Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)
1851-06-02 / 370. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ 1851. másod évi folyam. 370 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Drintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ^ Hétfő, junius 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Elmélkedések V. Diplomatikai levelezés-Paris- (Vidéki lakosság ingerültsége. Gyüldék ingatagsága. Franczia katonák gyilkoltatása Romában. Gemeau tónok szigorú parancsa. A pápa elhagyja Romát. A Charivari elitéltetése. Saldanha lissabonban.) Turin- (Zavargások San-Antioco félszigeten és Nizzában. Avigdor elfogatása. A négyes olasz szövetség nem sikerülte. Siccardi-törvények módosítása ) Tata- (Főispányi körutazás. Karner. Közigazg. és törvénykezési székhely. Dohánytermesztés. Fakereskedés. Dohányárulás. Termékek ára.) hivatalos- (Számolási bizottmány. Egyedárussági tárgyak be- és átvitele. Hadbirósági állód, vizsgálatok. Bírod, törv. és kormánylap. XL.db.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország. (A revisio. A máj. 31-kei törvény. A fusio és Changarnier.) Németország. (A drezdai véghatározatok. A varsói értekezleten történt megállapodások, szövetségi hadügy. Hadcsapatok összevonása. Összes Ausztriának a szövetségbei lépése. Rabe és Bodelschwingh. Nagy Fridrik szobra. Rochow gr. követ utasítása.) Kereskedelmi hirek-Legújabb. Magyar nemzeti muzeum-Gabonaár — Dunavízállás Matár („A hazatéritek“ czimű dráma ügyében.) Budapest, junius 2-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, máj. 30. — London 12. 35; ezüst 29%. Roma, máj. 25. — A selyemgubák beviteli vámja 5 bajocchiról 1 scudira emeltetett. Genua, május 27. — Az esküdtszék az Italia libera főszerkesztőjét kéthavi fogságra s 1000 lira pénzbírságra ítélte. Turin, máj. 27. — A követek kamrája a hadügyköltségvetést 98 szavazattal 26 ellen elfogadta. Az Anglia és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződés már királyi szentesítést nyert. Madrid, máj. 24. — A portugalli sajtótörvény eltörölteték. ELMÉLKEDÉSEK. *) v. Mondám vala nektek, kik a haza jogai helyett a rothadt és fentarthatlan dolgok megelevenitésétől rettegétek, hogy néhány pontot közlendek egy röpiratból, melyben a volt conservativek a múlt april havában a trón elébe terjesztett Emlékirat szellemét világosítják föl. íme! az Ígért pontok. íme! azon magyarázat, melyet az Emlékiratban pengetett kivánatok és alapeszmék iránt nyújt egy conservativ, ki mintegy magának a *) Lásd P. N. 368. számát. volt, de már föloszlott pártnak nevében látszik szólani. „Nem leend fölösleges — igy mond ő — az Emlékirat főirányait röviden ismét elősorolni. „Hű alattvalók nyilatkoztatták ki arok királyok iránti tántorithatlan ragaszkodásaiknak érzelmeit, — azon érzelmeket, melyek Magyarország lakosai minden osztályának keblében élnek. „A férfiak, kik e hangulat tolmácsai valának, sohasem kétkedtek föltétlenül elismerni, hogy Magyarországnak a birodalommak benső egybeköttetését nem lehet, nem szabad megbontani. „Ők ezen összeköttetést Magyarország érdekeire nézve is mellőzhetlen szükségnek tekintették. „A forradalom által Magyarország népeinek történelmi-dynasticus érzülete, mely mély gyökerekkel birt, nem irtaték ki, és most is erős vágy él a nép szivében, e királyság területe épségét biztosítva látni, s mindenütt viszhangra talál azon óhajtás, hogy az ország fejdelme a hon fiainak tanácsát hallgassa ki. „A magyarországi törvényhozás autonómiája történelmileg jogos tény, és épen azért mellőzhetlenül szükségesek ezen históriai alapok az újjáalakításnál, ha az a jógondolkozásunk rokonszenvét és közrehatását igénybe veendő. „Mihelyt tehát a most létező aggodalmakat és feszültséget ezen nézpontokbani egyetértés elenyésztetendi, az ország képviselői egész biztossággal összehíhatók. „A bureaukratiai rendszer, a hivatalnokoknak és bíráknak szükségtelen szaporítása, a municipális intézményeknek és a magyar magánjognak szétrontása, — a kedélyre kedvetlenül hat. „A magyar viszonyok sajátsága annyira különbözik minden német és osztrák elemekétől, hogy idegen egyének tökéletesen ki nem ismerhetik és igy azok eljárását a nyilvános bizodalom alig kísérheti. „Nemzeti kormányzás az ország központján, mint a királyi végrehajtó hatalom orgánja, és a királyság államjogi határainak épségben tartása iránti biztosítás, alkotják Magyarhon legmélyebben érzett belszükségét. Azon perczben pedig — midőn a fölforgatási párt merész terveinek sikerét minden birodalmak szétbontásától várja, e kivánatok kielégítése a közmonarchiának egységes fönmaradására kezességet nyújt. „Magyarország nem követeli egyes polgárzati osztályoknak, vagy néptörzseknek kedvezményekben részeltetését, nem kíván semmi visszalépéseket, és csupán befolyást igényel saját állami létének alakítására, még pedig azon okból, hogy belső organismusának mélyen ható átváltoztatásánál országos érdekei kíméletlenül ne támadtassanak meg, és lakosainak önérzete ne sértessék. „A törvények, melyek a nemesség adómentességének és a törvényesen létezett úrbéri tartozmányoknak eltörlésére vonatkoznak, úgyszintén azok, melyek minden honpolgárt az államterük egyenlő hordozására köteleznek, teljesen bevégzett tényekké váltak és kiindulási pontjait fogják alkotni az ezentúli törvényhozásoknak oly intézkedések létesítésére, melyek a pragmatica sanctio értelmében Magyarországnak a monarchiávak bonthatatlan viszonyát megerősítendik és az államnak az átélt szakadások viszszatérése ellen kezességet nyujtandanak.“ Közlöm az Emlékiratra tett commentár főbb pontjait. Szerinte nem a régi állapot visszaállítása, de a magyar állami élet fentartása forog szóban. A két czél közt pedig óriás távolság van. Azonban, kik a viszonyok súlyát megmérni nem tudják, vagy nem akarják, tán most is mondhatnák nektek, hogy ama nagy történészeti párt, mely a forradalom előtt magát conservativnak nevezte, adhatott volna nézeteiről oly programmot, minőt szoktak még a kisebb pártárnyalatok is a közönség elébe terjeszteni, midőn hely-,zetek az eseményekkel és kitűzött irányaikkal szemben változik, midőn a politikai viharok közt darab ideig némaságra valának kárhoztatva és eszméik a láthatárról eltünedeztek. De e követelők ellenében én a jövendőre nézve is azon szerény óhajtásomat fejezem ki: bár a státusférfiaknak, kik után tömegek mennek, jutna eszükbe, hogy a szószék és közélet nem tanszék s nem egyetem, hol a doctrinák és az államrendszerek fölött kelljen felolvasásokat tartani. Hiú fáradozásnak tartok minden kiszirkalmazott pártprogrammot, mely visszavonásokra többször vezetett ugyan, de azon szolgálatot még soha sem téve, hogy valóságos és állandó sinórmértéket adjon a közönségnek a pártok teendőjére , modorára és eljárásaira nézve. De ha véleményem alaposnak nem is ítéltetnék, kérdem az elfogulatlanoktól — kiknek száma köztünk, hála az égnek! gyarapodásban van — kérdem, oly idők-e a mostaniak, melyekben lehetséges, mintha rendes állapotban volnánk, pontosan összeírni a cselekvendők lajstromát és rányomni a törekvésekre a félreismerhetlen bélyeget? Ki hallgatja nyugodttan s ki követi a pusztában csengő szózatot? És függnek-e hazánk kisebb s nagyobb rangú tekintélyeitől annyira az események, hogy donquixotti szélmalomharczra ne fajulna minden részletes nyilatkozat a követendő út és eszközök iránt? A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. „A HAZATÉRTTÉK“ czimü dráma ügyében. Hegedűs Lajos ily czimü nézőjátékára elmondván véleményét egy arbiráló a „Pesti Napló“ műtárában, B.ky Gyula jónak látá roszalni azt, és roszalja is a Magyar Hírlap kétnapi tárczájában. Czélja megvédni egy kezdő író jó nevét, aztán hitelt szerezni az ítészetnek, s végre előmozdítani drámairodalmunkat. Mi nem terjeszkedve ki a czímzett dráma részleteire, csak arra tekintünk, mint járt el tisztében B.ky Gyula, s megfelelt-e czélai valamelyikének, megczáfolta-e bírálónkat, kivívta-e Hegedűs érdemét. Előre bevalljuk azonban, hogy nem minden boszuság nélkül czáfolunk, de boszuságunk egyedül onnan ered, mert újra hallunk éretlen beszédeket, 1847-ki fecsegések óta ismert hangokat, melyekből a legénykedés elmaradt ugyan, de nem a készületlenség ; és ha nem követelők is e fölszólamlások, de legalább igénylők; azt pedig tudjuk, hogy nincs hadar állitás , melynek egy két pártolója, ha egyébből nem, legalább szánatból ne akadna. Szem elé hozzuk tehát a Magyar-Nírlapi tárcza ellenészrevételeit, s fölkérjük az olvasót, Ítélje meg az efféle állításokat. Ítélje meg az ízét, mit gondol, mikor annyi mindent kotyvaszt össze megfontolás nélkül, s ítélje meg a mi helyzetünket, mikor ily apróságokkal kell vesződni, s írónak elemi magyarázatokat tartani a tudomány terminológiájából. B.ky Gyula így ír szóról szóra : A darab expositioja „sokkal több meseszálakra oszlik, sem minthogy egységes drámai cselekmény alapjául szolgálhatna.“ Aztán így ír szóról szóra : „Ha egy drámában a múlt ennyi időt és cselekvést ragad el a személyektől... a dráma úgyszólván csak utójátékává lesz régebben lefolyt tetteiknek, akkor bajossá, sőt épen lehetlenné válik a jellemeknek azon szabad fejlődést, s a személyek akaratának azon szabadságot megadni, mit egy tökéletes drámai műben okvetlenül követelünk.“ Aztán újra így ír szóról szóra : „A coulissák közt minden annyira elő van már készítve, hogy azontúl a személyek nem belső, hanem külső rendeltetés szerint cselekedhetnek csupán. S ez okozza, hogy tágabb belső fejlődés hiányában, jellemnélküliséget vetnek e dráma szemére. Ez okozza, hogy a darab drámai kép inkább, mint drámai cselekmény jellemekből kinövesztve.“ Még egyszer így ír szóról szóra: „Az alapmeséből látni való, hogy az különböző cselekvényágainál fogva nem a legalkalmatosabb egy szinmű fő kellékét: az egységet betölteni.“ Még így is ír szóról szóra : „A darabban, egy belátható, minden törekvéseket és küzdelmeket összecsoportosító központ hiányában , érezhető üreg támad, mintha a főszemély kihalt volna belőle.“ Tehát elismeri B.ky Gyula , hogy nincs, nem lehet benne egység ;■ bevallja , hogy lehetlenség benne a jellem; állítja, hogy külső rendeltetés viszi a cselekvő személyeket; hogy nem teljes; mindezeket mondjuk, elismeri, és mégis kereken tagadja,hogy e dráma összekötő organikus életnélküli férelmű lenne.“ Fejünket tesszük rá, nincs kritikus a földön, ki az általa megállapított s általunk idézett előzményekből így fogott volna következtetni. Hiszen a mű organismusa épen azokban fekszik, miket B.ky Gyula eltagad a színműtől, fekszik az egységes alkotásban , jellemből fejlesztett cselekményben, a személyek belső életében ; van-e organismus ezek nélkül , vagy ha ezek elhanyagolják, nem épen az ellenkező , azaz desorganisatio, következik-e be ? Kár hogy B.. ky meg nem magyarázta, mit ért az organismuson, mert azt még sem merjük föltenni róla, hogy a mellékdolgokat, az episodokat vagy a lyrai momentumokat venné annak; valamint azt sem hisszük , hogy a tartalommal, mely az események halmaza, egynek volna vehető az Organismus, mit’ ugyan sejteni lehet ezen szavaiból: „Szerző e szétomlott“.(s mégis egységes, organicus?) „részeket oly hatályos kézzel tudá összefűzni, s az egészbe oly működő organicus életet tudott lehelni, miként az a dráma tartalmából kiviláglik.“ E szerint B. előtt Organismus mindaz, mi össze van fűzve , mi egymás után, noha nem egymásból, történik: neki Organismus egy jó gép, Organismus az a pirosság is, melyet bécsi ronggyal vagy spa-,nyolrral kendőz arczára nem egy hiú hölgy. Neki Organismus a köntös, a külső, a czafrang, a pótlék, a mellékesség. S mégis igy szól elvégre, hogy a Hazatérttek „drámailag, költőileg gazdag kidolgozás.“ Ezt tagadjuk. Mert drámailag csak az a mű van kidolgozva , melyben épen az organismushoz tartozó alkatrészek vannak megteremtve; ami pedig költőileg gazdag, az még nem drámai; mert nem minden elem drámai azért, hogy költői, és ha van a „Hazatérttekben“ néhány lyrai hely, egy két megindító, kiczikornyázott jelenet, például a találkozás, a szemborító levétele , ez vajmi kevés az Organismus teljességéhez. Vagyis minden csak a maga helyén jó. Szép a fekete haj, de ha fogunk fekete , nem szép. Szép a piros virág, de jut a vörös orr. Szép a lyra dalnak, szép a lyrai elem, mint ilyen, de drámai becset nem határoz, stb. Azonban B. elmondja e darab meséjét, és kétfelé osztja. Egyik része az, mely a coulissák mögött történik , s a valódi dráma, vagyis második rész pedig „csak utójátékává lesz régebben lefolyt tetteknek.“ Mi ez ? Eszünkbe jut akaratlanul is , minden gyermekkorunkban csodálattal néztük, ha a póknak testétől elszakadt hosszú lába sokáig mozgott, ha a megölt béka tüdeje kivetve is működött, a hal szíve még akkor is vert, mikor egyébb húsa már megfőtt a tiszai halászok bográcsában, eszünkbe jut mind eme csodálat, és igen természetesnek látjuk B. csodálkozását; az a pókláb, mely néphit szerint napszállatig mindig kaszál, az a kivett szív és tüdő, az elmúlt, szétdúlt élet töredékei, neki orga. Sőt, ha a viszonyok kedvezőn tűntek volna is föl, nem mutatják vala a conservativek egy Programm által, bármily szépen üssön ki, épen azt meg, hogy a nagy változásoknak, melyeknek tégelyében föl kell olvadni és újraalakulni az érdekek tömbjeitől kezdve a pártszínezetekig mindennek, sem szellemét, sem jelentékenységét nem értették át? A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Hely A felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. CVI. Viscount Palmerston, lord Bloomfieldnek. Külügy 1 jan. 1. 1850. My Lord! Vettem Lordságod múlt hó 14-ki közlönyét, mely tudatja velem ennek közléseit Nesselrode gróffal, a sir William Parker alatti brit hajóhadnak bemenetelére nézve, a Dardanellák külerősségei közé, s fölhozza azon okokat, melyek rábírták , hogy nov. 25- diki magánlevelem kivonatát az orosz miniszterrel közölje. Feleletül tudatnom kell lordságoddal, hogy helyeslem magánlevelem kivonatának közlését Nesselrode gróffal s oda kell utasítanom lordságodat, hogy ő felsége kormánya egyetért az orosz kormánynyal, miszerint a júliusi, 1841-ki szerződés valódi értelme szerint, a Dardanellák és Bosphorus szorosai alatt, azon egész átmeneteit kell érteni, mely az Archipelagus és Marmora, s a Fekete- és Marmora tenger közt van. E vélemény közöltetett ő felsége konstantinápolyi követével is, s ezentúl meg fog tartatni ő felsége hadihajói által. Ilasonlókép tudassa lordságod Nesselrode gróffal, hogy midőn ő felsége hajóhada, menedéket keresvén rész idő ellen, néhány napra Barbers-Bayba vonult, ő felségének sem konstantinápolyi követe, sem dardanellai consula korántsem úgy és azért hatalmaztatik föl ez állomás vételére, hogy az 1841-ki szerződés megsértessék , s az orosz kormány már régen tudhatja, hogy a hajóhad csak addig tartózkodott Barbers-Bayban, mig a rosz idő tartott. Azonban, ha azalatt, mig a hajóhad e vidéken tartózkodik, rosz időjárás keletkeznék, máshol fog menedéket keresni, nem a Dardanellák külerősségei között. Vagyok, stb. PALMERSTON. CVII. Lord Bloomfield, viscount Palmerstonnak. (Megérkezett jan. 3.) Sz. Pétervár, dec. 19. 1849. My lord ! Folyó hó 14-ki közlönyömre vonatkozólag, van szerencsém tudósítani lordságodat, hogy múlt vasárnap volt találkozásom Nesselrode gróffal; ő excellentiája kinyilatkoztató, hogy azon közlések, melyeket ő felsége kormányának véleményéről tevék, a hajóhadnak állomására nézve a dardanellai szorosban, szétoszlatták azon nehézségeket, melyek külön*) Lásd P. N. 369. számát.