Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-01 / 344. szám

1851 másod évi folyam, -s—— ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten•• Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8, — „ „ Egy évre. 15 ,­­ , , Egyes szám — „ 4,, A lap politikai­ tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 344 Szerkesztési iroda: Uri­ utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 n — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. —­ Csütörtök, május 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­javat szám­ittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­cárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , FESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM: Telegrafi tudósítások-A pártok kérdése Magyarországban. Diplomatikai levelezés-London- (Az angol lapok a magyarokról. A londoni ma­gyar menekültek. Amerikai élet.) Világos- (Alaptalan félelem. Tudatlan ijesztők. Szőlőter­més­ remények. Gyümölcs. A dohányegyedárusság ered­ménye. A magyarokat ki akarták becsülni.) H­ M- Vásárhely. (Színészet. Egy borbély megbukott da­rabja. Vásár.) Hivatalos. (Megyei törv. sz. bíróságok. Hirdetés.) Vegyes hírek és események Politikai szemle-Francziaország- (Pascal Duprat indítványa. Napoleon a sajtószabadságról. Bonapai­te Jeromos fizetése. Valin­y hg. nyilatkozata. Vegyesek.) Nagybritannia­ (A chartista convent programmja. Kristály­­­palota : belépti jegyek , munkálati élénkség. Anglia és Szardinia közti kereskedelmi, s hajózási szerződés.) Olaszország, (új sajtó­törvény. Útlevél-megtagadás. Be­­fogatás. Elitéltetés.) Portugallia. (A Times tudósítója a forradalomról.) Törökország­ — Ázsia. Magyar nemzeti múzeum. Börzehírek- — Igazítás. — Dunavizállás Matár. (Lord Viscount Palmerston.) Budapest, május 1-jén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, ápril 27. — A legitimista „Unió“ az el­nökség meghosszabbítása ellen nyilatkozik. Páris, april 28. — 5% rente 90 fr. 85 cent. 3% rente 56 fr. 30 cent. Piemont: 80 fr. 75 cent. Florencz, april 25. — Aumale­ng és legne Ná­polyba utaztak. Berlin, april 29. — 5% 105%; állód, kötelezvény 85%; bankrészvények 95; Krakó 73%; alsósziléziai 83%; felsősziléziai 117%; Bécs 75%; lanyha. Athéné, april 18. — A király jövő hó 13-dik, Ira visszaváratik. Szymmna, april 18. — A franczia hajóhad a Pyraeusból váratik. Alexandria, april 9. — Hir szerint, a portavali viszálkodás ki van egyenlítve. Zágráb, apr. 29. — (Bosnyák csatatér.) Sken­­derbég ápr. 27-dikén Bihacsba győzelmi bemenetet tartott. A lázadók az Unna balpartjáról elvonultak. A bihacsi parancsnok, s a fölkelés többi főnökei Zavoliába, a legközelebbi osztrák vesztegintézeti állomásra futottak. Pest, máj. 1. Ha a lapokat, melyek néha Magyarország­ról is megemlékezni szíveskednek, figyelemmel kisérjük, azt kellene gondolnunk, hogy még most is a zöldasztal kőről, heves vitákkal, sőt tán ólmos botokkal és pánczélos czikkekkel igazgattatnak el ez ország közdolgai. Legalább kevés czikk olvasható bennök köz­életünkről , melyben ez, vagy amaz párt föl ne említtetnék. Vannak itt conservativek, ó-conser­­vativek, kormánypártiak, ellenzékiek, s az Isten tudja, még mi mindenfélék. Pedig ez állításokban nagy a csalódás! A mártiusi napok előtt több pártot lehetett nálunk megkülönböztetni, martius után talán még többet, most azon pártokat hasztalan ke­resnék. Viszonyaink nagyon megváltoztak. Ha a régi pártok egymással még mindig úgy akarnának szembe állani, mint állottak azelőtt, nem sok dicséretest lehetne mondani fölfogásuk, és az események általi okulásokról. E szemrehányást tenni nem lehet. A volt pártok egyénei léteznek ugyan még, de becsületökre legyen mondva, csak mint egyének, és nem mint párttöredék. A nehéz idő megtanította őket az egyesülésre akkor, midőn az összes nemzetről, s nem egy vagy más nézetnek a kormánybani túlnyomóságáról van szó. Az utóbbi idők megviseltek bennünket. Oda tasziják e nemzetet, honnan a feltámadás nem lehetetlen ugyan, de könnyű semmi esetre. S most, midőn arról van a szó egyedül: el­­nyelessék-e e keleti faj, mely Európa népei közt, emlékeivel, és ezredéves dicső múltjával elszigetelten áll, valamely más faj által ? megsem­­misüljön-e annyi törekvés, mely kifejtése és polgárisodásának emelésére oly sok áldozattal és erőfeszítéssel történt ? — most, midőn ezek­ről van szó: váljon bölcseség, vagy, hogy ki­mondjuk, büntelen tény volna-e a partrasza­­kadás, mely életerőnket kétségkívül elzsibbasz­taná, ha végkép tönkre nem is tenné ? Vagy tán találkoznak olyanok is, kik e lé­tező egyességet károsnak, s a birodalom czél­­jaival ellenkezőnek mernék állítani? Alig hisszük. Vagy ha léteznek is, ezek aligha meggondol­ták, miben szokott egy ország ereje, s ez­által jelentősége alapulni. Végre is nem egyes osztály képezi a biro­dalmat. Ausztriában a különböző népek alkotják azt, azoknak maguk­ és egymásközti egyessége föltételezi az egésznek szilárdságát. Hogy e szilárdság mit sem nyer azáltal, ha az egyesek pártokra szakadnak maguk között, vagy féltékenység által egymás közti visszavo­násra kárhoztatják, úgy hisszük, mutogatni sem kell. Mi tehát a főkellék önmagunk és a birodalom szilárdítására ? Egység magunk közt, jó egyetértés a többi népiségekkel. Ez egységes azzal, hogy pártokat képezünk magunk közt, el nem érjük. A többi népekkeli jó egyetértés, ama félelem­nek, hogy egyiket a másikba akarják olvasztani, s ezredéves történészeti jelentőségétől megfosztani, elenyésztével, önként helyreáll. Azok, kiket régen a közügyekkeli bajlódás­sal elfoglalva lenni láttunk, ez igazságot megér­tették , s hogy alkalmazni fogják, nem is kétel­kedünk. Azok most legalább pártokat nem ké­­pezendnek. Egyes külön hangok, csak a pusztában kiál­­tanak szavai, melyeket meg nem hallgatand sen­ki, erről kezeskedik a magyar nép józan értel­me , mely helyzetét felfogni képes. De ha mégis szükséges, hogy párt legyen nálunk, ha a lapok ily országban, minő a mienk, a pártnélküliséget meg nem engedhetik, ám legyen; egyet mi is megengedünk. Ez a nemzeti párt. Tagjai: az egész magyar nép. De e párt nem küzködik maga közt; másokat sem bánt; legfelebb óvja magát a megtámadás­tól , s törekvéseit, midőn azok mutatkoznak, az uralkodóház, a birodalom, s önszilárdítására irányozza. Ha ellentörekvéseket vesz észre, nem tilthatja meg neki a hirlapczikkek légiója is, hogy a hatalmában levő minden törvényes és megengedett eszközzel azokat ne védje, és visz­­szaszerezze magának azon jó véleményt, melyet a mozgalmaskor megingatott, s most néhány jó akarónk végkép lerontani törekszik. E jó vélemény helyreállítására van szükség mindenek felett. Felülről azért, hogy más tám­pontokat keresve, bennünket ne mellőzzenek; részünkről azért, hogy részesüljünk mindazon kedvezményekben, melyek beltömörségünket, s ebből folyó hatályosságunkat, szóval nemzeti consolidált életünket előmozdítják, és kifej­lesztik. Ki fogna pedig támaszt keresni nálunk, ha egymás közti viszonyunk sem szilárd, ha ily idők, minek a múltak valának, sem képesek ben­nünket kibékíteni? Ezt mi jól tudjuk, s mivel tudjuk, egyene­sen ki is mondjuk, nagy szomorúságára azok­nak , kik ezt nálunk látni nem szeretik, s kik ennélfogva nem a birodalmi viszonyok megüle­­pedésén, hanem azok örökös hullámzásában gyönyörködnek, meglehet , hogy a zavarosban annál könnyebben halászhassanak. Ily egyének irányában legjobb az őszinteség. Tudják meg egyszer, miszerint egyesülten szán­dékozunk jólétünket előmozdítani, s nem adni alkalmat unokáinknak azzal vádolni bennünket, hogy magunk kárán nem tanulva, e nemzet éle­­­tét pártos visszavonásunkkal eljátszottuk. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ö felség® parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851.­­ Folytatás. XLIX. Sir Stratford Canning, viscount Palmcrstonnak. (Megérkezett oct. 29.) Therapia, oct. 15. 1849, Az ottomán külügyminiszterrel, kinél ma udvarol­tam, közöltem Lordságodnak, Schwarzenberg köve­telésére vonatkozó véleményét, mely követelés a belgrádi szerződés 18. pontjára alapittatott. Rupich tábornok közlé velem, hogy a legközelebb érkezett franczia gőzös, M. de Tocqueville-től iratot hozott, melyben Radziwki herczeg elutazására, s a rá következett konstantinápolyi eseményekre vonat­kozólag, hasonló értelemben nyilatkozik. Óhajtható volna, hogy 22-éig, a franczia gőzös által mindketten megnyernénk illető utasításainkat azon ügyben , mely a porta, s a két császári kabinet közt fönforog. E közben, valószínűleg az orosz kormány határo­zata is megérkezendik. Azon gőzös, mely tegnap reggel Odessából megérkezett, néhány percz előtt evezett le a Bosphoruson. A­mennyire Ausztria érdekelve van, úgy látszik, a dolgok kedvezőbben állnak, mint ezelőtt. Va­gyok, stb. STRATFORD CANNING. L. Sir Stratford Canning, viscount Palmerstonnak. (Megérkezett oct. 29.) Therapia , oct. 15. 1849. My Lord ! Azon három angol egyén, kiknek szabadonbocsát­­tatását követeltem a portától, Widdinből már úton vannak idefelé. Rendeletek küldettek, hogy a még hátralevő le­tartóztattak főbbjei, s mindazok , kik lengyel szár­mazásúak, Shumlába szállíttassanak. Nem tétetett *) Lásd P. N. 343 -ik számát A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LORD VISCOUNT PALMERSTON, ANGOL KÜLÜGYMINISZTER. Folytatás. *) Mehemed Ali függetlennek nyilatkoztatta magát. A nizibi csatában tönkretétetett a török sereg, nem­sokára a­zultán halála is bekövetkezett, és a gyenge porta két ellenségtől fenyegettetett: az egyptomi hó­­ditótól és a czártól. Palmerston átlátta a veszélyt, és elhatározá Mehemed Ali megfékezését és a porta va­zallusává tételét. Ezen indítványra Ausztria és Musz­kaország is reá állott, és csupán Francziaországtól elleneztetett, mely titkos alkudozásban állott Mehe­med Alival. A párisi kabinet eleinte conferencziát in­dítványozott, melynek helye Bécs lett volna, a muszka udvar azonban Londonra szavazott. Palmer­ston avval lépett föl, hogy az európai hatalmasságok garantározák a porta tartományainak integritását, mire Metternich azt felelé, mikép egy státusnak soha sem kell más státusoktól oly szolgálatot elfogadni, melyet viszont nem adhat, továbbá, hogy eféle stá­tus elveszti önállóságát az őt védelmező hatalom irányában. Erre a nemes lord azt válaszolta, misze­rint az osztrák kabinet állítása akkor állana , ha egy státustól jönne a protectio, nem pedig a fönforgó kérdésben, midőn az összes hatalmasságok együtt fognak garantírozni. Sőt — így folytatá Palmerston — maga Ausztria is vett részt azon szövetségben, mely Belgiumnak nemcsak sérthetlenségét, hanem *) Lásd P. N. 341. számát, függetlenségét is biztositá. Szóval Palmerstonnak si­­került a portát megerősíteni és az egyptomi hadat a török hadsereg kiegészítő részének kinyilatkoztatni. Nemsokára kimondatott, hogy minekutána a háború­nak vége van, ezennel egyetértőleg kinyilatkoztatik, mikép semmiféle idegen hajónak nem szabad be­menni a Dardanelláb­ és a Bosphorusba. — Nemrég láttuk, hogy Parker nem igen kínlódott az említett pont megmagyarázásával és háborútlanul horgonyo­zott e tengeri szorosban. Az ismeretes spanyol házassági kérdés még fesze­sebbé téve a Francziaország és Anglia közti viszo­nyokat. Midőn Aberdeen kezelte a külü­gyet, a Peel­­féle kormány alatt, békés hangon nyilatkozott e kér­dést illetőleg. Szerinte Spanyolországtól függ, vagy Bourbont, vagy Cobourgot választani a királyné fér­jéül , de mikor 1848-ban megint Palmerston lépett a külügyek élére , akkor az egész kérdés más fordula­tot von. Cawley nevezetesen értesíté a nemes lordot 1847-ben, miszerint a Cobourg-féle candidatio nagy zavart okozott Párisban , és hogy Guizot kinyilatkoz­­tatá, hogy ha Palmerston föl nem hagy Cobourg ter­veivel, akkor ő azt fogja tanácsolni királyának, hogy Montpensiert léptesse föl. Mint tudjuk , Palmerston ezen ügyben oly könnyen bánt Guizottal, mint a ke­leti kérdésben a kis Thierssel, sőt a nemes lord par­­liamenti ellenei, neki tulajdonítják Guizot és a jú­liusi trón bukását. Most itt állunk azon forradalmak ciklusánál, me­lyek egymásután, kivétel nélkül, mind megbuktak, melyek létrehívták a legphilantropikusbb, e földön alig képzelhető eszméket, valamint csak az emberi­ség közt létező fajgyűlölet legöldöklőbb nemeit.­­ Azon időpontnál vagyunk, hol m­íg egyfelől egy nagy nemzet a halálbüntetést törölte el, és mennyei tanok hirdettettek , addig másfelől az inquisitiora emlékez­tető kínzások váltak napirenddé, hol fejedelem feje­delem ellen harczolt, — a szabadság egyik apostola, a másik megsemmisítése után törekedett, — hol a népek fölváltva, egyik a másiknak vérében úsztak, szóval, azon időpontról kell beszélnünk, midőn a roham, a régi kormányzókat elsodra, és midőn a szélvésztől hányatott európai árboczfa kőről, össze­­sereglett új hajósok , szinte a megfékezhetlen vihar játékává váltak, mely vihar a Themze tapasztalt matrózait is megzavaró. — Fogja-e hinni a jövő nemzedék, az 1848-ki történteket ? nem fogja-e mesé­nek tartani, midőn följegyezve látandja, hogy az 1848- diki időszakban, épen akkor, midőn az emberbarátok, a világ minden részeiből összegyűltek, az örök békét megszilárdítandók, akkor a civilisatio előmozdítójá­nak tartott puskapor, legvadabb fanatismussal kon­­czolá le a népek ezreit! — De hagyjuk el azt, mi a történetíró föladata, lássuk Palmerston első lépését a franczia köztársaság első napjaiban. A nemes lord megbizá a madridi udvarnál levő követet Bulwert, hogy figyelmeztesse az ottani kor­mányt a franczia trón bukására , mely esemény in­dokul szolgáljon neki, alkotmányos politika köve­tésre. Ezen intés gyalázatos következményt szült. A madridi kormány megparancsoló Bulwernek 1848. május 16., hogy Madridból 48 óra alatt eltakarod­­jék. Az angol közvélemény megbotránkozott a spa­nyol kormánynak ezen merész, Angliát megalázó lépésén , a­mi nagyon természetes volt.­­ Arra volt eset, hogy az angol kabinet ily módon bánt spanyol követekkel. Erzsébet például kiutasí­totta 2-dik Fü­löp követét Mendozát, ki egy össze­esküvésbe bonyolódott , valamint később Alvaro Guadrát, de ellenkező esetet nem igen lehet felhozni. Ez nevezetes parliamenti vitákat idézett elő, a büszke high toryk háborúkérdéssé akarták tenni az úgy­nevezett Bulwer- expulsiót , és egyszersmind Pal­­merstont megbuktatni. Pillantsunk tehát a parliamenti terembe, és lássuk, hogy védelmezte magát a nemes lord 1848. június 5-én, Bankos (hosszú unalmas beszéddel) indítvá­nyozta , hogy a ház kimondja: mikép sajnálva ta­pasztalja az asztalon levő levelezésekből, miszerint az angol kormány megaláztatott a madridi udvar ál­tal Bulwer személyében, a­mi nagy hatással lehet e két ország közt eddigelé fenállott viszonyokra. A vita folyama alatt az a kérdés is merült fel , vájjon kicsoda a hibás ? Bulwer vagy Palmerston ? — Rus­sell . — A kormány magára veszi azt, mit Bulwer tett, és Palmerston egyáltalában nem sérti a madridi udvart, midőn tanácsát ajánlá. A Bulweren elköve­tetett rendszabály mindenesetre meglepő, de tud­ván hatalmunkat és Spanyolország gyöngeségét, kí­mélve kell bánnunk vele. Én nem tudom igazolni a madridi kormány erőszakos lépését, de nem lehet szem elől eltéveszteni a spanyol nemzetet, mely oly nemes érzelmű, oly érzékeny, és oly szabadelvű, mint akármelyik nép. Én tökéletlen orgánumnak tartom Valentia és Sotomayor herczegeket, mindazonáltal kímélnünk kell a spanyol királyné érdekeit, és a spanyol nemzet jellemét. ..D'Israeli (dühös modorá­ban.)“ Nem foghatom meg hogy a kormány eddig­­élő elégtételt nem vett az angol nemzetet elkövetett botrányért. Mint látjuk, a spanyol udvar még mente­getni sem akarja lépését.­ Tudta Palmerston azt, a­mit Madridba irt ? vagy annyira volt-e megzavarva Európa lázas fővárosai által, hogy elfelejtette a sürgöny végén azt említeni, hogy az nem bemuta­tandó ? Ezen sürgöny felírása e szó „bizalmas“ és így hangzik : ,,A franczia király és családjának bu­kása, valamint a minisztérium kikergetése tanúságul szolgálhat a spanyol udvarnak, és meggyőzheti arról, mennyire veszedelmes kísérlet, ha egy országot a közvélemény daczára akarunk kormányozni. A párisi catastropha megmutatja, miszerint egy nagy és discip­­linált sereg sem védhet egy koronát, midőn az ellen­tétbe teszi magát az országgal.“ Az ember szinte azt gondolja, hogy Gibbont olvassa , ez valósággal remek levél oly országhoz, mely hosszú sententiákat szeret. A nemes lord egy kissé epigrammaticu­s volt, és stílusa nagyon is castiliai. (nevetés) Önök senti-

Next