Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-21 / 361. szám

1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ Félévre . 1 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ „ Egyes siám — „ 4 „ „ Vidéken. Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 361 Szerkesztési iroda: Dzi­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. B-1-1-1-■' ■ 1 Szerda, május 21-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A bé­ig. la­tási s lop.krnyi külön bélyeg-díj., előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte­ min­denkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM: Telegraf!, tudósítások- Visszatérés a Bundhoz- Erdély törvénykezési szervezete-Bánáti levelek. (Nemzetiség. Színészet, közigazgatási szervezet. Pénzügyi felsőbb hivatalnokok). Hivatalos- (Kinevezések, (Kormánylapok.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország- (Mazzini jelentése). Nagybritannia- (Iparműkiállítás.) Kereskedelmi hírek Dunavszállás Miltár- (Irodalmi ügy. Párisi fecsegések.) Budapest, május 21-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, máj. 19. 9­5% 106; állód, kötelezv. 86; bankrészv. 94%; Krakó 75%; alsó sziléziai 84%; felső sziléziai 120%. Frankfurt, máj. 19. — 4%% 65%, 5% 74%. Béc.? 93%, lombardi 73%. Amsterdam, máj. 17.— 2%% 38%, 5% 71%, új 77%. Zágráb, máj. 19. — Bosnyákországból. Az am­nesztia a bosnyákországi fölkelés vezetői számára is váratik. Csak állodalmi hivatalnokoknak leend sza­bad fegyvert viselni. Skenderbeg Noviban állo­­másoz. Modena , máj. 14. — Egy nagyherczegi rendelet a carrarai márvány-kiviteli vámokat szabályozza. Pest, máj. 21. -4- Semmi kétség többé; a visszaesés meg­történik. Németország souverain hatalmas, kényelmet­lenség­ és fáradalom-teljes körutazás után oda jutottak ismét, honnét az ellenállhatom hatású viszonyok előtt meghajolva kiindulának. Vannak tagadhatlanul a közéletben visszalé­pések, melyek egy túlhajtott és a békés kifejtést lehetlenítő abnormis állapot elhagyásával a közjó érdekében történvén, sokkal hasznosabbak, mint némely erőszakos és minden megállhatási alapot nélkülöző óriás előrelépés. Ily látszat szerinti visszatérések üdvére vannak a kifejlő­désnek, szellemi, s anyagi jólét megszilárdulá­sának, általán fogva az emberiség ügyének, ha­bár kellőleg méltányoltatásuk és népszerűségre jutásuk elmaradna is. De a régi Bund helyreállítása nem tartozik az ily visszalépések közé. Három év alatt Németországban is mennyi szép reményekkel kecsegtető eszme, s e mellett — igaz — mennyi életrevalótlan és buborék­­szerű terv emelkedett ki a közélet hullámainak felszínére! — A csaknem körömre égett kér­dések közel kilátásba helyezett megoldásában hányszor hitt czért ölelhetni a német nép, talán egyedül azért, hogy a csalfa reménysugárnak el­­röppenése után önbizalmában mindannyiszor annál mélyebbre, egész a nihilizmusig sülyedjen! Meghiúsult minden új terv. Hajótörést szenvedett minden új eszme. Tanulságos leend egykoron a németországi események lánczolatában ama különféle okok szövedékeinek fölfejtése, melyek a czélszerű ki­bontakozást ügyetlenség, vagy részakarat kísére­tében lehetlenítették, a legtisztább szándéknak eredményeit épen úgy megsemmisítvén, mint azon czélzatokéit, melyek hátterében kárörvendő alakok mutatkozának. Tanulságos teend a kormányokra, s kivált a népekre Németország közelebbi történeteinek bonczolása, melyek a szövetségi államszekérnek kerékvágásból­ kiszökkenésétől, a visszanyomá­­sig lefolytak, és melyek nyitányát a Várparla­ment, zárkövét pedig a drezdai értekezlet teszi. De mindez nyugodtabb időt kiván. Most elég, ha meg-megállapodunk egy kissé a haladó kornak lépcsőzetein. Czélszerűnek tart­juk, röviden constatirozni a helyzetet, midőn Németországban a viszonyok fejlődésének, vagy helyesebben szólva : bonyolódásának új stádiu­mához jutottak. Háromévi bizonytalanság, ingadozás, habo­zás után az 1848 előtti Bund restauráltatott. A dolog lényege ez. „A Bundestag formaszerinti megnyitása nem várható, miután ez a plénumra nézve 1850. május— a kisebb tanácsra nézve pedig ugyan­azon év September — havában már megtörtént. Az ekkorig képviseletlen tagok belépése minden különös ünnepély vagy nyilatkozat nélkül fog megesni, s így ezen gyülekezet eddigi tételének jog­folytonossága magától értetik.“ Ily véleményben van a német időszaki saj­tónak egy része. Első tekintetre látható, hogy ez helytelen fel­fogás, és balítélet, mert a múlt évben megnyitott Bundestag Poroszországnak és az unióbeli álla­moknak részvéte nélkül, mindez ideig élettelen test maradt, és a legkisebb fontosságú kérdésnek érvényes megoldására szükséges képességet ál­talán fogva nélkülözvén, nyugodt lelkiismerettel nemlétezettül tekinthető. A drezdai értekezleten is meg kellett hordozni a német ügyet, hogy egy politikai sakjáték által a Bundestagra való visszatérés eszközöltessék. Midőn öt hóval ezelőtt a német hatalmak megbizottai Drezdába gyülekezének, előre le­hetett látni, s kik magokat sem nem ámítják, sem ámíttatni nem engedik, elvből valának meg­győződve , mikép ezen értekezlet a német vi­szonyokat rendezni nem fogja, tulajdonképeni rendeltetése alig lévén egyéb, mint a német ha­talmak közötti egyenetlenségnek és bizalmatlan­ságnak kiköszörülése, s a közös ellenséggel szemközt az előbbi szives egyetértésnek helyre­állítása. Ezen föladat — mint észrevehető — meg nem oldatott ugyan, — de a Bundestagra való közös visszatérés eszközölve jön. Ily körülmények között, ki fogna megütközni azon, hogy egy lépés sem történt Németország várt megnyugtatására, s a viszonyok rendezé­sére ? — Ki fogna megütközni, hogy a németek alkotmányos szabadságainak biztosítása szem­pontjából foganatba mi sem vezetett? Hálátlan munka lenne azok megtérítésére ke­resni érveket, kik azt mondják, és a felfogások különbözőségénél fogva meglehet úgy látják, hogy a drezdai értekezlet nem minden eredmény nélkül ért véget, miután az értekezleti megálla­podások majdan Frankfurtban hozandó végha­tározatok alapjául fognak szolgálhatni. Meg kell engednünk, mikép az értekezlet eleinte nagyfontosságú tervek keresztülvitelét hozta kilátásba, — a bizottmányok igen sokat dolgoztak; — a nép alkotmányosságának és jogainak érdekébeni rokonszenv és törekvés is mutatkozott; — különösen a vám- és kereske­dési egyesülés eszméjét érlelni kívánták. A szándék és érlelni képesség nem hiányzott. De mit használ még a legjobb szándék is, ha az ügyet egy hajszálnyira sem képes előbbre vinni, s mi érdeme van oly törekvésnek, mely utoljára ájultan rogy a múltnak karjaiba. Az értekezlet valóságos eredményt nem mu­tathat fel. Mondani, hogy Németország javára szolgáló további határozatok alapjai megvettetének — nagyon könnyű, — de ezt meggyőző tények birtoka, a valóság zálogai nélkül elhinni igen nehéz, és másokkal, kivált a jelenleg annyira bizalmatlan néppel, elhitetni még sokkal ne­hezebb. Megmondjuk miért. Egyebet mellőzve épen nem remélhető, hogy egy talán kitűzött üdvös czél, melynek keresz­tülvitele, s valósítása az értekezleten hajótörést szenvedett, elérhető legyen a német szövetség régi alakjának visszaállítása után Frankfurtban, hol a népszabadság érdekében netán szőnyegre hozandó javaslatok elfogadtatása, ha­­nem épen sehetlen, de a lehetlennel mindenesetre határos még azon esetben is, ha a kérdéseket egyszerű szótöbbség fogja eldönteni. Hátha még azon sajátszerű­ történhetőségre is gondolunk — mire pedig a szövetségi szerke­zetnél fogva számítani lehet — hogy midőn egy nagy állam, például Ausztria vagy Porosz­­ország az alkotmányosság megvédésére lépne sorompóba indítványával, a plénumban Lich­tenstein, vagy Reuss-Schleitz is egy­maga foga­natosan ellenszegülhet. És ezt mindenki igen jól tudja. Azért ne csodálkozzék senki, hogy vérmes, de még csak középszerű reményeket sem tudunk csatolni a viszonyok érintett alakulásához, s az újabb fordulathoz. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IRODALMI ÜGY. Magyar szónokok és státusférfiak — Politikai jellem­­rajzok. Kiadja Csengeri Antal- Pesten, 1851. Hecke­nast Gusztáv sajátja. Kemény borítékban, n.8 dr. 161 lap. Ara, hirdetések szerint, 4 pft. Folytatás. *) Ezután Széchenyi statusférfiui pályáját három korszakra osztja szerző, ilyképen : Első kors­zak a „Hitel“ megjelenésétől az 1840- ki országgy­ülés berekesztéséig; a dicsőség és bámul­­tatás ideje. Második a „Pesti Hírlap“ megjelenésétől kezdve a grófnak mozsonyi követté választatásáig ; ez a ki­fejlett nagyság és félreértés, a cassandrai szavak és népszíntlenség hét kínos, de maradandó becsű éveit foglalja magában. H­armadik korszak az utolsó rendi országgyűlés megnyitásától szerencsétlen betegségéig, a pozsonyi képviselőház tereméből, a döblingi gyógyintézetig vezet; ez a hazáért megtört szív martyrologiája. És eme sarkalatokon perditi el Széchenyi pályá­ját Kemény. E rövid ismertetés elég a munka váz­a) Lásd a P. N. 360. számát. tatának kitüntetésére. Mennyi múlt, mennyi nagy és háborgó visszaemlékezések egy ember húsz, hu­szonöt évi pályáján! Bár szabadkozik is Kemény, hogy ezúttal nem akart életírást készíteni Széchenyi felől, mindamellett a kijelölt sarkalatokon annyit mond el, mennyit eddig soha nem láttunk együtt, de, magán­tudomásokból eredvén némely adatok, nem is láthattunk. Kemény páratlan belátással, tapintattal járt ugyan el föladatában, nincs mit mondanunk az Ítélő, s lélekbavárló elme, a bonczoló fejtegetések és lo­gikai szigor ellen , de több rend , több vigyázat az íróban végetlen arányig emelő vala e dolgozat becsét. Mert úgy hisszük, itt lelhetni fel utolsó okát an­nak , miért nem lehet a szóban levő jellemrajzot annyi élvezettel olvasni, mennyit a benne rejlő, s csaknem túlterhelésig menő, eszmekincs érdemlene. Mint a­kinek igen sok végezni valója van, s egy­szerre sokba fog: úgy kezdi meg jelen iratát Ke­mény. Nagyon sok húrt pendít meg egyszerre. Érez­zük, hogy a hangfogatba contrahangok is vegyít­­vek. E hangfogat nem más mint a fölebb említett polémiai zaj előjele. Kemény, ha egy nagy igazságot hivi, bebizonyít Széchenyi felől, rendesen átczéloz a másik táborba; például megmutatván róla, hogy politikai élte töké­letes öszhangzásban áll kezdettől végéig , így kiált: „keressetek nemrögtönzőitek és készülteitek közt sok hasonló példát.“ Aztán helyesen vitatkozik ugyan Dessewffy és Wesselényi ellen, kik politikai készületlenséggel vádolák Széchenyit, de miután e vádakat jobbadán elporlasztá az idő, s egy nagy életirásban tán he­lyén lett volna megvitatásuk, itt azt mutatják, mintha nem a nemes grófnak eszmedús politikai ar­­cza , hanem védelme volna a főczél, mikor nem az igazolandó igazoltatik, hanem az igazoló, így megróván általánosan Kemény eljárását, még az ellen is támaszthatnánk némi nehézséget, hogy Széchenyi most mint országjár, majd mint író, majd mint szónok külön taglaltatik még, holott, ha el kellett mondatni ama polemizáló nézeteknek, akkor talán jobb leendő időrendet tartani, annyival inkább, mert Széchenyiben, mint íróban ott van már a stá­­tusférfiu , itt valamint a szónokban mindkettő, s így efféle különválasztások ha egységet nem rontanak is, de ismétlését adják elő az eszmék nyilatkozatá­nak , s a jellemréisz egyik vagy másik része fölössé válik. Mert ha megmutattatik előre Kossuth ellen, hogy a mivel Széchenyit vádolá, nem áll, igen kevés érde­kűvé , s köszönet érte, ha nem unalmassá is válik a vita később , mikor a Pesti Hírlap eljárásáról van szó, azaz egyik igazság megelőzi a másikat, holott egy az igazság. A végkimenet is nagy ellentétben áll a kezdettel, s amott egy önálló hazafi szellemre készül a figye­lem ; régén pedig­­a politikai jellemrajz magán , leg­magánabb körig van elyéknyitva. A sorserejű per­­ezek, mint K. az 1748-ki septemberi napokat érti, oly magyarázatot nyernek vagy legalább hagynak sejdittetni, minő ez iratban meg sem bírálható, mi­nő ha vád, igen sok, ha bűn, meg nem bocsátható, s egy más egyénnek hárittatik — látszólag — nyakába. A ragyogó dialektika, okok és okozatok közti összefüggés éber feltalálása, annyi mély gondolko­dásra emlékeztető reflexió, egy egy szavak oda vetve, mint a gránit, eme minden mozdulaton poétáivá tö­rekvő nyelvben, hol egyébiránt a rövidség pongyo­laság , az előadás kegytelen, figyelemben képesek ugyan tartani a lelket, de az értelem a világosság nem tartozik erős oldalai közé. Mondjuk-e, hogy Kemény talán szereti a bur­koltat és tartalmast, vagy nem gondol az egybeállí­tással , kevésbbé aggódik a tisztaságon ? Úgy látszik, ő nagyobbat írt, mind a minőt elő­ször írni akart, s bármennyire szabadkozott is az életrajz követeléseitől, át át­csap e mezőre, s hol ezen, hol a jellemrajzin eszmélve magát, két külön irányban dolgozik kimért arány nélkül. De mutassunk be néhány alapvonást, például ama helyet, hol Széchenyi kedélyének antagonismusát a szív meghódolásában egyenlíti el Kemény. „Széche­nyinek ,“ mond ő , tanulmányává rögeszméjévé vált esze által zsarnokoskodni szivén. Ez, kivált férfi éveiben többnyire sükerült, bár néha nagy reactió­­kat idéze elő. Sőt Sz. olykor igazságtalan is volt szive iránt s magát okoskodások által érzéketlenségre kényszeritette. Ő gyakran játszotta a közönyöst, midőn nem vala az, s gyönyörködök, ha e miatt keble sajgóit. Eszéből ciliciumot vont szive körül, » vad kéjjel nézve rajta a vércseppeket,“ stb. Folytatjuk. Erdély törvénykezési szervezete. Végt. 6. §. A n. szebeni, brassói, kolozsvári és károlyfe­­hérvári járási társasbiróságok mindegyike két osztályra szakad, melyekből a második kizárólag a telekkönyvi s ingatlanok iránti ügyletek ellátására a társasbírósági kerületben van hivatva. A kereskedelmi s váltó törvényhatóság a szebeni me­­gyetörvényszéki kerületben : a szebeni járási első osz­tályú társasbiróságtól saját s a medgyesi és segesvári járási társasbiróságok kerületére; az első osztályú brassói és a beszterczei járási tár­­sasbiróságoktól saját társasbirósági kerületére a kolozs­vári megyetörvényszéki kerületben; a kolozsvári járásbíróság első osztályától az egész megyei törvényszéki kerületben; a marosvásárhelyi já­rási társasbíróságtól az egész megyetörvényszéki kerü­letben ; a károlyvárosi első osztályú járási társasbíró­ságtól saját és a szászvárosi s dévai járási társasbirósá­­gok kerületére, s a fogarasi járási társasbiróságtól saját társasbirósági kerületére; s a deési megyetörvényszéki kerületben, a deési já­rási társasbiróságtól az egész megyetörvényszéki kerü­letre kereskedelmi rendből vett szavazatképes tagok hoz­zájárulásával fog gyakoroltatni. Van szerencsém egyszersmind felségednek csatol­­ványban az ezen felosztás szerint tervezett erdélyi törvénykezési térképet, az összes törvényszékek álta­lános átnézetét, s az öt megyei törvényszék sze­rint szabályozott s pontosan kidolgozott külön kimu­tatásokat a minden törvényszékhez utalt községek fölött legfelsőbb belátás végett azon megjegyzéssel elő­terjeszteni , miszerint a törvénykezési felosztás elfoga­dása után annak haladéktalan közhírrététele folyamatba vezetendik. Az idezárt külön és összes kimutatásokban az el­­kerülhetlenül szükséges hivatalnoki és szolgaszemélyzet a felállítandó törvényszékek és státusügyészségek szá­mára foglaltatik, melyek egyidőbeni rendszeresítését tiszteletteljesen kérni bátorkodom. Fizetési zsinórmértékül ugyanaz alkalmaztatott, mely a jóformán hasonló országviszonyok közt Magyarországra nézve indítványoztatott, nem fogván szem elől tévesz­­tetni ama szükséges tekintet, miszerint a bírói rendnek független s biztos állás biztosittassék , a többi hivatal­nokok és szolgáknak működéseikhez illő, s gyakorta

Next