Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)

1851-04-01 / 319. szám

1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A­ lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken:, Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „­­ „ , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt.!] 319■üli—Kedd , ápril 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán viták négyha­­s­ábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés CZIMÜ POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesz­tőség ezután is mindent elkövetend e lap érde­kességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfize­tők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, Május, Jiiniusi folyamra: ^ Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve................5 ft „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hi­vatalában, úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: A külpolitika és a dohányegyedárusság-Diplomatikai levelezés­levelek a birodalmi székvárosból XXXIV. (Államtanács és Kübeck báró. Viszály a polgári hivatalnokok egyen­ruhája miatt. Sajtótörvény. Az elkobzott javakra tör­tént betáblázás iránt. Ostromállapot). Bánáti levelek­ XV­ (A magyarok iránti rokonszenv. Ide­gen tisztviselők. A legelő adómentessége. A dohány­­termesztés akadályai. Zsivkovics. Korm. biztosi vál­tozás. Rendőrség. Tolvajok­. Hivatalos. (Postaügy. Állodalmi vizsgálatok.) Vegyes hírek-Politikai szemle-Francziaország. (A Constitutionne­ az elnöki hatalom meg­hosszabbítása fölött. Fusio-miniszterium. Vegyes). Németország­ (Kurhessteni haditörvényszék. Szervezési munkálatok. Verekedés. Elitélések. Dr. Gráfé. Hol­­steini viszonyok. Rendsburg). Legújabb­ — Börze- — Dunavizállás Matár . (Visszatekintések Erdély múltjára és gr. Bethlen János politikai pályájára.) Pest, ápril 1. (9) 20. A „Pester Zeitung“ 71-dik számának vezérczikke egy tárgyról értekezik, mely hazán­kat legközelebbről, s ebben Európát részint közvetve, részint közvetlenül érdekli , s mely fölött az európai diplomatia hónapok óta foly­tatja a tollharczot értekezletekben, conferenczi­­ákban és punctallokban, a­nélkül, hogy az ille­tők kitűzött czéljukhoz csak egy rövid lépéssel közelebb jutottak volna. Értjük Ausztriának összes tartományaival a német szövetségbe leendő belépését. A „Pester Zeitung“ alkalmat részén egyúttal szólani a dohány monopóliumról is, mely hazánk területén már életbeléptetett. E hivatalos lap után legyen szabad nekünk is tájékoznunk magunkat ezen sok tekintetben életbevágó kérdés fölött. Az említett czikk írója csodálkozik, hogy a német államok s ezek között a kis Hannovert is, ellenzik azon országok bekebelezését az újra alakítandó szövetségbe, melyek eddig oda nem tartoztak. , Mi nem csodálkozunk, sőt arról is meg va­gyunk győződve, hogy e szervezet, értekezletek útján sem most, sem ezután nem sükerülend. Érveinket , ezúttal , elhallgatjuk, s csak annyit említünk, miszerint a német államok az összes Ausztria belépését a szövetségbe német nemzetiségi tekintetből sem akarhatják. A német szövetség ugyanis, vagy alkotmány­­szerűleg fog szerveztetni, vagy nem. Ezen utolsó esetben igen problematikus élete, — az első eset pedig képviseleti rendszer nélkül nem gondol­ható. Igen, de ekkor a német parlamentben a nem-német elem lesz többségben. Összes Ausztria népessége, kerek számmal .... 37 millió. Ebből a német .... 7­0 és a nem-német .... 30 „ A német szövetség népessége, most................................40 „ E között van nem-német Ausz­trián kivűl .... 3 „ Az új szövetség összes lélekszáma tenne a beolvasztás után 65 „ Ebből a nem-német népesség szá­ma lenne. .... 33 „ s e szerint a német elemnek a nem-némettel­ paritásához még hiányzik..........................1 mil. lél. Kétségtelen tehát, miszerint a német parla­mentben nem a német faj, s még kevésbbé lenne a német érdek képviselve, hanem épen azon elemek, melyeknek érdeke a német szövet­ségével sehogy sem azonos, sem most, sem ezután. Értjük a szláv, olasz és oláh fajt, sőt a ma­gyart is, mennyiben nemzetisége forog kér­désben. A nevezett czikk írója azonban az akadályt nem ebben és más politikai okokban keresi, ha­nem a dohány monopóliumban , melyről azt mondja: „A fő ellenvetés, melyet az osztrák terv ellenében egész éjszaki Németország felhoz, a dohány-monopólium valószínű kiterjesztése a szövetség minden országaira“, — s ezt annyira fontosnak tartja, miként felszólítja az osztrák kormányt, hogy a dohány - monopóliumot az osztrák birodalomban szüntesse meg —szerinte — az éjszaki németek megnyugtatására. Mi szabadságot veszünk magunknak hozzá­tenni : Magyarország megnyugtatására, és a bi­rodalmi financzia érdekében. „A dohányzás az élvezet egy neme, de — egy nélkülözhető neme, s nem lehetetlen, misze­rint a monopólium túl szigorú kiterjesztése által, teljesen nélkülözendővé válik. E szándék jelei— ne mustiticáljuk se magunkat, se a kormányt — több hírlapi levelezések szerint már is mutat­koznak. Abban, ha az emberek a dohányzásról le­mondanak, az emberiség semmit sem veszít, de igen az állam, mert a dohányzásróli lemondás­sal egybe kötve van a dohány - nemtermesz­tés is. Minden odamutat, hogy Magyarországon a dohánytermesztés az eddigi mennyiségnek lá­bára fog leapadni már az idén. Mily a roppant veszteség a föld népére, és a fi­­nancziára nézve, ha a monopólium költségei is mérlegeltetek ! Szintúgy a dohánytermesztés, valamint a dohányzás is két szempontból tekinthető. A dohány a nép által azért termeltetik, mert felpipázásában élvet talál, s mert semmi sem fizetett eddig jobban, mint a dohányföld. A nép oly kevés gyönyört és élvet ismer, miszerint ötet azon kevésben megszorítani,­­ legalább nem feladata az államnak, s népünk szokásait és jellemét ismerve, a dohányzás meg­nehezítése boszantóbb keserűséget idéz elő nála, mint talán más súlyosabb teher feámérése. Mi tehát meghagynék a népnek azon élveze­tet, kedve-kénye szerint pipázni mint eddig, s elősegítnék a dohánytermelést más úton.­­—■ Ugyan­is: A dohányzás részint élvezet, részint luxus. Az első rovatba tartozik a pipázás; ez a nép szokása, élvezete, szüksége. A másodikba a szivarozás; ez luxus-czikk, — ez a tehetősebbek a gazdagok divatélvezete. Vessen a kormány a dohányföldre, csekélyre mért dohányadót. A termesztő aztán adhassa el dohányát annak, ki jobban megfizeti. Monopolizálja a szivargyártást és árulhatást az egész birodalomban. Adóztassa meg a külföldi dohányt és szivart, ha úgy tetszik, nagyban. Ekkor a mostani költséges kezelés a monopó­lium kőről csak nem egészen elesik, s a do­hánytermesztés fölvirágzik, s az állam haszna kétségtelen lesz , midőn most nemcsak bizony­talan , hanem megtörténhető, hogy midőn egy­felől a bevitel a költséget sem fedezendi, más­felől a dohánytermesztés nagybani megcsökkené­­se által csak a pauperismus terjed, mely legve­szedelmesebb ellensége, szintúgy a kormányok­nak , valamint a rendes szabadságnak. Nagy szerencsétlenség, midőn egy egész or­szág érzelme, óhajtása nemcsak hogy nem nyil­vánulhat , hanem azok, kik azt hívatlanul tol­mácsolják , és az ellenkezőjét hirdetik annak, a­mi valóban létezik. — A hívatlan tolmácsló megleli saját hasznát benne, s ennél egyebet nem is keresett; de még a kormány és ország is a maga kárát, amaz az illusiot, melyben tartatik; ez a szenvedés tetézését. Mi kimondjuk nyiltan és őszintén (és ezzel hasznot vélünk tenni) miszerint a kormány bölcs és jóságos cselekedetet követne el, ha nemcsak azon irányban, melyben szólni lehet, hanem abban is, melyben hallgatni kell, felvilágosí­tást szerezne magának a közvéleményről, melyet még bevallott korlátlan uralkodásformákban sem szoktak teljesen ignorálni. Bölcs és jótékony cselekedetet követne el, és hasznost is minden bizonynyal, ha közelebbről most, részrehajlatlan, belátással bíró, cseszélyes férfiakat küldene szerte az országban, tudomást — de részletest és biztost — szerezni magának arról, hogy a doh­ány-monopólium­nak olyszerű fentartásában , mint az életbeléptetett, haszon van-e, vagy kár? Legroszabb barátja az államnak és hazájá­nak az, ki annak kormányát tévutakra akarja vezetni, bármi okból; de a népnek hallgatása A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. VISSZATEKINTÉSEK ERDÉLY MÚLTJÁRA és gr. Bethlen János politikai pályájára. I. Erdély, ama kis ország, mely a forradalom alatt vadregényes sorsa és niohei könyei által magához bűvölte a világ részvétét, ritkán vala oly szerencsés, hogy a forradalom előtti alkotmányos küzdelmei iránt, megnyerhesse nagyobb testvérének, Magyar­­országnak rokonszenvét. Pedig e küzdelmek, kivált 1831 óta, érdekessé­gekre nézve a közfigyelmet méltán igényelhették volna. Sőt az 1834-ki kolozsvári hongyülés makacs szel­leme, a bekövetkezett ostromállapot, és az 1837-ki szebeni diéta, melynek föladata volt, az állami hatal­mak közt folyt versenygéseket lecsendesíteni, sokkal változatosabb és sokkal vonzóbb képcsarnokát tárták föl az eseményeknek , mint Magyarországon az 1836-ki ingerlékeny hangulat, mint az azt követő politikai pörök, mint Pálffy gróf reactioja , s mint az 1849-ki pozsonyi diéta, melynek magasztos szerepét szintén a kedélyek kiengesztelése és a visszaállított birodalom jellemzi. S mégis, a múlt évtizedek alatt, volt-e Pesten az irodalom, Pozsonyban a törvényhozás , bár annyira fölvilágosítva Erdély állapotairól, hogy az ott fölme­rült életkérdések fontosságát és horderejét átérteni, vagy legalább méltányolni tudhassa ? Beszéltünk Pomare királyné és Otohaiti sziget befellegzett jövőjéről; beszéltünk az angol s fran­­czia követelések jogossága felől, és az ausztráliai ügyeknek európai jelentékenységéről, majdnem annyi érdekkel s nem sokkal csekélyebb avatottsággal, mint a „Királyhágón túli viszonyok bonyodalmáról és azon alkotmányos kérdésekről, melyeknek védel­­delmezése által egy Kemény Dénes, egy Wesselényi pályája szokatlan fénynyel volt körülsugározva. És ily előzmény mellett, nem természetes-e, mi­ként az 1848-as országgyűlésen, azok , kik tizenhat évi fáradalmas és áldozatdús küzdelmek után 1110­ mértfölddel gyarapították Magyarország f­öldirati területét, szerény úrhelyeiket úgy foglalák el, hogy egy barátságos pillantás sem fordult feléjek, s a képviselők nevezetes része bennök újonczokat vélt látni, kik még ezentúl akarnak „szűzszónoklataik“ ingó naszádján a vitatkozások szélvészes tengerére kievezni ? Könnyen megfogható, hogy e hangulat nem ked­vezett a férfi büszkeségnek, s hogy egy Kemény Dénes is, ki mint szónok aligha állott valakinél hátrább, teljesleg visszatartózkodott a parlamenti tusáktól. Neve a törvényhozás termében csak két alkalomkor fordult elő, t. i. a második miniszteri lajstromon és a halotti jelentésen. Kellemetlen e tények felhordása. De a részvétlenség — melyet egyébiránt nem szándékom menteni — történészeti okokból fejlődött ki, mint szintén azon éber és nyugtalan figyelem, mely a XVI-dik és XVII-dik században, minden erdélyi esemény nyomdokait aggódva, vagy remélve kisérte. Mert volt idő, midőn Magyarhon legdrágább ér­dekei Erdély által képviseltetének, s a krónikairó a pozsonyi törvények szülemlését és magyarázatát a Királyhágón­ tuli vidékek szelleméből fejté meg. Volt idő, midőn maga Pázm­ány Péter esdekelve kérte Erdély fejdelmét egy kevés nyakasságra, mert különben Pozsonyban elnémul minden vélemény. S alig van több ingerrel biró tárgy, mint a két testvér­ország egymás iránti részvétét emelkedései­ és aláeséseiben nyomozni. Ily nehéz szerep nem lehet ugyan sem e czikk­­íróé, sem e lapé, de szabad legyen, Erdély köze­lebbről kihunyt nagy tekintélyű párti önökének életét és hatáskörét, ezen tündérszép, de bánatos ország történeteinek előrebocsátott rövid korrajzai által ki­színezni és föl­világosítani. Néhány sorba egész korszakok irányait fogom összeszorítani. Közrajzaimnak főczélja leend ujjal mutatni az időkre, melyek közt magasbult vagy csökkent Ma­gyarország részvéte Erdély iránt. Mert e részvét a politikai szabadság légkörének hévmérője is, és csodálatos pontossággal jelöli ki az Erdély alkotmányában történt nagy változásokat. II. Midőn Isabella a budai királyiakból Gyulafehér­várra költözött, vagy, ha akarjátok, a váradi béke megkötése után, a kettészakadt Magyarországnak éjszak-keleti fele, t. i. „Erdély“ és a szélesebb ér­telemben vett „Partium'' jön a magyar nemzetiség és alkotmányosság súlypontjává. Mert a szultánok ezen földet nem tekinték saját­­joltnak, hanem, a vasalli hűség föltételei mellett,­­független közjoggal és szabad kormányzással bíró országnak. Ha Erdély a mérsékleti védelmi adót megfizette, és a portának a német császár elleni hadviseletében részt vett, akkor minden megtörtént, mit Stambul­­ban követelhettek. Ha pedig az adó kimaradt és a nagyvezér táborá­hoz Erdélyből ismételt fölszólítások után sem érke­zett semmi segédcsapat, ez esetben, Temesvárról egy basa, vagy a havasalföldi határszélen megöl egy oláh vajda, sőt néha maga a nagyságos tatár kán, bevonult a hanyag országba, felprédálta és kizsák­mányolta a közügyben fekvő falukat, szétverte—­ ha lehetett — az erdélyi haderőt, s ilyenkor a fej­­delmet vagy busásan megfizettető vagy lecsapó, és helyébe az országgyűlés által mást választatott. Ezen rajz elég hűn tükrözi vissza Erdélynek a török birodalomkozi viszonyát. Csak két körülményt kell még említenünk : azt t. i., hogy a rendek által választott fejdelem megerő­sítése a török császár jogához tartozék; továbbá, sem a fejdelem, sem a hatalmasabb státusférfiak nem valának a Konstantinápolyban font cselszövényektől biztosítva, ha kémeikkel és pénzzsákaikkal mindig készen nem állottak, a basáknak és a háremkegyen­­czeinek ellenőrzésére, vagy lekenyerezésére. Iszonyú helyzet­ sóhajthatnák az érzékeny em­berbarátok, kiknek kedélye kíspadra vonatik minden egyes szenvedések által. Barbár viszonyok­­ mondhatnák az állami formák gyám­okai és ítészei, kik csak akkor helyeslik a zsar­nokságot, ha az tanszerűleg van rendezve. És kétségtelen, miként a török védelem, mely Er­dély sorsa fölött jól és roszul másfél századig őrkö­dött, nem vala, sem a nemes gerjedelmek szempont­jából tekintve, atyáskodó, sem az állami elméletek szerint bírálva, a bölcsesség tribunálja előtt süker­­rel oltalmazható. De az országnak alkotmányos és nemzeti fejlődé­sét tüzetesen soha nem gátolta, sőt a külviszonyokra s az európai államokkali közvetlen érintkezésekre nézve is, hagyott a fejdelem és a rendek számára, ha nem is széles, azonban csakugyan figyelmet ér­demlő mozgáskört. Erdély rendkívüli képviselői és ügynökei most a szultán jóváhagyásával, majd elnézése mellett, sőt néha nehezteléseinek daczára, a szomszéd országok

Next