Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)

1850-06-10 / 75. szám

kötelességét a közjó érdekében felszólalni, s a rosznak föl­­említése által az illető tisztviselőket eljárási modoruk változ­tatására buzdítani, vagy pedig ennek nem siikerülése ese­tében, a kormányt illy tisztviselők eltávolítására figyelmeztet­ni.“ Ekkor eszébe jut, hogy szerecsent kezd mosni, mert az aradmegyei tisztviselők nagy része semminemű lapot nem ol­vas, s a P. Naplót, mint vélt ellenzékit, s ennélfogva rövid életűt, az előfizetési pénz veszélyételi félelemből épen nem horhatja.­­ Ezután fölemlíti, hogy a kormánybiztos „A for­radalom vég­napjai“ czimű­ könyvecskének olvasását s tartha­­tását eltiltotta. Mi legőszintébb lelkünkből örvendünk, ha megyénk dicse­kedhetik olly egyéniséggel, melly jelen körülményink között — ha más módja nincs — sajtó utján törekszik közigazgatási tisztviselőink tetteit illetékes szempontokból mérlegezni; de az illy egyéniségtől nemcsak megkívánjuk, de sőt követeljük, hogy helyzetünk minősége iránt ugyancsak alapos ismerettel bírjon, egy bevégzett keserű múlt, s határozatlan jelen té­nyezőit, s ezek tényeit öszve nem zavarni elég ügyes, s ne­­taláni hibák orvoslása iránt tanácscsal föllépni, minden mel­léktekintet nélkül, higgadtelmü legyen. Nem roskad-e le e tu­lajdonok terhe alatt az, ki megyei tisztviselőinket hirlap-nem­­olvasás, s tartani nem méréssel vádolja akkor, midőn biztos tudomásunk szerint Aradon csak példányonkénti árulás mel­lett is a P. Naplóból már kiadatása kezdetén 20 példány vé­tetett meg? s ki kormánybiztosunkat „A forradalom vég­napjai“ czimü könyvecske eltiltása miatt vádolni csak azért bátor, mert nem akarja tudni, miszerint ez eltiltás felsőbb meg­hagyásból történt ? ítélje meg P. úr. Értekezlete második cyclusát megtömte P. úr egész határ­állítással, végig húzta értekezlete fonalát megyénk múltján és jelenén, még pedig olly ügyességgel, hogy a főispántól kezd­ve lefelé minden megyei tisztviselő meg­kaphatta volna a maga részét — veres orrban! Állítja P. úr, miszerint az aradmegyei nép a tisztviselők szeszélyes önkényének van kitéve, az igazság hanyagul szol­­gáltatik ki, a sok apró földesura és nép fölötti zsarnokságát, a határrendezés, földesúri és közteherviselésből származott méltatlanságokat a nép különösen érzi, stb.; ez állítását azon­ban csak egy figyelembe vehető hiteles adattal sem igazolja ! Gondolkodjék P. úr, mellyik rendezési ügy maradt vissza a megyénél? mi illyet egyet sem ismerünk. Kik azon sok apró földesuracsok a butyini kerületben, kik a nép fölött zsarno­koskodnak? talán azok, kik mai napig sem lakhatnak jószá­gukban, miután ott minden épületeik szétromboltattak, hogy nincs hajlék, melly alatt fejőket lehajthassák ? Hol vannak a butyinvidéki nép által szenvedett méltatlanságok bepanaszol­va ? Ha voltak volna, a municipium korszakában ezek a me­gyéhez kétségkívül bepanaszoltatnak, azonban i­lyeneknek nyomára sem akadunk a jegyzőkönyvben. S ha voltak és van­nak, mint P. úr állítja, miért nem emel szót P. úr azok ellen ott, hol közvetlenül orvosoltatniok kell, s törvény értelmében orvosoltatnak is ? A restaurátiókat illetőleg lehet-e igazságos panaszuk a ro­mánoknak ? Nem alkalmaztatott-e régen úgy, mint most, s a forradalom alatt, hivatalra az, ki képessége szerint alkalmaz­tatni kívánt ? Hogy képesség­ nélküli egyének nem igen nyer­tek alkalmazást, arról mi nem tehetünk. Hogy jobbadán a volt tisztviselők alkalmaztattak, igaz, de nem alkalmaztattak-e a forradalom alatt szinte szolgált romá­nok is ? s ha különbség nélkül alkalmaztattak, ők-e annak okai ? és ha talán az akkori körülmények kényszerűsége, tes­sék azt okolni. Az ez idei tisztviselők eljárása ellen emelt min­den vád alaptalan fog maradni, mig P. úr azt tényekkel be nem próbálja. Az 50 botrási életet—mint ténynyel dicsekvést — nem több tisztviselőtől, hanem hihetőleg, azaz bizonyosan, négy­szemközt hallotta P.úr,ha csakugyan hallotta, s úgy hiszszük, kellő esetben aligha fogna bizonyságul csak egy árva tanút is előállíthatni. Igaz, hogy miután most szigorú rend van behozatva, a tu­lajdon szentségének tisztelésére mindenki kényszerítve is szo­­ríttatik, s kihágásaiért a megtorlás hátulütő pálczája azonnal eléri, mi miatt nem mindennapi csodálkozás fogja el a népet. Igen sajnáljuk, hogy a nap örökre olly égetőn világít,mi­kép a közönség beláthatja , hogy nem a nép elégületlen, nem a nép bizalmatlan, nem a népnek van rosz állapota s hangu­lata , hanem néhány embernek, kik minden áron a hatalom ugorkafájára öröködnek fölkapaszkodni! Hogy a megye igen kívánatos reorganizatiója eddigien el­maradt , arról a megyei tisztikar, de talán a főispán maga sem tehet. Sutit certi denique fines! P. úr harmadik levelében tanácsadóul lép föl a kormány irányában. Álokoskodásnak nevezi azt, hogy a román intel­­ligentia Daco-Romániáról álmodozik, s hogy a köznép kom­­munistikus elvekkel van saturálva. Előadja, miszerint ez okoskodás a pseudo-arisztokratikus hivatalnokok gyűlölsége, s állásféltésének kifolyása, és végül tanácsolja, hogy miután különösen Arad megyében annyi a hivatalokra alkalmas román egyén , miszerint akár egész Aradmegyét tisztán román ajkú tisztviselők alkalmazása által lehetne szervezni, neveztessék Aradra román kormánybiztos, alkalmaztassanak megyeszerte román tisztviselők, kiknek az ő hivatalos nyelvök, a mártius 4-kei alkotmány értelmében, román legyen. E levélből, mint zsákból a vasszeg, kiüti magát P. úr Se­paratismus önérdekű törekvése. Mennyiben elérhető e törek­vés czélja? bemutatjuk igen hitelesen és kellő rövidséggel. Kis egybevetés után át fogja P. úr látni, hogy az arad me­gyei értelmiségnek csak egy tized része román, a többi mind más nemzetiségű, és ez annyira csekély román értelmiség­ben is, hol a hivatalképesség? Ha volt volna, az, annyi kö­vetelések után, mellyek a román intelligentia által annyi íz­ben emeltettek, semmi esetre sem maradandóit figyelem s illő méltánylat nélkül. Mi az aradmegyei román népröli ismeretünket illeti, az ha több nem, mint P. úré, annyi mindenesetre, s ez ismeretünk után bátran állíthatjuk, hogy az aradmegyei román intelli­gentia jelenleg Daco-Romaniáról nem álmodozik ugyan, mert bizonyos okok miatt úgy is hiába álmodoznék. Bátran állíthat­juk , hogy az Erdélyből származott bujtogatások következté­ben az aradmegyei köznép kommunistikus elvekkel csakugyan saturálva van. Nézze körül magát P. úr a butyini vidéken, tekintse az erdőpusztításokat, vegye figyelembe a bepanasz­­tott invagiatiók számtalan eseteit, s a földesúri lakók romjait! Ezek, uram ! tagadhatlan tények, s nem ön által említett gyűlölség, hanem a kommunismus kifolyásai! — Higye el P. úr, hogy a butyinvidéki tisztviselők nem gyűlölik, s nem is gyűlölhetik a román népet, mert ismerik szerencsétlenségét, tudatlanságát; igen jól tudják, kik által fanatizáltattak a ma­gyar birtokosok elleni barbárságra. De gyűlölik, és méltán, azokat, kik csupa hivatalvágyból a nép közt bizalmatlanság s gyűlölség magvait hintegetni elég vakmerők. Hivatalos állá­sukat sem féltik a románoktól. Legkevésbbé sem fognak meg­ütközni azon, ha a hivatalok, mellyeket olly becsületességgel, annyi önáldozattal kezelnek, náluk alkalm­ask, s épen román egyéniségek által töltetnek be. P. úr a kormány figyelmébe ajánlott azon tanácsára, hogy Arad megye román tisztviselők által s román nyelven kormá­­nyoztassék, csak ez igénytelen kérdéseket teszszük. Néhány román papon s tanítón kívül, hány román egyén van a megyé­ben , kik a hivatal igényei szerint tudnak románul írni ? mi­nősítve van-e a köznép a román nyelven kiadott rendeletek megértésére ? hány tisztán rom­ánajku helység van a megyé­ben?.... Sajnálattal kell kijelentenünk, miszerint a román iro­dalom hazánkban olly gyenge lábon áll, hogy még az írásbetűk sem határzottak, hát még az előadás szavai ?! Hogy a román nyel­vet a hivatal különnemű igényei szerint megyénkben hárman né­gyen alig bírják, hogy a nép a felsőbb rendeleteket, mellyek a helység háza elé román nyelven most is kiragasztatnak,nem ezen ragaszokból (mert olvasni nem tud), de a jegyző ajkiról szokta megérteni, s hogy végre e megyében alig nevezhetni két három jelentősebb helységet, melly tisztán románajku volna , azaz hol számos uradalmi cselédek, tisztek, mesteremberek sat. más ajkúak nem volnának, mindezekről legalaposabban vagyunk meggyőződve. E meggyőződésünk alapján P. úr tanácsát mind­addig valósíthatlannak kell kijelentenünk, mig az aradmegyei román nép teljesen hivatalképes egyéneket, azaz ollyanokat, kik a román nyelven kívül hivatali szakértelmességgel s fedd­­hetlen jellemmel is bírnak, nem állít a kormány rendelkezése alá, s magát a mártius 4-kei alkotmányban engedett jog élvez­­hetésére nem képesíti, úgy hiszszük, eleget mondottunk. Az olvasó közönség meg­különböztetheti a valót a valótlantól, s legalább fövonásokban fölismerheti Arad megye állapotát s hangulatát, melly, Isten­nek hála! sem ollyan legroszabb, minőnek P. úr festette , de még nem is ollyan jó, hogy minden tekintetben javulását leg­önzetlenebb lelkünkből ne óhajtanák. Isten velünk! BUJDOSÓ. Jegyzet. Közöltük , mint igazság és méltányosság is kívánja , a jelen hosszadalmas c­áfolatot — némi kihagyásával a keserűbb kitételeknek, melly kihagyást egyébiránt nemcsak az ügy kívánt meg , de lapunk köre is szükségelt ; s a vitát ezennel befejezettnek kell nyilatkoz­tatnunk, ha csak az illetőknek a „Nyílt téren“ nem volna kedvök folytatni a — szerintünk épen nem háladatos — tusát. Szerk. Budapest. Június 10. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn a PRÓFÉTA operának főpróbája fogván tartatni, e miatt ma nyilvános előadás nem leend. •—­­ Mégis megértük, hogy piaczunkon a búza ára tete­mesen alászállott. De azt nem igen fogjuk megérni, hogy a zsemlék és kenyerek nagyobbak s olcsóbbak legyenek. A pé­kek előtt soha sincs olcsó piacz; nekik változhatlan kifogásuk, hogy ők a búzát, a lisztet méreg­drágán fizetik, s nem kíván­hatják elpusztulásukat. Már egy ízben hallottunk e részben a rendőrség intézkedéséről is, de a­mint értesítve vagyunk, még ekkorig csupán a fekete kenyérig terjedt ez intézkedés. — t Szilágyi F. prof. a Magyar hirlap szerkesztője erdélyi utjából e napokban Pestre érkezett. — t Megjelent Heckenast Gusztávnál következő két röp­­irat: A magyar menekültek Törökországban, közli Imreffi. E könyvecske sok tekintetben érdekes, mulattató tartalommal bir. Görgei és fegyverletétele, kiadja Szilágyi Sándor. Mind­kettő előtt van egy kép. Árát egyiknek sem tudjuk. Mindket­tő rövid idő múlva bővebben megismertetendjük. —­­ A m. tudós társaság mai nap délutáni 5 órakor kezdi meg évi kisgyüléseit s ezután tartatni fognak azok minden hétfőn délután 5 órakor. —­­ Hiteles tudósítás után írhatjuk, hogy Klapka me­­moirjai Bécsben eltiltattak. Intézkedés létetett, hogy a vi­déki könyvárusoknál találtató példányok beszedessenek s Bécsbe visszaküldessenek. —­­ Lagrange asszony múlt szombaton Luciát énekelte másodszor. Említést teszünk róla, mivel a közönség e másod­szori előadásban olly gyönyörrel mulatott, mint az elsőben . Lagrange asszony most is ugyanazon művészi erővel lépett föl színpadunkon. Az utolsó felvonásban előforduló trillák most is újra ismételtettek. A fuvola szinte szégyenben maradt La­grange hangröpkedései mellett. Stéger újra meggyőzött ben­nünket szép tehetsége felöl. A közönség osztatlan tetszéssel, tapsokkal kísérte játékának több helyeit. —­­ Utczáinkon naponkint több csapat ujonczot látunk kisértetni, kik vidékről hozatnak s itt fölszereltetvén illető ezredeikhez utasittatnak. A hadsereg szaporítása folyvást nagy szorgalommal folytattatik. —­­ A „Próféta“ előadásához nemzeti színpadunkon min­den intézkedések megtétetvék. Avatott emberek mondják, hogy a „Próféta“ színpadunkon sok tekintetben több szökélete­­tesebb készülettel fog adatni, mint Bécsben adatott. Kik eddig próbákon jelen voltak, legnagyobb megelégedésüket nyilvánít­ják. A kiállítás lehető legfényesebb. Az előadásra színházi ze­nekarunk több taggal szaporíttatott. —­­ Lelkünk örvend, midőn látjuk, hogy az emberi sze­retet milly­eű gondoskodással viseltetik még az állatok iránt is. Az állatok ugyan futnak az embertől, mint ha félnének, hogy utoljára köztök is gyökeret ver az a szeretet, az a phi­­lantropia, mellynek következtében egymást fogják fölfalni. E napokban egy látlelet fordult meg előttünk, mellyben a ren­dőrség által kiküldött vizsgálók arról tettek bizonyságot, hogy N. N. urnak szép kurtafarku, dupla-orru s bozontos szőrű kutyája ép egészségnek örvend, jó koszttal van ellátva s rajta semmi jele nincs a megdühödésnek... Ugyan az nap éjjelén a külvárosban két dologtalan kóborló kirabolt egy kamarát, egy koldus asszony gyermekével éhen halt meg a palánk tövében. Látleletet vájjon ki készített felölök. —­i Herczeg-primásunk , smíga tegnapelőtt fővárosunkba érkezett a bérmálás szentségét személyesen végzendő. Dísz­kocsija, diszlovai és kísérete, melly tegnap utczáinkon lát­ható volt, sok ember figyelmét magára vonta. —­­ Egy öreg zsidó néhány ezer forintot kerített jó köte­lezvény mellett egy fiatal katonatisztnek. A zsidó végre meg­jelent a tisztnél, miután a kötelezvényen levő összeg számá­nak elébe még egy számocskát ügyesen oda illesztett volna. A tiszt észrevette a csalást. Az ajtót bezárta, a kardját ki­húzta. „Hát mennyivel is tartozom én neked ?“ E szavaknál úgy telt a kardjával, mintha nem értene a tréfához... „A nagyságos úr nekhem hát éppen... no de khérem .. hat ne­­khem semmivel sem tartozik.“ A kötelezvényt maga a zsidó kétfelé szakította. A tiszt elvette tőle és följelentő a törvény­­hatóságnak. — Ez vidéken történt. Francziaország, Páris, jun. 3. Ülés a nemzeti gyűlésben. Elnök: Dupin. Ma de Grammont tábornok indítványa, a nemzeti gyűlés, a köztársaság fő- és alelnöksége, a minisztériumnak osztályaival együtt, s a státustanács, s végre a telegrafi igazgatóságnak, i. é. October 1-sejétől fogva Versailles-bei áttétetése tárgyá­ban kerülend szőnyegre. Nem szükség megjegyeznünk, hogy ezen indítvány, legalább jelenen, nem nagy figyelmet ébresz­­tend. Az ülés 2­2 órakor nyittatik meg. Páris, június 3. Az új törvény akadályai számos személyt foglalatoskodtatnak. Maga Dupin, a nemzeti gyűlés elnöke, a törvény elfogadása után, mint mondják, ekép nyilatkozott: „Most még egy másik törvényt kell alkotni amannak alkalmazása fölött.“ Azon nézet, hogy a választási törvényjavaslatnak, egy új, kompakt s jól rendezett többséget kellett képezni, melly többség által a kormány, más, még közvetlenebb hatású s je­lentőségű rendszabályok kivitelét szándékolja, mindinkább na­gyobb valószínűségre talál. A conservativ lapok mind ez ér­telemben nyilatkoznak. A Constitutionnel a többi között ezt mondja: „Az új és bátorságteljes többség el ne felejtse, hogy nemcsak mára van alkotva , hanem holnapra is, sőt mindenkorra mindaddig, míg a demagóg s communistikus el­veknek legkisebb nyoma mutatkozik. A törvényjavaslat meg­szavazása a hadjárat megnyitása, egyéb semmi.“ — Egy má­sik lap a Dix Decembre még érthetőbben fejezi ki magát: „Ed­dig— úgymond — a köztársaság elnökének czélzatai s tervei a törvényhozó gyűlés sajnálatra­ méltó , dicsvágyból eredeti s féltékeny versenygései által megsemmisíttettek. Miniszterei igen jeles, szükséges, s a közvélemény által követelt törvényjavas­latokat terjesztettek eb­be, mint p. o. a polgármesterek s szám­űzetés fölöttieket; a törvényhozó gyűlés azokat megtámadta, megváltoztatta, szétrombolta. A kerületek erélylyel keltek föl a gyűlés eféle viselete ellen, s népszerűtlenséggel fenyegetők. A gyűlés belátta igazságtalanságát, s azt legnyíltabb s legme­részebb módon jóvá is tévé, mikor a végrehajtó hatalom kö­rül olly elszántan szövetkezik. Mától fogva Francziaországnak valóban van kormánya. Jövőre a törvényjavaslatok jól fognak fogadtatni, pártoltatni, s mielőbb megszavaztatni. Most az or­szág okszerűleg foghat nagyobb munkához is, mert van esz­köze, t. i. a gyűlésbeni többség az elnökkel tart, sat.“­­ Ha estve valaki a Florentini után megjelenik Talleyrand nagy palotája előtt, számos ott állomásozó pompás kocsit, s a palotában ünnepélyesen kivilágított ablakokat fog látni. Lie­­ven herczegnő ütté föl ott szállását, s ott van azon terem, hol mesterségesen intéztetnek el mindazok, miket az utolsó idők­ben merészeltek s merészelnek, hogy Francziaországot s egész Európát a régi jó időbe visszavezessék. Lord Palmerston e kör­ben olly név, melly csak boszankodással s megvetéssel emlitte­­tik, és Guizot személyesen, Metternich pedig meghittjei által, itt orákulumok. Az ausztriai és orosz követek, valamint több kisebb állodalmak követei, s a dán ügyvivő is, Lieven herczegnő pa­lotájában rendes vendégek, ellenben a porosz követ, mint biztosan állítják, e politikai estélyeken nem jelenik meg. A nyílt cselekvésre milly közel kell az időpontnak lenni, bizo­nyítja azon körülmény hogy Thiers is jegyét az utolsó napok­ban Lieven herczegnének megküldötte, — ezen a régi elle— neiveli kiengesztelődés és közeledés, első jel a közös keresz­tes háborúra. Guizot, Thiers, Metternich és Nesselrode — mi állhatna ellen­e szövetségnek ? Nagybritannia, London, jun. I. Anglia jelenleg minden kellő intézkedést megtesz középtengeri had­erejének a szükséghez képesti nö­velésére. Az admiralitás megparancsolta Martin hajóhadpa­rancsnoknak, ki jelenleg hadával Lizabonnál horgonyoz, hogy vesztegeljen ott, a­hol van,s tartsa magát készen annyira, hogy negyvennyolc­ óra alatt oda mehessen, hová rendeltetni fog. Másrészről Hervé nevű hajó, melly Parker admirál hajó­hadát elhagyta, hogy Portsmouth-ba térjen vissza, Gibral­tárban hasonlólag visszatartatott az admiralitás parancsa által; ez történt Dragon fregattal is, melly nem fog felszerelési he­lyére vitorlázni még ideiglenesen sem, ellenkezőleg a kapott előbbi rendelethez. A 2'Yye-ban horgonyzó hajóhadosztály első jelze Parker admiral osztályával egyesülend. A tengerészetet különösen tárgyazó lapok, mellyekből e hírek merítvek, azon reményü­ket fejezik ki, hogy daczára e készületeknek aligha kerül a dolog valami komolyabb ellenségeskedésre.­­ A Tajo-ban horgonyzó hajóhadosztály, későbbi tudósí­tások szerint, megkapta a parancsot a középtengerbe­ mene­­telre, a­hová eddig már el is érkezett.

Next