Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)

1851-04-22 / 336. szám

rendeket általában illette, vagy mikor a rendek mint katholikusok és protestánsok oszlottak el. Mert a birodalmi rendek összesen vagy a ka­tholikus testülethez vagy az evangélikus testü­lethez tartoztak. Annak feje a mainzi választó fejedelem és érsek volt, ezé pedig a szász herczeg és választó, ki azt megtartotta, különösen el­vállalt kötelezettség mellett, jóllehet a lengyel koronáért hitvallását elhagyta vala. A birodalmi jövedelem annyi felséges fejdel­­mek után természtesen nem lehetett nagy. A rendes, az 1720-i anyakönyvek szerint 103,600 Reichsthalert tett, a rendkivüli, melynek czélja volt a császár tartása , a birodalmi sereg, biro­dalmi erősség stb. római hónak neveztetett (Rö­­mer-Monat), mely név a régi olaszországi had­járatokról maradt fenn. Egy római hó mintegy 50,000 forintra becsültetett. A birodalmi sereget mindenik kerület állította ki, a reávetett szám szerint. Például a választó­fejedelmek kerülete 6000 lovast, és 2707 gya­logot tartott. Az egész birodalmi sereg 11,997 lovasra és 27,996 gyalogra ment. Annak vezérei voltak egy katholikus és egy protestáns tábor­nagy (Marschall des heiligen Reiches). Hadi tanács is volt, szinte katholikus és protestáns tagokból. A sereget a választó és többi fejdelmek világos megegyezése nélkül nem volt szabad a birodalom határán kívűl használni. Az országlati és törvénykezési igazgatást el­mellőzzük, mert az olvasó képzelheti, hogy az is mind nemcsak nagyon szövevényes és tarka, hanem igen sok kivételt és mentességet engedő volt. Ilyen képet mutat Németország az Európát megrázó franczia események beállta előtt. Orszá­gos egyetemességet Németország sem az arany­bulla előtt, sem — s még kevesbbé — az arany­bulla után nem fejtett ki. Azonban rövid belátást tanusítana, ki ezzel a német nemzetet gáncsolná. Sőt az bebizo­nyította , hogy nemzet, melynek szelleme ben­­sőleg ható, fáradhatlanul működő, s elcsü­ggedés nélkül a legviszásabb körülmények közt dolgozik, minden politika ellenére győz. A német politika — s ez még eddig elé sehol nem volt a nemze­tek intézkedése — gyakran nevetséget vallott, s megbukott: a németség, vagy a német szellem mindig tiszteletet aratott, s győz folyvást. Ta­nuljunk tőle! *) Lásd P. N. 334-ik számát. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *­ Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851. Folytatás. I- ső csatolvány a XVIII-ik számhoz. Kivonat, az 1718. julius 21. passarovitzi békekö­tésből, Ausztria és Törökország között. (Az eredeti franczia). XIV. Art. Ezentúl, törvényellen­es legyen, menedéket vagy védelmet adni lázadóknak vagy elégületleneknek, hanem mindkét felekezet köteles legyen méltólag megbüntetni ezen rosz embereket, valamint a rabló­kat és útonállókat is, kik birodalmaikban elfogatnak, bár­melyik rész alattvalói lennének is; ha pedig el nem fogathatnának, személyes leírásuk küldessék azon helyek kapitányainak és kormányzóinak, hol tanyázni szoktak, s ezen kapitányoknak és kormány­zóknak kötelességül tetessék megbüntetésük: kik, ha e gonosztevők megbüntetésében, elhanyagolnák köte­lességeiket, veszítsék el­ülető császáraik kegyét, vagy mozdítassanak el hivatalaiktól, vagy bűnhődjenek e vétkes személyek helyett. Továbbá, jobb intézke­dés tekintetéből, ily gonosz jobbágyok ellenében, egyik felekezetnek se szabadjon eltartani útonállókat, lélekrablókat és azon gonosz fajt, mely egyik ural­kodónak sincs zsoldjában, hanem rablásból él; azért mindkét fél, s azok is, kik pártolják őket, méltólag bűnhődjenek. Ily alávaló gonoszoknak, habár javu­lást ígérnének is, hitel ne adassék, s meg ne töres­senek a határok közelében, hanem más, távolabb eső helyekre­­állítassanak. I­y ik csatolvány a XVIII-ik számhoz. Kivonat, az 1739. sept. 10. belgrádi békekötésből, Ausztria és Törökország között. (Az eredeti franczia). XVIII. Art. Ezentúl, törvényellenes legyen, menedéket vagy szállást adni gonosztevő, lázadó és elégületlen alatt­valóknak; hanem, a szerződő felek mindegyike köte­les legyen, a leírt személyek megbüntetésére, úgy­mint a rablóknak és útonállóknak, bármelyik feleke­zet alattvalói lennének is, ha elfogatnak azon terü­letben , mely uralmuk alá tartozik. Ha pedig kézre nem kerülnének, tartózkodási helyek tűzessék ki az illető kapitányoknak és kormányzóknak , s megbün­tetésük tetessék kötelességül. Ha az illető hivatalno­kok, elhanyagolnák az eféle gonosztevők büntetését, essenek ki császáraik kegyéből, fosztassanak meg hivatalaiktól, vagy bűnhődjenek a vétkes felek he­lyett; és hogy nagyobb biztosság legyen e szemtelen gonosztevők irányában, a szerződő felek egyike se engedje, még csak említését is azoknak, kik hajdúk­nak neveztetnek, s nincsenek senki zsoldjában, ha­nem fosztogatásból élnek. E népfaj, valamint azok is, kik élelmezik őket, büntettessenek meg, s ha ja­vulást ígérnének , hitel ne adassék nekik, hanem ha­tároktól távolabb eső helyekre szállítassanak. 111-ik csatolvány a XVIII-ik számhoz. Kivonat, az 1774. julius 12.. kainardsi békekötés­ből , az oroszok és törökök közt. (Az eredeti franczia). II. Art. Ha a békekötés befejezése, s viszonyos megerő­sítése után, a két birodalom alattvalói közöl, olyanok, kik valami nagy bűnt követtek el, vagy engedetlen­ség és árulás miatt vétkeseknek tartatnak, óhajtat­­nának bármelyik hatalmasságban­ megtelepedni, vagy menedéket keresni, föl ne vetessenek, és semmi ürügy alatt, pártolást ne nyerjenek, hanem azonnal kiadat­­tassanak, vagy legalább is kiűzessenek azon hatal­masságok birtokából, melyben menedéket kerestek, oly meghagyással, hogy ily gonosztevők miatt, kö­zönyös vagy haszontalan viták ne keletkezzenek a két császárság között, azok kivételével, kik az orosz birodalomban a keresztyén, s az ottomán birodalom­ban a mohamed vallást fölvették. Hasonlókép, a két birodalom alattvalói, akár keresztyének, akár mah­o­­medánok, kik sérelem, bűn, vagy bármi okból, egyik birodalomból a másikba költözködtek, azonnal ki­adassanak, ha a követelés ellenök megtetetett. Folytatjuk: Turin, ápril 10. j­. Oly régen hallgatok, hogy már magam is meg­­sokaltam, de várjon,, mit is tehettem egyebet ezen politikai meddőségben, mely közéletünket elfoglalta? Az ijesztgető hírek elnémultak, a drezdai követségek­nek semmi s­ikere nem látható, a fegyveres inter­­ventióra már senki sem gondol, a mazzinistáktól már senki sem retteg. Egész közéletünk a parlamentben van öszponto­­sulva, mely, ritka kitűzéssel, halad a költségvetési törvény paragrafjainak megszavazásában. A financziai ügyek, szerencséjére az országnak, elvégre előtérbe nyomultak. Az illető minisztérium több rendbeli törvényjavaslatokat terjesztett a kama­rák elé, a közadó szabályozását illetőleg. Minderre valóban nagy szükség van , mert a haj­dani „atyáskodó“ — sajátlag absolut — kormány­zat alatt, s a rákövetkezett harczias időkben Pie­mont financziai oly rész karba jutottak, hogy abból lehető leghamarabb kigázolni, kiáltó szüksége van az országnak. E­közben a kereskedelmi kötések szinte napi­renden. Azok, melyek Angliával és Belgiummal történtek, az illető kamarai bizottmányon már keresztül estek. Úgy hallom, a bizottmánynak alig van észrevétele azokra nézve. E szerint a kamarákban sem fogunk érdekes vitákra számíthatni azok fölött. Nem tudom, mit szólnak az elsőhöz az osztrák lapok ? Jelenen arról van szó, hogy Hollandiával is meg­köttetett már a kereskedelmi és hajózási szerződés. Erről azonban a kamarákban még nem történt elő­terjesztés. Én részemről nem is kételkedem, hogy minisztereink minden alkalmat készséggel fognak megragadni, mely az ország anyagi emelkedését czélozza. Az ipar- és kereskedésnek a volt „atyás­kodó“ kormány alatt nem szenteltetett azon figyelem, melyet az igényel­és teljes joggal megérdemel. Most kettőztetett erővel kell iparkodni az illetőknek, hogy a nagy mulasztást, mennyiben helyrehozható, mi­­nél előbb kipótolják. Ha majd Helvétiával is meg fog köttetni a keres­kedelmi szerződés, s a Novarától Bázelig vezettetni szándékolt vaspálya létesült, Alexandrián keresztül pedig Genua lesz összekötve a helvétiai havasokkal, akkor Ausztria is teend talán sikeresb lépéseket egy hajózási és kereskedelmi szerződés létrehozása iránt! Csakhogy ez bajosan fog menni. Ausztria vámegyletet köt — vagy kötött már ?— Toszkánával! Piemonttal azt alig köthet. Úgy tudjuk, hogy Ausztria be akar lépni minden országai- és tartományaival a német szövetségbe, és — a német vámegyletbe. Vájjon Toszkánát is beviendi magával ? E vámegyesületből azt következtetik nálunk töb­ben, hogy a német vámszövetségbei lépés terve Drezdában, s különösen Berlinben zátonyra ke­rült . .. Az itteni Risorgimento legújabb számában egy czikket hoz e tárgyban, melyben kifejti, hogy Tosz­­kána részéről, míg t. i. a nagyhűség önkormányzat­tal bir, Ausztriával vámszövetségbe lépni, valósá­gos non-sens. A Risorgimento inkább szeretné , ha ellentétben vagy inkább mintájára a német vámszövetségnek, egy olasz vámegylet alakulhatna. Ezt azonban ma­ga e lap is kivihetlennek találja a mai viszonyok közt. Mert az alkotmányos életű Piemont mint szövet­kezhetnék a többi nem-alkotmányos olasz tartomá­nyokkal ? Ezen eszme azonban nem új. Már akkor időben fölmerült, midőn Piemont is nem-alkotmányos ország volt. Carlo­ Alberto alatt már tanácskozmányok is tartottak ez érdemben, minden süker nélkül ugyan, de azon eredménynyel, hogy az eszme fenmaradt. S az ily eszmék soká élnek, élnek addig, mig megjött az idő, melyben megtestesüljenek. — Az Hernádvölgye , ápr. 12. Üdvözítőnk tanítványai a vénekre és elöljárókra bízták az egyház igazgatását, hogy azok azt az evangeliomi szeretet és szelídség törvényei szerint — távol minden erőszakos kényszerítéstől — bölcsen kormányoznák. Ezen apostoli presbiteri rendszerben fekszik a protestantismus egyedüli életereje. Mennyire tartotta szeme előtt a protestantismus életelvét és szellemét az alsó-zempléni egyházmegye, a hernádnémeti papság betöltésénél, ítélje meg az elfogulatlan olvasó. Szárazon mondjuk el a tényt, s benne csak a főbb pontokra szorítkozunk. Erkölcsi halál következtében megürül a hernád­németi ref. papság, mire az egyház protestáns szel­lemben papot választ magának. Ezen választást es­peresének bejelenti s arra jóváhagyását kéri. Az es­peres —­ bár kimondja , hogy úgy tekinti az ügyet, mintha paphalál történt volna — az elválasztott egyént meg nem erősíti, s mást ajánl. Az egyház, miután első választottja lemondott, mást választ s az esperes erre sem adja jóváhagyását, hanem ked­velt emberét ismét hathatósan ajánlja. Míg ezek történtek , azalatt megérkezett az espe­reshez az egyh.­gyűléseket betiltó fensőbb rendelet. És ő az épen jókor jött alkalmat fölhasználva, kine­vező kedveltjét a nevezett egyház papjává. Az egyház —­a kinevezett egyént nem fogadja el, hanem ügyét a sup. conferentia elébe fölebbezé, hon­nan az, ismét visszautasittatott az egyházmegyére, mint első fórumra. Az egyház követei által elválasz­tott papjával megjelent az egyh.megyei gyűlésen, s beadá megbízó levelét, melyben egyedül az elválasz­totta­ kéri papjává megerősittetni. A gyűlés jó alkalmat látván belekötni az egyház egyszerű követeibe s választottjába, vallató bírói ál­lásba tette magát a credentionalis keletkeztére nézve, s fölhasználva azon egyszerű emberek járatlanságát, s épen nem kimérve tőlük s választottjuktól a csaló, hamisító, csempésző ezimeket sem, rá­erőszakolá a követekre elismerését annak, hogy a kérdéses cre­­dentionalist, választottjuk maga készítette, s egy­szersmind kényszerité őket kezet fogni az esperes által kinevezett pappal. A követek nem fogtak kezet, hanem a gyűlést elhagyták, s megszületett a protes­táns szellemű (!) határozat, miszerint a megválasz­tott ifjú simoniát (!) követett el, s ha ki nem tisztítja magát, proscribáltatik; de ha kitisztítja is magát, soha többé hernádnémeti pap nem lehet! A neve­zett egyházra pedig ráhatározza, hogy, mivel papot nem temetett, hívási joga nincs, következéskép az esperes által kinevezett papot 15 nap alatt, bevinni tartozik, ellen esetben, erőhatalom fogja azt polgári hatóság útján eszközölni. A megbízólevél ügyének megvizsgálására négytagú küldöttség neveztetett, s annak egy tagja legélesebb ellene a választottnak vádló és biró egy személyben. A küldöttség megje­lent az egyházban, s a választott egyént, ártatlan­nak nyilvánította. És nemsokára végrehajtatott a gyönyörű ítélet: a kinevezett pap megyei elnöki rendelet kíséretében, egy szolgabiró, egy ügyvéd és egy csendbiztos által rá­erőszakoltaték az egyházra, oly utasítással, hogy a ki ellene szólni mer, az tüstént följelentessék. Az egyház az erőnek engedni lévén kénytelen, ápr. 3-án bevitte a kinevezett papot, s a csendőrök őrködése alatt ápr. 6-án beköszönt ? !! Eddig a száraz tény: ítéljen fölötte a közvélemény. *) A tudósítás többi részét , mely egy ideiglenes hivatal­nok eljárásaira vonatkozik—nem adhatjuk. Kérlelhetlen ellenei vagyunk minden visszaélésnek ; készek vagyunk szükség esetében kezet nyújtani azok megrovására,de a je­len viszonyok között a végszervezés reménye mellett töb­bet kell elhallgatnunk, mint különben.Egyébiránt szeret­jük hinni, hogy ha a levelező úr által felhozottak csak tizedrészben is megtörtént dolgok — és hisszük, hogy valótlanságok írására nem emelte tollát — úgy az érdek­lett egyén neve a végszerzés alkalmával kinevezettek közt bizonyosan nem forduland elő. És ez a legszelídebb büntetés leend. Szerk. eszmék, ha ész-és jogban gyökereznek, hala­t­­lanok! Szinyér-Váralja, ápr. 13. Nagy hétben vagyunk, a keresztény világ milli­óinak bűnbánó napjaiban ihletett népet látunk tarka vegyületben az egyházból kijőni, kezökben gondo­san őrzött szentelt fűzbárkával, melyet az elemek bősz súrlódásainál engesztelő füstjéért dob izzó zsa­rátnokára a hiszékeny nép. Néhány nap mégi­s elhagynak bennünket a két­szeri­ hosszú böjt unalmas napjai is, mert nálunk — Isten bocsássa meg — ez idén a hoszadalmas farsangi napok is böjtbe számítandók ; kedvünk sem­mikép nem csucsorodott, és mintegy divattá vált nem mulatni, az igaz, hogy a múlt ősszel borunk egy kanálnyi sem ’termett, de termett azelőtt, hanem a feneketlen nagy sár, mely minden házat fekete tenger­ként köritett, egészen viskónkba szoríta, és igy ha­jótörést szenvedett Robinzonai voltunk pattogó kan­dalóinknak. De eljött a várva várt kikelet, •­ a sártenger szárazpartjai feltünedeznek. Most tehát sétáljunk ki a szabadba, s nézzünk végig megyénk politikai lát­határán. A világ végtelen eseménygyűrűzetében naponként sok változások történnek, és mint a ter­mészetben, úgy itt sincs megállapodás, megyénk már két megye is volt, Bánya vidékén román erőködé­­sek, a tisztikar újabb meg újabb változása stb. Egy­­pár hete, hogy volt megyei elnökünk hivatalából ki­­mozdítatott Gabányi Sándor úrnak tudjuk, definiti­ve van utasítva, hogy hivatalát elfoglalja , és hogy a definitive kinevezendő politikai tisztikar előterjeszté­sét megtegye. Mihelyt a kinevezések megtörténend­­nek, Szathmárra teendi át lakását. *) A kormány prot. egyh. igazgatásunkat még nem törlötte el. Eddigi törvényeink még épen állnak. A nép szabad választása prot. egyh. alkotmányunk egyik szegletköve. Vegyétek ki ezt, az épület ma­gában összedől. Magunk adjuk-e meg az első lökést ez épület ledöntésére ? Ez eljárás távol van a pro­testantismus szellemétől. A prot. vallás, elveinél fogva, nem ismerhet ily lelki zsarnokságot. Hát nem volt nekünk egyh. főkormányunk, mely ezen ügyet evangeliumi szellemben elintézte volna ? vagy talán az úgynevezett consistorialis püspöki rendszer után sóvárgunk? Azt mondja erről Egler „nyíltan meg­vallom az igazgató zöldasztal, mely mellett a tanács­­birák az egyház ügyeit dictatorilag döntötték el, se­­hogysem tetszhetett nekem. A keresztény egyház apostoli ős szerkezetéhez szeretettel ragaszkodva ezen bürocratiás gépezet iránt rokonszenvet sehogysem tudtam érezni. És én hiszem, hogyha az egyház ura eljön, s megtekintené egyházát, s a szérát megsö­pörné , mint hajdan Jeruzsálemben, úgy itt is föl­bo­rogatná az asztalokat, s a szatócsokat perbe ker­getné.“ Az evangeliumi presbiteri rendszerben van egyedüli üdve a protestantismusnak; a mely egyházi elöljáró ily szellemben nem bir, vagy nem akar kor­mányozni , az sírásója a protestantismus életének, s hasznosabb, ha félrevonul... a—n. HIVATALOS. Ő Fige f. é. ápril 8-i 1. f. határozata által evang. tábori lelkészt a cs. k. hadseregnél Olaszországban, Dr. Taubner Károlyt, cs. k. evang. consistoriumi tanácsos czimével legk. fölruházni méltóztatott. A cs. k. magas kormány pestmegyei főadószedő Wohlfahrt Józsefnek, a felséges uralkodóház s álla­­dalom körül a forradalom idejében tanúsított hűséges szolgálata által szerzett érdemeinek méltánylásául magas megelégedését kifejezni méltóztatott. Pest, 1851 apr. 4. Felsőbb meghagyásból Ifj. Palugyay Imre, cs. k. pestker. főisp. titoknok. Császár ő Fels. f. é. april 11-ki legf. határozata által Csanádi püspökké Csajághy Sándort, kalocsai székes­­egyházi kanonokot és hittudomány doctorát méltóztatott kinevezni. Császár ő Fige f. é. april 13-ki legf. határozata ál­tal a győri püspöki káptalani főpréposti állomásra Lusich György ottani székes kanonok és mozsoni fődiacont leg­­kegy. kinevezni méltóztatott. Ő cs. ige f. é. april 8-ki legf. határozata által a megürült következő czimzetes prépostságokra: S. Lau­­rentii de Huy, de Oront és S. Mauritii de Roth, és pedig az elsőre Czorda Adalbert szabadkai, a másodikra Kelle Ernő zombori, a harmadikra Herold János ba­jai lelkészeket méltóztatott legk. kinevezni. A dohányegyedárusság, a dohány-termesztőkre nézve népszerűen előadva. (Folytatása és vége.) 22) Az ültető felügyelete alatt levő dohánynak szét­osztása vagy elhordása büntetés alá esik. Ki dohányleveleket különös engedelem nélkül árul, vagy vesz, minden font dohánytól 1­4 pftig bűntette­ik. Ki a jövedéki hivatalnoktól azon helyiségek és tar­tályok átvizsgálását megtagadja , hol a dohány tartat­­hatik, 10 pfttól 100 pftig büntettethetik. Ha a vizsgálat alatt dohány elvitetik, vagy megsem­­misíttetik, vagy ha általában minőségének teljes bizo­nyossággal megismerhetése lehetlenné tétetik , vagy hi­vatalos pecsét sértetik meg, a vétkes 5 pfttól 100 pftig büntettetik. 23) Az emlitett pénzbüntetések ismétlés esetében nagyobbittathatnak. Az ültető már az első büntetési esetnél is ültetési szabadalmától megfosztathatik. III. Saját használatra szolgáló dohánytermesztés iránti határozatok. 24) Hogy azon ország lakói, hol eddig a dohány­­egyedárusság fen nem állott, de dohány termesztetett, az egyedárusság természetével megférő minden kön­nyítésekben részesíttessenek , az is megengedtetik, hogy azok, kik saját dohányokat szívni megszokták, családjuk nagyságához mért területen saját használatra dohányt ültethessenek. Azonban magától értetődik, hogy ezen engedély csak határozott feltételek mellett adatik meg. Ezek a következők: 25) Ki saját használatára dohányt akar ültetni, annak engedélyért kell folyamodnia. Ilynemű folyamodványok csak a családfő által adat­hatnak be, és a pénzügyjárási igazgatósághoz intézen­­dők. Azoknak beadási határideje, melynek eltelte után ilyetén folyamodások többé el nem fogadtatnak, 1851. évre nézve május 1 -je, a többi következő évekre nézve pedig minden illető ültetési évi január 1-je napja. 26 ilynemű folyamodványnak következő adatokat kell tartalmaznia : a) a folyamodó vezeték- és keresztnevét; b) lakhelyét; c) a községet, melyhez tartozik; d) azon földnek , melyben saját használatra szolgá­landó dohány ültetni szándékoltatik, megjelölését, fek­vésének és négyszögöl szerinti kiterjedésének bejelen­tése mellett; e) a családbeli dohányzó tagok számát, nevét s korát. Ezen utolsó adatnak a községi elöljáró által bizo­­nyíttatni kell. 27) A folyamodványnak továbbá bizonyos mellék­letekkel kell ellátva lennie, és pedig a) a községbeli elöljárónak az iránti bizonyítványat

Next