Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-02 / 45. szám

45. 1850. első évi folyam..............­ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr.30kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Tbcben postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . 9 , 15 . , Egy év­re . 1 7 „ 20 „ „ Egy­es szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : Uri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—től számittatik. Csütört., május 2-án. HIRDETÉSEK ES MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4. pengő krajc­zárj­ával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. KÉRELEM T. VIDÉKI ELŐFIZETŐINKHEZ. Szíveskedjenek, minden netaláni tévedés elhárithatá­­sa végett, boritékczim őket lakhelyükkel s az utolsó postaállomással együtt, tisztán spontosan följegyez­ve beküldeni. Budapest, május 2-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, april 28. A választás rendbontás nélkül foly, 5 é­vente 89 frank 60 centim. Athene, april 23-kán. Az ostromzári állapot foly­vást tart. Szamos szigetén forradalmi mozgalmak vannak. Trieszt, april 28. 1% órakor délután. A Gros és Wyse közti tanácskozmányok folynak. Syra közelében a kalózok egy török gőzössel összeütköztek, melly al­kalommal kilencz kalóz fogatott el. Trieszt, 28. apr. 2% órakor délután. A cs. kir. követ­ségnek tudósítása Athénéből ápril 23. 9 órakor est­e: Gros az angol követtel tartott több tanácskozmányban sem volt képes az alkudozások alapját megállapítani, mely­­lyet a görög kormánynak elő lehetett volna terjeszteni. Tegnap egy iratot adott által Wyse urnak olly tervvel, melly neki elfogadhatónak tetszik, és kérte Wyse urat, hogy el nemfogadás esetében tegyen eziránt jelentést Londonba. Az angol követ ez előterjesztést elvetette. Görögország összes partjainak újabb ostromzár alá vétele tehát közel jövőben van. Páris, april 26. Olaszországban a hadsereg egy hadosztályra fog leszállitatni, parancsnokául Gemeau van kijelölve. Egy rendőrségi parancs váratik, melly az összes demokratás lapok árulhatását meg fogja tiltani. Erfurt, april 29. Radovitz és Carlovitz az igazga­tó tanácsnak egy tudósítását olvassák föl, mellyben ki­fejeztetik , hogy a parlament határozatai által, mely­­lyek a kormányt előterjesztvények fölött hozattak, el van azon czél érve, m­ellyet a kormányok annak műkö­déséül kitűztek. Az ismétt egybehivás fentartatik, és a legélénkebb köszönet fejeztetik ki a hazafiús munká­latokért, úgy­szintén a szilárd hit az alkotmányi mun­kálat gyarapodása és megoldása felett. A FESTI NAPLÓ HATÁRA. GÖRGEY, BUDA ALATT. Történeti regényes beszély I. Folytatás. Frigyes — ez volt neve az ifjú látogatónak — Paulina kezét még folyvást kezében tartá. A hajadon némi fájdalommal nyu­­gasztá kék szemeit a fiatal férfiún. Úgy látszott, mintha arczá­­nak nemes vonásait mélyen akarná emlékezetébe nyomni. Az ifjú pedig tüzesen pillantott a szem kék egébe, melly e percz­­ben feléje mosolygott. Mind hárman néhány pillanatig némán ültének. — Thekla volt első, ki a csendet megtörvén imigy szólt . Nem is gon­doltuk volna, hogy ma láthassuk kegyedet. — Eljöttem — válaszolt az ifjú vendég — s ez bizonyságul szolgál, hogy önök sorsa, kedves kisasszonyok, szivemen fekszik. — A mi sorsunk? — kérdezék a hölgyek,megdöbbenve.­­- Figyeljenek szavaimra, —folytató Frigyes — az e vá­rosban! tartózkodás nem sokára veszélyessé válhatik. Buda, Henczi tábornok parancsnoksága alatt, a császáriak birtoká­ban marad, s védetni fog. E szavakban fekszik Pest sorsa. — Minden megtámadás, melly Buda ellen intéztetik, okvetlenül Pest lövetését vonandja maga után. — S lehetséges volna ez? — kérdé álmélkodva Thekla. — Nemcsak lehetséges , de bizonyos — feleli Frigyes — higyenek önök szavaimnak, s kövessék egyszersmind taná­csomat s távozzanak minél előbb Pestről. — Szent Isten! — jajveszékelt Paulina — merre forduljunk e szerencsétlen országban ? Midőn atyámmal Nagy-Szebent elhagyom s a császáriak uralma alá menekedtünk, ki hitte volna, hogy még Pest is a magyarok hatalmába kerül? Atyám keres­') Lásd PESTI NAPLÓ 44-d. számát,­kedési ügyekben Bécsbe utazott; ő azt hiszi, hogy Pesten tel­jes bátorságban vagyok, s im most egy csapással el vagyunk egymástól zárva. — Te nálunk maradsz, kedves barátném­ — szólt hozzá vi­gasztalóig Thekla — én a veszélyről még ma értesítem anyá­mat, s aztán együtt utazandunk Kassa­ melletti jószágunkra. — Oh! Kassa is szerencsétlen város; már hatszor volt a császárnak, és ugyanannyiszor a magyarok kezében. Ha már Pestet csakugyan el kell hagynom, akkor oda megyek, hol magamat bátorságban gondolom. — Igen igen, — szólt Thekla — de illy helyet Magyar­­országban most feltalálni, vajmi nehéz. — Úgy hát Bécsbe utazom. — S hiszed, hogy ott bátorságban lessz? Paulina álmélkodva nézett barátnéjára. — Úgy van — szólt folytatólag Thekla — Bécsre is rátör­hetnek ; ez koránsem olly lehetetlen, mint talán gondolod. Egy szerencsés ütközet, s a magyar tábor Bécs falai előtt áll. Paulina most az ifjú férfira veté szemeit, mintha tőle várna vigaszt, vagy czáfolatot e kedvetlen hírre. Frigyes csóválta fejét s igy szólott: Olly hirtelen az nem fog megtörténni! Mig Győr a császári seregek hatalmában van, addig Bécsnek nincs mitől tartania. Én önnek, Paulina kisasszony, egy ajánlást teszek; ön akaratától függ, azt el­fogadni , vagy nem. Anyám, mint ön is tudja, Budán lakik, de nem a várban, hanem a ráczvárosban, és pedig a dunapar­­ton, közel a meleg­fürdőkhöz. Bármi történjék is a várban vagy Pesten, anyám lakháza olly elszigetelten áll, hogy ön ott legkisebb veszélytől sem tarthat. Ha Thekla kisasszony csakugyan szándéka mellett megmaradna s anyjával Kassára utaznék, s ön oda őket nem követné, menhelyül ajánlom önnek anyám hajlékát, hogy ön ott szívesen látott vendég leend, azt, úgy hiszem, nem kellene sokat bizonyítgatnom. Paulina ezen ajánlatnál barátnéjára tekintett, ez pedig válaszolt : — Bármilly nem örömest nélkülözöm társaságodat, Paulinám, távol legyen tőlem, hogy eltökélésedre befolyást gyakoroljak. — Ma estve majd tanácskozzunk fölötte — viszonzá Paulina. — Arra kedves kisasszonyok — mondó Frigyes —nem en­gedhetek időt. A hajóhíd megégése s a lánczhíd túlsó oszlopá­nak elzárása óta a két város közti közlekedés csónakokon tör­tént, ámde holnap reggeltől kezdve a dunáni átkelés egészen meg van szüntetve. Épen most bocsáttatik közre egy hirdet­mény , melly holnap már erőbe lép; e hirdetmény szerint semmiféle hajónak a két város közti Dunán járnia nem szabad, meg lévén szigorún parancsolva a dunaparton felállított őrök­nek, hogy a tilalom áthágóira tüstint lőjenek. Ha tehát aján­latomat ön elfogadja, határozza el magát azonnal, s jöjjön át még ma velem Budára. A két barátnő ezen hírre rendkívüli zavarba jött. Thekla egyik mellékterembe sietett, hogy anyját beszólítsa. A három némber most együtt tanácskozik, mittevők legye­nek illy veszélyes helyzetben. Fontolgaták a különböző esete­ket. Thekla makacs ét sürgette a Kassára­ utazást; anyja nem igen ellenző; Paulina félt egy a felkelőktől megszállott vidékre költözni; nem maradt tehát egyéb választása, mint elfogadni Frigyes ajánlatát. Ügy is történt. A Budára átköltözés a milly gyorsan elhatároztatott, szint­­olly hamar jön teljesítve is.’ Thekla hathatós segédkezeket nyujt a barátnéjának, s alig telt bele fél óra, már minden po­­gyász börzsákba volt takarítva s a börzsák taligára téve, hogy átszállítás végett a dunaparthoz tolassák. Az alatt beköszöntött az est. Thekla a parton álló csónakhoz kisérte barátnéját és Frigyest. A két hölgy egymás karjaiba borult, csókokat váltanak. Végre Paulina kibontakozott barátnéja karjaiból, és sietett a csónakba, hol Frigyes reá már várakozott. Thekla merően pillantott a Duna tükrén tovalejtő csónak után; az éj homálya azt csakhamar eltüntető szemei elöl. — Ő czéljához közelít — illy sóhaj emelkedett kebléből — mikor fogom én ugyanazt magamról mondhatni ? Komoly merengésben tért a magyar hajadon most hajlékába vissza. A város vidám hangulata, melly még folytonosan zaj­lott é­s élénkült, most ránézve bűvös hatását elvesztette. Ő gépszerüleg érkezett el azon házhoz, hol anyjával lakott. A kapunál egy férfi állt. Ez kis lovat tarta fékszáron, melly lábaival nyugtalanul kapálódzott. A paripa nyergeivé vált, s NEMESBÜLJÜNK!­ I. * Két hatalom képviseli mindazt, mi az embernek jelentőséget, értéket és méltóságot ad. E két hatalom az erkölcsiség s az értelem. Minden, mi e kettő bir­tokába nem sorozható: ellenségesen hat a teremtmény­re s ezt eredeti sötétségébe löki vissza. E két hatalom­ban összpontosul az egyetemes civilizatio; kívüle csak barbarismus mutatkozik. Minden birtok és vagyon, szoros összeköttetésben állván az anyagi ember­ lénynyel s ezt némileg biztosít­ván is, a kirekesztés eszméjét táplálja és az elkülön­­zést eszközli, következőleg fölrázza az emberek kü­lönböző szenvedélyeit, mellyek — ha nem korlátoz­­vák — csak semmisitnek, de mit sem alkotnak. Legelöl áll valamennyi közt a földbirtok. Itt az em­ber, mint lakhelyének ura, az ingatlan földterületet vagyonává tette, azaz : mindennemű tulajdonnal vagy birtokkal egyenlővé, melly csekély átváltoztatása mel­lett fönmaradt, részvétlenül tűrvén azon myriadék gyú­rását, czivódását, mellyek ezer és ezer éveken át rajta keresztülmenének; érzéketlenül szemlélvén, mi­­kint terjeszti táplálékát egyik ivadék a másiknak csont­jai között. S ezen körülményből folyt mindazon baj, veszély és nyomor, mellyeket a fölingerlett szenvedé­lyek előidéznek, s mellyeken a — társaságokat és az egész emberi nemet javitni s boldogitni akaró — vi­lágbölcsek föllengős eszméi mindeddig segitni képesek nem voltak. Még nem jutott senkinek eszébe a földbirtok törté­netét megírni, pedig nem volna épen megvetendő föl­adat megmutatni: milly befolyást gyakorolt a földbir­tok, különösen pedig a kirekesztőleges földbirtokjog, a civilizátióra? Mert sejdíthető, miszerint az oknyomo­­zat eredménye tagadó lesz, minthogy világosan tanú­sítja a civilizatio története, miként az annyiban hatott a földbirtokjog eszméjére, mennyiben az — erkölcsi­­ségre és értelemre alapult — humanizáló törvények, utalmuk alá vevén a birtokot, a társadalmi szabadság, polgári egyenlőség és egyenjogúság fogalmát böviték. De mikint termett átalában az adómentes birtok­­aristokratia ? E felől a civilizatio mit sem tud. Ha a társasági viszonyok közt valahol zavar mutatkozik, mutatkozik itt, és — csakugyan a zavarnak legzavar­­tabb neme — a nevetséges és szánakodást gerjesztő. E név: aristokratia, mint kormányzati vagy or­­száglási alak, rég eltűnt, s azon idő, mellyben az aristokratia mondhatta: on a fait et défait les rois, átváltozott, s egészen megfordult. Az aristokratia, mint osztályzat, a feudalismus szakában alakult s vele ma­radt egybeköttetésben. Egykor gyakorlott hatalmát a civilizatio eltörlötte, de a megrögzött fogalmak korunk­­bai átharapódzását nem akadályozhatta. Csak szét kell nézni ezen vén, ezen kedves Euró­pában, és szemlélni, miként osztályozza önmagát az aristokratia? A tizenhat­ öses, szerzetképes német, ki minden tekintetét s egész földi boldogságát koczkáztat­­ja, örökre elveszti, ha egy csak tizenöt-őses felesé­get vesz: szánakodással néz az angol aristokratára, ki a high breed-et inkább lovaiban szereti föntartani; az angol lord pedig vállvonitva szól a french begar-ról. Tessék választani: ducke, marquis, comte, vicom­te, baron, grand, peer, lord, mágnás, zászlósúr, főnemes, knight, lovag, von und zu, stb. stb. Mellyik az aristokrata, ha ezek együtt vannak? Milly tömérdek elkülönzések, milly szánakodás egy­más iránt? Mikint hegykélkedik az újonsült báró, s mi­kint gúnyolja viszont ezt az udvarképes lovag ? És milly átalakulás, milly hajlékonyság! ha Rochefoucauld ro­yalista , ha Mirabeau jakobinus, ha Lafayette repu­blikánus, ha Montalivet komornyik, ha Girardin li­­beriás inas ? stb. stb. ! Hová tévedtünk? Mennyire vagyunk az erkölcsi­­ségtől? mennyire az ember méltóságától, mellyet a teremtő kebelébe öntött, hogy vezérelje őt tökélyülte elibe ? Ha azok, „qui ne se sont donnés que la pei­ne de nat­re“ hivatják vezetni a jámbor halandót, az emberiséget ennek kitűzött útján: képzelhetni, hová kell és kellett jutnia minden hazának, a hol ez igy va­gyon. — Nemeshü­ljünk! Arad , april 27.­­. Társaséletünket a tavasz ifjú napjai zsibbasztó almiból tevékeny mozgalomra költötték. Polgártársaink élvezve s használva ez ifjú napokat, részint azon sebek behegesztésében fáradoznak, mellyeket házaikon a tizenegy hós ostromállapot förgetegei ütöttek, részint a lángnedvü szőlőhegyek ügyes

Next