Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-21 / 361. szám
1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ Félévre . 1 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ „ Egyes siám — „ 4 „ „ Vidéken. Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 361 Szerkesztési iroda: Dzintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. B-1-1-1-■' ■ 1 Szerda, május 21-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A béig. latási s lop.krnyi külön bélyeg-díj., előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegraf!, tudósítások- Visszatérés a Bundhoz- Erdély törvénykezési szervezete-Bánáti levelek. (Nemzetiség. Színészet, közigazgatási szervezet. Pénzügyi felsőbb hivatalnokok). Hivatalos- (Kinevezések, (Kormánylapok.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország- (Mazzini jelentése). Nagybritannia- (Iparműkiállítás.) Kereskedelmi hírek Dunavszállás Miltár- (Irodalmi ügy. Párisi fecsegések.) Budapest, május 21-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, máj. 19. 95% 106; állód, kötelezv. 86; bankrészv. 94%; Krakó 75%; alsó sziléziai 84%; felső sziléziai 120%. Frankfurt, máj. 19. — 4%% 65%, 5% 74%. Béc.? 93%, lombardi 73%. Amsterdam, máj. 17.— 2%% 38%, 5% 71%, új 77%. Zágráb, máj. 19. — Bosnyákországból. Az amnesztia a bosnyákországi fölkelés vezetői számára is váratik. Csak állodalmi hivatalnokoknak leend szabad fegyvert viselni. Skenderbeg Noviban állomásoz. Modena , máj. 14. — Egy nagyherczegi rendelet a carrarai márvány-kiviteli vámokat szabályozza. Pest, máj. 21. -4- Semmi kétség többé; a visszaesés megtörténik. Németország souverain hatalmas, kényelmetlenség és fáradalom-teljes körutazás után oda jutottak ismét, honnét az ellenállhatom hatású viszonyok előtt meghajolva kiindulának. Vannak tagadhatlanul a közéletben visszalépések, melyek egy túlhajtott és a békés kifejtést lehetlenítő abnormis állapot elhagyásával a közjó érdekében történvén, sokkal hasznosabbak, mint némely erőszakos és minden megállhatási alapot nélkülöző óriás előrelépés. Ily látszat szerinti visszatérések üdvére vannak a kifejlődésnek, szellemi, s anyagi jólét megszilárdulásának, általán fogva az emberiség ügyének, habár kellőleg méltányoltatásuk és népszerűségre jutásuk elmaradna is. De a régi Bund helyreállítása nem tartozik az ily visszalépések közé. Három év alatt Németországban is mennyi szép reményekkel kecsegtető eszme, s e mellett — igaz — mennyi életrevalótlan és buborékszerű terv emelkedett ki a közélet hullámainak felszínére! — A csaknem körömre égett kérdések közel kilátásba helyezett megoldásában hányszor hitt czért ölelhetni a német nép, talán egyedül azért, hogy a csalfa reménysugárnak elröppenése után önbizalmában mindannyiszor annál mélyebbre, egész a nihilizmusig sülyedjen! Meghiúsult minden új terv. Hajótörést szenvedett minden új eszme. Tanulságos leend egykoron a németországi események lánczolatában ama különféle okok szövedékeinek fölfejtése, melyek a czélszerű kibontakozást ügyetlenség, vagy részakarat kíséretében lehetlenítették, a legtisztább szándéknak eredményeit épen úgy megsemmisítvén, mint azon czélzatokéit, melyek hátterében kárörvendő alakok mutatkozának. Tanulságos teend a kormányokra, s kivált a népekre Németország közelebbi történeteinek bonczolása, melyek a szövetségi államszekérnek kerékvágásból kiszökkenésétől, a visszanyomásig lefolytak, és melyek nyitányát a Várparlament, zárkövét pedig a drezdai értekezlet teszi. De mindez nyugodtabb időt kiván. Most elég, ha meg-megállapodunk egy kissé a haladó kornak lépcsőzetein. Czélszerűnek tartjuk, röviden constatirozni a helyzetet, midőn Németországban a viszonyok fejlődésének, vagy helyesebben szólva : bonyolódásának új stádiumához jutottak. Háromévi bizonytalanság, ingadozás, habozás után az 1848 előtti Bund restauráltatott. A dolog lényege ez. „A Bundestag formaszerinti megnyitása nem várható, miután ez a plénumra nézve 1850. május— a kisebb tanácsra nézve pedig ugyanazon év September — havában már megtörtént. Az ekkorig képviseletlen tagok belépése minden különös ünnepély vagy nyilatkozat nélkül fog megesni, s így ezen gyülekezet eddigi tételének jogfolytonossága magától értetik.“ Ily véleményben van a német időszaki sajtónak egy része. Első tekintetre látható, hogy ez helytelen felfogás, és balítélet, mert a múlt évben megnyitott Bundestag Poroszországnak és az unióbeli államoknak részvéte nélkül, mindez ideig élettelen test maradt, és a legkisebb fontosságú kérdésnek érvényes megoldására szükséges képességet általán fogva nélkülözvén, nyugodt lelkiismerettel nemlétezettül tekinthető. A drezdai értekezleten is meg kellett hordozni a német ügyet, hogy egy politikai sakjáték által a Bundestagra való visszatérés eszközöltessék. Midőn öt hóval ezelőtt a német hatalmak megbizottai Drezdába gyülekezének, előre lehetett látni, s kik magokat sem nem ámítják, sem ámíttatni nem engedik, elvből valának meggyőződve , mikép ezen értekezlet a német viszonyokat rendezni nem fogja, tulajdonképeni rendeltetése alig lévén egyéb, mint a német hatalmak közötti egyenetlenségnek és bizalmatlanságnak kiköszörülése, s a közös ellenséggel szemközt az előbbi szives egyetértésnek helyreállítása. Ezen föladat — mint észrevehető — meg nem oldatott ugyan, — de a Bundestagra való közös visszatérés eszközölve jön. Ily körülmények között, ki fogna megütközni azon, hogy egy lépés sem történt Németország várt megnyugtatására, s a viszonyok rendezésére ? — Ki fogna megütközni, hogy a németek alkotmányos szabadságainak biztosítása szempontjából foganatba mi sem vezetett? Hálátlan munka lenne azok megtérítésére keresni érveket, kik azt mondják, és a felfogások különbözőségénél fogva meglehet úgy látják, hogy a drezdai értekezlet nem minden eredmény nélkül ért véget, miután az értekezleti megállapodások majdan Frankfurtban hozandó véghatározatok alapjául fognak szolgálhatni. Meg kell engednünk, mikép az értekezlet eleinte nagyfontosságú tervek keresztülvitelét hozta kilátásba, — a bizottmányok igen sokat dolgoztak; — a nép alkotmányosságának és jogainak érdekébeni rokonszenv és törekvés is mutatkozott; — különösen a vám- és kereskedési egyesülés eszméjét érlelni kívánták. A szándék és érlelni képesség nem hiányzott. De mit használ még a legjobb szándék is, ha az ügyet egy hajszálnyira sem képes előbbre vinni, s mi érdeme van oly törekvésnek, mely utoljára ájultan rogy a múltnak karjaiba. Az értekezlet valóságos eredményt nem mutathat fel. Mondani, hogy Németország javára szolgáló további határozatok alapjai megvettetének — nagyon könnyű, — de ezt meggyőző tények birtoka, a valóság zálogai nélkül elhinni igen nehéz, és másokkal, kivált a jelenleg annyira bizalmatlan néppel, elhitetni még sokkal nehezebb. Megmondjuk miért. Egyebet mellőzve épen nem remélhető, hogy egy talán kitűzött üdvös czél, melynek keresztülvitele, s valósítása az értekezleten hajótörést szenvedett, elérhető legyen a német szövetség régi alakjának visszaállítása után Frankfurtban, hol a népszabadság érdekében netán szőnyegre hozandó javaslatok elfogadtatása, hanem épen sehetlen, de a lehetlennel mindenesetre határos még azon esetben is, ha a kérdéseket egyszerű szótöbbség fogja eldönteni. Hátha még azon sajátszerű történhetőségre is gondolunk — mire pedig a szövetségi szerkezetnél fogva számítani lehet — hogy midőn egy nagy állam, például Ausztria vagy Poroszország az alkotmányosság megvédésére lépne sorompóba indítványával, a plénumban Lichtenstein, vagy Reuss-Schleitz is egymaga foganatosan ellenszegülhet. És ezt mindenki igen jól tudja. Azért ne csodálkozzék senki, hogy vérmes, de még csak középszerű reményeket sem tudunk csatolni a viszonyok érintett alakulásához, s az újabb fordulathoz. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IRODALMI ÜGY. Magyar szónokok és státusférfiak — Politikai jellemrajzok. Kiadja Csengeri Antal- Pesten, 1851. Heckenast Gusztáv sajátja. Kemény borítékban, n.8 dr. 161 lap. Ara, hirdetések szerint, 4 pft. Folytatás. *) Ezután Széchenyi statusférfiui pályáját három korszakra osztja szerző, ilyképen : Első korszak a „Hitel“ megjelenésétől az 1840- ki országgyülés berekesztéséig; a dicsőség és bámultatás ideje. Második a „Pesti Hírlap“ megjelenésétől kezdve a grófnak mozsonyi követté választatásáig ; ez a kifejlett nagyság és félreértés, a cassandrai szavak és népszíntlenség hét kínos, de maradandó becsű éveit foglalja magában. Harmadik korszak az utolsó rendi országgyűlés megnyitásától szerencsétlen betegségéig, a pozsonyi képviselőház tereméből, a döblingi gyógyintézetig vezet; ez a hazáért megtört szív martyrologiája. És eme sarkalatokon perditi el Széchenyi pályáját Kemény. E rövid ismertetés elég a munka váza) Lásd a P. N. 360. számát. tatának kitüntetésére. Mennyi múlt, mennyi nagy és háborgó visszaemlékezések egy ember húsz, huszonöt évi pályáján! Bár szabadkozik is Kemény, hogy ezúttal nem akart életírást készíteni Széchenyi felől, mindamellett a kijelölt sarkalatokon annyit mond el, mennyit eddig soha nem láttunk együtt, de, magántudomásokból eredvén némely adatok, nem is láthattunk. Kemény páratlan belátással, tapintattal járt ugyan el föladatában, nincs mit mondanunk az Ítélő, s lélekbavárló elme, a bonczoló fejtegetések és logikai szigor ellen , de több rend , több vigyázat az íróban végetlen arányig emelő vala e dolgozat becsét. Mert úgy hisszük, itt lelhetni fel utolsó okát annak , miért nem lehet a szóban levő jellemrajzot annyi élvezettel olvasni, mennyit a benne rejlő, s csaknem túlterhelésig menő, eszmekincs érdemlene. Mint akinek igen sok végezni valója van, s egyszerre sokba fog: úgy kezdi meg jelen iratát Kemény. Nagyon sok húrt pendít meg egyszerre. Érezzük, hogy a hangfogatba contrahangok is vegyítvek. E hangfogat nem más mint a fölebb említett polémiai zaj előjele. Kemény, ha egy nagy igazságot hivi, bebizonyít Széchenyi felől, rendesen átczéloz a másik táborba; például megmutatván róla, hogy politikai élte tökéletes öszhangzásban áll kezdettől végéig , így kiált: „keressetek nemrögtönzőitek és készülteitek közt sok hasonló példát.“ Aztán helyesen vitatkozik ugyan Dessewffy és Wesselényi ellen, kik politikai készületlenséggel vádolák Széchenyit, de miután e vádakat jobbadán elporlasztá az idő, s egy nagy életirásban tán helyén lett volna megvitatásuk, itt azt mutatják, mintha nem a nemes grófnak eszmedús politikai arcza , hanem védelme volna a főczél, mikor nem az igazolandó igazoltatik, hanem az igazoló, így megróván általánosan Kemény eljárását, még az ellen is támaszthatnánk némi nehézséget, hogy Széchenyi most mint országjár, majd mint író, majd mint szónok külön taglaltatik még, holott, ha el kellett mondatni ama polemizáló nézeteknek, akkor talán jobb leendő időrendet tartani, annyival inkább, mert Széchenyiben, mint íróban ott van már a státusférfiu , itt valamint a szónokban mindkettő, s így efféle különválasztások ha egységet nem rontanak is, de ismétlését adják elő az eszmék nyilatkozatának , s a jellemréisz egyik vagy másik része fölössé válik. Mert ha megmutattatik előre Kossuth ellen, hogy a mivel Széchenyit vádolá, nem áll, igen kevés érdekűvé , s köszönet érte, ha nem unalmassá is válik a vita később , mikor a Pesti Hírlap eljárásáról van szó, azaz egyik igazság megelőzi a másikat, holott egy az igazság. A végkimenet is nagy ellentétben áll a kezdettel, s amott egy önálló hazafi szellemre készül a figyelem ; régén pediga politikai jellemrajz magán , legmagánabb körig van elyéknyitva. A sorserejű perezek, mint K. az 1748-ki septemberi napokat érti, oly magyarázatot nyernek vagy legalább hagynak sejdittetni, minő ez iratban meg sem bírálható, minő ha vád, igen sok, ha bűn, meg nem bocsátható, s egy más egyénnek hárittatik — látszólag — nyakába. A ragyogó dialektika, okok és okozatok közti összefüggés éber feltalálása, annyi mély gondolkodásra emlékeztető reflexió, egy egy szavak oda vetve, mint a gránit, eme minden mozdulaton poétáivá törekvő nyelvben, hol egyébiránt a rövidség pongyolaság , az előadás kegytelen, figyelemben képesek ugyan tartani a lelket, de az értelem a világosság nem tartozik erős oldalai közé. Mondjuk-e, hogy Kemény talán szereti a burkoltat és tartalmast, vagy nem gondol az egybeállítással , kevésbbé aggódik a tisztaságon ? Úgy látszik, ő nagyobbat írt, mind a minőt először írni akart, s bármennyire szabadkozott is az életrajz követeléseitől, át átcsap e mezőre, s hol ezen, hol a jellemrajzin eszmélve magát, két külön irányban dolgozik kimért arány nélkül. De mutassunk be néhány alapvonást, például ama helyet, hol Széchenyi kedélyének antagonismusát a szív meghódolásában egyenlíti el Kemény. „Széchenyinek ,“ mond ő , tanulmányává rögeszméjévé vált esze által zsarnokoskodni szivén. Ez, kivált férfi éveiben többnyire sükerült, bár néha nagy reactiókat idéze elő. Sőt Sz. olykor igazságtalan is volt szive iránt s magát okoskodások által érzéketlenségre kényszeritette. Ő gyakran játszotta a közönyöst, midőn nem vala az, s gyönyörködök, ha e miatt keble sajgóit. Eszéből ciliciumot vont szive körül, » vad kéjjel nézve rajta a vércseppeket,“ stb. Folytatjuk. Erdély törvénykezési szervezete. Végt. 6. §. A n. szebeni, brassói, kolozsvári és károlyfehérvári járási társasbiróságok mindegyike két osztályra szakad, melyekből a második kizárólag a telekkönyvi s ingatlanok iránti ügyletek ellátására a társasbírósági kerületben van hivatva. A kereskedelmi s váltó törvényhatóság a szebeni megyetörvényszéki kerületben : a szebeni járási első osztályú társasbiróságtól saját s a medgyesi és segesvári járási társasbiróságok kerületére; az első osztályú brassói és a beszterczei járási társasbiróságoktól saját társasbirósági kerületére a kolozsvári megyetörvényszéki kerületben; a kolozsvári járásbíróság első osztályától az egész megyei törvényszéki kerületben; a marosvásárhelyi járási társasbíróságtól az egész megyetörvényszéki kerületben ; a károlyvárosi első osztályú járási társasbíróságtól saját és a szászvárosi s dévai járási társasbiróságok kerületére, s a fogarasi járási társasbiróságtól saját társasbirósági kerületére; s a deési megyetörvényszéki kerületben, a deési járási társasbiróságtól az egész megyetörvényszéki kerületre kereskedelmi rendből vett szavazatképes tagok hozzájárulásával fog gyakoroltatni. Van szerencsém egyszersmind felségednek csatolványban az ezen felosztás szerint tervezett erdélyi törvénykezési térképet, az összes törvényszékek általános átnézetét, s az öt megyei törvényszék szerint szabályozott s pontosan kidolgozott külön kimutatásokat a minden törvényszékhez utalt községek fölött legfelsőbb belátás végett azon megjegyzéssel előterjeszteni , miszerint a törvénykezési felosztás elfogadása után annak haladéktalan közhírrététele folyamatba vezetendik. Az idezárt külön és összes kimutatásokban az elkerülhetlenül szükséges hivatalnoki és szolgaszemélyzet a felállítandó törvényszékek és státusügyészségek számára foglaltatik, melyek egyidőbeni rendszeresítését tiszteletteljesen kérni bátorkodom. Fizetési zsinórmértékül ugyanaz alkalmaztatott, mely a jóformán hasonló országviszonyok közt Magyarországra nézve indítványoztatott, nem fogván szem elől tévesztetni ama szükséges tekintet, miszerint a bírói rendnek független s biztos állás biztosittassék , a többi hivatalnokok és szolgáknak működéseikhez illő, s gyakorta