Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-22 / 36. szám
egy nemzeti műintézet illy komédiák miatt tekintélyét elveszítse ... Hisz akkor inkább az Affentheater . . . oder was! — Báró Wesselényi Miklós meghalt. Ezelőtt néhány nappal érkezett a fővárosba Graefenbergből, s mint említik, Emmerling fogadójába volt szállva. Ott halt meg. Utána dőlt habjának. Mint egy százados tölgy, mellynek sziklaalapját lerontották. Magyarország története a legelsők közt fogja említeni az ő nevét.... Maradjon fel köztünk emlékezete ! __Sajónak ismeretes „gyémántos miniszterét“, melly az „Emléklapokban“ jelent meg, mind a P. Morgenblatt, mind a Pester Zeitung német fordításban közölte... Mi nem csodáljuk hogy közölték , hanem azóta méginkább csodáljuk, hogy ezt Sajó megírta. — A nemzeti színház kisebb s nagyobb falragaszokban hívja fel a közönséget rendkívüli bérletre. Lagrange asszony május végén megkezdendi előadásait. 12 előadásra nyerte őt meg a színház. A Prófétát és Lammermoori Luciát magyar nyelven fogja énekelni. A bemeneti ár mintegy kétannyira van fölemelve , mint rendesen szokott. A különbérlet máj. 15-éig lesz nyitva, azon túl nem fogadtatik el. Hiszszük, hogy a közönség pártfogása nem fog elmaradni s öröködő taplonczokra egyáltalában nem lesz szükség. — E napokban egy sirszobor-készitő előtt Ábrányi Emil csinos márványemlékét láttuk kitéve. Egyszeri emlék, a megholtnak egy hív barátjától... Az igaz barátság sírba kiséri szeretetének tárgyát, leül temetőjére s megőrzi a feledéstől. — A budapesti lánczhid-jövedelem kimutatása szerint 1849. évi nov. 21-kétől 1850.febr. 28-kaig bejött 56,129 f. 7 kr. pg-ben; mart. 1-jétöl 31-keig 21,940 ft. 4 kr. p. — s a jövedelem összege a lánczhid megnyitása óta mart. 31-keig teszen tehát 78,069 ftot 11 krt p.p. — A hídon, gőzhajón és csónakokon átkelt személyek száma f. évi mart. 31-keig 2,009,361. — A részletesb kimutatást holnap adandjuk. — Szilágyi Ferencz professor ur hivatalos lapjának naplóirója az april 20-dikai számban Hollósi Kornéliáról tevén említést, a t. művésznőt illető hírekre vonatkozólag igen helyesen jegyző meg, miként „a művészet országa nem ollyan, mint a magyar hírlapirás, hogy mihelyt két versenyző van együtt, az egyiket mindjárt csípni, denunciálni és ütni kelljen.“ — A naplóirótól kissé nagy kegyetlenség ugyan, a professor urat saját lapjában igy pellengérre tenni; de ellenben örvendetes tüneményül vehetjük a szerkesztőnek azon töredelmes bűnbánatát, mellynek következtében saját lapjában vádlóul lép fel önmaga ellen , minthogy ott a nemrég keletkezett Pesti Naplót, holmi verestollak és isten tudja mi rettentőségekkel denunciálta, keresztyéni szeretetből és collegialis barátságból. ” Ugyanazon lapban ez is áll: „Egy pár magyar lap ezen énekesnőnk (Hollósi K. tehát a Magyar Hírlapnak most is énekesnője) irányában azon piaczi szokást kapta fel, hogy minden úton módon kisebbitni akarja művészetét.“ Minthogy a Pesti Naplón kívül a szó legszorosabb értelmében csak egy pár magyar lap van, melly a színházi előadásokról szólni szokott, a Pesti Naplóban pedig H. K. művészetének soha legkisebb kisebbítése sem fordult elő, (tessék megmutatni az ellenkezőt) , s így természetes dolog, hogy az egy pár magyar lap egyikéül a Magyar Hírlap csak magát értheti; szinte dicséretes tüneményéül az őszinteségnek és töredelmességnek róhatjuk fel, hogy a M. H. saját közvetve bevallott tettét közvetlen egyenességgel piaczi szokásnak nevezi. — Hamis ember az a M. H. naplóirója! — A gymnasiumok s reáltanodák igazgatóit s tanárait, kik talán a tanrendszertervet (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen) még meg nem szerezhették, addig is, mig ebből egy teljesb magyar kivonat közzétetethetik, figyelmeztetjük Szabóky Adolf ájtatos rendű tanár által szerkesztett ama terjedelmesb tanrendszernek tömeg-kivonatára, melly rövid vázlatban a főelveket előadván, az egészről hasznos ismeretet nyújt. — Némelly eszmezavaró nyomdahibákat, mint: „tanár végére“ = tanév — 17. 1.; „mennyiségtanács“ = tanár 18. 1.; tanácsformány , tanácsíromány 19. 1. sat. maga az olvasó könnyen kijavít; de igen sajnálható, hogy szerző az elnevezésekben óvatosb nem volt. — Látható p. o. hogy a reáltanodák a gymnasiumokkal párvonalban állnak (Grundsätze §. 4. Entwurf II. §§. 1. 2. sat.); tudható, hogy mind a már bevett szokás, mind maga az oktatás első elemeinek fogalma (Elementar-Unterricht) az elemi nevezetet a legalsó tanodai osztályoknak tulajdonítja, mit a néptanodai nevezet sem magyaráz ki olly tisztán. Mi oknál fogva nevezhető el tehát a reál-, mint szinte középtanodákat, elemieknek? meg nem foghatjuk. — Talán élelmieknek, vagy életieknek, létbelieknek sat. akará mondani ? de nevezte volna bár gyakorlatiaknak, valódiaknak vagy akárhogyan, — melly szörnyű magyarosításra tán nincs is szükség — előbb elnézhető vala. — így a „tanító képezdei növendék“ (9. 19. 1.1.) elnevezése alatt ki nem fogja a képezdék tanítványát keresni ? holott a tanszéki jelöltet, vagy tanszéki képest kell érteni, ki már a tanszéki vizsgát kiállotta. — Az osztályok fölügyelése nem az ,osztály-bizottmányra'’ (6. 1.) hanem az osztály tanítóira van ruházva. — 8 osztálytanító lesz s csak ezek adhatnak, nem pedig egyes tanárok (16. 1.) egy napi szabadságot. — Az igazgatás mindig egy tanárra van bízva, és az alárendeltség s a tankönyv választás valamivel szorosabb, mint a kivonat (7. 1.) jellemzi. — A két osztályú reáltanodák viszonyairól külön intézkedés van (Grundsätze §. 12. c.). A tandíj meghatározásába a nyilvános tanodáknál a tanodai tanács is befoly (Entwurf §. 57. 2.) s nem csupán (14. 1.) a testgyakorlatért köteleztethetik a tanuló tiszteleti dij-fizetésre (Entwurf §. 57. 3.) satását. Azonban a kérdéses kivonat minden árny- és homályoldalai mellett is igen jó és hasznos szolgálatot tehet mindazoknál, kiknek kezükben maga az Entwurf nem forog, vagy nem foroghat, azért azt az illetők figyelmébe ajánljuk. K. i. k. F. Francziaország. •• Páris, ápr. 16-kán. A nemzeti gyűlés tegnapi ülésének kezdete ismét a legzajobbak közé tartozott. Az utolsó ülést Dupin úr a napirendrei áttéréssel befejezvén, mielőtt néhány képviselő, kik Barocke úrnak a választóegyletek bezáratása tárgyában tartott beszédére felelni akartak, szóhoz jutott volna : ezek ma ebbeli jogaik sérelme iránt emeltek panaszt. Azonban a többség ismét sürgetvén a napirendrei áttérést, ez, némi keserű nyilatkozatok után csakugyan megtörtént, s a budget feletti vitatkozások folytattak. Ezekből alig van kiemelni valóm, mi a magyar közönséget érdekelhetné; megemlítem azonban azt, hogy a Theátre-Italien segedelmezésére Maleville indítványa következtében 60 ezer frank rendeltetett. A politikai elítéltek segélyzésére kivetett összegből Morin úr indítványára, ki a mai La Presse szerint, feledve, hogy egykor a köztársaság elnöke is közéjük tartozott, nagy haraggal kelt ki a béke e háborítái ellen, 300 ezer frank vonatott el, noha Berryer, a budgeti bizottmány előadója is e lerovás ellen nyilatkozott. Feltűnő, hogy Girardin úr, ki, mint tudjuk, csupán Dupont (deEure) kedvéért lépett vissza, most, miután e helyett Sue Jenő tűzetett ki képviselőül a socialisták által, mai lapjában nem szólal fel, s így azoknak, kik tőle ez iránt bővebb nyilatkozatot vártak, reményüket meghiúsító! Azon ülésében a socialista választó-egyletek megbizottainak, kik Sue urat kijelöltül tűzik, s melly szombat esttől szinte vasárnap délig eltartott, G. úrnak egy nyilatkozata olvastatott fel, mellyben kijelenti, hogy ő csupán Dupont úr miatt lépett vissza, ha tehát ennek kijelölésétől a bizottmány elállana . ő saját kijelöltetését újólag sürgeti; annál inkább feltűnő tehát, hogy most, miután Sue miatt ismét elesett, szót nem tesz. Egyébiránt Sue kijelölését minden ellenzéki lap elfogadja, noha igenis észrevehető némellyeken, hogy azzal megelégedve nincsenek. A mai J. d. Débats kettős irányczikket is szentel Sue úr érdemeinek is többek közt igy nyilatkozik: „A bizottmány tagjai nem egyezhetvén meg egy névben is, mellynek némelly politikai jelentősége volna: megegyeztek Sue J. úrban, kinek semmi jelentősége sincs... Sue urat választók, kit regényírói hírneve, szerintük egészen ártatlanná tesz, s kibékít jelentéktelenségével is.“ Második czikkében e lap Sue egyik régibb munkájának előszavából idéz némelly helyeket. Sue ur la Vigil de Kvat- Ven czimü regényének bevezető szavai t. i. egyenesen azon philosophia ellen intézték, mellyből a mai socialista tanok újabb életre hozattak, s azokban egyenesen a socialisták dogmái támadtatnak meg. Úgy hiszem azonban, hogy a J. d. Débats nem ér czélt e czikkével, melly czél nem lehetne más, mint hogy a socialisták egy részét legalább Sue úrtól elidegenítse. Sue itt említettmunkája, s azon újabb között, mellyben a nép titkait önté regénybe, s melly Párisban is elkoboztatott, nagyobb időköz folyt le, s ezen időközben változtak a körülmények, változtak az emberek! A La Presse két óvást közöl a socialista választók részéről. Egyik az egész seine-departement választói nevében szervezve, az 1848. julius 28 — aug. 2-dikai törvényen alapul, melly — az óvás szövege szerint — igy hangzik: „Jelen rendelvény intézkedései a választó-egyletekre nem alkalmazhatók.“ Az óvástevők ígérik, hogy az ápril 28-dikai választások meg fogják mutatni, hogy a nép magát csöndesen, nyugalmasan viselendi, s a szavazás diadala megboszulandja az egylet jogát.“ A másikat a la chapellei választó-egylet nevében adják az illető tagok néhányat. — A socialista választó-egylet, tegnapi (ápril 14-dikei) ülésében mellőzvén Dupont (de l’Eure) ur kijelölését, helyette Sue Jenő urat kiáltotta ki, képviselői jelöltül. — Dániel ur (káplár egyik sorezrednél) 80, Girardin ul pedig csak 74. szavazatot nyertek. Sue J. 143. szóval jön kikiáltva. Ugyan azon lapban olvassuk: „A Heraldo szerint a portugáli cortesek ülései egy martius 30-dikán kelt rendelvény szerint junius 2-ig elhalasztattak. „Toulonból jövő hírek jelentik : a franczia seregek visszaszállítása Rómából szakadatlanul tart. Egyik gőzös a másikat éri, mellyeken majd katonaság, majd álgyutelepek érkeznek. „Bagdadi levelek nyomán Loftus úr, ki, mint földismész (geolog) a török-perzsa határszélek kitűzésével foglalkozó bizottmány mellett van, Alsó-Káldea eddig ismeretlen régiségeit vizsgálván, nagy jelentőségű tárgyakat fedezett föl a hajdani Ur romjai között, hol Ábrahámnak Exodus által följegyzett tettei véghezmentek. Több sírboltokat, s azokban különféle szereket talált, és ékalakú feliratokat fedezett fel, mellyek hasonlítnak azokhoz, mellyekről Layord ur Ninive körül tett vizsgálataiban emlékezik. Harumam város omladványi közt Loftus ur egy fekete bazalt-szobrot talált, mellyen szinte két, ék alakú felirat látható. Folytatni fogja kutatásait túl az Eufráton, Lusiana felé. — A La Pi ■esse ápril 16-dikai számában: Tizenegy vidéki lap nyilatkozatát közli, mellyek példáját követvén, a Hugo Viktor úr ismeretes beszédének emlékére veretendő érme ügyében szinte készek aláírást elfogadni. — Ugyan e lapból értesülünk, miszerint Hugo V. érintett beszéde következtében hurut által zaklattatik, s gyöngélkedő egészsége miatt az ülésekbe nem járhat. — A .. d. Débats april 15-dikei számából kiemeljük : „Flórenczből april 6-dikáról írják, hogy az ottani és angol kabinet között a livornoi kalmárok kártalanítása iránt fölmerült kérdések még távol vannak a kiegyenlítéstől. Bizonyosnak látszik, miszerint Anglia elfogadta Piemont közbejárását (bons offices), de Toskána ellenkezőleg Oroszországot tűzvén ki békéltetőül, lord Palmerston ezen közbejárást mellőzte. S nem is egypár láda fegyverről van szó, hanem néhány házról, mellyek az osztrák seregek benyomultakor zsákmányra kerültek. „Több hírlapok által terjesztett azon hír, hogy a római őrség franczia, osztrák és spanyol katonaságból fogna vegyesen állani, teljesen alaptalan. „A római hadjáratban részvevő izraelita katonák engedelmet kértek illető parancsnokuktól arra, hogy a Ghettolom (azon városrész, mellyben egyedül szabad lakniok a zsidóknak) letelepült hitsorsosik érdekében a sz. Atyához folyamodhassanak. „Regnault Illés munkája: Az ideiglenes kormány története, megjelent. Szerző elnöke volt s belügyi minisztere az ideigl. kormánynak Ledru Rollin úr alatt, s igy munkája kétségkívül érdekes adatokat fog tartalmazni azon idők történetéből. — A Galign. Messenger ápril 16-dikai száma utalmába veszi Sue urat a J. d. Débats ellen, mellynek ez érdembeni okoskodásáról fönebbi párisi levelünk emlékezik, s így szól: „A J. d. Débats bőven kiterjeszkedik Sue úr korábbi munkái szemléjére, hogy megmutassa, miként ő nem volt mindig socialista, sőt, hogy igen soká elhatározott anti-socialista volt. A Débats által kiírt kivonatok azonban mutatják, miszerint Sue úr csak érett megfontolás után lépett át a socialistai párthoz, hogy ő gondosan átvizsgált minden szempontot, mielőtt következtetésbe eljutott, s nem teheti mást,mint teszi sok más szó, hogy véleménye állítólagos megváltoztatását az igazság világának, s az idő hatásának okán kívül mással indokolja. Sue úr újabb munkáiban semmi nincs, mi olly hatalmasan szólna a socialismus mellett, mint mennyire szólnak ellene korábbi munkái.“ Csak így vagyunk az emberi véleménynyel, mindenik saját felfogása szerint képes jobbra, vagy balra magyarázni azon egy dolgot. Németország, Berlin, ápril 17. A porosz kormány a slezvig-holsteini ügyben sajátságos politikát követ; egész eljárásából az tűnik ki, hogy Németország sympathiáit sem akarja veszélyeztetni, másrészről külpolitikájának igényeiből a békét Dániával mielőbb óhajtaná megkötni. Azon szándékáról, mellynél fogva Wildsen tábornokot, ki a porosz kormány beleegyezése nélkül a slezvigi csapatok fővezérségét elvállaló, hadi törvényszék elé akarta idéztetni, lemondani látszik; a megidéztetési szándékkal Dániát akaró a béke felöli őszinte hajlamból meggyőzni, a szándékróli letétel a német sympathiák érdekében történt. Poroszország az egész ügyet a német szövetség elintézésére akarja bízni: határoztassék el bármiként, e kezeit tisztán tartva, minden compromissio nélkül szükség esetében Dániával a békét megkötheti, sőt vele, ha érdekeik is úgy kívánnák, szövetségbe is léphet. Hogy kritikusabb percekben a kérdés alatti tartományok egészen magukra fognak hagyatni, arról, ki csak kevéssé is gondolkozni tud, nem fog kételkedni. A porosz seregek ugyan a tartományoknak még déli részében vesztegelnek, de inkább csak azért, hogy a lehető összeütközést meggátolják, nem pedig Dánia ellen valami demonstratióul szolgáljanak. Erfurt, april 16. A népház 10-d. ülésében folytattatott az alkotmány tárgyalása. Stahl és társai a birodalmi törvényszéket illető 124 §-ra némelly módosításokat indítványoztak, különösen az a) pont teljes kihagyását sürgették; az a) pont e törvényszék illetőségéről szól, és fölhatalmazza a törvényszéket az uralkodó és népei közt előforduló peres tárgyak elitélésére. Stahl ezt a törvényszékre bízatni nem kívánja, mert nem tartja illendőnek, hogy egy király például azon helyzetbe is juthasson, mint hajdan a velenczei kereskedők, kik gazdagságuk egész öszvegét a tengerre bízván egy szélvész által egészen tönkre tétettek. Lajos Fülöpről azt állítják, hogy 100-nál több képviselőt vesztegetett meg czéljainak kivitelére, itt csak 8 bírót kellene megvesztegetni, hogy ugyanazt elérni lehessen ’sat. Kielrul, Stahlnak minden módosításait megtámadja, még, a 125 §-t illetőket is. Azt hiszi, hogy ha ezek megváltoztatnának, az egész törvényszék csak árnyékká aljasulna; míg ha e törvényszék az előterjesztett módon alakítatnak meg, a nagy központosítási törekvéseknek sikerrel volna képes ellenállni. Felhozza Stahl munkáit és azokból erőtleníti meg a szerző okoskodásait. Gerlach törvényt nem tudó személyeket is kíván a tagok közé fölvétetni, és végre e §§-ok tárgyalásának a birodalmi törvényszék tárgyalásáig leendő felfüggesztését indítványozza. Camphausen a Stahl-Gerlach pártnak minden indítványait és módosításit elvettetni kéri. A vita eredménye jön: Gerlach indítványának, és Stahl összes módosítványainak elvetése. Az úri jog tárgyalásakor Stahl és Gerlach indítványai nagy többséggel félretétettek. Az alkotmány 143. §-ának elfogadása után az ülés befejeztetett. Az állodalmak házában is kétségtelen az alkotmánynak általános (en bloc) elfogadása, miután már a tanácskozmányban 48 tag, tehát a többség, e mellett nyilatkozott. Berlin, ápr. 13. Amik Slezvig-Nolsteinban történnek, még folyvást kizárólag tárgyai a napibeszédnek.Felsőbb helyen rendkívül rosz néven veszik, hogy Willisen tábornok a slezvigholsteini sereg fővezérletét elfogadta. Ámde, mivel Willisen úr legott nyugdijáról mint porosz altábornagy lemondott, tehát a boszulással fenyegetőzés, mikép azt a Staatsanzeigerben olvassuk, önmagától is erejét veszti. Itt azonkívül épen ezen tábornok iránt többes ok van tekintettel viseltetni, miután ő a porosz politikának legrejtelmesb szövedékeibe mélyebben van beavatva, mint bárki más. Ő huzamos ideig mint szárnysegéd a király legbensőbb meghittje volt, s imigy egyetértőleg folyt be némelly viszonyokba , mellyek valószínűleg még a minisztérium előtt is rejtve maradtak. Mi csak az 1848-dik évi fölkeléskor a poseni nagyherczegségben gyakorlott hatását, s az ausztriai újabb történet legeldöntöbb pillanatiban Radeczky tábornok főhadiszállásáni jelenlétét idézzük itt emlékezetbe.Határozott eszmeirány húzódik azonban a tábornok egész cselekvőségén keresztül, t. i. kétségbevonhatlan gyülölség Oroszország ellenében. De épen ezen pont az, melly itt Willisen ur lépése következtében a sleziig-holsteini ügyre nézve aggodalmakat kelt. Ugyanis tudva van, hogy alig találkozik porosz tábornok vagy státusférfi, kit Miklós czár személyesen inkább gyűlölne, mint őt, s az ő föllépte a poseni tartományban e gyűlöletnek legbővebb táplálékul szolgált. Innét ered azon itt közönségesen elterjedt vélemény, hogy a czár most már egy pillanatig sem habozand bizonyos nézeteket valósítani , mellyeket ő a dán differentiára nézve több vagy kevesebb határzottsággal ismételve kifejezett. De bármillyenszárnyaló legyen is képzelmünk a slezvig-holsteini hadsereg új főparancsnokának, — ki egyszersmind a ,Kis háborús czimű, s hadtudományokra nézve classikus műnek szerzője — stratégiai ügyességéről, mégis könnyen megfogható azon hiedelem , hogy ezen ügyesség aligha elegendő a dánnal egyesült