Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-26 / 191. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 20 . , Egyes szám— „ 4 „ „ 191 Szombat, October 26-án. Szerkesztési iroda : Urintéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, octob. 26-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Frankfurt, oct. 23. A bajor seregek Kurhesszen határai felé indulóban vannak. Herczeg Thurn és Taxis megérkezett; 4%% met. 67%; 5% 77%; Bécs 99%; Kasszel, oct. 22. Az őrség sok szabadságadás által igen megkisebbítetett. Hannover, oct. 22. Stüve elhatározta volna magát elbocsátatási kérelmének visszavételére, ha a király ő felsége a következő feltételeket elfogadná: 1) Ratengi kapitány mozditassék el állásából, 2) a rendileg megvitatott organikus törvények tétessenek közzé, 3) Detmold követségi tanácsos utasítassék, hogy Frankfurtban egy népházzal ellátott szövetséget sürgessen. Oldenburg, oct. 20. Az ápr. 27-én elnapolt országgyűlés eloszlatott, s dec. 28-ra egy új általános országgyűlés hivatott egybe. Koppenhága, oct. 21. A jövő hó kezdetével fog egy kis biztos által a lauenburgi herczegségben, a tisztviselők és katonaságtól a királyherczeg iránti hűségi eskü átvétetni. Berlin, oct. 23. Részvények nem változtak. Bécs 84%. London, oct. 21. Cons. 97%—Kávé változatlan, Ceylon 57. Kasszel, oct. 23. Az ideiglenes bizottmány tagjai, s a pénzügyi szakosztályai a hetilapban közöltettek. Az eddigi pénzügy négy igazgatója rendelkezés alatt van. Állodalmi tanácsos Schaeffer a minisztériumba lépett. Paris, oct. 22. 5% rente 93 fr. 40 cent. 3% 57 fr. 80 cent. Dupin a neversi vasútmegnyitási lakománál rosszaló czélzásokat tett az elnök által rendezett katonai szemlékre. Hautpoul, Guizot, és Montalicet szándékoznak a Cher départementban kijelöltetni. A közelebbi nemzetgyűlésre több törvényjavaslat készítetett a minisztérium által. A Moniteurben kedvező bevételi kimutatás váratik. London, oct. 21. Liberia számára új consul neveztetett ki. Frankfurt, oct. 23. 5% met. 76%; 4%% 6678 ; váltókeret Bécsre 99. A börze bécsi hírek által nyugtalanítatott. HISZTORIAI JOGI HISZTORIAI ALAPOK. V. Ha a birodalom területén lakó népet egy nemzet képezné, melly bár eredetileg különböző néptörzsekből az elmúlt századok alatt egy nemzeti testté alakult, ha a birodalom területén találtató nemzeti különbségek egy uralkodó nemzethez azon viszonyban állanának, hogy ettől domináltassanak; ha a kebelében találtató nemzetek közt nem volna ollyan, melly önálló, külön politikai léttel birt a legújabb időkig, s melly megedződött, és nemzeti létének tiszta teljes öntudatára jutott országos szabadságaiért folytatott küzdelmekben, de még azon emelkedés közepett, mellyet a közszellem , a közérdek, a közjóllét Magyarországon nyert az utóbbi évtizedekben , s mellynek legfőbb hibája e nemzeti érzés túlzása volt, mi által lehetővé válék a lefolyt forradalmi háború olly nagyszerű dimensiókbani kifejlődése; de melly épen olly nagyszerű erőkifejtést eredményezett egy olly korban, midőn e nemzeti lelkesedés az uralkodó ház és közbirodalmi érdek mellett lángoltatott fel, akkor fényes sükert lehetne jósolni, teljes bizalommal, a szorosan központosító politikai iránynak. Nézetünk szerint központosító politika csak nemzeti egység, és nemzeti lelkesedés alapján tenyészhetik, s még ez hiányzik , ha mégis érvényesülni akar, természetesen ezen alap megteremtésén kell dolgoznia. Kérdés: lehetséges-e ez e birodalomban, és a mai korban ? Francziaország denationalisálta a földön lakott különböző nemzetiségeket, s mi különösségek nemzetiségi tekintetben ott maigsan találtattak, azok csak ethnographiai jelentőséggel bírnak. Poroszország denationalisált, és denationalisál. Oroszország eljárását a különböző nemzetiségek irányában tudjuk : mennyire nem ismeri el ezeknek legkisebb politikai jogosítványát, még arra sem hogy bántatlanul létezzenek. Mindenik felsorolt állodalomban az uralkodó nemzetiség rendkívüli arányban felülmúlja a találtató nemzetiségi külön elemeket. — Nálunk nincs illy túlnyomó nemzetiség. Azonkívül a külömböző nemzeti elemeknek egybeolvasztása egy nemzetiséggé könnyen történhetett olly korban, midőn a nép nagy többsége a politikai jogosítvány körén kívül esett, holott ma, ellenkezőleg a középkori közállapotokkal, a nemzeti önérzet a nép összeségét áthatotta. Magyarország és a magyar nemzet politikai jogosítványa teljesebb elismerésének nem állhat ellen azon aggodalom, hogy ekkor a birodalom fő érdekei, s ezek között kiváltképen egysége veszélyeztetve lesz. Illy aggodalmat nem táplálhat, ki az utóbbi sajnos események valódi átérzésével bir , midőn a hatalomnak mindkét eszköze , hadi és pénzerő a birodalmi kormány kezében tökéletesen centrálisaivá lesz. A magasabb birodalmi czélok valósítására nézve Magyarország s a magyar nemzet részéről jövő hátráltatás és akadályozástól sem tarthat az, ki tanúságot akar vonni a hisztoria oktatásából. A Rákóczy forradalomra Mária Terézia alatt a magyar nemzetnek dicső önfelszánása következett; s midőn 1791-ben elődeink a nemzeti és országos institutiók visszaállítását kivitték , a birodalomnak bekövetkezett kemény próbáltatási napjaiban , fényesen bebizonyította az ország s a nemzet, hogy egyenlő lelkesedéssel bir és kész áldozni uralkodójáért s a birodalom közjaváért. A magyar nemzet annyi idegen nemzet közötti fenmaradását erőteljes, szilárd jellemén s tettre készségén kívül köszöni annak, hogy az európai népcsaládnak minden időben hasznos tagja s a polgárisodás legszentebb érdekeinek vitéz harczosa tudott lenni. Bátran remélhetjük, hogy uj helyzetét jelenleg is fel tudandja fogni, s életét a birodalom föérdekeihez csatolván, midőn ezeket megvédendi, annak számára is ujabb fénylapokat szerzend a hisztoria könyvében. PARLAGI LEVELEK. XIII. Előre is engedelmet kérek, hogy egy két rend írásom oly-lyan girbegörbén esett ki, mert épen most a szőlőhegyen vagyok, ahol van ugyan egy asztalformájú kétlábú szerszám , de csak úgy tudom megállítani, ha valami sarokhoz illesztem , de minthogy a pinczetorok igen szűk , és abban a csöbörhordó napszámosok is alig férnek el, kaptam magam, s egy üres hordót teremtettem a pinczeszer elé, ott irom álltamban ezt a levelet! Hogy fog kiesni ? magam sem tudom, mert mindig kerül egy akadék a lábam alá: „gazduram, vane abroncs ?“ ... gazduram, hol az ájslong!“ a harmadik: „gazduram, hova töltjük azt a mizekbarátnak valót!“ Ez szünet nélkül így megy, pedig ugyan elkóvályog ám az eszem, míg egy sort összevakarok, aztán mikor belebeszélnek az írásomba, néha jó későn veszem észre, hogy azt is leírom, amit gondoltam, meg azt is, amit írás közben a cselédeknek mondtam ! Azért, ha talán ollyan szó is akadna a többi közt, amellynek eleje hátulja hiányzik, úgy tessék érteni , hogy azt a cselédeknek mondtam ! Tehát engedelmet kérek minden hibáért, ha majd hazamegyek, nem leszen úgy összekuszálva a fejem, de még minden is jobban a kezemhez áll, a gyerekeket kihányom a gyepre, a többivel aztán könnyebben elbánok, mert akit én meg nem szólítok, gombot kössön a nyelvére, mig engem írni lát, meg nem szenvedem a neszezést, és minthogy a fülemet nem akaszthatom a szegre, addig, mig dolgozom, senki ne kurjongasson bele. Most amiről írok, előbb akartam én arról egy két szót megírni, de nem maradt időm, — most azonban úgy is rákerült a sora! Épen most esztendeje érkezett a parancsolat, hogy a hegyvámot újra be kell adni, és pedig az 1848—diki restancziával együtt. Jól emlékszem uram, az egész történetre, — most a szele már jóval előbb eljött, mint a szolgabiró publikácziója. Vásáron voltunk, ahol, amint tetszik tudni, sok ember összejön ; ki ebbe, ki abba a faluba való , ki mit hallott elbeszéli, van a szónak bőséges divatja! magam is ott álldogálván, fél füllel a beszédet hallgattam. No uram, mondtak azok összevissza mindent, de legtöbbet a hegyvámról beszéltek! Magamnak is van szőlőm, már azért is jobban figyelmeztem ! No’ssz, adták vették ezek a dolgot, s aki hogy értette, hitette a többit, hogy a hegyvám után visszajön a robot. Én persze nem hittem, de beszédbe állni szinte röstellettem, most nehéz ollyan dologról beszélni, amit annyi közöl talán egy sem szeret! Hazamentünk , tele volt a falu hegyvámmal, robottal, azt gondoltam, felfordult a világ. Harmadnapra, már a szolgabíró írásban is megküldte, ekkor aztán meglett a Jeruzsálempusztulás ! Hozzám rohant örege apraja, adjak jó tanácsot, azt pedig előre megmondják, hogy ők addig nem adnak, mig más falu nem ad! A sok szónak az lett aztán vége, hogy az uraság tisztjét szépen megkértem, hogy addig ne szedje a hegyvámot nálunk , míg a szomszédban valahol be nem szedték, így aztán a mieink is szépszerén megadták, — mért? mert más is megadta! ha máshol nem adják, feláll a hajam szála, ha rágondolok, — akkor ezek sem adják, s mi lett volna aztán ? Próbáltam volna én magam azt mondani, hogy „ha más nem adja, megadom én magam !“ tüstént tűből felpörköltek volna! Azonkívül az is volt még a baj, hogy a tisztek eljöttek a hegyre, amint volt a régi szokás, hordót pecsételni; tudniillik, ha rám öt akó esnék, ekkor megkostólja hordáimat rendre, és a legjava hordómat lepecsételi, és abból vészen vámot. Bizony pedig keservesen nézi az ember, hogy az egésznek a legjavát veszik ki, az aljasa pedig mind magunknak marad; néhol pedig a tisztek ollyant is beszélnek : megállj paraszt, — kikapják a bőröd! Persze, hogy ezt csak olly eszeveszett teszi, ki a dolgot csak rontani tudja, — hanem aztán mindig tovább esik a kaput a szűrtől, ami az illyen félbolondnak ügyetlen munkája! Hogy a hegyvám dukál, — azt én bölcsen tudom , de nem tudja ám más, — nézze meg valaki, hogy fúrja a fejét a falusi embernek, azt sem tudja, miért engedték el 1848-ban, meg miért kellett újra fizetni 1849-ben. Hozzá még az a régen gyűlölt borpecsételés, — nem gondol egyebet, — hogy mindennek csak az az az oka ! Megint azt kellene mondanom, — magyarázzák neki; az a szokás pedig, hogy a termésnek csak legjavát veszik, a rosszát meg otthagyják, változtatnék meg úgy, hogy a javából, a roszszából vennék ki egyiránt! Nem tudom, lesz-e haszna ennek a beszédnek, — nekem ugyan nagyon nyomja tüdőm és a vesém ! PARRAG, London , oct. 17. 1p Nem teszek tán kellemetlenséget, ha nyájas olvasóimmal kissé átrándulok az oxfordi egyetembe, hol az ószerű és épen azért kedves „Commemoration“ ünnepeltetett. Az elhirult „Commemoration“ befejezése az iskolai évnek, fő részei ezek: a tanuló ifjúságnak leirhatlan rakonczátlansága, a tiszteletbeli tudorok beigtatása, s a szónoklati és költészeti latin pályamunkák felolvasása. A színhely, a híres Bodlejan könyvtárnak nagy tereme volt, négy külön bejárással. A karzatokat nők foglalák el. Angolhonban a nők mindenbe beleütik orrocskáikat, mindenütt, még az iskolai felolvasásokban is találkozni nőkkel; — nem tudnék hamarjában élethelyzetet, a papit és katonait, de itt is csak a nyilvános gyakorlatokat kivéve, hol szerepelő nőket ne lehetne látni: a trón felett és korona alatt a nő ül a parliamentben, nők lendítenek néha-néha az unalmas és egyhangú szónokon egyet kettőt, s a szónok tűzbe lő, lekapja parókáját, széttépi kesztyűit, felbillenti tentatartóját, összegyűri oratióját------s leül nyugodtan, csendesen — a haza mentve van. — Hát ha a nőket, a családi élet szűk körében felkeresném ! — hát ha látnák önök, miként hajtanak százanként keresztül a sétahelyeken kocsin, lóháton------, miként lobog az alföldi magyar kalapon a fátyol! *) — De csaknem feledem a kitűzött „Commemorationt.“ A karzaton nők, földszint idegenek, különösen számos londoni vendég, ezek közt parányiságom, s a félig, vagy egészen koszorúzott oxfordi tudorok (Bachelors, Masters of Law and Divinity) foglalták el a diszesb helyeket. Az ifjúság, mintegy 1500, vasrostélyzatú kapu előtt tombolt, s fel-felzúdult mint zivatar. Már régen nem csalatkoztam várakozásaimban annyira, mint jelenleg. Azt hivem, komoly vagy legalább higgadt, illedelmes (— angol —) ifjúsággal találkozom, de meglepetésemre szilaj, a legnagyobb mértékben kicsapongó diákokat leltem, akiktől még a Zrínyi és Pilvaxféle hajdankori hősök is tanulhatnának. Már hajlandó valók hinni, hogy a serdülő fiatal vér, széles e világon mindenütt hasonló egymáshoz, de ismét csalatkozom. — Az ifjúság, mennyire eddig tapasztalom, a világon mindenütt whig volt, a különczködő Angolok, itt is eltérnek a közdivattól: — az oxfordi ifjúság egy szálig mind tory! — képzelhetik önök bámulásomat, 1500 fiatal tory ! A rostélyok megnyíltak, — ha láttak önök áradó erdei patakot keresztül törni gátain, akkor van képzetök azon rohamról, mellyel az ifjúság a terembe tolult; de most jó a java: egyike a gyakorlottabb szájhősöknek , elővette Anglia nevezetesebb férfiait, neveiket kikiálta, s a nagy tömeg, a maradás embereit megéljenezte, a haladókat lepisszegte, kifütyölte olly zajjal, mint 1500 erőteljes fiatal torokból kitelik. Wellington, Pusey, R. Inglis, d’ Israeli-------megéljeneztettek, de főleg az exeteri püspök, a tory párt e hatalmas támasza. Gorám, Russel, Peel-------s több szabadelvű férfiú, kifütyöltetett. A politicai demonstratio után, a családi élet terére lépett az ifjúság: megéljenezte a jelenlevő vendégeket különösen a hölgyeket. Éljen a kékruhás hölgy, amott fenn a karzaton! mondá valaki, éljen! hangzott a teremben------! Végre, megszólalt a nagy orgona : God save the Queen — — ! énekelte ezer torok, s a vicecancellár, az újdonsült tiszteletbeli tudorokkal a terembe lépett. Ezidén, három előkelő egyéniségnek nyomták fejébe a tudori kalapot, mind a három , „Doctor juris, honoris caussa !“ Rawlinson, híres régiségbúvár, Lord Gough és Edwards őrnagy a szerencsések. * A lovagló Angolnők, többnyire pörge kalapot hordanak.