Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-10 / 75. szám
kötelességét a közjó érdekében felszólalni, s a rosznak fölemlítése által az illető tisztviselőket eljárási modoruk változtatására buzdítani, vagy pedig ennek nem siikerülése esetében, a kormányt illy tisztviselők eltávolítására figyelmeztetni.“ Ekkor eszébe jut, hogy szerecsent kezd mosni, mert az aradmegyei tisztviselők nagy része semminemű lapot nem olvas, s a P. Naplót, mint vélt ellenzékit, s ennélfogva rövid életűt, az előfizetési pénz veszélyételi félelemből épen nem horhatja. Ezután fölemlíti, hogy a kormánybiztos „A forradalom végnapjai“ czimű könyvecskének olvasását s tarthatását eltiltotta. Mi legőszintébb lelkünkből örvendünk, ha megyénk dicsekedhetik olly egyéniséggel, melly jelen körülményink között — ha más módja nincs — sajtó utján törekszik közigazgatási tisztviselőink tetteit illetékes szempontokból mérlegezni; de az illy egyéniségtől nemcsak megkívánjuk, de sőt követeljük, hogy helyzetünk minősége iránt ugyancsak alapos ismerettel bírjon, egy bevégzett keserű múlt, s határozatlan jelen tényezőit, s ezek tényeit öszve nem zavarni elég ügyes, s netaláni hibák orvoslása iránt tanácscsal föllépni, minden melléktekintet nélkül, higgadtelmü legyen. Nem roskad-e le e tulajdonok terhe alatt az, ki megyei tisztviselőinket hirlap-nemolvasás, s tartani nem méréssel vádolja akkor, midőn biztos tudomásunk szerint Aradon csak példányonkénti árulás mellett is a P. Naplóból már kiadatása kezdetén 20 példány vétetett meg? s ki kormánybiztosunkat „A forradalom végnapjai“ czimü könyvecske eltiltása miatt vádolni csak azért bátor, mert nem akarja tudni, miszerint ez eltiltás felsőbb meghagyásból történt ? ítélje meg P. úr. Értekezlete második cyclusát megtömte P. úr egész határállítással, végig húzta értekezlete fonalát megyénk múltján és jelenén, még pedig olly ügyességgel, hogy a főispántól kezdve lefelé minden megyei tisztviselő megkaphatta volna a maga részét — veres orrban! Állítja P. úr, miszerint az aradmegyei nép a tisztviselők szeszélyes önkényének van kitéve, az igazság hanyagul szolgáltatik ki, a sok apró földesura és nép fölötti zsarnokságát, a határrendezés, földesúri és közteherviselésből származott méltatlanságokat a nép különösen érzi, stb.; ez állítását azonban csak egy figyelembe vehető hiteles adattal sem igazolja ! Gondolkodjék P. úr, mellyik rendezési ügy maradt vissza a megyénél? mi illyet egyet sem ismerünk. Kik azon sok apró földesuracsok a butyini kerületben, kik a nép fölött zsarnokoskodnak? talán azok, kik mai napig sem lakhatnak jószágukban, miután ott minden épületeik szétromboltattak, hogy nincs hajlék, melly alatt fejőket lehajthassák ? Hol vannak a butyinvidéki nép által szenvedett méltatlanságok bepanaszolva ? Ha voltak volna, a municipium korszakában ezek a megyéhez kétségkívül bepanaszoltatnak, azonban ilyeneknek nyomára sem akadunk a jegyzőkönyvben. S ha voltak és vannak, mint P. úr állítja, miért nem emel szót P. úr azok ellen ott, hol közvetlenül orvosoltatniok kell, s törvény értelmében orvosoltatnak is ? A restaurátiókat illetőleg lehet-e igazságos panaszuk a románoknak ? Nem alkalmaztatott-e régen úgy, mint most, s a forradalom alatt, hivatalra az, ki képessége szerint alkalmaztatni kívánt ? Hogy képesség nélküli egyének nem igen nyertek alkalmazást, arról mi nem tehetünk. Hogy jobbadán a volt tisztviselők alkalmaztattak, igaz, de nem alkalmaztattak-e a forradalom alatt szinte szolgált románok is ? s ha különbség nélkül alkalmaztattak, ők-e annak okai ? és ha talán az akkori körülmények kényszerűsége, tessék azt okolni. Az ez idei tisztviselők eljárása ellen emelt minden vád alaptalan fog maradni, mig P. úr azt tényekkel be nem próbálja. Az 50 botrási életet—mint ténynyel dicsekvést — nem több tisztviselőtől, hanem hihetőleg, azaz bizonyosan, négyszemközt hallotta P.úr,ha csakugyan hallotta, s úgy hiszszük, kellő esetben aligha fogna bizonyságul csak egy árva tanút is előállíthatni. Igaz, hogy miután most szigorú rend van behozatva, a tulajdon szentségének tisztelésére mindenki kényszerítve is szoríttatik, s kihágásaiért a megtorlás hátulütő pálczája azonnal eléri, mi miatt nem mindennapi csodálkozás fogja el a népet. Igen sajnáljuk, hogy a nap örökre olly égetőn világít,mikép a közönség beláthatja , hogy nem a nép elégületlen, nem a nép bizalmatlan, nem a népnek van rosz állapota s hangulata , hanem néhány embernek, kik minden áron a hatalom ugorkafájára öröködnek fölkapaszkodni! Hogy a megye igen kívánatos reorganizatiója eddigien elmaradt , arról a megyei tisztikar, de talán a főispán maga sem tehet. Sutit certi denique fines! P. úr harmadik levelében tanácsadóul lép föl a kormány irányában. Álokoskodásnak nevezi azt, hogy a román intelligentia Daco-Romániáról álmodozik, s hogy a köznép kommunistikus elvekkel van saturálva. Előadja, miszerint ez okoskodás a pseudo-arisztokratikus hivatalnokok gyűlölsége, s állásféltésének kifolyása, és végül tanácsolja, hogy miután különösen Arad megyében annyi a hivatalokra alkalmas román egyén , miszerint akár egész Aradmegyét tisztán román ajkú tisztviselők alkalmazása által lehetne szervezni, neveztessék Aradra román kormánybiztos, alkalmaztassanak megyeszerte román tisztviselők, kiknek az ő hivatalos nyelvök, a mártius 4-kei alkotmány értelmében, román legyen. E levélből, mint zsákból a vasszeg, kiüti magát P. úr Separatismus önérdekű törekvése. Mennyiben elérhető e törekvés czélja? bemutatjuk igen hitelesen és kellő rövidséggel. Kis egybevetés után át fogja P. úr látni, hogy az arad megyei értelmiségnek csak egy tized része román, a többi mind más nemzetiségű, és ez annyira csekély román értelmiségben is, hol a hivatalképesség? Ha volt volna, az, annyi követelések után, mellyek a román intelligentia által annyi ízben emeltettek, semmi esetre sem maradandóit figyelem s illő méltánylat nélkül. Mi az aradmegyei román népröli ismeretünket illeti, az ha több nem, mint P. úré, annyi mindenesetre, s ez ismeretünk után bátran állíthatjuk, hogy az aradmegyei román intelligentia jelenleg Daco-Romaniáról nem álmodozik ugyan, mert bizonyos okok miatt úgy is hiába álmodoznék. Bátran állíthatjuk , hogy az Erdélyből származott bujtogatások következtében az aradmegyei köznép kommunistikus elvekkel csakugyan saturálva van. Nézze körül magát P. úr a butyini vidéken, tekintse az erdőpusztításokat, vegye figyelembe a bepanasztott invagiatiók számtalan eseteit, s a földesúri lakók romjait! Ezek, uram ! tagadhatlan tények, s nem ön által említett gyűlölség, hanem a kommunismus kifolyásai! — Higye el P. úr, hogy a butyinvidéki tisztviselők nem gyűlölik, s nem is gyűlölhetik a román népet, mert ismerik szerencsétlenségét, tudatlanságát; igen jól tudják, kik által fanatizáltattak a magyar birtokosok elleni barbárságra. De gyűlölik, és méltán, azokat, kik csupa hivatalvágyból a nép közt bizalmatlanság s gyűlölség magvait hintegetni elég vakmerők. Hivatalos állásukat sem féltik a románoktól. Legkevésbbé sem fognak megütközni azon, ha a hivatalok, mellyeket olly becsületességgel, annyi önáldozattal kezelnek, náluk alkalmask, s épen román egyéniségek által töltetnek be. P. úr a kormány figyelmébe ajánlott azon tanácsára, hogy Arad megye román tisztviselők által s román nyelven kormányoztassék, csak ez igénytelen kérdéseket teszszük. Néhány román papon s tanítón kívül, hány román egyén van a megyében , kik a hivatal igényei szerint tudnak románul írni ? minősítve van-e a köznép a román nyelven kiadott rendeletek megértésére ? hány tisztán románajku helység van a megyében?.... Sajnálattal kell kijelentenünk, miszerint a román irodalom hazánkban olly gyenge lábon áll, hogy még az írásbetűk sem határzottak, hát még az előadás szavai ?! Hogy a román nyelvet a hivatal különnemű igényei szerint megyénkben hárman négyen alig bírják, hogy a nép a felsőbb rendeleteket, mellyek a helység háza elé román nyelven most is kiragasztatnak,nem ezen ragaszokból (mert olvasni nem tud), de a jegyző ajkiról szokta megérteni, s hogy végre e megyében alig nevezhetni két három jelentősebb helységet, melly tisztán románajku volna , azaz hol számos uradalmi cselédek, tisztek, mesteremberek sat. más ajkúak nem volnának, mindezekről legalaposabban vagyunk meggyőződve. E meggyőződésünk alapján P. úr tanácsát mindaddig valósíthatlannak kell kijelentenünk, mig az aradmegyei román nép teljesen hivatalképes egyéneket, azaz ollyanokat, kik a román nyelven kívül hivatali szakértelmességgel s feddhetlen jellemmel is bírnak, nem állít a kormány rendelkezése alá, s magát a mártius 4-kei alkotmányban engedett jog élvezhetésére nem képesíti, úgy hiszszük, eleget mondottunk. Az olvasó közönség megkülönböztetheti a valót a valótlantól, s legalább fövonásokban fölismerheti Arad megye állapotát s hangulatát, melly, Istennek hála! sem ollyan legroszabb, minőnek P. úr festette , de még nem is ollyan jó, hogy minden tekintetben javulását legönzetlenebb lelkünkből ne óhajtanák. Isten velünk! BUJDOSÓ. Jegyzet. Közöltük , mint igazság és méltányosság is kívánja , a jelen hosszadalmas cáfolatot — némi kihagyásával a keserűbb kitételeknek, melly kihagyást egyébiránt nemcsak az ügy kívánt meg , de lapunk köre is szükségelt ; s a vitát ezennel befejezettnek kell nyilatkoztatnunk, ha csak az illetőknek a „Nyílt téren“ nem volna kedvök folytatni a — szerintünk épen nem háladatos — tusát. Szerk. Budapest. Június 10. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn a PRÓFÉTA operának főpróbája fogván tartatni, e miatt ma nyilvános előadás nem leend. •— Mégis megértük, hogy piaczunkon a búza ára tetemesen alászállott. De azt nem igen fogjuk megérni, hogy a zsemlék és kenyerek nagyobbak s olcsóbbak legyenek. A pékek előtt soha sincs olcsó piacz; nekik változhatlan kifogásuk, hogy ők a búzát, a lisztet méregdrágán fizetik, s nem kívánhatják elpusztulásukat. Már egy ízben hallottunk e részben a rendőrség intézkedéséről is, de amint értesítve vagyunk, még ekkorig csupán a fekete kenyérig terjedt ez intézkedés. — t Szilágyi F. prof. a Magyar hirlap szerkesztője erdélyi utjából e napokban Pestre érkezett. — t Megjelent Heckenast Gusztávnál következő két röpirat: A magyar menekültek Törökországban, közli Imreffi. E könyvecske sok tekintetben érdekes, mulattató tartalommal bir. Görgei és fegyverletétele, kiadja Szilágyi Sándor. Mindkettő előtt van egy kép. Árát egyiknek sem tudjuk. Mindkettő rövid idő múlva bővebben megismertetendjük. — A m. tudós társaság mai nap délutáni 5 órakor kezdi meg évi kisgyüléseit s ezután tartatni fognak azok minden hétfőn délután 5 órakor. — Hiteles tudósítás után írhatjuk, hogy Klapka memoirjai Bécsben eltiltattak. Intézkedés létetett, hogy a vidéki könyvárusoknál találtató példányok beszedessenek s Bécsbe visszaküldessenek. — Lagrange asszony múlt szombaton Luciát énekelte másodszor. Említést teszünk róla, mivel a közönség e másodszori előadásban olly gyönyörrel mulatott, mint az elsőben . Lagrange asszony most is ugyanazon művészi erővel lépett föl színpadunkon. Az utolsó felvonásban előforduló trillák most is újra ismételtettek. A fuvola szinte szégyenben maradt Lagrange hangröpkedései mellett. Stéger újra meggyőzött bennünket szép tehetsége felöl. A közönség osztatlan tetszéssel, tapsokkal kísérte játékának több helyeit. — Utczáinkon naponkint több csapat ujonczot látunk kisértetni, kik vidékről hozatnak s itt fölszereltetvén illető ezredeikhez utasittatnak. A hadsereg szaporítása folyvást nagy szorgalommal folytattatik. — A „Próféta“ előadásához nemzeti színpadunkon minden intézkedések megtétetvék. Avatott emberek mondják, hogy a „Próféta“ színpadunkon sok tekintetben több szökéletetesebb készülettel fog adatni, mint Bécsben adatott. Kik eddig próbákon jelen voltak, legnagyobb megelégedésüket nyilvánítják. A kiállítás lehető legfényesebb. Az előadásra színházi zenekarunk több taggal szaporíttatott. — Lelkünk örvend, midőn látjuk, hogy az emberi szeretet millyeű gondoskodással viseltetik még az állatok iránt is. Az állatok ugyan futnak az embertől, mint ha félnének, hogy utoljára köztök is gyökeret ver az a szeretet, az a philantropia, mellynek következtében egymást fogják fölfalni. E napokban egy látlelet fordult meg előttünk, mellyben a rendőrség által kiküldött vizsgálók arról tettek bizonyságot, hogy N. N. urnak szép kurtafarku, dupla-orru s bozontos szőrű kutyája ép egészségnek örvend, jó koszttal van ellátva s rajta semmi jele nincs a megdühödésnek... Ugyan az nap éjjelén a külvárosban két dologtalan kóborló kirabolt egy kamarát, egy koldus asszony gyermekével éhen halt meg a palánk tövében. Látleletet vájjon ki készített felölök. —i Herczeg-primásunk , smíga tegnapelőtt fővárosunkba érkezett a bérmálás szentségét személyesen végzendő. Díszkocsija, diszlovai és kísérete, melly tegnap utczáinkon látható volt, sok ember figyelmét magára vonta. — Egy öreg zsidó néhány ezer forintot kerített jó kötelezvény mellett egy fiatal katonatisztnek. A zsidó végre megjelent a tisztnél, miután a kötelezvényen levő összeg számának elébe még egy számocskát ügyesen oda illesztett volna. A tiszt észrevette a csalást. Az ajtót bezárta, a kardját kihúzta. „Hát mennyivel is tartozom én neked ?“ E szavaknál úgy telt a kardjával, mintha nem értene a tréfához... „A nagyságos úr nekhem hát éppen... no de khérem .. hat nekhem semmivel sem tartozik.“ A kötelezvényt maga a zsidó kétfelé szakította. A tiszt elvette tőle és följelentő a törvényhatóságnak. — Ez vidéken történt. Francziaország, Páris, jun. 3. Ülés a nemzeti gyűlésben. Elnök: Dupin. Ma de Grammont tábornok indítványa, a nemzeti gyűlés, a köztársaság fő- és alelnöksége, a minisztériumnak osztályaival együtt, s a státustanács, s végre a telegrafi igazgatóságnak, i. é. October 1-sejétől fogva Versailles-bei áttétetése tárgyában kerülend szőnyegre. Nem szükség megjegyeznünk, hogy ezen indítvány, legalább jelenen, nem nagy figyelmet ébresztend. Az ülés 22 órakor nyittatik meg. Páris, június 3. Az új törvény akadályai számos személyt foglalatoskodtatnak. Maga Dupin, a nemzeti gyűlés elnöke, a törvény elfogadása után, mint mondják, ekép nyilatkozott: „Most még egy másik törvényt kell alkotni amannak alkalmazása fölött.“ Azon nézet, hogy a választási törvényjavaslatnak, egy új, kompakt s jól rendezett többséget kellett képezni, melly többség által a kormány, más, még közvetlenebb hatású s jelentőségű rendszabályok kivitelét szándékolja, mindinkább nagyobb valószínűségre talál. A conservativ lapok mind ez értelemben nyilatkoznak. A Constitutionnel a többi között ezt mondja: „Az új és bátorságteljes többség el ne felejtse, hogy nemcsak mára van alkotva , hanem holnapra is, sőt mindenkorra mindaddig, míg a demagóg s communistikus elveknek legkisebb nyoma mutatkozik. A törvényjavaslat megszavazása a hadjárat megnyitása, egyéb semmi.“ — Egy másik lap a Dix Decembre még érthetőbben fejezi ki magát: „Eddig— úgymond — a köztársaság elnökének czélzatai s tervei a törvényhozó gyűlés sajnálatra méltó , dicsvágyból eredeti s féltékeny versenygései által megsemmisíttettek. Miniszterei igen jeles, szükséges, s a közvélemény által követelt törvényjavaslatokat terjesztettek ebbe, mint p. o. a polgármesterek s száműzetés fölöttieket; a törvényhozó gyűlés azokat megtámadta, megváltoztatta, szétrombolta. A kerületek erélylyel keltek föl a gyűlés eféle viselete ellen, s népszerűtlenséggel fenyegetők. A gyűlés belátta igazságtalanságát, s azt legnyíltabb s legmerészebb módon jóvá is tévé, mikor a végrehajtó hatalom körül olly elszántan szövetkezik. Mától fogva Francziaországnak valóban van kormánya. Jövőre a törvényjavaslatok jól fognak fogadtatni, pártoltatni, s mielőbb megszavaztatni. Most az ország okszerűleg foghat nagyobb munkához is, mert van eszköze, t. i. a gyűlésbeni többség az elnökkel tart, sat.“ Ha estve valaki a Florentini után megjelenik Talleyrand nagy palotája előtt, számos ott állomásozó pompás kocsit, s a palotában ünnepélyesen kivilágított ablakokat fog látni. Lieven herczegnő ütté föl ott szállását, s ott van azon terem, hol mesterségesen intéztetnek el mindazok, miket az utolsó időkben merészeltek s merészelnek, hogy Francziaországot s egész Európát a régi jó időbe visszavezessék. Lord Palmerston e körben olly név, melly csak boszankodással s megvetéssel emlittetik, és Guizot személyesen, Metternich pedig meghittjei által, itt orákulumok. Az ausztriai és orosz követek, valamint több kisebb állodalmak követei, s a dán ügyvivő is, Lieven herczegnő palotájában rendes vendégek, ellenben a porosz követ, mint biztosan állítják, e politikai estélyeken nem jelenik meg. A nyílt cselekvésre milly közel kell az időpontnak lenni, bizonyítja azon körülmény hogy Thiers is jegyét az utolsó napokban Lieven herczegnének megküldötte, — ezen a régi elle— neiveli kiengesztelődés és közeledés, első jel a közös keresztes háborúra. Guizot, Thiers, Metternich és Nesselrode — mi állhatna ellene szövetségnek ? Nagybritannia, London, jun. I. Anglia jelenleg minden kellő intézkedést megtesz középtengeri haderejének a szükséghez képesti növelésére. Az admiralitás megparancsolta Martin hajóhadparancsnoknak, ki jelenleg hadával Lizabonnál horgonyoz, hogy vesztegeljen ott, ahol van,s tartsa magát készen annyira, hogy negyvennyolc óra alatt oda mehessen, hová rendeltetni fog. Másrészről Hervé nevű hajó, melly Parker admirál hajóhadát elhagyta, hogy Portsmouth-ba térjen vissza, Gibraltárban hasonlólag visszatartatott az admiralitás parancsa által; ez történt Dragon fregattal is, melly nem fog felszerelési helyére vitorlázni még ideiglenesen sem, ellenkezőleg a kapott előbbi rendelethez. A 2'Yye-ban horgonyzó hajóhadosztály első jelze Parker admiral osztályával egyesülend. A tengerészetet különösen tárgyazó lapok, mellyekből e hírek merítvek, azon reményüket fejezik ki, hogy daczára e készületeknek aligha kerül a dolog valami komolyabb ellenségeskedésre. A Tajo-ban horgonyzó hajóhadosztály, későbbi tudósítások szerint, megkapta a parancsot a középtengerbe menetelre, ahová eddig már el is érkezett.