Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-16 / 56. szám

1850. első évi folyam. 11­­ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : egy hónapra 1 ír. 30 kr. p. Évnegyedre 4, - , , Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15,-, „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz.50 kr. , Évnegyedre 4 , 40 . , Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 1 7 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „­­ 56. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Csütört., május 16-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv úr könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fel­vételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, május 16-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, május 14. Ő felsége Triesztbe­ érkezt test­­vérén meglátogatta az ünnepélyesen kivilágított s min­den osztály­ban zsúfolt színházat, hol ő felségének a császári páholyba léptekor a nép öröme hosszantartó üdvkiáltásokban nyilatkozott. Május 13-kán délelőtt ő felsége az öszves helyhatóságok hódolatit fogadta el, s azután az itteni őrséget tekinté meg. 4 órakor nagy ebéd volt ő felségénél; asztal után a császár sétakocsizást tön St. Andreába, hol a ,Dalmata4 nevű új Lloyd-gő­­zös vízre bocsáttatott. Ez érdekes látványt még külö­nösen emelte a fölséges idő is, s estve a városnak és kikötőnek tündéries kivilágítása. Ő felsége diszes bárkán egy, a kikötő közepében úszóhídon felállított templomhoz ment, honnét a legfele­ségesb kilátás ajánlkozott a fénytengerben úszó város­ra , ennek környékére s a kivilágított bárkák és na­gyobb hajók ezreire; a templom közelében a dalegy­let növendékeitől egy ünnepi cantate adatott, egy­szersmind több zenekar működött. A hajókon álló ma­trózok ezerhangú hurrah-ja üdvözlé az ékes bárkát, melly a szeretett fejdelmet hordozta. Fájdalom, gróf Radeczky tábornagy, egy lábán kapott nem jelenté­keny sérv miatt, melly mindazáltal a járásban őt gátol­ja , Laibachban maradt vissza. Paris, május 12. A pápa , állítólag, egy előter­jesztőt nevezett a politikai perek előadására. A pár­mai herczeg az angol kápolnáról levetette a czímert és felírást. Párisban vasárnapi csend uralkodott. 5 é­vente 88 frank 90 cent. A bankbizottmány előterjesztése. II. A bankbizottmány előterjesztésének második része a bankintézet újjáalakítását tárgyazza, és­pedig Először: a bankjegyforgalom kiterjedésére nézve ajánlja a bizottmány, hogy a forgásban levő bankje­gyek öszvege a bank összes vagyonát háromszornál többször felül ne haladhassa, kivévén az alább megje­lölendő esetet; — továbbá a bankjegyforgalom fede­zésére a banknál mindig álljon készen a kibocsátott bankjegyek öszvegének legalább %-át tevő érczpénz­­készlet; ha azonban a pénzkészlet többet tenne, mint a bank összes vagyona, a bank a pénzkészletnek a bank összes vagyona feletti felülségéig megfelelő bankjegy­­összveget bocsáthasson ki. Másodszor, hogy jövőre a bank hitele­állodalmi szükségekre soha nagyobb öszvegig föl ne használtas­sák , mint mennyit a bank összes vagyona tesz. Harmadszor, hogy jövőre birodalmi kincstárje­gyek száz forintosnál nem kisebb kategóriában olly ösz­­szegekben , és olly kamatozással hozassanak forgalom­ba, mint az a pénzvásár mindenkori viszonyainak meg­­felelend. Negyedszer, tétessék kötelességéül a banknak fiók­­bankokat állítni fel minden koronaország fővárosában a kereskedési és iparkamrák előterjesztésére, és a kor­mány határozatára; hasonló feltételek alatt más helyek­nek is engedtessék meg fiókbankok felállításáért fo­lyamodni , s e fiókbankok egymásra kölcsönösen bo­csáthassanak ki utalványokat. A nemzeti bank és fiók­bankok közti viszony szabályozására ajánlja a bizott­mány, hogy a fiókbankok azon koronaországok viszo­nyaihoz képest, mellyekben felállíttatnak, különös tő­kealappal láttassanak el; hogy a fiókbankok rendezé­­sénél tekintet legyen egyfelől a nemzeti bank alap­­szabályira, másfelől az illető koronaországok viszonyá­ra, s szükségeire, hogy a fiókbankok igazgatói, cen­­sorai, és ezeknek helyettesei azon városnak, mellyben a fiókbank föl van állítva, kereskedő és iparűzői tes­tülete által terjesztessenek fel a kereskedési és iparka­mara utján a minisztérium elé, melly azoknak válasz­tását a bécsi bankigazgatósággal egyetértőleg határoz­za el; ajánlja továbbá a bizottmány, hogy olly helye­ken, hol a község elegendő biztosságot képes nyújtani, a község kezessége mellett mérsékelt kölcsönökkel se­gítse az iparbankokat jutányos kamatok mellett, és meg­állapított időhatárok szerinti visszafizetés föltétele alatt; az i­lyen kölcsönök szüksége kimondatván az iparkam­rák által, constatkroztassék a kormány által is. Ötödször. A bizottmány oda nyilatkozik, hogy a nemzeti bank természetével s rendeltetésével ellenke­zik a földbirtok szükségeire szolgáló hitelműveletekbe (Credit-Operationen) ereszkedni, de Hatodszor, a fekvő vagyon érdekei tekintetéből ajánlja ingatlan zálogbankok és évpénz-intézetek felál­lítását úgy, hogy a nemzeti bank- és fiók­bankjainak megengedtessék szilárdul megalapított fékzálog- (hy­­potheka) s évpénzintézetek zálog- és évpénz-levele­­ire előlegezéseket adni, mint adott eddig is a belföldi státuspapirosokra. Hetedszer, ajánlja a bizottmány a bank pénzalapjá­nak megkettőztetését az eredeti 100,000 részvényből még birtokában levő 49,379 tartalék­ bankrészvények kiadása által, és pedig úgy, hogy az azonnal megnyi­tandó kölcsönnel egy időben adassanak ki e tartalék­részvények, bankvaluta szerint, 800 forintnyi árban, ezen át tizenkét egyenlő havi részletekben fizettessék be, és a régi részvények birtokosainak az előterjeszt­­vényben részletesen előadott feltételek szerint ezen újonan kibocsátandó részvényekre elővásárlási joguk legyen. Ajánlja továbbá a bizottmány, hogy e javas­latba hozott összes rendszabályok munkába-vétele után minél előbb szüntettessék meg a kényszerített fo­lyamo­t végre, hogy a kölcsön kiírásával, és a bank­­részvényekre vonatkozó rendszabályok végrehajtásá­val egyidőben egyszersmind az is határoztassék meg, miszerint mindazon kötelezettségek, mellyek bizonyos megállapítandó időhatártól kezdve (p. o. 3 hónappal az A FESTI NAPLÓ MNIÍTÁRA. GÖRGEY, BUDA ALATT. Történeti regényes beszély Folytatás. V. Agnes asszony Paulinához sietett. — Elment már ? — kérdé hirtelen a hajadon. — Igen, eltávozott. — Beszéde vadul szaggatta kebiemet. Minden szava egy­­egy törszúrás volt lelkemnek. — Nyugodjék meg, kedves gyermek ! Adolf váratlan meg­érkezése legkevésbbé se aggaszsza szivét. Ő nem rosz ember, vagy legalább nem volt akkor, midőn külföldre ment. Férjem özvegyember vala, midőn nejévé lettem, és Adolf első há­zasságának gyümölcse. Azon feszültség, azon hidegség, mel­­lyet ön a fivérek közt tapasztalt, még a korábbi időkből for­­rásozik; ők gyermekségük óta nem bírtak egymással egyezni, és ön tudja, milly ritka ott a családi béke, hol gyermekek vannak különböző házasságból. Megvallom, e tekintetben nem vagyok ment minden hibától; most évek múltával, érett ta­pasztalás után megismerem, hogy kedélyem által a két testvér szívét egymás iránt inkább elkeserítettem, mint kiengesztel­tem , ámbár nem szándékosan tevem. Adolf fojtott gyülölség­­gel hagyta el az atyai házat, s hosszú távolléte alatt csak egy­szer oda hírt magáról, tudniillik férjem halála után, hogy atyai örökét követelje, mi neki kezéhez is küldetett. Váratlan vis­s­­­szaérkezése engem meglepett; azon körülmény, hogy a ma­gyarok hadsoraiban szolgál, kellemetlenül hatott rám, s tán ez okozta, hogy elfogadásom, irányában visszataszítónak tetsz­vén, a régi epés indulatot szivében felköltötte. Azonban hibá­mat jóvá igyekszem tenni, értekezni fogok vele és kibékülni­ én ezzel férjemnek, mint atyjának, tartozom. Paulina mélyen sóhajtott fel s imert susogta: segítse önt Isten e szándékában kedves jó anya! intézzen az ég mindent lehető legjobbra! A két némber elérzékenyülten ölelé egymást, s mindketten, ha mindjárt nem szólottak is, szivekben Frigyesre gondoltak. •­ Lásd PESTI NAPLÓ 44. 45. 46. 47. 51. 52. 54. és 55-d. számát. VI. Mindkét tábor folytatta támadó- és véd-harczát. A várban óránkint növekedett a kár. A rombolás mindig rémesebb alakban mutatkozott, s a védelmi munkálatok csak gyöngén s kevés sükerrel folytanak. Az ellenség különös czél­­pontul tűzte ki a bástyának azon részét, melly a bécsi és fe­hérvári kapu közt feküdt. E vonal huszonöt legnehezebb lö­­vegtől védetett ugyan; a mellvéd­ falakat igyekeztek földhá­­nyások és homokzsákokkal megerősíteni és m­agasbra emelni; ámde a várvivők is elkövettek mindent, hogy épen ezen vo­nalt mindenféle lövegű golyókkal borítsák el s törjék meg. Hat, tizenkét fontos álgyú a svábhegyről, nyolcz nehéz álgyu a Gellértről, s húsz más nemű lövegek a szőlők közöl folytonos öldöklő tüzet szórtak, úgy hogy nemcsak a várművek, hanem a közelfekvő legtöbb ház is, összeomladoztak. A május 12. és 13-ka közti éj bekövetkezett. A magyarok az úgynevezett Spitzberget szállották meg s ott két részére tűztelepet állítottak, alig nyolczszáz lépésnyi távolságra az erdőtől. Az álgyuk a vonal azon részére voltak irányozva, melly a fehérvári kapu melletti I. és 14-d. számú rondellák között létezik. E tűztelepek törték később a réseket. A vár folytonos álgyúztatása ezt végpusztulással fenyegeté; már több épület leégett, össze­omlott; a királyi palotát már lángok boritották, s még egyre szórták az álgyuk­ra növekedő erővel pusztító gömbjeiket; már a vízvezetékre intézett több kisebb roham visszavezetett, midőn Hentzi tábornok május 13-kán estve Pestet ismét bombáztatni kezdé. Hét órakor vette kezdetét ez oldalról az álgyúzás. Bombák, röppentyűk és gránátok repkedtek minden irányban a szerencsétlen városra. Félelem és dühösség szállta meg a városnak helyben maradt lakosait. Egyes menekvők szaladtak keresztül-kasul az utczá­­kon. A lángok csakhamar világos nappallá tevék a borzasztó éjszakát. A bombák süvöltve szálltak, tüzes vonalt hagyva ma­gok után, a házak több emeletein keresztül csaptak s ott szét repedtek. A magyarok fővárosa több mint hat helyen égett egyszerre. A láng égfelé örvényezett mint tüzes átok; a szik­lák viharos körben millió lidérczként tánczoltanak szerte. A csillagok fen az éj ködében rejtőztek el, az ég pirossá lön s a Dunában visszatükrözé magát, melly zúg, kavarog s hul­lámzik , s babjait szilaj erővel löki a partokhoz. De a másik testvér­város is napként világos; a Pestet borító lángtenger elég óriási, hogy még egy városnak tüzoszlopul szolgáljon. Ama bástyák, mellyek tüzet és halált szórnak alá, mintegy gúnyképen lövelnek sugárt e rémes világosságban. Öt óráig dörgenek az álgyúk Pest ellen, öt óráig a rombolás legvadabb dühével ! A­mit ember béke idején évtizedek alatt, nagy szor­galommal szerzett, alkotott, épített, az most öt óra alatt sem­mivé jön. Végre az óra tizenkettőt ütött. A borzasztó éj, középpontjára jutott, a lövegek torkai el­némultak. Az álgyüdörgések viszhangja elhalt a hegyek közt. Egy ház erkélyén, honnét az egész városra kilátás nyílt, állott egy nő­alak. Sötét ruha folyó körül sugár-termetét; bontakozott hajselymével szelíden játszott a langy tavaszi lebel. A hölgy karjai a vas­korláton nyugosznak; pillanatai az alan­tabb fekvő házak tetőin csapongnak el. — Milly szivrenditő pillanat ! — sodajta fel. — Nem álha­tom; ide a szabadba vágyom ki, hogy énszemeim­mel lássam a pusztítást, hogy énfüleimmel halljam a panaszhangokat; nincs nyugtom, nincs békességem, míg be nem­ végzem a kül­detést, m­ellyet tőlem a hon üdve kíván. Fog-e sikerülni? Igen, ha valaki e kérdésre most csalhatlan választ adhatna ! De nemsokára el kell a dolognak dőlni, a kedvező pillanat már nem lehet messze. Az ausztriaiak elszántan védik a várat, ez ügyünknek kedvező. Hanem e vészterhes bombázás ! A tűz még most is lángnyelvekkel csapkod szerte, alig merészkedik azt valaki oltani, az elem szabadon űzi játékát, pedig tudva van, hogy gyűlöli, mit emberek alkotnak. Szegény hazám­­ mikor térend a béke virányidon vissza, s mennyi időre leend szük­séged, hogy harczvágta sebeidből felüdülj?— A hölgy ajkai, mintha nem mernének e kérdésekre felelni, elnémultak. Egy nehéz sóhaj tolult fel keble mélyéből. Az erkélyt elhagyá, s lement az anyához. Az anya aludt. A hajadon is ágyába kelt; a lankadtság miatt csakhamar be­hunyta szemeit, lágy pillái lecsukódtak. Az álom istene kar­jaiba fogadta a magyar hölgyet. De a fellázadt vér ismét vissza­tükrözte az utolsó benyomásokat, csakhogy az, ábrándos torz­képek és rémalakok által még inkább eléktelenítve, úgy, mi­kép azokat a túláradozó képzelgés előteremteni képes. Midőn fölébredt, aggódva állt ágya mellett az anya. — Bajod van, Theklám? A hajadon felsóhajtott s válaszold: Nincs, kedves anyám , nincs semmi bajom, csak álmodtam. — Már a nap rég fen van. Te sokáig nyugodtál. — Nyugodtam? Ő nem, én aludtam csak. Nem kezdették el ismét a várost árgyúzni ? — A jelen pillanatig még nem. — Így hát veszély nélkül távozhatni a városból ? Rajta te­hát , készüljünk útnak. — Hova, kedves leányom ? — Tekervényes utakon a magyar táborba! Folytatjuk.

Next