Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-23 / 162. szám

leend, mint az ugyancsak általam kiadott Országgyűlési Emlék vala. Vállalatomat a legjobb nevű magyar írók teendik érde­kessé és tartalomdússá jeles dolgozataikkal. A többi közt Lo­­soncz balsorsának története hű adatok nyomán s részletesen lesz abban tolmácsolva. S részemről is mint szerkesztő és kiadó mindent el fogok követni, hogy ezen emlékkönyv dí­szére váljék ismét emelkedni kezdő nemzeti irodalmunknak, hogy a magyar közönségnek kedves téli olvasmányai, becses karácsonyi és újévi ajándékul szolgáljon, hogy méltó emlék, vigasztaló angyal gyanánt őrködjék egy irtózatos esemény sírja fölött, s hogy egyszersmind hasznos eszköze, egyik szellemi képviselője, s anyagi gyámoszlopa legyen a romokba döntött Losonz felvirulása — és újjá születésének. Ezen almanachra, mellynek bolti ára 3 , selyemkötésben 4 p. forint lesz, — jutányos megszerezhetés s a segély gyors eszközlésének tekintetéből előfizetést nyitok 2­0. forintjával S hogy minél nagyobb tér nyíljék, minél több mód és alka­lom nyujtassék a jótékony czélú vállalat előmozdítására, haza­fias bizodalommal hívom fel mindazokat, kik állásuknál fogva sokakkal jönek érintkezésbe, s példájuk által leginkább hat­hatnak környezőikre, mint különösen a megyék, városok főbb tisztviselőit, a törvényszékek elnökeit, a szolgalmakat, polgármestereket, városbírákat, a közintézetek, tanodák, ca­­sinók igazgatóit, a lapszerkesztőket, a fővárosi és vidéki könyvárusokat, szíveskedjenek a jótékony czél s egyszers­mind nemzeti irodalmunk érdekében azokat, kik jobb hely­zetben vannak mint a szegény losoncziak, e vállalat pártolá­sára buzdítani, erre előfizetéseket gyűjteni, vagy legalább elfogadni. Hazánk lelkesebb hölgyei, mint kik leginkább hi­­vatvák a szerencsétlenek iránti részvét s magyar szépirodal­munk ápolására, szinte bizodalommal keretnek ez ügy érde­kében közremunkálni. Aláírási íveket e lap mai számához mellékelve küldözünk szét vidékre, a fővárosban nálam és minden könyvárusnál lesznek kitéve. Ha egy, az árvíz által vagyonának csak részében károsult pesti könyvárus fölsegélésére íróink két vastag kötetnyi ár­­vizkönyvet tudtak kiállítani, s e végre olvasó közönségünk ezerekkel áldozott, mennyivel inkább kötelességünk pártolni azon ártatlanul szenvedő magyar honfitársainkat, kik minde­neket elvesztették, s azon magyar várost, melly végpusztu­lásra jutott. Nemcsak emlékezetesség, hanem nyilvános ellenőrködés tekintetéből is, azok nevei, kik e czélra előfizetéseket szíves­kednek gyűjteni, elfogadni, az aláírók neveivel együtt az emlékkönyvben külön ki fognak nyomatni. A gyűjtők tiszte­­letpéldányokban is részesülnek. Hogy a nyomatandó példányok mennyisége iránt annak idején rendelkezhessünk, az előfizetési pénzeket az aláírók ne­veivel együtt mielőbb, de legfölebb a pesti novemberi vá­sárra, midőn már a könyv sajtó alatt lesz, H­alol­rthoz, vagy Emich Gusztáv úri-utczai könyvkereskedésébe kérjük bekül­detni , hol a vétel iránt nyugtatvány fog kiszolgáltatni. Az előfizetők példányainak pontos elszállítását szinte Emich G.­ur vállalta magára, ki Eisenfels Rudolf könyvnyomda tulajdo­nos­társával együtt, a jótékony czél iránti tekintetből, a le­hető legolcsóbban és díszesebben fogja ez emlékkönyvet ki­állítani. Gondoskodva lesz arról is, miszerint a vállalat tiszta jöve­delme legczélszerübben forditassék ne csak az egyesek, ha­nem Losoncz szellemi intézetei uj alapjának gyámolitására is. Irótársaink legfölebb October 20-áig szíveskedjenek hoz­zánk beküldeni dolgozataikat. Pest, September 21. 1850. VAHOT IMRE, (Hatvani-utcza a fekete Elefántnál 2-ik emeleten). Páris , sept. 15. o. Az elnök másodszor tért vissza kirándulásiból, másod­szor is a köztársaság által fogadtatott, de Bonaparte Lajos több igényeket hozott haza , mint reá nézve kívánatos volna. A megyei gyűlések forradalmat csináltak az Elyséeben, és már is úgy beszélnek, mintha a statuscsinyt már szerencsésen ke­resztül vitte volna. Pedig még csak a kezdet kezdeténél sem vagyunk , a császárságtól pedig távolabb, mint valaha. Először is a megyei gyűlések, mellyek az alkotmány revisio­­ja mellett nyilatkoztak, többnyire az alkotmány­ engedte re­­visiot kötötték ki világosan. Ez olly refugium, hogy Napoleon Lajos csak akkor támaszkodhatik a megyei kívánságokra, ha a törvényhozó testületben győzött, úgy hogy valóságos cir­­culus vitiosusban forog, ha mint barátjai akarják , elhamar­kod­tatná a dolgot. Az ország akarja a revisiót, ez kétséget nem szenved, a törvényhozó testület is bele­egyezne, ha nem a minisztérium ragadná meg a kezdeményt, mert ez utolsó esetben a revisio megszavazása egyet tenne az elnöki hatalom meghosszabbításával. Erre pedig csak úgy lehet kilátása az el­nöknek, ha, mint már több ízben érintem, szerénysége és a két royalista párttal­ egyetértése a reactio prófétáinak elég biztosítékot ad a jövőre nézve. Most nem úgy alakulnak a vi­szonyok , hogy ettől félnünk lehetne. Másodszor a Bourbon család két ága, az utolsó napokban, kibékülésre olly lépése­ket tett, mellyek egészen Bonaparte Lajos törekvésein kívül történtek. Vannak ugyan , kik terveikben őt is befoglalni, és ideiglenesen a hatalmon meghagyni szeretnék; de ezek részint a royalisták, részint a bonapartistáknál nevezetes nehézségek­re akadnak. Joinville hg. maga akarja megmenteni, unokaöcscse szá­mára a júliusi koronát, és a legitimisták attól tartanak, hogy ha Napóleon Lajos megmarad, később ő ellenök az hozatnék fel érvül, mit ők hoznak fel most a köztársaság ellen. A bi­zalmatlanság nagy, mert ezen úri­emberek igen is jól ismerik egymást. Az elnöknek több ravaszságra, mint dicsvágyra, és türelemre, mint tevékenységre volna szüksége. Most pedig úgy látszik, hogy miniszterei, és különösen Barocke, kik első utazásakor igen józanon fogták fel a körülményeket, maguk is bele­sodortatnak az elyséei szédelgésbe; elvesztették a di­­rectiót a váratlan megyei nyilatkozatok — váratlanul még az alkotmányos föltételek fentartása mellett is — őket is elta­gadják. Mi az elnöknek leginkább árt, az hivatalos karának — az úgy­nevezett 10-ik December — társulatnak nagyon is kéz­zel fogható demonstration Ezen polgári praetoriánusok már annyira mennek, hogy erőszakot gyakorolnak mindenkin,­­ a­ki nem akarja kiáltani: éljen a császár! Pedig a franczia nép ollyan, hogy még a boldogság sem kell neki, ha rá akar­ják kényszerítni. Ha a provisorius kormány ezt megértette volna , ma erősebben állana a korm­ányalak , de mint látja , a mostani kormány sem ismeri Francziaország lelkületét. Más­kor ezen brutalitások tán forradalmat idéztek volna elő, em­en­tet minden esetre, de mióta a kormány a forradalom zász­laja alá esküdött; a nép nézi és vár. A kaszszeli események magukra vonják ugyan a közfi­gyelmet, de nem hisznek a német mozgalomban. Most még inkább, mint valaha, azt tartják, hogy a diplomatia és az orosz befolyás mindent el fog igazítni. Mindazonáltal csodál­koznak a kis kasszeli nép bátorságán, és törvényességi kitar­tásán. E példa erkölcsi hatással leend a franczia népre. Né­­mellyek azt mondják, miszerint Poroszország ez alkalmat meg fogja ragadni, hogy eddig koc­káztatott befolyását Né­­methonban visszanyerje, és hogy Persigny úr Napóleon La­jost e politika támogatására bírni akarná. Ezt Anglia tehette volna, de Francziaország mostani kormányzói más csillag felé néznek, ha imádkoznak. Debreczen, sept. 16. Politikai életünk kopár mezején alig találunk egyéb virágot az eleven nefelejtsnél; igaz, hogy a „ne nyúlj hozzám“ virág mostanában igen szaporán tenyészik, de ez az úgynevezett al­földi „gyengén szúró“ gúnynevezetű tövishez hasonlítván, bár úton-útfélen hever, senki előtt sem bir becsesei, hanem pö­­feteg igen sok termelt a legközelebbi esős időkben , azonban egy sem arra való, hogy ember egye meg! — A politikai élet menete a csigáéhoz hasonlít, legalább tudomásunkra — igen lassú, s a benne fölmerülő örömek a csigagyöngyökhöz, mely­­lyek kínok közt teremnek. — A fölmerülő hírek hullócsillag gyanánt tűnnek fel s lobbannak ismét el, s úgy vagyunk ve­lők, mint a nap ulósugárival,­­ keservesen nézzük lehanyat­lásukat annyival inkább, mivel azok letűnő fényében az ismét föltűnendő csalóka remény előcsillogása mosolyog ! Társas életünk egy lefordított kopjához hasonló, melly gyászra mutat, de a küzd homokon küzdeni is jó, s ol­ykor él­vet is szerez általa a győzelem-koszorúzta hős. — Magánhá­zaknál ugyan vagy újságtudakozás­, vagy mély sóhajokkal fo­gadnak, mert az általános veszteség borús képei előszágulda­­nak, valahányszor „mi újság a hazában ?“-féle kérdésekkel üdvözöljük egymást. — Társas életünk vérerét mostanában Havi Mihály dalszínészünk, legközelebb pedig Réthi Mihály a nemzeti színház jeles tagja, mint vendég felvillanyozván, elevenebb lüktetésbe hozta. — Különösen természetim Réthi hűt és épen ezért legkellemesebb , vígszeszélylyel vegyült művészi játéka a legnagyobb tetszést aratott szülőfölde férfiúi s hölgykoszorúja előtt. Jutalomjátékául „Liliomfi“-ban a fo­gadós Kányái (vulgo Kátai) szerepét annyi eredetiséggel ad­ta , hogy a kérdéses fogadósra mindenki rá ismert. Csinosan ékesített, nemzeti széles szalaggal átfont virágfüzérrel tisztel­­tetett meg ez estvén az érdemméltánylat egy képviselője, egyik szép hölgy által! — A casino, úgy hallik, nemsokára meg fog nyittatni, mert alapszabályai most fordittatnak német nyelvre, felsőbb helyre küldetés végett. Igaz, a nyelvről eszembe jut nemzeti nyelvünk egyik köz­lönye a Csokonai lapok! Ezen lap szerkesztősége mindent elkö­vet, hogy a közönségnek élvet, az irodalomnak tért szerez­zen , és mégis csak nagy áldozattal anyagi veszteség mellett tartathatik fen. Ennek oka egyfelől a városi nyomda drága­sága, melly 60— 70%-t et vesz, s nem tekintvén arra, hogy ki, és mi vállalattal áll elő, várjon a város érdeke nem jön-e te­kintet alá — folytonosan roppant nyereséget vesz magának a közönség rovására; oka másfelől a részvétlenség. Mert igazán borzadok csak egy körülményt kimondani: a debreczeni helv. hitv. tanárok közöl, kiknek kettős érdekekben állana e lapok fenmaradhatása, jogtanár Szűcs Istvánon kívül, ki hő részvétéért különös kivételt érdemel, egyetlen egy sem járatja a Csokonai lapokat! Ugy­e szép példa az ifjak előtt, a nemzeti nyelv párto­lása tárgyában ? ! Talán utópiája ezen semlegesség azon bo­­szúnak, mellyel a tanári kar Csokonaihoz életében viseltetett! Bizony sehogy sem szép önöktől, uraim ! Irodalmi újdonságul Szabó Lajos „Lehel kürtje, hős rege­s énekben“ hirdettetik. Itt lehetlen meg nem emlitnem Tóth­ Fe­­rencz hazánkfiát, ki a történeti tárgyakat beszélyekké a leg­nagyobb avatottsággal változtatja át. Színművei is vannak. Az itteni előítéletesség­ és zárkózott nevelésnek legköze­lebb egy leány lett áldozata. Felakasztotta magát, mert ked­vese övé nem lehetett ? Pallónk még most is van, éspedig épen ollyan mint régente, sarunk nagy, mint rendesen, ha porunk nincs! Nyakunkban a szüret ideje. Lesz „dinomdánom“ és rá „bá­nom“! DEBRECZENI, Tata , sept. 18. Tisztelt Szerkesztő Úr! — Némi adalékul az összeírási visz­­szaélésekhez , legyen szabad egy kis tért kérnem és nyernem ön becses lapjaiban, városunkat illetőleg, hogy annál inkább meggyőződhessék az, ki ellene volna nemzetiségünknek, mi­kép értelmezők itt is az illető összeíró a nemzetiségi egyen­jogúság elvét. Nálunk B'"' nyug. cs. kir. százados úr volt az összeíró liszt. Számos tatai polgárok, mint Titteldorf, Pachter, Mansbart, Wagner és többen, noha — s ez díszükre legyen mondva a derék polgároknak — magokat őseiknél fogva valódi régi ma­gyaroknak vallották, csupán nevök miatt, a német nemzeti­ségi rovatba írattak; úgy szinte özvegy Schwarzné is, ki né­metül épen nem beszél, németnek íratott, s több illy eset történt. — Hallottam az ekint megsértett polgárokat zúgolód­ni az összeíró ezen eljárása ellen; de hallottam azt is, misze­rint az összeírás bevégeztével in corpore fognak az összeíró ur előtt jogaik ezen megsértése ellen tiltakozni, sőt óvásukat hírlapilag is nyilvánitni, s ennek alapján a kormányhoz orvos­lásért folyamodni; mit tölök, úgy hiszem, annál kevésbbé le­het megtagadni, minthogy a derék polgárok hivatkozhatnak a birodalmi chartában biztosított egyenjogúságára a nemzetisé­geknek ; — továbbá az alkotmányos hazában élő polgár azon elvilázhatlan jogára,mellynél fogva magát azon nemzetiséghez csatolhatja mellyben született, vagy mellyhez őt szíve legin­kább vonzza, s egy dicső m­ult önkénytelenül költ — melly jog pedig a fönebbi eljárás által csakugyan meg van sértve, de lesz-e haszna folyamodásuknak. — Higyük, hogy lesz, mert a kormányról föl kell tennünk, miszerint bevallott elveinél fogva — az illy világos jogsérelmeket orvoslás nélkül nem ha­gyandja. ') — Azt pedig szeretném az érdemes összeíró tiszt úrtól megtudni: várjon, a viszonosság elvénél fogva, a ma­gyar nevű németeket a magyar nemzetiségi rovatba vezette-e? Szegény magyar! mennyi hasonló sérelem követtetett el a már majd honszerte bevégzett összeírásoknál! Mégis már 8 millió a magyar! Nem Isten ujja-e ez azoknak,kik érteni nem akarnak bennünket?! Isten önnel.’) TATAI GUSZTÁV. MAGYAR AKADÉMIA. A philosophiai és társadalmi osztályoknak sept. 14-kén volt ülését a titoknok Duhovics Vazul osztálybeli szag felett tartott gyászbeszéddel nyitotta meg. Következett a szószéken Szász Károly rendes tag, ki az erdélyi magyar és székely perfolyam rajzolatát adta. Utána Szontagh Gusztáv rendes tag az egyoldalú realismus meddőségét és félszegségeit tudo­mányban és életben kimutató értekezést olvasott. Befejezte az előadásokat Hetényi János rendes tagé, ki gr. Széchenyi Istvánnak, mint nemzeti nagynevű bölcselőnek adta elő jel­lemzését. September 16-kán a történeti osztály tartott ülést, melly­ben Kállay Ferencz rend­­tag a magyarok régi „Sabir“ ne­véről értekezett. Először is azok véleményét czáfolván meg, kik e nevet az avar névvel hibásan azonosítják, miután e két nép egykorú irók által gyakran egymás mellett említtetik; áttért a sabir (magyar) nép régi nyomaira Herodottól kezdve Constantinus Porphi császárig, kimutatta azoknak lakjait és költözéseit egészen éjszakig, hol Libériának adtak nevet. A nevezett császárnál előforduló sabartoi asphaloi nevet előadó sabartan-nak olvassa, melly szóban a „tan“ hegyet jelent.­­ Ezen előadást Reguly Antal és Jerney János értekezései kö­vették , m­ellyekben, mindkettő közelebbről megismertetvén a dzungár népet, mint tiszta mongol ágat, a Gützlaff által állított tőrokonságot vagy épen azonságot a magyarokkal ta­gadták.­­ Végül Érdi János rend­­tag némi a kún-majsai pusztákon lelt m­elle­müves régiségeket mutatván be eredeti­ben és egyszersmind ha rajzban , azoknak történeti jelentő­ségét adta elő, azokat a 11. Ulászló kir. alatt Kinizsi Pál ve­zérlete alatt megvert lázongó fekete sereg valamellyik vezé­rének tulajdonítván. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest sept. 23. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn ada­tik: PRÓFÉTA opera 5 felv. Scribetől, szövegét Francziából ford. Egressi Béni és Szerdahelyi, zenéjét írta Mayerbeer. De La Grange asszony utollszor fog föllépni. —­s Ismét egy czélszerű intézkedés történt utczáink tiszta­ságát illetőleg. Régen kellett volna már történnie, de későn is jobb mint soha. Ezután utczáinkat nem nappal, hanem éjjel fog­ják tisztogatni. Ez által mindenesetre igen sok alkalmatlanságtól megkíméltetik a közönség. Legalább csak azok fognak résztvenni a fölriasztott portengerben, kik éjjel sétálnak, s gyakran azok sem látandják, hogy porban fürdenek; a sötétség eltakarja azt szemeik elől. Pedig a mit az ember nem lát, könnyebben tűri, sokszor észre sem veszi. — j­ Eggenberger J. fővárosi könyvárusaink legöregebbike tegnap délután meghalt. — 1 Kezünk közt van egy igen érdekes uj munka kéziratban. Latin-magyar kézi szótár Cornelius Nepos életrajzaihoz ; iskolai használatul irta Fass József, kegyes szerzetbeli áldoz s közoktató! Ezen, iskoláinkban olly kitűnő szükséget pótló mű, szinte első munka a magyar irodalomban; legalább mi nem tudunk egyetlen kimeritő szótárt sem valamelly classicus magyarázatához. Annál inkább megérdemli e mű mindazok figyelmét, kik az irodalom , a nevelés stb. ügyével foglalkoznak. —­j- F. hó sept. 30-kán fog megtörténni a vasút megnyitása Vácztól Nánáig kísérleti vonat által. Nána, mint tudjuk Eszter­gommal átellenben áll. Oct. 8-án vagy 9-én a vonal e része meg fog nyittatni a közönség használatára.­­ Ezelőtt néhány nappal — mint egy bécsi lap írja — több elitélt magyar katonatisztek, mint politikai várfoglyok szállíttattak Bécsen keresztül Kufsteinbe katonai fedezet alatt. Többek közt Szigethy Miklós, 16 évre ítélve: Karove Antal, Szabó Farkas, Benedek Lajos, Kálnoki Sándor, 8 évre­ Roth János, Nagy Ezé­­kiel, 6 évre; Molnár Ignácz, Gergely Lajos, Gidro József 5 évre és Kozma Alajos 2 évre. Az első hétnek kezére és lábára láncz volt téve. —­l- Mondják, hogy az Esztergomban tanácskozó püspöki gyülekezet, azon határozatot hozta, hogy a görögszláv és a római kath. egyházak egyesítésén minden erőből munkálkodni kell. A Südslav. Zeit. egy vezérczikkében mutogatja e czél kivihetlen­­ségét, s azt mondja többek közt, hogy sokkal jobban tennének a püspök urak, ha mostani birtokuk fentartására gondolnának, s azt az egyházi alkotmány és fegyelem korszerű reformjai által maguk­nak biztosítnák. —­­ A Pressb. Z írja , hogy a kormány a görög-katholika egyházra is kiterjesztendi figyelmét. A karloviczi, temesvári és czernoviczi keleti patriarchaságból egy tudós lelkészt fognak föl­­iini Bécsbe, kire amaz egyházak szertartási könyveinek revisio­ ’) Mi is hisszük ezt. Szerk.­­) Közlései folytatása iránt tett ígéretére számolunk. Szerk.

Next