Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)
1850-08-01 / 119. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 119. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—től számittatik. TM Csütört., august 1-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beiktatási díj előre lefizetendő Knich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Festi Napló szerkesztőinatiában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, August 1-sején. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, jul. 28. A júliusi forradalom ellen demonstratio szindékoltatik. Titkos társaságok fölfedezése következtében folyvást elfogatások történnek. Bergeres járási tanácsa az alkotmány átvizsgálását kívánja. Minden cholerától látogatott kikötőből franczia kikötőkbe érkező hajókra nézve veszteglés rendeltetett. 5 évente 96 fr. 50 cent. Kiel, jul. 29. A helytartóság proclamatiot bocsátott ki, hogy a sereg viszszanyomatott, de le nem győzetett, az első állás el van vesztve, de viszszafoglalható. A sereg bátorsága nem csökkent s harczra kész, erős állásban, szilárd öszszetartás mellett semmi sincs vesztve. A haza megvárja, hogy kiki teljesítse kötelességét. Hamburg, jul. 30. Egy vadász-zászlóalj Kielbe,egy Friedrichstadtba indult. Friedrichsort megtámadása váratik. A holsteini sereg az Eider mögött látszik állást venni. Frankfurtjuk 29. 4% % met.72%6, 5% 82%, váltófolyam Bécsre 102%. Pest, aug. 1. Magyarországon a közoktatási miniszter teendője óriási munka: elavult s a kor elhaladott eszméitől elmaradt tanrendszert gyökeresen átalakítni, minden részeiben, minden rétegeiben és fokozataiban. Egyaránt fontos e teendőnek minden része: a népiskolák javítása, hogy vallásosság, erkölcsösség és közhasznú ismeretek terjedjenek a köznép között, mellynek művelése sok részben képtelenül elhanyagolta sok reál-iskolák felállítása, mellyeket az ipar- és kereskedési üzleti világ igényei szükségesnek; gymnasiumok átalakítása, mellyekben eddigelé a serdülő ifjúságot alig töltötték egyébbel, mint emészthetetlen latinnal, úgy hogy sem a classikus irodalom felfogása s élvezésére megkivántató, sem a magasabb tudományos művelődés pályájánn haladhatásra szükséges előképzettségben nem részesittetett. Az egyetembe pedig új szellem ültetendő, a szabad német egyetemek szelleme, melly eddigelé száműzve volt a birodalom teréről; mert a martius előtti kormányrendszer ennek irányával soha meg nem barátkozhatott; s az egyetemeken nem tudományok előadását, hanem csupán ismeretek tanítását kívánta s engedte meg. A tudomány és a tanítás szabaddá lett. E tanszabadság elve az egyetemek régi szervezetének újjáalakítását szükségli. A pesti magyar kir. tudományos egyetemnek ezen új szervezése van most tárgyalás alatt. A szervezeti terv az egyes karok tárgyalásain még nem ment egészen keresztül, valamint az akadémiai tanácson sem, s eddig az egyetemnek nem megállapított kész szervezeti terve, s nem is jutott nyilvánosság ebbe. Hanem azért e tervezet eddig is többféle gyanúsítások tárgya volt, s a ,Pestner Morgenblatti tegnapi czikke után ítélve, azt hilletné akárki, hogy azt sötétség szelleme borítja el, és pangás, rothadás, kényszer akarná elörni a szabad, mindenoldalú akadályozatlan fejlődést, melly az uj átültetendő tanrendszernek élet-elve. Teljesen megismerkednünk az említett tervezettel nekünk sem volt ugyan eddig alkalmunk; lehetnek s vannak benne pontok, részletes határozmányok, mellyeket máskint óhajtanánk formuláztatni, de ezek nem tartoznak a dolog lényegéhez. A dolog lényege abból áll, miután a közoktatási miniszter a pesti magyar kir. tudományos egyetemtől azt kívánta, terjeszszen ebbe új szervezeti tervet , a tanszabadság szellemében: megtartatott-e a tervezetben ezen elv? S bátran mondhatjuk, hogy megtartatott mind a tanítási , mind a tanulási szabadságra nézve. A régi tanrendszer azon szellemfajtó korlátolása, miszerint a tanár, ebbe szabott kézikönyv szerint tartozik tantárgyát korlátolt kiterjedésben s megnyomorított alakban előadni, tökéletesen le van döntve; semmi sem fogja gátolni a tanárt, hogy gyűjtött szellemi s tudományos kincseinek egész gazdagságát feltárja hallgatói előtt, s magával ragadja őket a tudományos fellengés azon magasságába, mellyben ő lebeg. Elfogadtatott a tanítási szabadság egész kiterjedésében és minden következményiben, lehető veszélyeivel együtt, mellyek ellen óvszereket keresni s állapitni az állodalmi hatalomnak mind jogában, mind kötelességében áll. Nem kevésbbé tisztán és következetesen van elfogadva a tanulási szabadság, mind arra nézve, hogy a tanulók többé ne vettessenek alá bizonyos collegiumi kényszernek, miszerint t. i. okvetlenül épen bizonyos tanárokat és bizonyos collegiumokat meghatározott rendben kénytelenihetnének hallgatni;szabad választása lesz az egyetemi ifjúságnak a tanárok között és a hallgatandó collegiumok s ezek rendjének megválasztásában. Szinte nincsen szó többé vizsgálati kényszerről, és kinek-kinek saját lelkismeretére s érdekére van hagyva, úgy használni egyetemi pályán töltött idejét, mint azt használnia kell, saját jól felfogott érdekes szülei és hazája iránti kötelessége szempontjából. Az ösztöndíjas ifjakra nézve tervezett kivétel a dolog természetéből indokolható. A tanítási és tanulási szabadság fő éltető eleme az úgynevezett privát docensek intézete. Miként fog ez nálunk, kivált az első átmeneti években, tenyészni, előre meg nem határozható, de hogy a tervezet semmit sem foglal magában, mi ezen ujonan behozandó s meghonosítandó intézet megnyomorítására s elsilányitására czélozna, az áll. Természetes dolog, hogy rendes tanárok kiváltképen az úgynevezett fő tárgyakra és szakokra neveztetnek ki, de ezen körülmény legkisebb összeköttetésben sincs avval, hogy ez által a privát docensek jelentéktelen mellékszakok s tárgyak előadására korlátoltatnának. Valóban, ki a privát docensek intézetét támadná meg, az ezen új tanrendszer gyökerét akarná elmetszeni, de ez mennyire nem szándéka a szervezetnek, kitetszik onnan, hogy tiszta világos szavakkal ki van mondva benne, miszerint a privát docensek intézete a leendő tanárok valódi növényiskolájának tekintendő. E terv nemsokára a minisztérium ebbe fog kerülni. Egy pont van, mellyel fölemlítni bátrak vagyunk. A magyar kir. tudományos egyetem új szervezése forog fen. A rendes előadási nyelv meghatározására nézve nézetünk szerint ez eldöntő.Nem azt akarjuk evvel mondani, hogy a hallgatók szükséges igényidéhez képest ne legyen gondoskodva akár latin, akár német nyelven tartandó előadásokról, miután egyelőre ez hazánknak egyetlen tudományos egyeteme, de a magyar nyelv kizárása valamelly tudomány előadásából azon czím alatt, hogy arra nem alkalmas, s a tudományosság igénye más nyelv használatát kívánja, teljességgel nem igazolható. Bámulva tekintheti át minden elfogulatlan a magyar nyelv tudományos fejlődését s kiképződését az utóbbi két évtizedben, s ha tudományos irodalmunk eddigelé el nem foglalja azon magas állást, mellyre hivatva, van, annak oka a múltnak tudomány és tanitás tekintetében szellemfojtó körülményeiben rejlik, s a tanszabadság éltető jegében tudományos művelődésünk s irodalmunk magas lengületét bizton s örvendezve remélhetjük. A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. JACOPO ORTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regény. Fordította CSÁSZÁR FERENCZ. Az Olvasóhoz. E levelek kiadásával síroszlopot kisértek emelni az ismeretlen erénynek, s áldozni egyetlen barátom emlékezetének könyeimmel, mellyeket sírja felett most nem önthetek. És te, oh Olvasó, ha nem vagy egyike azoknak, kik másoktól hösiséget követelnek, mellyre önmagok nem képesek, remélem, szánakozni fogsz ama boldogtalan ifjú felett, kiről példát vehetsz talán és erősödést. ALDERAM LORENZO. AZ EIIGANIAI PÁLMÁKRÓL, 1797. október 11 Hazánk áldozata beteljesedett: minden elveszett, s életünk, ha mégis meghagyatik, csak azért marad meg, hogy szerencsétlenségünket és gyalázatunkat sirathassuk. Nevem a számüzöttek jegyzékén van , tudom, de akarod-e, hogy attól, ki elnyom, menekülendő, annak karjaiba vessem magamat, ki elárult? Vigasztald anyámat, legyőzetve könyeitöl, szót fogadtam neki, s elhagyom Velenczét, hogy kikerüljem az első üldözéseket, a legkegyetlenebbeket. De elhagyjam-e régi magányomat is, mellyben a nélkül, hogy boldogtalan hazámból távoznám , még néhány békenapot remélhetek ? Borzasztók a miket írsz, Lorenzo, mennyi tehát a szerencsétlen? És mi olaszok, fájdalom, mi magunk fürösztjük kezeinket olaszok vérében. Miattam történhetik bármi. Minthogy kétségbeestem mind hazám, mindenmagam felett, nyugottan várom a börtönt s a halált. Legalább holttestem nem kerül idegen kezekre; nevemet csöndesen fogja megsiratni néhány jó ember, társai nyomorunknak, s csontaim apáim földében nyugvandanak. Október 13-dikán. Az égre, Lorenzo, ne unszolj tovább. Elhatározom nem távozni e halmakról. Igaz, megígértem anyámnak, hogy más országba menekszem, de erőm elhagyott, s ő, remélem, meg fog bocsátani. S vájjon megérdemli-e az élet, hogy gyávaság és száműzés által tartsuk fen ? Ok mennyien lógnak polgártársunk közöl bánkódva sóhajtozni távol övéiktől! . . . miért? . . . S mit várhatunk mi egyebet, mint szükséget és utálatot, vagy legfölebb rövid és meddő könyörületet, ezen egyetlen vigaszt, mit a művelt nemzetek nyújtanak a száműzött idegennek ? De hol fogok keresni menhelyet ? Olaszországban ? megfertőzött föld! mindig a győzelem jutalma. Mint tűrhetném magam körül azokat, kik bennünket kifosztottak, kinevettek, és eladtak, anélkül, hogy mérgemben ne sírjak? Pusztítói a nemzeteknek, úgy használják a szabadságot, mint használták a pápák a kereszteshadakat. Alig gyakran kétségbeesve az iránt, hogy megbeszálhassam magamat, örömest döfnék kész szivembe, hogy hazám utolsó hörgési közt ontsam ki egy csepig véremet. S ezek itt? . . . megvásárolták rabszolgaságunkat, aranynyal szerezvén vissza, mit fegyverrel bátorul és gyáván elvesztettek. Valóban hasonló vagyok egyéhez ama boldogtalanoknak, kik holtakul tartatván, elevenen temettetnek el, s kik utóbb föleszmélvén sírban lelik magokat, sötétségben és vázak között; tudják, hogy élnek, de kétségbeesve az élet édes világának láthatása felől, éhség és káromlás közt kénytelenek meghalni. Miért is mutatják meg s miért éreztetik velünk a szabadságot, ha megint visszaveszik tőlünk örökre ?... és gyalázatosan! Október 16-dikán. Hagyjuk szót se többé róla: a zivatar, úgy látszik, lecsöndesült ; ha megtér a veszély, bízzál, minden módot megkísértenek, hogy belőle menekedjem. Többire nyugodtan élek, amennyire lehet . . . nyugodtan. A világon senkivel sem találkozom, váltig a mezőkön bolygok, de, hogy az igazat megvalljam, gondolkodom s emésztem magam. Küldj valami könyvet. Mit csinál Lauretta? szegény leány! magán kívül hagytam őt. Szép és fiatal még, s már is beteg elméje, és szíve szerencsétlen ... a legszerencsétlenebb. Nem szerettem őt, de szánalomból-e, vagy hálából, mert egyedül engem választott állapotra vigasztalójául, kebelembe öntvén ki egészen lelkét.