Pesti Műsor, 2011. szeptember (66. évfolyam, 8. szám)

2011-09-01 / 8. szám

Nincs semmink Nincs semmi baj a sporttal, sőt. Szórakoztató, egészséges, közösségte­remtő, legalábbis ideális esetben. Bár talán az is közösség, ha az embe­rek kórusban szidják a játékvezető anyját, és ehhez még csak focizni sem kell nagyon. Láttam, hogy Vasas-Roma meccs ment a tévében, a Roma világsztárral érkezett, Francesco Tottival, aki olyan kitűnő focis­ta, hogy klubok fölött áll, a tehetségét mindenki elismeri, még az is, aki ellene játszik. Egy ilyen labdarúgó vendégszereplése még a nyár köze­pén is esemény, ennek ellenére 3000 ember vásárolt jegyet a meccsre. Nézem a bajnoksági nézőszámokat, 2700 az átlag, de lesz ez még rosszabb is, csak jöjjön a hideg, eső, hó. Egy vízilabda­meccsen jó, ha ötszáz nézőt számolnak, több nem is férne a csarnokba. Az úszást csak a rokonok nézik. Mégis ezek a főbb események ma a közszolgálati tévén, ezzel próbálják odaláncolni a nézőket. Ezzel az erővel az Operaházból is köz­vetíthetnének, ott is ül esténként ennyi ember, és legalább lenne az egésznek valami értelme, kulturális misszió, aján­dék a jövőnek, akik helyünkbe állnak. Eddig tart a szokásos hőbörgés bennem, az élet borzalmas, a söröző kocsmafocistáké az élet, semmi, ami értelmes, nem törhet át. Igen. Aztán, sajnos egy enyhén jeges fuval­lat jön, kérdés formájában: voltaképpen melyik az az előadás most az Opera repertoárján, amelyet feltétlenül látni kellene a jövendő nemzedékeknek? Melyik estét tudnám nyugodt szívvel ajánlani olyan embernek, aki még nem járt az Operában, de nyitott, érdekli, élményt vár? Egyáltalán: elvárható-e bármi egy olyan intéz­ménytől, amelynek egy hónappal az évadkezdés előtt sincs felelős vagy legalább felelőtlen vezetője? De jó, hagyjuk az Operaházat, nehéz időket élnek, van egy másik csúcsintézményünk, a Művészetek Palotája, ahol nincs vezetési válság, ahová bekerülni is dicsőség, a színvonal kiegyensúlyozott, és időn­ként világ- vagy éppen afölötti. Igen ám, csakhogy a Müpából adnak is eseményeket a televízióban, legutóbb éppen Papadimitriu Athinát hallottam, amint épp fejhangon és hamisan énekelte bőgő leszármazottjának, hogy könnyű álmot hozzon az éj. Köszi, inkább nézem a megyei biliárdbajnokság selejtezőit, ha szabad választanom. A tanulság csak az, hogy nem vagyunk felkészülve. Jajgatni tudunk a világ és a kultúra pusztulásán, de megmutatni, hogy mindaz, amire büszkénk vagyunk, amit az emberi civilizáció csúcsteljesítményének tartunk, az nemcsak elméleti szépség, hanem érdekes, fontos, és meg­ismerése az élet nagy pillanata, az sajnos nem megy. Nyilván azért, mert ez nehezebb, mint panaszkodni a tévéműsorra. ■ FÁY MIKLÓS Jajgatni tudunk a világ és a kultúra pusztulásán, de meg­mutatni, hogy mindaz, amire büszkénk vagyunk, amit az emberi civilizáció csúcstelje­sítményének tartunk, az nem­csak elméleti szépség, hanem érdekes, fontos, és megisme­rése az élet nagy pillanata, az sajnos nem megy. Fotó: Bársony Bence KÖZÉRZET Pesti Műsor­­ Címlapfotó: Major Attila 2011 AUS. 3­1

Next