Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-16 / 56. szám
1850. első évi folyam. 11ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : egy hónapra 1 ír. 30 kr. p. Évnegyedre 4, - , , Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15,-, „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz.50 kr. , Évnegyedre 4 , 40 . , Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 1 7 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 56. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Csütört., május 16-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv úr könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A felvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, május 16-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, május 14. Ő felsége Triesztbe érkezt testvérén meglátogatta az ünnepélyesen kivilágított s minden osztályban zsúfolt színházat, hol ő felségének a császári páholyba léptekor a nép öröme hosszantartó üdvkiáltásokban nyilatkozott. Május 13-kán délelőtt ő felsége az öszves helyhatóságok hódolatit fogadta el, s azután az itteni őrséget tekinté meg. 4 órakor nagy ebéd volt ő felségénél; asztal után a császár sétakocsizást tön St. Andreába, hol a ,Dalmata4 nevű új Lloyd-gőzös vízre bocsáttatott. Ez érdekes látványt még különösen emelte a fölséges idő is, s estve a városnak és kikötőnek tündéries kivilágítása. Ő felsége diszes bárkán egy, a kikötő közepében úszóhídon felállított templomhoz ment, honnét a legfeleségesb kilátás ajánlkozott a fénytengerben úszó városra , ennek környékére s a kivilágított bárkák és nagyobb hajók ezreire; a templom közelében a dalegylet növendékeitől egy ünnepi cantate adatott, egyszersmind több zenekar működött. A hajókon álló matrózok ezerhangú hurrah-ja üdvözlé az ékes bárkát, melly a szeretett fejdelmet hordozta. Fájdalom, gróf Radeczky tábornagy, egy lábán kapott nem jelentékeny sérv miatt, melly mindazáltal a járásban őt gátolja , Laibachban maradt vissza. Paris, május 12. A pápa , állítólag, egy előterjesztőt nevezett a politikai perek előadására. A pármai herczeg az angol kápolnáról levetette a czímert és felírást. Párisban vasárnapi csend uralkodott. 5 évente 88 frank 90 cent. A bankbizottmány előterjesztése. II. A bankbizottmány előterjesztésének második része a bankintézet újjáalakítását tárgyazza, éspedig Először: a bankjegyforgalom kiterjedésére nézve ajánlja a bizottmány, hogy a forgásban levő bankjegyek öszvege a bank összes vagyonát háromszornál többször felül ne haladhassa, kivévén az alább megjelölendő esetet; — továbbá a bankjegyforgalom fedezésére a banknál mindig álljon készen a kibocsátott bankjegyek öszvegének legalább %-át tevő érczpénzkészlet; ha azonban a pénzkészlet többet tenne, mint a bank összes vagyona, a bank a pénzkészletnek a bank összes vagyona feletti felülségéig megfelelő bankjegyösszveget bocsáthasson ki. Másodszor, hogy jövőre a bank hiteleállodalmi szükségekre soha nagyobb öszvegig föl ne használtassák , mint mennyit a bank összes vagyona tesz. Harmadszor, hogy jövőre birodalmi kincstárjegyek száz forintosnál nem kisebb kategóriában olly öszszegekben , és olly kamatozással hozassanak forgalomba, mint az a pénzvásár mindenkori viszonyainak megfelelend. Negyedszer, tétessék kötelességéül a banknak fiókbankokat állítni fel minden koronaország fővárosában a kereskedési és iparkamrák előterjesztésére, és a kormány határozatára; hasonló feltételek alatt más helyeknek is engedtessék meg fiókbankok felállításáért folyamodni , s e fiókbankok egymásra kölcsönösen bocsáthassanak ki utalványokat. A nemzeti bank és fiókbankok közti viszony szabályozására ajánlja a bizottmány, hogy a fiókbankok azon koronaországok viszonyaihoz képest, mellyekben felállíttatnak, különös tőkealappal láttassanak el; hogy a fiókbankok rendezésénél tekintet legyen egyfelől a nemzeti bank alapszabályira, másfelől az illető koronaországok viszonyára, s szükségeire, hogy a fiókbankok igazgatói, censorai, és ezeknek helyettesei azon városnak, mellyben a fiókbank föl van állítva, kereskedő és iparűzői testülete által terjesztessenek fel a kereskedési és iparkamara utján a minisztérium elé, melly azoknak választását a bécsi bankigazgatósággal egyetértőleg határozza el; ajánlja továbbá a bizottmány, hogy olly helyeken, hol a község elegendő biztosságot képes nyújtani, a község kezessége mellett mérsékelt kölcsönökkel segítse az iparbankokat jutányos kamatok mellett, és megállapított időhatárok szerinti visszafizetés föltétele alatt; az ilyen kölcsönök szüksége kimondatván az iparkamrák által, constatkroztassék a kormány által is. Ötödször. A bizottmány oda nyilatkozik, hogy a nemzeti bank természetével s rendeltetésével ellenkezik a földbirtok szükségeire szolgáló hitelműveletekbe (Credit-Operationen) ereszkedni, de Hatodszor, a fekvő vagyon érdekei tekintetéből ajánlja ingatlan zálogbankok és évpénz-intézetek felállítását úgy, hogy a nemzeti bank- és fiókbankjainak megengedtessék szilárdul megalapított fékzálog- (hypotheka) s évpénzintézetek zálog- és évpénz-leveleire előlegezéseket adni, mint adott eddig is a belföldi státuspapirosokra. Hetedszer, ajánlja a bizottmány a bank pénzalapjának megkettőztetését az eredeti 100,000 részvényből még birtokában levő 49,379 tartalék bankrészvények kiadása által, és pedig úgy, hogy az azonnal megnyitandó kölcsönnel egy időben adassanak ki e tartalékrészvények, bankvaluta szerint, 800 forintnyi árban, ezen át tizenkét egyenlő havi részletekben fizettessék be, és a régi részvények birtokosainak az előterjesztvényben részletesen előadott feltételek szerint ezen újonan kibocsátandó részvényekre elővásárlási joguk legyen. Ajánlja továbbá a bizottmány, hogy e javaslatba hozott összes rendszabályok munkába-vétele után minél előbb szüntettessék meg a kényszerített folyamot végre, hogy a kölcsön kiírásával, és a bankrészvényekre vonatkozó rendszabályok végrehajtásával egyidőben egyszersmind az is határoztassék meg, miszerint mindazon kötelezettségek, mellyek bizonyos megállapítandó időhatártól kezdve (p. o. 3 hónappal az A FESTI NAPLÓ MNIÍTÁRA. GÖRGEY, BUDA ALATT. Történeti regényes beszély Folytatás. V. Agnes asszony Paulinához sietett. — Elment már ? — kérdé hirtelen a hajadon. — Igen, eltávozott. — Beszéde vadul szaggatta kebiemet. Minden szava egyegy törszúrás volt lelkemnek. — Nyugodjék meg, kedves gyermek ! Adolf váratlan megérkezése legkevésbbé se aggaszsza szivét. Ő nem rosz ember, vagy legalább nem volt akkor, midőn külföldre ment. Férjem özvegyember vala, midőn nejévé lettem, és Adolf első házasságának gyümölcse. Azon feszültség, azon hidegség, mellyet ön a fivérek közt tapasztalt, még a korábbi időkből forrásozik; ők gyermekségük óta nem bírtak egymással egyezni, és ön tudja, milly ritka ott a családi béke, hol gyermekek vannak különböző házasságból. Megvallom, e tekintetben nem vagyok ment minden hibától; most évek múltával, érett tapasztalás után megismerem, hogy kedélyem által a két testvér szívét egymás iránt inkább elkeserítettem, mint kiengeszteltem , ámbár nem szándékosan tevem. Adolf fojtott gyülölséggel hagyta el az atyai házat, s hosszú távolléte alatt csak egyszer oda hírt magáról, tudniillik férjem halála után, hogy atyai örökét követelje, mi neki kezéhez is küldetett. Váratlan vissszaérkezése engem meglepett; azon körülmény, hogy a magyarok hadsoraiban szolgál, kellemetlenül hatott rám, s tán ez okozta, hogy elfogadásom, irányában visszataszítónak tetszvén, a régi epés indulatot szivében felköltötte. Azonban hibámat jóvá igyekszem tenni, értekezni fogok vele és kibékülni én ezzel férjemnek, mint atyjának, tartozom. Paulina mélyen sóhajtott fel s imert susogta: segítse önt Isten e szándékában kedves jó anya! intézzen az ég mindent lehető legjobbra! A két némber elérzékenyülten ölelé egymást, s mindketten, ha mindjárt nem szólottak is, szivekben Frigyesre gondoltak. • Lásd PESTI NAPLÓ 44. 45. 46. 47. 51. 52. 54. és 55-d. számát. VI. Mindkét tábor folytatta támadó- és véd-harczát. A várban óránkint növekedett a kár. A rombolás mindig rémesebb alakban mutatkozott, s a védelmi munkálatok csak gyöngén s kevés sükerrel folytanak. Az ellenség különös czélpontul tűzte ki a bástyának azon részét, melly a bécsi és fehérvári kapu közt feküdt. E vonal huszonöt legnehezebb lövegtől védetett ugyan; a mellvéd falakat igyekeztek földhányások és homokzsákokkal megerősíteni és magasbra emelni; ámde a várvivők is elkövettek mindent, hogy épen ezen vonalt mindenféle lövegű golyókkal borítsák el s törjék meg. Hat, tizenkét fontos álgyú a svábhegyről, nyolcz nehéz álgyu a Gellértről, s húsz más nemű lövegek a szőlők közöl folytonos öldöklő tüzet szórtak, úgy hogy nemcsak a várművek, hanem a közelfekvő legtöbb ház is, összeomladoztak. A május 12. és 13-ka közti éj bekövetkezett. A magyarok az úgynevezett Spitzberget szállották meg s ott két részére tűztelepet állítottak, alig nyolczszáz lépésnyi távolságra az erdőtől. Az álgyuk a vonal azon részére voltak irányozva, melly a fehérvári kapu melletti I. és 14-d. számú rondellák között létezik. E tűztelepek törték később a réseket. A vár folytonos álgyúztatása ezt végpusztulással fenyegeté; már több épület leégett, összeomlott; a királyi palotát már lángok boritották, s még egyre szórták az álgyukra növekedő erővel pusztító gömbjeiket; már a vízvezetékre intézett több kisebb roham visszavezetett, midőn Hentzi tábornok május 13-kán estve Pestet ismét bombáztatni kezdé. Hét órakor vette kezdetét ez oldalról az álgyúzás. Bombák, röppentyűk és gránátok repkedtek minden irányban a szerencsétlen városra. Félelem és dühösség szállta meg a városnak helyben maradt lakosait. Egyes menekvők szaladtak keresztül-kasul az utczákon. A lángok csakhamar világos nappallá tevék a borzasztó éjszakát. A bombák süvöltve szálltak, tüzes vonalt hagyva magok után, a házak több emeletein keresztül csaptak s ott szét repedtek. A magyarok fővárosa több mint hat helyen égett egyszerre. A láng égfelé örvényezett mint tüzes átok; a sziklák viharos körben millió lidérczként tánczoltanak szerte. A csillagok fen az éj ködében rejtőztek el, az ég pirossá lön s a Dunában visszatükrözé magát, melly zúg, kavarog s hullámzik , s babjait szilaj erővel löki a partokhoz. De a másik testvérváros is napként világos; a Pestet borító lángtenger elég óriási, hogy még egy városnak tüzoszlopul szolgáljon. Ama bástyák, mellyek tüzet és halált szórnak alá, mintegy gúnyképen lövelnek sugárt e rémes világosságban. Öt óráig dörgenek az álgyúk Pest ellen, öt óráig a rombolás legvadabb dühével ! Amit ember béke idején évtizedek alatt, nagy szorgalommal szerzett, alkotott, épített, az most öt óra alatt semmivé jön. Végre az óra tizenkettőt ütött. A borzasztó éj, középpontjára jutott, a lövegek torkai elnémultak. Az álgyüdörgések viszhangja elhalt a hegyek közt. Egy ház erkélyén, honnét az egész városra kilátás nyílt, állott egy nőalak. Sötét ruha folyó körül sugár-termetét; bontakozott hajselymével szelíden játszott a langy tavaszi lebel. A hölgy karjai a vaskorláton nyugosznak; pillanatai az alantabb fekvő házak tetőin csapongnak el. — Milly szivrenditő pillanat ! — sodajta fel. — Nem álhatom; ide a szabadba vágyom ki, hogy énszemeimmel lássam a pusztítást, hogy énfüleimmel halljam a panaszhangokat; nincs nyugtom, nincs békességem, míg be nem végzem a küldetést, mellyet tőlem a hon üdve kíván. Fog-e sikerülni? Igen, ha valaki e kérdésre most csalhatlan választ adhatna ! De nemsokára el kell a dolognak dőlni, a kedvező pillanat már nem lehet messze. Az ausztriaiak elszántan védik a várat, ez ügyünknek kedvező. Hanem e vészterhes bombázás ! A tűz még most is lángnyelvekkel csapkod szerte, alig merészkedik azt valaki oltani, az elem szabadon űzi játékát, pedig tudva van, hogy gyűlöli, mit emberek alkotnak. Szegény hazám mikor térend a béke virányidon vissza, s mennyi időre leend szükséged, hogy harczvágta sebeidből felüdülj?— A hölgy ajkai, mintha nem mernének e kérdésekre felelni, elnémultak. Egy nehéz sóhaj tolult fel keble mélyéből. Az erkélyt elhagyá, s lement az anyához. Az anya aludt. A hajadon is ágyába kelt; a lankadtság miatt csakhamar behunyta szemeit, lágy pillái lecsukódtak. Az álom istene karjaiba fogadta a magyar hölgyet. De a fellázadt vér ismét visszatükrözte az utolsó benyomásokat, csakhogy az, ábrándos torzképek és rémalakok által még inkább eléktelenítve, úgy, mikép azokat a túláradozó képzelgés előteremteni képes. Midőn fölébredt, aggódva állt ágya mellett az anya. — Bajod van, Theklám? A hajadon felsóhajtott s válaszold: Nincs, kedves anyám , nincs semmi bajom, csak álmodtam. — Már a nap rég fen van. Te sokáig nyugodtál. — Nyugodtam? Ő nem, én aludtam csak. Nem kezdették el ismét a várost árgyúzni ? — A jelen pillanatig még nem. — Így hát veszély nélkül távozhatni a városból ? Rajta tehát , készüljünk útnak. — Hova, kedves leányom ? — Tekervényes utakon a magyar táborba! Folytatjuk.