Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)
1850-07-22 / 110. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szára— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés tulajdonos CSÁSZÁR F.hez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egyik hónapról fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 110. Hétfőn, julius 22-kén. Szerkesztési iroda : Dzintcz, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 0. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, július 22-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Hamburg, jul. 18. A dánok már Hoyerben, déli Juttland nyugati partján, hir szerint, szilárd állást foglaltak ; mindazáltal még tegnap Flensburgig nem nyomultak elő. Kielnék ostromzár alá vétele máig még nem kezdetett meg. Páris, jul. 17. Barocke miniszter nyilatkozata daczára is a ,Le Pouvoire czímű hírlapot folyvást árulják az utczákon. A nemzetgyűlést valamennyi, elnökpárti orgánum a leghevesebben támadja meg. Hallomás szerint a hadügyminiszter, utolsó napiparancsa következtében elvesztendi tárczáját. A törvényhozó test elhalázza: aug. 15-kétől nov. 11 -kéig elnapolni üléseit. Még előbb a költségvetés tárgyalása be fog fejeztetni. Turin, jul. 16. Tegnap a kamráknak november 11- kéig elnapolása határoztatott. A főváros törvényhatósága 26 szóval 8 ellen megtagadta részvételét a siccardi-emlék felállítása iránt. Paris, jul. 18. A törvényhozás a ,Pouvoire perét tárgyalta; e lap a nemzetgyűlés megsértésében vétkesnek ismertetvén 5000 franknyi pénzbírságra ítéltetett. A hegypártiak nem szavaztak. Hallomás szerint Napoleon Lajos három tábornoksegédet szándékozik kinevezni. Páris, júl. 19. A sajtótörvény még nincs kihirdetve. Changarnier legutóbbi alkalommal a ,Pouvoirs megbüntetése mellett szavazott. A törvényhozás az elnapolási bizottmány választását elhalasztó. Jelöltekül hat katona egyén lépett föl, közöttük Lamoriciere, Changarnier , császárpárti egy sem, de igen is több ellenzője a dotatioi törvényjavaslatnak és néhány hegypárti. A költségvetés a pénz- igazság-, és külügyi minisztériumokra nézve helybenhagyatott. 5°, rente 96 frank 90 cent. 3% rente 58 frank 15 cent. London, jul. 18. Jó gyapotvásár. Coupons 96%—97. Stuttgart, jul. 18. A király megtagadja az amnesztiák Hamburg, jul. 19. 2000 dán bevonult Flensburgba. Már előőrsi csatározások is voltak. M. Frankfurt, jul. 19. 4% pc. metall. 72%. 5 pcent met. 82%. Váltókeret Bécsre 102%. Pest, julius 22. —?— Ha külföldre tekintünk, a politikai időjárás egyelőre olly csöndes, olly kedvezőnek látszik, úgy tetszik, mintha Európa a béke 1847 előtti aranjuezi napjait élvezné. Mintha semmi nyoma nem volna a szárazföldön történt forradalmaknak. Felszáradt a csatatereket borította vér; a romba dőlt paloták ismét fölemelkednek, s még méltóságosabban, mint valaha; a kereskedés megdugult csatornái kezdenek kinyílni; az ipar millió kézzel dolgozik, szóval: mintha minden a régi rendre térne vissza. És mégis, daczára ezen kedvező jelenségeknek, sokan, de igen sokan vannak, kik előtt a politikai lég igen nyomasztónak tetszik, s a bágyasztó hőségből időváltozásra következtetnek. Ezek rettegéssel tekintenek a jövő felé, és minden széllendületből forgó szelet, minden jellegből mennydörgést és égiháborút jósolnak. Ők nem látják Európa békéjét elég szilárd alapon állani. Ők úgy tekintik a dolgok új rendszerét, mint igen gyenge alapra épített nagy házat, mellynek oldalfalai sem erősek, s mellyre az építőmester — tudatlanságvagy rész akaratból — súlyos fedelet rakatott. És ők e házban mindent gyengének látván, igen félnek, hogy egy kis földrengés, alapjában megingatván, néhány percz alatt rommá dönthetendő. Nem fejtegetjük most, mik lehetnének azon alapok, mellyekre biztosan lehetne fektetni az európai béke nagy épületét. Ez mindig az építőmesterek jártassága és jóakaratától függ. Egy helyen a nép maga, másutt egy ember a nép helyett vállalja el e fontos munkát. Következőleg még egy helyen a közös önakarat és öntetszés, másutt az egyéni elhatározásról föltételeztetik. Elég legyen annyi, hogy ezen emberek, kiket ,félelem pártjainak csak azért nem nevezünk, mert e levél Pesten, nem pedig Párisban íratott, és ezen urakban, a szív körül, nem is azon vérerek működnek, mint a franczia nemzetgyűlési majoritásnál, kiket V. Hugo jul. 9-kei beszédében méltán nevezhetett „félelempárt“-nak (le parti de la peur), ezen férfiak, mondhatni , elcsüggedtek egy tartós béke lehetősége felől. És ha utángondolunk, csakugyan némi méltó okok mutatkoznak az aggodalomra. Ők egyik okai hozzák föl az orosz hadsereg fenyegető állását, a folytonos hadikészületet, mi mind arra mutat, hogy a rend nagy mestere még szünet nélküli hullámzásban látja a népek szellemét, s miután, mint Neptun a tengeren, háromágú szigonyával nem elég képes csöndet parancsolni, a szárazon mennydörgő Jupiter szerepéhez fog nyúlni, s villámokat szór le Olümposz tetejéről. Okul hozzák föl a franczia köztársaság szánandó helyzetét, mibe kormánya döntő, s mi az utolsóra nézve az 1848-kihoz hasonló katasztrophát hozhat elő, t. i. a kormányra nézve. Igaz, a franczia köztársaság egén terhes fellegek kerekedtek. Ennek oka a nép szellemével ellenkező irányú kormány-politika, melly Józsuekint a napot szeretné megállítani. Csak egy lépés még — és a franczia köztársaság a 19-dik században a velenczei helyébe következendik, s lesz olygarchiai respublika az inquisitio minden eszközével. És, kérdés: vájjon sokáig fogja-e tűrni e különben is forrongó nemzet a veszélyes igát? Igen, veszélyesnek mondjuk, mert megtartásától vagy lerázásától függ Európa békéje, és a szabadság ügye. Méltán elcsüggedhetnek tehát sokan, kik figyelmesen kisérik a köztársasági kormány működését. Elcsüggedhetnek, ha végig néznek a franczia nemzeti gyűlés többségén, melly a kormánynyal kezet fogva fertőzteti meg Francziaország becsületét és a szabadság ügyét. Kérdés: nem fog egy új Herkulesz előállani, ki e 19-dik századi különböző pártok Augiasz-istállóját majd kitisztítandja? Azonban, hogy e veszélyes körülményeket alaposabban kiismerhessük, elemeznünk kell a pártokat, mellyek a franczia nemzettesten olly terhes sebeket ütöttek—és nem szűnnek meg most is okot szolgáltatni, a civilizatio érdekébeni legkomolyabb aggodalmakra. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXI. , Bács, jul. 18. Mióta azon nevezetes lépés történt, mellynél fogva b. Haynau Magyarhon katonai s polgári kormány- A PESTI HAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jul. 14. SZÉP JUHÁSZ, eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdalokkal, irta Szigeti József, zenéjét Egressi Béni. Julius 15. Bérletszünéssel: PRÓFÉTA, opera 5 flv., irta Seribe ford. Egressi Béni és Szerdahelyi, zenéje Meyerbeertől. — De la Grange assz. Fides szerepében folyvást nagyszámú közönséget vonz a színházba. — A közönség egy része, a karzaton, még mindig a korcsolyázást és korcsolyatánczot tartja a legnagyobb műélvezetnek. — Folyvást bebizonyul, hogy valahányszor a karzati s a földszinti közönség, a tetszés és nem tetszés nyilvánítása felett, véleményben megoszlanak, mindig a karzati közönségé a győzelem. Jul. 16. MARI, EGY ANYA A NÉPBŐL, dráma 5 flv., előjátékkal 1 flv., irta Donnery és Maillan, ford. Czakó Zsigmond. — A darab a legkedveltebb színművek egyike, mellyre mind amellett is nem nagyszámú közönség jelent meg, mint ez majd minden, magában még olly jó, színműnek is sorsa, ha benne ének, táncz, zene és látványok nem fordulnak elő. — Bár a művészet szempontjából nem egy kifogást hozhatni fel e színmű ellen, mellynek egy pár eretetve hatásos jelenése csak nehezen egyeztethető meg a valószínűséggel, mindazáltal az életnek olly hű képe van benne, azon körbül, mellyből tárgya vétetett, felállítva, hogy annak figyelmes meghallgatása mindenkor érdemes a fáradságra, egyszersmind élvezettel jutalmaz, nemcsak azokban , amiket közvetlenül szem elé állít, hanem azokban is, s ez élethűségének és tartalmasságának dicséretes eredménye, amikre, az okkutatásoknak és az összefüggések fürkészetének útján, a hallgatót elvezeti. Két gonosz indulatu ember, Remy a rósz barát és Appiani a kincsszomjazó fondor orvos, által látunk benne egy jós derék nőt és szeretetteljes anyát a lelki kínszenvedések özönén keresztül hurczoltatni, a rósz barát csábításai mellett segítségül állván Bertrand a férj gyávasága s ingatag lelke , a kincsszomjas orvos mellett a véletlenség.... De nem akarjuk a rég ismert darabot végig elemezni. Csak egy megjegyzésünk van, mit, mint itt helyén levőt, elmondanunk soha sem késő. Kimondottuk már e téren azon vezérelvünket, miszerint mi teljes készséggel lemondunk a tiszta költészet magasabb követeléseiről , midőn színdarabot látunk magunk előtt, mellynek feladatául van tűzve, a társas élet ferdeségeinek hű képét adni. Olyaű kép előállítása mindig azon tetemes hasznot eszközli, hogy belátást és gondolkozást ébreszt azon indokok iránt, mellyek a feltüntetett ferdeségeknek szülő okai. Ez a hasznosság elve költészetben és művészetekben. Olly elv, melly mellett és ellen két különböző vélemény, a védő és megtámadó, könyveket írhatnak össze a nélkül, hogy egymásra meggyőzést gyakorolnának kifejtett okaikkal; haladhatnak egymás mellett vitatkozásaikkal, mint a derékszög érintője és metszője, a véghetetlenig, soha sem fognak pontot találni, mellyben összejöjenek. — S ez természetes, és rajta nem ütközünk meg. Természetes mind addig, mig a két fél közt az életnézlet, melly alapját teszi minden tudomány- és művészetnek , s mellyre vissza kell hajolni mind azoknak, míg ez életnézlet különböző a két fél közt. — Ki az emberiség jelen fejlettségi fokával meg van elégedve, kinek egy szebb , jobb és boldogabb jövő megtagadására elég azon ok, hogy e jövő még nincs jelen, s a mikor aztán a jelennek ezen mindenkor rendíthetlen védelmezői lennének azon jelenné lett jövőnek is legmakacsabb pártolóivá), ki a „mundus est perfectissimus“t jelenleg a polgárisodásban véli elértnek , mivel őppen a polgárisodásban él, valamint aztán az illy ember a fejlettség legnagyobb tökélyét a barbárságban vagy a patriarchátusban látná, ha történetesen a barbárságban vagy patriarchátusban esett volna születnie; e conservativ szemlélői a jelennek, kik minden mozgást és előhaladást egyedül abban látnak, hogy a körben, mellybe őket a véletlenség dobta, jobbra balra, előre hátra, alá s fel, kisebb nagyobb zajjal, haladók és maradók köz tiszteletű czime alatt, tolongjanak, ezen formába esett férgei a jelennek méltán fognak kikelni az ellen, a ki jő és mondja, hogy a művészet nem önmagában czél, hanem hogy neki eszköznek kell lennie az emberiség tovább fejtésére s a közboldogság felé elővezetésére. Méltán és joggal fognak kikelni, mert a művészetek a polgár isodás phazisának virágai, s a gyermek, ki a virágot gyümölcsösé fejlődve még soha sem látta, a maga szakkörű életnézlete szerint méltán siratja az elenyésző virágokat, mert neki a virág minden, neki a virág, önmagában czél. Az emberiség ügyeiről senki helyesen nem gondolkozott még, ki azt a „jelen“nek szűk korlátai közöltéri. Oda pedig, hogy az ember e korlátokon felül emelkedjék, valóban alig kívántatik több egy kis mindennapi józan észnél, hanem kívántatik e józan észnek teljes elfogulatlansága, előítéletlensége, mozgékonysága, és a szabad lélek bátorsága. .. E nézpontra emelkedve senki sem fog kikelhetni a hasznosság felemlített elve ellen költészetben, irodalomban és művészetben. Tudjuk, hogy a franczia szépirodalom uj iskolája e pályán jár. Eszméket ad, mellyek az életnézletet tisztítják, részint midőn felmutatják a jelennek ferdeségeit, részint midőn egy szebb lehetőség fátyolét föllebbentik előttünk. Nincs terünk részletes példákra, csak általában utalunk Hugo Victor és Sue Jenő műveire... Igen is, mi is voltunk egykor a „tiszta művészet“ buzgó szószólói, mi is magasztaltuk egykor ömlengő lélekkel a virágokat, de láttuk aztán, hogy e virágok mellett nyomorog és éhen hal az emberiség legnagyobb része. Megváltoztattuk a háromezres korszak által ránk tolt elfogult véleményt. .. S midőn változtunk, haladtunk. Mindez soknak látszik egy rövidke megjegyzésnek, mit tenni akartunk, bevezetésére, de sajnosan érezzük, miszerint tán igen soknál mind kevés arra, hogy magunkat érthetőkké tettük legyen úgy, miként vallott tanunk szentsége megérdemli. .. Megjegyzésünk az , hogy midőn kisebb rendű költőket látunk azon dicső munkában fáradozni, miszerint feltüntessék az élet ezer és ezer ferdeségeit, visszásságait, ezer és ezer s a jelen úton mindinkább szaporodó bonyodalmait; óhajtanék egyszersmind, hogy feltüntessék s az olvasó értelme