Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-31 / 269. szám

1851. másod évi folyam. ■»"■■■■««■ -■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten . Egy hónapralfr 3001.p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szá­m—„ 4„„ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 269 Szerkesztési iroda: úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszaut­asíttatik. Vid­­en: Évnegyedre 5 fz.— Ut. p. Félévre . 10 n — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a sza­­monkinti eladás is, megszűnt 1111......... Péntek, január 31-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit­so a 4 pge kr.­­jával számittatik. A be­­igt­atási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déle­ti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Lapjainkra folyvást előfizethet­ni vidéken is, KÉT hónapra, MAR­­TIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1-től JUNIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f — kr.p. „ ,, vidéken: 3 f. 40 kr.p. Öt hónapra, h­elyben: 6 f. 30 kr.p. „ ,, vidéken: 8 f. — kr.p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. TARTALOM: Telegrafi tudósítások-Községrend. 4. Adalék­ Francziaország alkotmányához. London (Petőfi költeményei. Amerika. Vallási meeting. Ablak-adó. Ausztráliai vezérek : Pókai és Tahi.) Berlin­ (Egy nagy újság.) Turin- (Kamrai viták. Piemonti katonai egyenruhás egyé­nek elfogatása Mailandban. A turini k. t. akadémia legújabb jutalomhirdetései.) Temesvár. (Törvényszéki tisztviselők.) Vegyes hírek Politikai szemle Francziaország­ (Vélemények az új minisztériumról. A Journal des Déb. Az elnök dotatidja. Reform. Kine­vezések.) Németország. (Kasszel. Stuttgart. Berlin. Königsberg. Drezda. Frankfurt.) Nagybritannia. (A kiállítási rendszabályok. Népesség Londonban. Gőzhajózási társulat. Atlantic gőzös). Olaszország- (Turin: Írói tulajdon. Nápoly: útlevél-meg­tagadás. Bologna : szabadhajózás a Pv-n). Helvétia- (A zavarok lecsillapultak. A szövetségi tanács és a berni kormány közli egyenetlenség. Zürich. Solo­­thurni proclamatio.) Schleswig-Holstein. (Rendsburg kapui újra bezárvak. Az osztrák csapatok előnyomulása ) Spanyolország. (Narvaez lemondásának újabb okai.) Dánia- (Amnesztia a slezvigieknek.) Törökország- (Omer basa pénzhitelt nyert. Uj ker. útké­­szités. Styrbey hg. és a porta. A moldvai hg. fia. Hírek a birodalmi lapokból. Gőzkocsik menetrende- — Börze- — Dunavizállás­-------HOH------­ Budapest, január 31-kén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Hamburg, jan. 28. — Öt szálláskészítő osztrák tiszt s három altiszt ide megérkezett. Holnapra vá­­ratik három osztrák zászlóalj bevonulása. Rendsburg, jan. 27. — Hir szerint a dán király a mindkét részrőli foglyok kicserélését elfogadta volna. London, jan. 27. — Consol: 95%—'/,. Gabnavá­­sár lanyha. Páris, jan. 27. — Rigai a választójognak egyévi A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON. (dtoitot­iói. Folytatás. (') Ezalatt a gyarmatok gyorsan növekedőnek népes­ség- és gazdagságban, belülről erő-, kívülről fontos­ságban. Az ismeretlen telepitmények helyébe, melyek csak magukkal voltak elfoglalva, s alig valának ké­pesek életüket fentartani, egy nép állott, mely földé­­szete, kereskedése, vállalatai és összeköttetései által helyet foglalt a nagy világban. Az anyaország kép­telen volt őket jól kormányozni, de sem elég ideje, sem szilárd akarata nem volt őket tökéletesen el­nyomni. Akadályozta, sértette tehát a­nélkül, hogy feltartóztatta volna. A szellem fejlődött, a szív emelkedett, az ország szerencséjével együtt. Az isteni gondviselés csodála­tos rendelete által az ország általános állása és a polgárok érzelmei között egy titkos kötelék, egy ho­mályos , de valósággal meglevő viszhang létezik, mely egyesíti előhaladásukat rendeltetésükkel, és eszközli, hogy a földmivelőnek szántóföldjén, a ke­reskedőnek irodájában , a kézművesnek műhelyében azon arányban növekszik a bizalma és büszkesége, minőben azon társulat, melynek kebelében élnek. (1­) Lásd P. N. 268-ik sz. (2) Marshall, Washington élete. I. köt. 310 1. (*) Washington Bryan Eairfaixhez ; Washington iratai. (Amerikai kiadás, Boston, 1834) II. köt. 392. I. (2) Jefferson emlékiratai. London. (Londoni kiadás, 1829). I. köt. 9—10 lap. a) Jefferson emlékiratait 1821-ben irta, lakhelyhez leendő kötése iránt tesz indítványt. — Faucher a kisebbségi egyletben kinyilatkoztatá, mikép a többség megszakadása miatt egy parlamenti mi­nisztérium alkotása hajótörést szenvedett. — Royer miniszter kijelenti, hogy a minisztérium csak át­meneti­ községrend. Összehasonlítások. 4. Pest, jan. 31-én. §§. „Az állodalmi alkotmány épülete, a köz­ségi alkotmány szervezésén, mint alapján, nyu­­goszik,“ mond a minisztertanácsi előterjesztés az ideiglenes községtörvény alkotását illetőleg. Érezték ez állítás igazságát mindazon státus­férfiak és törvényhozók, kik az öntudatra ébredt, szabad intézmények után sóvárgó népeknek az alkotmányos élet felé kalauzivá lőnek, vagy azokká tevék magukat. Mert mindenütt, hol az állodalmi viszonyok a régi hűbéri rendszer kötelékiből kibontakoz­nak, egyik fő és első gondot látunk fordíttatni a községi nyilvános élet újraalakítására, így történt ez Piemontban is. Carlo­ Alberto a községi rendszer módosítá­sával kezde meg 1847-ben reformjait. A ren­delet azonban, melyet ez évben kiadott, nem vetetett foganatba, míg 1848-diki mártius 17- kén a statute (alkotmánylevél) ki nem hirdet­­tetett. Minthogy azonban az 1847-ben történt köz­ségrendi módosítások nem voltak egyebek, mint részes foltozásai az előbbi időkből fenmaradt községi rendszer szabályinak, melyek az ott is létezett absolut kormány alatt a községeket a főhatalom gépeivé, automatáivá alacsonyiták, a statuto kihirdetése után új rendszerre volt szük­ség, mely a szabadabb községi élet mozgásait az alkotmány kívánalmaihoz idomítsa. így jött létre az 1848-diki October 7-dikei újabb, de csak ideiglenes, piemonti község­rendszer , az akkori belügyminiszter Pinelli fel­­ügyelése alatt, mely egyébiránt oly hiányos, hogy a­mint az Mzeg­ro-minisztérium kormány­ra jutott, Galvagno belügyminiszternek első gondjai egyikévé lön, új községrendi törvényjavas­­latot terjeszteni a kamarák elé, melyek azonban — szerintünk eléggé megfoghatlanul — máig sem vették azt tárgyalás alá. Jelenen tehát Piemontban az 1848. october 7-dikei községrend van érvényességben, melynek gyarapszik és erősödik. Massachusetts közgyűlése 1692-ben azt határozó, hogy „a gyarmatokban ő felsége a király, alattvalóitól semminemű adót föl ne vehessen a helytartó, a tanács-és a közgyűlésbe egy­­begyült képviselők megegyezése nélkül (* *).“ 1704- ben a new-yorki törvényhozó gyűlés megújította ezen határozatot­). Az angol kormány részint hallgatása, részint közvetett, részint tartózkodó rendeletei által azokat visszautasította. A gyarmatok maguk részé­ről gyakran hallgattak és nem igényelték elveik min­den következményét. Azonban az elvek a gyarma­tokban elterjedtek, ugyanakkor, midőn egyszersmind az erők, későbbi időkre, azok szolgálatára és diada­lára szenteltettek. Elérkezvén azon nap, midőn III. György és par­­liamentje inkább gőgből, s azért, hogy az absolut ha­talom elévülését megakadályozzák , mintsem annak gyümölcseit szedjék, a gyarmatok megadóztatását, azok beleegyezése nélkül követelték : egy nagyszámú hatalmas, lelkes nemzeti párt emelkedett föl, ellenál­lásra kész, a jog­ és hazájuk becsületének nevében. Ez valóban jog és becsület, nem pedig jóllét és anyagi érdek kérdése volt. Az adó könnyű volt s nem terhelte a gyarmatokat. Hanem ők azok közé tartoztak, kiknél legkeserűbbek a lelki nyomások, s kik csak a kielégített becsület keblén pihenhetnek. „miről van szó, és miért vitázunk ? egy font theára vetett három penny adóról, mert az nyomasztó ? Nem, egyedül a jog az, a­mit mi vitatunk (3).“ Ilyen volt a viszálkodás kezdetén, magának Washington­nak beszéde, ilyen a közérzület. Politikai s egyszer­smind erkölcsi érzület vala ez, értelmet és erényt egyiránt tanusitó. (2) Story: Jegyzetek az egyesült államok alkotmányához. (Boston, 1833) I. köt. 62. 1. főbb vonásait megismertetni szándékunk jelen czikkünkben. A községek közigazgatása a szardiniai álla­mokban a község-tanács mellett van; ez választ egy kisebb tanácsot (tisztviselőséget) egy sin­­dikust(sajátlag számvevőt, nálunk polgármestert) és alsindikusokat (alpolgármestereket), kik a ki­sebb tanácsot, az ülések közti időközökben, he­lyettesítik. A tanácsok körébe tartozik minden határozás, a sindikusokéba a végrehajtás. A községtanács évenkint kétszer gyűl össze, s ülései a fő felügyelő­k— intendente generate­­— nyílt rendelete nélkül, két hétnél tovább nem tarthatnak. Ezen ülésekben mind a fő, mind a tartományi felügyelők, személyesen vagy megbí­zottaik által, megjelenhetnek. Az ülések jegy­zőkönyvei mindig fölterjesztendők a fő felügye­­lőhöz, s azok ettől — bizonyos esetekben pedig magától a királytól — erősítendők meg, hogy érvényesen hajtathassanak végre az oly határo­zatok, melyek a község fekvőségeinek elidege­nítését, a tőkék kamatra adását, örökségek vagy ajándékozások elfogadását, a bérbeadásokat és bérbevevéseket, sírkertek megnyitását s a köz­munkák teljesítésében leendő részvétet, sat. tárgyazzák. A községtanács egy ötöd részben évenkint újra választatik; a volt tanácsosok mindig meg­választhatók ; bizonyos esetekben feloszlattat­­hatik a tanács, s ekkor a királytól nevezett egy rendkívüli biztos veszi át a község közigazga­tását s elnököl az új választásoknál. Mint e rövid vázlatból megtetszik, a közsé­gek Szardiniában ezidőre nagyon is korlátolt körben mozoghatnak csak, miután majd egész közigazgatásuk a kormány belátásától függ, s miután nemcsak hogy némi nagyobb fontosság­gal biró határozatok annak jóváhagyását mul­­hatlanul szükségesik, s az a községek minden tettei s egész eljárása felett őrködik, de még kedve szerint bocsáthatja is el a választott ta­nácsosokat, hahogy azok eljárása neki nem tet­szenék ! S ez igy van a községeknél, igy a tartományi­­ osztály­gyűléseknél, melyeknek hasonlag meg­vannak tanácsaik, csakhogy különböző arányban. Ha a községi önállás ezen korlátoltsága ke­véssé felel meg azon czélnak, melyet a községi élet szabadabb mozgása- s a köz államrai hatá­sától a képviseleti alkotmányos formák barátai várni feljogosítvák: mennyire csökken a száz-Jó lesz megszemlélni, mily számosan alakultak ekkor a gyarmatokban a közegyesületek, a helybeli vagy köz, ideiglenes vagy állandó gyűlések, polgá­rok , képviselők kamarái, konventek, bizottmányok, congresszusok. Különböző érzelmű emberek gyűltek ezekben össze; némelyek az anyaország iránti tisz­­telet-és ragaszkodással eltelve; mások szenvedélye­sen foglalkozva amerikai hazájokkal, mely szemük láttára kezök által jött létre ; ezek szenvedélyesek és nyugtalanok, amazok lángolók és bizakodók valának, azonban mindnyájok fölött uralkodott, s mindnyájo­­­kat egyesíté a méltóság egy és ugyanazon értelme, az ellenállásra j­egy és ugyanazon elhatározás; az eszmék és benyomások különbségeit szabadon enged­ték nyilvánulni, a­nélkül, hogy köztük mély és tar­tós czivódás származott volna; sőt ellenkezőleg, tisz­teletben tárták egymás szabadságát és rendezék a haza fontos ügyeit leglelkiismeretesebb figyelemmel, vitaták pedig a kímélet és igazság azon szellemével, mely biztosítja az eredményt, s ezt könnyebben teszi megvásárolhatóvá. 1775. júniusában, a Philadelphiá­ban összegyűlt első congresszus egy ünnepélyes nyi­latkozat kibocsátását határoza el, hogy fegyverfogá­sát igazolja. Két követ, egyik Virginia — másik Pen­­sylvániából Jefferson és Dickinson bízatott meg an­nak elkészítésével. „Én készítettem, mond­ Jefferson egy nyilatkozati tervet. Dickinson igen erősnek talál­ta. Ő nem hagyott föl az anyaországgal­ viszonti egyesülés reményével, és sértő kifejezések által nem akart ártani. Ez oly becsületes, oly képes ember volt, hogy azok is, kik nehézségeit nem oszták, nagy fi­gyelemmel voltak iránta. Kértük, venné elő a tervet, s idomitná úgy, hogy ő is helyeselhesse. Ő egészen új szerkezetet készített, az elsőnek csak négy utolsó czikkelyét hagyom meg és a megelőző czikkelynek felét. Mi helybenhagytuk, s erről jelentést tettünk a congresszusnak, mely azt elfogadta...“ Ekkér mind Dickinson úr iránti tisztelete jelét, mind az iránti dimiai községrend érdeme akkor, ha figyelembe vesszük a választói qualificatiok megszorítását. A képviselői választói jog, mint korunkban már általános divattá lön, itt is censushoz van kötve; még pedig az állodalmat alkotó külön­böző tartományokban, s aztán a városok és fal­vak népessége arányában, különböző fokozatok szerint meghatározott census-mennyiséghez.­­ Azonban a községi tanácsok választása nem tisztán a censusra, hanem a népesség százalé­kára való tekintettel, a legtöbb egyenes adót fi­zetők javára jön megállapítva olyformán, hogy például 500 lakossal biró helységekben, minden 100 lakos közöl csak azon 10 legyen választó, ki a száz között legtöbb adót fizet; 500-tól 5000-ig menő lakosságnál, —­ minden száz közöl 5, 5—10,000-nyi lakosságnál, száz közöl 3, 10—20,000-nyi lakosságnál minden száz kö­zöl két, 20,000-et meghaladó lakosságnál, min­den száz közöl egy választó legyen, az t. i. ki e száz között a legnagyobb egyenes adóval van terhelve; s csak azon községek lakosai birnak mindnyájan ön községek tanácsára nézve vá­lasztói joggal, melyek összes népessége, a fe­­lebbi elvek s arány szerint, nem menne annyira, hogy a választók összege 50-et tenne! Ezekhez járulnak még azon egyének, kiket mi honoratioroknak szoktunk nevezni. Az általános osztrák községrend azonkívül, hogy a község­tanácsok — vagy inkább választ­mányok — működési körének némileg szinte szabadabb s önállóbb tért látszik engedni, a vá­lasztói jogra nézve sokkal szélesb alapokat állít fel, mert szerinte választói joggal bír minden adófizető s honoratior tagja a községnek, csak­hogy a választók két vagy — a nagyobb népes­séghez képest — három testületre oszlanak. De egyes koronaországokra nézve kiadott külön köz­ségi rendeletekben ezen szabálytól is találunk elté­rést , mert oly községekben, hol a választók —­­vagyis községi tagok — összes száma három­szor annyi sem volna, mint a választandó ta­nácsosoké , ott azok mindnyájan egyetlenegy választó­testületet képeznek. Egyébiránt, ha jól fogtuk fel azon általános községrend 37. §-ának értelmét, a census (adó) mennyiségének csakugyan a szerint is van befo­lyása a választásra. Nem záratik ugyan ki a köz­ség tagjai közöl egy is, csekélyebb adója miatt, a választási jogból, hanem a választó­testületek alakításánál elvégre is az adó mennyisége hatá­sorzó óhajtását nyilvánító, hogy a gyűlés bármily tekintélyes részének kedvéért rohanva haladni nincs szándéka. A terv alázatossága általánosan nem tet­szett , és csak azon öröm, melyet Dickinson érzett, elfogadása által, szerzett számára számos szavazatot. A megszavazás után, bárha minden megjegyzés rend­elleni való, nem tartóztathatá magát, hogy föl ne álljon , s ki ne fejezze megelégedését, végül ezeket mondván: „elnök úr csak egy szó van ezen iratban, mi nekem nem tetszik; és e szó : a congresszus. ” Erre Harrison Benjamin fölállván, igy szólott: Ré­szemről, elnök úr, csak egy sztt van ezen iratban, mit helyeslek; s e szó: a congresszus (!). Ennyi egyetértés oly sok szabadság közepette nem volt múlékony bölcsesség, nem az első föllelkesedés szerencséje. Szinte tíz év lefolyása alatt, míg ezen nagy küzdelem tartott, a nemzeti párt különböző fér­­fiai, ifjak és vének , hevesek és mérsékletiek, egyik rész elég bölcs, a másik elég lelkiismeretes lévén, minden szakadás meggátlására folytonosan egyetért­ve működtek. És negyven évvel később, miután ő is részt vett az amerikai szabadság által előidézett pártok szenve­délyes tuséiban, melyekben a győzőfél vezére volt, midőn Jefferson följegyzé ifjúkori emlékeit,2) minden bizonynyal azt a nélkül nem teheté, hogy az öröm és bú eme vegyített felindulásában a mérséklet és mél­tányosság szép példáit ne tálalta volna fel. Fontos esemény ily emberekre nézve, s egyáltalá­ban minden erényes és értelmes emberre nézve, mi­dőn a forradalom, a megalapított rendbeli törés, be­lefog egy új rend alkotásába. A legelőrelátóbbak sem mérhetik meg soha horderejét. A legelhatározottab­­bak reszketni fognak szivekben, ha megismerik min­

Next