Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-24 / 263. szám

1851. másod évi folyam. .... ■■■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten ,­égy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4., A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 263 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől szám­ittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. ....... 11 Péntek, január 24-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával szám­ittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön helyesdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán­viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával szám­íttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déle­ti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Az osztrák birodalom és Magyarország. XII Levelek a birodalmi székvárosból X (Schmerling úr le­­lépésének gyanított okai. Bruck úr. Iparműves gyűlés. Jellachich bán visszatérte Horvátországba. Titkos tár­sulati hírlapi kacsa.) Zempléni levelek II (A történeti jogok. A törvénykezési osztály. Adó. Nyomor és Ínség.) Solt mellékéről- (Politikai hírkovácsok. Néplap óhajtása. Népösszeirás. Marhavész. Dunai töltések. Bélyegpapír. Rész termés. Lopások.) Hivatalos- (Melléklet a fogy. adóhoz. Hirdetések.) Vegyes hírek-Politikai szemle. Francziaország- (Berryer és Lamartine beszéde fölötti vé­lemények. A Presse és National­e tárgyban. Perré La­jos: A Pouvoir megszűnt. Baraguay d’ Hilliers. A párisi nemzetőrtisztek.) Németország- (A Deutsche Reform, és az osztrák nemné­met tartományok. Kasszel, Henckel elfogatása. Lakoma Peuckernél. Posen : bárb­aj. Nagybritannia- (1850- örökségi hagyománya 1851-nek.) Olaszország- (A szárd királynő egészségi állapota. Italia libera. Garibaldi Párisban.Nyelvészeti akadémia Romá­ban. Viszálkodás a tisztek közt Szicziliában. A mag­­liabechi könyvtár Florenczben. A minisztérium újra­rendezése Pármában. Haditörvényszék és nép. Lom­bard-velenczei statútum.) Spanyolország­ (Miniszterelnök lemondása. Narvaez. Új miniszterjegyzék.) Helvetia (Néplázadás st. Imierben Bassevitz miatt.) Magyar nemzeti múzeum. — Gőzkocsik menetrende. — Dunavízállás­. -----------HOH1----------­ Budapest, január 24-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Hamburg , jan. 21. —• Hirszerint a tanács jelen­tést kapott, miszerint 4000 emberből álló ausztriai csapatok, vagy osztrákok és poroszok, stratégiai okok­ból, kormányaik költségén , Hamburgot időközö­nként meg fogják szállani. Valószínűbb az, hogy csak átmenetek jelentetett. Páris, jan. 20. *— Hasztalan ellenállás után Na­poleon Lajos, a minisztérium elbocsátását elfogadta. Hírszerint az új kabinet a Beuveféle indítvány el­leneiből lenne szerkesztve, s csak Fould és Drouyn tartandják meg tárczáikat. A Baroche-Faucher mi­nisztérium alakításáról szállongó hír nem valósul. A törvényhozó testület az adósok törvénye fölött vi­tatkozik. Bac követ indítványa, miszerint a köve­teknek adósság miatti bezáratása meg nem enged­hető , 469 szavazattal 201 ellenében elvettetett. Brüsszel, jan. 21.— A minisztérium valószínűleg A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. AZ ANGOL JOURNALISMUS.­­ ________ és A journalismus elsőrendű hatalmassággá emelkedett az eszmék új világában; kútfeje a min­denható tudomány, s 3050 hatalmas karjaival karol­ván át habarcz gyanánt a világot, paralizálja fokon­­ként a nyugtalankodó politikai absolutizmust, miu­tán a haladást föltételező természet változatlan tör­vényeit semmiféle erő meg nem változtathatja. De nem czélunk ezúttal a sajtóról írni, melyet e apák különben is nemrég megvitattak. Csak az an­­gol journalismusra szorítkozunk. Az egyetemes időszaki sajtónak egyik hatalmas tényezője, az angol journalismus, a civilizatiónak e magasztos szövetneke, mely 1694 óta, a censura ha­­álos leheitől nem tartván, a tengeren át világít a képeknek. Megmondjuk-e, mikép áll jelenleg ezen k­ometheoszi erőgép, melynek halhatlan eszmefutá­­ai nevezik az álgyú dörgéseit ? Az angol hírlapoknak , mint ki ki tudja , nincsenek rendes előfizetőik, hanem azok, egyéb kelmeként, bi­zonyos, az időhöz képest változó ár szerint adatnak is. Az angol hírlapok, megalapításuk, szerkezetük, dadásuk, egyszóval egész erkölcsi s anyagi miben­­étekre nézve, tetemesen különböznek az európai szá­­azföld hírlapjaitól, és épen ezen különböző jellem, melynek alapja több tekintetben a brit körülmények­­ben keresendő, felsőbbséget biztosít az angol hirla­­poknak, nem-angol „korbelieik“ fölött. — Közbeve­­őleg meg kell jegyeznünk, miszerint az angol jour­­nalistika technikus nyelvén, a hírlapok egymást contemporary“ — korbelinek, vagy a többesben Contemporaries“ — egyidőbelieknek szokták ne­vezni. Mint érintők, az angol hírlapok szintúgy, mint má­sok az angolok is, sokban térnek el szolga-kontinen­segmaradand; csak a hadügyminiszter marad meg szilárdul kilépése mellett. London, jan. 20. — A gabnavásár csöndes. A név­szerinti árak ugyanazok. Kávé : lanyha; czukor: ál­landó ; pamut és czink változatlan. Athén, jan. 13. — A követkamrák válaszfelirata, lojalitási nyilatkozatra szorítkozik, a trónbeszéd jó­akaratú hangulata irányában. — A meggyilkolt igaz­ságügyi miniszter családa nyugdijt nyerend az állo­­dalomtól. Szmyrna, jan. 10 — Samos szigetének képviselői, Konemenos, újon kinevezett kaimakamot, mig pana­szaik meg nem szüntetnek, nem akarják elismerni. Turin, jan. 19. — Az egyházi testületek javadal­mait illető törvény első három szakasza, a kamrák­ban megszavaztatott. AZ OSZTRÁK BIRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. XII. .?. Felfogva újból elmélkedésim fonalát, is­métlem, mit—ha jól emlékszem — egyik czik­­­­emben már említettem, hogy t. i. az osztrák birodalomra nagy és fényes jövendő vár, ha azok, kik sorsát jelenen vezérlik, oly alapokra fektetik az új intézményeket, s oly irányt adnak az eszmék menetének, mely az azt alkotó népek szellemének, ős intézményeiknek, történeti em­lékeiknek s a jelen kor haladásai követelésinek a lehető legnagyobb mértékben megfelel. Jól tudom én, mikép a mart. 4-ikei alkot­mánynak a birodalom legtöbb népei szivekből örültek. Az örvendezők főleg azok voltak, kik 1848 előtt az alkotmányos életet csak hírből, vagy könyvekből ismerék.­­ A magyar- és horvátor­szágiak nem tartoztak közéjök. S ez, valamint egyrészről igen megfogható, úgy másrészről könnyen megbocsátható is volt. Ők, habár sok kinövésű, habár a jelen kornak nem épen megfelelő, habár alulról szinte, mint felülről, gyakran ostromolt, s a szenvedélyektől sokkép megrongált alkotmányt birtak is, de az alkotmányt csakugyan életből ismerék. S ez al­kotmány kedves volt előttük, mert ősi, mert megszokott, mert gyakran ostromolt és apáik és önmaguk által védett vala ! Azért örömest megbocsátom azoknak, kik annak emlékén kegyelettel csüggnek, ahol még előítéletes ragaszkodásukat is,­sünk szokásaitól! És valóban, még egy hírlapnak bizonyos számai fölötte sok vevőre találnak, addig ugyan e hírlapnak más számai épen nem kelnek; igy tehát kelendőségök csaknem mindennap változik, s főleg, részint a közlött események mennyisége­ és minőségétől, részint pedig a szerkesztőségnek prak­tikus tapintata- s ügyességétől függ, ámbár néha a politikai pártszín, stb. és angol különcrködési sze­szély is, mint megannyi kelendőségi melléktényezők, tűnnek föl előttünk. Minden reggel és minden este újra kell tehát sze­rezni a vevőt, mert, mint érintők, rendes előfizető nincs, és a praktikus angol rendszerint minő lapot vesz ? olyat, melyből legtöbbet tanulhat, melynek legnagyobb hasznát veheti; mert a tudomány , hata­lom , és mert az idő, pénz lévén , kár a rosz hírlap olvasására, a drága időt pazarolni. Ha valamely hír­lap szerkesztősége Homéroszként némelykor elszen­­derül: fölserkentekor szomorúan tapasztalja, hogy sok mit sem érő papírja, de kevés sokat érő fontja van, mert a szemes angol úgy okoskodik : inkább az ügyes és ügyekező szerkesztőségnek adom oda six-pence­­met, mint a tunya-ügyetlennek , ki csak üres, oly „nesze semmi, fogd meg jól“ szavakat igtat hírlap­jába, a­helyett, hogy hasznos tényekkel, vagy prak­tikus okoskodással állana elő. Minek logikai követ­kezménye az , hogy a hírlapszerkesztőségek közt di­cséretes vetély uralkodik, mely mind a vevő olvasó­nak , mind a journalistának, de sőt a hírlapok rész­vényestulajdonosainak is, hasznára válik ; azonkívül, minél több hírlappéldány kel el, annál nagyobb a journal befolyása, s természetéhez képest, annál na­gyobb politikai, kereskedelmi, artisztikai, stb. jelen­tősége, mi ismét nagy haszonnal jár, mert a hírlapok útján közzétenni szokott jelentések, csak a nagyobb kelendőségnek örvendező hírlapok hasábjain szeretik magukat bemutattatni az olvasó­közönségnek. A franczia hírlapok, igaz, több szellemmel s kel­­lemesb modorban szerkesztvék , mint az angol jour­­nalok; de ellenben ezekben több positív tanulmány és tény van följegyezve — és ép ez kell az angolnak, ki mindig csak a kiaknázható, a haszonra fordítható újságok — exploitable news, the news to be of use Egyes emberekben is sokat tesz a szokás, hát nemzetekben, melyek élete nem rövid évekre van szabva, hanem századokat haladt meg és szá­zadokra tart igényt! Sokra becsülendő egyes emberekben is a tisztelet és kegyelet, melylyel aggok iránt vannak, s mint nem volna az nagyra­­becsülendő egész nemzetekben őseik szent ha­gyománya iránt? Érezték ezt a mart. 4-dikei alkotmány szer­zői is, midőn annak 71. §-ában Magyarország ősi alkotmányáról megemlékezve, ezt „annyiban fentartandónak határozták, mennyiben szabályai a birodalmi alkotmányéival öszhangzatban ál­lanának.“ Önök, kik ezen birodalmi alkotmányt hír­­lapi működésük alapjául — mint egyetlen le­hetőt — elfogadták, nem kétlem, egy értelem­ben lesznek velem, ki ezen új alkotmánynak legitt idézett soraiban státusférfiakhoz illő ildo­­mot és bölcs tapintatot hiszek találhatni. A törvényhozó, ki szilárdságot és így állan­dóságot akar biztosítni az általa alkotott tör­vényeknek , ki ezek által a nagy állodalmi test összegének s az ezt képező egyes polgároknak boldogságát szándékozik megalapítni, bizonyo­san nem felejtendi ki intézkedésiből a múltat, nem mellőzendő latba vetni a jelent, és nem fogja elmulasztani számbavenni a lehetőleg előrelát­ható jövőt. Csak ezen körülmények méltánylása és kellő felhasználása adhat és ad biztos sikert minden törvénynek, minden állodalmi intézkedésnek. Nem térve ki a többi koronaországokra, ha­nem csupán min magunknál s az egy és nagy egésznél maradva, bátran merem állítni, mikép a felidézett alkotmánylevélbeli sorok alkalma­zásában fog rejleni — legalább nagy részben — az osztrák birodalom nagy és fényes jövő­jének egyik sarkköve. Talán hiúságom szédít el, mint Magyart, annyira, hogy hazámat és nemzetemet egyik jelentékeny tényezőjéül tekintsem Ausztria szebb jövőjének?. .. Akarom hinni, és legyen szabad hinnem, hogy nemzetiségem forró szeretete nem vakít el annyira. Nem,­s pedig csak annálfogva sem, mert ön után kérdezősködik, bármi természetűek legyenek is ezek; a politikai, kalandos , ipari, csodálatos, tör­vénykezési, stb. térre vonatkozók , mindegy, csak a tény minőségével bírjanak. Hiába­ az angolnak ele­me a tény. És nem mathematikai ok nélkül; mert csak a kritikailag konstatírozott tények nyomán, le­het helyesen okoskodni; mert csak az ily tényleges okoskodáson alapult munka eredményezhet kellő sikert. .. De még ezzel sem éri be az angol. Igaz,­neki tény kell, hanem a lehetőleg legújabb és leggyorsabban közlött tény, bárhol a világon történjék is ez. És a kívánt tényekkel csakugyan telvek is az angol hírla­pok, melyekben egyébként mellék­dolognak tartatik a szt­l, és az olvasó közönség általában, hacsak plasz­­tikailag s élesen ki van emelve a főtárgy, nem sokat figyel a hírlap nyelvezetére. Az angol journalismus tehát mindent elkövet, hogy a várva várt új tények mielőbbi birtokába jöjjön, mert hisz comfortja,, de sőt élete attól tételeztetik föl, ennek okáért a font sterlingek nem kiméh­etnek, az idő három­zsorosan használtaik, a hét különböző névre írt útlevéllel ellátott tényszedig— clerk-tra­­vellers — utazó­irók bebarangolják a világ minden zugát, és a drágán fizetett gentleman levelezők éber őrökként a földgömb szögletein strázsálnak, jegyez­nek s közlekednek stb.; praktikus okoknál fogva meg lévén győződve, miszerint, szükség esetében, Pal­­merston lord, vagy más angolvérű külügyi státus­titkár is , a félelmetes brit­ szigonyt minden bizony­nyal meg fogná ragadni védelmükre. Midőn 1848-diki februárban, az 1830 óta szen­dergő franczia kakas, Lajos Fülöp dynasztikus és önző politikájának neszétől fölriasztatván, harmad­szor szólalt meg , a pas-de-calais-i csatornának ten­­gerhullámai is fölzúdultak; de azért az angol hírla­pok Francziaországbani megbízottai épen nem féltek tengerre szállni, vagyis a magasan menő haragos hullámokra, éltek veszedelmével, egyszerű bárkát vetni, beléülni, és a szellemdús franczia journálok társaságában, Albion partjai felé hurrálik közt evez­ni , vitorlázni, stb.; és ki az első érte volt el Anglia fehér partjait, azé volt a dicsőség; de azé volt ám, a erősen hiszek az összes emberiség azon testvéries összeforradásába, mely megszüntetend minden nemzetiségi versenygést. De ez sok és messze századok műve leend, s mi, kik ma élünk, még szorosan őrizzük faj­tánkhoz ragaszkodásunkat. Csakhogy e ragasz­kodás az én szemeimre nem vonja fátyolét az elfogultságnak. Indokolásképen nem megyek vissza a törté­netek lapjaira. Ezeket minden tanúit és gondol­kodó ember ismeri, s azért tudja, és — ha bár nem volna is magyar, de különben elfogultlan, s az igazságnak tisztelője volna — önként be­­vallaná, hogy a Magyar ekkorig sem volt egyik legcsekélyebb tényező Ausztria sorsában. Jövőre pedig, minden jelek, sőt kétségkívül minden mélyebben látó osztrák státusférfi meggyőződése szerint is, hivatva van, annak egyik legtekin­­télyesb, leghatalmasb tényezőjéül lenni. Minden körülmények közt nemcsak kívána­tos, de sőt szükséges teend, hogy e hazát és nemzetet oly szellemi és anyagi erőre iparkod­jék juttatni a kormány, melyre helyzete, ter­mészeti kincsei, szent hagyományai és törvé­nyes vágyainak teljesítése mellett emelhető.­­­­Nemcsak kivánatos, de szükséges is, hogy a ma­gyar faj rokonszenvét, ragaszkodását, áldozat­­készségét a köz­birodalom iránt a lehető leg­­magasbra fokozza, hűségében pedig, a monar­chiai formák és dynasztia iránt, mindinkább és annyira megszilárdítsa, hogy példabeszédileg is eléggé ismeretes királyias érzülete bármi be­következhető viszontagságokban, szirt gyanánt rendületlen maradjon, s minden politikai­ viha­rokkal bátran s diadalmasan daczoljon! Végül nemcsak kivánatos, de szükséges is, hogy a bi­rodalmi többi népekkel ne csak az alkotmány formáinál fogva helyeztessék azon egy vonalra, hanem hogy azokkal közös jólétet és boldogságot eszközlő törvények, közös nemzeti jogokat biz­tosító szabályok és intézkedések által, a lehető­ségig összetestvériesittessék ! Ezekben látom én ép gyümölcsöt ígérő magvát az osztrák birodalom nagy és fényes jövőjének — magyar szempontból. S ezeket viszont a birodalmi alkotmány idézett sorainak hű követése által hiszem elérhetőknek. Mert sok font sterlingből font aranykoszorú is , melyet tet­szése szerint akár zsebre is rakhatott. Némelykor, ha a különcz angol közönségnek új­ság utáni vágya fölötti magas fokra van fölcsigázva, és a journalismusnak — tények hiányában—­vesze­delmes kedve telik a fizetésre kész kíváncsiságot ki­zsákmányolni , a boldogtalan költészet — humbug — terjesztetik valóság helyett,a jámbor olvasó elé , ki gyakran borzasztólag csalódik , ha a London vagy más városok utcáin barangoló hírlapárusok lármás ajánlására, mely szerint állítólagos második vagy harmadik kiadása a hírlapnak ökörszarvon kürtölte­­tik, hirlappéldányt részen, azon jó remény fejében, hogy majd itt szibillinus valóságot olvasand! Itt is, mint másutt is , nem árt megemlékezni ezen életiga­zolta közmondásról: „kevés a gyapjú, hol sok a zaj!“ Az angol journalistának azon nagy előnye van a nem angol „korbeliei“ fölött, hogy nemzete a legha­talmasabb lévén a földgömbön, ennek népeivel na­gyobb , vagy kisebb összeköttetésben áll; s azért az angol journalista, az ép most említett népek bel­­s küléletéből különféle tény-újságokat meríthet, azo­kat a tengeren sebesen úszó fa- vagy vas brit bás­tyákon hazahozandó, és ismét a szélrózsa minden tájéka felé szétküldendő. Ezt tenni hazafiai köteles­ségénél fogva is tartozik, miszerint Albion minden munkás fia megtudhassa, mikép kelljen intéznie keres­kedelmi , ipari, stb. ügy­ bajait, hogy, mind szere­tett hazája virágozzék s a tengerek és világ fölött uralkodjék, mind ő maga virágzó hazájában szabad polgárul, czélszerű munkája után, becsülettel él­hessen. Íme e czélból működik a szabad sajtó határtalan terén az angol journalista, ki a szaktudományra fek­tetett , és a Rewliwk-be­n rendszerint megjelenő je­les czikkei által, fokonkint publicistává magasul. Tehát a journalistának, és publicistának, hogy si­­keresen és jótevőleg hassanak , a szabadsajtó határ­talan terén kell működniök! Mi is azért a sajtószabadságnak, daczára minden német professzori praktikátlan tudománynak, baráti vagyunk. E jogszerű posztulatumra a mindennapi

Next