Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-07 / 174. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4„„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 174 Szerkesztési iroda : ári­ntéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Hétfőn, October 7-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv úr könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Budapest, octob. 7-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Salzburg, oct. 2. 0 felsége Ferencz József császár ma esteki 834 órakor a legkívánatosabb állapotban, a népség örömrivalgásai közt megérkezett. Salzburg,oct. 4. 0 felsége a császár Ferencz József pontban délelőtti 11 órakor a népnek áldáskivonatai közt hagyta el e várost, s Tirolban St. Jánosban töl­­tendi az élét. Linz, oct. 3. 0 felségek Ferdinand császár és Má­ria Anna császárné tegnap 634 órakor megérkeztek , s mai 934 kor Prágába mentek. Ő felségük a legjobb e­­gészségnek örvendenek. Kasszel, oct. 2. Befolyásos igazgatási hivatalok adat­tak olly egyéneknek, kiktől több engedély váratik. A kasszeli kerületi igazgató Напаи-Ъа tétetett át. Állan­dó haditörvényszék állítatott fel; a polgárőrség parancs­noka Haynau által felfüggesztetett, e miatt estvére egy a polgári tisztekből álló gyülekezet fog tartatni. Dessau, oct. 2. Pöltz miniszter helyett Selchow po­rosz tartományi tanácsos hivatott meg. Paris, oct. 1. 5% rente 92 fr. 35 cent. 3% 57 fr. 50 cent. A J. d. Débats jelenti miszerint az Orleans ház tagjai a népfenséget elismerik, s a legitimistákkal­ egyesülést lehetetlennek tartják. Barthelemy újólag Frohsdorfba utazand. Az „Assamble” National lefog­laltatott. Karlsruhe, sept. 20. A Deutsche Reform szerint pénzügyi tekintetekből megállítatott a badeni seregek­nek további kiindulása. Berlin, oct. 3. Néhány nap óta Berlin és Aachen közti délutáni vonal igazítatik, s ezért sürgönyök se nem küldetnek, se nem érkeznek, a párisi tudósítások is en­nélfogva több napig késnek. Paris, oct. 1. A­z Evenement szerint miniszterta­nács tartatott a hesszeni ügyben, s miután Lahitte több német követtel tanácskozott, különböző irányban futá­rok küldettek. Turin, sept. 30. Az Armonia függeléke, mellyben a minisztérium Franzoni száműzetése miatt hevesen megtámadtatik, lefoglaltatott. A minisztérium az 1851- ki költségvetést bemutatta. Egy röpirat jelent meg, melly Santa­ Rosa miniszter halálánál történt esemé­nyeket festi. Florenz, sept. 30. A Statuto 14 napra felfüggesz­tetett. A Nazionale megiitetett. Berlin, oct. 3. Az oldenburgi herczeg és hgnő Var­sóba megérkeztek. A czár nem Varsóban, hanem Skier­­niwice-Ъеn székelend. A börse élénk. Bécs 85. Kasszel, oct. 3. A polgárőrség parancsnoka nem lépett vissza. Tisztikara Haynau előtt nem fog meg­jelenni. Hamburg, oct. 3. Friedrichstadt heves megtáma­dása óta — sept. 28-kán mindkét résznek helyzete mitsem változott. A dánok fő seregükkel összekötetés­ben maradtak, és Tönningent megszállották. A centrum­ban mozgás nem történik. Pest, oct. 7-kén. E lapok megemlékeztek annak idejében a párisi érsek azon körleveléről, mellyben e jámbor s igazi apostoli lelkületű fő­pap a L'Univers túlbuzgó íróit rendre inti, s melly rendreuta­sítás ellen ezek a romai szentszékhez fölebbeztek. Átolvastuk e körlevelet figyelemmel mi is, és elvontuk ab­ból, mi ránk is tartozhatik. Azonban, még mielőtt olvastuk volna, felhagyánk sokkal előbb azon vitákkal, mellyeket az egyházi tárgyak némelly pontjai iránt megkezdünk — noha távolról sem hasonlitanak azokhoz, mellyek miatt a föl­nevezett franczia lap az érseki megrovást voná magára. Mi a szorosan egyházi dolgokat sohasem vegyitendjük a politikaiak közé, mellyekről írni főhivatásúak. Tiszteletben tartva a püspöki tekintélyt, s mindazon szabályokat, mellyeket Egyházunk elénk, mint hívei elé szab, nem mulasztandjuk el figyelemmel kisérni a clerus működését azon téren, melly nem tartozik szorosan a szentély körébe, hanem határos a világi állodalom országával. Mi a magyar clerus összesége elött tisztelettel hajlunk meg. Vannak köztök igen-igen számosan, kik evangyéliomi szent buzgalom, haza iránti lángoló szeretet s fejdelem iránti ren­­díthetlen hűség­­es ragaszkodásban egykép tündöklenek, s a kivételeket nem tartjuk olly fontosaknak, hogy tiszteletünket az összes testület iránt csökkenthetnék. Ezen tisztelet kényszerít bennünket arra, hogy mellettök szót emeljünk, — ellenében egy „katholikus politika­ egyházi és irodalmi lap­nak, melly, véleményünk szerint, újabb számai egyikében úgy ir a magyar papságról, mint tőle azt várni épen nem lehetett; ollyanokat ir, mellyek legalkalmasabbak arra, hogy a katholikus magyar papság iránti tiszteletet és kegyele­tet olvasói szemében tökéletesen lerontsák ! Nem vitázási hiú viszketegség emeltet szót velünk, hanem az igazságnak akarunk lenni ezúttal is félelmet nem ismerő szóvivői, meg lévén győződve, hogy a lap, mellynek ellené­ben a magyar clerus összeségének védelmére lépünk, belátva botlását, szívesen veendi tőlünk a figyelmeztetést. A RELIGIO, oct. 3-dikai 41. számában, első czikkül áll: „Visszaemlékezés a nagyszombati lelki gyakorlatokra.“ E czikkben, többek közt, ezeket is olvassuk: „A magyar pap kebele mostanság egy rideg kert, mellynek illatos virágait és gyümölcsös fáit a tél fagya váltva a nyár he­vével s a zivatar dühével leaszalta, összetördelte és elraga­dozta ; és csak az árván megmaradt gyökerek és törzsökök kecsegtetnek még a megifjulandó élet reményével. A mezei életmód, mellyhez fűzvék egyáltalában anyagi létünk szálai, igen­is alkalmas arra, hogy a velünk született keleti kényel­mességet még inkább nevelje bennünk, mi­által észrevétlenül is, a lanyhaság édes-álmos ölébe hullunk, a­mint hullánk is... Azonkívül a vérlánggal fölcsapott forradalom orkánja tele szórta sokaknak, és többé-kevésbbé mindnyájunknak szemeit, szivünket pedig a csatáknak forró részvéttel kisért irtózatos jelenetei szinte elvadították, és Zahara sivár pusztájává te­vék. Bellona csattogó ostora elszenderité bennünk a kegye­letesség gyöngéd gyümölcsét, mellynek az Ur dicsősége­, s embertársaink üdvéért kellett vala lángolni; kihűlt az, és el­­féktelenülésében Hadúr fertelm­es zászlói után szilajul csa­pongott.“ E képet még egy idézés kiséri Ezechielből, melly annak sötétségeit még sötétebbekké teszi. Nem akarjuk e sorokat hosszasan bonczolni. Leírtuk híven, hogy föllépésünket igazoljuk. Az egészben több a költői föl­lengés, mint a valóság; legalább mi úgy hisszük, hogy a ne­héz vád vonatkozhatik egyesekre, kivételekre, de a magyar clerus összeségére nem. Ugyanis nem tudjuk föltenni, hogy a szent egély iránti minden buzgalom, az Isten-, és felebaráti szeretet, a kegyeletesség minden értelme, olly általánosan kihalt, kienyészett, kihűlt volna a magyar kath. papság öszsze­­ségének szivéből, mint értekező olly merészen állítja! Szerinte nincs a magyar clerusban egy is (sem fő, sem al­­papság között), ki szent hivatásához a forradalom nehéz nap­jaiban, az Üdvözitő tanai értelmében, ha maradt volna ! nincs egy is, ki ahhoz visszatért volna, — kivéve azokat, kik a nagy­­szombati lelki gyakorlatokon jelen voltak, mintegy kétszázan?! Ez nagy szó! És ezt egy magyar katholikus lapban, s illy kíméletlen han­gulattal mondja el — mondhatja el egy — kétségkívül — katholikus magyar pap ? !... És a t. szerkesztő úr ezt közölvén, nem találta érdemesnek a szent igazság érdekében s az evan­gyéliomi szeretet szellemében, némi jegyzettel szelídíteni ? Czikkiró a nagyszombati lelki gyakorlatok után ragadtatott illy túlbuzgalomra! De e túlbuzgalom, e keserű kifakadás — s mondjuk ki tisztán — ez alap- és igazságtalan vád mellett, mit ítéljünk ama lelki gyakorlatok sükeréről ? Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy valakit ez érdemben leczkéztessünk; de azon magasztaló hang, mellyel czikkíró A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Sept. 29. TÜNDÉRLAK MAGYARHONBAN, vígjáték da­lokkal és tánccal 2 felv. Újonnan kidolgozta N., zenéjét szer­kesztette Ellenbogen, zenekarigazgató. — A játék folyamában következő tánczok fordultak elő: „Eszmeralda-táncz,“ Kurz Antonia és Sári Fáni által, és „Magyar hatos.“ — A második felvonásban Lovassi Betti Egresssi Béninek „Oh ne mondj en­gem rózsádnak“ czímű­ legújabb magyar dalát először énekelte. Többször előfordul a nemzeti színház hirdetményein, misze­rint a fordító vagy átdolgozó neve kiiratik, az eredeti szerző nevének teljes mellőzésével, holott ellenkezőleg mindig inkább érdemli az eredeti szó a megemlítést, mint a fordító vagy át­dolgozó, ez természetes. Nem azért említjük ezt, mintha a hi­bát a szinlap kiadójának tulajdonítanák, ki hasonló elhallga­tásnak bizonyosan nem oka, hanem azért, hogy a fordítókat vagy átdolgozókat emlékeztessük kötelességükre, melly sze­rint mindenesetre méltányosság és illedelem követeli, hogy a szerző nevét megemlítsék, ha a magukét megemlítendőnek tartják; s ezt nem azért, mintha nagy szerencsétlenségnek tar­tanák az Íróra nézve, ha neve egyik másik szinlapon elő nem fordul, hanem ellenkezőleg azért, mert nagy nevetségesség a fordítóra nézve, ha maga mellett az eredeti írót egészen mel­lőzendőnek tartja. E megjegyzés egyébiránt inkább illeti más, már nem egyszer előfordult, művekt fordítóit, mint a jelenét, mellynek átdolgozója, a szerző neve elhallgatása mellett, saját nevének csak egy betűjét írta meg... Egyébiránt a kérdéses színmű szerzője, ha jól emlékszünk, Hirschfeld, egykor a ter­­mesvár-nagyszebeni német színész társaság igazgatója. Sept. 30. HUNYADI LÁSZLÓ, eredeti nagy opera 4 sza­kaszban, irta Egressi Béni, zenéjét szerzette Erkel Ferenci. — De la Grange assz. Erzsébet szerepében mint vendég lé­pett föl. A tisztelt vendégnő, kinek magas énekművészete foly­vást a legnagyobb tetszésben részesül, ezúttal ismét egy uj cyklusát kezdé meg vendégjátékainak, s a nagyszámú közön­ség által, mint mindig, a köztetszés zajos jeleivel fogadtatott. — Derék első karnagyunknak mind dallamban, mind harmó­niában jeles operája saját igazgatása alatt szokott pontosság­gal adatott elő. October 1. Először MARQUIS BRUMON, eredeti dráma 4 felv., előjátékkal 1 felv.ban, irta Dobsa Lajos. Az uj jelmezek Papp József főszabó felügyelete alatt készültek. Jó jelenség nemzeti színházunknak beállott új évére nézve, hogy azt az igazgatóság eredeti drámával kezdte meg, olly írótól, ki egyik ismeretes vígjátékával a színházi közönség előtt jó nevet szerzett magának. Azon körülmény, hogy az igazgatóság az uj darabot, jelmezek tekintetében, gazdagon állította ki, örvendetes tanúságot tesz a dráma­, különösen az eredeti dráma iránt ébredő figyelemről, melly, miként e szem­le folytában kimutattuk, a lefolyt év utolsó felében jókora lan­­kadásban volt... Azonban bár az utóbbi figyelmet mindenkor helyén levőnek tartjuk, mert az eredeti dráma vonzerejét min­den lehető módon nevelni mindenkor kötelesség, túlságos bá­torságnak látjuk mégis, egészen új és a színpadi próbát még ki nem állott színművel kezdeni meg az új bérletével, annál inkább, mert senki nagyobb mértékben, mint a színház igaz­gatósága s a rendezőség nem szerezhetett magának nagyobb meggyőződést arról, miszerint puszta olvasás után alig le­het a színműnek szinpadoni sükeréről bizonyos ítéletet hoz­ni. Ez állítás igazságát rég megismerték és kimondák már külföldön olly férfiak, kik a színművészet és a színpad titkainak kutatásával hosszú évek során foglalkoztak. De saját nemzeti színpadunkról is vannak előttünk ismeretes pél­dák , mellyek szerint jó sükerrel állottak meg darabok a szín­padon , mellyek bizonyos megbukandását olly erős meggyő­ződéssel jósolták gyakorlott és tekintélyes színészek, hogy kezüket voltak jóslatuk teljesüléséért zálogba adni hajlandók; még másrészről hideg közönyösséggel láttunk fogadtatni színműveket , mellyeknek leendő fényes sükerét színészek nyomatékos szava­s hírlapok elő-magasztalásai hirdették. Egyik tanúság a mondottakra a ma először adott színmű. A rendezőség , fényes reményeket köthetett jó sükeréhez, miként ezt mind a jelmezbeli kiállítás mind azon említett kö­rülmény eléggé tanúsítja, miszerint a darab az új bérletév első napjára tűzetett ki, s az új színmű mégis meglehetős hideg közönyösséggel fogadtatott. Érintendjük ennek okait, miután a színmű rövid tartalmát előre bocsátottuk. Az előjátékban Brumon Les marquis (Lendvaija menyeg­zőt ünnepel gazdag órájával, miközben Katinka (Bulyovsz­­kinéj, Leónak elcsábított és elhagyott jegyese, csalátása mi­atti lelki fájdalmában, mérget vett be s atyja és testvére, Véry Gusztáv,­­váncsij karjai közt meghal. Az atya boszut kiált a csábító fejére, a testvér pedig felfogadja esküvel, hogy boszut fog nővéréért állani.­­ Az előjáték után következő első szakaszban („A nagy világ“) Brumon Leo marquisval megismerkedünk, ki, nejét elhanyagolva, tékozlásban és ide­gen szerelemben keresi kedvtöltését; tékozló kedvének és szerelmének tárgya bizonyos Fioretta híres zongora játszónő lévén. Véry Gusztávot mint megbízott házibarátot látjuk a fiatal marquis társaságában.­­ A második szakaszban („A jó gazda és a jó barát“) a fiatal marquis mezei kastélyában fé­nyes mulatságot ad Fioretta tiszteletére, kölcsönzött pénzen, mellyet a pazarlónak Véry Gusztáv mindig készséggel ad. A mulatságban megjelen a marquis neje, ki férje tiltott kalan­­dairól értesülve van. Itt találkozik Fiorettával, s gyermekkori barátnőkre ismernek egymásban. Megtudjuk egyszersmind, hogy Fioretta Véry Gusztávnak és így az elhunyt Katinkának is nővére, ki Gusztávval a marquis csábítására s megbukta­tására titkos terv szerint közremunkált. Most Fioretta , az üldözött marquis nejében gyermekkori barátnőjére ismervén, lemond a bátyjávali közremunkálásról és Párist elhagyja. A mulatság folyó folyama közben törvényszéki emberek érkez­nek, kik a kastélyt, a marquis ki nem fizetett adósságai fejé­ben , rögtön lefoglalják.­­ A harmadik szakasznak („A könnyelmű“) czimét azon körülmény igazolja, miszerint a marquist, neje azon értesítésére, hogy ő anya, rögtön jó in­dulatokra s szenvedélyes lelkesedésre térni látjuk, holott ke­vés percz múlva az elragadtatás múlékony pillanatai után az

Next