Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)

1850-06-11 / 76. szám

És íme, mindezek ellenére, hitem szerint, e napokban ismét egy visszalépés történt a forradalom mélységei felé — a Baroche-törvényjavaslat elfogadásával! Annyi sophismát, annyi hypokrisist soha a világon még senki nem hallott, mint mennyi a nemzetgyűlés palotájában a kérdéses törvény tárgyalása és megszavazásakor fölmerült! A bourgrave-ok, némellyek észrevétele szerint, pompásan vitték szerepüket. Én, megvallom, nem irigylem tőlök az e téren kiérdemlett dicsőséget! Nem abban áll, mi a XVII. bourgrave és tisztelt társaik eljárásában sértő, hogy a kérdéses visszaható törvényjavaslatot a nemzetgyűlés többsége által elfogadtatták, hanem abban, hogy a nemzet legeslegnagyobb — mindennap ellenök nyilatkozó — részét butának tartván, el akarják hitetni vele, hogy az 1848-as köztársasági alkotmány — e törvény által—sem betűjében, sem szellemében nincs megsértve. A tempóra! Chantelauze úr szinte illy valamit akart elhitetni az emberekkel 1830-ban, és X. Károly oda jön! A szónoklatokat, mellyek az említett törvény mellett, vagy ellen mondattak el, önök már úgy is ismerik a hírlapokból, azért nem is fárasztom önöket ezek ismétlésével. Csak a tárgyalt törvényjavaslat feletti vitatkozások jellemét akarom egykét szóval megismertetni. Kérek kis türelmet. Midőn az 1848-ai constitutio alkotásakor arról valt szó, hogy váljon egy, vagy két házból álljon-e a törvényhozás? a progressio emberei ezen elvből indulván ki, hogy: „a nép fölsége oszthatlan — hogy a nép csak egy, kimondották, hogy a nép csak és csak egy képviselőházban képviseltethetik.“ Fölvilágosításul elmondották, hogy az inkább történeti, mint elvi alapon keletkezett régi alkotmányok, mellyek két kamarát ismernek el, itt például nem szolgálhatnak, mert a sötét feudális időkben a nemzet kasztákra volt fölosztva, és a nagyobb privilégiummal bíró kaszta, képzelt magas tekintélye elleninek tartotta ugyanazon és egy helyen tanácskozni a csekélyebb privilégiummal ellátott kasztával, hol t. i. mint Thiers úr minap emlité, a „vile multitude“ embere is szólhatott volna hozzá. De a még 1789-ki franczia forradalom előtt keletkezett amerikai egyesült állodalmak alkotmánya is több feudális maradványt tartalmaz, s azért mintáid szinte nem tekintethetik. A szabadalmaikat fentartó emberek, ildomos képeket vágván , hatalmasan figyelmeztették akkor követtársaikat azon veszedelemre, melly származhatik azon precipitatióból, mellyel az egy házból álló törvényhozás, törvényeket alkotand. Mire azonban a logikai felelet ez vala, hogy a törvénynek bizonyos időszakok múlva háromszor történendő tárgyalása lehetlenné teendi a félt elhamarkodást, a precipatiot. Most, midőn a választási törvényjavaslat szőnyegre került, a szabadalmak ildomos képeket vágó emberei igyekezvén elfeledni , és másokkal is elfeledtetni a törvényhozásban a precipitatioról mondott beszédeiket, erőnek erejével a sürgetősséget, azaz : az egyszeri tárgyalást szavaztatták meg a többséggel. Tudják-e önök, miért, hogy a féltett visszaható törvényjavaslatot mielőbb s minél könnyebben törvénynyé emeljék. Ismét kérdem: tudják-e önök miért ? hogy állítólagosan a rendet — mellyet ők maguk, a létező alkotmány elleni tiszteletlenségekkel, mindennap koczkára tesznek — feltarthassák. Nemde jellemző ez ? Sine ira et studio! A progressio emberei, a kérdéses törvényjavaslatnak egész tárgyalása alatt illedelmesebben viselték magukat, mint a szabadalmak emberei; amazok beszédei sokkal mérsékeltebbek valának , mint ezekéi. Olly nemtelen kifakadások, minő p. o. Montalembert úré : „il fant faire une expedition de Rome à l’ intérieur — római hadjáratot kell tenni Francziaország belsejében és Thiers úré : „la vile multitude du peuple“ stb. nem hangzottak le a progressio embereinek ajkairól. De Flotte úrról maga a J. des Débats mondotta : „M. de Flotte se compromet par sa modération et sa candeur. — De Flotte úr mérséklete és őszintesége által önmagát compromittálja.“ De a posta már indulóban van, azért máskor többet. Adieu! Algir. Az algíri kormányzó napi parancsában következőleg hirdeti Borral tábornok hős halálát : „Főhadi szállás Algir, május 28. 1850. „Borral tábornok , május hó 26-kán a harcz dicső mezején nyert sebének következtében, meghalálozott. 21-kén maga vezérlé csapatját a beni-immeli lázadók ellen, s ott kapta e sebet. Halála már meg van boszulva, de társai szivében mély fájdalom maradand vissza. „A hadsereg Borral tábornokban egyik legderekabb parancsnokát, Francziaország pedig egyikét veszté azon dicső honfiaknak , kik e hazának büszkesége és dicsősége. „És e halál emlékezetét vallásos kegyelettel megtartandjuk sziveinkben, melly illy rövid, de tettdús életnek olly korán véget vetett. „Az egész hadsereg pedig résztveend e fájdalom érzetében, mellyet benne e szomorú esemény felöli hir okozand. Charon V. algíri kormányzó-parancsnok.“ Nagybritannia, London, jun. 3. Az alsóház mai ülésében d’Israelt jelenté, hogy a gyűlés figyelmét igénybe veendi bizonyos kérvényre nézve, mellyben 15.000 aláírt birtokos, közgyámok, haszonbérlő és munkás sat. törvényt kiván, melly szerint a nemzeti munka érdekének többet jövedelmezzen. A franczia-angol differentia, mint általánosan állítják, tökéletesen — ha mindjárt hivatalosan nem is — be van fejezve. A franczia tengerészetiel ujonczozás már megszüntetett. London, jan. 3. A Francziaország és Anglia közötti meghasonlásról szóló tudósítások igen ellenkezők. A Morning Post állítja, miszerint ezen meghasonlás már tökéletesen el van hárítva, hanem forma szerint is, legalább a dolog lényegére nézve, s a két hatalmasság közötti egyetértés nemsokára helyreálland. Brúnóié borosz követ londonbéli viszszahivatását egyenesen alaptalannak nyilvánítja. — A Globe párisi levelezője a franczia minisztériumi változás fölött úgy nyilatkozik, miszerint ez által itt nyittatnék a Francziaország és Anglia közötti barátságos egyetértés helyreállítására, jóllehet ebben némellyek Francziaországra nézve lealázó engedékenységet szeretnek látni. Ezek szerint Lahitte elég gyöngédtelen volt kinyilatkoztatni, miszerint csak akkor leend megelégedve, ha az angol minisztérium Palmerston magaviseletét rosszalná, s ennek következtében e két nagy férfiú viszszalépése okvetlenül szükséges lenne, ha Lahitte maga meg nem vallotta volna, hogy kelletinél tovább ment. Kétséget nem szenved, miszerint az angol miniszterek nem igen hajlandók olly nagy befolyású tiszttársukról olly könnyen lemondani, mint Palmerston lord, ha mindjárt a franczia nemzet legnagyobb hajlandóságát nyernék is meg általa. Maga a Globe hoszszú czikkben felel a J.d. D.-nak, Palmerston lord elleni észrevételeire. Ebben a többi között ez mondatik: „a J. d. D. d’Haussonville urat említi föl, egy Lajos Fülöp iskolájából kikerült diplomatát, s ez által akarja bebizonyítani, miszerint Palmerston lord sohasem fgyekezett Francziaországgal egyesülni a nélkül, hogy maga részére előnyöket nem igyekezett volna kieszközleni. Jobban megegyeznék azonban az igazsággal, ha azt mondaná, hogy azon mértékben, mellyben a franczia kormányok, eredetűket felejtvén, olly egyesüléseket kerestek, melylyek alkotmányuk elveivel s az európai békességgel meg nem egyeztethetők valának , lehetlennek találák külügyminisztériumunkkal jó egyetértésben lenni. Palmerston lord, lelke mélyéből meg lévén győződve a felöl, miszerint Anglia érdekei az egész szárazföld érdekeivel szorosan egybeköttették, minden kormánynak barátságos kezet nyújtott, melly elhatározottnak mutatá magát a törvényeket tisztelni, s a nyilvános szabadság okszerű kifejlesztése által, a belügyek rendezését szilárd alapra fektetni. Ezen éles belátásnak Európa nem egy előnye előmozdítását köszönheti, s fölötte sajnálatos lenne, ha személyes elégületlenség olly mű haladását gátolná, mellynek támaszára minden európai kormánynak olly nagy szüksége van. Nemzetünk, melly a közbéke áldásában olly nagy mértékben részesül, reméli egyszersmind azt is, hogy ezután is az alkotmányos s szabályszerű szabadság terén maradand , s meg vagyunk győződve, hogy a három ország között egy sem leend, melly Palmerston lordnak a görög ügybeni eljárását méltán kárhoztatni hajlandó volna.“ Németország, Berlin, jun. 5. A Bresl. Zeitungnak írják, hogy a várak felfegyverzésére s azok tökéletes ellátására a hadügyminisztérium által 3 millió tallér rendeltetett. — Berlinben több nevezetes egyén a kereskedési érdekek védelmére különös egyletet szándékozik, ellentétül a szabadkereskedési egyletnek, alapítani. Stuttgart, jun. 3. A mai országos ülésben Mohi a gyülekezetnek az alkotmányos bizotmány nevében következő jelentést tesz: 1) az állodalmi kormánynak nyilatkoztassák ki, aj hogy az országos gyűlés minden szövetséget, mellyet a kormány más hatalmasságokkal elhatározólag vagy csak ideiglenesen is az országgyűlés megegyezése nélkül kötne, annyiban törvényellenesnek s érvénytelennek nyilatkoztat , mennyiben az által országjogi kötelezettségek bármi módon Würtemberg részére elismertetnének; b) hogy az országgyűlés egyébiránt öszhangzólag a würtembergi kormány ismételt megismerésével kizárólag csak egy, az 1848. ápril 17-ki szövetség-határozat alapján választott alkotmányozó német nemzeti gyűlést ismerhet el, s azt mint a szorosb és tágabb értelemben hazának sürgess szükségét és mint az országnak megalapított jogát tekinti, hogy a kormány illy gyűlésnek lehető leghamarabbi egybehivását a többi német kormányoknál minden erővel kieszközölni törekedjék. 2) A külügyi ideiglenes osztályfőnök báró Wächter Spittler ellen az alkotmányos okirat 193. §. alapján, a 85. §. megsértése miatt, az állodalmi törvényszéknél panaszt emeljen; 3) e végett az előterjesztett keresetiratot jóváhagyja ; 4) a kereset teendői iránt meghatalmazottat s egy helyettest válaszszon. 5) Az országos gyűlés elnökét bízza meg ez ügyben a szükségesek elintézésére. 6) Az országgyűlés elnapolása vagy elhalasztása esetére az alkotmányos okirat 188. §-szának végszavainál fogva , melly szerint a bizottmány az országos határozatok végrehajtásáról gondoskodik, ezt bízza meg, hogy az országgyűlés helyett a panaszos ügyben a szükségest megtegye. Mohi M. azzal zárja be, hogy ez indítvány holnap kinyomatva tanácskozás alá fog terjesztetni. Törökország: A Truth mellékéről, május 30. Konstantinápolyból érkezett magán tudósítások következtében, egy hadügyminisztériumi rendeletről beszélnek, mellynek következtében, a ráják, vagyis a Porta nem mahomed vallásu alattvalói a török hadsereg soraiba fölvétetendnek. Az összeírás egyedül a muselmannokra terjed , a ráják csak önként lépendnek be , s elkülönzött zászlóaljakat képezendnek , mellyek közel minden török ezredhez, egy fog adatni. Konstantinápoly, máj. 30. A Protestantismus itt igen nagy előhaladást tesz; csekély idő alatt, több mint 300 személy térvén át a protestáns vallásra. Más részről az Izlám is naponkint új híveket nyer. Canninger az utolsónak irányában nem igen kegyes, mégis vannak esetek, hogy ellenszenvét pillanatnyira meg tudja tagadni. Beszélik, hogy Guyon tábornok , jelenleg Kourschid pasa, a fenálló hadseregnél dandárnokul neveztetett anélkül, hogy az Izlamra áttért volna. A kormány, a csupa névváltoztatással is megelégedett. Az is elhatároztatott, hogy a Suvilában lévő menekültek, kik török katonai szolgálatba kívánnak lépni, az ötödik hadtest vezérkarába soroztassanak; ők megtartják vallásukat, rangjuk szerinti fizetést kapnak, de tettleges szolgálatba csak akkor lépnek , ha a török nyelvet megtanulták. Idegen tiszteknek az ottománi hadseregbe besoroztatása ezt erkölcsi- és testileg javítani fogja; léteznek a menekültek közt tehetségdús egyszersmind bátor ifjak, kik egészen más hangulatot s uj életet fognak az eddig sorvatag seregnek adni. — A dunatorkolat mellől írják, hogy minden sereg, mellyek Oláhországot s Havasföldet elhagyák, a Duna- és Fekete-tenger hosszában állítatott fel. Rejnie, Kartal, Ismail, s Kilia nagy őrségeket kaptak. Az orosz czár nem fog, mint mondják, Besszarábiába utazni, helyette Constantin nagyherczeget várják, ki a sergeket, s a vármüveket meg fogja szemlélni, s útját egész Sulináig kiterjeszteni. A dobrondjai görög papok titkon izgatnak, s hitsorsosik köréből törekesznek küldöttséget egybegyüjteni, az orthodox czár fia ebbe menendőt. Ők most már nem képesek a russismust olly nyíltan terjeszteni, mint azelőtt; a török kormány minden, idegen befolyás alatt állott kormányzót vigyázó s részrehajlatlan férfiak által pótolt ki, BÉCSI LAPOKBÓL. Wanderer. A luezerni püspök, a luezerni kormányhoz intézett iratában kinyilatkoztatja, hogy a zürichi kantonban egy volt katholikus lelkésznek, protestáns lelkész által megáldott házassága ágyasság, s felszólítja a kormányt, miszerint a két személynek együttlakását ne tűrje, és szükség esetében rendőri hatalommal is járuljon közbe. A porosz telegráfok öszveköttetése most lehetővé teszi, a sürgönyöknek Triesztből egyenesen Berlin és Boroszlóba küldetését. A Triesztből délben telegrafhozott hír este Berlinben már a hírlapokban megjelenhetik. A Bánátban a sáskáktóli félelem miatt a termesztmények ára felszökkent, s a tulajdonosok a termékeket annál inkább visszatartják , minthogy az idegen vevők magasbárt ajánlanak. A schönbrunni kertben jelenleg egy Paeonia alba (fejér pímnköszi-rózsa) virágzik; igen ritka tünemény; egy második példányt Németország aligha mutathat fel. Lloyd, Buranti kabinetfutár sürgönyökkel Firenczéből ide érkezett. — Lyons, az angol követség titornoka, mint futár utazott Athénéből itt keresztül Berlinbe. — A pozsony-nagyszombati vasút máj. hónapban 50,747 ft 14 kr. jövedelmezett. Frdblt. A szárd király s királyné máj. 31-én szavojai utjukból Turinba érkeztek, s egyenesen moncalieri lakhelyökre mentek. — Monsignor Franzoni turini érsek büntetési idejét kitöltvén, jun. 2-kán fogságából kibocsáttatott. — Hügel itteni könyvkereskedő szolgálója, Pinkas nevű, s mosony megyei születésű, ki közelebb több milliónyi örökséget kapott, Londonba fog utazni az ottani bankban letett tőkéket felveendő. — A nem-bérmentesitett levelekért itt még mindig nevezetes büntetési illetékek vézetnek be. Ez intézvény bajosan fog a postának jövedelmezni. NÉPNEVELÉSI ÜGY. " Vége. e) Bánásmód és fenyitéki rendszer. Minden tanító bánásmódjának a szelídség és szeretet alapelvéből kell kiindulnia , ha azon czélt lelkéből kívánja elérni, hogy oktatásai és intései foganatosak legyenek. Az iskolai időszak valóságos miniaturája az életnek. A tanító vagy népnevelő, növendékeinek bizalma, szeretete és ragaszkodása nélkül semmire sem mehet. Tehát legfőbb feladata ezeket megnyerni. Mit csak is szelíd, szeretetteljes , komolyan nyájas bánásmód által érhet el, s csak így hódíthatja magához a zsenge kedélyeket, így boldogulni fog kísérleteiben , áldás lesz működése eredménye. De a fenyítékben is bizonyos arány és mérték szem előtt tartandó. Mint fenebb már mondok, fenyítsen a tanító hibákat úgy, hogy az által atyailag szeretve javítson. Ne aljasítsa magát soha indulat rabjává. Fenyítéke legyen emberi. Ne indokítsa azt baromi vadság , dühös szenvedély, boszúvágy, vagy megtorlási káröröm. Csak így lehet fenyítékének üdvös hatása az erkölcsi javulásra, így hozand áldást a népszeretet viszhangja a tanító szép rendeltetésének nagy munkájára. f) Tanodai osztályok. Egyik főbb baja volt eddigi iskolai rendszerünknek az is, hogy ahol voltak is iskolák, a növendékeknek egy, legfelebb két év engedtetett iskolázásra, és így sem tanulmányi, sem erkölcsi nevelésekre nem szenteltetett elég idő. Óhajtanék, hogy jövőre a 6-8 éves gyermekek az elemi tanodák alsó osztályát legalább két évig járják ; hol olvasás, irás, vallástan , számvetés, alaktan elemei, gyakorlati éneklés, természet, föld- és történet-leirás legelemibb érintései,— egészségi s erkölcstani rövid életszabályok lennének tanulmányi s nevelési tárgyul kitűzve. Ezután mennének át a kétéves felsőbb osztályba, hol a mondottak már bővebben tárgyaltatnának. A növendékek valószínű életpályájukhoz képest tanulmányilag külön órán előadások, ismeretközlések tartathatnának, valamint a kézikönyvek is leginkább az ezt illető szaktól választatnának el. Az elitnek tűzendő feladatokra a fogalmazásban, például: levélírás, számadások készítése, életpályájukra tartozó kérdések megfejtésében gyakoroltathatnának , s az utóbbi képezné a felsőbb elemi tanodát , melly minden népesebb helységben létezhetnek. Hol a közelség és közlekedés megengedi, a kisebb helységekből az alsó osztály végeztével, az illy nagyobb helységekbe lévő felsőbb iskolai tanra küldethetnének a gyermekek, élelmi és szállásolási gond alá. Hol pedig ez kivihetlen lenne, ott magának az alsó elemi folyamnak legalább 4—5 évre kellene terjedni. Ezek végeztével pedig a már 12 — 13 éves gyermek, ha szülei tehetsége engedi, vagy főiskolába a harmadik osztályba lépendő, vagy szülei házához életmódja űzésére viszszatérve, még legalább 4 éven át köteleztetnék a vasárnapdélutáni erkölcsi oktatások hallgatására. Az első elemi oktatások éveiben szükséges lenne, hogy a gyermek ne csak a napontai tanórát töltse a nevelő körében, hanem a napnak nagyobb részét. g) Szigorlat: Az iskolai szigorlatok félévenként tartandók, az iskolák főigazgatója által minden illy elemi iskolára nézve külön kitűzendő napon, mellyen, a hol és a mikor csak lehet, maga az igazgató is jelen leend ; ha pedig, mint igen hihető, minden illy külön szigorlatokra el nem érkezhetnék, segédjét küldené, vagy egy legközelebb lakó polgári hivatalnokot személyeséül bizand meg. A szigorlat előtt a tanulmányi tárgyak és növendékek nevei a helységben szétküldendők. A tanulmányi tárgyakból készített kérdések a főigazgatónak vagy ') Lásd PESTI NAPLÓ 61. 63. 65. 70 és 74. számát.