Pesti Napló, 1850. december (1. évfolyam, 221-244. szám)

1850-12-02 / 221. szám

1850. első évi folyam.1­221 Hétfőn, decemb. 2-án ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITAK. 1851-re. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 pkrnyi külön bélyegdíj előre lefizeten­dő Emich G. könyvkeres­kedésében. A havi előfizetés , mint a szá­­monkinti eladás is megszűnik. Pesten, 1851-re: Vidéken, házba küldve . Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ —— „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes «iám— „ 4 „ „ pueltii ivutu ve. Évnegyedre 5 fr. — „ „ Félévre . . 10 „ — „ „ Egy évre. 18.­ ,, A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : ári­ntéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés helyben mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták háromha­sábos sora 6 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, decemb. 2-kán. TELEGHÁFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, nov. 28. — A jobb középhez tartozó Geppert-Bo­­delschwingh töredék a következő programmot egyhangúlag jóváhagyta: 1) Kurhesszent oda nem hagyni; 2) a szövetségi seregek végrehajtását Slezvig-Holsteinban meg nem engedni; valamint 3) a tágabb szövetség alkotmányát sem, a porosz népképviselők megegyezése nélkül. — A Kreuzzeitung hír gyanánt jelenti, hogy a kamarák 30 napra el fognának na­­poltatni. — A Deutsche Reform szerint, a hesszen-kasszeli fejedelem , saját újraszervezett seregével, Kasszelbe vissza­térni szándékozik, a kormányzást alkotmányszerűleg átveen­dő. A visszatérés azon pillanatban történnék meg, midőn az idegen seregek az országot odahagyják. A fejedelem ebbeli szándékát a porosz és osztrák kormánynyal tudatta, és a be­leegyezés egyrészről már megérkezett volna. — Radowitz Londonba megérkezett. Berlin, nov. 28. 7­­2 ór. este. —­ A Deutsche Reform jelen­ti , miszerint a hesszeni fejedelem által a szövetségi gyűlés­nek tett javaslat következtében, államát mind a két részrőli seregek odahagyandják. A bonyodalmak megoldása alkot­­mányszerü után fogna megtörténni. Paris, nov. 26. — A hadkészületi bizottmány elnöke, Mólé úr, a bizottmány nevében indítványozza a hadsereg öszpon­­tosítását, és annak 40.000 emberrel leendő szaporítását. A bizottmány többsége poroszellenes érzelmű. Bizottmányok ala­kíttattak , compromittált németeknek , a visszatérést hazájuk­­ba, könnyítendők. Yonne megyébe seregek küldettek, ren­detlenségek meggátlása végett. Alais, esküdtszék elibe fog ál­líttatni. A Cher megyei választás eredménye még most sem­­adatik. Paris, nov. 27. — Duvergnier d' Hauranne Cher megyé­­beni megválasztatása biztosítva van. Grammont azon indítvá­nya, miszerint a kormány székhelye Párisból áttetessék, 427 szavazattal 194 ellen, mellőztetett. Remusat a hadkészületi bizottmány nevében szombaton fogott jelentést tenni, s ez al­kalommal a szigorú közönyösség igényét kimondani. Creton által a Bourbonok száműzetésének megszüntetése végett tett indítvány elvettetett. Brazília az argentínai köztársaság el­len hadra készül.— 5%­­. 91 fr. 80 cent; — 3%: 56 fr. 90 cent. London, nov. 20. — L. Westmoreland, a berlini udvarnál Anglia előbbi követe, Bécsbe tetetett át. Turin, nov. 26. — A válaszfelirat szerkesztésével Buon­­compagni alelnök bízatott meg. Nigra pénzügyi miniszter a költségvetésről terjedelmes jelentést tett, s aztán az eszkö­zöket fejtegette, mellyeknél fogva a bevételek és kiadások egyensúlyba hozandók. Turin, nov. 25. — Manó a tanácsház elnökéül, Alfieri, Sostegno, és Prizza pedig alelnökeiül választattak meg. Bologna, nov. 25. — A tartományok közigazgatásáról egy törvény jelent meg. Az ország, fővárosi területre és 4 lega­­llora fog felosztatni, mindegyik élén egy bibornok leend négy tanácsossal. A legatiok alsóbb felosztása delegatiokból, kor­mányszékek-, s községekből fog állani. A törvény második és harmadik czikkelye az új elöjáróságok hivataloskodásával foglalkozik; a negyedik a fővárosra vonatkozó rendeleteket tartalmazza. Az egész törvény hat czikkelyből áll. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Nov. 24. BÁNYARÉM, eredeti népszínmű dalokkal és táncz­­czal 3 szakaszban , hajdankori néprege után színpadra dol­gozta Vakot Imre, zenéjét szerzette Szerdahelyi. A bánya­tündérek előforduló tánczait, csoportozatait betanította Cam­­pilli. Nov. 25. Füredi Mihály jutalomjátékául: A KUNOK , ere­deti opera 4 flv., irta Kirchlehner F., zenéjét Császár György. — Az első felvonásban előforduló négyes magyar tánczot el­lárták : Kurz Ant., Sári Fáni, Ámon Róza és Campilli. Nov. 26. ÉJFÉLI KALAND, eredeti vígjáték 4 flv., irta Komlóssi Ferencz. Nov. 27. DOM SEBASTIAN, opera 5 flv., irta Seribe ford. Egressi B., zenéjét szerzette Donizetti.­­ A második felvo­násban előforduló kettős komoly tánczot előadtak Kurz Ant. és Sári Fáni. Nov. 28. A felállítandó nemzeti conservatorium­ pénzalap­­jának növelésére WILLMERS R. zongora­művész első HANG­VERSENYE , mellyet megnyitott Auber „Bálés“ czímű operá­jának nyitánya, előadva az összes zenekar által. — Wilmers, kinek megjelentét a szép számmal összegyűlt közönség zajos tapsokkal fogadta, először két saját szerzeményű darabot adott elő : „Vágy a tengeren“ zenehang-ábra (?), és „Tündérek táncza“ caprice, mellyek mindenike igen kevés, vagy semmi becscsel sem bir ugyan zenei tekintetben, de a művész tech­­nicai ügyességének kitüntetésére , kivált az utóbbi, bő alkal­mat nyújtott, minél fogva a közönség részéről bő tapsokban is részesült. Második fölléptével a versenyadó művész „Ma­gyar hangok“ czimü ábrándot adott elő, mellyet különösen e hangversenyre készített, s mellynek egy régi magyar nép­dalból vett themája melegebben megilleté a közönséget. Maga az ábránd nem annyira zeneeszmék bősége vagy szépsége ál­tal ajánlkozik , mint inkább azon kiviteli nehézségek által, miket a versenyző, játékbeli ügyességének kitüntetésére, összegyűjtött és diadalmasan leküzdött. A közönség a mű­vészt sűrű tapsokkal és ismételt kihívásokkal jutalmazd. Har­madik fölléptével „Búcsú a kedvestől“ (a zeneábrándképek 2-dik számául ?) és „Repülj, madár, repülj“ északi dal czí­mű saját szerzeményű darabokat játszotta, mindkettőt tele technicai nehézségekkel, mellyek mellett az utóbbiban a dal­lam menete is érdekkel birt. A közönség, mind a virtuóz nagy ügyességének hódolván, mind azon jótékonyság iránt tisztelettel viseltetvén, melly szerint a versenyadó ezen első fölléptének jövedelmét is közczélra szentelte, ismételve ki­tapsolta őt, ki is szíves volt előadott darabjait még „Az alföl­dön halász legény vagyok én“ czimü népdalnak boldogabb időkből ismeretes változataival megtoldani, (megjelent néhány év előtt, hibásan „Sobri-dal“ czím­ alatt, Treichlingernél Pe­sten) , melly előadás szinte zajos tapsokkal fogadtatott. — A versenyadó fölléptei közt Füredi magyar dalokat énekelt Egressi Bénitől. Fogadja a tisztelt művész nyilvános elismerésünket azon készségéért, mellyel első föllépésével is köz­intézet számára jövedelmezett; ez legjobban biztositandja a közönség pártfo­gását jövendő hangversenyeire. Egyébiránt—e mai hangverseny igen egyoldalulag volt ren­dezve. Mi magát a versenyadót illeti, épen azon elismerés, mellyel kiviteli virtuozitása iránt vagyunk, ébreszti fel ben­nünk a vágyat, hogy ne csak saját szerzeményeit hallassa jö­vendő előadásaiban, mellyek telve vannak ugyan, mint mon­dottuk, technikai nehézségekkel, de zenei tekintetben csak­nem egészen meddők, hanem lépjen elő idegen, de elismert becsű­, szerzeményekkel is, mellyek, ha kevesebb alkalmat nyújtanak is egymásra tornyosuló bravour-bajküzdésekre, de annál inkább meghatnak azzal, hogy e külső bajküz­dés helyett valódi zenét adnak, szólót a kedélyhez, mint a zenének hivatása. A zenét nem ujjakkal kell játszani és szem­mel felfogni, hanem lélekkel játszani s lélekkel felfogni. Bár ezt minden zenehallgató átlátja, mégis szükség azt kimonda­nunk olly művészek irányában, kiknek épen magas virtuozi­tásuk teszi kötelességükké, hogy a puszta külsőségektől, minő minden ujj- és kar-erőfeszítés, a belsőséghez, a puszta elő­adási ügyességtől magához az előadandó tartalmassághoz, forduljanak. Olly művészeknek, kik a technicai nehézségeken túl vannak, hivatása a közönségben a zeneizlést terjeszteni s tisztítani, mit, ha nyilvános előadásokban is minduntalan csak a technicai nehézségek küzdterén maradnak, sohasem fognak teljesitni... Ez út különben nem is példa nélküli; megemlít­hetjük a két legnagyobb zongora-virtuózt, kit Budapesten hallottunk: Lisztet és Schulhoffot; egyiknek szintúgy, mint a Florencz, nov. 25. — A Costituzionale szerkesztője, Na­poleon Lajos megbántása végett, a franczia követ vádja foly­tán, rendőrség ek­be hivatott. Frankfurt, nov. 27. — Bécs: 82. Berlin, nov. 28. — Bécs: 71, pénzben. London, nov. 25. — Gabonavásár változatlan. — Consolok: 96%—97. Trieszt, nov. 28. — London: 13 ft. 30 kr. Amsterdam, nov. 27. — 5% met. 66%. FINÁNCZIAI TANULMÁNYOK. (') Második közlés. Pénz — és egyenlő állapot. 3. Minden jószág, következéskép a pénz is, annál drágább, minél ritkább, ha kellete (Bedarf) ugyan­az. A műipar és forgalom fejlődtével szaporodik a termény, szaporodik a tőke, s a kettő arányában szaporodik a pénz is, mint forgalmi eszköz. De továbbá, minél nagyobb a termény általában, s a tőke különösen: annál többtöbb kereset nyílik mindenre nézve, ki dolgozni és keresni akar; minél több a kereső, annál inkább szaporodik ismét a töke és a termény, s annál több több jut a munkások fizetésére, s a vállalatok öregbítésére, sat. Közben forgunk itt; egyik tényező a mási­kat mozdítja elő; mindnyája együtt teszi az anyagi jólétet, mellynek egyetlen, biztos, valódi nyilatkozványa: a tőke nagy­sága. Messze vitetnénk, ha a tőkét minden oldalról értelmezni akarnék, beérjük itt azon jellemzésével, hogy a tőke az ügyes szorgalmas, tehát sükeres munkának eredménye, melly is jó­szágok, kelmék vagy bármi néven nevezendő hasznavehető áruk, gépek, élelmek, sat. nagy mennyiségében áll. Hozzátesz­­szük még azon, senki által kétségbe nem vonható, jelenséget, hogy csak ott van sok pénz, hol a tőke nagy; a pénz pedig ott olcsóbb, hol több; minélfogva világossá lesz, hogy egyen­lő pénzbeli adózás, értékre, tehát az adó­zók ter keltetésére nézve , csak azon tartományok és vidékek közt egyenlő, mellyek hasonló anyagi fejlettségben lévén, közel egyenlő tőkével bírnak. Mi a műipar és forgalom előmozdítására hat, az előmozdítja a tőke szaporodását is, következőleg öregbíti az adózó tehet­ségét, s teszi mind egyenlőbbé az adózást is. A műipar és forgalom ébresztésére legelső tényező a sűrű népesség, melly városokban lakik. Mint áll szegény honunk e tekintetben ? Le­hető roszül! — A háború zaja letörte munkabíró lakosságunk világát, s mit a csaták meg nem emésztettek belőle , azt a há­ború következése szedi fel, s távolítja onnan, hol dolgozott volna. — A lakosság ezen híján minél előbb és hathatósabban kell segíteni — különben az adózótehetség fagypontot érvén, nem emelkedhetik többé! Hogyan lehet pedig rajta segíteni? Bizonyos lapok és könyvek telvék jó tanácscsal. Telepíteni, gyarmatosítani külföl­di fajt e kánaánföldre, ez jó és üdvös tanácsuk.— Lehet, hogy igen jó és igen üdvös, de pénzbe kerül, s jó sükere messze távolban ígérkezik csak; nekünk pedig ma, holnap és holnap­után és jövő évben s a legközelb jövendőben van adózótehet­­ségre szükségünk. Számítsák fel bár azon jó tanácsadó urak félmillió léleknek telepítése vagy gyarmatosítása költségét, s 0) Lásd : PESTI NAPLÓ 214. 216. 219. és 220. számait, lássák 10 év múlva is mennyit fog e költség kamatozni? — S kik hagyják oda hazájokat ? Talán titkos tanácsosok ? Nem, hanem műiparosok. — S miért, s hová szeretnek azok menni, kik tőkéikkel együtt hagyják oda honukat ? — szükségtelen mondanom. — Avagy koldusokat telepítsenek közénk. — Nagy adózótehetség járul majd velek kis adózótehetségünk­­hez ! azonkívül, hogy telepittetésök sem volna tőkeszaporító. Olcsóbb, jobb s a legközelebb jövőben már dúsan kamatozó intézkedés volna — s a kormány bölcsesége bizonyosan meg­­teendi azt — a volt és levő városi községeken úgy segíteni, hogy azon szegénység és eladósodás, melly őket a legutolsó időben, kivétel nélkül mind, mind megragadta, rögtön elállit­­tassék. Mert, ha ez nem történnék, úgy évtized múlva azon kevés tőke is, melly eddig városainkban s nagyobb közsé­geinkben dolgozott, teljesen el fogna apadni. Az országos adó, mellyi tehetős, mondom tehetős adózókat kíván és óhajtva óhajt, ugyan azokon fekszik, kik a községi terhet és adóssá­got viselni és letisztítani kötelesek. Ha az, a­helyett, hogy kön­­nyebbednék, a növekvő adósságok terhével még súlyosodik, olly rémitő pórszegénység fog országunkon elterjedni, hogy a rendnek s a birodalomnak hive annak elgondo­lásától is viszszaborzad. — Az ezen oldalról fenyegető­ző tőkehiány és adózótehetlenség irányában, milly nevet­séges, nyomorult segítség volna idegen koldusokat, a honi koldusok költségén begyarmatosítani! — mert a kincstár együttességben (solidaritásban) áll az adózókkal. Hisz mi csak ezért óhajtjuk községeink felvirágoztatását, mi­vel meg vagyunk győződve, hogy ezáltal nemcsak a sajnosan érzett lakosság díja hamarább pótoltatnék, hanem egyúttal az országos töke is fentartatnék és szaporodva szaporodnék. — Ennek jó hatását a kincstár hamar meg fogná érezni! — Nincs kétség, hogy a forgalom a müiparnak lélegzése s a tökének érlüktetése: forgalom nélkül elsúl a müipar s a tőke nem elevenedhetik. De a forgalomra legszükségesebbek a közlekedési eszközök, a jó utak. Nem akarjuk bőven az utak befolyását az országgazdászatra ecsetelni: alig van ember e hazában, ki azt már nem tudná, s rég nem érezné, hogy terménye árának tetemes, ha nem legnagyobb része, sárba temettetik, mikor azt — a terményt — vásárra szállítja. De azon egyenlőtlenséget, mellyet az utak hiánya az egyenlő adóban okoz, kell, hogy megérintsük, hisz ez okból voltunk kénytelenek ez egész tárgyalást meg­tenni. A pénzről többi közt azt is állítják, hogy értékkiegyenlítő. Azonban ezt csak úgy kell venni, hogy a pénz adásvevésben a két egymásért adandó jószágot egyenlíti ki, jóllehet az egyik jószág nincs is jelen, s az alkura látszólag be nem foly is. De ki valami jószágot pénzért ad el, mindig azt számolja fel ma­gában, hogy mennyi jószágot vehet majd a kapott pénzen ? s ha gondolja, hogy az, mit azon pénzért fog kapni, nem ér fel az odaadandóval, nem fogadja el a pénzt. E tekintetben, mivel legelőször bizonyosan a cserélés eszközlésére használ­tatott a pénz, nevezték azt már legrégibb időkben érték­ ki­egyenlítőnek. De az utak igazán érték-kiegyenlítők. Minden jószág, mint fönebb mondjuk, annyit ér, mennyit egyfelől az élvezőnek használ, s másfelől mennyibe az előállítónak kerül. Ebből vi­lágos, hogy az előállító nem szabja meg egyedül az árat, hanem hogy az élvező véleményétől is függ az, szóval vi­lágos, mit a közbeszéd ezzel fejez ki: „kettőn áll a vásár,­ hogy ha elég vevő, vagy az előállított jószágokat élvezni akaró

Next