Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-31 / 269. szám
1851. másod évi folyam. ■»"■■■■««■ -■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten . Egy hónapralfr 3001.p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám—„ 4„„ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 269 Szerkesztési iroda: úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Viden: Évnegyedre 5 fz.— Ut. p. Félévre . 10 n — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szamonkinti eladás is, megszűnt 1111......... Péntek, január 31-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petitso a 4 pge kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déleti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Lapjainkra folyvást előfizethetni vidéken is, KÉT hónapra, MARTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1-től JUNIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f — kr.p. „ ,, vidéken: 3 f. 40 kr.p. Öt hónapra, helyben: 6 f. 30 kr.p. „ ,, vidéken: 8 f. — kr.p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. TARTALOM: Telegrafi tudósítások-Községrend. 4. Adalék Francziaország alkotmányához. London (Petőfi költeményei. Amerika. Vallási meeting. Ablak-adó. Ausztráliai vezérek : Pókai és Tahi.) Berlin (Egy nagy újság.) Turin- (Kamrai viták. Piemonti katonai egyenruhás egyének elfogatása Mailandban. A turini k. t. akadémia legújabb jutalomhirdetései.) Temesvár. (Törvényszéki tisztviselők.) Vegyes hírek Politikai szemle Francziaország (Vélemények az új minisztériumról. A Journal des Déb. Az elnök dotatidja. Reform. Kinevezések.) Németország. (Kasszel. Stuttgart. Berlin. Königsberg. Drezda. Frankfurt.) Nagybritannia. (A kiállítási rendszabályok. Népesség Londonban. Gőzhajózási társulat. Atlantic gőzös). Olaszország- (Turin: Írói tulajdon. Nápoly: útlevél-megtagadás. Bologna : szabadhajózás a Pv-n). Helvétia- (A zavarok lecsillapultak. A szövetségi tanács és a berni kormány közli egyenetlenség. Zürich. Solothurni proclamatio.) Schleswig-Holstein. (Rendsburg kapui újra bezárvak. Az osztrák csapatok előnyomulása ) Spanyolország. (Narvaez lemondásának újabb okai.) Dánia- (Amnesztia a slezvigieknek.) Törökország- (Omer basa pénzhitelt nyert. Uj ker. útkészités. Styrbey hg. és a porta. A moldvai hg. fia. Hírek a birodalmi lapokból. Gőzkocsik menetrende- — Börze- — Dunavizállás-------HOH------ Budapest, január 31-kén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Hamburg, jan. 28. — Öt szálláskészítő osztrák tiszt s három altiszt ide megérkezett. Holnapra váratik három osztrák zászlóalj bevonulása. Rendsburg, jan. 27. — Hir szerint a dán király a mindkét részrőli foglyok kicserélését elfogadta volna. London, jan. 27. — Consol: 95%—'/,. Gabnavásár lanyha. Páris, jan. 27. — Rigai a választójognak egyévi A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON. (dtoitotiói. Folytatás. (') Ezalatt a gyarmatok gyorsan növekedőnek népesség- és gazdagságban, belülről erő-, kívülről fontosságban. Az ismeretlen telepitmények helyébe, melyek csak magukkal voltak elfoglalva, s alig valának képesek életüket fentartani, egy nép állott, mely földészete, kereskedése, vállalatai és összeköttetései által helyet foglalt a nagy világban. Az anyaország képtelen volt őket jól kormányozni, de sem elég ideje, sem szilárd akarata nem volt őket tökéletesen elnyomni. Akadályozta, sértette tehát anélkül, hogy feltartóztatta volna. A szellem fejlődött, a szív emelkedett, az ország szerencséjével együtt. Az isteni gondviselés csodálatos rendelete által az ország általános állása és a polgárok érzelmei között egy titkos kötelék, egy homályos , de valósággal meglevő viszhang létezik, mely egyesíti előhaladásukat rendeltetésükkel, és eszközli, hogy a földmivelőnek szántóföldjén, a kereskedőnek irodájában , a kézművesnek műhelyében azon arányban növekszik a bizalma és büszkesége, minőben azon társulat, melynek kebelében élnek. (1) Lásd P. N. 268-ik sz. (2) Marshall, Washington élete. I. köt. 310 1. (*) Washington Bryan Eairfaixhez ; Washington iratai. (Amerikai kiadás, Boston, 1834) II. köt. 392. I. (2) Jefferson emlékiratai. London. (Londoni kiadás, 1829). I. köt. 9—10 lap. a) Jefferson emlékiratait 1821-ben irta, lakhelyhez leendő kötése iránt tesz indítványt. — Faucher a kisebbségi egyletben kinyilatkoztatá, mikép a többség megszakadása miatt egy parlamenti minisztérium alkotása hajótörést szenvedett. — Royer miniszter kijelenti, hogy a minisztérium csak átmeneti községrend. Összehasonlítások. 4. Pest, jan. 31-én. §§. „Az állodalmi alkotmány épülete, a községi alkotmány szervezésén, mint alapján, nyugoszik,“ mond a minisztertanácsi előterjesztés az ideiglenes községtörvény alkotását illetőleg. Érezték ez állítás igazságát mindazon státusférfiak és törvényhozók, kik az öntudatra ébredt, szabad intézmények után sóvárgó népeknek az alkotmányos élet felé kalauzivá lőnek, vagy azokká tevék magukat. Mert mindenütt, hol az állodalmi viszonyok a régi hűbéri rendszer kötelékiből kibontakoznak, egyik fő és első gondot látunk fordíttatni a községi nyilvános élet újraalakítására, így történt ez Piemontban is. Carlo Alberto a községi rendszer módosításával kezde meg 1847-ben reformjait. A rendelet azonban, melyet ez évben kiadott, nem vetetett foganatba, míg 1848-diki mártius 17- kén a statute (alkotmánylevél) ki nem hirdettetett. Minthogy azonban az 1847-ben történt községrendi módosítások nem voltak egyebek, mint részes foltozásai az előbbi időkből fenmaradt községi rendszer szabályinak, melyek az ott is létezett absolut kormány alatt a községeket a főhatalom gépeivé, automatáivá alacsonyiták, a statuto kihirdetése után új rendszerre volt szükség, mely a szabadabb községi élet mozgásait az alkotmány kívánalmaihoz idomítsa. így jött létre az 1848-diki October 7-dikei újabb, de csak ideiglenes, piemonti községrendszer , az akkori belügyminiszter Pinelli felügyelése alatt, mely egyébiránt oly hiányos, hogy amint az Mzegro-minisztérium kormányra jutott, Galvagno belügyminiszternek első gondjai egyikévé lön, új községrendi törvényjavaslatot terjeszteni a kamarák elé, melyek azonban — szerintünk eléggé megfoghatlanul — máig sem vették azt tárgyalás alá. Jelenen tehát Piemontban az 1848. october 7-dikei községrend van érvényességben, melynek gyarapszik és erősödik. Massachusetts közgyűlése 1692-ben azt határozó, hogy „a gyarmatokban ő felsége a király, alattvalóitól semminemű adót föl ne vehessen a helytartó, a tanács-és a közgyűlésbe egybegyült képviselők megegyezése nélkül (* *).“ 1704- ben a new-yorki törvényhozó gyűlés megújította ezen határozatot). Az angol kormány részint hallgatása, részint közvetett, részint tartózkodó rendeletei által azokat visszautasította. A gyarmatok maguk részéről gyakran hallgattak és nem igényelték elveik minden következményét. Azonban az elvek a gyarmatokban elterjedtek, ugyanakkor, midőn egyszersmind az erők, későbbi időkre, azok szolgálatára és diadalára szenteltettek. Elérkezvén azon nap, midőn III. György és parliamentje inkább gőgből, s azért, hogy az absolut hatalom elévülését megakadályozzák , mintsem annak gyümölcseit szedjék, a gyarmatok megadóztatását, azok beleegyezése nélkül követelték : egy nagyszámú hatalmas, lelkes nemzeti párt emelkedett föl, ellenállásra kész, a jog és hazájuk becsületének nevében. Ez valóban jog és becsület, nem pedig jóllét és anyagi érdek kérdése volt. Az adó könnyű volt s nem terhelte a gyarmatokat. Hanem ők azok közé tartoztak, kiknél legkeserűbbek a lelki nyomások, s kik csak a kielégített becsület keblén pihenhetnek. „miről van szó, és miért vitázunk ? egy font theára vetett három penny adóról, mert az nyomasztó ? Nem, egyedül a jog az, amit mi vitatunk (3).“ Ilyen volt a viszálkodás kezdetén, magának Washingtonnak beszéde, ilyen a közérzület. Politikai s egyszersmind erkölcsi érzület vala ez, értelmet és erényt egyiránt tanusitó. (2) Story: Jegyzetek az egyesült államok alkotmányához. (Boston, 1833) I. köt. 62. 1. főbb vonásait megismertetni szándékunk jelen czikkünkben. A községek közigazgatása a szardiniai államokban a község-tanács mellett van; ez választ egy kisebb tanácsot (tisztviselőséget) egy sindikust(sajátlag számvevőt, nálunk polgármestert) és alsindikusokat (alpolgármestereket), kik a kisebb tanácsot, az ülések közti időközökben, helyettesítik. A tanácsok körébe tartozik minden határozás, a sindikusokéba a végrehajtás. A községtanács évenkint kétszer gyűl össze, s ülései a fő felügyelők— intendente generate— nyílt rendelete nélkül, két hétnél tovább nem tarthatnak. Ezen ülésekben mind a fő, mind a tartományi felügyelők, személyesen vagy megbízottaik által, megjelenhetnek. Az ülések jegyzőkönyvei mindig fölterjesztendők a fő felügyelőhöz, s azok ettől — bizonyos esetekben pedig magától a királytól — erősítendők meg, hogy érvényesen hajtathassanak végre az oly határozatok, melyek a község fekvőségeinek elidegenítését, a tőkék kamatra adását, örökségek vagy ajándékozások elfogadását, a bérbeadásokat és bérbevevéseket, sírkertek megnyitását s a közmunkák teljesítésében leendő részvétet, sat. tárgyazzák. A községtanács egy ötöd részben évenkint újra választatik; a volt tanácsosok mindig megválaszthatók ; bizonyos esetekben feloszlattathatik a tanács, s ekkor a királytól nevezett egy rendkívüli biztos veszi át a község közigazgatását s elnököl az új választásoknál. Mint e rövid vázlatból megtetszik, a községek Szardiniában ezidőre nagyon is korlátolt körben mozoghatnak csak, miután majd egész közigazgatásuk a kormány belátásától függ, s miután nemcsak hogy némi nagyobb fontossággal biró határozatok annak jóváhagyását mulhatlanul szükségesik, s az a községek minden tettei s egész eljárása felett őrködik, de még kedve szerint bocsáthatja is el a választott tanácsosokat, hahogy azok eljárása neki nem tetszenék ! S ez igy van a községeknél, igy a tartományi osztálygyűléseknél, melyeknek hasonlag megvannak tanácsaik, csakhogy különböző arányban. Ha a községi önállás ezen korlátoltsága kevéssé felel meg azon czélnak, melyet a községi élet szabadabb mozgása- s a köz államrai hatásától a képviseleti alkotmányos formák barátai várni feljogosítvák: mennyire csökken a száz-Jó lesz megszemlélni, mily számosan alakultak ekkor a gyarmatokban a közegyesületek, a helybeli vagy köz, ideiglenes vagy állandó gyűlések, polgárok , képviselők kamarái, konventek, bizottmányok, congresszusok. Különböző érzelmű emberek gyűltek ezekben össze; némelyek az anyaország iránti tisztelet-és ragaszkodással eltelve; mások szenvedélyesen foglalkozva amerikai hazájokkal, mely szemük láttára kezök által jött létre ; ezek szenvedélyesek és nyugtalanok, amazok lángolók és bizakodók valának, azonban mindnyájok fölött uralkodott, s mindnyájokat egyesíté a méltóság egy és ugyanazon értelme, az ellenállásra jegy és ugyanazon elhatározás; az eszmék és benyomások különbségeit szabadon engedték nyilvánulni, anélkül, hogy köztük mély és tartós czivódás származott volna; sőt ellenkezőleg, tiszteletben tárták egymás szabadságát és rendezék a haza fontos ügyeit leglelkiismeretesebb figyelemmel, vitaták pedig a kímélet és igazság azon szellemével, mely biztosítja az eredményt, s ezt könnyebben teszi megvásárolhatóvá. 1775. júniusában, a Philadelphiában összegyűlt első congresszus egy ünnepélyes nyilatkozat kibocsátását határoza el, hogy fegyverfogását igazolja. Két követ, egyik Virginia — másik Pensylvániából Jefferson és Dickinson bízatott meg annak elkészítésével. „Én készítettem, mond Jefferson egy nyilatkozati tervet. Dickinson igen erősnek találta. Ő nem hagyott föl az anyaországgal viszonti egyesülés reményével, és sértő kifejezések által nem akart ártani. Ez oly becsületes, oly képes ember volt, hogy azok is, kik nehézségeit nem oszták, nagy figyelemmel voltak iránta. Kértük, venné elő a tervet, s idomitná úgy, hogy ő is helyeselhesse. Ő egészen új szerkezetet készített, az elsőnek csak négy utolsó czikkelyét hagyom meg és a megelőző czikkelynek felét. Mi helybenhagytuk, s erről jelentést tettünk a congresszusnak, mely azt elfogadta...“ Ekkér mind Dickinson úr iránti tisztelete jelét, mind az iránti dimiai községrend érdeme akkor, ha figyelembe vesszük a választói qualificatiok megszorítását. A képviselői választói jog, mint korunkban már általános divattá lön, itt is censushoz van kötve; még pedig az állodalmat alkotó különböző tartományokban, s aztán a városok és falvak népessége arányában, különböző fokozatok szerint meghatározott census-mennyiséghez. Azonban a községi tanácsok választása nem tisztán a censusra, hanem a népesség százalékára való tekintettel, a legtöbb egyenes adót fizetők javára jön megállapítva olyformán, hogy például 500 lakossal biró helységekben, minden 100 lakos közöl csak azon 10 legyen választó, ki a száz között legtöbb adót fizet; 500-tól 5000-ig menő lakosságnál, — minden száz közöl 5, 5—10,000-nyi lakosságnál, száz közöl 3, 10—20,000-nyi lakosságnál minden száz közöl két, 20,000-et meghaladó lakosságnál, minden száz közöl egy választó legyen, az t. i. ki e száz között a legnagyobb egyenes adóval van terhelve; s csak azon községek lakosai birnak mindnyájan ön községek tanácsára nézve választói joggal, melyek összes népessége, a felebbi elvek s arány szerint, nem menne annyira, hogy a választók összege 50-et tenne! Ezekhez járulnak még azon egyének, kiket mi honoratioroknak szoktunk nevezni. Az általános osztrák községrend azonkívül, hogy a községtanácsok — vagy inkább választmányok — működési körének némileg szinte szabadabb s önállóbb tért látszik engedni, a választói jogra nézve sokkal szélesb alapokat állít fel, mert szerinte választói joggal bír minden adófizető s honoratior tagja a községnek, csakhogy a választók két vagy — a nagyobb népességhez képest — három testületre oszlanak. De egyes koronaországokra nézve kiadott külön községi rendeletekben ezen szabálytól is találunk eltérést , mert oly községekben, hol a választók —vagyis községi tagok — összes száma háromszor annyi sem volna, mint a választandó tanácsosoké , ott azok mindnyájan egyetlenegy választótestületet képeznek. Egyébiránt, ha jól fogtuk fel azon általános községrend 37. §-ának értelmét, a census (adó) mennyiségének csakugyan a szerint is van befolyása a választásra. Nem záratik ugyan ki a község tagjai közöl egy is, csekélyebb adója miatt, a választási jogból, hanem a választótestületek alakításánál elvégre is az adó mennyisége hatásorzó óhajtását nyilvánító, hogy a gyűlés bármily tekintélyes részének kedvéért rohanva haladni nincs szándéka. A terv alázatossága általánosan nem tetszett , és csak azon öröm, melyet Dickinson érzett, elfogadása által, szerzett számára számos szavazatot. A megszavazás után, bárha minden megjegyzés rendelleni való, nem tartóztathatá magát, hogy föl ne álljon , s ki ne fejezze megelégedését, végül ezeket mondván: „elnök úr csak egy szó van ezen iratban, mi nekem nem tetszik; és e szó : a congresszus. ” Erre Harrison Benjamin fölállván, igy szólott: Részemről, elnök úr, csak egy sztt van ezen iratban, mit helyeslek; s e szó: a congresszus (!). Ennyi egyetértés oly sok szabadság közepette nem volt múlékony bölcsesség, nem az első föllelkesedés szerencséje. Szinte tíz év lefolyása alatt, míg ezen nagy küzdelem tartott, a nemzeti párt különböző férfiai, ifjak és vének , hevesek és mérsékletiek, egyik rész elég bölcs, a másik elég lelkiismeretes lévén, minden szakadás meggátlására folytonosan egyetértve működtek. És negyven évvel később, miután ő is részt vett az amerikai szabadság által előidézett pártok szenvedélyes tuséiban, melyekben a győzőfél vezére volt, midőn Jefferson följegyzé ifjúkori emlékeit,2) minden bizonynyal azt a nélkül nem teheté, hogy az öröm és bú eme vegyített felindulásában a mérséklet és méltányosság szép példáit ne tálalta volna fel. Fontos esemény ily emberekre nézve, s egyáltalában minden erényes és értelmes emberre nézve, midőn a forradalom, a megalapított rendbeli törés, belefog egy új rend alkotásába. A legelőrelátóbbak sem mérhetik meg soha horderejét. A legelhatározottabbak reszketni fognak szivekben, ha megismerik min