Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-22 / 110. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szára— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés tulajdonos CSÁSZÁR F.­­hez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egyik hónapról fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 110. Hétfőn, julius 22-kén. Szerkesztési iroda : Dzi­ntcz­, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­mi­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­vi­ták háromha­sábos sora 0. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, július 22-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Hamburg, jul. 18. A dánok már Hoyerben, déli Juttland nyugati partján, hir szerint, szilárd állást fog­laltak ; mindazáltal még tegnap Flensburgig nem nyo­multak elő. Kielnék ostromzár alá vétele máig még nem kezdetett meg. Páris, jul. 17. Barocke miniszter nyilatkozata da­czára is a ,Le Pouvoire czímű hírlapot folyvást árulják az utczákon. A nemzetgyűlést valamennyi, elnökpárti orgánum a leghevesebben támadja meg. Hallomás sze­rint a hadügyminiszter, utolsó napiparancsa következ­tében elvesztendi tárczáját. A törvényhozó test elhaláz­­za: aug. 15-kétől nov. 11 -kéig elnapolni üléseit. Még előbb a költségvetés tárgyalása be fog fejeztetni. Turin, jul. 16. Tegnap a kamráknak november 11- kéig elnapolása határoztatott. A főváros törvényható­sága 26 szóval 8 ellen megtagadta részvételét a siccar­­di-emlék felállítása iránt. Paris, jul. 18. A törvényhozás a ,Pouvoire perét tárgyalta; e lap a nemzetgyűlés megsértésében vét­kesnek ismertetvén 5000 franknyi pénzbírságra ítélte­tett. A hegypártiak nem szavaztak. Hallomás szerint Napoleon Lajos három tábornoksegédet szándékozik ki­nevezni. Páris, júl. 19. A sajtótörvény még nincs kihirdetve. Changarnier legutóbbi alkalommal a ,Pouvoirs meg­büntetése mellett szavazott. A törvényhozás az elna­­polási bizottmány választását elhalasztó. Jelöltekül hat katona egyén lépett föl, közöttük Lamoriciere, Chan­garnier , császárpárti egy sem, de igen is több ellen­zője a dotatioi törvényjavaslatnak és néhány hegypárti. A költségvetés a pénz- igazság-, és külügyi miniszté­riumokra nézve helybenhagyatott. 5°­, rente 96 frank 90 cent. 3% rente 58 frank 15 cent. London, jul. 18. Jó gyapotvásár. Coupons 96%—97. Stuttgart, jul. 18. A király megtagadja az am­nesztiák Hamburg, jul. 19. 2000 dán bevonult Flensburgba. Már előőrsi csatározások is voltak. M­. Frankfurt, jul. 19. 4% pc. metall. 72%. 5 pcent met. 82%. Váltókeret Bécsre 102%. Pest, julius 22. —?— Ha külföldre tekintünk, a politikai időjárás egyelőre olly csöndes­, olly kedvezőnek látszik, úgy tetszik, mintha Európa a béke 1847 előtti aran­­juezi napjait élvezné. Mintha semmi nyoma nem volna a száraz­földön tör­tént forradalmaknak. Felszáradt a csatatereket borította vér; a romba dőlt paloták ismét fölemelkednek, s még méltóságosabban, mint valaha; a kereskedés m­egdugult csatornái kezde­nek kinyílni; az ipar millió kézzel dolgozik, szóval: mintha minden a régi rendre térne vissza. És mégis, daczára ezen kedvező jelenségeknek, so­kan, de igen sokan vannak, kik előtt a politikai lég igen nyomasztónak tetszik, s a bágyasztó hőségből idő­változásra következtetnek. Ezek rettegéssel tekintenek a jövő felé, és minden szél­lendületből forgó szelet, minden jellegből mennydörgést és égiháborút jósolnak. Ők nem látják Európa békéjét elég szilárd alapon állani. Ők úgy tekintik a dolgok új rendszerét, mint igen gyenge alapra épített nagy házat, mellynek oldalfalai sem erősek, s mellyre az építőmester — tudatlanság­vagy rész akaratból — súlyos fedelet rakatott. És ők e házban mindent gyengének látván, igen félnek, hogy egy kis földrengés, alapjában megingatván, néhány percz alatt rommá dönthetendő. Nem fejtegetjük most, mik lehetnének azon alapok, mellyekre biztosan lehetne fektetni az európai béke nagy épületét. Ez mindig az építőmesterek jártassága­ és jóakaratától függ. Egy helyen a nép maga, másutt egy ember a nép helyett vállalja el e fontos munkát. Következőleg még egy helyen a közös önakarat és öntetszés­, másutt az egyéni elhatározásról föltételeztetik. Elég legyen annyi, hogy ezen emberek, kiket ,fé­lelem pártjai­nak csak azért nem nevezünk, mert e le­vél Pesten, nem pedig Párisban íratott, és ezen urak­ban, a szív körül, nem is azon vérerek működnek, mint a franczia nemzetgyűlési majoritásnál, kiket V. Hugo jul. 9-kei beszédében méltán nevezhetett „féle­­lempárt“-nak (le parti de la peur), ezen férfiak, mond­hatni , elcsüggedtek egy tartós béke lehetősége felől. És ha utángondolunk, csakugyan némi méltó okok mutatkoznak az aggodalomra. Ők egyik okai hozzák föl az orosz hadsereg fenye­gető állását, a folytonos hadikészületet, mi mind arra mutat, hogy a rend nagy mestere még szünet nélküli hullámzásban látja a népek szellemét, s miután, mint Neptun a tengeren, három­ágú szigonyával nem elég képes csöndet parancsolni, a szárazon mennydörgő Ju­piter szerepéhez fog nyúlni, s villámokat szór le Olüm­posz tetejéről. Okul hozzák föl a franczia köztársaság szánandó helyzetét, mibe kormánya döntő, s mi az utolsóra néz­ve az 1848-kihoz hasonló katasztrophát hozhat elő, t. i. a kormányra nézve. Igaz, a franczia köztársaság egén terhes fellegek kerekedtek. Ennek oka a nép szellemével ellenkező irányú kormány-politika, melly Józsuekint a napot sze­retné megállítani. Csak egy lépés még — és a franczia köztársaság a 19-dik században a velenczei helyébe következendik, s lesz olygarchiai respublika az inquisi­­tio minden eszközével. És, kérdés: vájjon sokáig fogja-e tűrni e különben is forrongó nemzet a veszélyes igát? Igen, veszélyes­nek mondjuk, mert megtartásától vagy lerázásától függ Európa békéje, és a szabadság ügye. Méltán elcsüggedhetnek tehát sokan, kik figyelmesen kisérik a köztársasági kormány működését. Elcsüggedhetnek, ha végig néznek a franczia nem­zeti gyűlés többségén, melly a kormánynyal kezet fogva fertőzteti meg Francziaország becsületét és a szabad­ság ügyét. Kérdés: nem fog egy új Herkulesz előállani, ki e 19-dik századi különböző pártok Augiasz-istállóját majd kitisztítandja? Azonban, hogy e veszélyes körülményeket alapo­sabban kiismerhessük, elemeznünk kell a pártokat, mellyek a franczia nemzettesten olly terhes sebeket ütöttek—és nem szűnnek meg most is okot szolgáltatni, a civilizatio érdekébeni legkomolyabb aggodalmakra. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXI. , Bács, jul. 18. Mióta azon nevezetes lépés történt, melly­­nél fogva b. Haynau Magyarhon katonai s polgári kormány- A PESTI HAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jul. 14. SZÉP JUHÁSZ, eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal, irta Szigeti József, zenéjét Egressi Béni. Julius 15. Bérletszünéssel: PRÓFÉTA, opera 5 flv., irta Seribe ford. Egressi Béni és Szerdahelyi, zenéje Meyerbeer­­től. — De la Grange assz. Fides szerepében folyvást nagy­számú közönséget vonz a színházba. — A közönség egy része, a karzaton, még mindig a korcsolyázást és korcsolyatánczot tartja a legnagyobb műélvezetnek. — Folyvást bebizonyul, hogy valahányszor a karzati s a földszinti közönség, a tetszés és nem tetszés nyilvánítása felett, véleményben megoszlanak, mindig a karzati közönségé a győzelem. Jul. 16. MARI, EGY ANYA A NÉPBŐL, dráma 5 flv., előjátékkal 1 flv., irta Donnery és Maillan, ford. Czakó Zsig­­mond. — A darab a legkedveltebb színművek egyike, mellyre mind amellett is nem nagyszámú közönség jelent meg, mint ez majd minden, magában még olly jó, színműnek is sorsa, ha benne ének, táncz, zene és látványok nem fordulnak elő. — Bár a művészet szempontjából nem egy kifogást hozhatni fel e színmű ellen, mellynek egy pár eretetve hatásos jelenése csak nehezen egyeztethető meg a valószínűséggel, mindaz­­által az életnek olly hű képe van benne, azon körbül, melly­­ből tárgya vétetett, felállítva, hogy annak figyelmes meghall­gatása mindenkor érdemes a fáradságra, egyszersmind él­vezettel jutalmaz, nemcsak azokban , a­miket közvetlenül szem elé állít, hanem azokban is, s ez élethűségének és tar­talmasságának dicséretes eredménye, a­mikre, az okkutatá­soknak és az összefüggések fürkészetének útján, a hallgatót elvezeti. Két gonosz indulatu ember, Remy a rósz barát és Appiani a kincsszomjazó fondor orvos, által látunk benne egy jó­s derék nőt és szeretet­teljes anyát a lelki kínszenvedé­sek özönén keresztül hurczoltatni, a rósz barát csábításai mel­lett segítségül állván Bertrand a férj gyávasága s ingatag lel­ke , a kincsszomjas orvos mellett a véletlenség.... De nem akarjuk a rég ismert darabot végig elemezni. Csak egy meg­jegyzésünk van, mit, mint itt helyén levőt, elmondanunk soha sem késő. Kimondottuk már e téren azon vezérelvünket, miszerint mi teljes készséggel lemondunk a tiszta költészet magasabb kö­veteléseiről , midőn színdarabot látunk magunk előtt, mellynek feladatául van tűzve, a társas élet ferdeségeinek hű képét adni. Oly­aű kép előállítása mindig azon tetemes hasznot eszközli, hogy belátást és gondolkozást ébreszt azon indokok iránt, mellyek a feltüntetett ferdeségeknek szülő okai. Ez a hasz­nosság elve költészetben és művészetekben. Olly elv, melly mellett és ellen két különböző vélemény, a védő és megtá­madó, könyveket írhatnak össze a nélkül, hogy egymásra meggyőzést gyakorolnának kifejtett okaikkal; haladhatnak egymás mellett vitatkozásaikkal, mint a derékszög érintője és metszője, a véghetetlenig, soha sem fognak pontot találni, mellyben összejöjenek. — S ez természetes, és rajta nem ütközünk meg. Természetes mind addig, mig a két fél közt az életnézlet, melly alapját teszi minden tudomány- és mű­vészetnek , s mellyre vissza kell hajolni mind azoknak, míg ez életnézlet különböző a két fél közt. — Ki az em­beriség jelen fejlettségi fokával meg van elégedve, kinek egy szebb , jobb és boldogabb jövő megtagadására elég azon ok, hogy e jövő még nincs jelen, s a mikor aztán a je­lennek ezen mindenkor rendíthetlen védelmezői lennének azon jelenné lett jövőnek is legmakacsabb pártolóivá), ki a „mun­­dus est perfectissimus“t jelenleg a polgárisodásban véli elért­nek , mivel ő­ppen a polgárisodásban él, valamint aztán az illy ember a fejlettség legnagyobb tökélyét a barbárságban vagy a patriarchátusban látná, ha történetesen a barbárságban vagy patriarchátusban esett volna születnie; e conservativ szemlé­lői a jelennek, kik minden mozgást és előhaladást egyedül abban látnak, hogy a körben, mellybe őket a véletlenség dobta, jobbra balra, előre hátra, alá s fel, kisebb nagyobb zajjal, haladók és maradók köz tiszteletű czime alatt, tolong­janak, ezen formába esett férgei a jelennek méltán fognak ki­kelni az ellen, a ki jő és mondja, hogy a művészet nem ön­magában czél, hanem hogy neki eszköznek kell lennie az em­beriség tovább fejtésére s a közboldogság felé elővezetésére. Méltán és joggal fognak kikelni, mert a művészetek a pol­gár isodás phazisának virágai, s a gyermek, ki a virágot gyü­mölcsösé fejlődve még soha sem látta, a maga szakkörű­ élet­­nézlete szerint méltán siratja az elenyésző virágokat, mert neki a virág minden, neki a virág, önmagában czél. Az emberiség ügyeiről senki helyesen nem gondolkozott még, ki azt a „jelen“nek szűk korlátai közöl­téri. Oda pedig, hogy az ember e korlátokon felül emelkedjék, valóban alig kívántatik több egy kis mindennapi józan észnél, hanem kí­vántatik e józan észnek teljes elfogulatlansága, előítéletlen­­sége, mozgékonysága, és a szabad lélek bátorsága. .. E néz­­pontra emelkedve senki sem fog kikelhetni a hasznosság fel­­említett elve ellen költészetben, irodalomban és művészetben. Tudjuk, hogy a franczia szépirodalom uj iskolája e pályán jár. Eszméket ad, mellyek az életnézletet tisztítják, részint midőn felmutatják a jelennek ferdeségeit, részint midőn egy szebb lehetőség fátyolét föllebbentik előttünk. Nincs terünk részletes példákra, csak általában utalunk Hugo Victor és Sue Jenő műveire... Igen is, mi is voltunk egykor a „tiszta mű­vészet“ buzgó szószólói, mi is magasztaltuk egykor ömlengő lélekkel a virágokat, de láttuk aztán, hogy e virágok mellett nyomorog és éhen hal az emberiség legnagyobb része. Meg­változtattuk a háromezres korszak által ránk tolt elfogult vé­leményt. .. S midőn változtunk, haladtunk. Mind­ez soknak látszik egy rövidke megjegyzésnek, mit tenni akartunk, bevezetésére, de sajnosan érezzük, miszerint tán igen soknál mind kevés arra, hogy magunkat érthetőkké tettük legyen úgy, miként vallott tanunk szentsége megér­demli. .. Megjegyzésünk az , hogy midőn kisebb rendű köl­tőket látunk azon dicső munkában fáradozni, miszerint feltün­tessék az élet ezer és ezer ferdeségeit, visszásságait, ezer és ezer s a jelen úton mindinkább szaporodó bonyodalmait; óhaj­tanék egyszersmind, hogy feltüntessék s az olvasó értelme

Next