Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-24 / 263. szám
1851. másod évi folyam. .... ■■■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten ,égy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4., A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 263 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. ....... 11 Péntek, január 24-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön helyesdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déleti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Az osztrák birodalom és Magyarország. XII Levelek a birodalmi székvárosból X (Schmerling úr lelépésének gyanított okai. Bruck úr. Iparműves gyűlés. Jellachich bán visszatérte Horvátországba. Titkos társulati hírlapi kacsa.) Zempléni levelek II (A történeti jogok. A törvénykezési osztály. Adó. Nyomor és Ínség.) Solt mellékéről- (Politikai hírkovácsok. Néplap óhajtása. Népösszeirás. Marhavész. Dunai töltések. Bélyegpapír. Rész termés. Lopások.) Hivatalos- (Melléklet a fogy. adóhoz. Hirdetések.) Vegyes hírek-Politikai szemle. Francziaország- (Berryer és Lamartine beszéde fölötti vélemények. A Presse és Nationale tárgyban. Perré Lajos: A Pouvoir megszűnt. Baraguay d’ Hilliers. A párisi nemzetőrtisztek.) Németország- (A Deutsche Reform, és az osztrák nemnémet tartományok. Kasszel, Henckel elfogatása. Lakoma Peuckernél. Posen : bárbaj. Nagybritannia- (1850- örökségi hagyománya 1851-nek.) Olaszország- (A szárd királynő egészségi állapota. Italia libera. Garibaldi Párisban.Nyelvészeti akadémia Romában. Viszálkodás a tisztek közt Szicziliában. A magliabechi könyvtár Florenczben. A minisztérium újrarendezése Pármában. Haditörvényszék és nép. Lombard-velenczei statútum.) Spanyolország (Miniszterelnök lemondása. Narvaez. Új miniszterjegyzék.) Helvetia (Néplázadás st. Imierben Bassevitz miatt.) Magyar nemzeti múzeum. — Gőzkocsik menetrende. — Dunavízállás. -----------HOH1---------- Budapest, január 24-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Hamburg , jan. 21. —• Hirszerint a tanács jelentést kapott, miszerint 4000 emberből álló ausztriai csapatok, vagy osztrákok és poroszok, stratégiai okokból, kormányaik költségén , Hamburgot időközönként meg fogják szállani. Valószínűbb az, hogy csak átmenetek jelentetett. Páris, jan. 20. *— Hasztalan ellenállás után Napoleon Lajos, a minisztérium elbocsátását elfogadta. Hírszerint az új kabinet a Beuveféle indítvány elleneiből lenne szerkesztve, s csak Fould és Drouyn tartandják meg tárczáikat. A Baroche-Faucher minisztérium alakításáról szállongó hír nem valósul. A törvényhozó testület az adósok törvénye fölött vitatkozik. Bac követ indítványa, miszerint a követeknek adósság miatti bezáratása meg nem engedhető , 469 szavazattal 201 ellenében elvettetett. Brüsszel, jan. 21.— A minisztérium valószínűleg A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. AZ ANGOL JOURNALISMUS. ________ és A journalismus elsőrendű hatalmassággá emelkedett az eszmék új világában; kútfeje a mindenható tudomány, s 3050 hatalmas karjaival karolván át habarcz gyanánt a világot, paralizálja fokonként a nyugtalankodó politikai absolutizmust, miután a haladást föltételező természet változatlan törvényeit semmiféle erő meg nem változtathatja. De nem czélunk ezúttal a sajtóról írni, melyet e apák különben is nemrég megvitattak. Csak az angol journalismusra szorítkozunk. Az egyetemes időszaki sajtónak egyik hatalmas tényezője, az angol journalismus, a civilizatiónak e magasztos szövetneke, mely 1694 óta, a censura haálos leheitől nem tartván, a tengeren át világít a képeknek. Megmondjuk-e, mikép áll jelenleg ezen kometheoszi erőgép, melynek halhatlan eszmefutáai nevezik az álgyú dörgéseit ? Az angol hírlapoknak , mint ki ki tudja , nincsenek rendes előfizetőik, hanem azok, egyéb kelmeként, bizonyos, az időhöz képest változó ár szerint adatnak is. Az angol hírlapok, megalapításuk, szerkezetük, dadásuk, egyszóval egész erkölcsi s anyagi mibenétekre nézve, tetemesen különböznek az európai száazföld hírlapjaitól, és épen ezen különböző jellem, melynek alapja több tekintetben a brit körülményekben keresendő, felsőbbséget biztosít az angol hirlapoknak, nem-angol „korbelieik“ fölött. — Közbeveőleg meg kell jegyeznünk, miszerint az angol journalistika technikus nyelvén, a hírlapok egymást contemporary“ — korbelinek, vagy a többesben Contemporaries“ — egyidőbelieknek szokták nevezni. Mint érintők, az angol hírlapok szintúgy, mint mások az angolok is, sokban térnek el szolga-kontinensegmaradand; csak a hadügyminiszter marad meg szilárdul kilépése mellett. London, jan. 20. — A gabnavásár csöndes. A névszerinti árak ugyanazok. Kávé : lanyha; czukor: állandó ; pamut és czink változatlan. Athén, jan. 13. — A követkamrák válaszfelirata, lojalitási nyilatkozatra szorítkozik, a trónbeszéd jóakaratú hangulata irányában. — A meggyilkolt igazságügyi miniszter családa nyugdijt nyerend az állodalomtól. Szmyrna, jan. 10 — Samos szigetének képviselői, Konemenos, újon kinevezett kaimakamot, mig panaszaik meg nem szüntetnek, nem akarják elismerni. Turin, jan. 19. — Az egyházi testületek javadalmait illető törvény első három szakasza, a kamrákban megszavaztatott. AZ OSZTRÁK BIRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. XII. .?. Felfogva újból elmélkedésim fonalát, ismétlem, mit—ha jól emlékszem — egyik czikemben már említettem, hogy t. i. az osztrák birodalomra nagy és fényes jövendő vár, ha azok, kik sorsát jelenen vezérlik, oly alapokra fektetik az új intézményeket, s oly irányt adnak az eszmék menetének, mely az azt alkotó népek szellemének, ős intézményeiknek, történeti emlékeiknek s a jelen kor haladásai követelésinek a lehető legnagyobb mértékben megfelel. Jól tudom én, mikép a mart. 4-ikei alkotmánynak a birodalom legtöbb népei szivekből örültek. Az örvendezők főleg azok voltak, kik 1848 előtt az alkotmányos életet csak hírből, vagy könyvekből ismerék. A magyar- és horvátországiak nem tartoztak közéjök. S ez, valamint egyrészről igen megfogható, úgy másrészről könnyen megbocsátható is volt. Ők, habár sok kinövésű, habár a jelen kornak nem épen megfelelő, habár alulról szinte, mint felülről, gyakran ostromolt, s a szenvedélyektől sokkép megrongált alkotmányt birtak is, de az alkotmányt csakugyan életből ismerék. S ez alkotmány kedves volt előttük, mert ősi, mert megszokott, mert gyakran ostromolt és apáik és önmaguk által védett vala ! Azért örömest megbocsátom azoknak, kik annak emlékén kegyelettel csüggnek, ahol még előítéletes ragaszkodásukat is,sünk szokásaitól! És valóban, még egy hírlapnak bizonyos számai fölötte sok vevőre találnak, addig ugyan e hírlapnak más számai épen nem kelnek; igy tehát kelendőségök csaknem mindennap változik, s főleg, részint a közlött események mennyisége és minőségétől, részint pedig a szerkesztőségnek praktikus tapintata- s ügyességétől függ, ámbár néha a politikai pártszín, stb. és angol különcrködési szeszély is, mint megannyi kelendőségi melléktényezők, tűnnek föl előttünk. Minden reggel és minden este újra kell tehát szerezni a vevőt, mert, mint érintők, rendes előfizető nincs, és a praktikus angol rendszerint minő lapot vesz ? olyat, melyből legtöbbet tanulhat, melynek legnagyobb hasznát veheti; mert a tudomány , hatalom , és mert az idő, pénz lévén , kár a rosz hírlap olvasására, a drága időt pazarolni. Ha valamely hírlap szerkesztősége Homéroszként némelykor elszenderül: fölserkentekor szomorúan tapasztalja, hogy sok mit sem érő papírja, de kevés sokat érő fontja van, mert a szemes angol úgy okoskodik : inkább az ügyes és ügyekező szerkesztőségnek adom oda six-pencemet, mint a tunya-ügyetlennek , ki csak üres, oly „nesze semmi, fogd meg jól“ szavakat igtat hírlapjába, ahelyett, hogy hasznos tényekkel, vagy praktikus okoskodással állana elő. Minek logikai következménye az , hogy a hírlapszerkesztőségek közt dicséretes vetély uralkodik, mely mind a vevő olvasónak , mind a journalistának, de sőt a hírlapok részvényestulajdonosainak is, hasznára válik ; azonkívül, minél több hírlappéldány kel el, annál nagyobb a journal befolyása, s természetéhez képest, annál nagyobb politikai, kereskedelmi, artisztikai, stb. jelentősége, mi ismét nagy haszonnal jár, mert a hírlapok útján közzétenni szokott jelentések, csak a nagyobb kelendőségnek örvendező hírlapok hasábjain szeretik magukat bemutattatni az olvasóközönségnek. A franczia hírlapok, igaz, több szellemmel s kellemesb modorban szerkesztvék , mint az angol journalok; de ellenben ezekben több positív tanulmány és tény van följegyezve — és ép ez kell az angolnak, ki mindig csak a kiaknázható, a haszonra fordítható újságok — exploitable news, the news to be of use Egyes emberekben is sokat tesz a szokás, hát nemzetekben, melyek élete nem rövid évekre van szabva, hanem századokat haladt meg és századokra tart igényt! Sokra becsülendő egyes emberekben is a tisztelet és kegyelet, melylyel aggok iránt vannak, s mint nem volna az nagyrabecsülendő egész nemzetekben őseik szent hagyománya iránt? Érezték ezt a mart. 4-dikei alkotmány szerzői is, midőn annak 71. §-ában Magyarország ősi alkotmányáról megemlékezve, ezt „annyiban fentartandónak határozták, mennyiben szabályai a birodalmi alkotmányéival öszhangzatban állanának.“ Önök, kik ezen birodalmi alkotmányt hírlapi működésük alapjául — mint egyetlen lehetőt — elfogadták, nem kétlem, egy értelemben lesznek velem, ki ezen új alkotmánynak legitt idézett soraiban státusférfiakhoz illő ildomot és bölcs tapintatot hiszek találhatni. A törvényhozó, ki szilárdságot és így állandóságot akar biztosítni az általa alkotott törvényeknek , ki ezek által a nagy állodalmi test összegének s az ezt képező egyes polgároknak boldogságát szándékozik megalapítni, bizonyosan nem felejtendi ki intézkedésiből a múltat, nem mellőzendő latba vetni a jelent, és nem fogja elmulasztani számbavenni a lehetőleg előrelátható jövőt. Csak ezen körülmények méltánylása és kellő felhasználása adhat és ad biztos sikert minden törvénynek, minden állodalmi intézkedésnek. Nem térve ki a többi koronaországokra, hanem csupán min magunknál s az egy és nagy egésznél maradva, bátran merem állítni, mikép a felidézett alkotmánylevélbeli sorok alkalmazásában fog rejleni — legalább nagy részben — az osztrák birodalom nagy és fényes jövőjének egyik sarkköve. Talán hiúságom szédít el, mint Magyart, annyira, hogy hazámat és nemzetemet egyik jelentékeny tényezőjéül tekintsem Ausztria szebb jövőjének?. .. Akarom hinni, és legyen szabad hinnem, hogy nemzetiségem forró szeretete nem vakít el annyira. Nem,s pedig csak annálfogva sem, mert ön után kérdezősködik, bármi természetűek legyenek is ezek; a politikai, kalandos , ipari, csodálatos, törvénykezési, stb. térre vonatkozók , mindegy, csak a tény minőségével bírjanak. Hiába az angolnak eleme a tény. És nem mathematikai ok nélkül; mert csak a kritikailag konstatírozott tények nyomán, lehet helyesen okoskodni; mert csak az ily tényleges okoskodáson alapult munka eredményezhet kellő sikert. .. De még ezzel sem éri be az angol. Igaz,neki tény kell, hanem a lehetőleg legújabb és leggyorsabban közlött tény, bárhol a világon történjék is ez. És a kívánt tényekkel csakugyan telvek is az angol hírlapok, melyekben egyébként mellékdolognak tartatik a sztl, és az olvasó közönség általában, hacsak plasztikailag s élesen ki van emelve a főtárgy, nem sokat figyel a hírlap nyelvezetére. Az angol journalismus tehát mindent elkövet, hogy a várva várt új tények mielőbbi birtokába jöjjön, mert hisz comfortja,, de sőt élete attól tételeztetik föl, ennek okáért a font sterlingek nem kiméhetnek, az idő háromzsorosan használtaik, a hét különböző névre írt útlevéllel ellátott tényszedig— clerk-travellers — utazóirók bebarangolják a világ minden zugát, és a drágán fizetett gentleman levelezők éber őrökként a földgömb szögletein strázsálnak, jegyeznek s közlekednek stb.; praktikus okoknál fogva meg lévén győződve, miszerint, szükség esetében, Palmerston lord, vagy más angolvérű külügyi státustitkár is , a félelmetes brit szigonyt minden bizonynyal meg fogná ragadni védelmükre. Midőn 1848-diki februárban, az 1830 óta szendergő franczia kakas, Lajos Fülöp dynasztikus és önző politikájának neszétől fölriasztatván, harmadszor szólalt meg , a pas-de-calais-i csatornának tengerhullámai is fölzúdultak; de azért az angol hírlapok Francziaországbani megbízottai épen nem féltek tengerre szállni, vagyis a magasan menő haragos hullámokra, éltek veszedelmével, egyszerű bárkát vetni, beléülni, és a szellemdús franczia journálok társaságában, Albion partjai felé hurrálik közt evezni , vitorlázni, stb.; és ki az első érte volt el Anglia fehér partjait, azé volt a dicsőség; de azé volt ám, a erősen hiszek az összes emberiség azon testvéries összeforradásába, mely megszüntetend minden nemzetiségi versenygést. De ez sok és messze századok műve leend, s mi, kik ma élünk, még szorosan őrizzük fajtánkhoz ragaszkodásunkat. Csakhogy e ragaszkodás az én szemeimre nem vonja fátyolét az elfogultságnak. Indokolásképen nem megyek vissza a történetek lapjaira. Ezeket minden tanúit és gondolkodó ember ismeri, s azért tudja, és — ha bár nem volna is magyar, de különben elfogultlan, s az igazságnak tisztelője volna — önként bevallaná, hogy a Magyar ekkorig sem volt egyik legcsekélyebb tényező Ausztria sorsában. Jövőre pedig, minden jelek, sőt kétségkívül minden mélyebben látó osztrák státusférfi meggyőződése szerint is, hivatva van, annak egyik legtekintélyesb, leghatalmasb tényezőjéül lenni. Minden körülmények közt nemcsak kívánatos, de sőt szükséges teend, hogy e hazát és nemzetet oly szellemi és anyagi erőre iparkodjék juttatni a kormány, melyre helyzete, természeti kincsei, szent hagyományai és törvényes vágyainak teljesítése mellett emelhető.Nemcsak kivánatos, de szükséges is, hogy a magyar faj rokonszenvét, ragaszkodását, áldozatkészségét a közbirodalom iránt a lehető legmagasbra fokozza, hűségében pedig, a monarchiai formák és dynasztia iránt, mindinkább és annyira megszilárdítsa, hogy példabeszédileg is eléggé ismeretes királyias érzülete bármi bekövetkezhető viszontagságokban, szirt gyanánt rendületlen maradjon, s minden politikai viharokkal bátran s diadalmasan daczoljon! Végül nemcsak kivánatos, de szükséges is, hogy a birodalmi többi népekkel ne csak az alkotmány formáinál fogva helyeztessék azon egy vonalra, hanem hogy azokkal közös jólétet és boldogságot eszközlő törvények, közös nemzeti jogokat biztosító szabályok és intézkedések által, a lehetőségig összetestvériesittessék ! Ezekben látom én ép gyümölcsöt ígérő magvát az osztrák birodalom nagy és fényes jövőjének — magyar szempontból. S ezeket viszont a birodalmi alkotmány idézett sorainak hű követése által hiszem elérhetőknek. Mert sok font sterlingből font aranykoszorú is , melyet tetszése szerint akár zsebre is rakhatott. Némelykor, ha a különcz angol közönségnek újság utáni vágya fölötti magas fokra van fölcsigázva, és a journalismusnak — tények hiányában—veszedelmes kedve telik a fizetésre kész kíváncsiságot kizsákmányolni , a boldogtalan költészet — humbug — terjesztetik valóság helyett,a jámbor olvasó elé , ki gyakran borzasztólag csalódik , ha a London vagy más városok utcáin barangoló hírlapárusok lármás ajánlására, mely szerint állítólagos második vagy harmadik kiadása a hírlapnak ökörszarvon kürtöltetik, hirlappéldányt részen, azon jó remény fejében, hogy majd itt szibillinus valóságot olvasand! Itt is, mint másutt is , nem árt megemlékezni ezen életigazolta közmondásról: „kevés a gyapjú, hol sok a zaj!“ Az angol journalistának azon nagy előnye van a nem angol „korbeliei“ fölött, hogy nemzete a leghatalmasabb lévén a földgömbön, ennek népeivel nagyobb , vagy kisebb összeköttetésben áll; s azért az angol journalista, az ép most említett népek bels küléletéből különféle tény-újságokat meríthet, azokat a tengeren sebesen úszó fa- vagy vas brit bástyákon hazahozandó, és ismét a szélrózsa minden tájéka felé szétküldendő. Ezt tenni hazafiai kötelességénél fogva is tartozik, miszerint Albion minden munkás fia megtudhassa, mikép kelljen intéznie kereskedelmi , ipari, stb. ügy bajait, hogy, mind szeretett hazája virágozzék s a tengerek és világ fölött uralkodjék, mind ő maga virágzó hazájában szabad polgárul, czélszerű munkája után, becsülettel élhessen. Íme e czélból működik a szabad sajtó határtalan terén az angol journalista, ki a szaktudományra fektetett , és a Rewliwk-ben rendszerint megjelenő jeles czikkei által, fokonkint publicistává magasul. Tehát a journalistának, és publicistának, hogy sikeresen és jótevőleg hassanak , a szabadsajtó határtalan terén kell működniök! Mi is azért a sajtószabadságnak, daczára minden német professzori praktikátlan tudománynak, baráti vagyunk. E jogszerű posztulatumra a mindennapi