Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)

1850-03-22 / 12. szám

1850. első évi folyam. ■­­ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p. Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 12.­­ Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. 111 ..............Péntek, martius 22. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit­sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emlé­ki Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán viták háromha­­sábos sora­­i, pengő kraj­­czárjával szám­itlatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, mártius 22-dikén, 1848. ELŐTT ÉS MA. Első czikk. A kor új alakulásinak mozgató vezéreszméi már a múltban meg voltak gyökerezve az elmékben, s a fenn­álló­ állapotok, közviszonyok, állodalmi élet históriai alakzatai ellen, rövidebb vagy hosszabb, mérsékeltebb vagy hevesebb, lassúbb vagy sebesen lefolyó szellemi, s ezután több helyütt fegyveres háborút folytattak. Ezen eszmék, a múlt rámázataiban meg nem férve, ezekből kibontakozni, ezeket, mint fejlődésök, érvé­­nyesülésök nyűgét, lerázni törekednek, s azért ezen eszmefejlődési processus nagy részint úgy tűnik fel, mint küzdelem a régi, a fennállott ellen, melly magát az új életre törekvő eszmék és alakzatok hatalmas tá­madása ellenében fentartani nem bírja. A fennálló védsereget képezik a vele egybeforrott ezer meg ezer és millió egyes és köz­érdekek, a nép szokásai, élet­nézete, a jog és kötelesség fogalmai, mellyek az állo­dalmi törvényeket részint eredményezték, részint ma­guk valának ezeknek eredményei; a fennállónak, a százezerek kegyeletes érzelme által megszentelt és megdicsőített hajdaninak, az élőnek természetes, szívós ellenállása az ellen, mi reá halálhozó. De mind­ezek­nél hatalmasabb a világtörténeti új eszméknek való­­sulásra törekvő életereje. A birodalom sorsát kezében tartó s intéző státusférfi feladata volt volna ezt lassú, fokozatos átalakulás és reformok útján eszközölni, a fennállóval egybeforrott érdekek kímélésével, az ellen­tétes érdekek kiegyenlítésével, a hatalmas eszmeárnak az idők folyása alatt meghódított medrét szabályozva, nem feltöltve és gátolva a haladási folyamot, míg túl­­csapongó árrá dagadva, kitörő rohamában dúló elem­ként nem rombolt és nem rontott, sok milliónyi káro­kat okozva, és ezer, soká vagy tán soha nem gyógyu­ló sebeket ejtve, így történt ez hazánkban és a birodalomban is. Ter­mészetes volt, hogy hazánknak régmúlt századok szel­lemét lehelő institutiói nem feleltek meg a jelen kor igényinek, mellyek az állodalomban egységet, nép­­érdekű kormányzatot és a kormányzásban alkotmányos felelősséget, a jogállapotban jogegyenlőséget kívánnak. A Werbőczy korából származó jog- és kötelességi eszmék nem alkalmasak minket azon jogok és köte­lességek megismerésére és gyakorlására vezetni, amely­­lyek Magyarországnak a többi ausztriai birodalombeli tartományokkali egységes állodalmi összeköttetésén alapulnak. Elvekkel és vezéreszmékkel az ember elméletben és a papiroson könnyen elkészül; de a gyakorlati állodal­mi életben tényekkel, tettleges állapotokkal van dolga, mellyek daczára a vezérelvek és kormánybölcseség helyességének, sem el nem tagadhatók, sem meg nem semmisíthetők. A legmagasabb politikai bölcseség abban rejlik: a fejlődési koreszméket felfogni, és azoknak hatalmas igényeihez alkalmazkodni. Sürget az idő, s mindegyre közelednek azon nagy feladatok, mellyeket Magyaror­szágnak át kell élnie; nekünk átalánosan elismernünk, értenünk kell végre, hogy nagyon politikátlan dolog volna: az élet örök folyamát stabilitási, sajátlag pan­­gási tanelvekkel feltartóztatni akarni. Illy korban azon bal felfogások- és balfogásoknak, mellyek a még teljesen el nem enyészett zavarokat okozták, tisztábahozása és helyreigazítása, az álloda­­lomnak tisztán megsértett érdekében sokkal inkább fek­szik, hogysem akármiféle más tekintet annak elleple­­zését, szépítését vagy számba­ nem vevését igazolhat­ná. Rokon­­s ellenszenveket levetkőzve, s az érzelmi politikából kibontakozva, kötelességünk az életbe lépett nagyszerű új politika irányát követnünk, s arra együtt­hatnunk, hogy a birodalom egységes állodalmi újjá­születésének, és újjáalakításának nagy feladata követ­kezetesen, és minden irányban áldáshozólag megoldat­hassák. Az ausztriai birodalomnak egysége, habár különböző részeinek csupán státusjogi egyesítése mellett is, már az engedményezett alkotmány előtt tettlegesen létezett, s ezen egység, a birodalmat alkotó részek anyagi ér­dekeinek, nemzet- és néptörzseki családainak, műve­lés­történeti viszonyainak, s az európai nemzetköz­i és állodalmi állapotok igényeinek alapjában gyökerezett, s fennállása, a legújabb mozgalmak korában is, az ösz­­szes diplomatia által európai szükségességnek ismer­tetett el. Ezen egység eszméje homályburokjából a martius előtti létnek, midőn t. i. a birodalom a korlátlan ural­kodás és részbeli alkotmányosság megoldatlan ellen­tétét foglalta magában, teljes tiszta öntudatra hozatott, kimondatván az engedményezett charta által a biroda­lom szervezetes egysége. Ennek el nem, és félreismerése azok által, kik a hazánkban kifejlett mozgalom élén állottak, sodort min­ket magyarokat azon politikai zavarokba, mellyeknek véres nyomai, dúlási romjai még el nem enyésztek, vérző sebei egészen még be nem hegedtek. Ezeknek felvilágosítása és tisztábahozása még sokat kell, hogy küzdjön szenvedélyekkel, kölcsönös bizalmatlansággal, eszelősséggel, elmaradottsággal, és a régi szokás szí­vós hatalmával, miszerint állodalmi viszonyainkat so­kan most is azon szempontból kívánják felfogni, és fel­fogatni, mellyből a maga korában Werbőczy fogta fel a független önálló magyar királyság állodalmi viszonyait. Pedig ezen fogalomzavar kitisztázása a békés és virágzó jövendőbeli alkotmányos élet mulhatlan fölté­tele, és az e szellemben működő kormányt jóakarattal, és minden erővel támogatni, minden felvilágosult, le­­jális, hazája javát igazán szívén hordozó, s egyszers­mind a tényleges állapotot és politikai szükségességet felfogni tudó státuspolgárnak kötelessége. Mit lapjaink 5. számában igérünk, köszönet egyik­­. munkatársunknak, íme teljesíthetjük. Az úrbéri kár­pótlás fontos kérdéséhez újabb, egyenesen lapjaink számára írt, jegyzetekkel járulhatunk, úgy hiszszük, hogy e czikkeknek azon fontosságon kívül, mellyel az azokban fejtegetett ügy már önmagában bír, még na­gyobb érdeket fog kölcsönözni azon gyakorlati szem­pont, mellyből t. irajok kiindulva tárgyát elemezi. ÚRBÉRI VISZONYOK Első czikk. Korunkban az úrbéri kárpótlás kérdése napirenden van; minélfogva igen üdvös leend az úrbéri viszonyokból a földes­urakra háromlott haszonvételeket figyelmünkre méltatni, azo­kat minden oldalról taglalni, s pénzbeli értékeket kimutatni. Tudjuk, miszerint az 1827-dik évben végrehajtott orszá­gos összeírás szerint, a széles értelemben vett Magyarország­ban, az úrbéri jobbágytelkek összes száma volt: 226,998%, a házas zsellérek száma pedig 388,713. Ehez képest az úrbéri telkes jobbágygazdák a földesurasá­­goknak évenkint szolgáltak 11,803,896. fogatos úrbéri napot, mi 20 kr.jával számítva, tesz: 3,934,636 frtot 20 krt; a há­zas zsellérek pedig szolgáltak évenkint 6,219,408 gyalog ur­­bérnapot, mi 10 kr.jával számítva, tesz : 1,036,568 ftot. S igy az úrbéri munka­szolgálatnak összes értéke: 4,971,204 frt és 20 kr.ra számítható. E Éhez számítandó még a gabona­­kilenczed, melly nagyobb részt terményileg szolgáltatott ki, de sok helyütt pénzben is megváltazott. Hol az úrbéri kilen­­czednek készpénzbeni megváltása örült-szerződésileg régóta megállapittatott: ott ezt telkenkint 4 írtjával megváltva ta­láljuk , miszerint a 226,998% jobbágy telek után járandó ki­­lenczed pénzbeli értéke — 907,993 forint. S igy az összes úrbéri szolgálatnak — munkában és terményben együttvéve — pénzbeli értéke évenkint: 5,879,197. frt 20. krra szá­mítható. Ide járul még az 1,296,850. kizárólag csak urbér alatti jobbágyház után 1 forintjával fizetendő füstpénz, melly össze­sen 1,296,850 frtra rúg. Miből kiviláglik, hogy a széles értelemben vett Magyaror­szágban létező, és úrbéri kárpótlás után sóvárgó földesurasá­­gok úrbérszerű összes jövedelme: 7,176,047 frt 20. Ennál többre még akkor sem igen számítható, ha ezen összegből semmi levonni való sem volna. Azonban van e dolognak egy másik oldala, mert mél­tányolva mindazon körülményeket, mellyek az úrbéri tar­tozások teljes leszolgáltatását és czélszerű használatát nehe­zítik ; méltányolva azon úrbéri szabályt, mellynek erejénél fogva a munkaszolgálatok ez évi hátramaradásainak jövő év­­beni leszolgáltatását a földesúr nem követelheti, minélfogva az illy robotrestantiák az év végével örökre odavesztek; mél- A FESTI NAPLÓ HATÁRA. Európai Törökország népségeinek társaséleti állapota. TÖREDÉK BLANQUI M. UTAZÁSÁBÓL.­­) A török faj a polygamia elveinek, mellyet e vallásának is­mer, befolyása alatt, szemlátomást szegényedik egyszersmind. Ámbár a muzulmán sokkal józanabbul élvezi a polygamiát, mint Európában gondolják, mégis keservesen adózik annak csupán azért, hogy azt, mint elvet, fentartsa. Ő lealacsonyít­ván a nőt, magát alacsonyítja le; tönkre akarván tenni a nőt, maga jut tönkre. A polygamia keleten utálatos kíséret kör­nyezetében jár. Ha e romlottság csak huszonöt évig uralkod­nék itt folyvást azon borzasztó hatással, mellyet Mahmud trón­­ralépte óta gyakorolt, a törökök nem sokára kihalnának eu­rópai Törökországban. Többet nem szólok e tárgyról; hazám erkölcseinek szentsége sürü fátyolt parancsot vetnem az em­beriség e nyomoruságira. Csak annyit mondok még befeje­zésül — a históriai igazságnak tartozván ezzel — hogy mind e jelenségek végóráját jósolják a török nemzetnek. Más részről a keresztény faj dicsőségesen emelkedik s bon­takozik ki a politikai és vallási üldözés közepett, mi a figyelm ") Lásd PESTI NAPLÓ 10. és 11-dik számát, mes utazót édes remény érzelmeivel tölti el. Tiszteletteljesen és megindulással láttam uralkodni a szeplőtlenséget a bolgár népségeknél, különösen azoknál, mellyek szláv törzshez tar­toznak , mi valóban bámulatos látomány. A hosszú nyomor, szenvedés , melly sujtá őket, úgy látszik, megnemesítette őket. A jellemek megedzettek azon embertelen próbák által, mellyeket az islamismus uralgása következtében kellett kiálla­­niok. A családi kedélyek és érzelmek megerősödtek a csalá­dok által folyvást védelmezett szentélyben. Az ember itt újra feltalálja az erényeket, az erkölcsiséget teljes épségében : a fiúi tiszteletet, nők tiszteletben­ tartását, a házaséleti hűsé­get , atyai méltóságot, mellyek például szolgálhatnának a mi, sok tekintetben ferde műveltségű országainknak is. Milly gyö­nyörű látni, mikép jutalmazza magát ezen erények gyakorlata a bolgár földnép izmossága, testességében, gyermekeik egész­séges s ép voltában és mérsékes jólétükben mindenütt, hol a török befolyás nem érezteti magát nagy mértékben , mint péld. a basák puszta lakhelyei között vagy az albán rabló csa­patok környékében. Többször voltam jelen , péld. Tatar-Ba­­zardshhikban, a kevésszámú egyházakban tartatni szokott is­teni tiszteleten, mellyeknek vasárnapom látogatását a török fogékonyság megengedi a keresztényeknek, s ha néhány tö­rököt nem pillantottam volna meg az épület között ácsorgva, látván a férfiak szálas termetét s a nők életvidor elevenségét, azt képzelhetem, hogy Németország valamellyik templomá­ban vagy Magyarország valamellyik egyházában vagyok. Sajnálom, hogy másféle észlelések s vizsgálódásokba nem bocsátkozhatom, mellyek akár a basákkal, akár a bolgár püspökkel tartott számos értekezésemnek voltak eredménye. Becsületérzetünk parancsolja, hogy ne compromittáljunk, még a tudomány érdekében sem, annyi tiszteletreméltó embert, kik hajlandók voltak megtörni kedvemért a hallgatagság zárait, a­mit némellyeknek politika, másoknak ildomosság javasolt. Nem akarok méltánytalan lenni irányukban. Annak nyilvánítására azonban feljogosítva érzem magamat, hogy kívánatos volna, miszerint illy férfiak kapacitálják egymást s az illetőket a vé­gett , hogy elhárítsák az ottomán birodalomtól a veszélyes rázkódásokat, mellyek előbbutóbb erőszakos szakadást fognak előidézni a két faj között. Ez órában, hol tanácsunkat nyújt­juk , a czél tán még elérhető, mindazon mély sebek ellenére is, mellyekben Törökország sínylik. A felvilágosult, vagy jó­zan belátásu basák, jó egyetértésben élnek a keresztény pap­sággal ; a kellő belátás, világosság azonban mindkét részen hiányzik. A keresztény népek jelenleg nem kívánnak egye­bet mint személy-és vagyonbátorságot, s némelly biztosíté­kokat a családok számára. Illy engedmény , ha komoly és rögtönös volna, tán hosszú időre elhárítaná a minden pillana­tatban kitörni kész vihart. Ha pedig e vihar hamarább találna kitörni: a szenvedő kereszténység nem volna készen arra. Európa készen tartsa magát reá, s vegye szoros figyelembe, hogy e nagy probléma megoldása nem egy, hanem valamennyi nemzetnek feladata­ Franciiából. FEKETE SOMA

Next