Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-01 / 119. szám

Egy piszkos száma hevert az asztalon az „Ostdeutsche Post“­­nak, felvettem, csak egy villás jegyű czikket olvastam belőle. Ez a Neptun tridense, gondolom, melly uralkodik a hullámok felett. Priesnitz kúrája: a legegészségesebb kúra a világon. Hanem e czikkben a víz jelve, tüzet jelent. Magyar lapot akar­tam látni. Ebből is látszik, hogy tűzhelye érdekli legköze­lebbről az embert. Igazitattam magamat a „Fejérhajó”-hoz, innen a „Kuriá“-hoz, innen meg a „Csillagához, végre a „Ko­ronádhoz. Ez már nem is kávéház, hanem korcsma. Sehol sem lehet egy magyar hírlapot látni, de még PESTI NAPLÓT sem. Különös egy magyar város ez a Vácz, öt vendéglőjében nem lehet egy magyar újságot találni, még fidikus képen sem­. Azt mondják az emberek, hogy minden igaz , még a leggo­rombább hazugság is, csak az nem igaz, a­mit a lapok írnak. Szép hitele van a journalistának! Ez ugyan még nem próba­köve a bölcseségnek, mert én részemről nyakig vagyok adós­sággal. — Haragomban betértem a czukrászhoz, a világ min­den czukra nem volna képes megédesíteni azt a savanyu te­kintetet, mellyel rám egy meszelt képű, gumós szemű, röfögő szájú, összeesett szipirtyó vetett, midőn fagylaltat kértem. Ki­­bízta a fi­át, nem gondoltam, hogy a férje, mivel anyja lehe­tett volna, de azt gondoltam, hogy meg fognak seprőnyelezni. Türelmes voltam, mint egy Ulysses, és vakmerő mint Ajax. Ismételtem kérésemet. A kérdéses úr betoppant, veres volt arcza, mint a czékla. A haja is veres volt. Legalább azt lehe­tett a proportiójáról mondani, hogy nem sok szinti, mivel szegletes, tompa és összegereblyélt termetében színe sem volt a proportiónak. Szól róla pedig nagy fontossággal, hogy ő telegraphirozni szokta a várost, midőn fagylaltja van. Oldal­bordája pedig összedugott kezekkel bólingatott, helyeslését kifejezendő a kemény beszédre. Gondolom, itt közbe kell vágni merészen. S félfont Zuckers-t kértem. A­mi valóban me­rész kívánság volt, mivel tüzemben, erszényem tartalmáról megfelejtkeztem. S ez volt a szerencse, az erszényemet t. i. otthon hagytam, s a zsebemben volt két viztel. Ettől végre megszabadultam. Az utczán találkozom egy ismerősömmel. Kérdezősködöm a közlekedésről. Hogy halad a vasút? stb. Így jöttem nyomába azon khinai falnak, mellyet Kis-Marosnál, egy pincze oldalába emeltek, az ügyetlenség sírkövéül, mint­egy 2000 ft költségével az állodalomnak, mit 200 pftért bátran lehetett vala expropriálni. Baklövések a vasúton. Tegnapi lapunkban a pest-kerületi miniszteri biztos és ál­­lodalmi főügyész un. körutazásáról közlött levélre vonatko­zólag, minden félreértés eltávolítása tekintetéből, további ér­tesítés nyomán szükségesnek tartjuk megjegyezni, miszerint Heves- és Borsod megyékben nemcsak mint mindenütt e ke­rületben, a törvényszék legideiglenesebben fenáll, hanem előbb már, a politikai felosztás alkalmával, minden járásban egyszer­smind egy törvénykezési magánbíró is neveztetett ki, kik az­óta szakadatlanul hivataloskodnak. Most tehát már csak a pesti kerületnek megyékre, s a megyéknek—mind politikai, mind törvénykezési tekintetben — czélszerűbb felosztása, az új rendszer szerinti magán és collegialis bírák, nemkülönben a törvényszékek székhelyeinek megállapítása, a megkívántató épületeknek megszerzése, a rendelkezésre állóknak czélirá­­nyos adaptatioja, sat., szolgálhatott munkálkodás tárgyaul, s az e részbeni munka az illető tisztviselő uraknak készséges közremunkálása által könnyittetett és gyorsíttatott. VEGYES HÍREK és ESEMENNYEK. Budapest. Ma aug. 1-jén adatik Nemzeti színházunkban­­. DON P­ASQUALE, víg opera 3 felvonásban, irta Donizetti­, olasz­ból ford. Egressi. — -j- A dunaparton naponkint igen sűrű látogatásnak örven­denek az ottani gyümölcsárulók. Pedig meg kell vallanunk, hogy kivétel nélkül éretlen rósz gyümölcs hever előttük, melly az egész­séget gyakran tönkre teszi. És e rósz gyümölcs is milly méreg­drága a pesti piaczon ! Három, négy árát nyeri itt ki minden kofa a megvásárlott áruczikknek. Tegnap magunk láttuk , midőn egy gyümölcsárus egy szekér csányi görögdinnyét megvett. Negyven váltó forintot fizetett százáért, tehát egyre-másra­­ váltó garasba került egy. Még le nem rakták mind a szekérről, még meg sem halt a szép görög dinnye a piaczi ponyván, már egy középnagy­ságút két ezüst húszasra tartogatott belőle a nyerekedő kofa. A nagyját két forintra is mondogatta. De ha öt forintra mondta vol­na is! kinek mi köze hozzá ! Nálunk nincsen , ki az illy kiáltó huzavonákba beletekintsen.­­ Az illető felügyelő hatóságok, mint halljuk, felsőbb hely­ről azon figyelmeztetést kapták, hogy az érczpénz megaranyozá­­sát tiltó rendelet, a többé nem járó pénzekre is kiterjesztetik , mivel gyakran fordultak elő esetek, hogy a Kossuth-féle meg­aranyozott hat krajczáros ezüst pénz a tudatlan köznép közt mint valóságos arany terjesztetett s forgattatott... E szerint az annyira divatba jött karpereczek, mellyek magyar pénzekből készíttettek, ritkábban fognak czifrán megaranyozott állapotban kerengeni, vagy tiszta arany, vagy tiszta ezüst mindamellett, hogy időnk a mismásnak igen kedvez. —­­- Tegnap a Dunán levő talpakon több gyerek játszott együtt. Játék közben közülök kettő, egy fiú s egy leány a vizbe buktak. A leánykát az idején érkezett segitség kiszabaditá, de a fiú le­bukása után mindjárt eltűnt a habok közt, s a keresésére fordított minden igyekezet sükeretlen maradt.. .Valóban ideje volna, hogy ha már a szülők teljességgel nem akarnak gyermekeikre annyi gondot fordítni, melly szerint azok a veszedelemtől megóvassanak, a rendőrség tekintene e dologba legalább a dunaparton s eltávo­­litná vagy ne engedné ott a Dunán csolnakokban, talpakon, desz­kákon játszó s fürdő gyermekeket. —­­* Ezelőtt pár nappal a feldunaparton némi férfiöltönyda­rabok találtattak, mellyek , — mint később kisült — Molnár György pesti polgár és volt képviselő ruhái voltak. Minden jelek oda mutattak, hogy ő szerencsétlen vizbe ölte magát. Mint né­­mellyek mondják, kalapjában levélke is találtatott, mellyben ön­­gyilkosságát tudtul adja. A 209 képviselő közt ő is kegyelmet kapott. Beszélik, hogy nem volt tisztában vele, várjon ő kapott-e kegyelmet vagy a másik Molnár György, ki szinte képviselő volt. Most már a kegyelem, úgy hiszszük, az élő Molnár Györgyöt fogja érni. —­­ Az országutak távolságát jelölő tabellák több helyen ké­szülő félben vannak. A pozsonyi kerületben, Pozsony megyét ki­véve, már egészen elkészültek. E tabellák jó szolgálatot fognak tenni nemcsak az előfogati kötelességek teljesítésénél, hanem h­elyirati és statistikai tekintetben is. Országutaink kellő rendbe­hozásánál a tabellák nélkü­lözhetlenek. — -1- Ma reggel a Teréziavárosban , a gőzfürdő szomszédságá­ban , a 3 dob­ utcza középtáján tűz ütött ki, mellynek tovább terjedését azonban az idején érkezett segítség megakadályozta. — -j- E tűzveszedelemmel egybefüggőleg megemlítendő , hogy tegnap délután megint hat krajczáros hegedűszó volt a sétatéren. Morelli zenekara húzta, fújta, dobolta és réztányérozta. Bent a sétányon igen gyér közönség látszott, hanem a korlátokon kívül a liget mellett szinte hemzsegett a hallgatóság. Sokan röstelték, hogy Morelli úr ott ben van, s ők 6 kr. nélkül be nem mehetnek. Egyébiránt minden tányércsörgés tökéletesen kihallatszott; ki­hallatszott az is, mikor a csárdásban a nagy dobot addig ver­ték, addig pufogtatták, mig végre megunta a kutyabőr, és besza­kadt. . . Ezután, mint mondják, a csárdásban félreteszik a nagy dobot, s egy harangot fognak helyette alkalmazni, melly a csár­dást elharangozza, s be nem szakad. Nagybritannia, London, julius 23. is, Londonról és népéről írok, azon városról, mellynek ma­gának annyi lakója van, mint az erdélyi nagyfejedelemség­nek ; — de elébb szabadjon utazásom vég napjaira futólag né­hány pillanatot vetnem. Megjártam a nagy Németország országait, s eljutok Ham­burgba. E város, a milly szép, olly gazdag is, s ezen felül „Respublika.“ Szervezete tökéletesen hasonlít szabad királyi magyar városaink egykori rendszeréhez. A respublika ósze­­rű alkotmánya 24 antik oszlopon nyugszik, ezeket itt „sena­­toroknak“ nevezik, kik—becsületére legyen mondva az építő­nek — örökösök; e szerint a hamburgi respublika — örökké fog állani! Hamburgból Belgiumnak tartók, szerencse hogy nem esős időben, különben az útközben eső parányi, de független Bückeburg statusnak nem megvetendő részét, akaratom ellen is, mint egykor Heine, magammal vittem volna árva sarui­mon. Brüsselben a belga fővárosban láttam Metternich herczeget, Trefort Ágostont és néhány földönfutó magyar emigránst! — Ki hitte volna, hogy illy sajátszerű egyéniségek valaha együtt, ugyanazon városban és igy találkozzanak! — Láttam a kirá­lyi palota előtt, az 1830. forradalom szabadság­fáját teljes erőben díszleni; a többi mind kihalt, csak ez egyetlen maradt épségben ! — Láttam a középkori modorban épült városházat, mellynek ablakai alatt Egmont elvérzett; az épület, gyönyörű faragványaival, karcsú oszlopaival és szép tornyával, remeke az építészetnek. Szívem fájt, midőn látom, miként sikárolják fejérre a sötét, de tiszteletet gerjesztő falakat, miként mered ég felé a fejérre mázolt torony--------szégyené­re a 19-dik század művészetének! Brüsselből Ostendbe utazom; már neve is mutatja, hogy itt vége van a lézengő, korhadt európai életnek, s túl a tenge­ren uj világ nyílik, új élet virul! Ostend sokkal jelentéktele­nebb hely, mint eleve hivém; pedig az emberi műveltség és jólét legnagyobb tényezőjét, a tengert nevezi anyjának; — valódi jelképe az európai continensnek, melly kezében tartja az ízes falatot, de midőn Albionra pillant, meglepetésében elejti, s éhezik, míg a számító John­ Bull, mindig terjedel­mesebb, mindig erősebb lesz. Éji 11 órakor tengerre szálltam, s 14 órai nem épen kel­lemetlen hajózás után, gyönyörű reggelen, miilyenek Angli­ában ritkaságok közé tartoznak, fölmerült a ködtengerből Londonnak és kikötőjének nagyszerű képe. Mit mondana istenben­ boldogult táblabiráink valamellyike, ha a kikötőben az árboczok rengetegét, s a milliónyi kötéllel körülhálózott vitorlák tömkelegét megpillantaná ? ha a több mint 10,000-re menő omnibus szakadatlan folyamát, a min­denható város utczáin keresztül robogni hallaná ?-------Föl­dik­ ezt leírni, ezt képzelni nem lehet. Londont látni kell, hogy képzetünk legyen a mindig hullámzó angol életről, azon életről, mellyben a nagyszerű és parányi olly közel áll egy­máshoz , azon életről, mellynek eredeti sajátságain, az euró­pai, különösen a gyűlölt franczia (ez leginkább jellemző) élet minden foszlányai keresztülszövődnek. Midőn partra szálltam, útlevelet kértek az illetők; megval­lom kissé megzavarodtam, mert hivem, hogy az útlevélleli zaklatásnak már valahára vége leend; de kibékültem Ang­liával, midőn a kérdező igen udvariasan igy folytatá : „itt nem követelnek, hanem adnak, kinek kell, útlevelet!“ — Nevemet felírtam, s néhány pillanat múlva kezembe adák, s pedig já­randóság nélkül — az igazságot. Hej! de máskép van ez a continensen ! az angol lapoknak igazuk van, midőn rovataik­ban Európát, Angliára és continensre osztályozzák. Az angol, Europa legszabadabb népe, s mégis épen ő hordoz legtöbb bilincset; mert rabja szokásainak, mellyek, a legalantabb állókon kezdve, fel az élet minden rétegein ke­resztül , vas kénytelenséggel uralganak; és az angol, ö, ki mindenütt megtartja eredetiségét, ki a világ minden részei­ben angol, még idegentől is megkívánja, hogy szokásainak tisztelettel hódoljon. Hivatkozhatol itt magyarságodra, vagy ázsiai eredetedre ,a szakállodat nem tűrik, s csak azért,mert nekik nem tetszik. Maga a világhírű Cobden, honfitársaim egyikét inté, válné le szakállát, mert vele nehezen boldogu­­land. így jártam magam is; a férfiak szánandólag mosolyog­tak , a nők nevettek, a gyermekek kaczagtak szakálom­on; a tükör elébe ültem , s mint Szigligeti „Rózsájában“ Toldi, nagy búsan oda vetem­ a zsarnok szokásnak áldozatul szakállomat, magyarságom ez egyetlen ismérvét. Ha körülményeim engedendik, remélem, leend még alkal­mam az angol családi és politikai életről részletesebben szól­hatni , de előbb körül kell néznem, fel kell a meglepetés első mámorából ocsúdnom. London és népe­s élete olly sajátszerű olly sokszerű elágazó, hogy tökéletes megismerése és megismerteté­se csak úgy lehető, ha a continens előítéleteiből kivetkezel, ha a nálunk magyaroknál s Európában széltében divatozó telepesség­­gel felhagysz, ha e nép bámulatos tevékenységét életét és szokásait angol, azaz, a haszon és számítás szempontjából né­zed , mert van itt mindennek, még a parányit, vagy épen ne­vetségest sem kivéve, gyakorlati jelentősége a haszna, mint sehol a világon annyi ember, ki úgy helyén lenne, ki úgy ér­tene dolgához , ki a kényelmet és hasznot úgy tudná egyez­tetni s elővarázsolni mint itt-------! Az indiai óriás gyöngyöt, s a franczia szinésznők gyöngyét Rachelt, azon színésznőt, mellyről írva áll, hogy 36 millió franczia közöt­t beszéli legjobban anyai nyelvét, nem láttam még; de láttam a nepauli barna követet,aranyos-fekete udva­rával. A magasságát az angol diplomatia, következendő czím alatt ismeri: „His Excellency The Nepeaulese ambassador, General Yung Bahadur Koom­­vour Banajee!“ Ha a naponként fölmerülő torzképekről és gunyiratokról akarnék írni, tehát végezetül még azt jegyezném fel, hogy nemrég egy kis költemény jelent meg, következő aláírással: „A királynénak nem szabad olvasni!“ Francziaország, Páris, jul. 26. Eddig a francziák egy része azt hitte, hogy csak a hegypártiak tudják magukat nevetségessé tenni, azon­ban ma az ellenkezőről győződtek meg, midőn látták, hogy az eddigi többség is belekeveredik olly dolgokba, mellyek vég­eredménye egy egér­szülés. A mai ülés ennek tanúbizony­sága volt. Egy pillanatig azt lehetett hinni, hogy a krízis kü­szöbéig elért a gyűlés, s hogy közötte és az Élysée közt a nyílt harcz megkezdetett. A gyűlés dühös volt, telve méreg­gel és boszúsággal, s azon ponton állott, hogy olly határozatot hozzon melly legnagyobb következményeket idézhetett vol­na elő. A jobb oldal egyik tagja Baze úr felkérte t. i. a gyűlést, hogy bizottmányokra oszolva határozzon , és nevezzen ki egy választmányt, melly a kormány, vagyis inkább igazán szólva az Élysée irányában olly rendszabályokat vegyen eszközlésbe, mellyeket megérdemel; és kevés hiányzott, hogy ez indítvány, e hadüzenet az Élysée ellen, felkiáltással el nem fogadtatott. És mi történt annyi heveskedés, a kedélyeknek olly nagy mér­­tékbeni felingerlése után ? — Az egész ügy félretétetvén, a gyűlés a napirendre tért által; más szóval a hegy megszülte az egeret, s a nemzetgyűlési többség elvállalta a komaságot. Dupont (de Bussac) t. i. felmegyen a szószékre, hogy a Moniteur du soir-nak a gyűlés ellen intézett czikke iránt in­dítványt tegyen. Felolvassa a már lapunkban is említett czik­ket, s kérdi a gyűlést: „Mit lesznek önök most teendők? Én nem­ a szerkesztő megidéztetését indítványozom, mert nem ez az igazi vétkes ,mert ha más oldalról fizettetnék, tán jót mon­dana önökről. Ő csak eszköz, a kart, melly azt vezeti, szükség megbüntetni. Ennélfogva parlamentáris vizsgálatot indítványozok, hogy a czikk szerzője kitudassék. Akarnak önök követni bennünket az úton, mellyet mutatunk ? Ha igen meg fogja látni az ország, hogy el vannak határozva becsületé­nek, és alkotmányának védelmére, ha pedig nem, maga fog­ja tudni azokat védeni.“ Dupin elnök kijelenti, hogy a gyűlés­nek egyéb joga nincs, mint a szerkesztőt először megidézni és kihallgatni. Favre Gyula neki­fordul a minisztériumnak és kö­veteli tőle hogy adjon felvilágosítást a dologban — a minisz­térium hallgat. „A minisztérium nem akar felelni? — folytatja tovább, bámulok e hallgatás fölött. Ha ez tovább is igy tartana, azt kellene hinni, miszerint a minisztérium csak azért ül itt hogy kötelességeit tagadja meg, s önök ellen összeesküdjék. A mi­nisztériumnak kötelessége nyilatkozni, mert hallgatása való­ságos árulás lenne.“ Baroche belügyminiszter fölmegy a szószékre, s kinyilatkoztatja hogy hírlapi czikkekért a minisz­térium felelőséget nem vállal. fFavreaux, jobb­oldali követ beleszól, és az árulhatásáért ?) Baroche: „A Moniteur du soit-nak rég megvan az árulhatási engedelme, s a belügymi­niszternek jelenleg nincs szándéka azt tőle megvonni.“ (Rop­pant zavar minden oldalról, sok tag feláll s a miniszteri padokhoz megy, hol heves szóváltások történnek.) Base: „Már most nincs szó többé a lapról, a dolog más fordulatot von a miniszter hibája által; meg vagyok győződve, hogy forralnak valamit a nemzet­gyűlés ellen , s ennélfogva nagy kötelességük van teljesíteni— való­­ kötelességük a parlamenti kormányt megmenteni, melly­nek tán önök utolsó képviselői___(roppant zaj) Nevezzenek egy bizottmányt, melly a kormány, vagyis inkább az Élysée irányában olly rendszabályokhoz nyúljon, mellyeket megérde­mel.“ Baroche, miután a nagy zaj után szóhoz jutott, kinyi­latkoztatta, miszerint becsületszavára állítja, hogy a kor­mánynak nem czélja az alkotmányt elhagyni, s hogy csak a meglevő fenntartását kívánja. A miniszter ezen nyilatko­zata megnyugtató a kedélyeket, s Baze indítványa elvettetett. — Az egész tárgyalásnak egy fordított 18 brumaire-i alakja volt, de eredménye — semmi. Németország, M. Frankfurt, jul. 25. Tegnap Bécsből egy futár érkezett ide az ausztriai kormány feleletével, a plénum gyűlése által indítványozott szorosabb tanács alakítását illetőleg, mit azon­nal a fölhatalmazottak bizalmas tanácskozása követett. A fe­lelet tartalma mindeddig titokban tartatik ; a bizalmas tanács­kozás eredménye pedig az volt, hogy innen még egyszer egy felszólitás, s illetőleg intés bocsátassék ki Poroszországhoz. Az itteni interim által óvás fog létetni, Eulenberg gr. azon eljárása ellen , melly által a slezvigi hűségbe a dán kormányt ismét behelyhezé. (Tudva van, hogy Eulenberg gr. Slezvi­­get, a békekötés után a dán meghatalmazottnak átadta.) Ber­mbel ezt írják az Alig. orgnak jul. 24-dikéről: „Mond­ják miszerint az ausztriai kormány részéről, a badeni hadcsa­patok Poroszországbani széthelyezése ellen óvás érkezett volna a porosz minisztériumhoz. Mire támaszkodhat az auszt­riai kormány, azt nem tudom. Mert valamint azelőtt a szövetségi hatóságnak nem volt joga a hadcsapatok elrende­

Next