Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-29 / 66. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ 66. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. ------ Szerda, május 29-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv úr könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, dalesti órákban. Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése május 31- ikéve véget ér, amennyiben lapjainkat továbbra is járatni akarnak, szíveskedjenek eziránt minél előbb rendelkezni, hogy kiadóhivatalunknál a megküldésben hiány ne történjék. Emlékezetbe hozzuk itt egyúttal azt is — mi egyébiránt lapunk homlokzatán naponkint olvasható — hogy a havi előfizetés mindig a hónap első napjától annak utoljáig számittatik. Budapest, május 29-kén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, máj. 23. esti 8 órakor. Normanby lord, Palmerstontól sürgönyt kapott, mellyet közlött Lahitte miniszterrel. Ezen sürgöny egyezkedési ajánlatokat tartalmaz s a bonyodalom okát Gros báróra hárítja. — Lahitte ezzel nincs megnyugtatva.— A nemzetgyűlésben a választási reform fölötti vitatkozások folytattatnak. A törvény egyes czikkeinek tárgyalása 462 szóval 227 ellen elhatároztatik. Pádua, máj. 22. Ma halt meg ugyanitt báró d’Aspre táborszernagy. Genua, máj. 22. Sassaris érsek a siccardi-törvény határozatainak ellenszegülvén, elfogatott . A király Piemontból Chamberybe érkezett. Azon szíves részvét, mellyel lapunk vezetésében t.irótársainknál találkozunk, valamint egy részt örömmel tölti el keblünket s legszebb reményt nyújt aziránt, hogy nemzetiségünk egyik legszentebb talizmánja — szép és erodes nyelvünk — folyvást buzgó művelésnek örvendvén, a legszebb kilátásra jogosít minden hitlelkü magyart nemzetiségének az egyenjogúsító mart. 4-dikei alkotmány pajzsa alatti további felvirágzása iránt, úgy másrészt azon kérelemmel kényszerit járulni hozzájuk, ne nehezteljenek ránk, ha beküldött czikkeik rögtön, vagy olly hamar, mint ők s magunk is szeretnek, nem jelenhetnek meg. A szorosan helybeli érdekeket tartalmazó vidéki levelezéseket iparkodunk érkezésük után tüstint adni, hanem az értekező czikkek közlésében kénytelenek vagyunk némi sorozatot tartani, azokat tevén másoknak eléje, mellyek a politikai napi kérdésekre közelebbről vonatkoznak. Azonban elkerül a sor az eddig hozzánk beküldöttek közöl majd mindegyikre, mert — s ebben nagyon megtisztelve látjuk lapunkat — kevés sor érkezett hozzánk ekkorig, melly a közönség elé juttatást meg nem érdemlené — csak egy kis türelemért esedezünk. Valóban kifejezhetlen örömet fakaszt hű magyar keblünkben azon öntudat, hogy fellépésünk által annyi részvevő szívvel, annyi részvevő karral tapasztaljuk munkáltatni nemzeti irodalmunkban a hírlapi mezőt! Jobbjai a szellemi munkaerőknek, mellyeket a hazánkon átvonult förgeteg a magyar irodalom szerencséjére megtartott, a mennyiben őket a körülmények súlyos volta hallgatagságra nem kényszeríti, eddig is szép számmal sereglettek körénk, s biztosan reméljük, hogy az enyhülő viszonyok, mellyeket nem alap nélkül várunk, még többeket hozandnak össze közöttünk. Ezen vigasztaló öntudatunkban könnyen tűrjük, s kiönnyű férfias méltósággal megvetnünk azon aljas gyanúsításokat, azon nemtelen rágalmakat, mellyek bizonyos emberke és — lehető — társai által személyünk ellen egyenest azon hazafiúi czélból koholtatnak itt, s terjesztetnek itt — s talán vidéken is, hogy lapunk hitele, sőt lapunk maga, aláásassék! A magyar haza rég ismeri tiszta, becsületes szándékunkat, ismeri nyelvünk, nemzetiségünk iránti szent lángunkat, ismeri a körülményeket, de akik hozzánk közelebb állnak, vagy valaha állottak, ismerik és tudják, hogy nemtelen eszközökhöz nyúlni, még legelvetemültebb elleneink irányában sem vagyunk képesek, és nem leszünk azok soha! Nyíltan, ha tetszik, megküzdünk bárkivel, áskálódni , titkos utakon járni, hunyászkodva mások kegyét keresni — nem volt, s nem leend a mi kenyerünk soha; s a megélhetés ezen élhetetlen módját senkitől sem irigyeljük! Azért bátran előre, mig irígyeinknek, mig sötétben kúszó elleneinknek nem sükerülend előttünk az ösvényt bevágni! A szent és jóltevő béke, az alkotmányos rend és nemzetiem haladás a tökélyesbülésben, irvák a lobogóra, mellyet felkarolánk. E mondatra: calumniari audacter semper aliquid haeret (a vakmerő rágalomból mindig marad valami a rágalmazotton), mi ime szép s általunk szilárdul követendő elvvel felelünk: „A becsületeség legbiztosb kalauza az életnek“; s egyik tisztelt munkatársunk ime verspárjával, mellyet tegnap vevőnk: „A honfi szíve légyen érez , a mellyet Sem csüggedés , sem bánat nem repeszt meg.“ Rézbánya (Bihar megyében) május 20-kán. Nagy feszültséggel várta nálunk mindenki a debreczeni főtörvényszék tagjainak kineveztetését, és senki sem kételkedett azok közöl, kik a mártius 4-kei alkotmány jótéteményeit a külön nemzetekre egyformán kiterjesztetni óhajtják, miszerint e féltörvényszék ülnökei között a román nép számához képest aránylag románok is lesznek. Azonban a milly nagy volt a várakozás, épen olly meglepő volt, midőn arról kelle értesülnünk, hogy az eddig kinevezett 12 ülnök közöl, egyetlen egy román sincs, ha csak Bálint Elek urat nem akarná valaki romanizálni az ő tudta s akarata nélkül .') Minthogy debreczeni tudósításunk szerint (I. PESTI NAPLÓ 60. számát) az érintett két főtörvényszéknél két ülnöki hely még üres, mi azt hiszszük, hogy épen a román atyafiak igényei lehető teljesítése végett maradt az így; mert a mennyire mi Sz. P. ottani m. biztos urat is- A FESTI NAPLÓ M&TÁRA. GÖRGEY, BUDA ALATT. Történeti regényes beszély). IX. Folytatás. — Nyilvános működésem terén ez első eset — amígy válaszolt Görgey — hogy egy hölgygyel politikai közlekedésbe lépek. — Oh tábornok úr — folytatá Thekla — talán ez is első eset, hogy hölgy illy fontos küldetéssel van megbizatva. Ha meggondolom, mi függ minden ez órától, mennyi remény támaszkodik arra, mennyi életet és áldást, vagy mennyi halált és szerencsétlenséget hordoz méhében, akkor tábornok úr, megnevezhetlen félelem és aggály kap meg azon irtóztató súly alatt, mellyel gyönge erőm terhelteték; akkor hasztalan keresek szavakat, mellyek elég hatással bírnának arra, hogy megbízatásomban méltólag járjak el. — Kedves kisasszony — szólalt most meg Görgey nem minden részvét nélkül — én értem ön elfogadását, és tisztelem azon érzelmet, mellyből az származik. Egyet azonban meg nem állhatok nyíltan kimondani. — Honnét van az, hogy ön, egy leányzó, élte világában, olly fiatal még a való, s következéskép a politikai életben is, honnét van az, kérdem, hogy ön olly sulyos tartalmú küldetéssel bízatott meg, egy küldetéssel, mellynek súlya, mint ön maga mondja, a nő gyönge erejét meghaladja, és önt félni és csüggedni készti ? — Én e küldetéssel megbizattam, s elvállalom azt, mivel az a békének küldetése. Én nem bírok azon magas értelemmel, szellemi erővel, tapasztalással, s szólástehetséggel, mint talán azok, kik engem ide küldöttek; de van a nőnek egy tulajdona, egy férfiak fölötti előnye, s ez, érzelem, párosulva szenvedélynélküli nyugalommal. A férfi, ha egy más pártnak hívével találkozik — történjék bár a legnemesb kiengesztelési szándékkal — elveszti hidegvérűségét s elfogulatlanságát. Ő a másikban csak ellenét látja, kit magához akarna vonni, a nélkül, hogy hozzá közeledjék. Ő pártellenesét a jobbról kívánja meggyőzni, maga pedig a meggyőződhetésre minden alkalmat kerül. És épen ezen makacsság, ezen fitogtatott hibázhatlanság okozza, hogy a pártok még akkor is, midőn a nemzetek java parancsolja, olly ritkán képesek egyesülni. Mit használ szellem és értelem, mit használnak az életből és történetből merített tapasztalások, ha a férfiak, kiknek kezeiben a népek sorsa nyugszik, megvetik az élet és történet tanulságit, vakokká tétetvén pártszenvedélyek által az élet és történet iránt? Nőknél ez máskép van. A nő gyönge, épen ezen gyöngeségén alapszik engedékenysége, épen ezen gyöngeségében fekszik hibázhatásának tudalma, egy támasz, egy vezető utáni vágya, és ha egy nő politikai térre lép, mi szolgálhatna neki jobb és sükeresb támaszul, mint a tapasztalás ? miben találhatna jobb s biztosabb vezetőt, mint a történetben ? A politika nem eleme a nőnek, ez ugyan való, de épen mivel nem eleme, épen mivel idegen tér előtte, tehát egyszersmind vigyázóbb, s inkább ügyel a veszélyekre, mellyek itt fenyegetnek. A pártember szenvedélyesen tör előre: a nő meggondoltan igyekszik czélhoz jutni; a férfit csak a szellem vezérli: a nőnél a szívnek is van szava. Ezek, tábornok úr azon okok, mellyeknél fogva nekem e terhes feladat jutott. — Kedves kisasszony — szólt a magyar fővezér — ön tehát egy párt nevében jelenik meg itt, s én — ha nem csalatkozom — ismerem e pártot! — Ügy van, tábornok úr — én itt egy párt nevében szólok, de ön e pártot nem ismeri. Nem Metternich egykori támaszai Magyarországban azok, kiknek nevében én itt állok, mert ezekkel szintolly kevéssé akarok, mint Kossuth vak eszközeivel szövetséget kötni. Ez utólsóktól rettegek, amazokat pedig megvetem. Azon párt, mellyhez én tartozom, nem Kossuth gépműkönye, és nem előcsarnokoz az osztrák hatalomgyakorlóknál. Vessen ön egy pillanatot a debreczeni nemzetgyűlésre, tekintsen végig a magyar hadsereg sorain, a várak és palotákon hazánkban, sőt pillantson magára Bécsre, és ön mindenütt nagy befolyású férfiakat találand pártomból. Mi sokkal buzgóbban szeretjük hazánkat, hogy sem elveszni láthassuk, vagy azt elárulhassuk. Mi Magyarországot hatalmasnak és boldognak akarjuk tudni, de nem hatalmasnak egy férfi pokol ereje által, ki néhány nap alatt törekszik egy építményt bevégezni, mellyhez legalább is félszázad kívántatik. Tábornok úr, az elhatározó pillanat elérkezett. A magyar hadsereg győzött, ön Budát visszafoglalni készül; seregeink a Rába és Vág folyónál állnak; e pillanatban még mi vagyunk a győztesek, használjuk ezen pillanati nyereséget, a hadi szerencse forgandó. — Majd rajta leszünk, hogy azt sarkunkhoz lánczoljuk. — Becsülöm ennek hiedelmét, de nem osztozhatom benne, mert mostantól fogva már nem csupán az osztrákokkal van dolgunk, hanem az oroszokkal is. — Az oroszok nem fognak határunkra lépni ! — válaszolt Görgey, sötéten. — Ők át fognak lépni, valamint egy isten van felettünk. Kérem, tábornok úr, olvassa ezen sorokat. Thekla itt a fővezérnek egy levelet adott által, mellyet ez figyelemmel olvasott végig. Az aláíráson megütközött. — Ön tehát ezen urakkal is összeköttetésben áll ? — kérdé álmélkodva Görgey. — ügy van, ezen urakkal is. Szolgáljon ez önnek Bécsbeni befolyásunk bizonyítványául. Görgey , gondolatokba mélyedett. Föltéve — imigy szólt rövid szünet után — hogy valóban minden úgy van, mint itt megiratik, mit kíván ön pártja tőlem? — Kérjük önt, csatlakozzék hozzánk. — Ezen kérelem főleg a hadvezérre vonatkozik. — A férfiúra és hadvezérre egyiránt. — És mit kíván ön ez utóbbitól ? — Hogy egész befolyásával álljon e párt élére, és mindjárt most, mielőtt még Buda vissza van foglalva, bocsátkozzék alkudozásba Ausztriával. Görgey megütközve hátrált, mondván: kisasszony! ezen kívánat a jelen pillanatban meglep engem. Hol azon férfi, ki most merészkednék Kossuth ellenében föllépni, s neki ellentállani; most, midőn olly valószínű, hogy óriási tervei valóban teljesülhetni fognak? — Ezen férfiú — válaszoló nyugalommal Thekla — velem szemközt ül. Igen, tábornok úr, ön, s egyedül csak ön az. Mi önhöz fordulunk, mivel tudjuk, hogy ön hatalmában áll hazánkat további harczoktól megmenteni; mivel tudjuk, hogy ön ezen tűzzelvassal pusztítás , ezen öldöklés és rablás jelenetein visszaborzad, egy szóval, hogy ön nem Kossuth barátja. Egy szó öntől, tábornok úr, és a hadsereg, melly szeretet és lelkesülettel ragaszkodik önhöz, engedelmeskedni fog; százezeren fognak az országban fölkelni és önt szabadítóul üdvözleni. Mintegy gutaütötten fognak Kossuth párthívei összerogyni. Tábornok úr! az ezer sebekből vérző hazának nevében, nevében azoknak, kiket e háború nyomorékok és koldusokká tön, nevében az özvegyek és árváknak kérem önt, alkudozzék! Görgey fejét rázta s válaszolt: Most alkudozni, midőn mi vagyunk a győzök ? — Épen azért, mivel győzök vagyunk, van helye és ideje az alkudozásnak, mert ha Ausztria győz, akkor az nem fog alkudozni, hanem parancsolni. Épen azért, mivel ön Buda előtt áll, s csak egy komoly megrohanás kívántatik a vár bevételére, épen azért van idő az alkudozásra; hadd lássák Bécsben, hogy szívünkön fekszik a szerencsétlen háborút megszüntetni s a békét megalapítani. Mindkét világrészen bámulva beszélnek a magyar vitézségről, s azon fényes győzelmekről, mellyeket ') Lásd PESTI NAPLÓ 44. 45. 46. 47- 51. 52. 54. 55. 56. 57. 58. és 63-d. számát.