Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-23 / 162. szám
leend, mint az ugyancsak általam kiadott Országgyűlési Emlék vala. Vállalatomat a legjobb nevű magyar írók teendik érdekessé és tartalomdússá jeles dolgozataikkal. A többi közt Losoncz balsorsának története hű adatok nyomán s részletesen lesz abban tolmácsolva. S részemről is mint szerkesztő és kiadó mindent el fogok követni, hogy ezen emlékkönyv díszére váljék ismét emelkedni kezdő nemzeti irodalmunknak, hogy a magyar közönségnek kedves téli olvasmányai, becses karácsonyi és újévi ajándékul szolgáljon, hogy méltó emlék, vigasztaló angyal gyanánt őrködjék egy irtózatos esemény sírja fölött, s hogy egyszersmind hasznos eszköze, egyik szellemi képviselője, s anyagi gyámoszlopa legyen a romokba döntött Losonz felvirulása — és újjá születésének. Ezen almanachra, mellynek bolti ára 3 , selyemkötésben 4 p. forint lesz, — jutányos megszerezhetés s a segély gyors eszközlésének tekintetéből előfizetést nyitok 20. forintjával S hogy minél nagyobb tér nyíljék, minél több mód és alkalom nyujtassék a jótékony czélú vállalat előmozdítására, hazafias bizodalommal hívom fel mindazokat, kik állásuknál fogva sokakkal jönek érintkezésbe, s példájuk által leginkább hathatnak környezőikre, mint különösen a megyék, városok főbb tisztviselőit, a törvényszékek elnökeit, a szolgalmakat, polgármestereket, városbírákat, a közintézetek, tanodák, casinók igazgatóit, a lapszerkesztőket, a fővárosi és vidéki könyvárusokat, szíveskedjenek a jótékony czél s egyszersmind nemzeti irodalmunk érdekében azokat, kik jobb helyzetben vannak mint a szegény losoncziak, e vállalat pártolására buzdítani, erre előfizetéseket gyűjteni, vagy legalább elfogadni. Hazánk lelkesebb hölgyei, mint kik leginkább hivatvák a szerencsétlenek iránti részvét s magyar szépirodalmunk ápolására, szinte bizodalommal keretnek ez ügy érdekében közremunkálni. Aláírási íveket e lap mai számához mellékelve küldözünk szét vidékre, a fővárosban nálam és minden könyvárusnál lesznek kitéve. Ha egy, az árvíz által vagyonának csak részében károsult pesti könyvárus fölsegélésére íróink két vastag kötetnyi árvizkönyvet tudtak kiállítani, s e végre olvasó közönségünk ezerekkel áldozott, mennyivel inkább kötelességünk pártolni azon ártatlanul szenvedő magyar honfitársainkat, kik mindeneket elvesztették, s azon magyar várost, melly végpusztulásra jutott. Nemcsak emlékezetesség, hanem nyilvános ellenőrködés tekintetéből is, azok nevei, kik e czélra előfizetéseket szíveskednek gyűjteni, elfogadni, az aláírók neveivel együtt az emlékkönyvben külön ki fognak nyomatni. A gyűjtők tiszteletpéldányokban is részesülnek. Hogy a nyomatandó példányok mennyisége iránt annak idején rendelkezhessünk, az előfizetési pénzeket az aláírók neveivel együtt mielőbb, de legfölebb a pesti novemberi vásárra, midőn már a könyv sajtó alatt lesz, Halolrthoz, vagy Emich Gusztáv úri-utczai könyvkereskedésébe kérjük beküldetni , hol a vétel iránt nyugtatvány fog kiszolgáltatni. Az előfizetők példányainak pontos elszállítását szinte Emich G.ur vállalta magára, ki Eisenfels Rudolf könyvnyomda tulajdonostársával együtt, a jótékony czél iránti tekintetből, a lehető legolcsóbban és díszesebben fogja ez emlékkönyvet kiállítani. Gondoskodva lesz arról is, miszerint a vállalat tiszta jövedelme legczélszerübben forditassék ne csak az egyesek, hanem Losoncz szellemi intézetei uj alapjának gyámolitására is. Irótársaink legfölebb October 20-áig szíveskedjenek hozzánk beküldeni dolgozataikat. Pest, September 21. 1850. VAHOT IMRE, (Hatvani-utcza a fekete Elefántnál 2-ik emeleten). Páris , sept. 15. o. Az elnök másodszor tért vissza kirándulásiból, másodszor is a köztársaság által fogadtatott, de Bonaparte Lajos több igényeket hozott haza , mint reá nézve kívánatos volna. A megyei gyűlések forradalmat csináltak az Elyséeben, és már is úgy beszélnek, mintha a statuscsinyt már szerencsésen keresztül vitte volna. Pedig még csak a kezdet kezdeténél sem vagyunk , a császárságtól pedig távolabb, mint valaha. Először is a megyei gyűlések, mellyek az alkotmány revisioja mellett nyilatkoztak, többnyire az alkotmány engedte revisiot kötötték ki világosan. Ez olly refugium, hogy Napoleon Lajos csak akkor támaszkodhatik a megyei kívánságokra, ha a törvényhozó testületben győzött, úgy hogy valóságos circulus vitiosusban forog, ha mint barátjai akarják , elhamarkodtatná a dolgot. Az ország akarja a revisiót, ez kétséget nem szenved, a törvényhozó testület is beleegyezne, ha nem a minisztérium ragadná meg a kezdeményt, mert ez utolsó esetben a revisio megszavazása egyet tenne az elnöki hatalom meghosszabbításával. Erre pedig csak úgy lehet kilátása az elnöknek, ha, mint már több ízben érintem, szerénysége és a két royalista párttal egyetértése a reactio prófétáinak elég biztosítékot ad a jövőre nézve. Most nem úgy alakulnak a viszonyok , hogy ettől félnünk lehetne. Másodszor a Bourbon család két ága, az utolsó napokban, kibékülésre olly lépéseket tett, mellyek egészen Bonaparte Lajos törekvésein kívül történtek. Vannak ugyan , kik terveikben őt is befoglalni, és ideiglenesen a hatalmon meghagyni szeretnék; de ezek részint a royalisták, részint a bonapartistáknál nevezetes nehézségekre akadnak. Joinville hg. maga akarja megmenteni, unokaöcscse számára a júliusi koronát, és a legitimisták attól tartanak, hogy ha Napóleon Lajos megmarad, később ő ellenök az hozatnék fel érvül, mit ők hoznak fel most a köztársaság ellen. A bizalmatlanság nagy, mert ezen úriemberek igen is jól ismerik egymást. Az elnöknek több ravaszságra, mint dicsvágyra, és türelemre, mint tevékenységre volna szüksége. Most pedig úgy látszik, hogy miniszterei, és különösen Barocke, kik első utazásakor igen józanon fogták fel a körülményeket, maguk is belesodortatnak az elyséei szédelgésbe; elvesztették a directiót a váratlan megyei nyilatkozatok — váratlanul még az alkotmányos föltételek fentartása mellett is — őket is eltagadják. Mi az elnöknek leginkább árt, az hivatalos karának — az úgynevezett 10-ik December — társulatnak nagyon is kézzel fogható demonstration Ezen polgári praetoriánusok már annyira mennek, hogy erőszakot gyakorolnak mindenkin, aki nem akarja kiáltani: éljen a császár! Pedig a franczia nép ollyan, hogy még a boldogság sem kell neki, ha rá akarják kényszerítni. Ha a provisorius kormány ezt megértette volna , ma erősebben állana a kormányalak , de mint látja , a mostani kormány sem ismeri Francziaország lelkületét. Máskor ezen brutalitások tán forradalmat idéztek volna elő, ementet minden esetre, de mióta a kormány a forradalom zászlaja alá esküdött; a nép nézi és vár. A kaszszeli események magukra vonják ugyan a közfigyelmet, de nem hisznek a német mozgalomban. Most még inkább, mint valaha, azt tartják, hogy a diplomatia és az orosz befolyás mindent el fog igazítni. Mindazonáltal csodálkoznak a kis kasszeli nép bátorságán, és törvényességi kitartásán. E példa erkölcsi hatással leend a franczia népre. Némellyek azt mondják, miszerint Poroszország ez alkalmat meg fogja ragadni, hogy eddig kockáztatott befolyását Némethonban visszanyerje, és hogy Persigny úr Napóleon Lajost e politika támogatására bírni akarná. Ezt Anglia tehette volna, de Francziaország mostani kormányzói más csillag felé néznek, ha imádkoznak. Debreczen, sept. 16. Politikai életünk kopár mezején alig találunk egyéb virágot az eleven nefelejtsnél; igaz, hogy a „ne nyúlj hozzám“ virág mostanában igen szaporán tenyészik, de ez az úgynevezett alföldi „gyengén szúró“ gúnynevezetű tövishez hasonlítván, bár úton-útfélen hever, senki előtt sem bir becsesei, hanem pöfeteg igen sok termelt a legközelebbi esős időkben , azonban egy sem arra való, hogy ember egye meg! — A politikai élet menete a csigáéhoz hasonlít, legalább tudomásunkra — igen lassú, s a benne fölmerülő örömek a csigagyöngyökhöz, melylyek kínok közt teremnek. — A fölmerülő hírek hullócsillag gyanánt tűnnek fel s lobbannak ismét el, s úgy vagyunk velők, mint a nap ulósugárival, keservesen nézzük lehanyatlásukat annyival inkább, mivel azok letűnő fényében az ismét föltűnendő csalóka remény előcsillogása mosolyog ! Társas életünk egy lefordított kopjához hasonló, melly gyászra mutat, de a küzd homokon küzdeni is jó, s olykor élvet is szerez általa a győzelem-koszorúzta hős. — Magánházaknál ugyan vagy újságtudakozás, vagy mély sóhajokkal fogadnak, mert az általános veszteség borús képei előszáguldanak, valahányszor „mi újság a hazában ?“-féle kérdésekkel üdvözöljük egymást. — Társas életünk vérerét mostanában Havi Mihály dalszínészünk, legközelebb pedig Réthi Mihály a nemzeti színház jeles tagja, mint vendég felvillanyozván, elevenebb lüktetésbe hozta. — Különösen természetim Réthi hűt és épen ezért legkellemesebb , vígszeszélylyel vegyült művészi játéka a legnagyobb tetszést aratott szülőfölde férfiúi s hölgykoszorúja előtt. Jutalomjátékául „Liliomfi“-ban a fogadós Kányái (vulgo Kátai) szerepét annyi eredetiséggel adta , hogy a kérdéses fogadósra mindenki rá ismert. Csinosan ékesített, nemzeti széles szalaggal átfont virágfüzérrel tiszteltetett meg ez estvén az érdemméltánylat egy képviselője, egyik szép hölgy által! — A casino, úgy hallik, nemsokára meg fog nyittatni, mert alapszabályai most fordittatnak német nyelvre, felsőbb helyre küldetés végett. Igaz, a nyelvről eszembe jut nemzeti nyelvünk egyik közlönye a Csokonai lapok! Ezen lap szerkesztősége mindent elkövet, hogy a közönségnek élvet, az irodalomnak tért szerezzen , és mégis csak nagy áldozattal anyagi veszteség mellett tartathatik fen. Ennek oka egyfelől a városi nyomda drágasága, melly 60— 70%-t et vesz, s nem tekintvén arra, hogy ki, és mi vállalattal áll elő, várjon a város érdeke nem jön-e tekintet alá — folytonosan roppant nyereséget vesz magának a közönség rovására; oka másfelől a részvétlenség. Mert igazán borzadok csak egy körülményt kimondani: a debreczeni helv. hitv. tanárok közöl, kiknek kettős érdekekben állana e lapok fenmaradhatása, jogtanár Szűcs Istvánon kívül, ki hő részvétéért különös kivételt érdemel, egyetlen egy sem járatja a Csokonai lapokat! Ugye szép példa az ifjak előtt, a nemzeti nyelv pártolása tárgyában ? ! Talán utópiája ezen semlegesség azon boszúnak, mellyel a tanári kar Csokonaihoz életében viseltetett! Bizony sehogy sem szép önöktől, uraim ! Irodalmi újdonságul Szabó Lajos „Lehel kürtje, hős reges énekben“ hirdettetik. Itt lehetlen meg nem emlitnem Tóth Ferencz hazánkfiát, ki a történeti tárgyakat beszélyekké a legnagyobb avatottsággal változtatja át. Színművei is vannak. Az itteni előítéletesség és zárkózott nevelésnek legközelebb egy leány lett áldozata. Felakasztotta magát, mert kedvese övé nem lehetett ? Pallónk még most is van, éspedig épen ollyan mint régente, sarunk nagy, mint rendesen, ha porunk nincs! Nyakunkban a szüret ideje. Lesz „dinomdánom“ és rá „bánom“! DEBRECZENI, Tata , sept. 18. Tisztelt Szerkesztő Úr! — Némi adalékul az összeírási viszszaélésekhez , legyen szabad egy kis tért kérnem és nyernem ön becses lapjaiban, városunkat illetőleg, hogy annál inkább meggyőződhessék az, ki ellene volna nemzetiségünknek, mikép értelmezők itt is az illető összeíró a nemzetiségi egyenjogúság elvét. Nálunk B'"' nyug. cs. kir. százados úr volt az összeíró liszt. Számos tatai polgárok, mint Titteldorf, Pachter, Mansbart, Wagner és többen, noha — s ez díszükre legyen mondva a derék polgároknak — magokat őseiknél fogva valódi régi magyaroknak vallották, csupán nevök miatt, a német nemzetiségi rovatba írattak; úgy szinte özvegy Schwarzné is, ki németül épen nem beszél, németnek íratott, s több illy eset történt. — Hallottam az ekint megsértett polgárokat zúgolódni az összeíró ezen eljárása ellen; de hallottam azt is, miszerint az összeírás bevégeztével in corpore fognak az összeíró ur előtt jogaik ezen megsértése ellen tiltakozni, sőt óvásukat hírlapilag is nyilvánitni, s ennek alapján a kormányhoz orvoslásért folyamodni; mit tölök, úgy hiszem, annál kevésbbé lehet megtagadni, minthogy a derék polgárok hivatkozhatnak a birodalmi chartában biztosított egyenjogúságára a nemzetiségeknek ; — továbbá az alkotmányos hazában élő polgár azon elvilázhatlan jogára,mellynél fogva magát azon nemzetiséghez csatolhatja mellyben született, vagy mellyhez őt szíve leginkább vonzza, s egy dicső mult önkénytelenül költ — melly jog pedig a fönebbi eljárás által csakugyan meg van sértve, de lesz-e haszna folyamodásuknak. — Higyük, hogy lesz, mert a kormányról föl kell tennünk, miszerint bevallott elveinél fogva — az illy világos jogsérelmeket orvoslás nélkül nem hagyandja. ') — Azt pedig szeretném az érdemes összeíró tiszt úrtól megtudni: várjon, a viszonosság elvénél fogva, a magyar nevű németeket a magyar nemzetiségi rovatba vezette-e? Szegény magyar! mennyi hasonló sérelem követtetett el a már majd honszerte bevégzett összeírásoknál! Mégis már 8 millió a magyar! Nem Isten ujja-e ez azoknak,kik érteni nem akarnak bennünket?! Isten önnel.’) TATAI GUSZTÁV. MAGYAR AKADÉMIA. A philosophiai és társadalmi osztályoknak sept. 14-kén volt ülését a titoknok Duhovics Vazul osztálybeli szag felett tartott gyászbeszéddel nyitotta meg. Következett a szószéken Szász Károly rendes tag, ki az erdélyi magyar és székely perfolyam rajzolatát adta. Utána Szontagh Gusztáv rendes tag az egyoldalú realismus meddőségét és félszegségeit tudományban és életben kimutató értekezést olvasott. Befejezte az előadásokat Hetényi János rendes tagé, ki gr. Széchenyi Istvánnak, mint nemzeti nagynevű bölcselőnek adta elő jellemzését. September 16-kán a történeti osztály tartott ülést, mellyben Kállay Ferencz rendtag a magyarok régi „Sabir“ nevéről értekezett. Először is azok véleményét czáfolván meg, kik e nevet az avar névvel hibásan azonosítják, miután e két nép egykorú irók által gyakran egymás mellett említtetik; áttért a sabir (magyar) nép régi nyomaira Herodottól kezdve Constantinus Porphi császárig, kimutatta azoknak lakjait és költözéseit egészen éjszakig, hol Libériának adtak nevet. A nevezett császárnál előforduló sabartoi asphaloi nevet előadó sabartan-nak olvassa, melly szóban a „tan“ hegyet jelent. Ezen előadást Reguly Antal és Jerney János értekezései követték , mellyekben, mindkettő közelebbről megismertetvén a dzungár népet, mint tiszta mongol ágat, a Gützlaff által állított tőrokonságot vagy épen azonságot a magyarokkal tagadták. Végül Érdi János rendtag némi a kún-majsai pusztákon lelt mellemüves régiségeket mutatván be eredetiben és egyszersmind ha rajzban , azoknak történeti jelentőségét adta elő, azokat a 11. Ulászló kir. alatt Kinizsi Pál vezérlete alatt megvert lázongó fekete sereg valamellyik vezérének tulajdonítván. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest sept. 23. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik: PRÓFÉTA opera 5 felv. Scribetől, szövegét Francziából ford. Egressi Béni és Szerdahelyi, zenéjét írta Mayerbeer. De La Grange asszony utollszor fog föllépni. —s Ismét egy czélszerű intézkedés történt utczáink tisztaságát illetőleg. Régen kellett volna már történnie, de későn is jobb mint soha. Ezután utczáinkat nem nappal, hanem éjjel fogják tisztogatni. Ez által mindenesetre igen sok alkalmatlanságtól megkíméltetik a közönség. Legalább csak azok fognak résztvenni a fölriasztott portengerben, kik éjjel sétálnak, s gyakran azok sem látandják, hogy porban fürdenek; a sötétség eltakarja azt szemeik elől. Pedig a mit az ember nem lát, könnyebben tűri, sokszor észre sem veszi. — j Eggenberger J. fővárosi könyvárusaink legöregebbike tegnap délután meghalt. — 1 Kezünk közt van egy igen érdekes uj munka kéziratban. Latin-magyar kézi szótár Cornelius Nepos életrajzaihoz ; iskolai használatul irta Fass József, kegyes szerzetbeli áldoz s közoktató! Ezen, iskoláinkban olly kitűnő szükséget pótló mű, szinte első munka a magyar irodalomban; legalább mi nem tudunk egyetlen kimeritő szótárt sem valamelly classicus magyarázatához. Annál inkább megérdemli e mű mindazok figyelmét, kik az irodalom , a nevelés stb. ügyével foglalkoznak. —j- F. hó sept. 30-kán fog megtörténni a vasút megnyitása Vácztól Nánáig kísérleti vonat által. Nána, mint tudjuk Esztergommal átellenben áll. Oct. 8-án vagy 9-én a vonal e része meg fog nyittatni a közönség használatára. Ezelőtt néhány nappal — mint egy bécsi lap írja — több elitélt magyar katonatisztek, mint politikai várfoglyok szállíttattak Bécsen keresztül Kufsteinbe katonai fedezet alatt. Többek közt Szigethy Miklós, 16 évre ítélve: Karove Antal, Szabó Farkas, Benedek Lajos, Kálnoki Sándor, 8 évre Roth János, Nagy Ezékiel, 6 évre; Molnár Ignácz, Gergely Lajos, Gidro József 5 évre és Kozma Alajos 2 évre. Az első hétnek kezére és lábára láncz volt téve. —l- Mondják, hogy az Esztergomban tanácskozó püspöki gyülekezet, azon határozatot hozta, hogy a görögszláv és a római kath. egyházak egyesítésén minden erőből munkálkodni kell. A Südslav. Zeit. egy vezérczikkében mutogatja e czél kivihetlenségét, s azt mondja többek közt, hogy sokkal jobban tennének a püspök urak, ha mostani birtokuk fentartására gondolnának, s azt az egyházi alkotmány és fegyelem korszerű reformjai által maguknak biztosítnák. — A Pressb. Z írja , hogy a kormány a görög-katholika egyházra is kiterjesztendi figyelmét. A karloviczi, temesvári és czernoviczi keleti patriarchaságból egy tudós lelkészt fognak föliini Bécsbe, kire amaz egyházak szertartási könyveinek revisio ’) Mi is hisszük ezt. Szerk.) Közlései folytatása iránt tett ígéretére számolunk. Szerk.