Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)
1851-04-22 / 336. szám
rendeket általában illette, vagy mikor a rendek mint katholikusok és protestánsok oszlottak el. Mert a birodalmi rendek összesen vagy a katholikus testülethez vagy az evangélikus testülethez tartoztak. Annak feje a mainzi választó fejedelem és érsek volt, ezé pedig a szász herczeg és választó, ki azt megtartotta, különösen elvállalt kötelezettség mellett, jóllehet a lengyel koronáért hitvallását elhagyta vala. A birodalmi jövedelem annyi felséges fejdelmek után természtesen nem lehetett nagy. A rendes, az 1720-i anyakönyvek szerint 103,600 Reichsthalert tett, a rendkivüli, melynek czélja volt a császár tartása , a birodalmi sereg, birodalmi erősség stb. római hónak neveztetett (Römer-Monat), mely név a régi olaszországi hadjáratokról maradt fenn. Egy római hó mintegy 50,000 forintra becsültetett. A birodalmi sereget mindenik kerület állította ki, a reávetett szám szerint. Például a választófejedelmek kerülete 6000 lovast, és 2707 gyalogot tartott. Az egész birodalmi sereg 11,997 lovasra és 27,996 gyalogra ment. Annak vezérei voltak egy katholikus és egy protestáns tábornagy (Marschall des heiligen Reiches). Hadi tanács is volt, szinte katholikus és protestáns tagokból. A sereget a választó és többi fejdelmek világos megegyezése nélkül nem volt szabad a birodalom határán kívűl használni. Az országlati és törvénykezési igazgatást elmellőzzük, mert az olvasó képzelheti, hogy az is mind nemcsak nagyon szövevényes és tarka, hanem igen sok kivételt és mentességet engedő volt. Ilyen képet mutat Németország az Európát megrázó franczia események beállta előtt. Országos egyetemességet Németország sem az aranybulla előtt, sem — s még kevesbbé — az aranybulla után nem fejtett ki. Azonban rövid belátást tanusítana, ki ezzel a német nemzetet gáncsolná. Sőt az bebizonyította , hogy nemzet, melynek szelleme bensőleg ható, fáradhatlanul működő, s elcsüggedés nélkül a legviszásabb körülmények közt dolgozik, minden politika ellenére győz. A német politika — s ez még eddig elé sehol nem volt a nemzetek intézkedése — gyakran nevetséget vallott, s megbukott: a németség, vagy a német szellem mindig tiszteletet aratott, s győz folyvást. Tanuljunk tőle! *) Lásd P. N. 334-ik számát. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. * Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851. Folytatás. I- ső csatolvány a XVIII-ik számhoz. Kivonat, az 1718. julius 21. passarovitzi békekötésből, Ausztria és Törökország között. (Az eredeti franczia). XIV. Art. Ezentúl, törvényellenes legyen, menedéket vagy védelmet adni lázadóknak vagy elégületleneknek, hanem mindkét felekezet köteles legyen méltólag megbüntetni ezen rosz embereket, valamint a rablókat és útonállókat is, kik birodalmaikban elfogatnak, bármelyik rész alattvalói lennének is; ha pedig el nem fogathatnának, személyes leírásuk küldessék azon helyek kapitányainak és kormányzóinak, hol tanyázni szoktak, s ezen kapitányoknak és kormányzóknak kötelességül tetessék megbüntetésük: kik, ha e gonosztevők megbüntetésében, elhanyagolnák kötelességeiket, veszítsék elülető császáraik kegyét, vagy mozdítassanak el hivatalaiktól, vagy bűnhődjenek e vétkes személyek helyett. Továbbá, jobb intézkedés tekintetéből, ily gonosz jobbágyok ellenében, egyik felekezetnek se szabadjon eltartani útonállókat, lélekrablókat és azon gonosz fajt, mely egyik uralkodónak sincs zsoldjában, hanem rablásból él; azért mindkét fél, s azok is, kik pártolják őket, méltólag bűnhődjenek. Ily alávaló gonoszoknak, habár javulást ígérnének is, hitel ne adassék, s meg ne töressenek a határok közelében, hanem más, távolabb eső helyekreállítassanak. Iy ik csatolvány a XVIII-ik számhoz. Kivonat, az 1739. sept. 10. belgrádi békekötésből, Ausztria és Törökország között. (Az eredeti franczia). XVIII. Art. Ezentúl, törvényellenes legyen, menedéket vagy szállást adni gonosztevő, lázadó és elégületlen alattvalóknak; hanem, a szerződő felek mindegyike köteles legyen, a leírt személyek megbüntetésére, úgymint a rablóknak és útonállóknak, bármelyik felekezet alattvalói lennének is, ha elfogatnak azon területben , mely uralmuk alá tartozik. Ha pedig kézre nem kerülnének, tartózkodási helyek tűzessék ki az illető kapitányoknak és kormányzóknak , s megbüntetésük tetessék kötelességül. Ha az illető hivatalnokok, elhanyagolnák az eféle gonosztevők büntetését, essenek ki császáraik kegyéből, fosztassanak meg hivatalaiktól, vagy bűnhődjenek a vétkes felek helyett; és hogy nagyobb biztosság legyen e szemtelen gonosztevők irányában, a szerződő felek egyike se engedje, még csak említését is azoknak, kik hajdúknak neveztetnek, s nincsenek senki zsoldjában, hanem fosztogatásból élnek. E népfaj, valamint azok is, kik élelmezik őket, büntettessenek meg, s ha javulást ígérnének , hitel ne adassék nekik, hanem határoktól távolabb eső helyekre szállítassanak. 111-ik csatolvány a XVIII-ik számhoz. Kivonat, az 1774. julius 12.. kainardsi békekötésből , az oroszok és törökök közt. (Az eredeti franczia). II. Art. Ha a békekötés befejezése, s viszonyos megerősítése után, a két birodalom alattvalói közöl, olyanok, kik valami nagy bűnt követtek el, vagy engedetlenség és árulás miatt vétkeseknek tartatnak, óhajtatnának bármelyik hatalmasságban megtelepedni, vagy menedéket keresni, föl ne vetessenek, és semmi ürügy alatt, pártolást ne nyerjenek, hanem azonnal kiadattassanak, vagy legalább is kiűzessenek azon hatalmasságok birtokából, melyben menedéket kerestek, oly meghagyással, hogy ily gonosztevők miatt, közönyös vagy haszontalan viták ne keletkezzenek a két császárság között, azok kivételével, kik az orosz birodalomban a keresztyén, s az ottomán birodalomban a mohamed vallást fölvették. Hasonlókép, a két birodalom alattvalói, akár keresztyének, akár mahomedánok, kik sérelem, bűn, vagy bármi okból, egyik birodalomból a másikba költözködtek, azonnal kiadassanak, ha a követelés ellenök megtetetett. Folytatjuk: Turin, ápril 10. j. Oly régen hallgatok, hogy már magam is megsokaltam, de várjon,, mit is tehettem egyebet ezen politikai meddőségben, mely közéletünket elfoglalta? Az ijesztgető hírek elnémultak, a drezdai követségeknek semmi sikere nem látható, a fegyveres interventióra már senki sem gondol, a mazzinistáktól már senki sem retteg. Egész közéletünk a parlamentben van öszpontosulva, mely, ritka kitűzéssel, halad a költségvetési törvény paragrafjainak megszavazásában. A financziai ügyek, szerencséjére az országnak, elvégre előtérbe nyomultak. Az illető minisztérium több rendbeli törvényjavaslatokat terjesztett a kamarák elé, a közadó szabályozását illetőleg. Minderre valóban nagy szükség van , mert a hajdani „atyáskodó“ — sajátlag absolut — kormányzat alatt, s a rákövetkezett harczias időkben Piemont financziai oly rész karba jutottak, hogy abból lehető leghamarabb kigázolni, kiáltó szüksége van az országnak. Eközben a kereskedelmi kötések szinte napirenden. Azok, melyek Angliával és Belgiummal történtek, az illető kamarai bizottmányon már keresztül estek. Úgy hallom, a bizottmánynak alig van észrevétele azokra nézve. E szerint a kamarákban sem fogunk érdekes vitákra számíthatni azok fölött. Nem tudom, mit szólnak az elsőhöz az osztrák lapok ? Jelenen arról van szó, hogy Hollandiával is megköttetett már a kereskedelmi és hajózási szerződés. Erről azonban a kamarákban még nem történt előterjesztés. Én részemről nem is kételkedem, hogy minisztereink minden alkalmat készséggel fognak megragadni, mely az ország anyagi emelkedését czélozza. Az ipar- és kereskedésnek a volt „atyáskodó“ kormány alatt nem szenteltetett azon figyelem, melyet az igényelés teljes joggal megérdemel. Most kettőztetett erővel kell iparkodni az illetőknek, hogy a nagy mulasztást, mennyiben helyrehozható, minél előbb kipótolják. Ha majd Helvétiával is meg fog köttetni a kereskedelmi szerződés, s a Novarától Bázelig vezettetni szándékolt vaspálya létesült, Alexandrián keresztül pedig Genua lesz összekötve a helvétiai havasokkal, akkor Ausztria is teend talán sikeresb lépéseket egy hajózási és kereskedelmi szerződés létrehozása iránt! Csakhogy ez bajosan fog menni. Ausztria vámegyletet köt — vagy kötött már ?— Toszkánával! Piemonttal azt alig köthet. Úgy tudjuk, hogy Ausztria be akar lépni minden országai- és tartományaival a német szövetségbe, és — a német vámegyletbe. Vájjon Toszkánát is beviendi magával ? E vámegyesületből azt következtetik nálunk többen, hogy a német vámszövetségbei lépés terve Drezdában, s különösen Berlinben zátonyra került . .. Az itteni Risorgimento legújabb számában egy czikket hoz e tárgyban, melyben kifejti, hogy Toszkána részéről, míg t. i. a nagyhűség önkormányzattal bir, Ausztriával vámszövetségbe lépni, valóságos non-sens. A Risorgimento inkább szeretné , ha ellentétben vagy inkább mintájára a német vámszövetségnek, egy olasz vámegylet alakulhatna. Ezt azonban maga e lap is kivihetlennek találja a mai viszonyok közt. Mert az alkotmányos életű Piemont mint szövetkezhetnék a többi nem-alkotmányos olasz tartományokkal ? Ezen eszme azonban nem új. Már akkor időben fölmerült, midőn Piemont is nem-alkotmányos ország volt. Carlo Alberto alatt már tanácskozmányok is tartottak ez érdemben, minden süker nélkül ugyan, de azon eredménynyel, hogy az eszme fenmaradt. S az ily eszmék soká élnek, élnek addig, mig megjött az idő, melyben megtestesüljenek. — Az Hernádvölgye , ápr. 12. Üdvözítőnk tanítványai a vénekre és elöljárókra bízták az egyház igazgatását, hogy azok azt az evangeliomi szeretet és szelídség törvényei szerint — távol minden erőszakos kényszerítéstől — bölcsen kormányoznák. Ezen apostoli presbiteri rendszerben fekszik a protestantismus egyedüli életereje. Mennyire tartotta szeme előtt a protestantismus életelvét és szellemét az alsó-zempléni egyházmegye, a hernádnémeti papság betöltésénél, ítélje meg az elfogulatlan olvasó. Szárazon mondjuk el a tényt, s benne csak a főbb pontokra szorítkozunk. Erkölcsi halál következtében megürül a hernádnémeti ref. papság, mire az egyház protestáns szellemben papot választ magának. Ezen választást esperesének bejelenti s arra jóváhagyását kéri. Az esperes — bár kimondja , hogy úgy tekinti az ügyet, mintha paphalál történt volna — az elválasztott egyént meg nem erősíti, s mást ajánl. Az egyház, miután első választottja lemondott, mást választ s az esperes erre sem adja jóváhagyását, hanem kedvelt emberét ismét hathatósan ajánlja. Míg ezek történtek , azalatt megérkezett az espereshez az egyh.gyűléseket betiltó fensőbb rendelet. És ő az épen jókor jött alkalmat fölhasználva, kinevező kedveltjét a nevezett egyház papjává. Az egyház —a kinevezett egyént nem fogadja el, hanem ügyét a sup. conferentia elébe fölebbezé, honnan az, ismét visszautasittatott az egyházmegyére, mint első fórumra. Az egyház követei által elválasztott papjával megjelent az egyh.megyei gyűlésen, s beadá megbízó levelét, melyben egyedül az elválasztotta kéri papjává megerősittetni. A gyűlés jó alkalmat látván belekötni az egyház egyszerű követeibe s választottjába, vallató bírói állásba tette magát a credentionalis keletkeztére nézve, s fölhasználva azon egyszerű emberek járatlanságát, s épen nem kimérve tőlük s választottjuktól a csaló, hamisító, csempésző ezimeket sem, ráerőszakolá a követekre elismerését annak, hogy a kérdéses credentionalist, választottjuk maga készítette, s egyszersmind kényszerité őket kezet fogni az esperes által kinevezett pappal. A követek nem fogtak kezet, hanem a gyűlést elhagyták, s megszületett a protestáns szellemű (!) határozat, miszerint a megválasztott ifjú simoniát (!) követett el, s ha ki nem tisztítja magát, proscribáltatik; de ha kitisztítja is magát, soha többé hernádnémeti pap nem lehet! A nevezett egyházra pedig ráhatározza, hogy, mivel papot nem temetett, hívási joga nincs, következéskép az esperes által kinevezett papot 15 nap alatt, bevinni tartozik, ellen esetben, erőhatalom fogja azt polgári hatóság útján eszközölni. A megbízólevél ügyének megvizsgálására négytagú küldöttség neveztetett, s annak egy tagja legélesebb ellene a választottnak vádló és biró egy személyben. A küldöttség megjelent az egyházban, s a választott egyént, ártatlannak nyilvánította. És nemsokára végrehajtatott a gyönyörű ítélet: a kinevezett pap megyei elnöki rendelet kíséretében, egy szolgabiró, egy ügyvéd és egy csendbiztos által ráerőszakoltaték az egyházra, oly utasítással, hogy a ki ellene szólni mer, az tüstént följelentessék. Az egyház az erőnek engedni lévén kénytelen, ápr. 3-án bevitte a kinevezett papot, s a csendőrök őrködése alatt ápr. 6-án beköszönt ? !! Eddig a száraz tény: ítéljen fölötte a közvélemény. *) A tudósítás többi részét , mely egy ideiglenes hivatalnok eljárásaira vonatkozik—nem adhatjuk. Kérlelhetlen ellenei vagyunk minden visszaélésnek ; készek vagyunk szükség esetében kezet nyújtani azok megrovására,de a jelen viszonyok között a végszervezés reménye mellett többet kell elhallgatnunk, mint különben.Egyébiránt szeretjük hinni, hogy ha a levelező úr által felhozottak csak tizedrészben is megtörtént dolgok — és hisszük, hogy valótlanságok írására nem emelte tollát — úgy az érdeklett egyén neve a végszerzés alkalmával kinevezettek közt bizonyosan nem forduland elő. És ez a legszelídebb büntetés leend. Szerk. eszmék, ha ész-és jogban gyökereznek, halatlanok! Szinyér-Váralja, ápr. 13. Nagy hétben vagyunk, a keresztény világ millióinak bűnbánó napjaiban ihletett népet látunk tarka vegyületben az egyházból kijőni, kezökben gondosan őrzött szentelt fűzbárkával, melyet az elemek bősz súrlódásainál engesztelő füstjéért dob izzó zsarátnokára a hiszékeny nép. Néhány nap mégis elhagynak bennünket a kétszeri hosszú böjt unalmas napjai is, mert nálunk — Isten bocsássa meg — ez idén a hoszadalmas farsangi napok is böjtbe számítandók ; kedvünk semmikép nem csucsorodott, és mintegy divattá vált nem mulatni, az igaz, hogy a múlt ősszel borunk egy kanálnyi sem ’termett, de termett azelőtt, hanem a feneketlen nagy sár, mely minden házat fekete tengerként köritett, egészen viskónkba szoríta, és igy hajótörést szenvedett Robinzonai voltunk pattogó kandalóinknak. De eljött a várva várt kikelet, • a sártenger szárazpartjai feltünedeznek. Most tehát sétáljunk ki a szabadba, s nézzünk végig megyénk politikai láthatárán. A világ végtelen eseménygyűrűzetében naponként sok változások történnek, és mint a természetben, úgy itt sincs megállapodás, megyénk már két megye is volt, Bánya vidékén román erőködések, a tisztikar újabb meg újabb változása stb. Egypár hete, hogy volt megyei elnökünk hivatalából kimozdítatott Gabányi Sándor úrnak tudjuk, definitive van utasítva, hogy hivatalát elfoglalja , és hogy a definitive kinevezendő politikai tisztikar előterjesztését megtegye. Mihelyt a kinevezések megtörténendnek, Szathmárra teendi át lakását. *) A kormány prot. egyh. igazgatásunkat még nem törlötte el. Eddigi törvényeink még épen állnak. A nép szabad választása prot. egyh. alkotmányunk egyik szegletköve. Vegyétek ki ezt, az épület magában összedől. Magunk adjuk-e meg az első lökést ez épület ledöntésére ? Ez eljárás távol van a protestantismus szellemétől. A prot. vallás, elveinél fogva, nem ismerhet ily lelki zsarnokságot. Hát nem volt nekünk egyh. főkormányunk, mely ezen ügyet evangeliumi szellemben elintézte volna ? vagy talán az úgynevezett consistorialis püspöki rendszer után sóvárgunk? Azt mondja erről Egler „nyíltan megvallom az igazgató zöldasztal, mely mellett a tanácsbirák az egyház ügyeit dictatorilag döntötték el, sehogysem tetszhetett nekem. A keresztény egyház apostoli ős szerkezetéhez szeretettel ragaszkodva ezen bürocratiás gépezet iránt rokonszenvet sehogysem tudtam érezni. És én hiszem, hogyha az egyház ura eljön, s megtekintené egyházát, s a szérát megsöpörné , mint hajdan Jeruzsálemben, úgy itt is fölborogatná az asztalokat, s a szatócsokat perbe kergetné.“ Az evangeliumi presbiteri rendszerben van egyedüli üdve a protestantismusnak; a mely egyházi elöljáró ily szellemben nem bir, vagy nem akar kormányozni , az sírásója a protestantismus életének, s hasznosabb, ha félrevonul... a—n. HIVATALOS. Ő Fige f. é. ápril 8-i 1. f. határozata által evang. tábori lelkészt a cs. k. hadseregnél Olaszországban, Dr. Taubner Károlyt, cs. k. evang. consistoriumi tanácsos czimével legk. fölruházni méltóztatott. A cs. k. magas kormány pestmegyei főadószedő Wohlfahrt Józsefnek, a felséges uralkodóház s álladalom körül a forradalom idejében tanúsított hűséges szolgálata által szerzett érdemeinek méltánylásául magas megelégedését kifejezni méltóztatott. Pest, 1851 apr. 4. Felsőbb meghagyásból Ifj. Palugyay Imre, cs. k. pestker. főisp. titoknok. Császár ő Fels. f. é. april 11-ki legf. határozata által Csanádi püspökké Csajághy Sándort, kalocsai székesegyházi kanonokot és hittudomány doctorát méltóztatott kinevezni. Császár ő Fige f. é. april 13-ki legf. határozata által a győri püspöki káptalani főpréposti állomásra Lusich György ottani székes kanonok és mozsoni fődiacont legkegy. kinevezni méltóztatott. Ő cs. ige f. é. april 8-ki legf. határozata által a megürült következő czimzetes prépostságokra: S. Laurentii de Huy, de Oront és S. Mauritii de Roth, és pedig az elsőre Czorda Adalbert szabadkai, a másodikra Kelle Ernő zombori, a harmadikra Herold János bajai lelkészeket méltóztatott legk. kinevezni. A dohányegyedárusság, a dohány-termesztőkre nézve népszerűen előadva. (Folytatása és vége.) 22) Az ültető felügyelete alatt levő dohánynak szétosztása vagy elhordása büntetés alá esik. Ki dohányleveleket különös engedelem nélkül árul, vagy vesz, minden font dohánytól 14 pftig bűntetteik. Ki a jövedéki hivatalnoktól azon helyiségek és tartályok átvizsgálását megtagadja , hol a dohány tartathatik, 10 pfttól 100 pftig büntettethetik. Ha a vizsgálat alatt dohány elvitetik, vagy megsemmisíttetik, vagy ha általában minőségének teljes bizonyossággal megismerhetése lehetlenné tétetik , vagy hivatalos pecsét sértetik meg, a vétkes 5 pfttól 100 pftig büntettetik. 23) Az emlitett pénzbüntetések ismétlés esetében nagyobbittathatnak. Az ültető már az első büntetési esetnél is ültetési szabadalmától megfosztathatik. III. Saját használatra szolgáló dohánytermesztés iránti határozatok. 24) Hogy azon ország lakói, hol eddig a dohányegyedárusság fen nem állott, de dohány termesztetett, az egyedárusság természetével megférő minden könnyítésekben részesíttessenek , az is megengedtetik, hogy azok, kik saját dohányokat szívni megszokták, családjuk nagyságához mért területen saját használatra dohányt ültethessenek. Azonban magától értetődik, hogy ezen engedély csak határozott feltételek mellett adatik meg. Ezek a következők: 25) Ki saját használatára dohányt akar ültetni, annak engedélyért kell folyamodnia. Ilynemű folyamodványok csak a családfő által adathatnak be, és a pénzügyjárási igazgatósághoz intézendők. Azoknak beadási határideje, melynek eltelte után ilyetén folyamodások többé el nem fogadtatnak, 1851. évre nézve május 1 -je, a többi következő évekre nézve pedig minden illető ültetési évi január 1-je napja. 26 ilynemű folyamodványnak következő adatokat kell tartalmaznia : a) a folyamodó vezeték- és keresztnevét; b) lakhelyét; c) a községet, melyhez tartozik; d) azon földnek , melyben saját használatra szolgálandó dohány ültetni szándékoltatik, megjelölését, fekvésének és négyszögöl szerinti kiterjedésének bejelentése mellett; e) a családbeli dohányzó tagok számát, nevét s korát. Ezen utolsó adatnak a községi elöljáró által bizonyíttatni kell. 27) A folyamodványnak továbbá bizonyos mellékletekkel kell ellátva lennie, és pedig a) a községbeli elöljárónak az iránti bizonyítványat