Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-04 / 47. szám

1850. első évi folyam. — ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4„ Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre .17,20, „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polil. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 4T. Szombat, május 4-én Szerkesztési iroda : Úri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirde­tések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv úr könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. A múlt hónapokból már csak néhány teljes­ számú példányokkal szolgálhatunk. Budapest, május 4-dikén. "FILEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK. íris, april 30. Sue Jenő elválasztatott 128,000 "fal; ellentársának Leclerc-nek csak 117,000­­ pcent. rente 54 fr.; 5 pcent. rente 86 frank 40 London, april 30. Bizonyosnak állítják, hogy An­­­fszáig a görögügyben Francziaországtól tervezett i­yenjárási ajánlatokat elfogadta. M. Frankfurt, máj.­­ Váltókelet Bécsre: 101%. — A melly országban visszavonás, irigység s uralkodásrai vágy ülnek tanácsot, ott semmi állandó jó nem diszlik; hol félelem, törvénytelenség, néhány dynaszták határtalan dicsvágya uralkodnak; hol a pénz­szomjas kénykedés, féktelenség, elbizottság és pöf­­feszkedő önzés a nemzet jogait s érdekeit semminek tartják; hol az országnak vagyonosb és tehetősb része az országos nemzeti testülettől elkülönzött gödényt és lajhárt képezvén, előjogai s különérdekei föntartásáról s terjesztéséről álmodozva, az országos terheket csak ak­kor veszi tudomásul, mikor az adó a misera plebs-re kivetendő, vagy ettől beszedendő, illykor megemlé­keztetvén, hogy a hol nincs, ott ne keress, hol a leg­­nyomobb nemzeti ügyek s érdekek fölött a legzavartabb fogalmak divatoznak, ott a hon üdvéről elmondhatni: nyugodjék békében! És hogy édes hazánk I. Mátyás dicső királyunk ha­lála után illy körülmények közt általános romlásnak s végbomlásnak indult s az önvérökben ádázkodók kény­­elmüsége által országosságától is megfosztatott, azt minden tekintetben sajnosan érezzük s minden mozdu­lataikban keservesen fájlaljuk! A jelenkor kivánatait józan észszel fölfogni, hely­zetünk körülményeit igaz valódiságukban megismerni; hibáinkat, hiányainkat, tévedéseink­ szülte hátrama­radásunkat elismerni és a nemzet színe előtt minden lep­lezés, hímezés-hám­ozás nélkül megvallani; min érde­künket a közérdeknek alárendelni, vagyonunkat a ha­za­i közjó előmozdítására használni; szellemi s anya­gi erőnket nemzetünk díszes emelkedése létesítésére egyesitőleg s egyetértőleg tényezősen fordítni; a pár­toskodást és önzőséget, az önkénykedést és pajkos nyalkálkodást stb. kerülni, szóval: igazán tisztelt s tiszteletre méltó magyarok lehetni csak akkor fogunk,­­ ha büszkeség nélküli országos közszellem, nemesi egyetértés, tényezős és áldozatokra kész tettleges ha­­zafiság kevésbé szemfényvesztő beszédinkben, mint minden tetteinkben olly nemesen tündöklik, hogy en­nek nagyszerűsége egy a magyarsággal m­egtestesült­­lelkesült oszthatatlan lényt (ens unum et indivisibile) képezzen! Illy nemesi hazafiság, illy erényességre emelkedett s épült nemzetiség volna véleményünk szerint azon szent czél, mellynek elérésére törekednünk s egymást ösz­­szesen egyesült erővel buzditnunk kellene! Gróf Széchenyi Ferencz az illy — a magyarok fele­kezetében szunyadozó és csak fölébresztésre, felélesz­tésre s kifejlődhetésre váró — hazafiságnak, illy nem­zetiségnek gyökerezetét föltételezte, midőn a Muzeum alapítására czélzott nagy áldozatot a haza oltárára le­tette, a mint efelöli meggyőződését 1807-ben egy na­gyobb társadalmi körben be is vallotta. Ily fönséges hivatásnak megfelelni már rég köteles­ségünk volt volna. Volt is elég időnk, de a sok sem­­miveli vesződés miatt rá nem értünk, elmulasztottuk! Vegyünk tehát már egyszer erőt magunkon, s mer­jünk köztiszteletre­ méltó, magunkat megbecsülhető s a magyarok istenétől megáldható erényes magyarokká válni! Csak így fog hazánk ege derülni és szebb haj­nalra virulni. Megszűnvén az önzés, a paemélyzetes gyűlölet, pártszellem s közjó iránti buzgalm­atlanság: a magyarság az európai nemzetek sorában illő, dicső helyét elfoglalandja s ezt tiszteltetve érdemelt méltó­sággal föntartandja. Ehhez pedig nem kell több, mint tényezős, elszánt jó­akarat keblünkben, hogy annyira készek legyünk nemes cselekvésre, mint milly hajlan­dók valánk egykor dicsekedő beszédre. THUN grófnak, vallás- és oktatásügyi miniszternek, legalázatosabb előterjesztése a kath. püspökökkel, az egyházi ügyek szabályozása iránt, tartott tanácskozások tárgyában. Folytatás. A püspöki gyülekezet további benyujtványaiban támasztott kérdéseknél arról van leginkább a szó, hogy az eddig érvé­nyes törvények és rendeletek, mellyek az 1849-dik évi mart. 4-diki legfelsőbb nyílt rendelvény 2. §. által az egyház szá­mára kijelölt állás valósításának útjában vannak, elm­ellőztes­­senek, s uj határozatok által pótoltassanak. Aláíírt miniszteri tanács bátorkodik e végből az ide mellé­kelt rendeletet Felséged legfelsőbb jóváhagyása alá tisztelettel­jesen terjeszteni. Tartalmának magyarázata és indokolása végett, méltóztassék Felséged a legmélyebb tisztelettel alulírottnak következő ész­revételeket megengedni: A szent­székbeli közlekedés az eddigi törvényhozás által sok elővigyázati rendszabályokkal volt akadályozva. Minden pápai kibocsátvány, kivéve a poenitentiaria felmen­téseit, a fejedelem placetumának volt alávetve; ez csak azon kibocsátványoknak adatott meg, mellyek a Romában felállított cs. kir. ügynökség közbej­árul­tával eszközöltettek ki, s ennek csak olly ügyekben volt szabad közbenjárni, mellyek az állami hatóságok által vagy ezek engedélyével intéztettek hozzá. A püspökök közlekedése saját megyéikkel beavatkozó meg­szorítások alatt állt. Semmiféle püspöki kibocsátványt nem volt szabad kormányi engedély nélkül kinyomatni, s azon pásztori és körleveleket, mellyekben bármilly kötelesség parancsol­­tatott meg, nemcsak az országos hatóságnak kellett bemu­tatni, hanem ettől, netaláni észrevételeivel a politikai udvari hatóságnak is beküldetni. Az egybegyült püspökök világosan teszik fel június 16-kai ide mellékelt benyujtványukban, hogy az alapjogok 2. §. által azon akadályok, mellyek a szent­székbeli közlekedésnek eddig útjában álltak, teljesen megszűntek legyen, s hogy jövőben mind önmaguk, mind alattuk álló híveik nehézség nélkül for­dulhatnak egyházi dolgokban a pápához, vagy rendeleteit és határozatait elfogadhatják. Kifejezik továbbá bizodalmas rer­­ményeket, hogy az egyházi kormányzat biztosított önállósá­gaim». »(/»cineziene» meg fog másik mindenkor engedtetni,, hogy hivatalhatalmak tárgyai körül községeikhez, az állami hatóságok előleges jóváhagyása nélkül is, intelmeket és ren­deleteket bocsáthassanak. Az eddig fenállt megszorítások fenmaradása az alálírt mi­niszteri tanács véleménye szerint valóban továbbra meg nem engedhető. Azok egy törvényhozás alkatrészei, melly azon idők viszonyiban, mellyekben kifejlődött, találja magyará­zatát , de a jelenkornak lényegesen változott állapotival meg nem egyeztethetik. Azon törvényhozás arra volt rendelve, hogy következetes gyámatyáskodás által a szellemi élet mint A PESTI RAPLD MUTÁRA. GÖRGET, BUDA ALATT. Történeti regényes beszély II. Folytatás. A csendes, házi beszélgetés illy modorban még sokáig folyt. Az est közelget, s ez intésül szolgált az ifjú férfinak, hogy hivatása helyére térjen vissza. — Már ismét távozol — panaszkodék az anya — és ki tud­ja , mikor fogunk viszont láthatni. — — Ha valami újabb esemény nem adja magát elő, úgy a közelebbi napokban ismét itt leszek. Jelenleg egy kórház ren­dezésével vagyunk elfoglalva, s dolgaink igen megszaporod­tak. Egyébiránt az is könnyen megeshetik, hogy huzamos­ ideig nem látnak körükben; erre tehát legyenek önök elkészül­ve , mert ha megvalósul, hogy az insurgensek a Dunán már átkeltek, úgy nem­sokára Buda alatt teremnek, s akkor ugyan­csak meggyűlt a baj. A nők ezen szomorú hitre jajveszékelni kezdének, Frigyes pedig lelke minden erejével nyugtató s vigasztaló a csüg­­gedőket. Végre kibontakozott kedveseinek karjaiból, s a várba sie­tett föl. Másnap reggel következő hirdetmény tétetett közzé: „Mi­után a f. évi ápril 14-kei végzés szerint most már lengyel­magyar köztársaság elnöke Budapest kormánybiztosául Irányi Dánielt nevezte ki, minden hatóságnak meghagyván, hogy neki föltétlenül engedelmeskedjenek; ez­által mint Budának város és várparancsnoka, kényszerítve érzem magam: a város minden hatóságit úgy szinte valamennyi lakosit komolyan meginteni, hogy a pártütök főnökének honáruló intézkedésit ’) Lásd PESTI NAPLÓ 44. 45. és 46-d. számút: teljesíteni óvakodjanak, viseljék magokat úgy mint hű pol­gárokhoz s felséges császárunk s királyunk jámbor alattvalói­hoz illik, s a lengyel-magyar faczióval semminemű össze­köttetésbe ne bocsátkozzanak. Azokat, kik ezen intésem ellen cselekedni merészkednének, kimélet nélkül rögtön törvény sze­rint ítéltetem el, s merényekért halállal fognak lakolni. Kelt Budán april 30-kan 1849. A cs. kir. város-és várparancsnok Hentzi, vezérőrnagy.“ III. A zivatar , melly a két testvérváros fölött kitörendő volt, mindig közelebb s közelebb vonult össze. Már hallatszék tá­volból a tompa moraj, már egyes villámok czikáztak át a sötét látkörön, és nemsokára szárnyra kelendő volt a szörnyű vi­har , hogy dühével Budapest fölött pusztítólag dúljon. A had színhelyén azalatt vészteljes harczok történtek. Az ütközet Ácsnál az insurgensek részére ütött ki; ők elfoglalták Győrt, s Mosonyon keresztül előre nyomultak; az ausztriai fő­­hadszállás mindinkább visszahúzódott, míg végre Pozsonyban megállapodott. A huszárok egészen Soprony közelében czir­­káltak s már ápril 28-kán egy félhivatalos lap Bécsben imezt hirdette: „Az ügyek Magyarországban olly pontra jutottak, hogy nem marad egyéb hátra, mint a hadjáratot újra meg­kezdeni.“ — Illy sok áldozat, illy számos emberélet-veszte­ség után ez valóban szomorú s kebelrendítő hirdetmény volt. Az ellenséges tábor a Dunánál két részre oszlott; egy rész a Rába és Vág melletti erős pontokat tarta megszállva, a másik Buda felé indult. Május, ez öröm-hónap épen beköszöntött, de az nem öröm-, hanem fájdalom-hónap volt. Több ezer ember hullott el a csa­tamezükön, több ezeren vérzettek el s haltak meg a kórházak­ban.­­ A természet ismét a tavasz kellemében díszlett, a föld ismét zöldbársony-köntösét ölte fel, a virágok szinte most is mint egyébkor, fejledeztek, a fák most is árnyékadólag terjeszték ki lombos tetőiket, de álgyuk dörgése hangzott az országon keresztül, lőpor­gőz gomolygott hegyes völgyeken végig, és hol a háború véres lobogóját lengeté, ott mezőség és virányos rét elgázol­tál ott, ott falvak és lakhelyek romokba dőltek, ott nyögött a föld a szilaj dulongás alatt, ott elszáradt a fű a holttestek dögle­tétől. 0 milly gyönyörű fekvése van-e hegyláncznak ! Egy zöld­­színű öv az, mellyel a természet a magyar királyok egykori székhelyét környezte. Az erdők a magasokon ismét lomboza­tot nyertek , a szölöte a hegyeken ismét leveleket hajt, langy tavaszi szellő lengedez a kertek, mezők és erdőkön át. De nem sokáig tart e jótékony csend; fegyveres csapatok közelgenek, mindig hoszszabb s hosszabb mozgó vonalokban; kiterjesz­­kednek s megállapodnak; csak rövid időköz, s a hegyeket harczosok lepik el, egy város, zöld hajlékokból, terül el a magasokon, az őrtüzek fellobognak. — A­ magyarok Buda körül ütöttek tábort. A Gellért-hegyen s mögötte táboroznak Aulich és Nagy­sándor hadosztályai, a kis Svábhegyen Lablowsky csapatai, a Lipótm­ező környékén Kmety és Knezics, a többi magasokon huszárok száguldoznak ide s­tova. Az egész ostromló had­sereg élén áll Görgey Arthur, azon férfi, kit a végzet arra jelölt ki, hogy a magyar harcz drámájában Kossuth után, legfontosabb szerepet játszék. Május 4-kén délután volt. Az előjáték Buda körül elkezdődött. Ellenséges hadosztályok nagy tömegekben nyomultak a vár felé. Egyik a városmajor tájékán a fejérvári és bécsi kapu közti vonalt fenyegette, a többi a felső vízvezetéket. Az első álgyúszó megdördült. A vár-álgyúk kiszórták az ellenségre halálos gömbjeiket. A svábhegyről egy tizenkét fontos álgyúüteg megkezdő öldöklő játékát.­­ A roham­csa­patok a vízvezeték czölöpeibe ütközének, s megdöntöttek. Ezen első megtámadás csak első hadjátéka volt két egyaránt bátor és ügyes ellenfélnek, egy játék, melly csupán arra szol­gált, hogy egymást viszonosan ismerni tanulják, s megmutas­sák, hogy mindegyik komolyan veszi a dolgot s határzottan küzd ügye mellett. — Az álgyuk folyvást dörögnek. Golyók és gránátok süvöltve metszik a levegőt; kün a magasokon lobog a nemzeti háromszin, a várfokon pedig a császári zászló. Délutáni egy az óra. Az álgyuk folytonos dörgése közt jelenik meg a bécsi kapu előtt egy parlamentár. Ő bebocsáttatik a várba. Írott felszólítást hozott a császári tábornoknak a vár fel­adása végett.

Next