Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-01 / 119. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr.50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egy­es szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 119. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés m­indig a hónap 1—től számittatik. TM Csütört., august 1-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával szám­itta­­tik. A beiktatási díj elő­re lefizetendő K­ni­­­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Festi Napló szerkesztő­in­­at­iában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, August 1-sején. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, jul. 28. A júliusi forradalom ellen demon­stratio szi­ndékoltatik. Titkos társaságok fölfedezése következtében folyvást elfogatások történnek. Berge­­res járási tanácsa az alkotmány át­­vizsgálását kívánja. Minden cholerától látogatott kikötőből franczia kikö­tőkbe érkező hajókra nézve veszteglés rendeltetett. 5 é­vente 96 fr. 50 cent. Kiel, jul. 29. A helytartóság proclamatiot bocsátott ki, hogy a sereg viszszanyomatott, de le nem győze­­tett, az első állás el van vesztve, de viszszafoglalható. A sereg bátorsága nem csökkent s harczra kész, erős állásban, szilárd öszszetartás mellett semmi sincs vesztve. A haza megvárja, hogy kiki teljesítse kötelességét.­­ Hamburg, jul. 30. Egy vadász-zászlóalj Kielbe,egy Friedrichstadtba indult. Friedrichsort megtámadása vá­­ratik. A holsteini sereg az Eider mögött látszik állást venni. Frankfurtjuk 29. 4% % met.72%6, 5% 82%, váltó­folyam Bécsre 102%. Pest, aug. 1. Magyarországon a közoktatási miniszter teendője óriási munka: elavult s a kor el­haladott eszméitől el­maradt tanrendszert gyökeresen átalakítni, minden ré­szeiben, minden rétegeiben és fokozataiban. Egyaránt fontos e teendőnek minden része: a nép­iskolák javítása, hogy vallásosság, erkölcsösség és közhasznú ismeretek terjedjenek a köznép között, melly­­nek művelése sok részben képtelenül elhanyagolta sok reál-iskolák felállítása, mellyeket az ipar- és kereske­dési üzleti világ igényei szükségesnek; gymnasiumok átalakítása, mellyekben eddigelé a serdülő ifjúságot alig töltötték egyébbel, mint emészthetetlen latinnal, úgy hogy sem a classikus irodalom felfogása­ s élvezé­sére megkivántató, sem a magasabb tudományos mű­velődés pályájánn haladhatásra szükséges előképzettség­ben nem részesittetett. Az egyetembe pedig új szellem ültetendő, a szabad német egyetemek szelleme, melly eddigelé száműzve volt a birodalom teréről; mert a martius előtti kormány­­rendszer ennek irányával soha meg nem barátkozhatott; s az egyetemeken nem tudományok előadását, hanem csupán ismeretek tanítását kívánta s engedte meg. A tudomány és a tanítás szabaddá lett. E tanszabadság elve az egyetemek régi szervezeté­nek újjáalakítását szükségli. A pesti magyar kir. tudo­mányos egyetemnek ezen új szervezése van most tár­gyalás alatt. A szervezeti terv az egyes karok tárgya­lásain még nem ment egészen keresztül, valamint az akadémiai tanácson sem, s eddig az egyetemnek nem megállapított kész szervezeti terve, s nem is jutott nyil­vánosság eb­be. Hanem azért e tervezet eddig is többféle gyanúsítá­sok tárgya volt, s a ,Pestner Morgenblatti tegnapi czikke után ítélve, azt hilletné akárki, hogy azt sötétség szelleme borítja el, és pangás, rothadás, kényszer akar­ná elörni a szabad, mindenoldalú akadályozatlan fejlő­dést, melly az uj átültetendő tanrendszernek élet-elve. Teljesen megismerkednünk az említett tervezettel nekünk sem volt ugyan eddig alkalmunk; lehetnek s vannak benne pontok, részletes határozmányok, mellye­ket máskint óhajtanánk formuláztatni, de ezek nem tar­toznak a dolog lényegéhez. A dolog lényege abból áll, miután a közoktatási mi­niszter a pesti magyar kir. tudományos egyetemtől azt kívánta, terjeszszen eb­be új szervezeti tervet , a tan­­szabadság szellemében: megtartatott-e a tervezetben ezen elv? S bátran mondhatjuk, hogy megtartatott mind a ta­nítási , mind a tanulási szabadságra nézve. A régi tanrendszer azon szellemfajtó korlátolása, miszerint a tanár, eb­be szabott kézikönyv szerint tar­tozik tantárgyát korlátolt kiterjedésben s megnyomorí­tott alakban előadni, tökéletesen le van döntve; semmi sem fogja gátolni a tanárt­, hogy gyűjtött szellemi s tudományos kincseinek egész gazdagságát feltárja hall­gatói előtt, s magával ragadja őket a tudományos fel­lengés azon magasságába, mellyben ő lebeg. Elfogad­tatott a tanítási szabadság egész kiterjedésében és min­den következményiben, lehető veszélyeivel együtt, mellyek ellen óvszereket keresni s állapitni az állodal­­mi hatalomnak mind jogában, mind kötelességében áll. Nem kevésbbé tisztán és következetesen van elfo­gadva a tanulási szabadság, mind arra nézve, hogy a tanulók többé ne vettessenek alá bizonyos collegiumi kényszernek, miszerint t. i. okvetlenül épen bizonyos tanárokat és bizonyos collegiumokat meghatározott rendben kénytelenih­etnének hallgatni;szabad választása lesz az egyetemi ifjúságnak a tanárok között és a hallga­tandó collegiumok s ezek rendjének megválasztásában. Szinte nincsen szó többé vizsgálati kényszerről, és kinek-kinek saját lelkismeretére s érdekére van hagy­va, úgy használni egyetemi pályán töltött idejét, mint azt használnia­ kell, saját jól felfogott érdeke­s szülei és hazája iránti kötelessége szempontjából. Az ösztöndíjas ifjakra nézve tervezett kivétel a dolog természetéből indokolható. A tanítási és tanulási szabadság fő éltető eleme az úgy­nevezett privát docensek intézete. Miként fog ez ná­lunk, kivált az első átmeneti években, tenyészni, előre meg nem határozható, de hogy a tervezet semmit sem foglal magában, mi ezen ujonan behozandó s megho­nosítandó intézet m­egnyomorítására s elsilányitására czélozna, az áll. Természetes dolog, hogy rendes ta­nárok kiváltképen az úgy­nevezett fő tárgyakra és sza­kokra neveztetnek ki, de ezen körülmény legkisebb összeköttetésben sincs avval, hogy ez által a privát do­censek jelentéktelen mellékszakok s tárgyak előadására korlátoltatnának. Valóban, ki a privát docensek intéze­tét támadná meg, az ezen új tanrendszer gyökerét akarná elmetszeni, de ez mennyire nem szándéka a szervezetnek, kitetszik onnan, hogy tiszta világos sza­vakkal ki van mondva benne, miszerint a privát docen­sek intézete a leendő tanárok valódi növény­iskolájá­nak tekintendő. E terv nemsokára a minisztérium eb­be fog kerülni. Egy pont van, mellyel fölemlítni bátrak vagyunk. A magyar kir. tudományos egyetem új szervezése forog fen. A rendes előadási nyelv meghatározására nézve né­zetünk szerint ez eldöntő.Nem azt akarjuk evvel mondani, hogy a hallgatók szükséges igényidéhez képest ne le­gyen gondoskodva akár latin, akár német nyelven tar­tandó előadásokról, miután egyelőre ez hazánknak egyetlen tudományos egyeteme, de a magyar nyelv ki­zárása valamelly tudomány előadásából azon czím alatt, hogy arra nem alkalmas, s a tudományosság igénye más nyelv használatát kívánja, teljességgel nem iga­zolható. Bámulva tekintheti át minden elfogulatlan a magyar nyelv tudományos fejlődését s kiképződését az utóbbi két évtizedben, s ha tudományos irodalmunk eddigelé el nem foglalja azon magas állást, mellyre hivatva, van, annak oka a múltnak tudomány és tanitás tekin­tetében szellemfojtó körülményeiben rejlik, s a tan­­szabadság éltető jegében tudományos művelődésünk s irodalmunk magas lengületét bizton s örvendezve re­mélhetjük. A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. JACOPO ORTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regén­y. Fordította CSÁSZÁR FERENCZ. Az Olvasóhoz. E levelek kiadásával síroszlopot kisértek emelni az ismeretlen erénynek, s áldozni egyetlen barátom em­lékezetének könyeimmel, mellyeket sírja felett most nem önthetek. És te, oh Olvasó, ha­ nem vagy egyike azoknak, kik másoktól hösiséget követelnek, mellyre önmagok nem képesek, remélem, szánakozni fogsz ama bol­dogtalan ifjú felett, kiről példát vehetsz talán és erő­södést. ALDERAM LORENZO. AZ EIIGANIAI PÁLMÁKRÓL, 1797. október 11 Hazánk áldozata beteljesedett: minden elveszett, s életünk, ha mégis meghagyatik, csak azért marad meg, hogy sze­rencsétlenségünket és gyalázatunkat sirathassuk. Nevem a szám­üzöttek jegyzékén van , tudom, de akarod-e, hogy attól, ki elnyom, menekülendő, annak karjaiba vessem ma­gamat, ki elárult? Vigasztald anyámat, legyőzetve könyei­­töl, szót fogadtam neki, s elhagyom­ Velenczét, hogy kike­rüljem az első üldözéseket, a legkegyetlenebbeket. De el­­hagyjam-e régi magányomat is, mellyben a nélkül, hogy boldogtalan hazámból távoznám , még néhány békenapot re­mélhetek ? Borzasztók a miket írsz, Lorenzo, mennyi tehát a szerencsétlen? És mi olaszok, fájdalom, mi magunk fü­­rösztjük kezeinket olaszok vérében. Miattam történhetik bár­mi. Minthogy kétségbeestem mind hazám, mind­enm­agam felett, nyugottan várom a börtönt s a halált. Legalább holt­testem nem kerül idegen kezekre; nevemet csöndesen fogja megsiratni néhány jó ember, társai nyomorunknak, s cson­­taim apáim földében nyugvandanak. Október 13-dikán. Az égre, Lorenzo, ne unszolj tovább. Elhatározom nem távozni e halm­akról. Igaz, megígértem anyámnak, hogy más országba menekszem, de erőm elhagyott, s ő, remélem, meg fog bocsátani. S vájjon megérdemli-e az élet, hogy gyá­vaság és száműzés által tartsuk fen ? Ok mennyien lógnak polgártársunk közöl bánkódva sóhajtozni távol övéiktől! . . . miért? . . . S mit várhatunk mi egyebet, mint szükséget és utálatot, vagy legfölebb rövid és meddő könyörületet, ezen egyetlen vigaszt, mit a művelt nemzetek nyújtanak a számű­zött idegennek ? De hol fogok keresni menhelyet ? Olaszor­szágban ? megfertőzött föld! mindig a győzelem jutalma. Mint tűrhetném magam körül azokat, kik bennünket kifosztottak, kinevettek, és eladtak, a­nélkül, hogy mérgemben ne sír­jak? Pusztítói a nemzeteknek, úgy használják a szabadságot, mint használták a pápák a kereszteshadakat. Alig gyakran kétségbeesve az iránt, hogy megbeszálhassam magamat, örömest döfnék kész szivembe, hogy hazám utolsó hörgési közt ontsam ki egy csepig véremet. S ezek itt? . . . megvásárolták rabszolgaságunkat, arany­nyal szerezvén vissza, mit fegyverrel bátorul és gyáván el­vesztettek. Valóban hasonló vagyok egyéhez ama boldogta­lanoknak, kik holtakul tartatván, elevenen temettetnek el, s kik utóbb föleszmélvén sírban lelik magokat, sötétségben és vázak között; tudják, hogy élnek, de kétségbeesve az élet édes világának láthatása felől, éhség és káromlás közt kény­telenek meghalni. Miért is mutatják meg s miért éreztetik ve­lünk a szabadságot, ha megint visszaveszik tőlünk örökre ?... és gyalázatosan! Október 16-dikán. Hagyjuk­ szót se többé róla: a zivatar, úgy látszik, le­csöndesült ; ha megtér a veszély, bízzál, minden módot meg­­kísérten­ek, hogy belőle menekedjem. Többire nyugodtan élek, a­mennyire lehet . . . nyugodtan. A világon senkivel sem találkozom, váltig a mezőkön bolygok, de, hogy az­­ igazat megvalljam, gondolkodom s emésztem magam­­. Küldj­­ valami könyvet.­­ Mit csinál Lauretta? szegény leány! magán kívül hagytam őt. Szép és fiatal még, s már is beteg elméje, és szíve sze­rencsétlen ... a legszerencsétlenebb. Nem szerettem őt, de szánalomból-e, vagy hálából, mert egyedül engem választott­­ állapotra vigasztalójául, kebelembe öntvén ki egészen lelkét.

Next