Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-29 / 66. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ 66.­­ Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. ------ Szerda, május 29-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit­ sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv úr könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, dalesti órákban. Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek elő­fizetése május 31- ik­év­e­­ véget ér, a­mennyiben lap­jainkat továbbra is járatni akarnak, szíveskedjenek eziránt minél előbb rendelkezni, hogy kiadó­hivata­lunknál a megküldésben hiány ne történjék. Emlékezetbe hozzuk itt egyúttal azt is — mi egyébiránt lapunk homlokzatán naponkint olvasható — hogy a havi előfizetés mindig a hónap első nap­jától annak utoljáig számittatik. Budapest, május 29-kén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, máj. 23. esti 8 órakor. Normanby lord, Pal­­merstontól sürgönyt kapott, mellyet közlött Lahitte mi­niszterrel. Ezen sürgöny egyezkedési ajánlatokat tar­talmaz s a bonyodalom okát Gros báróra hárítja. — Lahitte ezzel nincs megnyugtatva.— A nemzetgyűlés­ben a választási­ reform fölötti vitatkozások folytattat­­nak. A törvény egyes czikkeinek tárgyalása 462 szó­val 227 ellen elhatároztatik. Pádua, máj. 22. Ma halt meg ugyanitt báró d’Aspre táborszernagy. Genua, máj. 22. Sassaris érsek a siccardi-törvény határozatainak ellenszegülvén, elfogatott . A király Piemontból Chamberybe érkezett. Azon szíves részvét, mellyel lapunk vezetésében t.­irótársainknál találkozunk, valamint egy részt öröm­mel tölti el keblünket s legszebb reményt nyújt aziránt, hogy nemzetiségünk egyik legszentebb talizmánja — szép és erodes nyelvünk — folyvást buzgó művelés­nek örvendvén, a legszebb kilátásra jogosít minden hit­­lelkü magyart nemzetiségének az egyenjogúsító mart. 4-dikei alkotmány pajzsa alatti további felvirágzása iránt, úgy másrészt azon kérelemmel kényszerit já­rulni hozzájuk, ne nehezteljenek ránk, ha beküldött czikkeik rögtön, vagy olly hamar, mint ők s magunk is szeretnek, nem jelenhetnek meg. A szorosan helybeli érdekeket tartalmazó vidéki le­velezéseket iparkodunk érkezésük után tüstint adni, ha­nem az értekező czikkek közlésében kénytelenek va­gyunk némi sorozatot tartani, azokat tevén másoknak eléje, mellyek a politikai napi kérdésekre közelebbről vo­natkoznak. Azonban elkerül a sor az eddig hozzánk be­küldöttek közöl majd mindegyikre, mert — s ebben nagyon megtisztelve látjuk lapunkat — kevés sor ér­kezett hozzánk ekkorig, melly a közönség elé juttatást meg nem érdemlené — csak egy kis türelemért ese­dezünk. Valóban kifejezhetlen örömet fakaszt hű magyar keb­lünkben azon öntudat, hogy fellépésünk által annyi részvevő szívvel, annyi részvevő karral tapasztaljuk munkáltatni nemzeti irodalmunkban a hírlapi mezőt! Jobbjai a szellemi munka­erőknek, mellyeket a hazán­kon átvonult förgeteg a magyar irodalom szerencséjé­re megtartott, a mennyiben őket a körülmények súlyos volta hallgatagságra nem kényszeríti, eddig is szép számmal sereglettek körénk, s biztosan reméljük, hogy az enyhülő viszonyok, mellyeket nem alap nélkül vá­runk, még többeket hozandnak össze közöttünk. Ezen vigasztaló öntudatunkban könnyen tűrjük, s kiönnyű férfias méltósággal megvetnünk azon aljas gyanúsításokat, azon nemtelen rágalmakat, mellyek bizonyos emberke és — lehető — társai által sze­mélyünk ellen egyenest azon hazafiúi czélból koholtat­­nak itt, s terjesztetnek itt — s talán vidéken is, hogy lapunk hitele, sőt lapunk maga, aláásassék! A magyar haza rég ismeri tiszta, becsületes szándékunkat, ismeri nyelvünk, nemzetiségünk iránti szent lángunkat, is­meri a körülményeket, de a­kik hozzánk közelebb áll­nak, vagy valaha állottak, ismerik és tudják, hogy nemtelen eszközökhöz nyúlni, még legelvetemültebb elleneink irányában sem vagyunk képesek, és nem le­szünk azok soha! Nyíltan, ha tetszik, megküzdünk bárkivel, áskálód­ni , titkos utakon járni, hunyászkodva mások kegyét keresni — nem volt, s nem leend a mi kenyerünk so­ha; s a megélhetés ezen élhetetlen módját senkitől sem irigyeljük! Azért bátran előre, mig irígyeinknek, mig sötétben kúszó elleneinknek nem sükerülend előttünk az ösvényt bevágni! A szent és jóltevő béke, az alkotmányos rend és nemzetiem haladás a tökélyesbülésben, irvák a lobo­góra, mellyet felkarolánk. E mondatra: calumniari au­­dacter semper aliquid haeret (a vakmerő rágalomból mindig marad valami a rágalmazotton), mi ime szép s általunk szilárdul követendő elvvel felelünk: „A be­csületeség legbiztosb kalauza az életnek“; s egyik tisz­telt munkatársunk ime verspárjával, mellyet tegnap vevőnk: „A honfi szíve légyen érez , a mellyet Sem csüggedés , sem bánat nem repeszt meg.“ Rézbánya (Bihar megyében) május 20-kán. Nagy feszültséggel várta nálunk mindenki a debreczeni fő­törvényszék tagjainak kineveztetését, és senki sem kételke­dett azok közöl, kik a mártius 4-kei alkotmány jótéteményeit a külön nemzetekre egyformán kiterjesztetni óhajtják, misze­rint e féltörvényszék ülnökei között a román nép számához képest aránylag románok is lesznek. Azonban a milly nagy volt a várakozás, épen olly meglepő volt, midőn arról kelle értesülnünk, hogy az eddig kinevezett 12 ülnök közöl, egyetlen egy román sincs, ha csak Bálint Elek urat nem akarná valaki romanizálni az ő tudta s akarata nélkül .­') Minthogy debreczeni tudósításunk szerint (I. PESTI NAPLÓ 60­. számát) az érintett két­ főtörvényszéknél két ülnöki hely még üres, mi azt hiszszük, hogy épen a román atyafiak igényei lehető teljesítése vé­gett maradt az így; mert a mennyire mi Sz. P. ottani m. biztos urat is- A FESTI NAPLÓ M&TÁRA. GÖRGEY, BUDA ALATT. Történeti regényes beszély­­). IX. Folytatás. — Nyilvános működésem terén ez első eset — amígy vála­szolt Görgey — hogy egy hölgygyel politikai közlekedésbe lépek. — Oh tábornok úr — folytatá Thekla — talán ez is első eset, hogy hölgy illy fontos küldetéssel van megbizatva. Ha meggondolom, mi függ minden ez órától, mennyi remény tá­maszkodik arra, mennyi életet és áldást, vagy mennyi halált és szerencsétlenséget hordoz méhében, akkor tábornok úr, megnevezhetlen félelem és aggály kap meg azon irtóztató súly alatt, mellyel gyönge erőm terhelteték; akkor hasztalan ke­resek szavakat, mellyek elég hatással bírnának arra, hogy megbízatásomban méltólag járjak el. — Kedves kisasszony — szólalt most meg Görgey nem min­den részvét nélkül — én értem ön elfogadását, és tisztelem azon érzelmet, m­ellyből az származik. Egyet azonban meg nem állhatok nyíltan kimondani. — Honnét van az, hogy ön, egy leányzó, élte világában, olly fiatal még a való, s következés­kép a politikai életben is, honnét van az, kérdem, hogy ön olly sulyos tartalmú küldetéssel bízatott meg, egy küldetéssel, mellynek súlya, mint ön maga mondja, a nő gyönge erejét meghaladja, és önt félni és csüggedni készti ? — Én e küldetéssel megbizattam, s elvállalom azt, mivel az a békének küldetése. Én nem bírok azon magas értelemmel, szellemi erővel, tapasztalással, s szólástehetséggel, mint talán azok, kik engem ide küldöttek; de van a nőnek egy tulajdona, egy férfiak fölötti előnye, s ez, érzelem, párosulva szenvedély­nélküli nyugalommal. A férfi, ha egy más pártnak hívével ta­lálkozik — történjék bár a legnemesb kiengesztelési szándék­kal — elveszti hidegvérűségét s elfogulatlanságát. Ő a másik­ban csak ellenét látja, kit magához akarna vonni, a nélkül, hogy hozzá közeledjék. Ő pártellenesét a jobbról kívánja meg­győzni, maga pedig a meggyőződhetésre minden alkalmat kerül. És épen ezen makacsság, ezen fitogtatott hibázhatlanság okoz­za, hogy a pártok még akkor is, midőn a nemzetek java pa­rancsolja, olly ritkán képesek egyesülni. Mit használ szellem és értelem, mit használnak az életből és történetből merített tapasztalások, ha a férfiak, kiknek kezeiben a népek sorsa nyugszik, megvetik az élet és történet tanulságit, vakokká té­tetvén pártszenvedélyek által az élet és történet iránt? Nőknél ez máskép van. A nő gyönge, épen ezen gyöngeségén alap­szik engedékenysége, épen ezen gyöngeségében fekszik hi­­bázhatásának tudalma, egy támasz, egy vezető utáni vágya, és ha egy nő politikai térre lép, mi szolgálhatna neki jobb és sükeresb támaszul, mint a tapasztalás ? miben találhatna jobb s biztosabb vezetőt, mint a történetben ? A politika nem eleme a nőnek, ez ugyan való, de épen mivel nem eleme, épen mivel idegen tér előtte, tehát egyszersmind vigyázóbb, s in­kább ügyel a veszélyekre, mellyek itt fenyegetnek. A párt­ember szenvedélyesen tör előre: a nő meggondoltan igyek­­szik czélhoz jutni; a férfit csak a szellem vezérli: a nőnél a szívnek is van szava. Ezek, tábornok úr azon okok, mellyek­­nél fogva nekem e terhes feladat jutott. — Kedves kisasszony — szólt a magyar fővezér — ön te­hát egy párt nevében jelenik meg itt, s én — ha nem csalat­kozom — ismerem e pártot! — Ügy van, tábornok úr — én itt egy párt nevében szólok, de ön e pártot nem ismeri. Nem Metternich egykori támaszai Magyarországban azok, kiknek nevében én itt állok, mert ezekkel szintolly kevéssé akarok, mint Kossuth vak­ eszközei­vel szövetséget kötni. Ez utólsóktól rettegek, amazokat pedig megvetem. Azon párt, mellyhez én tartozom, nem Kossuth gépműkönye, és nem előcsarnokoz az osztrák hatalomgyakor­lóknál. Vessen ön egy pillanatot a debreczeni nemzetgyűlésre, tekintsen végig a magyar hadsereg sorain, a várak és palotá­kon hazánkban, sőt pillantson magára Bécsre, és ön mindenütt nagy­ befolyású férfiakat találand pártomból. Mi sokkal buz­góbban szeretjük hazánkat, hogy sem elveszni láthassuk, vagy azt elárulhassuk. Mi Magyarországot hatalmasnak és boldog­nak akarjuk tudni, de nem hatalmasnak egy férfi pokol­ ereje által, ki néhány nap alatt törekszik egy építményt bevégezni, mellyhez legalább is félszázad kívántatik. Tábornok úr, az el­határozó pillanat elérkezett. A magyar hadsereg győzött, ön Budát visszafoglalni készül; seregeink a Rába és Vág folyó­­nál állnak; e pillanatban még mi vagyunk a győztesek, hasz­náljuk ezen pillanati nyereséget, a hadi szerencse forgandó. — Majd rajta leszünk, hogy azt sarkunkhoz lánczoljuk. — Becsülöm ennek hiedelmét, de nem osztozhatom benne, mert mostantól fogva már nem csupán az osztrákokkal van dolgunk, hanem az oroszokkal is. — Az oroszok nem fognak határunkra lépni ! — válaszolt Görgey, sötéten. — Ők át fognak lépni, valamint egy isten van felettünk. Kérem, tábornok úr, olvassa ezen sorokat. Thekla itt a fővezérnek egy levelet adott által, mellyet ez figyelemmel olvasott végig. Az aláíráson megütközött. — Ön tehát ezen urakkal is összeköttetésben áll ? — kérdé álmélkodva Görgey. — ügy van, ezen urakkal is. Szolgáljon ez önnek Bécs­­beni befolyásunk bizonyítványául. Görgey , gondolatokba mélyedett. Föltéve — imigy szólt rövid szünet után — hogy valóban minden úgy van, mint itt megiratik, mit kíván ön pártja tőlem? — Kérjük önt, csatlakozzék hozzánk. — Ezen kérelem főleg a hadvezérre vonatkozik. — A férfiúra és hadvezérre egyiránt. — És mit kíván ön ez utóbbitól ? — Hogy egész befolyásával álljon e párt élére, és mind­járt most, mi­előtt még Buda vissza van foglalva, bocsát­kozzék alkudozásba Ausztriával. Görgey megütközve hátrált, mondván: kisasszony! ezen kívánat a jelen pillanatban meglep engem. Hol azon férfi, ki most merészkednék Kossuth ellenében föllépni, s neki ellent­­állani; most, midőn olly valószínű, hogy óriási tervei való­ban teljesülhetni fognak? — Ezen férfiú — válaszoló nyugalommal Thekla — velem szem­közt ül. Igen, tábornok úr, ön, s egyedül csak ön az. Mi önhöz fordulunk, mivel tudjuk, hogy ön hatalmában áll hazánkat további harczoktól megmenteni; mivel tudjuk, hogy ön ezen tűzzelvassal­ pusztítás , ezen öldöklés és rablás jele­netein visszaborzad, egy szóval, hogy ön nem Kossuth barátja. Egy szó öntől, tábornok úr, és a hadsereg, melly szeretet és lelkesülettel ragaszkodik önhöz, engedelmeskedni fog; száz­ezeren fognak az országban fölkelni és önt szabadítóul üdvöz­­leni. Mintegy guta­ütötten fognak Kossuth párthívei összerogy­ni. Tábornok úr! az ezer sebekből vérző hazának nevében, nevében azoknak, kiket e háború nyomorékok és koldusokká tön, nevében az özvegyek és árváknak kérem önt, alkudozzék! Görgey fejét rázta s válaszolt: Most alkudozni, midőn mi vagyunk a győzök ? — Épen azért, mivel győzök vagyunk, van helye és ideje az alkudozásnak, mert ha Ausztria győz, akkor az nem fog alkudozni, hanem parancsolni. Épen azért, mivel ön Buda előtt áll, s csak egy komoly megrohanás kívántatik a vár bevételére, épen azért van idő az alkudozásra; hadd lássák Bécsben, hogy szívünkön fekszik a szerencsétlen háborút megszüntetni s a békét megalapítani. Mindkét világrészen bámulva beszélnek a magyar vitézségről, s azon fényes győzelmekről, mellyeket ') Lásd PESTI NAPLÓ 44. 45. 46. 47- 51. 52. 54. 55. 56. 57. 58. és 63-d. számát.

Next