Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-22 / 312. szám

. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: hónapralfr 30 kr.p. ,gyedre 4 „ — „ „ ivre . . & „ — „ „ ívre. 15 „ — „ „ ssszám — „ 4. , lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 312 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken : Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. -­ Szombat, mart. 22-én­ HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­javal számittatik. A be­iktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­lőt kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesz­­ég ezután is mindent elkövetend e lap érde­sségének növelésére, hogy az mind politikai tét, mind a lap műtárát illetőleg az előfize­­várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, május, Júniusi folyamra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve................5 ft „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hi­­talában, úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az ár- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tsztetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Sajtószabadság-Levelek a bíród, székvárosból XXIX. (Németü­gy. Köz­lekedés. A magyar dohányáru­sok. Adó.) Florencz (A farsang. Sorso-k. Markó Károly. Orosz csa­ládok. Nagy hó. Rablók elleni expeditiók. Passato­­re rabló.) Szabadka. (Időtöltés. Fogyasztási projectumok. Szabó énekes társasága. Búcsú.) Szabolcsból­ (Újonczozás. Az elöljáróság helyzete. Te­­­lekadó. Csendőrök. Életár. Vásárok. Házasságok.) Hivatalos. (Kinevezések. Iparügy.) Vegyes hírek-Politikai szemle. Francziaország. (C. Barrot jellemzése. Kabulok elleni had­járat. A dec. 10-kei társulat.) Németország­ (Német ügy és Oroszország. Henkel és Hornstein.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. AZ ANTICZIPÁLT FÉRJ. Folytatás.­­) A Kálmán és Boldizsár közt több ízben nagy raj­zai és lármás kifakadásokkal vitt feleselés nesze végre Ottilia szobájáig is eljutott. Az éber nő nem aludt.. . a szakadozva hozzá jutott érthetlen hangokra gyak­ran föl-fölüté fejét az ágyban. Végre, midőn a za­vart lárma ismételve meg-megújult, megránta né­hányszor ágya fölött függő csengetyű zsinórját, — azonban, hála az álom jótékony istenének, inas, szo­baleány , kulcsúrné — mind, mind az egész cseléd­ség oly mélyen aludt, mintha valamennyien össze­esküdtek volna. Végre tehát a nő, egy kissé inge­rülten , szétvonván az ágy hószín függönyeit, a mel­lette álló éji asztalkán meggyújta az ezüsttartóban fölnyúló millygyertyát. Aztán félrehárítván gyönyörű testéről a szép paplan hullámzó rétegeit, felült az ágyszélre. A zaj még folytonosan át-átcsapott fülei­be. Nem tudta, mire vélni a lárma okát. Gyanító azonban, hogy talán bátyja érkezett meg. Tovább nem maradhat­,­­ mindenesetre valamely bajt kép­zelt női gondoskodó phantasiájával. Tehát gyorsan előkereste szép hímzett papucsait, s időgazdálkodás­ból harisnya nélkül beléjök dugó gyöngéd piros lá­bacskáit ... azután hosszú bő pongyolát vont föl, s egy kis vékony kendőt vetett a szabadon álló nyak és mell mosolygó mezetlenségére. Ekkor fogván a gyertyát egy fönálló tükör elé lépett, a megigazító a fején annyi kellemmel ülő egyszerű hálófejkötőt, — összébb vonó mellén a csinos regruhát. Még igy ') Lásd P. N. 311 -ik számát. is azonban annyi kellem­ek maradtak takaratlanul I vagy csak gyéren beburkolva, hogy szinte félve fogna I a költő leírásához : azonban Ottilia, — mentségére legyen mondva, — nem is képzelve mást, minthogy nagybátyja megérkezett, azt vélte, eléggé biztosítva vannak hullámzó kellemei egy éltes férfi és rokon szemei előtt, így tehát elhagyó ágyas szobáját s ke­­resztülmenve a közbeneső teremen, lassan, alig ész­revehetőig épen akkor nyitó föl a két férfitól elfog­lalt szoba ajtaját, midőn Kálmán a nagy karosszék­ben alvás színlelésével akaró tőrbe vinni az öreg rokont. Mint említettük, a karosszék háttal vala fordítva Ottilia szobája felé. Ő pedig oly lassú, nesztelen lép­tekkel nyitott be Kálmánhoz, hogy akármely szép éjszellem sem járhatott volna csendesebben. Alig lépett be a mondott szobába , legelőbb is az egy rakásra hordott úti pogyászok tűntek szemei elé. E jelekből ítélve most már mitsem kételkedett, hogy csakugyan a szigorú, de még­is kedves rokon érkezett meg. Körültekintvén, végre észrevette, hogy a nagy karosszékben valaki pihen. Csupán az elnyúlt hosz­­szú férfi lábakat látván, természetesen nem is gya­nítható , kicsoda azon érdekes egyén. Ő nem is kép­zelt mást, mint az újanérkezett nagybátyát. — Ő az, mondó mintegy magában Ottilia. . . Szegény, még csak szobát sem mutathattak neki, sem fekhelyet nem készítenek számára­­. Itt nem maradhat,­­ jó, hogy fölkelék. És reménytelenül meg akarván lepni a furcsa nagybátyát, még halkabb léptekkel feléje közeledett, hogy ha talán a f­áradt utas elaludt volna, egy édes csókkal fölébressze s női gondoskodással kényel­­mes­ nyughelyet készítsen törődött tagjainak. Jól képzelem, miszerint sokaknak abban tennék kedvök, ha a szép özvegy Kálmán homlokára, a félreértésből, csakugyan egy hatalmas csókot pat­­tantott volna. . . de hiában, igazságosaknak kell lennünk a történt dolgok valóságához. Másként, ha ezen amabilis confusio csakugyan végbement volna is, — hiszen ennél már történtek nagyobb szeren­csétlenségek, mind a Kálmánhoz hasonló ifjú ügyvé­deken , mind az Ottilia féle kellemes özvegykéken ! Tehát Ottilia már egész a karosszékig ért, — a hozott gyertyát hátrafelé tartva kezében. Kálmán azonban, épen azért, mivel senkit sem gyanita még a szobában, történetből fölnyitá szemeit, — meg­pillanta a nőnek ő eléje vetődött árnyékát. . Mit gondolt, mit nem, arról bajos volna számolni : — elég az hozzá, hogy a csendesen haladó halvány árny láttára meglepetve ugrott föl üléséből, s e hirtelen mozdulás következtében a két szerelmes szemközt álla egymással alig pár lépésnyi távolságra. E kedves éji tünemény, mely mint félig nyilt rózsa álla ott, alig leplezett kellemes hatalmával, most iszonyúbb , kétségbeejtőbb alak volt Kálmánra nézve , akármely véres kisértetnél. Szó, mozdulat nélkül maradt egy helyben az ifjú, mintha rögtön kőszoborrá merevedtek volna tagjai, — csupán tér­dei remegtek néha néha, mint bűnös várva a rettentő ítéletet, — az örök száműzést. Ottilia is nem kevésbbé rezzent meg a nem remélt látványra, é­s rögtön halálra árulta volna magát pongyolája szégyenében, ha a több külömbféle viharos indulatok el nem fúr­­ták volna a női szemérem első rózsaködét. Szégyen, csodálat, harag, fájdalom és ezer meg ezer külömb­féle kellemetlen indulatok hatták a vért ereiben. Darabig nem láthatott volna a néző e szobában egyebet, valamely érdekes némajelenetnél, hol a lélekismerő világosan szemlélheté a nő arczán átfutó többféle kedélyállapot hullámzását. Végre, mint mindenkor történni szokott, a női büszkeség leküzdé valamennyire a sokféle indulat­­hánykódást. Ottilia érezve ártatlanságát és sértett jogait, megszólító az ifjút. — Szerencsétlen, mit akar itt ? • — Várom elitéltetésemet, sohajta Kálmán, oly szánalmat gerjesztő melódiával, hogy csak a sértett szerelem büszkesége volt képes neki meg nem bocsá­tani. — De hát hogyan jött ön ide ily hamar ? — mi­kor? — miért? kérdé az özvegy lángoló szemekkel, miként boszús d­éruk. — Azaz, — hogy hiszen nem jöttem én ide , — nem itt vagyok én — akarom mondani: nem itt kel­lene lennem, — azonban nem — nem jöttem ide, hanem még haza sem mentem, szóla a félelemtől da­dogva Kálmán. Ez ügyvédszerű mentség azonban még inkább föle ingerlette a derék özvegyet. — Mit ? mit uram ? szól a kétségbeesett boszúval, nem hinném, hogy ön az éjét itt töltötte volna. — Az én is alig hiszem , — de fájdalom úgy van, lehelé Kálmán megalázódva. — És bátyám­ ? Bátyám megérkezett... hol van ? — Oda künn van , mindjárt itt lesz. — Szerencsétlen , mit tett ön ? ! szóla Ottilia egy­­pár köny­vényivé szempillái alatt, a női harag, fáj­dalom és szégyen kisajtolt csepe. — Igen, szerencsétlen vagyok , kiáltó Kálmán bűnbánólag, de egy kissé bátorodva, — hallgasson meg nagysád , mert bűnös nem vagyok, — Istenemre nem, — csak szerencsétlen. — Mit, még merészel ön hozzám szólni? kérdé Ottilia, folytonosan nedves szemekkel. Önnel nincs többé beszédem, — távozzék ön — örökre ! Ezen örökre szó azonban h­allhatólag gyöngébb hangnyomattal volt kimondva, mint az eléje bocsá­tott fulminatorium. — Nem, ha szint­e lehetne , sem távoznám addig, mig el nem mondom balsorsomat, s kegyed jó szive meg nem bocsát, szóla Kálmán egy lépéssel köze­ledve a gyönyörű ha­ragvához, ki után rajzolni le­hete vala a boszús Junót vagy a szigorú szűz Ar­­temist. — Soha, soha ! hangzók O­ttilia szájából, hidegen és daczosan visszavonulva a közeledő bűnös elől, így meggyaláztatni! — Mi lesz belőlem ? ! Nagybritannia. (Alsóházi ülés mart. 14. Egy angol hajó elfogatása egy osztrák hadhajó által. (Lord John Rus­sell és a Ceylon-ü­gy. Koller, Palmerston. A Chronicle a német menekültek bankerje fölött. Louis Blanc. Legújabb. Dunavízállás. Budapest, martius 22-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, mart. 19. — A Reform komoly nyugta­lanságokról tesz említést Armandból a Nièvre-depar­­tementből, melyek az ifjonczozás alkalmával történ­tek. Részleteket még nem tudnak. Berlin, mart. 19. — Ma reggel érkezett meg az osztrák kabinet felelete az utolsó porosz jegyzékirat­ra. Állíttatik , miszerint reményeket foglalna magá­ban egy közeli, s Poroszország érdekeit nem veszé­lyeztető kiegyenlítés iránt. Athen, mart. 8. — A képviselő kamara helyben­hagyta az osztrák Lloyddal kötött szerződést. Rhodus, mart. 7. — Febr. 28-kan Makri táján több falu és az 1500 házat számláló Livissi város erős földindulás által megrendíttetett.Makriban néhány patak elenyészett, s néhány új keletkezett. Damascus, febr. 27. — Aleppoban az újonczo­zás megkezdetett. Hir szerint az európai ügynökök az aleppói basával összekoc­czantak, mert ez, az amazok szolgálatában levő janicsárokat is besorozni kívánja. SAJTÓSZABADSÁG. Pest, mart. 22. §. Gyakran fölmerült közelebbről azon hir, hogy az 1849. mart. 13-diki ideiglenes sajtó­­törvény helyébe új sajtótörvény fogna lépni. Az emlitett sajtótörvény Magyarországra nézve eddig elő nincs kihirdetve, sőt a birodalom többi részeiben sincs valódilag életbe léptetve, a sajtó több helyt a kivételes állapot rendkívüli hatalma alá lévén rendelve ; ennélfogva ott sem igen le­het eddig elő tapasztalati adatokat gyűjteni a törvény hatányai, s különösen netaláni hiányai felől. Azonban reánk nézve is gyakorlati érde­kességgel biza hir annálfogva, hogy előbb-utóbb csak ki kell terjeszteni Magyarországra is, vagy a most fenálló sajtótörvényt, vagy azt, mely ne­talán ennek helyébe lépene. Az 1849. mártius 13-diki császári nyílt pa­rancs által eltöröltetett az 1848. május 18-diki ideiglenes rendelet a sajtó visszaélése ellen, mert e rendeletnek, mely különféle fenyegető körül­mények közepett elsietve adatott volt ki, hiányait majdnem egy évi tapasztalat kitüntette volt. A jelen fenálló ideiglenes sajtótörvényt ki­sérő miniszteri előterjesztés az előbbi rendelet főhiányaiul említi föl a következőket: hogy nem vette eléggé számba azon veszélyeket, melyek­kel a féktelenné fajuló napi é­s időszaki sajtó fe­nyegeti mind az állodalmi rendet, s a köz­erköl­­csiséget, mind a polgárok magán­jogait, külö­nösen becsületét;­ hogy a sajtó által elkövethető vétségek fogalma nem volt szabatosan megha­tározva ; hogy nem szabályozta a nyomtatványok terjesztésének módjait, s nem állított fel helyes elveket a vétkes tartalmú nyomtatványokért­ felelősség iránt. E hiányok kipótlása, s igy, az ezekből szár­mazhatott bajok, s veszélyek megelőzése s or­voslása volt az 1849. mártius 13-diki ideig­lenes sajtótörvény czélja. Mint már említek, a birodalomnak sajtóügy tekintetében legfontosabb középponti helyein nem lehete eddig elő e törvény hatályain felöl a kormánynak tapasztalati adatokat szereznie.­­• Minélfogva változtatására legfőkép a jelen tör­vény hatányaiba helyezett bizalmatlanság szol­gáltathatna alapot, hol azonban rendíthetlenül kell állani az alkotmányos törvények által ki­tűzött elveknek, s a sajtótörvényre nézve ezel­ által megszabott korlátoknak, s nyugodt kebellel merjük remélni, hogy a netalán megjelenendő új ideiglenes sajtótörvény ugyanazon elvekre lesz fektetve s ugyanazon korlátok közt tartva. De azon irányból, melyet egy, s más európai állodalom kormánya a sajtót illetőleg a legújabb időben követ, félelmek kezdtek fölmerülni, ne­hogy más állodalmakban követésre találjanak oly rendszabályok, melyek a sajtót megbénítva s a szabadság életelvéből valódilag kivetkeztetve, tulajdonképen úgy s még inkább önkény alá vetik, mint az egykori censura. A sajtó ügye a birodalom alkotmányos tör­vényeinek szavai s szelleme szerint elvileg követ­kezőleg áll: Az 1849. császári nyílt parancs által biz­tosítva a sajtószabadság, mint a nép politikai alapjoga, s ki van mondva a censura tilalma, a sajtóvisszaélések ellen repressív törvény kiadása rendeltetik. A sajtószabadság jelentősége az alkotmányos monarchiában nemcsak az, hogy általában vé­lemény­nyilvánítás szabadságát biztosítja, ha­nem az valóságos politikai jogot tulajdonít a népnek. Tudniillik, egyik alapeszme, melyen az alkot­mányos monarchia nyugszik, az, hogy a kormány, az igazgatás népszerűvé tetessék, azaz, hogy a népben azon meggyőződés ébresztessék és táp­­láltassék, miszerint a törvények igazságosak, bölcsek és szükségesek, s az igazgatás a törvé­nyekkel megegyező és czélszerű. Az alkotmányos monarchiai kormány nem nélkülözheti a köz­vélemény támaszát, s mintegy felhívja a köz­véleményt a kormánycselekvények bírálására, minélfogva a nép közönséges jogaként, melyet nem képviselete által gyakorol, hanem, melylyel közvetlenül élhet minden egyes polgár, kell itt létezni a szabad nyilatkozás jogának, minek egyik­­ fő eszköze a szabadsajtó, mi­által a nép közvetlen ellenőrködést és bírálatot gyako­rol a miniszterek, sőt a képviseleti testület mű­ködése fölött, egyszersmind, együtt az egye­sületi törvényes szabadsággal, teljes módot nyújt a kormánynak a közvélemény felőli megbizo­nyosodásra, melyet a kormány az alkotmányos rendszer mellett nem nélkülözhet. Minélfogva teljes joggal mondatik az 1849. mártius 13-diki ideiglenes sajtótörvényt kisérő miniszteri elő­terjesztésben, hogy a szabadsajtó az alkot­mányos monarchiának egyik leghathatósabb oszlop­támaszát képezi. E politikai jog gyakorlása, mint a fenebbiek­­ből kitetszik, lényegesen magában foglalja a kormánycselekvények bírálásának jogát, vala­­mint hogy az ideiglenes sajtótörvény 24-dik §-a vétségnek, mely büntetést von maga után, e tekintetben csak is azt nyilvánítja, ha valaki a kormánycselekvények, rendszabályok rászólását vagy az azokérti felelősséget az állodalom fejé­nek, a fejedelemnek személyére törekszik kiter­jeszteni, s a 26-dik §. azt, ha valaki a nyil­vános hatóságok rendeletei s intézkedései, vagy az ezek végrehajtására rendelt orgánumok elleni ellenállásra és engedetlenségre hív fel, izgat. Az ipar- és kereskedelem képviselői különö­sen kifejezték véleményüket az őket érdeklő kor­mányrendszabályok tárgyában: illő volna, hogy a sajtó is nyilatkozzék ezen nemcsak egyenesen őtet, hanem az egész népet s az egész állodalmi alkotmányos rendszert legközelebbről érdeklő tárgy iránt. Ezt annak idejében mi is meg­­teendjük.

Next