzen: „Csatából hazatért Első Vazul, mint őelőtte sok király s nagyúr, ötszáz vitéz tapodta a nyomát (bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb és így tovább). Nem tudok rá jobb szót: mind az újsütetű fordítás, mind pedig a kivitel zseniális. ■ CSEJTEI I Móra Könyvkiadó 192 oldal, 1990 Ft GYEREKSZÁJ Ez a mese olyan vicces, hogy leszakad a pofámról a kép. (Dani, 5 éves) ★ ★★★★ 44 Pesti Műsor MAGAZIN JÓSA JUDIT FESTETT MESÉK Mi is tehetne emlékezetesebbé egy-egy festményt, szobrot vagy egyéb képzőművészeti alkotást, mint egy köré kerekített történet, amitől az adott mű élni kezd. Amúgy csak lógnak a múzeumok és galériák falain, olykor szépek, máskor kevésbé azok, s ha nem ismerjük a művészettörténeti kon­textusukat - ezzel bizony a gyerekek sokszor van­nak így­­, puszta vizuális ingernéi nem nagyon nyújtanak többet. Ám ha Jósa Judit meséi nyo­mán Munkácsy Mihály Ásító inasa Álmos biro­dalmába, Monet Három halászbárkája a csóna­kok varázslatos mesé­jébe, Szinyei Merse Pál Léghajója pedig egy valódi Felhőutazásba kalauzol, máris az ásító inas, a három halászbár­ka és a léghajó ivódik a gyerek tudatába a történe­tek illusztrációjaként. A népmeséi köntösbe öltöz­tetett műalkotások kitalált történetekből élednek újjá, s bár a valósághoz egyiknek sincs köze, ha a gyerek megjegyzi, hogy a vén Vendel öccse irigy­sége miatt változott körteorrú, gombafülű, sző­lőkoronás tökfejjé, örökre elkötelezettjévé válik Areimboldo­­sz című festményének. És ami a lényeg: köze lesz az oly mostohán kezelt képző­­művészethez. ■ B. K. L. Kiadó 72 oldal, 2580 Ft I

Next